Jó a megfigyelő készsége és természetes intelligenciája van; könnyen megjegyez dolgokat. Azonban ha kicsit jobban összpontosít, akkor a számára nehézséget okozó dolgokkal is boldogul. Mindenre kíváncsi, sokat olvas, képzelete gazdag. Alapjában véve bizalomgerjesztő, kellemes egyéniség; társaságban könnyen barátkoznak vele; leginkább azért; mert figyelmes hallgatóság. Nyílt és segítőkész jellem, nem fordítja el a tekintetét senkitől. Kezét nyújtja és segít még akkor is, mikor egyébként neki is szüksége lenne segítségre. Alapvetően jó humorú és vicces, de felesége halála óta kissé zárkózottabb. Az üzleti életben figyelme szerteágazóbb, de csak alapos mérlegelés után dönt. Emiatt több olyan cégnél vannak részvényei, amik egymástól külön állóak. Nem nagy a részesedése sehol sem, de szerteágazottsága miatt esélytelen, hogy mindnél egyszerre legyen bajban. Így külön-külön viszont kényelmes tartalékot biztosítanak a számára.

Az egész életem egy elcseszett dráma. Az apám remek elrettentő példa volt számomra, így már 9 évesen tutira megmondtam, mi nem akarok lenni soha. Gyári munkás volt, az a fajta, aki a fél életét kemény fizikai munkával töltötte. Na, nem itt volt a gond; hanem a bourbon és a sör mennyiségével, amit meló után magába töltött. Az öcsém akkor volt 6 éves és már tudta, hogy jobban jár, ha csendben van. A kishúgunk viszont még csak három volt, így ő gyakran idegesítette apát azzal, hogy folyton sírdogál. Szóval gyorsan rá kellett jönnöm arra, hogyan fordítsam az öreget magam felé a tesóim helyett. Anyának sem ment ez nehezen, így jobbára mi voltunk mindig színváltósak a családban. 11 voltam, mikor egyszer csak nem jött haza. Teltek a hónapok és a tavaszból nyár lett, mikor megtudta anyám, hogy a városban maradt, azon a környéken, ahol dolgozott. Új feleséget szerzett magának és másik családja lett. Persze nem hivatalosan, mert mi is ott voltunk még. Úgyhogy anya felpakolt minket a buszra és Bronx-ba költöztünk anya testvéréhez. Eléggé szűkösen voltunk, de nem bántuk. Nem volt több pofon. Nehezen jöttünk ki abból a kevésből, amit apa hátra hagyott nekünk. Az iskolát hanyagolva munkát kerestem. Hajnalban a piacra mentem, segítettem kipakolni a zöldségeket és gyümölcsöket; a kevéske fizetségemet kipótolták krumplival, almával és más egyébbel. Ezekkel fürgén szaladtam haza, hogy anya és a nővére tudjanak aznapra főzni. Újságot hordtam ki, majd az egyik árus maga mellé fogadott és tanítani kezdett, amíg a keze alá dolgoztam. Írni, olvasni és számolni már tudtam, azzal nem volt gond. Kis idő múlva már nagyobb tételeket is össze tudtam adni fejben. Nekem adta a rozoga bringáját, így az újsághordást is nagyobb tételben tudtam vinni. Egy hentesnél is kellett segítség néhanapján, beálltam oda is. Igaz, az elején úgy kellett felmosni a padlóról; de lassan vissza szürkülő arccal az is ment. Gyűjtögettem a pénzt és a tesóim után én is beálltam vissza a suliba. Behoztam a lemaradásomat, így nem égett a bőr a képemről, hogy hülye maradok és nem végzem el a sulit sem rendesen. Két év alatt utol értem magam; de szerettem volna tovább tanulni. Az egyik tanárom felesége segített abban, hogy milyen irányban gondolkozzam tovább. Az üzletelés ment, de a könyvek és az iskola piszok drága volt. Beiratkozás helyett munkát vállaltam és a suli termeit takarítottam esténként. Összehaverkodtam a gondnokkal és menzás hölggyel. Ők protezsáltak be a dirinél és néhány tanárnál. A könyvtárból ki tudtam venni azokat a könyveket, amik kellettek és munkaidőn kívül foglalkoztak velem még annyit; hogy eligazodjak a pénzügyi világban.
Közben persze a fatert is haza ette volna a fene, mert a második neje kirakta a szűrét. A részegségéből nem gyógyult ki és pofozkodni is szeretett. Csak épp a B neje bátyja zsaru volt. Iszkolnia kellett onnan. De mi sem fogadtuk vissza. Akkor már 16 voltam és annyi meló után megerősödtem annyira, hogy nem hagytam sem magam, sem a családom macerálni. Ezzel végleg lezártuk a múltunkat vele.
18 évesen már hivatalosan is előléptem, mint családfenntartó. Volt annyi pénzünk, hogy egy saját lakást tudjunk venni abban az épületben, ahol eddig is éltünk. Így már csak kényelmesebb volt.
A tanáraimnak hála sikerült némi protekcióval egyetemre mennem, de munkával nem álltam le. Egy állandó helyen maradtam meg, egy kis vegyes kereskedésben. Ott ismertem meg Jennifert, a főnök lányát. Mindig bénáztam a közelében, magasságos ég, annyira szép és kedves lány volt! Valamit mindig elejtettem a kezemből és persze takaríthattam pluszban, de nem bántam annyira; élveztem azt a különös bizsergést, ami elfogott, valahányszor csak rám nézett. Az egyetemi éveim alatt össze is házasodtunk és vissza költöztem vele Staten Island-re. Vettünk egy nagy telket, felhúztunk rá egy nagyobb házat és egy garázst. Béreltünk néhány autót és áthoztuk a család többi részét. Az öcsém és Jenny három bátyja sofőrnek állt be; taxi bizniszbe fogtunk és egész jól ment a szekér. Megvettük a kocsikat és hivatalosan is elindult a Black Bears taxi társaság. Nagy volt az érdeklődés a költöztetésben való segítség iránt is. Így teherautót is szereztünk és felvettünk néhány erős fickót, hogy a költöztető vonal is beinduljon. 25 évesen már más áruk szállításába is beszálltunk. Két generáció élt együtt, bővítettük a házat és tényleg minden készen állt arra, hogy a családunk is tovább bővüljön. Sokáig próbálkoztunk, de nem született gyerekünk. Jennifer kétszer is elvetélt, majd úgy döntöttünk, hogy elengedjük az egészet. Legfeljebb örökbe fogadunk majd egy vagy két gyerkőcöt, úgyis egy család lettünk volna. Három évvel később Jennifer beteg lett. A mellrák hirtelen robbant közénk. Műtét és kezelés, de Jenny nem lett csak kis időre jobban. A hajdan volt mosolygós, életvidám lány megfakult és elzárkózott előlem; de nem hagytam. Még mindig őt szerettem, akármilyen műtétekkel szabdalták a testét, nekem ő volt a nő, a nagy Ő. Kérte, hogy menjek el, találjak új feleséget, legyenek gyerekeim és éljek, de nem tudtam vele megtenni. A betegsége újra ránk tört, a rák más és más irányból támadta a szervezetét újra és újra; mígnem egy áprilisi napon végleg feladta a küzdelmet. Hónapokig magam alatt voltam, a munka sem érdekelt és csak nehezen szedtem össze magam.
A munka kedvem alább hagyott, de a cég ment tovább nélkülem is. Majdnem egy év kellett hozzá, hogy újra visszatérjek a munkába, majd azzal a lendülettel más cégekhez társultam be. A tényleges fizikai munkával felhagytam, cégvezetőként és társtulajdonosként visszatértem a gyökereimhez. Asztalos munkákkal foglalkoztam és a korábbi toldozott-foltozott épületet igazi otthonná alakítottam. A család magja külön költözött, ahogy én is; de ott maradtunk mind Staten Island-en. Évente többször is össze ülünk a családi ünnepek alkalmával és hétköznapokon is tartjuk a kapcsolatot. Számomra fontosak ezek az együttlétek és a közös programok.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon nehéz dolgokon vagy túl, már egészen pici korodban szembesülnöd kellett azzal, hogy mennyire nehéz az élet. Jó dolog lehet az, hogy le tudtad szűrni magadnak a tanulságot a családodat illetően, ugyanakkor borzalmas, hogy az édesapád attitűdje miatt nem volt részed abban, hogy egy meleg családi körbe tartozhass. Sajnálom azt, amin keresztül kellett menned, ugyanakkor igazi felemelkedés történet a tiéd, amire nagyon büszke lehetsz, mivel fantasztikus dolgokat vittél véghez már egészen kicsi korodtól kezdve. Egyszerre volt borzasztó olvasni az előtörténeted és mégis felemelő, hogy egy ilyen kicsi gyerek ennyire találékony tud lenni. Talán a Te eseted bizonyítja a legjobban azt, hogy tényleg bármi lehet az emberből, ha valaki eléggé el akarja érni a céljait.

A történeted olvasása során végig szurkoltam, hogy boldog vége legyen, még annak ellenére is, hogy már az adatlapnál tudtam, hogy a feleséged elhunyt. Mindaz, ami felépítettél nagyon tiszteletreméltó és páratlan, úgy érzem az oldalon – köztük az én karaktereim is – sokat tudnának tanulni egy ilyen személytől, hiszen annyi mindenen túl vagy már… Sajnálom, hogy Jenniferből nem maradt számodra egy kisgyermek, aki erősebben tudná éltetni benned az emlékét. Ugyanakkor talán most tényleg hamarosan készen állhatsz arra, hogy újra tudd kezdeni az életed, de a lapod pont arra mutat rá, hogy az anyagi javak hiába fontosak, egyszerűen képtelenek betölteni azt a szeretetet és melegséget, amit a család tud jelenteni egy ember életében. Egyszerű utat választottál arra, hogy elmeséld az életed – ugyanakkor nem is lett volna szükség cifra sztorikra, mert önmagában annyira erős az, amin keresztülmentél, hogy pont ez az egyszerűség jelentett mindent. A lapod megrázó és szívszorító, mégis van benne valami reményt keltő, ami miatt szeretném azt hinni, hogy Rád is vár a boldogság és ezt az oldalon meg is tudod majd lelni! Köszönöm, hogy olvashattalak. Kellemes időtöltést és tartalmas játékokat kívánok neked a továbbiak során, remélem hamarosan rád talál a boldogság! Ne feledkezz meg a foglalókról se!


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!