Kiki & Cay

2023. március

Úgy kemény három hónapja vagyok már elég idős, hogy felnőtt felügyelete nélkül is ihassak legálisan, de ennek a hivatalos megünneplése a már rég felnőttkorú bátyámmal valahogy elmaradt. Megfordult a fejemben az is, hogy talán apát is be kellene vonnunk a pasis nap tökéletes fogalmát megtestesítő programba, de végül mégis inkább úgy éreztem, hogy nekem Tylar társaságára van most szükségem. Előre Candy orra alá dörgöltem a dolgot, mire ő majdnem hozzám vágta a hajkeféjét, én meg be is árultam apának... Mindenesetre a döntés mögött pusztán az az egy dolog állt, hogy ki akartam magamnak sajátítani a testvéremet. Amíg Willow-val járt és úgy nézett ki, hogy össze fognak házasodni, nem fogtam fel igazán, hogy mit is jelentene az, ha Kiki egy feleséggel rendelkezne, meg saját családot alapítana. Nyilván nem rágtam a fülét, mint egy aggódós anyuka, mert nekem is vannak elfoglaltságaim amiért nem mindig érek rá vele lenni, de mostanában újult erővel tört rám, hogy akár el is veszíthettem volna valamennyit abból a fajta Tylarból, amit eddig ismertem. Ha úgy vesszük tehát még titkon örültem is neki, hogy Ty végül nem házasodott meg, pedig tudtam, hogy akkoriban megviselte őt ez a dolog és nem is terveztem vele megosztani ezt, mert nem akartam azt a benyomást kelteni, mintha nem kedveltem volna az egykori menyasszonyát. Semmi bajom nem volt vele, tényleg. De nem tudom ezt miért bizonygatom most, ezer évvel később, amikor Tynak már nem is lesz oka emiatt inni. Vagy ki tudja, lehet hogy ha nagyon lerészegedik akkor mégis megtörténik. Én úgy éreztem mindenre fel vagyok készülve.
A felkészülve alatt pedig azt értettem, hogy apának megmondtam, hogy ne is várjon haza, mert a nagyobbik fiánál fogok aludni, aki pontosan annyi és olyan méretű ruhával rendelkezik, hogy nem kellett túl izgulnom azt, hogy holnap miben megyek majd haza. A fél életemet egyébként is a bátyámnál éltem, mert ha nem épp ő látogatott haza, akkor szerettem én benézni hozzá. Már amikor nem dolgozott, amit csak ritkán lehetett elmondani róla. Mivel azonban én orvosnak készültem és vele ellentétben jóval inkább tisztában voltam vele, hogy a túlzásba vitt munka komoly hatással lehet a szív- és érrendszerére, mindig jeleztem neki, hogy ideje lenne már lazítania. Ami alatt pontosan azt értettem, hogy lógjon velem és tegye tönkre a máját meg a vércukorszintjét csak az én kedvemért.
Normál esetben úgy jártam keltem Ty lakásán, mintha részben én is itt laknék - a szomszédait például már szinte névről ismertem, de minimum körbe tudtam volna írni a megjelenésüket -, most mégsem rongyoltam be a lépcsőházba az első adandó alkalommal, csak az épület előtt várakoztam. Részben elvonta a figyelmemet a nem messze parkoló Lamborghini, ami nem volt mindennapi látvány erre, részben meg tényleg nem volt mit ledobnom odafent, mielőtt elmentünk volna a Szent Patrik nap alkalmából kinézett kocsmába.
Kétszer kellett odanéznem, amikor kinyílt az ajtó, hogy felfogjam, hogy a bátyám lépett ki rajta, a korábban kinézett sportautó ugyanis olyan volt, mintha hozzá ragadt volna a pillantásom. Végül mégis vigyor ült ki az arcomra, és úgy léptem a bátyám felé. - Szia! - Megemeltem a kezemet, hogy meglapogathassam a hátát, egyúttal át is öleltem a vállát és a Lamborghini felé fordítottam őt. - Ha sok pénzem lesz egyszer veszek neked egy ilyet. - Ez jelenleg talán nem hangzott túl komolyan, de attól még biztos örülni fog neki, ha egyszer mégis sikerül betartanom ezt az ígéretet. Valójában az egész családom megérdemelt volna egy csomó drága dolgot azokért cserébe, amiket ők adtak nekem - amelyek nem is minden esetben voltak tárgyak -, de beláttam, hogy huszonegy évesen még várnom kell valamelyest ezzel a viszonzás dologgal.
- Illetve, ha majd plasztikai sebész leszek és csilliárdosra keresem magam, elutazhatunk majd Írországba is egy Szent Patrik napra. - Ezen a ponton már nehéz lett volna megmondani melyik ígéret a valótlanabb, de nem voltam én hazugságvizsgálóra kötve, hogy bárki megcáfoljon és ez jelenleg pontosan így volt rendben.
- Ó, mielőtt elfelejtem... - Magam elé vontam a hátamon átvetett válltáskát és kotorásztam benne néhány másodpercet, hogy aztán előhúzzak belőle egyet azokból a vitamin shotokból, amelyek édesapánk boltjának polcain sorakozva hirdették, hogy csodát tesznek a másnaposság ellen. Egyet a bátyám kezébe nyomtam, aztán újabb néhány másodpercnyi kotorászás után már a saját kezemben is díszelgett egy. - Gondoltam magunkra, meg a holnapra, látod milyen jó vagyok? Apa nem is tudja, hogy hoztam el ebből. - Néhány másodpercig az ital kis üvegét vizslattam, majd egy határozottan cinkosan csillogó pillantást vetettem a bátyámra. - Nyugi, kifizettem.