Az utóbbi időben elzárkóztam a környezetemben élőktől. Semmi személyes nem volt ebben a döntésben, egyszerűen csak az ügyvédi dolgokra akartam összpontosítani. Ahhoz pedig teljes egészében kellettem. Részben örültem, mert kimaradtam a családi drámákból, még ha innen-onnan elcsíptem pletykákat a történtekről, de ennél részletesebben nem kívántam belemászni. Tudtam jól, hogy a családi dolgaim egy futóhomokkal érnek fel amelyből egykönnyen nem jövök ki és most nem volt energiám vagy szimplán érdekem velük foglalkozni. Természetesen a döntésem nem csak a Hughes famíliát zárta ki, hanem azokat is akikkel szívesebben tartottam volna a kapcsolatot. Roxy egy ilyen űrt töltött be és valahol a felszínes bosszankodásom ellenére örülök amiért Joe felkért erre a szerepre. Nem tudhattam most milyen dolgokba keveredik bele vagy kikkel bandázik (így mondják a mai fiatalok, nem?) Nincs tudomásom arról milyen hatást gyakorolnak rá, de Joe aggodalmát komolyan veszem. És ha ő azt mondja RoRonak kell egy árnyék akkor nem vitatkozom. Habár azzal nem számoltam, hogy az én személyes aggodalmam iránta is felszínre tör mihelyst belekezdek a küldetésembe. Ennek tényét azonban igyekszem lerázni és koncentrálással helyettesíteni. Nem tudhatja miért vagyok itt és ha most itt játszom a tyúkanyót vagy túlságosan zizegek, akkor biztosan egészen átlátszó leszek a számára. Ő okos lány, de nekem most még inkább annak kell lennem.  
A vigyor nem maradhat el az arcomról megjegyzése miatt mely ha még kikényszerített is volt, azért jól esett a lelkemnek.
- Ezt már szeretem hallani! – helyeselek mielőtt behúzódhatnánk a közeli étkezdébe egy jól megérdemelt energialöketért. A szavaiból leszűrve egyikünk se különb a másiknál, ha a helyes étkezésről van szó. De már csak azért sem fogom magamat bűnösnek vallani amikor ki tudom játszani, hogy márpedig egy tízessel idősebb vagyok nálad és nekem szabad elcseszni magamat!
- Ahamm. Én meg megnősülök a hétvégén. – reflektálok gyorsan egy hasonló hihető sztorival. – Ugyan, nincs szükség rá. Bízom abban, hogy tudod hol vannak a határaid. – és ezt komolyan is gondolom. Csak aztán nehogy megcáfoljon!
Végigkövetem a Roxy vs. M&M’s mérkőzés részleteit és egyértelmű győzelmet aratott. De attól még kevésbé örülök a szerény étrendjének. Ezen bosszankodásomat félretéve viszont röhögnöm kell azon ahogy visszavág a korommal. Nem is ő lenne.
- Nem mondtam sosem, hogy én lennék a követendő példa, Ro. De ettől még osztogathatok aggodalmaskodó tanácsokat a kedvenc rokonomnak, hogy harminc felé ne legyen ilyen selejtes. – vonok vállat szórakozottan és magamra bökök nyomatékosítva a szavaimat mielőtt a kérésére megrendelném a palacsintákat. A várakozás idejére viszont továbbra is azon vagyunk, hogy bepótoljuk a kihagyott időt.
- Gondolom. – mosolygok, de egy szavát sem hiszem. – Még alakíts itt-ott a sztoridon, mert ez így több ponton is megcáfolható. – okoskodom tovább, mintha valami ügyvédi tanácsot akarnék neki adni. Ismerem nagyjából a mai fiatalokat és ritka, hogy bármelyik is szent életet éljen. Én is voltam ennyi idős és nem is akarok arra visszagondolni, hogy miket műveltem. Lehet jobb ha csak öt évesként tekintek rá ahogyan azt a fejemhez vágta az előbb. – A biztonság kedvéért itt hagyjam a névjegyemet, ha véletlenül túlzásba vinnéd az ártatlan viselkedést? – szórakozok vele tovább, de közben komolyan gondolom is az elhangzottakat. Számíthat rám, még ha eddig maga voltam a két lábon járó rádiócsend, de azért remélhetőleg sosem kerül arra sor, hogy ügyvédre legyen szüksége. Szeretem a munkámat, de ettől még nem szívesen ülnék az ügyfeleink helyén.
Tudtam jól, hogy nem úszom meg a visszakérdezést. Nálunk ez nem hétköznapi, hogy összefutunk, így természetes amiért érdekli őt. Azért igyekszem nem elszólni magamat a válaszom közben.  
- Olyasmi. – bököm ki egyből és érzem, hogy ez elég vérszegény így. Ez még bennem is gyorsan gyanút keltene. – Megkértek, hogy nézzek rá egy ügyfélre, de úgy tűnik minden rendben vele. – írom körül a dolgot. Lényegében ez is a helyzet, még ha nem is nevezzük nevén a dolgot. Biztosan nem repesne az örömtől, ha tudná miért vagyok itt és egy részem még most tisztázná vele az egészet, a másik viszont még visszatart a nagy vallomástól.
- De komolytalanságot félretéve, minden rendben van veled? – terelem el inkább a témát arra ami őszintén érdekel. – Tudom, hogy az utóbbi időben nem láttuk egymást olyan sokat, de örülnék, ha ezen változtathatnánk. Már ha beleférek a naptáradba. – halvány félmosoly jelenik meg arcomon. Nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy elfoglaltabb mint én.

Kell egy megélt életkor meg néhány balul elsült családi esemény ahhoz, hogy belefáradj a hazugságokba. Először az ember nem veszi észre az ilyet, mert naivan kötődik a családjához. Aztán elkezdesz gondolkozni meg összerakni a képet és ott vagy, hogy igazából az egész família úgy el van cseszve ahogy az csak lehet. Nekem apám sosem volt az a támaszom, akire számíthattam vagy később felnézhettem volna. Távol állt a követendő példaképek táborától, mert sem az elveiben, sem pedig a munkamoráljában nem jeleskedett. Lehet, hogy a cége jól megy, de az sem neki köszönhető, hanem az embereinek. Legtöbbször már akkor megoldódik egy probléma még mielőtt annak híre eljut hozzá és így természetesen nagyon is egyszerű a dolog. Ha van aki eltakarítja körülötted a mocskot akkor minek is piszkítanád be a kezedet? Ezért ötletem sincs milyennek kellene lennie egy jó apának, bár Joe törődése Roxy iránt kedves dolognak hat. Benedict általában magasról tett arra, hogy mi van velem vagy merre mászkálok. Ha érdekelte is, az egyedül amiatt történt, nehogy egy lapra hozzák valamilyen botránnyal az ő nevét. Elég voltam én ehhez. Már így is nagy szívfájdalma neki amiért az egyetlen utódja nem hajlandó a részét kivenni a cégbe. Mégis milyen képet fest ez róla? Bármilyen véleménnyel is járt ez együtt, engem sosem érdekelt. Azt viszont én is tudom, hogy nem valami légből kapott aggodalom az, ha Joe felkeres, hisz erre még nem volt nagyon példa. Roxyval hébe-hóba találkozunk csak. Őt leköti, hogy fiatal legyen meg marandót alkosson a világban, engem meg az ügyvédi karrierem egyengetése. Most mégis úgy tűnik ez változni fog és többet fogunk időzni a drága kuzinnal.
Eleinte bevetem minden rejtőzködő képességemet ellene, de könnyedén kiszúr. Nem voltam én sosem jó ezekben. Milyen gyökér dolog amúgy is titokban követni másokat? Úgy jön le, mintha valami elmeroggyant lennék, aki nálam jóval fiatalabbakra pályázik és Roxy üdvözlése után ezt még letagadni is alig tudnám. Szerencsémre senki sem ismert fel és ha továbbra is ilyen mázlista vagyok, akkor soha az életbe nem is látom majd egyiket sem.
- És nem érzed, hogy átjár a színtiszta öröm a rokonlátogatás miatt? - se nem erősítem vagy cáfolom meg az elhangzottakat. Helyette visszapakolom az újságot, mert az elbukott kémes szereplésem után teljesen feleslegessé vált.
- Szóval vedelsz. - ismétlem meg a szavait, ízlelgetve közben annak mögöttes tartalmát. - Ezt hogyan is kell értelmeznem? - kérdezek azért rá mielőtt a saját képzeletemre bíznám a dolgot.
- Mindenképpen átgondolom. - magam is elmosolyodok ezen. - Mire mennék nélküled? Majdnem a zöldet választottam. - sóhajtok egyet megkönnyebbülést színlelve, mint akit most mentettek meg az év botrányától. Na akkor kapna még jó apám szívrohamot, ha kiderülne hogy a fia egy szál bikiniben parádézik. Talán vissza kellene lépnem azért az újságért?
Egy 'aham amit kinyögök megértésem jeleként amikor a kávékkal kapcsolatban mesél. Okosabb nem lettem, de az lejött, hogy talán jobb másra bízni az egészet.
Érdeklődően fut magasba a szemöldököm a válasza miatt.
- Kezdesz túlzásokba esni. Egy egész csomag M&M's? - kérdezek vissza, mint akit megbotránkoztattak az elhangzottak, aztán összecsapom két tenyeremet, melyeket végül elgondolkozóan össze is dörzsölök.
- Akkor a vendégem vagy ma! - egy üres helyet keresve telepszünk le, aztán felé nyújtom az étlapot. - Valami ehetőt keress. - figyelmeztetem, de közben én is elveszem a másik étlapot.
- Két kávé meg egy müzliszelet. De.. - és itt feltartom a mutatóujjamat. .. - mielőtt számon kérnél, te még fejlődőben lévő szervezet vagy. Én lassan már csak vissza tudnék. - védem ki magamat, mintha erre lenne itt szükség. A munka miatt kissé felborultak az étkezési szokásaim és nem éppen a jó irányba. De legalább a koffeinből nem szenvedek hiányt.
- Ha már így véletlenül összefutottunk, esetleg beavathatnál miről maradtam le eddig. Apád összes hajszála még a helyén van vagy teszel róla, hogy ez ne így legyen? - tényleg érdekel mi van vele, hisz ha már ilyen helyzetbe kerültünk, akkor zárkózzunk is fel egy kicsit.

Már jó régóta nem avatkozom bele a családdal kapcsolatos őrületbe és ezt rendjén is éreztem. Szellemileg és lelkileg is egészségesebbnek tűnt, ha kimaradok abból a világból ami csak papíron lett nekem szánva, de Benedict a közelébe sem akar engedni az őt megillető helyének. Nem az a gyerek voltam akit ő magának elképzelt, így elég gyorsan sikerült belàtnunk, hogy nem kérünk a másikból. Azért hogy elkerüljük a félreértéseket, így gyorsan azt is hozzáteszem, hogy nem minden családtagom defektes. Debbie néni például mindig támogatott abban, hogy minél gyorsabban lelépjek apám mellől és ebben a férje is osztotta a véleményét. Kayla és Brady pedig az anyjuk személyiségét örökölték, így amikor összeülünk egy évente megrendezett családi vacsorára, akkor jókat beszélgetünk, hogy felzàrkózzunk a kihagyott évekhez. Alexis néni és Samuel ők hevesebbek, néha már kiszámíthatatlanok is, így ha nem muszáj, akkor nem bízom rájuk az életemet. De akiket még kedvelek az Joe és az egyetlen lánya Roxy. Benedict estélyei az emberből legtöbbször allergiás reakciót váltanak ki. Nem kedveltem az állandó előadást, amivel szórakoztatni kellett a pénzes befektetőket, még ha ilyen eseményen is kerültünk közelebb akkoriban Theresaval. De ahogyan az elő van írva, minél mélyebb valaki zsebe, annál szélesebb legyen ám az a mosoly a képeden mikor köszöntöd őket. Csak egy idő után belefáradsz ebbe és Roxy mindig osztotta a véleményemet ebben. Ezek az estélyek legtöbbször ugyanazon a sémán futottak. Egy fél órás időintervallum a vendégek megérkezéséhez - mert sokat árul el ki és mikor érkezik, majd egy újabb húsz perc jópofizás. Ha szerencséd van, a pincér kétszer került és eddig a pontig már a második italodat fogyaszthatod. Ezután a tömeg elvegyül, Benedict mond valami bődületes baromságot amit okosnak hisz és ez az a pont ahol meg lehet szökni, mert a kutya sem figyel rád. Ekkor már mindenki azzal van elfoglalva, hogy újabb tervét előadja a kiszemeltjének, hátha az fantáziát lát majd benne. Roxy mindig ilyenkor osont ki a hátsó ajtón, én meg utána egy teli pohárral, mert Joe kijelentette a pincéreknek, hogy Roxyt ne szolgálják ki. Nekem nem szólt róla, szóval ezek után a szabály rám aligha vonatkozik. Meglehet mindig is sejtettem hogy az apja tud erről, de amikor megjelent azzal, hogy nézzek rá Roxyra, akkor megdőlni látszott a teóriàm. Azt se tudom miért engem keresett fel mikor nyakig vagyok az ügyvédi melóval, de megoldom. Arra azonban nem adtam ígéretemet, hogy a képébe hazudok majd Roxynak, ha esetleg a béna lopakodási kísérletem a kudarcba fullad, ő pedig nyíltan rákérdez az egészre. Szó se róla, osztottam Joe aggodalmait. Én sem viselkednék másképpen ha a gyerekemet fenyegetnék, de abból leszűrve amit eddig látok, Roxy egészen jól van. Most sem egy sötét sikátorban kószál, hanem az egyik törzshelyén üti el az időt, míg én oda sem bagózva lekapok egy újságot, az meg már egészen mindegy hogy melyiket. Roxy meg a Baker által kiadott ügy mellett a figyelmem nem akar még több felé osztódni. Éppenhogy csak elkapom a tekintetem az étkezde irányából, de már késő, mert Rox határozott léptekkel megindul felém és ha ez nem lenne elég, még fel is hívja mindenki figyelmét rám.
- Szevasz tökmag! - szólok oda. - Igazán ügyesen és gyorsan aláástad a nevemet. - a fejemet ingatom, aztán meg a körülményeinket mérem fel. Már nem sokan törődnek azzal mit csinálunk, de azért az előbb magamon éreztem jó pár pillantást olyanoktól akik szívesen máglyára dobnának az el nem követett tetteimért.
- Én egyértelműen a képzelődésre tippelnék. Szokásod nem inni eleget..most is mintha egy kicsit sápadtabb lennél nekem. - szórakozok vele tovább, de azért nem jelentem ki egyértelműen az ittlétem okát.
A kérdésére lenézek az újságra, majd azután a mutatóujjamat is feltartom.
- Ha még megvárod, hogy befejezzem a cikket arról melyik bikini illik az alakomhoz akkor tőlem mehetünk. - vissza is teszem az újságot, aztán mellé szegődök.
- Most melyik szirupos lötty a menő? - lehet, hogy Roxy számomra olyan mint a húgom, aki sosem lehetett, de a kávé választása nem tartozott a tudástáramba. - Ettél ma már egyáltalán valamit? - kerülöm a témát ameddig lehet, mert látom esélyét, hogy kitekeri majd a nyakamat, ha tudomást szerez róla.