1. Nehezen befolyásolható - ha valamit eldöntött, rengeteg felsorakoztatott érv szükséges, hogy meggyőzzék - ha kell, bele is megy vitákba, viszont a felesleges veszekedéseket úgy kerüli el, hogy lelép, mindenféle köszönés nélkül ~ megszakítja a telefonbeszélgetést, kikapcsolja a laptopját, vagy egyszerűen csak hátat fordítva elsétál egy beszélgetés kellős közepéről.
2. Határozott, nyitott személyiség, törekvő és dinamikus - ezen jellemzők a pozitív jellemvonásai, kedveli az ismeretlen feltérképezését, folyamatosan tágítani akarja a tudását, elismeri mások intelligenciáját és ha valamit nem tud, mielőbb pótolni akarja a hiányosságait - folyamatosan újabb ötleteken gondolkodik ha valamilyen problémába ütközik.
3. Egyenes jellem, néha talán túlságosan is, ezzel szemben viszont nem igazán tudja még a diplomatikusság határait belőni - a néha rajta eluralkodó naiv elgondolásai miatt sokszor csalódott már, és akkor a kedve is megzuhan, napokig képes aggódni és rágódni a csalódottsága miatt.
4. Vállalkozó típusú nő, vakmerő húzásai is vannak - ha ki akar menni a sziklaszirtre, ki is fog, a félelemérzete nem annyira kifinomult, rendszerint úgy kell őt leállítani, visszahúzni attól, nehogy hülyeséget tegyen - emiatt egy kissé önveszélyessé is vált már, de az az életfilozófiája, hogy egyszer úgyis meg kell halni - a környezetében élőknek épp ezért nagyon kell rá figyelnie.
5. Önzetlen segítőkész szándék vezérli, könnyen lelkesedő típus, de azt nem szereti, ha a lelkesedését letörik, mert akkor muszáj egy kicsit elvonulnia, gondolkodni, ami rendszerint amerikai palacsinta majszolásba torkollik - ha azt megunja, akkor pedig csokoládés avokádókrémet képes enni napokig.
6. Spontán döntések híve, lobbanékony, hirtelen és kifejezetten ignorálni próbálja azokat az embereket, akik irányítani akarják vagy túlságosan óvni - a veszélyesebb vágyairól és terveiről pont ezért nem beszél a körülötte lévőknek, nehogy megpróbálják leállítani még időben - pont ezért az Instagramjáról lehet tudni, épp milyen őrültségre volt képes, vagy Messengeren küldi videót - ketrecben cápák közé merült már, az ausztrál kígyómentést is kipipálhatja, függőhídon sétált már át Chile hegyei közt, de ha nem jön autó, akkor a piros lámpa sem állítja meg, napi szinten hozzák rá a frászt az autósok a dudálással.
7. Nem szereti a túlzó felelősségtudatot, ezért vállal el általában beosztotti munkát, holott komolyabb pénzekért magasabb beosztásban is dolgozhatna, de inkább a "nyugodtabb" élet híve.
8. Allergiás a banánra, paradicsomra, és a mostanában felkapott étkezési trendeket is mind kipróbálta, de hajlik a vegán étkezés felé több-kevesebb sikerrel, sokakkal ellentétben imádja a zöld turmixot, a hungarocell ízű puffasztott rizst és búzát. Ezt az elhivatottságot a már említett amerikai palacsinta húzza át és a legalább 60%-os étcsokoládé. Egy jó steaknek, hamburgernek és/vagy pizzának nem tud nemet mondani. Food Networköt órákig képes bámulni.
9. Közel huszonhét évesen is inkább a csokis tej híve, mint hogy kávét engedjen le a torkán, és ráadásul energiaitalt vagy Coca Colát/Pepsit is évek óta nem fogyasztott már.
10. Volt egy gyengébb időszaka, amikor rendszeresebben ivott alkoholt, ám a mértékre azért ügyelt. Napi három sörnél sosem csúszott le több - azóta szilveszterkor is almalével vagy ásványvízzel koccint, étkezéseknél nem iszik alkoholt és ha éppen este elcsábítják lazább estékre, akkor is csak a mojito-szintű italoknál marad meg.
11. Ha az élet minden területén is bátran belevág szinte mindenbe, a kihívások embere, képtelen a szabadjára engedni a kreativitását könyvírás terén. Rengeteg ötlete lenne, rengeteg történetet tudna elmesélni, számos karakter formálódott már meg a fejében, de ha bele is kezd otthon az írásba, rendszerint törli azokat - akár háromszáz oldalakat is. Ugyanez a sorsa a verseinek, a novelláknak. Álnéven publikál a The New York Review of Books folyóiratba.

169 cm & 48 kg 
nem a tökéletes konfekció méret: 76-56-86
eredetileg szőke, de úgy gondolja, a barna szín jobban áll neki, nem mellesleg zöld a szemeinek színe


apa: prof. Charles Wallace - régész, dokumentumfilm készítő - Stanford University
anya: Louise Grant - a Peabody Museum of Natural History  gyűjteményfelelőse
Cynthia tizenhatodik születésnapjáig rendben volt minden a szüleivel. Az apja akkor állt mindenki elé nagy feneket kerítve a bejelentésének: homoszexuális és már hónapok óta kapcsolata van egy huszonéves fiúval. Az anyja csak a tortát vágta az apja arcába és még ágyékon is rúgta gratis. Azóta úgy ahogy, de rendeződött a viszonyuk, és a lányuk érdekében képesek megmaradni egy légtérben. Charles azóta is együtt van Carlosszal, Louise viszont nem vágyik egy újabb kapcsolatra, ezért egy kissé a lánya idegeire megy a túlaggódással.

"Sunday's silence can only mean one thing. Monday's here!"
Az ujjai végigkapartak a csörömpölő hangra a lepedőn, hogy szinte úgy verje le az éjjeliszekrényről a pohár vizet, amit minden este bekészít magának, hátha szüksége lenne az éjjeli kiszáradás elkerülése végett. Vagy ha pisilni csoszogna ki, vagy ha éppen rátámadnának az éjszaka és lenne kit lelocsolni vízzel, mert az ember lánya sosem tudhatja, melyik rémálmok válnak valósággá. A reggel hatos keléstől már nagyon el volt szokva, ezért amikor feltolta magát ülő pozícióba, majdnem lecsúszott a selyemlepedőn. Első napirendi pont: megválni tőle és kihajítani a szemétbe. A már derengő nap fénye fénypászmát rajzolt a padlóra, a párkányon lévő fikusz pedig ácsingózva rebegtette az egyik levelét, hogy a fényben fürdőzzön meg, ezt próbálta magának bemagyarázni, hogy azzal is elodázza a redőny felhúzását.
Már öt napja nem beszéltek Shawnnal, ami aggasztotta, de tudta, hogy nem lehet gond. Bármi is történjen a férfivel, ő volt az, akit bármelyik kórházból, bármelyik rendőrségről értesítenek majd, mert a párjának nem éltek már a szülei. És ő is ugyanolyan egyke volt, mint Cyn. A telefont szuggerálva sem kapott sem értesítést, sem üzenetet, de még egy elszalasztott telefonhívás sem várta őt az ébrenlét első perceiben. Próbálta nem túlaggódni. Próbálta elhessegetni azon gondolatokat, hogy talán Shawn is az áldozatok közt lehet, hogy valami nagyon balul sült el és nem tudott idejében távozni, megmenteni magát. És hiányzott Cynnek Bonnie is, Shawn lavinamentő labradorja.
Nem egészen tíz perc meditálás után ki is kászálódott az ágyból, húsz perccel később pedig már pamut ágynemű fogadta, felhúzott redőny és megöntözött fikusz. A telefon csörgése épp egy ásítás közben kapta el, szinte úgy nyammogott bele a telefonba egy helló, jó reggeltet.
- Üdvözlöm, Miss Wallace - ha valamire 6:39-kor nem volt szüksége, az a főnökének hangja. Kijózanító volt és túlságosan is idegen férfi hangja. Nem mellesleg csak három hónapja ismerték egymást, ami nem jogosította volna fel a férfit arra, hogy ilyen meglepően indokolatlan időpontokban hívja fel.
- Jó reggelt, Főnök - számtalanszor megmaradtak abban, hogy nem főnök, hanem Mr. Hewitt. Esetleg dr. Hewitt, ha már itt tartunk.
- Tökéletes, ébren van - na igen, ha már képes volt a telefont felvenni, esélyes. - Szeretném, ha előbb érne be ma, mert egy meglehetősen kínos üggyel kerestek fel és mire ideérnek az ügyfelek, szeretnék mindent tudni róluk. Bármit, amit fellel a világhálón a házaspárról, azt szívesen venném. Hétre be tud érni? - Cyn fellesett a falra pakolt kakukkos órájára, amit az édesanyja szerzett be valahonnan az isten háta mögül egy garázsvásáron. Talán kínai import lehetett, de ebben nem volt biztos a lány. Mindenesetre a festett gésa motívumok erre engedtek következtetni.
- Mr. Hewitt, húsz perc múlva lesz hét óra - kezdett volna bele, mire a főnökének arcán körbefutó vigyora szinte a telefon hangszóróján is áthatolt.
- Nagyszerű! Tízre érkezem, addigra készüljön fel, Powerpointra nincs szükségem most, kávéra annál inkább. Várni fogom - ezzel az ukázzal a főnöke megszakította a hívást, Cynthia pedig gondolatban már aláírta a felmondását, hiszen kék tolla mindig volt. Nem hogy hétre, de nyolcra sem fog beérni. Ráadásul Rudolph csak és kizárólag Starbucks kávékat preferált, ami legalább három tömb sétára volt az irodaépülettől. Imádta a hétfőket.


"Tuesdays are full of popcorn & smiles."
Beth, amint megtudta, hogy Cynthia egyedül ünnepelte volna a másnapot, csak háromszor hívta és a negyedik alkalommal már az ajtócsengőt nyomta úgy, mint a veszett mókusok a rúdon.
- Tarthatatlan, hogy magányosan tengődsz, folyamatosan csak búslakodva azért, mert Shawn nem képes felhívni. Itt vagy huszonhét évesen, és úgy viselkedsz, mint egy depressziós apáca. Itt az ideje, hogy kiöltözz és elmenjünk. Moziba! Láttam egy jó filmet még múltkor Dannel, neked is tetszene, ráadásul a főszereplő pasi aaaaaannnyira jól néz ki. Ott sóhajtoztam a teremben - nevetett fel, letarolva Cynt még az ajtóban, aki csak ezt követően fogta fel, hogy a barátnője útját állja és nem tud belépni a lakásba.
- Huszonhat vagyok. Még van majdnem egy hetem - fűzött hozzá ennyit, hogy a nyálcsorgatásra ne kelljen reagálnia. Már hat napja nem beszéltek a párjával, de mint független nő, nem nézhette minden percben a telefonját, arra várva, hogy mikor jelenti be Shawn, hogy jön, itthon lesz. Ötpercenként lesett rá a kijelzőre. - Ráadásul fogadjunk, hogy nem csak a vásznon megjelenő jó testű srác miatt sóhajtoztál - szórakozottan nézte a lányt, aki vadalma vigyorral az arcán bólogatni kezdett.
- Ahhh, fergeteges volt utána. Az egész lakást végigszexeltük, és úristen, akkora a fa...
- Beth! Nem vagyok erre kíváncsi, igazán - állította le, mielőtt még a méretek tanulmányozásába belekezdtek volna. Cynthia a testiségről nem igazán beszélt nyilvánosan, csak és kizárólag egy emberre bízta rá magát ilyen téren. - Ő hányadik is a héten? - kérdezte kíváncsian, mire a nevetés Bethből kitört, a párnát pedig még idejében kapta el Cyn, mielőtt az arcába vágódott volna az.
- Kedd van. Az első, és én mondom, ő lesz csütörtökön és pénteken is - állította teljes bizonyossággal. Mintha meg tudta volna állni, hogy csak egy pasi mellett horgonyozzon le. - Na de öltözz fel, nem jöhetsz így moziba velem. Csipkedd magad, te nő! - mutatott végig Beth a barátnője öltözékén - sportmelltartó, jóganadrág az otthoni edzéshez tökéletes volt.

"Wednesday will never be lonely when it has days all around it."
- Annyira gyönyörű vagy - Shawn hangja szinte búgott, ahogy a skype és a kamera túloldaláról beszélt, a háttérben pedig Bonnie csócsált egyelőre egy mamutlábszárat. Na jó, azt talán nem, de Cynthia meg volt győződve arról, hogy legalább egy gnút szabdaltak fel a kutyának, hogy a kis haspók jól is lakjon.
- Most csak viccelsz?! - hitetlenség vegyült a lány hangjában. A hajmosás után törölközőbe csavart fejjel ült, ráadásul a szürke, száradófélben lévő pakolás az arcát egy rothadó ogrévé változtatta. Nem akarta még kimondani, mennyire hiányzott neki a férfi, de a szemeiben rejlő és tükröződő rajongást nem tudta eltitkolni ahogy a folyamatos mosolygás is az arcán letörölhetetlen volt. - Milyen az Annapurna? Még mindig sokan vannak fent a hegyeken? - váltott témát, mielőtt zavarba hozhatták volna.
- Nem tudom. Két nappal ezelőtt kellett volna megérkeznünk, de akkora hófúvások voltak, hogy még nem tudunk lejutni oda. Most egyelőre várunk, hátha szűnik a szél és elindulhatunk, mielőtt Bonnie az én lábszáramra pályázna - nevette el magát, hogy az említett zsemleszínű kutyára nézzen, aki mintha értette volna, hogy róla volt szó, horkantva egyet szinte csámcsogott a csonton. - Még mindig gyönyörű a hegy. Nyáron eljöhetnénk ide, amikor nem kell dolgoznom. Mit szólsz hozzá? Csak mi hárman - Cynthia képtelen volt levenni a pillantását a férfiről. Szerette, hogy ennyire férfias, hogy olyan volt a hangja, amilyen és hogy mindig figyelt rá, a kedvében próbált járni állandóan.
- Jó. Aztán majd ha lezuhanok az egyik sziklaszirtről, meg kell mentened, mint a filmekben. Én beléd szeretek és púp leszek a hátadon. Örökkön örökké - harapta be az alsó ajkát a lány, mire Shawn elnevette magát ismét.
- Ezzel már egy kicsit elkéstünk, nem gondolod? - megrántotta a vállait a lány, de a mosolya hosszan kitartott még.
- Előfordulhat - mert hogy tényleg szerette a férfit. Tényleg vágyott arra, hogy egyszer kimondhassa az igent és hogy egy gyönyörű fehér ruhában örök hűséget fogadhasson neki. Hiába volt Bonnie a négylábú, első gyerekük, még szeretett volna emberi babát is maguk mellé, fehér kerítés és szőke, lóháton érkező lovag nélkül. Idővel. Ha majd bejárták az egész világot - újra, együtt és nem csak külön-külön.

"Thursday is full of timeless thoughts, and marshmallow dreams."
"... Hollószín haj rebbent tova az angyali arcból, míg a törékeny alkat minden egyes mozdulatában ott rejtőzött a félsz elemi ereje, s a legyőzöttség tükröződött az őzbarna szemekben. Lágyan húztam végig ujjbegyemet a bőr puhaságán, s ahogy ő is, úgy én is rettegéssel telve figyeltem azt a sötét alakot, aki előbújt rejtekéből, félelemmel borítva be az alant haláltusájára vágyó, s váró nőszemélyt.
S noha hiteltelennek hatott az egész mű, tudtam, hogy minden egyes alkotás alapja igaz volt. Vagy legalábbis igazságot hordoztak magukban, amit a művészek hol torz képként vetítettek elénk, hol szórakozottsággal elnagyoltan mutattak be oly részleteket, amik figyelemfelkeltővé váltak. Egyetlen gyenge mosollyal gondoltam egy nem is oly rég látott ismerősre, akinek a karikatúrái tökéletes megtestesítői voltak egy olyan művészeti irányzatnak, amely ma éli hódító erejét. S mégis.. lenyűgözött a tudat, hogy a Hasfelmetszőként ismert férfi (vajon tényleg férfi volt?) mily hatással volt a művészetekre, a mai korra is végtelen kreativitást zúdítva csakis azzal a rejtéllyel, amivel életre kelt. Valóban élt. Lélegzett szinte a képen, és elég volt csak megjelennie, az egyszeriben ténylegesen is halandóvá váló fiatal kéjhölgy vágyta a halált, a borzalom pedig látványosan kiütközött az arra az arcra.
A könyvben megjelenő kép olyannyira lefoglalta a gondolataimat, hogy a telefon csörrenésére ijedten rezzentem össze, s ahogy a tokjából előhúztam a vékonyka készüléket, egy addig személyesen nem ismert férfi neve jelent meg a képernyőn..." - Cynthia egészen pontosan hatodik alkalommal olvasta vissza ezen bekezdéseket, a háttérben szóló halk, zsenge zene szólamai töltötték be a teret. Elégedetlenül szemlélte a sorokat, nem tetszően vonta össze a szemöldökeit és csücsörítette ajkait, ahogy mindig is szokta, ha éppen az önkritikának élt. Anélkül, hogy meggondolta volna magát, az ujja a klaviatúrára csúszott kijelölve az egész szöveget, nem csak azt, amit ma reggel írt hozzá az előző történethez, és egyetlen sóhaj kíséretében a kitörölte mind a százhuszonnyolc oldalt. Nem volt neki való ez a regényírás, vagy egyáltalán bármilyen írás. Nem hitt abban, hogy bármelyik kiadó is ráharapna az ötleteire, és azt sem gondolta, hogy ügyesen írt volna, hogy elegendő lett volna az, amit ő nyújtani tudott. Csak egy egyszerű, olvasni szerető, kalandvágyó nő volt. Nem pedig sikeres, az írói pályára termett személy, akinek abban a világban kellett volna élnie, amit megteremtett, amit papírra vetett. Hosszú pecekig nézte a Word üres felületét maga előtt, mielőtt a laptopjának kijelzőjét lehajtotta volna. Egy kicsit mindig meggyászolta az elutasított karaktereit. Egy kicsit mindig bűntudatot érzett amiatt, hogy nem képes bevallania magának, hogy vágyott arra, hogy írhasson történeteket és ne csak kritikákat és gondolatokat egy-egy megjelenő könyvről abba a magazinba, ahol még csak a nevét se merte felvállalni az olvasók előtt.

"Friday has to be experienced at least once a week."
Csendes szemlélődéssel nézte, ahogy az apja felnevetett Carlos buta kis viccén. Olyanok voltak még tíz év után is, mint az újdonsült gerlepár, Cynthia pedig nem volt mérges Carlosra amiatt, mert egy házasságot és egy családot tett tönkre. Egy helyett két apja lett, bár az egyikük túlságosan is fiatal volt, hogy apának szólítsa, de kedvelte és ha épp Charlest a munka elszólította másik országba, akkor ők ketten együtt, vagy felváltva követték az apját a felvételek helyszínére. Az apja által jutott el a maja templomokhoz, a Kínai Nagyfalhoz, az egyiptomi piramisokhoz, de Peru hegyláncait is az apja nyomán ismerte és fedezte fel. És neki köszönhette azt is, hogy Shawnnal találkozott két éve.
- ... anyád hogy van? - érdeklődött Charles teljes figyelmét a lányának szentelve, miközben az ujjai Carlos csontos ujjait fonták körbe lazán, szeretetteljesen.
- Hamarosan véget ér az időszaki kiállításuk az éocén korszakban talált dínómadarak kiállításából. Azt fogják majd leszedni, és anya kicsit feszültebb emiatt, mert elég sokat ér a gyűjtemény, anya pedig most kapott két zöldfülű egyetemistát, azt mondja, hogy az egyikük igencsak szerencsétlen, a saját lábában is képes elesni - ujjai a vizespohárra csúsztak, hogy maga elé vonva azt igyon belőle.
- Azt tudom, beszélünk. Nem ez érdekel. Hanem az, hogy.. - akadt el az apja, Cyn pedig a poharat lepakolva az asztalra, érdeklődéssel a pillantásában nézte. Tudta, hogy nehezen beszélt a volt feleségéről, és a mai napig bűntudatot érzett, amiért nem csak hogy megcsalta, de el is árulta a nőt, szétrobbantva egy házasságot, bevallva, hogy tulajdonképpen a saját neméhez vonzódott.
- Édesapád arra kíváncsi, hogy Louise randizik-e már - Carlos kisegítette a partnerét, miközben nyugodt arcvonásai a harmincas éveiben járó mexikói vonások tökéletes példájaként jóképűségét jelezték. - Megérdemelné, hogy találjon magának valakit és végre boldog lehessen. Még mindig nagyon is rendben van. Láttátok már a melleit? Úgy állnak azok még mindig, totálisan féltékeny vagyok - a tettetett felháborodásra a két Wallace felnevetett, Cynthia meg is köszörülte a torkát, csak hogy némi komolyságot erőltessen magára. Nem akarta elképzelni az édesanyja melleit ruha nélkül. Azért mindennek volt határa, úgy igazán.
- Nem hiszem, hogy lenne bárkije is. Még mindig szerelmes a... - lesütötte a szemeit, felsóhajtott halkan, mielőtt még kimondta volna, hogy az anyja is örök hűséget fogadott egykor. Azt pedig nem fogja holmi másik nemhez való vonzódás, válás és különélés megszakítani. A szavai után nem akart ránézni Carlosra, sem pedig az apjára.
- Találni fog valakit, aki a másik fele, és aki olyan tökéletes a számára, mint amilyen én nem tudtam lenni. Kincsem, ne legyél szomorú - Charles hangja nem volt szomorú, ellenben reménykedő és tényszerű annál inkább. Mert hiába nem volt szerelmes, Cyn anyja a mai napig fontos része és emléke volt az életének. Olyasvalaki, aki megajándékozta mindkettejüket egy kislánnyal, nem egészen huszonhét évvel ezelőtt. Ezért pedig örökké hálás lesz Louise-nak.

"Without Saturday, Sunday would just be another day of the week."
Szombat reggel az ember másra sem vágyik, mint hogy a Tallman Mountain State Park bejáratánál az erdő fáinak rügyező lombkoronáján át a felkelő nap fényei vetüljenek arra az autóra, amelynek a kormánya mögött ül. És hogy a faágon terebélyes hátsóval ellátott galambok fossák le a szélvédőt.
- Ezt nem hiszem el, hát tegnap mostam le az autót! - a szürkés-fehéres folyam ráadásul lassan, andalogva indult meg az ablaktörlők irányába, amit Cynthia egykedvűen nézett. Mellette az édesanyja már legalább három perce azzal az egyetlen szendvicsekkel megpakolt zacskóval zörgött, ami szinte az egész táska űrtartalmát kitette. Cyn tudta, hogy egy idő után meg fogja unni ezt a kényszerű cselekvést. - Anya?! - motoszkálás, zörgés-csörgés. - Anyu?
- HÉ! ANYU?! - a lány az édesanyja csuklójára pakolta az ujjait, óvatosan átfogva a vékony csontozatú kacsót pedig elhúzta a táskától. - Mi a baj? - mert ha sokáig nem beszélt, és inkább zörgött, tett és vett, akkor mindig volt valami. Rendszerint ez pusztán időhúzás volt csak Louise részéről.
- Ó, igen! Szia, kicsim! Hmmm - Cyn felvonta a szemöldökét kérdőn. Több, mint háromnegyed órán át ült bent mellette az édesanyja, amíg kiértek ide, a piknikező hely parkolójáig. Régen túl voltak már a köszöngetésen. - Remélem elég ételt pakoltam össze. Tudod, mostanában egészen sokat eszem - kezdett belelendülni, de az izgatott fészkelődést nem bírta abbahagyni. Cyn a megfigyelő csendjét választva próbálta kitalálni, milyen ördög vagy démon szállta meg az anyját, mert nem szokott így viselkedni. - Pakoltam bele banánt, paradicsomot, uborkát, egy kis paprikát, de figyeltem arra, hogy gluténmentes, mézes bagellel hozzam, az még mindig a kedvenced, Drágám, ugye? - Louise lánya aprót bólintott. Mindketten turdták, hogy sem a banánt, a paradicsomot sem tudja megenni, és hosszú percekig fogja majd a piros érett, szeletelt növénytől megtisztítani a szendvicset, hogy az allergiás tünetek ne jelentkezzenek. Nagyon remélte, hogy a banán nem tartozott bele a szendvicsek összetevőiben, mert az már maga lenne a sátánizmus. Ennyire még ő sem étkezett furcsán egészségesen.
Ameddig próbálta megfejteni ezt a fura viselkedést, az anyja oldalán kinyílt az ajtó, úgy, hogy Louise nem nyúlt oda, a kis kart sem húzta meg. A nyitott ajtón át behajoló férfi alak nem vesződött azzal, hogy időt húzva köszönjön, az anyja szájára tapadva csókolta meg a nőt. Cyn a kezdeti felháborodást sokkra cserélte, tágra nyíló szemeit pedig inkább elfordította a látványról. Egyetlen gyerek sem érdemli meg, hogy a szülei hangjait hallja szex közben. Főleg, hogy a férfi nem az apja volt.
Louise zavart nevetésére sem nézett oldalra. Arra sem, hogy már a bemutatásnál tartott, és ahogy a látómezejében egy szőrös, Jeti mancs jelent meg, annak túloldalán pedig egy férfi állt, nem akart tudomást venni róla és inkább kiszállt az autójából, hogy begyakorolja a majdani terheslégzéseket, amiket a szülés folyamán fog kisajtolni magából.
- Kicsim?! - kérdőn pillantott el az anyja felé, aki egy ötvenes fickó mögé félig elbújva szólította meg. - Engedd meg, hogy bemutassam a párom. Már fél éve ismerkedünk - toporgott az anyja, mire Cyn a kocsija ajtaját vágta be, nem túl nőies és finom mozdulattal.
- Edward Nash, örvendek, Cynthia. Az édesanyád már rengeteget mesélt rólad. Úgy érzem, hogy már ismeretlenül is kedvellek - barátságos mosolyát az újbóli kézfogás mögé rejtette, amit a lány kénytelen-kelletlen el is fogadott úgy, hogy a fickó szemeibe nézett.
- Ha anyának egy haja szála is görbül, az volt az utolsó, hogy látta anyámat - kezdett bele komolyan, az anyja rémületét látva pedig szélesedő mosollyal nézett fel a meglepett Ed szemeibe. - Csak viccelek. De ha éppen vetkőztök, nem akarom meghallani. És gondolkodj a házassági ajánlaton, ami ne Vegasban legyen megpecsételve. Mellesleg tőlem kell megkérned anya kezét, csak közlöm. Jobb, ha tudod, Edward - váltott át a tegeződésre és egyúttal arra is, hogy az anyja a következő másodpercben már a szuszt is kiszorította belőle. Nem most fogja felhozni azt, hogy előző nap az apjának épp azt mondta, még mindig bele van zúgva az anyja belé. Tévedhetett. de még mekkorát.