Az ember nem eredendően rossz. Egyszerűen vannak olyanok, akiket az évek addig addig gáncsolnak, amíg szimplán elkezdik leszarni a tetteik következményeit, hiszen akármit tesznek újra és újra csak a padlón kötnek ki. Ha pedig minden irányból csak pofonokba szaladok, akkor legalább az odáig vezető utat élvezzem.
A rólam kialakult vélemény igen sokszínű lesz, ha elindulsz a folyosón és megkérdezed azokat akik szembejönnek veled. Egy dologban azonban biztos lehetsz. A Trinityben mindenki ismeri már a nevemet valamilyen okból kifolyólag.
Összefoglalva a rám használt kifejezések: "barom", "beképzelt állat", "pénzes köcsög", "erkölcstelen rohadék". Szóval ha összegezni szeretném a rólam kialakult kép nem éppen pozitív és őszintén beismerem tettem is ezért bőven.. elkeserítelek még csak nem is érzem kellemetlenül magam emiatt. Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy puszta jó kedvemből lettem ilyen senkinek ne legyenek kételyei afelől, hogy van bőven okom arra, hogy leszarjam mindenki véleményét és útmutatását. Tőlem azonban senki se várja, hogy sajnáltassam magamat a múlt és a jelen traumáival magyarázzam személyiségem alapvető jegyeit.
A problémáim elől mindig a lehető legegyszerűbb kiutat kerestem. Mindegy, hogy az egy lány bugyiján vagy egy csík kokainon keresztül vezetett. Ezt lehetne gyengeségnek nevezni, de próbáltál már atom beállva hazavezetni egy Porsche 911-et, úgy hogy még a műszerfalon sem látod pontosan a számokat, hiszen nem csak az anyag dolgozik a szervezetedben akkorára tágítva a pupilláidat, hogy az íriszed még csak nem is látszódik, hanem ráadásként még egy csaj is az öledbe bukva dolgozik a jókedvedért? Na azt nevezem én igazi erőnek, hogy ebben a helyzetben még csak meg sem húztam a fényezést a kocsimon és a felnik meg sem csókolták a padkát egyszer sem.
Talán meg sem fogsz lepődni, ha azt mondom, hogy röhögve ugrottam fejest egy fogadásba aminek a legnagyobb áldozata a legjobb haverom lehet, ha nyerek.. ezzel kockára téve a legemberibb kapcsolatomat... és miért? Hogy ne süljek fel egy lány előtt, akinek a véleménye a legkevésbé kellene számítson, hiszen nem több, mint az exem, aki mégis ördögként ücsörög a mai napig a vállamon.
Azt kell mondjam, hogy az egyik legkiábrándítóbb vonásom, hogy a megfelelő motivációval bármibe bele lehet ugrasztani. Azzal azonban egyikünk sem számolt, hogy életemben először környékeznek meg gyengéd érzelmek mindezt persze a lehető legtiltottabb személy irányába. Megdugni a haverod nőjét egy dolog... de belezúgni... na az már egy egész már kérdés.

-Baszódj meg.. azért ez túlzás.-ingatom meg a fejemet a Porschénak támaszkodva az iskola parkolójában.
-Mi van, Ezra? Beszartál?-szemtelenül mosolyog bele a képembe. Már ezért megérdemelné, hogy megdöntsem az öltözőben, csak hogy egy kicsit jobb irányba igazítsam a viselkedését, de tudom, hogy azok a lábak egyelőre zárva maradnak előttem. Addig mindenképp amíg bele nem megyek a mocsok játékaiba. Az olyan lányok, mint ő azt élvezik, ha minél nagyobb szart kavarhatnak mások életében csupán azért, hogy szórakoztassák magukat.
-Ne bassz már fel. Zain a spanom. Nem tudsz olyat mondani, amiért megérné belemennem ebbe a fogadásba..-a szemeibe nézek hitetlenkedve.
-Biztos?-a keze a mellkasomra simul, én meg lemondóan nevetek fel. Na jó.. lehet, hogy mégis.
-Hozd el nekem Aali bugyiját és megkapod mellé az enyémet is.-a hangja csendes, a tekintete az enyémbe fúródik miközben ujjai a hasamra kalandoznak. A kurva életbe.
-Elkések..-tolom félre a kezét és lököm el magam a kocsitól, hogy a vállamra dobjam a táskámat.
-Mi a válaszod?-megtorpanok és ajkamat harapdálva fordulok vissza, hogy szembenézhessek vele. Kezei a csípőjén pihennek. Zain ki fog nyírni. HA.. megtudja.
-Mennyi időm van?-vonom fel a szemöldökeimet.
-A bálig. Legkésőbb a bálon.
-És ha nem jön össze?
-Két hónapig enyém a kocsid.
-Áll az alku.-nyújtom felé a kezemet és ő egy ördögi mosollyal csapja bele a tenyerét az enyémbe. Az emberek még azt mondják, hogy én vagyok a rohadék. Annak ellenére, hogy az exem még mindig akkorát tud tekerni az agyamon, hogy képes vagyok belemenni egy ilyen faszságba a legjobb barátom kárára.
Hátat fordítva neki hagyom magára és az órámra pillantok. Elkéstem az edzésről. Bassza meg. Sietős léptekkel hagyom magam mögött a parkolót, a folyosón már futok, hogy próbáljam minimalizálni a késésemet. Még vadul tépem a testemre a pólómat amikor az öltözőből berobbanok a tornaterembe, ahol a többiek már melegítenek. Kocogva indulok neki, hogy becsatlakozzak.
-Ezra!-összerezzenek apám hangjára, aki a pálya szélén állt. A halántékán kidagadó erekből tudom, hogy ezt most nagyon elbasztam. Lelassítva a lépteimet fordulok meg az irányába.
-Hol az ördögben voltál?-rezzenéstelen vonásai miatt tudom, hogy fortyog így igyekszem kerülni a tekintetét.
-Hát én..-kezdenék bele.
-Pofa be! Nem érdekelnek a kifogásaid. Edzés után az irodámba. Takarodj a pályára!-halkan sziszegi rám a szavakat és én már fordulok is sarkon, hogy becsatlakozzak. Pontosan tudom, hogy mi vár rám és még csak ki sem húzhatom magam alóla.
Amíg anya élt addig ő egyfajta gátat jelentett apámnak. Azóta, hogy meghalt már nincs olyan határ, amit ne lépne át velem szemben. Talán a saját bűntudatát próbálja levezetni rajtam, de nem tudja, hogy láttam... láttam őt azon az estén, amikor anya már olyan gyenge volt, hogy beszélni sem tudott a betegségtől. Ő pedig addig szorította az arcára a párnát, amíg a monitoron a szívritmusa ki nem egyenesedett. Rettegtem tőle. Tudom mire képes. Azóta csak rosszabb lett, hogy anyám teljes vagyona az ő számlájára került. Apám soha nem volt több, mint egy egyszerű gimnáziumi edző. Anya viszont a Giordano borászat egyetlen örököse volt. A halálával apám nevére kerültek a családi birtokok, a teljes cég, a pénz és az azzal járó hatalom.
Az edzés után már meg sem próbálom ellógni azt amit nekem tartogat. Ha megváratom csak rosszabb, így amint kiürül a terem én az iroda felé veszem az irányt, ahol már le vannak eresztve a redőnyök. Épp csak becsukom magam mögött az ajtót és kezei keményen markolnak a pólóm anyagába és jóformán kiüti belőlem a levegőt ahogyan felken a falra.
-Egy mocsok kis görény vagy. Az hogy elbaszod a saját életed a te dolgod, de ne merészelj még egyszer így megalázni, hogy nem tolod ide a képedet időben! Megértetted?!-fröcsög az arcomba.
-Azt kérdeztem, hogy megértetted??-üvölt rám.
-Igen.-az ökle keményen csapódik a hasfalamnak.
-Igen, MI?
-Igen, uram.-küzdök a levegőért, de kipréselem a szavakat.
-Takarodj a szemem elől.-tépi fel az ajtón és már lök is ki rajta. Épp csak megtartom az egyensúlyom, hogy ne essek el majd anélkül, hogy hátranéznék indulok meg az öltöző felé. Az első dolgom, hogy előtúrjam a telefonomat.
"Kellene valami cucc. Most! Megadom, eskü."- már megy is az üzenet Zain számára. Kell valami. Akármi... bármi. Csak szakadhassak el egy kicsit a valóságtól.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ugyan nem vagyok pszichológus, sem életvezetési tanácsadó, de egy biztos; általában azok az emberek csinálják a legőrültebb dolgokat, akik szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire nincsenek rendben a színfalak mögött. Édesanyád halála - egészen pontosan annak a módja - mindenkit megrázott volna, de van, hogy a sokk inkább belénk fojtja a szavakat és nem tudunk cselekedni. Pedig azt szokták mondani, hogy a legjobb terápia az, ha elmeséljük valakinek a problémáinkat. Nem kell, hogy megoldással is szolgáljanak nekünk, ahhoz úgyis idő kell.
Féktelen, felelőtlen, vakmerő, hirtelen ezen jelzők jutnak eszembe arról, amilyen embernek megismerhettünk a történetedből. Nem félsz olyan dolgokra is igent mondani, amit más élből elutasítana, de neked is van gyenge pontod. Biztosan nem szeretnék, ha erre mások is rájönnének, ugyanakkor nehéz lehet ekkora teherrel élni és hallgatni a részletekről. Nem csoda, ha olyan szerekre vágysz, amelyek ideig óráig elfeledtetik veled mindazokat a dolgokat, amelyekről nem beszélhetsz olyan könnyedén - vagy épp egyáltalán.
Vajon mi lesz a fogadással, amibe némi győzködés után belementél? Tudom, hogy ez olyasmi, ahol gáznak tűnik megfontolni a következményeket, de mégis; mi lesz ha a haverod megtudja az egészet? Elvégre a karmának van az a tulajdonsága, hogy akkor érkezik meg hozzánk, amikor legkevésbé számítunk rá. A játéktér biztosan minden kérdést meg fog válaszolni nem csak számomra, hanem számodra is, ezért irányítanálak is abba az irányba. Ha valaki biztosan megfogadja tőlem, akkor az biztosan Te leszel, így hát: jó szórakozást!
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!