E – enchanted – elvarázsolt. Néha úgy tűnik, mintha nem két lábbal állnék a földön, pedig többnyire úgy van. Szerintem a rózsaszín vibe az oka, ami egy velem született dolog. Vajon elmúlik valaha?
V – vivid imagination – élénk fantázia. Ezt anya gyakran a szememre veti, pedig szerintem egy irtó jó dolog. A képeimet elsősorban ennek köszönhetem…
A – artistic – művészi. …na meg persze ennek is. Előfordul, hogy másképp látok dolgokat, mint mások. Ennek része talán a kreativitás és az érzékenység bizonyos dolgok iránt, az esztétika, a szépérzék.
N – nice – kedves. A szó magáért beszél: jó fej csaj vagyok, általában kedvelni szoktak, de persze ezt nem várom ám el senkitől. Természetesen, aki nem érdemli meg vagy valami olyat követett el ellenem, azzal meg sem próbálok kedves lenni, nem érdemli meg.
G – genuine – őszinte. Látszik a fejemen, ha hazudok, így kénytelen vagyok mindig igazat mondani. Ritkán tudom elrejteni a véleményemet, szeretném fejleszteni ezt a skillt, mert azért eléggé hasznos tudna lenni, ha nem lennék mindig teljesen őszinte. Elég lenne csak neutrálisnak lenni, én azzal is megelégednék.
E – empathy – empátia. Tök jó lelki szemetesláda vagyok – ezzel le is fedtem ezt a szót.
L – loyal – hűséges. A szeretteimhez mindig. Meg a barátaimhoz. Persze nehéz megmondani, hogy kik azok, akik meg is érdemlik ezt. Nekem ez időbe telik, hogy felismerjem, kit tartok a barátomnak, de ha ez megvan, onnantól kezdve ott leszek neki mindig.
I – impulsive – impulzív. Ez többnyire negatív hangzással bír, de számomra pozitív is. Gyakran van, hogy jön egy hirtelen ötlet és leskiccelem, majd képpé formálom. De persze jellemző rám a másik értelmezése is: gyakran hozok meggondolatlan döntéseket, amelyeket később akár meg is bánok, és valamiért képtelen vagyok tanulni belőlük. Majd talán egyszer erre is megérek.
N – nutty – dilis. Benne vagyok minden buliban… szerintem erről pont elég ennyit mondani.
E – extrovert – extrovertált. Nyitott, beszédes stb. Túlságosan is lelkes tudok lenni bizonyos dolgokkal kapcsolatban, beszélek, vagyis csacsogok mindenről, ami eszembe jut. Szeretek emberek között lenni.
W – wicked – gonosz. Na ja, tudom, hogy kedves is vagyok meg gonosz is és a kettő üti egymást, de akkor végül is kicsit ellentmondásos vagyok, nem? Gonosz csak azokkal vagyok, akik megérdemlik. Viszont nem hagyhatom ki a felsorolásból, mert gonosznak lenni annyira jóóó.
A – annoying – bosszantó. Nem is tudom, ezt mennyire részletezzem. Járok az emberek nyakára a hülye kérdéseimmel meg küldözgetem a TikTok videókat meg spoty linkeket, hogy "ezt hallgasd meg!!" meg ilyenek. Bár senki sem mondta még, hogy bosszantó lennék, de szerintem azért nem mindenki kedveli ezt bennem.
R – rebellious – lázadó. Ha azt mondom, hogy most, amikor ezeket a sorokat írom, éppen szőke a hajam és a vége kékes-lilás-rózsaszínes mindenféle akármi színekben játszik, az eléggé lázadónak számít? Szeretnék egy tetkót is amúgy, ezt nem kötöttem a szüleim orrára, de szerintem úgyis mindegy lenne nekik.
D – doubtful – bizonytalan. Ez eléggé bonyolult, mert vannak dolgok, amikkel kapcsolatban biztos vagyok. Bizonytalan leginkább a rajzaimmal kapcsolatban szoktam lenni, mert nem mindig tudom teljesen, hogy jó lesz-e úgy, ahogyan van, vagy még bíbelődjek vele, húzzak be egy-két kontúrt erősebbre vagy legyen sötétebb az árnyék bizonyos helyeken…

Anyukám mindig is vattacukor kislánynak hívott, mert szerinte kicsi koromban is mindig ilyen rózsaszín vibe lengett körül, volt egy rakat unikornisom, akik szivárványt hánytak természetesen, meg akadt azért néhány Barbie-m is csak a teljesség kedvéért. Persze másban is utaztam, imádtam anya ruháit és cipőit felpróbálni meg kisminkelni magamat a sminkelős cuccaival.
Egyszer, amikor még nagyon nem voltam képben a dolgokkal, gondoltam egyet, és kisminkeltem az egyik Barbie-m szemét anya lila körömlakkjával – jó ötletnek tűnt abban a pillanatban, majd, amikor anya közölte, hogy ez a Barbie innentől kezdve kuka, rögtön meg is bántam a tettemet. Sajnos az egész szeme elkenődött, amikor anya le akarta szedni róla a makacsul ragaszkodó körömlakkot.
Nyilván, nem engedtem, hogy kuka legyen szegény, ő lett a vak Barbie innentől kezdve. Sőt, már nem emlékszem, hogy mit műveltem vele, de a lába is kitört egyszer és hát, lehet mondani, hogy enyhén rokkant lett így, de még így sem dobtam ki, teljesértékű tagja volt a bandának ő is.
Tehát, valahonnan innen jön az a rózsaszín izé, ami körülvesz, és úgy tűnik, hogy ez velem maradt azután is, hogy elpakoltam a féltve őrzött Barbie-jaimat szépen megfésülve, felöltöztetve egy olyan dobozba, amiben nyugodtan pihenhetnek addig, amíg a lányom meg nem kaparintja őket.
Amikor nem babáztam, sminkeltem meg öltözködtem, akkor rajzoltam. Meg festettem. Annyit, de annyit, hogy végül úgy tűnik, ez lesz az az út, ami az enyém, mert már egészen kicsi korom óta kivételesen jól bántam a ceruzával és az ecsettel is. Mostanra már nagyjából látszik, hogy melyek azok a módszerek, amelyek nekem jobban bejönnek, de a jövő végül is bármit tartogathat még.
Egyelőre az akvarell- és az olajfestményeket kedvelem. Általában meglátok a Pinteresten egy jó képet, és onnan jön az inspiráció, de olyan is volt már, hogy egy zeneszám vagy egy könyv indította el bennem a folyamatot, hogy fessek meg valamit. Olykor teljesen random betalál egy ötlet és meg akarom jeleníteni, csak a festéssel az a legnagyobb gond, hogy rengeteg ideig tart. Ebből adódóan legtöbbször leskiccelem egy papírra, vagy az iPadre, és akkor később is meglesz, hogy nagyjából mi volt az eredeti ötlet. Nem is mindig skiccelek, van, hogy csak címszavakat írok fel, amelyek visszahozzák a fejemben a képet meg a hangulatot és akkor így újra látom magam előtt. Olyan ez, mintha nyitott szemmel álmodnék.
Szeretek bíbelődni a színekkel, a formákkal. Szeretem, amikor a kezem csak úgy magától mozog, mintha nem is én irányítanám, hanem teljesen külön életet élne és egyszer csak ott van az eredmény.
Rengeteg munkám van fent az instán, meg különféle közösségi platformokon. Így történt, hogy egy kanadai írónő, Sarah Robinson rám talált három évvel ezelőtt és felkért a könyvei illusztrálására. Gyerekeknek ír mesekönyveket: semmi bonyolult, rém egyszerű állatos mesék és mindegyiknek ott a végén a tanulság, amit az olvasó eltehet magának. Van egy fő könyve – és egyben könyvének főszereplője is -, a Brambleclaw, amit eddig hatalmas példányszámban adtak már el, hihetetlenül sikeres lett a sztori. Arról szól a történet, hogy miként lehet a képzeletünkkel, a bölcsességünkkel és egy kis rafináltsággal a ránk leselkedő veszélyektől megmenekülni.
Amíg Sarah meg nem keresett, soha nem gondoltam volna, hogy valaha illusztrátori babérokra török, főleg nem ennyire fiatalon – köszi insta. Persze, gyakran eljátszottam már a gondolattal, hogy mennyire jó lehet egy ilyen munka, mert így akkor valóban azt csinálom, amihez értek: képpé formálom a betűket a saját elképzelésem szerint. Eleinte azért volt bennem némi bizonytalanság, de Sarah-val nagyon könnyű együtt dolgozni, odáig van a rajzaimért és ami a legfontosabb: Brambleclaw óta még számos másik könyvéhez kért illusztrálást, és lehet mondani, hogy már én vagyok Sarah állandó partnere. Olyan hihetetlen jó érzés volt kézbe venni az első példányt, amikor a nyomdában végre megvalósult, amit ketten alkottunk. Ráadásul a nevem ott díszeleg a Sarah-é mellett minden egyes borítón! Priceless.

- O-M-G – kiáltom ragyogó szemmel, miközben óvatosan a kezemben tartom az első példányt a nyomdában ácsorogva. Még mindig alig hiszem el, hogy itt virít a nevem cikornyás betűkkel kanyarintva a borítón, mintha tényleg valami nagy ember lennék.
- Szép munka – mosolyog Sarah mellettem full diszkréten, miközben bíztatóan megsimogatja a hátamat. Neki ez nem az első eset, hogy kiadásra került a könyve, már rutinos. Persze, gondolom, hogy ő is örül, de visszafogottabban, mint én. – Az első mindig hatalmas élmény… a két kezedben tartani azt, amin előtte heteken át dolgoztál, az valami fantasztikus dolog – mondja. – Az meg még inkább, amikor elkezdenek jönni a visszajelzések… a Goodreads-en egészen hamar szoktak jönni.
- Enyém lehet az első példány? – kérdezem óvatosan, s titkon reménykedem a pozitív válaszban.
- Persze! Nekem már úgyis rengeteg első példányom van otthon, ezúttal jó lesz a második is – vigyorog Sarah és leveszi a második példányt a kupac tetejéről. – Dedikálnád nekem? – kérdezi és a kezembe nyom egy tollat.
- Jó ég! Naná! Huh, még sosem csináltam ilyet! Nem is tudtam, hogy az illusztrátorok is szoktak dedikálni… - mondom, miközben aláfirkantom a nevem a könyvben. Pont úgy írom, ahogyan a képeimre is szoktam: E.Ward

Mondanom sem kell, hogy a szüleim odáig meg vissza vannak az egészért, de nyilván halálra aggódják magukat, hogy a munka mellett hogyan jut idő a tanulmányaimra… Igazából, engem nem izgat, valami majd csak lesz. Különben is, a munkám az, amit tanulok, meg a hobbim, meg minden, szóval ez rohadt nagy mázli, hogy így megtalált a csaj instán, ezáltal azzal foglalkozhatok, ami tényleg érdekel, és nem egy éhenhalás szélén tengődő művészlélek leszek majd a suli után, ahogyan azt ők eleinte gondolták.
Apa túlságosan racionális ember, szerinte rajzolásból meg festegetésből nem lehet megélni, így mindenképp azt akarta, hogy gimi után valami üzleti suliba menjek vagy legalábbis tanuljak már valami értelmes dolgot, ne csak álmodozzak meg tengjek-lengjek a rózsaszín kis világomban, hanem kezdjek magammal valamit. Óh, hány veszekedésen vagyok túl már a szüleimmel, amikor ezt akarták belém sulykolni. De nem hagytam magam, és eljött az idő, amikor rámírt Sarah, innentől kezdve meg voltam mentve általa. Hálás is vagyok neki végtelenül, mert különben tényleg azzal kellene most szenvednem, hogy kitaláljam, merre tovább.
Amúgy, a szüleim ezt leszámítva eléggé jó fejek. Manhattanben élünk, bár nem a Central Park mellett, de azért szerencsére nem a legcsövesebb környéken.
Van egy nővérem, Emily, neki már családja van, meg van egy irtó cuki, négyéves kislánya, Madison. Nagyon bírom a kiscsajt, volt már, hogy kértem tőle tanácsot meg véleményt, hogy mit szól a rajzomhoz egy adott mese kapcsán, és gyerekekre jellemző módon, őszintén el is mondta, hogy szerinte milyen. Ő tökéletesen beleillik a csapatba harmadikként, kár, hogy csak ilyen időszakos tanácsadói szerepkörben lehet jelen.
Egyébként gyakran lógok a nővéreméknél, szeretek Madisonnal lenni – meg persze Emmel is -, irtó jó fej, kicsit hasonlít is hozzám, de talán annyira nem vattacukor kislányos, mint én voltam – és vagyok még mindig. Legalábbis a haja nem olyan, mint nekem: rózsaszín.
Nincsen amúgy feltűnési viszketegségem, meg semmi ilyesmi nem munkálkodik bennem szerintem. Egyszerűen csak imádom, hogy olyanra festhetem a hajamat, amilyenre akarom és még jól is áll. Sokféle változatot kipróbáltam már, és valamiért mindig visszatérek a szőke-rózsaszín-lila-kék kombóhoz. Ez vagyok én.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy nagyon tündéri és egyben talpraesett lányt mutattál be nekünk, aki körül minden csupa mézes mázas, és én szívből kívánom is, hogy ez mindig maradjon így, és sose kelljen megismerkedned a világ csúnyább oldalával  Tetszik, hogy ennyire sokféle és színes egyéniség vagy, ahogyan az is, hogy hagyod kibontakozni a benned lévő tehetséget és kreativítást. Nagyon ritka az olyan fiatal, mint amilyen te is vagy, hisz a korod ellenére már vannak komoly céljaid, sőt, a legtöbb korodbelivel ellentétben téged nem az éltet, hogy a létező össze módon fellázadj a világ ellen, hanem tudod, hogy mit akarsz és azt is, hogy ez a neked szánt út.    A szüleidre ne haragudj azért, mert nem láttak bele a világodba megfelelően, minden felnőtt törekszik a lehető legjobb életet szánni a gyerekének, de azt hiszem, hogy sikerült bebizonyítanod, hogy a festészetből meg rajzolásból, igenis meg lehet élni!  Kérlek maradj mindig ilyen, amilyen vagy, mert az ilyenekből van kevesebb a világon, és ami a legfontosabb: sose engedd, hogy bárki is kizökkentsen az álmaidból! Én hiszek abban, hogy évek múlva, majd a Te nevedet is valóban mindenki fogja ismerni, mert nem félsz kihasználni az Isten adta tehetségedet!  Remélem, hogy nagyon sok fiatalnak mutatsz példát és éred el, hogy merjenek hinni önmagukban úgy, ahogyan te is hiszel saját magadban
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad.  köszönöm, hogy olvashattalak  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!