Elég idegesítő. Vagy azért, mert hihetetlenül nyugodt szinte mindig és érthetetlen ez a higgadtsága, vagy azért, mert beszélsz hozzá, de nem reagál. Pedig figyel ő, csak lehet nincs hangulata válaszolni és esetleg pár óra múlva valamit odamond reakcióként. De persze az sem kivételes, ha ezalatt a pár óra alatt összemossa a történéseket és válaszol ő mindenre, csak senki nem tudja, hogy miről beszél, az már magánügy.
Nem egy nagy nőcsábász. Szereti a nőket, de úgy van vele, ha nincs, akkor nincs, ő nem fogja törni magát, bár van egy ideális elképzelése, hogy valaha megtalálja a szerelem, amiről inkább nem beszél, mert nem hisz benne, hogy vele megtörténik. Kölyökként a pénze kellett mindegyiknek, most meg nincs semmilye sem, ami nem vonzza a nőket.
Nem mondható éppen hülyének, csak egy maga által idealizált világban él, aminek teljesen mások a határai, mint általánosságban elmondható. Éppen ezért sok nézeteltérésbe keveredhet, amiket természetesen nem ért, mert az ő értékrendjébe tökéletesen belefér az, amin egy haver felhúzza magát.
Jó ember, jó barát és nagyon jó szereti is tud lenni. A számára fontosakat igyekszik megbecsülni és nem elrontani mindent, ami persze, mivel Ezra-ról beszélünk, elég nehéz. A szíve mindenesetre a helyén van, csak elrejtve a tömör mocsok alatt, amit az évek során magára szedett.

Bil-hez mondjuk ne menjetek tusolni, olyan redvás a kádja, hogy még mocskosabb leszel tőle. Bil amúgy is fura fószer, valami nem stimmel vele. Egyszer majdnem túllőtte magát, mondjuk én is, de a korházban átmostak és lecsapoltak a dögök, ahhh, pedig a csúcson voltam, annyira még sosem. Az állat volt.
Szóval az egerek. Elisszák a poshadt fűízű teámat a köcsögök, pedig utálom a teát, dehát ez fű ízű!!! Elég szórakoztatóak, a zene se szar, olyan hallgatható, a dubstep-et mondjuk ritkán nyomatják, de ez sem rossz.
És most akkor egy kis reklám hely, mondjuk nem fizettek érte, de hát pénz nélkül is lehet élni, elég ha van mit lőni. Ha az meg van oldva, akkor kurvára nincs gond az életben, persze a jó nőket nem vetem meg, de közdeni nem éri meg egyért sem.
Szóval akkor a reklamálás, mert, hogy nálam azt lehet, reklamálni. Bármikor, max nem fogom a jeleket, nincs mindig adás, olyankor fölösleges lökni a dumát, mert nincs kép, illetve van, csak az enyhén más. És akkor itt a reklám helye, hogy miért is jó cuccolni, mert színes. Művész vagy és nincs ihleted? Kifogytál a színkombinációkból? Kéne valami új izé, amit felkenhetsz a papírra a farkaddal? Hát beveszed ezt a kis kéket, vagy kettőt, minél többet, annál jobb éééés már jönnek is a színek, fények, nonfiguratív alakzatok. Most úgy is az a menő, hogy nem tudod, hogy mit kensz fel a szőröddel. Ha már itt tartunk, szoktak szakállal festeni? Lószőrrel igen, meg lehet pocokkal is, abban nem vagyok biztos, de ennyi erővel szakállal is lazán. Ha nem félteném úgy lehet bepróbálkoznék ezzel, de most amúgy is jól megy a meló.
Van egy olyan mondás, hogy részeg ember sosem hazudik, hát ez a drogosokra nem igaz, el ne hidd és az alkohol is egy drog, ha úgy vesszük, meg a csoki. Az egyik spiné múltkor a kupiban mondta, hogy alig bírt leállni vele és egy cseszett nagy koca volt, de miután elhagyta utána máris beindult a meló. Azóta asszem megint elkezdte tömni magát, már egy ideje nem láttam. Tehát ne higgy a szóbeszédnek, az ittasok is faszságot beszélnek. Persze van az a szint, mikor már a normális állapotod az, ha kicsit bevagy lőve, tudod csak a szinten tartás végett, például nekem is kell azért, hogy feltudjak reggel kelni és este pedig elaludni. Kellenek a szép álmok, hogy bedobjam a szunyát és akkor a csont kemény beton sem veri szét az alvásomat.
Hogy ezt miért mondom most el? Miért fecsérlem erre az időmet, miközben sokkal hasznosabban is tölthetném azt? Hát mondjuk egy kis tolvajkodással? Mondjuk abból már elvileg kiszálltam, de a régi szokásokat nehéz lekoptatni és néha jól esik. Olyasmi, mintha ez lenne a hobbim, eddig munka volt, most meg csak szórakozás, mondjuk mindig is az volt. Szóval két napja is betörtem, muszáj volt lefürdenem, mert az új meló helyen beszóltak, hogy így náluk nem lehet. Márpedig vagy nekik dolgozom, vagy halott vagyok. Bár egyesek szerint már rég az vagyok, egy két lábon járó drogbuzi zombi, ami nekik nem egyenlő az élettel, pedig ez tart engem egyben és ezért élek. Szóval tisztának kell lennem, mármint ruházatilag, különben kicsapnak és akkor azzal együtt meg is basznak, mert, hogy tartozom nekik.
Pár hete betörtem egy kopottnak tűnő helyre, rohadtul meleg volt már napok óta és úgy voltam vele, hogy néha jobb bent, mint kint, nem úgy, mint a szar, vagy a hányás esetén, de most nagyon ez volt a véleményem. Kinéztem egy betontömböt, kivételesen semmi puccos, úgy voltam vele, hogy fáradt vagyok, na meg megerősítették a gazdag faszok és nőik a biztonsági dolgokat a csicsás házukban, mert eléggé elszaporodott a betörések száma. Nana, persze nem csak miattam, vagyunk ám többen is. Amúgy nem nagy erőfeszítés számomra betörni sehová sem, már rutinosan nyomom, persze a régi haverok nem tudják, hogy ez rendszeres és valaha a munkám volt, bár még mindig a szakma egyik legjobbika vagyok, ha valahova feltűnés mentesen be kell sétálni. Este amúgy is könnyebb, mint nappal, nem? Na meg minek mennék be a nyitott ajtón egy házba, abban semmi izgalom nincs. Az adrenalin is egy drog, én meg a függője vagyok az összesnek.
Na, hát ott vagyok abban a házban, illetve az egyik ajtón piti kis lakat, bárki bármivel feltudja törni, egy feszítővassal is sima ügy, de nekem elég egy fogpiszkáló is hozzá. Szóval bent vagyok, halkan dolgozok, mint mindig és csend van, sehol egy lélek. Aztán még egy ajtó, majd egy folyosó, mintha valami hullaházban lennék, ahol megveheted a helyedet, hogy jobbnál jobb termekbe kerülj. Ha meg igazán nagy bulira vágysz és sok a pénzed, akkor jó nők mellé is kerülhetsz, lehet a pokolban van ennek jelentősége.
A folyosóról sok ajtó nyílt, én meg kiválasztottam egyet. Azóta kiderült, hogy bármelyik másikba megyek, ugyanígy járok. Itt egy kis kitekintés.
Kis pöcsként mindig is álmodoztam egy jó nőről, akivel kevés a gond és egy fasza kis becenévről. Ebből a bögyös maca necces, nem vagyok csajozós típus, a becenév, hát igen. Haverokra sose bíz ilyet. Mindenesetre hamar rám ragadt a Mázlis név, mivel mindenből jól jövök ki. Ha fosban kapálózok, akkor is találok egy keményebb darabot, amibe belekapaszkodva felmászhatok rá és kint vagyok a mocsokból. Ezért úszom meg mindig a hosszabb elítélést. A kicseszett fakabátok álandóan próbálnak elkapni, persze sose jön össze úgy nekik, ahogy szeretnék. Egyszer leugrottam a 12-ről, azt hittem gólya vagyok és éppen a költözés ideje volt, szóval elakartam menni melegebb éghajlatra. Ekkor két dologra jöttem rá; egy, hogy nem is vagyok akkora hülye, mint azt gondolják rólam, mert a gólya tényleg költöző madár, kettő, halhatatlan vagyok. Leugrottam és repültem, mondjuk már korábban is és a fejemben is ugyanilyen volt, azzal a különbséggel, hogy lebegett a szám és kifolyt a nyálam a taknyommal keveredve, ahogy süvített a szél. Egyenesen egy esküvőre virágokat szállító teherautóra estem rá, ami nyitott fedelű volt és bár szép kis celofánba bevoltak csomagolva a virágok én tönkre tettem azokat. Annyi szar növény volt, hogy megúsztam egy láb és pár bordatöréssel, na meg az agyrázkódás, de azt sose vettem volna észre. A korházban amúgy is hánytam, mint a gép, mert elvonási tüneteim voltak.
Érted már, hogy miért vagyok Mázlis? És ha úgy vesszük ebben a roncs betontömegben is az voltam, mert mondjuk eléggé rossz alvóhelyet választottam, de azért még élek és van egy jól fizető munkám. Bár a kockázat nagyobb, de van lóvé. A haverokat is többször tudom meghívni valami jó kis piára, ha elmegyünk kocsmázni.
Benyitottam az egyik ajtón, ami amúgy nem volt lelakatolva. Később kiderült, hogy azért, mert egy akkora fasz sincs a világon, mint én, hogy egy drogközpontba török be, ahol minden egyes teremben dolgozik a vegyész valami új, vagy régi bevált anyag előállításán. Csönd meg azért volt, mert a fegyveres fazonok mind aludtak, szorongatva a szerszámukat, mármint a lőfegyvert.
Bent rohadt sötét volt, de hamar felkapcsolódott minden villany, mert valaki észrevette egy másik teremből, hogy nyitva a lakat és felkapcsolta a központi fényeket.
Kezeket fel, fegyver a seggemben és a képemben, egyet még a golyóimhoz is hozzá szorítottak. Hát, ennyire még nem csináltam össze magam. A számnak köszönhetem, hogy még élek, meg a szakmai hozzáértésemnek, ne és persze mert totál bevoltam lőve, amit azonnal felismertek.
Miután megtudták, hogy ki vagyok, mit akarok és mivel foglalkozok úgy gondolták, hogy jó balek leszek nekik és amúgy is a kezükben az életem.
Tehát felmondtam tolvaj lenni. Azt hazudtam, hogy megszedtem magam eléggé és jó útra akarok térni, kaptam egy bolti eladós munkát és sínen az életem, még egy kis kecóm is van, persze címet nem adtam meg.
Az életemért cserébe dílerré léptettek elő.
Azért előnye is van a melónak, kóstoló lettem. Ha van egy új finomság, azt először az én szervezetembe pumpálják be. Huhuuu, haver, olyan élményekben volt emiatt részem, olyanokat láttam, mint még soha. Az egerek és Dumbó ehhez képest semmi. Már a repülés is valódi és ugrás nélkül is összefolyik a taknyom és nyálam. Mintha egy sok D-s filmet néznél és ha fröcsköl a víz, akkor te is olyan leszel. Egyszer elloptam egy ilyen jegyet, onnan tudom, hogy milyen is az.
Cuccért tehát nem kell fizetnem, mert eléggé sok a vegyész és sok mindent kell kipróbálni. Sőt vállalnak terjesztést is, olyankor pedig ki kell próbálni az új árut.
A hivatásom miatt persze kevesebb időm van a srácokra. Miles-éknál is rég voltam már, a hangjukra sem emlékszem, pedig idők kezdete óta ismerem őket. A hugi is jó csaj lett már és jó lenne kissé megnézegetnem, persze Aston-nak egy szót sem. Tudja ő, hogy nem akarok neki rosszat, a span húga tabu.
A hátrány pedig a sok jó mellett mi is? A fakabátok ha elkapnak már gecire fognak nálam port, tablettát, vagy egyebet találni és nem csak a szervezetemben. És hát évekre berakhatnak a rácsok mögé, a seggemet pedig nagyon féltem. Jobb lenne, ha kihagyhatnám egy életre, hogy bárkinek is a köcsöge legyek.


Ma látogatóm van. Régi munkatársam kapar fel a földről, persze most is dolgozom, csak még hat a Mystic-nek keresztelt kísérleti bogyesz. Phil jót kevert és nem is éreztem azonnal, előbb kijutottam a helyemre és ott éreztem, hogy jön a bumm. Mindent fekete-fehérben láttam, néha volt egy szín, de mindig csak egy, kettő sosem. Meg volt egy ló, ami végig követett, egy póni, két szarvval. Kétszarvú. Hülye vigyorral a képén, szemei persze nem voltak. Szóval inkább volt para az egész, viszont nagyon élethű és ahogy fölkeltem, el is hittem, hogy éppen leharapta az orromat az a dög a négyszáz fogával. Tudom, hogy már jövök ki a hatása alól, mert már nincsenek illúzók, de az érzékeim erősebbek a megszokottnál, akár jó dopping szer is lehetne.
Hát nem hitte el nekem a hazugságot a jobb életemről, mondjuk megértem a magamfajta nem lép csak úgy ki egyik napról a másikra, vagy ha igen, akkor benne van de rendesen valamiben, amiben senki sem szeretne. Szóval utánam jött, ez eléggé imponáló. Másról nem tudok beszélni, csak, hogy nem jött össze az új élet, a munka nem nekem való, de kicsit elakartam tűnni a szem elől, persze alig érteni egy szavamat, mert kicsit nehézkes a beszédem, de a reflexeim. Azok felvannak turbózva és olyan a látásom, mintha egy éjszakai állat lennék, mondjuk már rég azzá váltam. Sötét van, de úgy látok, mintha fénylene a Nap vagy egy izzó. És baromi nagy szerencsém van, a becenevemet meg semmire sem cserélném el. Egy sötét alak lép elő, aki nem kertel sokat és rögtön meg is szólal.
-Hé, ti, remélem tudjátok, hogy rossz helyen kószáltok-kiált nekünk. Én persze tudom, hogy mire gondol, a haveromróll nem tudok nyilatkozni. -Tudjuk, hogy miért vagy itt ember, most még csöndben elmehetsz-néz felém, majd hátra rántja bőrkabátját és meglátom a fegyver csillogását. Arcom eltorzul és nem csak az orrom hiánya okozta fájdalom miatt, hanem mert elönt a félelem. Néztem már szembe fegyverrel, lőttek is már meg, de valahogy nagyobb most a rémület és a főnök megmondta, hogy nem bukhatok le, mert, ha megtudják, hogy ki vagyok, honnan vagyok akkor az egész üzletnek vége, mert más területén terjeszteni nem éppen előnyös. Ha pedig az üzletnek vége, akkor nekem is. Repülök és én is kapok egy olyan jelöletlen sírt, amire nem virágot, hanem kokaint fognak rá szórni és színezés miatt pár pirulát, hátha kinő belőle és a szervezetemben lévő sok drogtól egy fa, ami különböző szereket terem, nagy üzletet csinálnának a hullámból.
Térdem berogyik és félig hátra lépek, tudom, hogy lassan menekülőre fogom a dolgot. Azonban megint eszembe jut a halálom, le is pereg előttem, valahogy tisztábban látom azt, mint az egész eddigi életemet. Megfeszül minden izmom és persze nem azért, mert éppen egy nővel vagyok, lehet ez már a hullamerevség elő lépcsőfoka. Nem tudom, hogy mit csinálok de kezem már a zsebemben is van, abból pedig rántom ki a kis pár kaliberűt, fogalmam sincs, hogy milyen és vele együtt ömlik ki onnan a sok kis különböző dolgot tartalmazó tasak, de nem tudok most ezzel foglalkozni, mert remeg kezemben a tárgy, még sose keleltt használnom. A fegyver csövét előre tartva, kibiztosítva azt emelem fel két kézzel, mikor meglátom, hogy ő is hasonlóan tesz. Nem lesz ennek jó vége. Szinte hallom, ahogy csontjaim összeverődnek, de egyikőnk sem lő, csak figyelem, ahogy engem bámul és nagyon nem jó érzés. Szememet becsukva, nem is figyelve arra, hogy eltalálom-e, vagy, hogy ő fog-e lőni, ez az egyetlen esélyem és még azért szeretnék pár kábulatban szép évet megélni. Hangosan dörren, ahogy a golyó kilép a fegyverből. Még mindig összeszorított szemekkel állok, meg sem mozdulva és várom hogy én is kapok-e hasonlóan ajándékot, de nem jön. Fél szemmel pillantok fel és érzem, ahogy lever a víz, végig folyik tarkómtól egészen bokámig. Eltaláltam.
Még mindig két kézzel markolva a pisztolyt meredek előre, oda, ahol az előbb a valaki volt, de már a földön hever. Megöltem egy embert! Azt ellehet rólam mondani, hogy paraszt vagyok, egy drogos, aki tolvaj és ráadásul dílerkedik is, de azt sose gondoltam, hogy gyilkos is leszek.
Az ex-munkatársamat nem látom, de hallom, hogy elszalad, a zacsikat már biztos felfedezte és biztos tudja, hogy mi van bennük. Nem hülye, összerakhatja a képet, hogy mi ez az egész és mi történt az előbb.
A fegyvert eldobva guggolok le a földre ernyedten és kétségbeesetten. Ezt nem tudom visszacsinálni, ezt nagyon nem. Ez nem csak egy kép, amit valamelyik szer mutat nekem, ez a kibaszott valóság.
Meg sem szólalok, csak remegő kezekkel veszem elő a telefont, majd mint aki elfelejtette, hogy hogyan is kell használni nyomkodom össze-vissza, remegő ujjaim nem engedelmeskednek. Ez rosszabb, mint mikor elvonási tüneteim vannak.
Végre sikerül és tárcsázom a gyorshívó legelső személyét, hiszen a legjobb haverom csakis az első lehet és most köcsög módjára, pedig nem a börtönben vagyok, felhívom és belerángatom magam mellé a mocsokba. Ő ért a hullákhoz, a testekhez, tudja, hogy mit kell tenni. Elkell temetni, ebben biztos vagyok, de egyedül nem menne, ketten sem tudnánk, de ő majd segít, el kell simítani. Olyan helyre vinni, ahol kevésbé találják meg, ő meg tudja, hogy ezek hol vannak, hiszen sokszor van dolga sérültekkel.
-Aston, emlékszel még az ígéretedre, amit végzős nyarunkon tettél?-szólalok bele bemutatkozás nélkül, mindenféle pacsizós bevezetőt hanyagolva. Hangom tompa és remeg, tele van kétségbeeséssel, de józan vagyok, illetve még nem teljesen, olyan rég nincsen, de tudom, hogy nagyon durva, ami történt és ebből nem jövök ki jól.
Meghallom hangját és tudom, hogy érti mire gondolok.
-Nah, most nagyon jól jönne.

Valamit a családról:
A fater. Hogy van-e? Mármint az öreg, aki kölyökként támogatott, felnevelt és megtanított focizni? Nem, ilyenem nincs. Illetve ő magát annak hívja, de én csak Jerry-nek, nekem örökké csak Jerry marad, még ha nem is tetszik neki, vagy a muternek, vagyis Evelin. Mondjuk néha kiszalad a muter és fater szó a számon, de az csak nagyon ritkán. Ez kb olyan, mint mikor teljes nevén szólítják a gyereket, tudod, hogy szarban vagy.
Szóval Jerry és Evelin a papa és mama, akiknek kurva sok pénzük van. Ez mondjuk nem jó hasonlat, mert általában a kurváknak nincs annyi, inkább a striciknek, de azt még sem mondhatom, hogy strici sok pénzük van.
Gazdagok és én meg gyűlölöm azokat. Van egy csomó pénzük, mindent megtudnak venni, eltudnak vele kényeztetni, de másra sem jók. Illetve de, a házukban sok az eladható és ellopható cumó, amiért zsák pénzt kapsz. Mondjuk miért is lenne erre szükségem, ha ők gazdagok?!
Egyáltalán mik már ezek a nevek? Már a nevükből tudod, mármint ebből a párosításból, hogy nagyon sznobok és nagyon sok pénzük van.
Nekem is adtak zsebpénzt, meg kocsit, telefont, bazi nagy szobát mindennel megtömve, csini rucikat, amikbe majd beledöglöttem. Ez nem az én világom.
Foglalkozni persze nem tudtak velem. Azt mondják az egykéknek jobb, mert mindent megkaptak, hát nekem van egy nővére, de így is mindent megkaptam, még azt is amire sosincs szükségem, persze szerintük nem.
Halottak. Mármint papíron nem és láthatod őket sétálni, na jó azt ritkán, kocsikázni viszont többet, a városban. Csak számomra nem élnek, ahogy én sem számukra.
A gimi alatt kezelhetetlenné váltam. És a pénzükkel sem tudtak lefizetni, hogy jó útra térjek. Elegem lett a rendszerből, a rendből és végül kiharcoltam, hogy ne elit gimibe járjak, hanem normális emberek közé. Azt hitték ezzel minden meg van oldva, még spanjaik között is valahogy elsikálták a dolgot, hogy ez így annyira nem gáz és viszonylag normális. Csak világot lát az ifjú. Mondták ők.
A zsebpénzből piára ment, majd drogra és nőkre. Mindent és mindenkit megtudtam venni. A pénz hatalom, amúgy is mindig ezt mondta Jerry, én pedig kihasználtam ezt. Aztán elszöktem otthonról, haveroknál lébecoltam és koptattam a kanapét. Néha pénzért haza mentem, de egyre kevesebbet kaptam belőle. Jött pár rendőrségi ügy, szóval lényegesen megromlott a kapcsolatunk.
Nővérem is megutált, mert nem tudtam normálisan viselkedni és az ő életvitelébe ez nem fért bele, de nem bánom. Sőt életem legjobb döntése volt, mikor elmentem otthonról, azt leszámítva, hogy a haveroknál örökké nem lehettem, szóval egyre többet aludtam az utcán, majd betörtem saját volt otthonomba, hogy a szüleimtől lopjak. Eleinte nem ment valami jól, de rajtuk gyakoroltam és rövid időn belül már észre sem vették.
Szóval nem, nincs apám, aki megtanított focizni, vagy anyám, aki finomakat főz, de helyette van Jerry-m és Evelin-em, akiknek segítségével megtanultam igazán jó betörő és tolvaj lenni.
A családom létszáma azonban ennek ellenére is hatalmas, minden egyes kis pirula, porocska, növény, amiből az előzőeket lehet gyártani. Ellehet szívni, miután föltekerted, vagy fölszippantani az orrba, beszúrni a karba. Ők az én családom és a haverok. Az utca pedig az otthonom.