Sok minden történt velem mostanában az életem a feje tetején áll, minden barátom nyaral, benne van az egyetem élet legvadabb dolgaiban, amiben nekem is kellene. Bulizni kellene, élnem azt a gondtalan életet, amit egy 24 évesnek kellene még a tanulás mellett az én világomban. Helyette én azon agyalok, hogy milyen apa leszek, annak a gyereknek, akit sosem akartam és emellett hogy leszek tökéletes fia anyáméknak cserébe azért, hogy nem tagadnak ki eme remek tettemért. Na jó senki nem hibáztathat azért, hogy így alakult a dolog, védekeztünk az istenért, ez valami bosszú az égiektől, mert olyan életet éltem eddig amilyet, vagy azért, hogy ne éljek olyat tovább.
De miért is érne itt véget a megpróbáltatás, mert jött egy csaj, egy csaj, aki olyat tett velem, amit ezelőtt senki, de amilyen szerencsés vagyok mostanában, ez a lány foglalt, barátja van, akit hiába nem szeret nem miattam fogja otthagyni. Egy laza grill partinak indult az öregekkel, az elittel, ahova mostanság elég sokat kell majd mennem, mert a cég vezetéséhez hozzátartozik a szüleim szerint, hogy jóban legyek ezzel a körrel. Nekem nincs ínyemre, de megteszem, mert felelősséget kell vállalnom a gyerekért, az életemért, és a cégért, meg Lumie-ért.
Nem véletlen, hogy szükségem van valakire akinek panaszkodhatok, és mostanában nem sok olyan van, akinek ezt megtehetem, mert nehéz erről beszélni, csak a nagyon közeli barátaimnak tudok erről beszélni, talán a kibontakozó érzelmeimről nem mostanában fogok senkinek sem mesélni, mert még én sem teljesen értem őket, de lehet pont egy női barát tud benne segíteni, tanácstalan vagyok.
Roxy-nak csak egy rövid, rémült SMS ment két napja, de nem tudtuk hamarabb összehozni a találkozót, mert mindig beraktak egy megbeszélést, beszoktatásnak hívják anyámék, hogy szokjam a céget, és a vezetését. Szokni szokom, de minden energiám felemészti, de akkor is szükségem volt egy szabadnapra, így a mai napot rászántam, pedig tudom, hogy a napot követően hivatalos leszek egy eseményre, amire majd szépen magammal rángatom a barátnőmet, aki az egyedüli hetero nő, aki sosem adta be nekem a derekát, de talán ezért is vagyunk annyira jóban, akár a húgom olyan lett ő már nekem miután elég nyilvánvalóan tudtomra adta, hogy soha semmilyen körülmények között nem lehet köztünk semmi. Pasiból vagyok próbálkozok, mert azt szabad, mindig elérek valamit, de vele nem sikerült, bár valószínűleg sokkal többet kaptam tőle, mint egy gyors menetet részegen, a barátságát. Ha ma megtudja a kis titkomat lehet ki lesz akadva ,de tőle tudom, hogy mire számítsak, őszinteségre, fejmosásra ha úgy gonldja, hogy az kell és nem örömködésre, mint amit anyám művelt, amikor megtudta és nem kétségbeesésre, amit Lumie-tól kaptam, hanem talán én is megnyugvásra lelek ha elmondom neki vagy nem.
Pontos vagyok, nem szoktam késni, főleg mert most a szokásos taxi helyett igénybe vettem apám sofőrjét és azzal jöttem el Roxyért, hogy átvigyem magunkhoz, mert segítenie kell kiválasztani mit vegyek magamra este, miközben rázúdítok mindent, mert ilyen hülye eseményre ritkán járok és általában csak berúgni sosem figyel rám senki, de most a céges partnereknek fog apám úgy bemutatni, mint leendő vezetőt és itt nem lesz mindegy hogy megyek és kivel a kivel rész még kérdéses, de van egy tervem, amivel biztosan magam mellé tudom csábítani, anyám oda lesz az biztos. Ott lesz Roxy apja is, hiszen elég fontos pillére a cégünknek, minden nagyobb fejes ott lesz, ami egyáltalán nem frusztrál kicsit sem.
Megy egy gyors üzenet neki, hogy itt vagyok, keresse a nagy fényűző Mercedest, ugyanannyira kedvelem a luxus élet ezen formáját ,mint a gyerekek a brokkolit, de benyelem mert be kell.

Mindenkinek megvan a maga helye az életben, amit a sors szánt neki, vagy valami hasonló dumával akarta anyám mindig elhitetni, hogy a Wood név nem egy egyszerű vezetéknév, amit majd valamilyen lányak odaadok, mert annak a lánynak különlegesnek kell lennie, akár majd egyszer a gyerekeknek, de persze a maga sorrendjében. Ezt olyan gyakran hangoztatta, hogy erősen meglepett, amikor nemrégiben előkerült a váratlan gyerek téma, és majd kiugrott a bőréből, ilyenkor tudom miért nem akartam én soha nőt magamnak, ki érti meg őket, ki tud rajtuk kiigazpdni, ha én a saját anyámon sem tudok.
Néha úgy érzem millió meg egy barátom van, aztán rájövök, hogy a fele nem igazi, de nyugtat a tudat, hogy mindig lesznek olyan szerencsétlennek, mint én ha nem is sok de vannak. Ilyen Roxy is, bár lehet neki több beleszólása van a saját jövőjébe, mint nekem de talán csak azért mert nincs semmi a lába között és annyira nem erőszakolja rá az apja, ki tudja. Az ősöket nem lehet megérteni észak legszomorúbb az egészben.
Mindig pontosan érzem, igazán mert nekem van nagyon nagy szükségem talán az egyetlen hetero barátnőmre, mert a sok rinyálást, amit amúgy egész ritkán adok elő csak ő viseli el, és tud megérteni. Bár erősen kétlem, hogy a leendő szülőségről való drámámat meg fogja érteni, de legalább meghallgat, a kétséges nőügyemről lehet nem is beszélek neki, mindenkinek úgy a legjobb ha egyszerre egy bombát dobunk le, na meg egy felet ha megtudja, hogy el akarom magammal rángatni az estére. Már kértem is az újdonsült asszisztenstől ruhákat a lakásomra, az egyik csak jó lesz neki,  nem akartam szólni neki idő előtt és ez tűnt a leglogikusabb megoldásnak ,és tudom, hogy ki fog nyírni, de talán még az is jobb, mint a jövő.
Amint odaérek már kapja is az üzenetet és szinte szélviharként suhan a kocsi mellé, ahol már rágyújtottam egy cigire, még simára, mert korán van a durvuláshoz, de van egy olyan érzésem, hogy be kell állnom még az este előtt, mert máshogy nem fogom kibírni.
- Csöngettem, inkább ajtóstul hajtottam a házba. - nevetek fel, amikor a maga módján üdvözöl. Máris belekérdez a lényegbe, amit lehet még nem kellene rázúdítani, mert még vissza tud fordulni a lakására, hogy itthagyjon a nyomorban, de bízom benne, hogy nem fog. Egészen vicces barátság a miénk, ahogyan minden csajnál nála is megvolt a kellő lendület az elején, de olyan simán pattintotta le az össze próbálkozásom, hogy feladtam, ami jól is jött, mert azóta olyan bizalmast találtam meg benne, akit sosem tudtam, hogy lesz egyszer.
MIelőtt beülünk a kocsiba nem válaszolok, csak biccentek az ajtó felé, a sofőr már nyitja is az ajtókat, és amilyen gyorsan csak tudok belök a kocsiba és várom, hogy csatlakozzon, ha megteszi az egész testemmel felé fordulok és amint elindul a kocsi kifújom a levegőt.
- Pár hónap múlva apa leszek. - szinte érzem, hogy minden szó fájdalmat okoz és még férfi létemre is kezd sírhatnékom lenni, de csak behunyom a szemem és folytatom. - Lumie terhes és úgy néz ki megtartjuk, anyám oda meg vissza van, sőt annál is boldogabb, ja és este kénytelen leszel velem tartani mert nem fogom kibírni a sok nagyarcú ügyvédet meg nem tudom én milyen pénzes faszt. - a legkedvesebb mosolyomat veszem elő és pislogok rá kettőt olyan igazán csajosan, de ezt az oldalamat csak ő láthatja nőként, soha senki más.

Roxy ismer, teljesen felesleges lett volna még egy ideig magamban tartani a dolgokat, mert úgyis rákérdezett volna, ha nem is azonnal valószínüleg idővel, addig meg magamban őrlődök.
A kocsiba visszamászva már érzem magamon, hogy amúgy sem menne a sokáig tartó jópofizás, meg amúgy is olyan felesleges vele szemben. Vele már régen nem vagyok olyan, amilyen a többi csajnak igen, neki már nem akarok mindig a kegyeiben járni és a keményet játszani, mert barátok vagyunk és ahhoz sokkal őszintébbnek kell lennie minden tettemnek is. Az is igaz, hogy mostanában nagyon nem is tudtam úgy csajozni, mint ezelőtt, mert valami megtört bennem ilyen téren is, talán a tanácstalanság, az előre nem látott dolgok és az, hogy mit hoz a jövő elég keményen csücsültek rá a lelkemre. Sosem voltam ennyire érzelmes, vagyis, egyáltalán nem voltam az szinte soha, de most ez a pár nap, pár történése igencsak felforgatta a világom még ilyen értelemben is.
Látom rajta, hogy nem tudja hova tenni a kivételesen nem laza és magabiztos stílusom, hozzáteszem én sem, így csak lehúzom a ragtapaszt, és mindent kiadok neki, de persze hozzáteszek egy apró kis kérést is.
Amikor a sofőr felé pillant, szinte kihagy a szívem egy ütemet, amikor megszólítja értetlen arccal meredek rá, megszólalni sincsen erőm, mert azt hittem azért ennyire nincs nagy gáz ezzel a hírrel, mármint a nyilvánvalón kívül.
- Baszki Roxy, ezt ne csináld többet! - mondom neki egy kicsit mérgesen, mert még mindig érzem, hogy eléggé befeszülök ha ez a téma jön szóba. Elkezd vizsgáltatni, megértem a reakcióját, de szinte lökném le a kezét a homlokomról, mert tudom, hogy furcsállja, de nekem ez elég nehéz így is.
A kezdeti sokkból feleszmélve dőlök erőteljesen hátra az ülésben, miközben az autó egyre csak közeledik a lakáshoz, de még van időnk, hogy talán egy kis magyarázatot mégis adjak neki .
- Bár be lennék szívva, de sajnos nem így van, én sem akartam elhinni, de ez van, elég nagy szarban vagyok és szinte senkinek nem beszéltem még róla, anyámnak sem akartam, de pont rosszkor volt rossz helyen és hát kiderült. - jó én mondtam el neki, de miután Lumie rámzúdította pont a lakásomban volt, valamilyen egészen fura oknál fogva, mintha megérezte volna és akkor abban a helyzetben totálisan helyesnek tűnt elmondani neki.
Az esti programra nem mondok semmit, tudom, hogy genya húzás volt tőlem így megkérni rá, de tudom, hogy így biztosan nem fog nemet mondani, és általában ritkán játszottam tisztességesen, ilyen téren még vele se nagyon. Barátok voltunk már elég régóta, így tudhatta, hogy még a legszarabb helyzetekben is képes vagyok valamilyen téren önmagam maradni.
Kérdések sokaságával bombáz, és tudom, hogy az a helyes ha szépen lassan megmagyarázok mindent, túl józan vagyok és nagyon tiszta ehhez, de nagy levegőt veszek és csak a lényeget mondom el neki, később úgyis további kérdései lesznek, és azt hiszem sikeres volt a laza meghívásom az esti horror partira, és velem tart, így időnk bőven lesz kitárgyalni.
- Lumie a csaj, aki képes volt annyira elbűvölni az ágyban, hogy nem egyszeri eset volt az egész, de csak szex, semmi más. Védekeztünk, mert tudod mennyire féltem ettől a beszélgetéstől, de hát nem minden lehet tökéletes. Anyám meg, amit meghallotta, hogy jön a legkisebb Wood, már adta volna a kezemben az eljegyzési gyűrűt, hogy jegyezzem el a lányt. - puffogok egy kicsit mérgesen, mert még a gondolata is bosszantó, hogy anyám ilyet feltételezett, hogy az amúgy sem tervezett gyerek után, még a soha nem vágyott esküvő jön. Na persze. - Elbasztam és nem tudom, hogy hozzam helyre, mert ezt nem lehet, ez kurva nagy gáz és mindenki olyan pozitív a jövőt nézve, de nekem eléggé tele a gatyám. - nézek rá kínosan felnevetve, mintha tőle várnám a megoldást.

Nem ráförmedni akarok, de olyan reakciót vált ki belőlem ez az egész fura helyzet, hogy magamra sem ismerek olykor. Persze a régi énem ezen csak nevetett volna és lazán ment volna tovább a beszélgetés, de komolyan támaszra van szükségem az ő személyében, ez szokatlan nekem is és neki is, sosem voltam olyan, akinek szüksége van mankóra. MIndig utaltam a saját döntéseim következményét, mert sosem volt olyan, mint most. Mérgesen szólok hozzá és ő szinte azonnal veszi a lapot, amiért nagyon hálás vagyok, nem akartam, hogy emiatt most vesszünk össze. Amilyen hevesek vagyunk simán elképzelhető, hogy egy kisebb nézeteltérés pár nap nem beszéléshez vezet, de utána minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. De most nem veszünk ezen össze, nem sértődik meg, hanem szinte értetlenül mered rám és hallom, hogy nincsenek szavai, hogyan is lennének, csak úgy dobtam rá a dolgokat, mintha muszáj ett volna és nem kérte, de megkapta.
- Nem csodálom, engem is sokként ért az információ, de már tényként kezelem, amivel kezdenem kell valamit. - tudom, hogy a gyerek marad, ez nem kérdés már, volt erről szó, de láttam, hogy Lumie nem hajlik az abortusz felé, és ezt tiszteletbe kell tartani. Ilyenkor persze tudok korrekt lenni bassza meg.
Várom, hogy felfogja a szavak jelentését, amit a mi korunkban évekkel ezelőtt már normálisnak véltek, ma már elképesztő sőt igazából igencsak rémisztő hallani. Ha ő rukkolt volna elő egy ilyen hírrel én kiakadtam volna, pontosan úgy ahogy ő.
- Meg bassza meg! - mondom neki miközben idegesen a hajamba túrok, ezeket már átbeszéltem magammal, Lumie-val, de mi a részesei vagyunk, kívülálló anyámon kívül még nem tudja, és neki is úgy mondtam el, hogy nem is igazán akartam. Kimondva hangosan, hallani hangosan annyira fura, annyira gáznak hat és élet idegennek nekem.
- Én nem értem anyámat, amikor kamuból bemutattam nekik, mint a barátnőmet még utálta, sőt szerintem vezetette volna a biztonságiakkal a helyről, pedig elég dögös csak annyi a hibája, ami nekem plusz pont, hogy nem a mi körünkben mozog és el is ítéli azt, akárcsak mi. - talán ezért is működünk jól, nem meg az a kibaszott kémia, meg a biológia is befurakodott.
Kétségbeesve, szinte rettegve ülök mellette, mert végre kiadhatom magamból, ami bennem volt eddig, persze van amit így sem fogok, de a nagy része felszabadul és lehet könnyebb lesz, vagy nem.
- Lumie reménykedik, bár fél ő is, hogy menni fog ez nekünk, anyám már a szobájukat csinálja a házban, az én szobám mellett. Ők pozitívan fogják fel, vagy akarják lehet csak így könnyebb nekik én is ilyen vagyok feléjük, pozitív, de belül semmit nem látok még. Tudod mennyire szeretem látni a jövőt, tervezni, de így nehéz. A céget most veszem át a napokban tanulok be, nem véletlen van ez a kocsi a seggem alatt, ezzel könnyebben eljutok mindenhova. Azt hiszem végül tényleg olyan életem lesz, mint apámnak, de azért nem fogok feladni mindent, mert annál talán keményebb leszek. - reményként szállnak a szavak a számból, mert tényleg csak reménykedni tudok, hogy mindezek mellett menni fog majd a hobbim is. Szeretem a programozást, terveim vannak vele, mindig tudtam, hogy a cég vezetése mellett kell majd csinálnom, és ezzel nincs is bajom, csak a gyerek nem volt tervben, szerintem soha.
- El tudod hinni Roxy? Maxim Wood apa lesz. - nevetek fel kínosan, de komolyan kíváncsi vagyok a válaszára, annak ellenére ,hogy pontosan tudom mi az.

A komolyság messziről sem az én asztalom, most mégis én vagyok az kettőnk közül, aki nem tud viccelni ezzel az egésszel, pedig bárcsak beugratós vicc lett volna, amivel egymást ugratjuk. De nem, ez a kőkemény valóság, amivel szembe kell néznem, vagyis már szembe is néztem, hiszen innen talán már nincs visszaút, ha lenne nem keresném meg, mert az a hajó elúszott és én engedtem útjára ,így felnevelek egy gyereket, és igen rohadt nagy szükségem lesz a barátaimra, Roxyra is, különben összeomlok vagy annyit iszok, vagy szívok, ameddig kiélem magam, hogy nem élem meg az apaságot, ami elég meredek lenne mindenkivel szembe és önzőség.
- Őszintén, fogalmam sincs, hogy mire vállalkozik, még én sem nem hogy ő. Anyám állandóan mellettünk lenne, még akkor is amikor azt csináljuk bakker ,mert nehogy azt hidd, hogy a kisasszonynak ennyi elég ijesztő lenne, mert szerintem a terhes nők még jobban vágynak egy farokra, mint a nem terhesek. - nevetem el magam miközben csak arra gondolok milyen volt a menet a nagy bejelentés után. Azóta is többször összefutottunk, mielőtt odaköltözött, mert szüksége volt rám, mármint a testemre és, de nem tudom meddig fogjuk ezt csinálni, meddig fogja bírni és én meddig fogom, főleg ha ennyire ráparázok az egész gyerek dolora.
Minden biztató szavával jobban érzem magam egyre jobban, szerintem még sosem látott így ennyire bizonytalannak és tőle sem gyakran hallottam még felém érkező ilyen biztató szavakat ,mi sosem vettünk ennyire komolyan a jövőt. Szerintem sokban hasonlítunk, lesz ami lesz alapon éltünk, és ő még élhet is így, nem mindig érdekelt minket, hogy mit szólnak a szülők, mert nem nagyon van másra hagyni a dolgokat, mint a gyerekre ,így kénytelenek elfogadni, hogy fiatalok vagyunk és élünk. Az apja jófej, apám , engem tuti nem kedvel, bár lassan üzletelni kell velem és ha kedvel ha nem le kell ülnie mellém egy asztalhoz. Talán nincs is igazam csak az nem tetszik neki, hogy a lánya körül legyeskedek, vagyis múlt időben, mert már régen tudom, hogy Roxy offos olyan értelemben de ezáltal sokkal többet nyertem, de régen nagyon durván toltam neki a szépet, és volt, amikor a szülők előtt, így nem csodálkoznék ha nem lennék az apák imádott leendő vő jelöltje.
- Azért kibaszott nagy mázlim van azzal, hogy sosem adtad be a derekad, most melyik barátnőmnek sírnám ki a hülyeségemet és lenne olyan megértő, mint te? - nézek rá vigyorogva, látva azt a kis mosolyt az arcán.
- Na jó, ideje egy kicsit magadról mesélni, vagy sokat, kérlek, ameddig átérünk hozzám addig nyomj valami pletykát vagy pasikról akarok hallani, tényleg  csak tegyél úgy,mintha a csajos napod lenne, ami talán nem is rád vall, de hadd érezzem kicsit kínosan magam és ne szarul. - nevetek fel őszintén, egyrészt tényleg érdekel, hogyan alakul az élete, és nagyon jó elvonás lenne a témáról, ami az életemmel egyenlő.

Na ja, a nagy megfigyelési kényszer a szüleim részéről, de ezt pont Roxy-nak nem kell magyaráznom, mert  bár lehet kicsit más a helyzete, mint nekem, a családi háttér nagyjából ugyan olyan, gazdag szülők, van elvárás, nyilván más hogy hajtják be, de a nyomást mindketten érezzük az élet minden területén és meg akarunk felelni valakinek, ha nem is annyira keményen, de bennünk lesz szerintem ez az érzés örökre. Azért elég ijesztő ,hogy a saját házamban nem tolhatok egy vad szexet anélkül, hogy anyám ránk nyitna, mert neki olyan kedve van, hogy feldíszíti  a gyerekszobát, vagy csak hoz valami védőfelszerelést ,ami akkor fog kelleni ha elkezd mászni a törpe.
- Ne is mondd, így is sokkal terhesebb, mint lennie kellene. - mondom neki kicsit gondterhelt arccal de már azért egy kicsit nevetve, mert ezen kár agyalni, ez van és pont, nincsen folytatása a mi lenne ha sztorinknak, mert a ha már régen tény és nincs olyan, hogy nincs gyerek.
- Lehet zárat kell cseréltetni, az lenne a legbiztosabb, és megmondom neki, hogy csak a gyerek érdekében, hogy biztonságban legyen és majd rossz kulcsot adok neki. - a régi jó ötletelések, hogyan verjük át a szülőket, hiányoznak, de most szükséges a gyerekes viselkedés, mert máshogy az életemet keserítik majd meg.
Több nézőpontból lehet nézni a helyzetem, lehetek rohadt nagy mázlista, hogy egy olyan lánnyal jött össze a gyerek, akit igazából kedvelek is, és tök jól kijövünk és még szép is lesz a gyerekünk, és anyámék támogatnak az övéi is azt hiszem. De nézhetjük máshonnan is, hogy 23 évesen leszek apa, akinek még tervei voltak az élettel, de most fel kell nőnöm és nem csak gyerek miatt, mert az a dolog vonzza magával a többit, a véget a hobbim elhanyagolását és társai.
- Öhm. - vakarom meg a fejem kicsit bizonytalanul. - Azt hiszem az anyukája nagyon örül neki, ő nagyon laza, együtt füveztünk, amikor náluk voltam. Mármint csak barátilag… - magyarázkodok, fogalmam sincs miért, de persze nem teljesen norális a szexkapcsolatod szüleivel összeismerkedni, főleg nem füvezni. - Szóval ő jól kezeli, sőt, az apja lehet kinyír, azt sem tudom, hogy tudja e már, de nyilván tudja, de ő azért talán annyira nem laza, mint az anyja, de nem  hiszem, hogy nagyon meg fogja hatni a dolog. - nem is gondolkodtam azon, hogy ő hogyan fogja fogadni, mert az anyjából kiindulva majdnem mondhatom azt, hogy hasonlóan fogadták mint az én szüleim.
Igaz, hogy pár percen belül megérkezünk és amint a kérdésem felteszem már kanyarodunk is a garázsba de szeretném elterelni a témát, mert nem érzem helyénvalónak, hogy csak én siránkozó és ő nem mesél semmit.
Annyira lesokkol a válasza, hogy hirtelen amikor megállunk nem is veszem észre csak bámulok rá, és kicsit próbálva értelmezni a szavait, amit mondott. Hallottam Charlie-ról, bár sosem találkoztam vele, sokat mesélt róla és a többi haverjáról, akik szerencsés módon nem a mi közgünkből valóak. Megértem, hogy miért tart velük sokszor, nagyon is jó az ami nem ebben a világban zajlik és kilépni innen egyszerűen felüdülés. Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége ennek a barátságnak.
- Mi a fene? - kérdezem miközben feleszmélve hirtelen jött sokkomból mászok ki a kocsiból. - Amint beértünk ezt azért el kell mesélned, és igen apád fixen ki fog nyírni.- nevetek bele a körülöttünk uralkodó csöndbe.
A bejárati ajtót babrálva jutunk be a lakásba, ahol a megszokott módon indulok el a hűtő felé reménykedve, hogy feltöltötte a takarítónő, ahogy kértem.
- Ne mondj semmit,ameddig nincs a ketemben két üveg sör.- minden kívánságom így váljon valóra, fogok két üveget és levágom magam még menetszerelésbe a kanapéra. - Szóval, hogy mondod?- kérdezem már teljes figyelmemet rá szentelve,  még a ruhaválasztás várhat kicsit.