Caleb & Tylar

A mi családunkban soha semmire nem volt válasz az erőszak. Annak ellenére, hogy az apám egy keménykezű, erős férfi, mind egyetértettünk abban, hogy nem lehet gyereket ütlegekkel nevelni. Talán azért gondoltam ezt így, mert már nagyon fiatalon tanulnom kellett tőle, hiszen nem engedhettem meg magamnak, hogy a kisgyerek öcsém ne nézzen fel rám eléggé. Ha a szavamat semmibe vette volna, vagy csak szimpla testvéreként gondolna rám, nem pedig valaki olyan személyre, akire hallgatnia kell, ha apa és Candy nincsenek ott, akkor bajban lennék vele. Mindannyian összedolgoztunk abban, hogy Caleb ennyire elkényeztetett lett, tehát a saját munkánk eredménye az, amikor megbánt minket. Ugyanakkor, amikor az ember belenézett azokba a hatalmas gombszemekbe, akkor meglágyult a szíve szinte azonnal. Mindig az jutott eszembe, amikor egyszer, hétéves korában nemet mondtam neki valamire a boltban és otthagyott, majd átesett a kutyán biciklivel együtt és beverte a homlokát. Soha nem mondom el neki, ha a hisztijével tartós bűntudatot okoz bennem. Ugyanezért gondoltam azt, hogy nem fogom neki elmondani, hogy megbántott, amiért reggel azt mondta, amit. Egyrészt, alkalmam sem volt elmondani neki, hogy a menyasszonyom már történetesen nem létezik, másrészt pedig abban a pillanatban, ahogy megláttam a bűnbánatos tekintetét csak az járt a fejemben, hogy ha mi már összeszorított fogakkal, nélkülözve éltük az életünket, akkor neki nem kellene ezen keresztül mennie.
- Persze nem fog – mosolyodtam el – Remélem tisztában vagy vele, hogy te se úgy közlekedsz reggelente, mint egy angyalka, akinek nem is érinti a lába a talajt.
Fogalmazhattam volna úgy is, hogy apa, Cay meg én, egy tulajdonságon nagyon jól megosztoztunk mind. Ez az volt, hogy képesek voltunk brutális módon trappolni meg leborítani az összes létező berendezési tárgyat, amiből kifejezetten sokkal rendelkeztünk az otthoni zsúfolt kis lakásunkban. Ennek mindig az lett a vége, hogy valaki felébredt, ami miatt én se tudtam tovább nyugodtan aludni, mert Candice sipítása volt a cseresznye a tejszínhabon, de a lakás legbékésebb tagjaként hajlandó voltam eljátszani, hogy alszom. Hittem benne, hogy ha én nem kezdek el ordítani, azt a szomszédok még pont hajlandóak elviselni és nem hívják ránk a rendőröket, amiért csak önmagunk vagyunk és családként működünk.
- Ja és szerinted el fogja hinni – még nekem is sántított a sztori – Nem akarok tőle még egy pofont kapni. Soha senki nem ütött meg ennyire erősen.
Ez egy olyan tény volt, amivel minden bizonnyal az apám is tisztában volt. Utálta azt, ha valaki tisztességtelenül bánt egy nővel és nagyon fájt neki, hogy ezt pont a fia követte el. Tisztában voltam vele, ezért nem voltam annyira boldog, hogy az öcsém máris megkeresett, mert én sem tudtam, hogy mit mondhatnék neki erről az egészről… Meg úgy általában. Biztos nem javasoltam volna neki, hogy azt csinálja, amit én tettem, ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy ha valaki, akkor Cay bizony nem tudhatta meg az igazat.
- Te mondtad – úgy borzoltam össze a fekete tincseit, mintha még mindig kisgyerek lenne – Megiszok veled egyet és nem többet. A maradékot pedig letétbe helyezzük a lakásomban.
Azt nem mondtam el neki, hogy terveztem én bizony többet is fogyasztani, meg alapvetően csak szívatom. Nyilván, ha eszünk, akkor már innunk is kell. Talán Amerikában illegális kiskorúval alkoholt inni, nem beszélve arról, hogy az öcsém alig múlt tizenkilenc és üvöltve társalog velem arról emberek füle hallatára, hogy sört lopott otthonról. Hát pont ő ne tudná, hogy manapság mennyire érzékenyek az emberek? Biztos vannak olyan hülyék, akik rám hívták volna a rendőröket azért, mert normális keretek között, otthoni légkörben itatom le a testvérem, ahelyett, hogy mondjuk összeszedném a hamis személyi igazolványával a rendőrségről. Szerintem is főben járó bűn volt.
- Valóban nem – sajnos a helyzet túl vicces volt ahhoz, hogy ne mosolyogva akarjam megdorgálni a gyerekemet – Itt a valódi probléma az, hogy otthonról lopod a sört. Mit mondasz majd apádnak?
Ezt pont úgy mondtam, mintha nem az én apám is lenne a férfi. A mai reggel olyan incidens történt köztünk, ami miatt nem biztos, hogy ezt is a nyakamba akarnám venni. Ugyanakkor, apánk inkább engem pofozzon fel, mint a családunk legkisebb tagját. Szerintem ahhoz nem feltétlenül lenne szíve. Hittem benne, hogy amikor még én voltam annyi idős, mint ő, velem se tette volna ezt.
- De, haragszom – próbáltam elővenni a legkomolyabb arckifejezésem, viszont a hangom kicsit szórakozottnak hatott ennek ellenére is. Valójában csak látni akartam az arcát úgy, hogy nem azt mondom neki, amit annyira várt volna.
- Ne minősítsd a nővéred, vagy egész este tejet fogsz inni – nyilvánvalóan csak hallani akartam a felháborodását – Ezt jó tudni. És szeretnél egyet esetleg?
Nem voltam ellene annak, hogy az öcsém becsajozzon, mert nem sokat mutatott be nekünk úgy komolyan, de a saját helyzetemből kiindulva, lebeszéltem volna a házasság intézményéről. Az élet mindig guríthat egy olyan akadályt az ember elé, ahol már kevésnek fog bizonyulni az, hogy nagyon szeretjük egymást. Lola csodálatos nő volt, számomra a legkülönlegesebb, minden bizonnyal ezért is voltam vele ennyi ideig. Szóval szinte biztos voltam benne, hogy nem fog magára maradni és boldog lesz majd valaki mellett. Az, hogy én ugyanezt megérdemeltem volna már egy teljesen másik kérdéskörbe tartozott.
- Nem lenne jó döntés, mert van még két munkahelyem, plusz a versenyzés – amiért mondjuk szerintem egyedül én voltam úgy teljesen odáig, mivel egyszer volt balesetem emiatt, ami egyértelműen aggodalmat keltett a szeretteimben. Nem akartam az öcsém orrára kötni, hogy pontosan mennyibe kerül őt iskolázni, mert azt sejtettem, hogy mindenkinél sokkal jobban tisztában van a dologgal. A gesztus önzetlensége pedig pont azzal veszne el, ha úgy viselkednék, mintha fáradtságot jelentene az, hogy kifizetem neki az egyetemet, amit amúgy is megígértem.
- Kitől tanultad ezt a szöveget? – a kelleténél talán erősebben löktem meg a fejét, ezért egy pillanattal később már magamhoz is öleltem a buksist és nyomtam egy puszit a hajába – Szóval nem akarsz mexikóit enni? Majd egyszer elviszlek oda. Van otthon kimchim meg kimbapom.
Ami tökéletesen kiegészítette volna a pizza ramyun kombinációt. Ha most egy olasz itt lett volna, akkor minden bizonnyal kalapáccsal verte volna szét a nemzeti ételünket, de én rendben voltam azzal, hogy így fogyasztjuk a kaját. A koreaiak csinálták, mi meg otthon disznólkodtunk, nem mások szeme előtt.
- Miért is? – őszinte kíváncsiság volt az arcomon, mert tényleg nem tudtam, hogy mennek az egyetemen a dolgok – Ezt a papírt nem kell megőrizned?
Mondjuk valószínűleg már a középiskolákban is online napló működött, én viszont elég régen voltam diák ahhoz, hogy játszhassam a hülyét. Nekem még egy csinosan bekötött bőrkönyvbe írták be az egyeseket, amiért nem készítettem el a házifeladatom. Mivel szar az év végén teperni azért, hogy ne bukjunk meg valamiből az öcsémet próbáltam a tanulásra ösztökélni… És meg lehet nézni, hogy orvos lesz a gyerekből!
- Akkor gyenge a tüdőd – együtt jártunk edzőterembe, nyilván tisztában voltam vele, hogy az öcsém bordaköze izmosabb volt annál, hogy csak úgy leverjem a tüdejét. Azzal kapcsolatban már nem álltam volna le vele vitatkozni, hogy bizonyos szervei hol helyezkednek el, mert kettőnk közül nem én voltam jobban a mestere ennek a témának.
- Őrizetlenül hagytad a sört? – úgy csaptam a tenyerem a homlokomhoz, mintha tényleg elment volna a józan esze az öcsémnek – Apánk ki fog nyírni ezért, remélem tudod.
A szent folyadékokkal mégse lehet ezt megtenni. Ha elmondanám bármelyik haveromnak, arra biztatnának, hogy tagadjam le a gyereket. Én pedig nem lettem volna teljesen a dolog ellen tekintve, hogy a sört nem hagyjuk magára. Főleg nem egy autószerelő műhelyben. Alapvetően betartottuk a szabályokat és nem ittunk munkaidőben, de azért annyira nem lepődnék meg azon, ha az italnak ténylegesen lába kélne.
- A pizza és ramyun mellé akarsz még mexikóit? – mondjuk soha nem a kis étkéről volt híres. Arra pedig direkt nem válaszoltam, hogy terelem a témát, viszont tudtam, hogy nem ez az alkalom lesz, amikor le fogok részegedni, mert véletlenül se akartam olyan infókat az orrára kötni, amik esetlegesen rosszul eshetnek neki – Én mondjuk nem vagyok semmi jónak az elrontója. És hogy mész haza, ha iszol?
Gondolom nálam alszik és majd tőlem megy be az egyetemre. Egyből bűntudatom lett az elkövetkezendő nagy ivászatok miatt.
- Mit fognak szólni a tanáraid, ha részegen bemész másnap? Ülhettek napszemüvegben az órákon? – ha azon múlik, hogy tud-e figyelni vagy sem, akkor nem ihat.

öltözék ― 1 330 szó ― mivan, te szemtelen.       ― ☆

csá tesóóó  ¦ 1001 ¦ öltözék ¦ TM

Caleb & Tylar

Pontosan tudom, hogy a kisebb testvérek azok teljesen más pozícióban vannak az idősebbeknél. A mi családunkban különösen speciális volt a helyzet. Miután anya elhunyt, eléggé elmosódtak a határok felnőttek és gyerekek között. Gyakorlatilag egy egységként működtünk együtt azért, hogy Caynek mindent meg tudjunk adni, ez pedig azt eredményezte, hogy túlságosan is elkényeztettük. Nyilvánvalóan elég volt ránézni arra a fiúra akár kicsi korában, akár most. Mind büszkék voltunk rá, amiért ennyire szépen felnőtt, ez pedig önmagában legitimizálta azt, hogy többet és jobbat akartunk neki nyújtani. Ettől függetlenül sosem éltünk nagylábon, és akkor nagyon is finoman fejeztem ki magam. Lényegében voltak nagyon húzós hónapok, ugyanakkor nem hibáztattam Calebet, amiért nem érzett mindent maga körül. Lényegében mi döntöttünk úgy, hogy bizonyos dolgokból kihagyjuk, emiatt pedig nem várhattuk el tőle, hogy teljesen átlásson bizonyos dolgokat. Nyilvánvalóan azt akartuk, hogy rendes, tisztességes fiú legyen belőle, meg amúgy is egy gyereket nem lehet azzal terhelni, hogy mit nem kaphat meg, amit annyira szeretne.
Pont emiatt sem haragudtam rá annyira a reggeli kirohanását illetően. Pontosan tudtam, hogy a kistestvérekre hasonló dolgok jellemzőek, alapvetően meg olyan dologról volt szó, amiről az öcsém egyáltalán nem tudott. A családban én voltam az a személy, aki a legkönnyebben megbirkózott a vitás helyzetekkel és nem sértődtem meg hamar. Talán azért van, mert állandóan szívom a szeretteim vérét, magam sem tudom pontosan. Mindenesetre bőven volt min gondolkoznom a munka során, illetve ért akkora veszteség, hogy Cay szavai ne legyenek rám akkora hatással. Sokkal többet járt az agyam akörül, hogy pontosan mibe kevertem magam, mivel egyrészről már most bántam, hogy elveszítettem a nőt, akivel le tudtam volna élni egy életet, emellett viszont a saját véremnek biztosíthatok egy olyan lehetőséget, amivel büszkévé tehet minket. Máig tartottam magam ahhoz, hogy nem volt jogunk eldönteni azt, hogy mit kezdjen az életével, én pedig elhittem neki, hogy ez a legfontosabb. Mivel én is egy olyan hivatást űztem, amit szerettem és szívesen csináltam, hittem benne, hogy az öcsém is így döntött. Amilyen melegszívű gyerek, én úgy gondolom, hogy úton jár, erről pedig apát is könnyebb volt meggyőzni, mint gondoltam volna.
- Bocsáss meg, Sohn úr – halkan nevettem el magam azon, amit mondott – Nem akartunk felkelteni.
Abba már nem szívesen mentem volna bele, hogy ez a felkeltés pontosan hogyan történt, mivel egyelőre úgy éreztem, hogy bármi másról szívesebben beszélgetnék a szakításom helyett. Valószínűleg az, hogy önzetlen akartam lenni tett most nagyon önzővé, mivel minimum kikérhettem volna Lola véleményét a kapcsolatunkról, de jelen helyzetben máshogy gondolkoztam. Nekem is fájt. Viszont ugyanakkor pontosan tisztában voltam azzal, hogy ő túl jó és elnéző hozzám képest. Nem várhatunk tíz évet az esküvővel és a családalapítással csak azért, mert nekem fontos a testvérem. Biztos vagyok benne, hogy sok tisztességes férfi örülne egy olyan nőnek, mint ő, emiatt rengetegen jobban megérdemlik nálam. Én pedig nem láncolhatok valaki olyat magamhoz, akinek nem tudok megadni mindent. Ez elszomorított, de nem tartozott másra az én bánatom. Egyedül kell vele megbirkóznom és akkor a környezetem sem fog annyira aggódni értem.
- És szerinted mit fogok tőle kapni, ha megtudja? – nem akartam kitérni arra, hogy nekem tetszik így az arcom és egyáltalán nem célom azt, hogy egyforma legyen a másik pofontól, amit leoszt. Amúgy is, apa hiába fiatal és van ereje teljében még, egyszerűen nem akartam megkockáztatni azt a tényt, hogy idő előtt elviszi valami szívbaj, mert már a legkisebb fia is inni kezdett.
- És szerinted holnap reggel nem fogsz vele találkozni? – értem én, hogy van a nevemen egy albérlet, ahova mehettünk. Viszont alapvetően hülyén nézett volna ki a szomszédok szeme láttára felmenni egy rekesz sörrel és az öcsémmel – Ha meg tudod oldani, hogy ne hívják ránk a rendőröket, akkor részemről talán oké.
Pontosan tudtam, hogy már ivott és inni is fog, ezért határozottan támogattam a tényt, hogy jobb lenne, ha mindezt felnőtt felügyelete alatt tenné, ez nem volt kérdés. Viszont ezt nem kellett vele ennyire éreztetni, mert azért a lovat se akartam adni alá. Mindig abban reménykedtem, hogy az orvostanhallgatóknak nem volt annyi idejük bulizni meg inni.
- Most már feleslegesen rágod ezen magad – mivel az öcsémről volt szó, egyáltalán nem zavartattam magam a fekete ujjaim miatt, mivel tudtam, hogy nagyából tiszta a kezem. Miközben hozzá beszéltem egyszerűen megsimogattam a tarkóját, az arcomon pedig tényleg egy felhőtlen mosoly volt ott. Sosem haragudtam rá túlzottan, ezt a szokást pedig nem egy olyan dolog miatt fogom elkezdeni, amiről nem is tudhatott.
- A lényeg, hogy te ilyet ne csinálj majd soha – csak megrántottam a vállam, a hangom könnyed volt. Egyelőre nem akartam arról beszélni, hogy pontosan hogyan szakítottam – És tiszteld a nőket.
Jelen helyzetben sem arról van szó, hogy valakit bántottam volna, szimplán csak én is jogosnak éreztem a pofont. Nem úgy kell megoldani a problémákat, hogy egyedül meghozunk egy döntést és mindenkit kihagyunk a dologból, akire ez hatással van. Ezzel tökéletesen tisztában voltam, mégis képes voltam olyan gusztustalan dologra Lolával szemben, ami nekem is fájt volna. Viszont való igaz, hogy tényleg nem voltam képes a szemébe nézni.
- Az egy dolog, attól még dolgozhatok. Mostanában mindenki hozzám hozza a kocsikat – részben igaz volt, de nem teljesen. Szükségem volt a plusz munkára, ezért némi borravalóért és részesedésért besegítettem azoknak a szerelőknek, akik lassabbak voltak. Mivel nekem hosszú és erős ujjaim vannak, sok mindent könnyebben elértem, mint ők. Ez nem jelenti azt, hogy gond nélkül ment a munka én is épp eleget káromkodtam, amikor olyan autót hoztak be, amit utáltunk szétszedni. Néha olyan érzésem volt, hogy nem is szerelők, hanem óvodások raktak össze egy két kocsit.
- Jó látni, hogy nem csak a piálásra gondoltál, de akkor nem rendelünk abból a mexikói étteremből, amit a múltkor fedeztem fel – nyilvánvaló volt, hogy ezt azért mondom, mert pontosan ezt terveztem, csak cukkolni akartam őt. Viszont, amikor nem adta oda a papírt, csak felvont szemöldökkel néztem rá – Te most üzletelni akarsz? Legyen. Ha nincs benne egy rossz sem, akkor engedélyezek egy sört.
Még mielőtt reagálhatott volna rá, egyszerűen kivettem a kezéből a viseltes darabot, aztán azt tüzetesen kezdtem el átvizsgálni. Mivel én magam is láttam, hogy teljesen rendben vannak a jegyei, csak igyekeztem szépen összehajtani a papírt és úgy visszaadni azt.
- Majd veszek neked egy mappát – halkan nevettem el magam, aztán csóváltam meg a fejem – Hogy néz ez így ki?
A kérdésre az ivással kapcsolatban szándékosan nem válaszoltam, szimplán átdobtam a vállán a karomat, aztán egy vödörbe hajítottam a műszak elején még hófehér állapotban levő rongyot. Határozottan indultam meg kifelé, abban pedig csak reménykedni tudtam, hogy az öcsém is így tesz majd, mert nem volt kedvem a tréfái miatt arccal előre esni a sárba. Nyilvánvalóan erős vagyok, de nem annyira, hogy ha megmakacsolja magát, akkor csak azért is kirángassam a műhelyből.
- Elmentem – ezt csak az éppen velünk szembe jövő tulajdonossal közöltem, aki valószínűleg örömmel nyugtázta, hogy mégsem túlórázom, mert így legalább azt nem kell kifizetnie utánam.
- Milyen rossz hírt akarsz velem közölni? – egy erőteljes rántással fordítottam az autóm irányába, aztán a kelleténél erősebben lapogattam meg a hátát, hogy további haladásra ösztökéljem – Hol a sör?
Nem témát akartam terelni, csak szimplán át kellett pakolni az én autómba, mert nyilvánvalóan azzal terveztem menni, az pedig egy kicsit sem érdekelt, hogy ő mivel érkezett. Legalábbis feltételezem, hogy nem kézben hozta el idáig Brooklynból azt a rekeszt, amit említett.
- Csak úgy – nem igazán akartam erre a kérdésre válaszolni, szóval egyszerűen az tűnt kézenfekvőnek, hogy eltereljem a témát – Emberek szoktak szakítani egymással. Engem az sokkal jobban érdekel, hogy te mit követtél el.

öltözék ― 1 226 szó ― mivan, te szemtelen.       ― ☆

csá tesóóó  ¦ 988 ¦ öltözék ¦ TM

Caleb & Tylar

Ha valamit biztosan állíthattam magamról, az lényegében az volt, hogy értettem a dolgok megjavításához. Ennek röviden annyi volt az oka, hogy idővel már apa egész nap a boltban dolgozott, mivel anya halála után ő maradt az egyetlen kenyérkereső. Ez az egész akkor lett könnyebb, amikor Candy is talált munkát, de soha nem voltunk anyagilag annyira eleresztve, hogy megengedhessünk magunknak szerelőt. Mivel nekem vigyáznom kellett az öcsémre, ezért gyakran rám maradt a dolgok megbütykölése. Úgy gondolom, hogy csukott szemmel bármit képes lennék megtalálni a szerszámosládánkban, se egy dugulás nem okoz gondot, se az, ha mondjuk a bojler nem akar beindulni. Nyilván a villanyhoz inkább nem piszkáltam hozzá azon túl, hogy a biztosítékokkal szórakoztam, de alapvetően youtube videók alapján szinte bármit képes voltam megjavítani. Talán később ebből jött a szenvedélyem és az álmom az iránt, hogy ténylegesen autók operálásával foglalkozzak. Ha valami a kezemben volt, és életet lehelhettem bele, engem egész egyszerűen kikapcsolt; emiatt nem is éreztem túlzottan fárasztónak a munkámat, mondhatni talán egy kicsit a hobbimnak is tekintettem azt.
Ennek ellenére a mai nap más volt. Hiába szedtem össze a cuccaimat Lolától, mentem haza, kaptam meg apámtól a pofonomat, amitől még mindig piroslott a bőr. Hiába éreztem a csípő fájdalmat, egyszerűen képtelen voltam abból a furcsa lelkiállapotból kimászni, amivel ez az egész járt. Nem térítettek magamhoz az öcsém szavai sem, aki határozottan undok dolgokat mondott nekem, de én már akkor is képtelen voltam arra, hogy magyarázatot adjak a helyzetre neki. Talán túlságosan friss volt a seb, amit Lola elvesztése okozott az életemben, viszont közben próbáltam magamban sulykolni azt, hogy rengeteg pozitív hatása van annak, hogy én önhatalmúlag felbontottam az eljegyzésünket.
Mindenekelőtt tudok figyelni arra a családomra, aminek a fészkéből szinte ki sem repültem. Tudtam, hogy az öcsémnek szüksége volt rám, ahogyan azt is, hogy rajtam kívül jelenleg senki nem fog tudni segíteni rajta. Apának rengeteg költsége volt, hiszen fenn kellett tartania egy egész üzletet. Candy fizetése nagyjából arra volt elég, hogy a legfontosabbakat fedezni tudják maguknak, én pedig szabadon éltem eközben, és az esküvőmet tervezgettem, elvéve a testvérem elől azt a lehetőséget, hogy megvalósítsa az álmát. Ezen a ponton rájöttem arra, hogy ha neki képtelen vagyok megadni azt, amit megérdemelne, akkor minden bizonnyal nem állok készen arra sem, hogy 26 évesen, ilyen anyagi körülmények között kezdjek bele a családalapításba. Lehetne azt mondani, hogy apám felelőssége Cale, de én nem így gondoltam. Ő mindannyiunk felelőssége volt, mivel édesanya nélkül kellett felnőnie. Nem voltunk olyanok, mint egy normális család, nem úgy funkcionáltunk, mint bármelyik másik, emiatt pedig áldozatokat kellett hoznunk egymás boldogságáért. Az én áldozatom az volt, hogy visszaléptem a saját családom megalapításától, mivel nem tudtam biztonságban otthagyni azt, ahonnan én magam is származtam.
Talán Lola megértette volna, ha mindezt megosztom vele, hiszen határozottan vallottam azt, hogy a nővérem és az édesanyám mellett ő volt a harmadik nő az életemben, akit mindennél jobban szerettem. Viszont én egyszerűen csak egy gyáva férfi vagyok – már ha azok után, amit tettem nevezhetem magam annak – aki képtelen volt elé állni és őszintén bevallani minden ellenérzését. Mert pontosan tudtam, hogy ha most visszatáncolok, azzal csak az idejét fogom húzni… Magam sem tudom, hogy mikor fogom úgy érezni, hogy megérkeztem abba az állapotba, amikor már tisztességesen képes leszek felnevelni egy gyereket. Ha tíz évig tartana, akkor a menyasszonyom már képtelen lett volna elkerülni a veszélyeket a szülésnél. Ezen a ponton pedig azt éreztem, hogy a világ legönzőbb dolga lenne mindennek ellenére magam mellett tartani őt.
Remegett a kulcs a kezemben, mikor meghallottam Cale hangját. Azt terveztem, hogy túlórázni fogok, emiatt pedig még nem kezdtem el lesikálni az ujjaimról a gépolajat. Mind a ruhám, mind a karom nagy része fekete volt tőle, viszont pontosan tudtam, hogy a testvérem miért keresett meg engem. Talán jobban ismertem őt, mint apa vagy Candy, és emiatt is sikerült erőt vennem magamon, visszapislogni azokat a könnyeket, amik egész nap a szememet szúrták, majd felé fordulni és pusztán a ténytől elmosolyodni, hogy az én kistestvérem a legtökéletesebb ezen a világon.
- Szia, Nagyfejű – pontosan tudta, hogy miért hívtam így – Lenyugodtál azóta?
Elég nyilvánvaló volt, hogy ő erről az egészről semmit sem tudott, szóval én magam is odaléptem hozzá, és jobb híján csak a homlokomat döntöttem az övének, mivel nem akartam összefogdosni az olajos kezemmel őt.
- Hogy mit hoztál? – éreztem, hogy a szemöldököm egészen a hajvonalamig felszalad – Miből gondolod, hogy én majd hagylak inni? Nem mintha nem értékelném az erőfeszítésedet, de apa agyon fog ütni, ha leiszod magad.
Jelen helyzetben nem tisztáztam le azt, hogy pontosan melyikünket, mert a válasz egyértelmű volt: először engem, amiért nem figyeltem oda eléggé rá annak ellenére, hogy a társaságomban volt, aztán pedig őt, amiért hétköznap alkoholt iszik. Mindezek mögött pedig még egy rejtett ok meghúzodna; hogy őt kihagytuk a buliból, és ketten tartottunk kanos programot. Az ezt követő történések szintén egyértelműek voltak, mivel minden bizonnyal Candy is szét fog verni minket, hogy a neme miatt ismét megkülönböztettük.
- Ne is törődj vele, nem tudhattad – úgy rántottam meg a vállam, mintha holmi semmiségről lenne szó – Ő csinálta, de tudod, hogy megérdemeltem.
Apa sosem emelt kezet rám. Nyilvánvaló volt, hogy középső gyerekként én voltam a leginkább mostoha szituációban, mivel mindenki tőlem várta a megváltást, ugyanakkor rám jutott a legkevesebb figyelem. Ettől függetlenül tudtam, hogy különleges helyet foglaltam el apa szívében, szóval ő minden alkalommal megjutalmazott, ha jól viselkedtem, és megbüntetett, ha hibát követtem el.
- Egyébként is még munkaidőben vagyok – már, ha számít az, amit önkényesen, magamra szabtam ki – Viszont hajlandó vagyok abbahagyni a melót miattad. Cserébe kérem az értesítődet.
A lábamat nekitámasztottam az autó kerekének, én magam lazán a motorháztetőnek dőltem, és kinyújtottam felé a kezem. Mivel megkísértett miatta az ördög, és jó ideje szorgalmasan félretettem minden jattomat is neki a fizetésem fele mellett, sosem halasztottam el azt, hogy ellenőrizhessem a jegyeit. Én magam azt éreztem, hogy a testvéremnek egyszer meg kell majd tanulnia felelősséget vállalni azért, amit kimondott, és a pénzt akkor fogja tőlem megkapni, ha megdolgozik érte.

öltözék ― 968 szó ― mivan, te szemtelen.    ― ☆

csá tesóóó  ¦ 745 ¦ öltözék ¦ TM