Dr. James Chambers /sebészeti részlegvezető főorvos/: Mr. Wallace túl van rezidensképzésének első évén, ahol látszólag sikerrel vette az akadályokat. Precíz fiatalember, aki gyorsan tanul. Sok, hozzá hasonlóan ambiciózus fiatalemberrel találkoztam már. Sajnálatos módon az eltökéltség nem minden, nagyon sokan feladják. Úgy hiszem, hogy ez Mr. Wallace esetében sem lesz másképp. Azt hiszi, hogy mindenkit meg tud menteni, de hiába dolgozik a végkimerültségig, nem vagyunk mindenhatók. Az első haláleset össze fogja roppantani, ez az én véleményem.

Dr. Veronica Sheely /baleseti sebész/: A betegek, és a kollégák is imádják. Bárkivel képes öt perc alatt összebarátkozni, és még nem láttam olyan embert, aki ne bírta volna Jay hülye fejét. Vannak idegesítő szokásai is, mint például az, hogy szeret beleszólni mások életébe. Az egyik legjobb barátom, akitől szeretek tanácsot kérni, de néha túlzásba viszi a segítést. A kedves, vicces oldala a rosszabb napjain nem igazán van jelen, és ilyenkor jobb, ha nem piszkáljuk. Sokat kell még tanulnia, hogy a mogorvaságát ne vetítse ki a páciensekre. Túlzás lenne bunkónak nevezni, amikor rossz a hangulata. Inkább csak hisztis, de nagyon. Saját magát nem tartja haragtartónak, de többször voltam szemtanúja a puffogásainak. Jeremy-vel órákon át tudnék veszekedni az öltöző előtt, mert nagyon makacs tud lenni. Mégis ő az, akit bármikor felhívhatok, ha segítségre van szükségem. Akár hajnalban, a műszakja után is. Igen, ha baj van, akkor rá bármikor lehet számítani. Közös borozások nálam, részeges karaoke estek, vagy Jay munkamániájának a kivesézése, Jeremy mellett képtelenség unatkozni. A kitartása miatt még nagyon sikeres lehet, és az is lesz, érzem. Ügyes fiú, aki ha elbukik, talpra fog állni. Tudom, hogy ezt azok is be fogják látni, akik egyelőre még kételkednek benne.

Mrs. Galarza /volt páciens/: A mosolygós doktor úr! Többször is megnyugtatott a műtétem előtt, az összes kérdésemre válaszolt. Nagyon figyelmes, nem olyan mogorva, mint a többi orvos. Önhibámon kívül azóta már még egyszer kórházba szállítottak. A doktor úr emlékezett rám, szerinte jobban kéne vigyáznom magamra. Nevetve közölte, hogy reméli többet nem látjuk egymást. Az ex-férjem is ugyanezt mondta, de a doktor úr szájából jobban hangzott.

Olek "Ollie" Rush /régi ismerős, barát/: Minnesotában nem szunyált ennyit, ez a kórházi meló zombivá változtatja. Nemrég költöztem New York-ba, és Jay semmit se változott. Ja, fáradtabb és kevesebb a szabadideje, de még most is tud piálni. Felőlem lehet bármilyen jó orvos, az én beleimhez nem fog nyúlni. Azt se tudom, hogy pontosan mit csinál. Mostanában túl feszült, szinte semmire se ér rá. Jól ismerem már, szeret néha bezárkózni a pizzája és a sorozatai közé. Olyankor semmivel se lehet kirángatni a lakásából az önző kis hülyéjét. Életeket ment tudom én, de ő neki is élnie kéne már. Nem értem hogy csinálja, hogy még ilyen kevés szabadidő mellett is több emberrel feküdt le, mint én. Az az ártatlan fej nem olyan ártatlan ám!


"Jeremy."

Mozdulatlanul álltam, és szótlanul néztem, amint kigurították a műtőből. Majdnem sikerült, majdnem megmentettük. Most mégis halott. A körülöttem lévők mind engem néztek, és még az orvosi maszk sem rejtette el a csalódottságukat. Az én hibámtól történt, és ezt már nem tudom helyrehozni. Lehajtott fejjel sétáltam oda a szemeteshez, kezemben a véres gumikesztyűvel. Nem is emlékszem, hogy levettem volna. Ha jobban odafigyelek, akkor talán még mindig élne.

"Jay!"

Egy hangos felszisszenés mellett konstatáltam, hogy bizony az én fejem koppant az öltözőszekrény ajtaján. Morgolódva dörzsöltem meg a fájó pontot, és csak ekkor vettem észre, hogy nem vagyok egyedül.
- Meghalt? - kérdeztem a falat támasztó Vee-től. Teljes értetlenség ült ki az arcára, ami néhány másodperc múlva egy hülye fintorba torzult.
- Mi? Te fogsz meghalni, ha nem alszod ki magad. Gyerünk, indulás. Mára végeztél. - Még azelőtt felpattantam, hogy talpra rángathatott volna. Csak egy álom volt, és ami még ennél is jobb hír, az az, hogy tényleg vége a műszakomnak. Gyorsan elköszöntem a sebész hölgytől, aki nem csak barátként, hanem ébresztőóraként is remekül funkcionál. Minden egyes hazafelé vezető úton elgondolkozom, hogy miért Manhattan-ben bérelek lakást. Ésszerűbb lett volna Brooklyn-ban találni egy helyet, de gyűlölök költözködni. Se agykapacitásom, se kedvem nincs hozzá. Nagy szerencsémre a sors egy olyan anyával, és kishúggal áldott meg, akik nem lógnak a nyakamon. Hogy szalad az idő. Maggs pár éve még nem volt több egy nyáladzó, bömbölő pelenkacsomagnál. Most tizenhét éves, és magamból kiindulva úgy kéne kerülnöm ezt a kamaszkor fázist, mint a pestist. Aki engem elviselhetetlennek tart, az még nem találkozott a húgommal. Az is lehet, hogy már öregszem, és nem tudom tartani vele a lépést. Margot, a véreb. Valamelyik nap vehetnék egy szegecses nyakörvet, ami elrettentő hatással lenne a fiúkra, mert ezer százalék, hogy az összes körülötte legyeskedik. Csak féltestvérek vagyunk, elég nagy korkülönbséggel, de vele még mindig jobban kijövök, mint a drága édesanyánkkal.
Hajnali négy óra. Nem jutottam el az ágyamig, egyedül a cipő levevéshez volt energiám, mielőtt kidőltem volna a kanapén. Mr. Wilson háborús történetei jártak a fejemben, melyeknek a fele nagy valószínűséggel nem igaz. Ilyenkor nem is maga a téma a fontos, mert én bármiről szívesen elbeszélgetek a betegeimmel, ha ettől boldogabbak lesznek. Nincs is annál rosszabb, mint amikor félnek. Mr. Wilson és a tankjai, szép álmokat.
Reggel tíz. A kávé illatától fokozatosan elkezdett visszatérni belém az élet, és mire a fekete nedű teljesen kiürült a bögrémből, újra a régi voltam. Kéne végre szereznem egy lakótársat, de Vee szinte már így is itt lakik. Hetente átjön sorozat maratonozni, egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtünk egy mexikói szappanoperát. Amennyit röhögtünk az első részeken, most úgy várjuk Esmeralda újabb kalandjait.
Basszus, ma van Dr. Chambers születésnapja. Sikerült beszerveznem a sebészek, ápolók, ápolónők és rezidensek nagy részét. Úgy hallottam, hogy a tavalyi meglepetésbuli egész jól sült el, pedig azt nem is én szerveztem. Mindannyian tudjuk, hogy nem egy kőszívű ember, és imádja a meglepetéseket. Mi baj történhetne? Szívrohamot kap, még jobban megutál, vagy ellehetetleníti a jövőmet. Kockázat nélkül nincs siker, én nélkülem nincs ünneplés.