A koreai származásunk ellenére a mi családunkban sokkal inkább mexikói felállás uralkodik. Nem azért mert mindenki lő mindenkire, hanem mert annyian vagyunk, hogy valaki szeme mindig rajta van a másikon. Te figyelsz mind a három gyerekedre, mi pedig figyelünk rád és egymásra is. Nem tudom, hogy csináltad. Kétlem, hogy a szomszédok és ismerősök kedvessége és segítsége volt az, ami miatt három gyereket is sikerült felnevelned. Szerintem emögött mind Te állsz. Mindig két lábbal álltál a földön, amióta csak felfogom, hogy pontosan mit is jelent ez egy ember esetében. Megvannak a magad elvei és nem csak hogy mindig betartod ezeket, de igyekeztél az én, a bátyám és a nővérem fejébe is beleverni, hogy ezekből az elvekből soha ne adjunk alább, de mindig feleljünk meg nekik.
De amíg Candyt és Ty-t nagyon is megérted - mert ti mindig egy oldalon álltok -, addig közöttünk már sokszor ott van az a generációs szakadék, ami miatt össze tudunk kapni. Szerinted nem kellene olyan sokáig a barátaimmal lógnom, segíthetnék neked többet a boltodban, nem kellene kilopnom a hűtőből a sörödet és elvinni a bátyámhoz, hogy együtt igyuk meg vele. Tudom, hogy te is csináltál hasonlókat fiatal korodban, a nagyi elmondta hogy másztál át a kerítésen, amikor anyának udvaroltál és késő este akartál vele találkozni... De lehet, hogy te már elfelejtetted, hogy ugyanolyanok vagyunk. Csak én még húsz éves vagyok, neked meg sokkal-sokkal több a tapasztalatod. Felnézek rád és a példaképemnek tartalak téged, de egyben úgy is érzem, hogy mindent megkaphatok, mert mindig azt éreztettétek velem, hogy így van, még ha nem is volt teljesen igaz. Talán ezért nem fogadom el, hogy nekünk annyi jutott az életben, amennyivel megélünk.
Több okból is orvos akartam lenni, ebből pedig az egyik az volt, hogy nem tudtam elképzelni az életemet úgy ahogyan te, a nővérem, vagy a bátyám élitek a sajátotokat. Nem gondolom, hogy csak az van nekünk, ami megadatott, sokkal inkább hiszek benne, hogy bármire képesek vagyunk, amit elhatározunk. Először egyikőtök sem támogatta a döntésemet - azért, mert adósság nélkül amúgy sem végezhettem volna el bármilyen egyetemi szakot. Emiatt pedig össze is kaptunk és nagyon rosszul esett, hogy az addigi összes támogatásotok, mintha ezzel az egy döntéssel semmivé vált volna.
Aztán meggondoltátok magatokat. Hirtelen mégis engedted, hogy jelentkezzek az orvosira és hirtelen mind azzal kezdtetek zaklatni, hogy ha orvos akarok lenni, nagyon jól kell tanulnom. Azt hiszem az volt az első és egyetlen alkalom, amikor valamiben meggondoltad magad. Emiatt pedig ha lehet, most már még jobban tisztellek.

/ Örök hálám, ha eddig eljutottál az olvasásban, remélem, hogy megtetszik a karakter és megérkezel hozzánk. Én mindenképpen nagyon élvezném, ha lenne egy ilyen jóképű és jó fej apukám, szóval ha látsz benne fantáziát - plusz van kedved lekeverni egy pofont a nagyobbik fiadnak, akkor gyere csak.

Ha valakit anyának szólíthatnék, te lennél az, még ha csak a nővérem vagy is. Kicsi koromban te voltál, aki a legtöbbet esti mesével altatott el, és mindig megfújta a falatot, mielőtt a számba nyomtad volna. Mai napig traumaként élem meg, hogy annyi sütőtökös dolgot kellett ennem, amennyit te belém erőltettél. De mégiscsak lehet abban valami, hogy azért nőttem ekkorára, mert megettem a zöldségeket és még tejet is ittam minden reggel suliba indulás előtt, mert te tettél róla, hogy mindig rendesen fel legyek öltözve, oda legyen pakolva minden tankönyvem és rendesen egyek. Én pedig tudod mivel háláltam meg? Régen neked címeztem minden rajzomat, amit anyának kellett volna, manapság meg kopogás nélkül rontok be hozzád, mintha barlangban laknánk. Szerinted hálátlan vagyok, szerintem meg csak kamaszodok - igen, húsz évesen is ér ezzel védekezni, jó?
Ne tévesszen meg a tény, hogy ha megcsapkodsz akkor meghúzom a hajad és hogy állandóan a nyitott szájjal alvós képeiddel zsarollak. Tudom, hogy nagyon keményen dolgozol - már egészen tizennégy éves korod óta, hogy ne csak a nővérünk legyél, hanem az anyukánk is, na meg egyben önmagad is. Elvesztetted a gyerekkorod, mert mindhárman engem neveltetek és ahelyett, hogy saját családot alapítottál volna, még mindig jobban törődsz azzal, hogy három életképtelen férfi ne haljon éhen, mintsem hogy magadat helyezd a prioritási lista első helyére.
Talán ezért is nehezteltem rád annyira, amikor te sem álltál mellém a nagy bejelentésem után, miszerint én orvos akarok lenni. Nem neked kellett volna lenned az első embernek, aki azt kívánja, hogy minden álmom sikerüljön, ahelyett, hogy letöröd a szárnyaim és egyben a reményeimet is, hogy én több és jobb legyek annál, mint ami megadatott nekem?
Szeretlek Candy, de neked meg ideje lenne jobban szeretned magadat, mint a fölöttünk való anyáskodást.

/ A bátyám szavait idézve én sem szabnék meg semmit azon kívül, amit leírtam - és egyben köszönöm, ha eddig olvastál. Remélem, hogy megtetszett a karakter és hamarosan megérkezel hozzánk. Kész vagyok a feladatra, hogy halálra idegesítselek, ne aggódj.