Preston jellemét két szó foglalja össze igazán: stresszes teljesítményhajhász.
Nyughatatlan és versengő típus, aki allergiás a tétlenségre. Állandó rohanás és kifogyhatatlannak tűnő cselekvések jellemzik, miközben azt az elvet vallja, hogy semmi sem lehetetlen, csak találni kell módot a megoldásra. Ő az aki csapatban az utolsókig próbálkozik és hajt előre, habár megeshet hogy elveszti érdeklődését, ha az adott helyzetnek nem látja át az értelmét.
Őszinte - olykor már túlzottan is. Nem befolyásolják őt mások véleményei vagy az, hogy környezetében mennyien kedvelik. Az önös érdekeire koncentrál és az egyetlen, akinek szeretne megfelelni az saját maga. Ebből következően nagy elvárásokat állít fel önmagával szemben, amiket egyre magasabbra emel amint elért egy kiszemelt célt. Nem csak a környezete tartja lázban versengésre való hajlamát, de időnként időkorlátokat szab magának is a céljai érdekében.
Ha akar valamit azt nem adja fel egykönnyen. Épp ezért tisztán körvonalazódó elképzelései vannak a jövőjét illetően és senkinek sem engedi, hogy ennek az útjába álljon vagy megpróbálja lebeszélni róla. Ez ugyan nem egyenlő azzal, hogy más területeken ne fogadná el vagy hallgatná meg a többi ember tanácsát. Tervekben és idővonalakban gondolkozik, hogy minden elért mérföldkövet számon tudjon tartani, amíg el nem éri végül legfőbb célját.
Élvezi a pörgést és a társaságot. Nyitott az ismerkedésre és a változásra, de mindenekelőtt azok a dolgok és személyek ragadják meg jobban a figyelmét akik vagy amik nem elérhetőek számára. Élteti a kihívás ami azzal jár, ha valami nem hullik egyből az ölébe. Múltjából hátramaradt egészségtelen tulajdonsága épp ezért sokszor kockázatos terepre vezeti őt, de még sosem lépett át olyan határokat amivel elveszítheti azt amiért eddig küzdött és elmondása szerint nem is fog.
Nyílt felfogásának ellenére az emberi kapcsolatok terén nem túlzottan jeleskedik, de akadnak néhányan körülötte, akik tartják a Preston által diktált tempót. Jó probléma megoldó készsége miatt és azért, mert nem fél kiállni azért amit akar - még ha ezzel sértettséget is hagy hátra - néhányan elkerülik őt, mások meg élvezik ennek előnyeit.
Faltörő kosként is felfogható személyiségével szemben Preston megbecsüli azokat akik vele maradtak ezen a magányosnak tűnő ösvényen. Sokszor talán ridegnek látszik egy kívülálló szemével, de valójában tud fesztelen és jó kedélyű is lenni, aki gondolkozás nélkül szervezi meg a születésnapi bulidat és a kedvedben jár, ha nem jó hangulatban talál rád. Mindösszesen csak védelmezi azt ami az övé és nem engedi, hogy többé átnézzenek rajta.

(cirka 10 évvel ezelőtt)
Látják azt a felfuvalkodott hólyagot ott? Azt a ficsúrt aki egyik kezében szorosan markolja a negyedéig töltött kristálypoharat, a másikkal meg a vele társalgó tükörmásai irányába gesztikulál? Ő Benedict Hughes, az apám. Illetlenség lenne belemenni, hogy a Benedick generáció melyik lenyomata ő, de számomra csakis a személyiség formálót szimbolizálja. Vele kezdődött minden - kihagynám a biológia órát - az én életemben, míg az övében én jobbára a befejezést jelentettem.
Négyük közül az egyik közbevág, Benedict meg kap az alkalmon, hogy nyeljen egy kortyot túlárazott italából. Büszke a választására annak ellenére is, hogy a vele szemben ülő Thomas Pearson két héttel ezelőtt a földig alázóan beszélt az alkoholról. Talán nem emlékszik vagy pont ezért választotta, hogy akaratát lenyomja az öreg torkán. Az idősebb Hughes nem szívleli, ha nem hallhatja a saját hangját, de ha az évek által minőséggel gazdagított párlat is a színre került akkor más is felszólalhatott mellette. Ennek ellenére a másfél perce mellettük szobrozó recepciósnak nem járt efféle bánásmód.
- Mr. Hughes. - újabb csendes esdeklés, aztán apám végre veszi a fáradságot, hogy emberszámba vegye őt, ugyan mindezt kiábrándult sóhaj kíséretében teszi. Nagyon is értett ahhoz hogyan keltsen bűntudatot olyan emberekben akik semmit nem követtek el ellene.
- Magát keresik. - a telefon ott létezik kettejük között és arra vár, hogy végre valaki hasznát is vegye, de Benedict makacs ember ám. Feljebb tolja keretes szemüvegét és úgy néz a betolakodóra, mintha komplett idiótának tartaná őt.
- Adja át, hogy később hívjon. Nem látja, hogy épp elfoglalt vagyok? - kezével körbemutat a többi bohócon, ami manipulatív kényszer arra, hogy azt éreztesse számít a társaságuk. A fiatal srác kihúzza magát, mély levegőt vesz és türelmetlenül testtartást vált. Most figyeljenek!
- A kórházból hívják. A fiáról van szó. - Benedict még ekkor sem a telefonért nyúl, hanem a többiek reakcióját méri fel. Arcán átsuhan a szégyen, megbánás, idegesség, de aggodalomnak nyoma sincs. A botrány amit fiaként emlegetnek és évek óta árnyékként követi most betört az előkelőségtől és előítéletektől bűzlő buborékba is, Benedict Hughes pedig újfent magába átkozza azt a kora áprilisi napot.

Nem első, sem utolsó alkalom volt az ilyen tartalmú telefonhívás. Szinte már hagyománynak számít a mi családunk körébe. Most éppen motorbaleset. Apámat természetesen jobban aggasztja a két kerekű állapota, aztán miután rájön, hogy felőlem is érdeklődhetne csak annyit mond: kapsz majd újat. Aztán kisétál a szobából.
6 évesen kartörés egy balul elsült fára mászás után? Válassz valami drága holmit és a tiéd. Bármit, csak minket ne.
Egyik nap összetört bicikli, másik nap egy árokba landolt motor. Bármi pótolható, ha nem kelt túl nagy feltűnést. A sérülések idővel gyógyulásnak indulnak, de a Hughes néven ejtett folt örök nyomot hagy.
Mindenem megvolt amiről egy korombeli gyerek csak álmodni mert. Cserébe csak példaértékű fegyelmet vártak, amit a közönség elé tárhattak, mint valami vitrinbe zárt értéktárgyat. Nem számított, hogy amit mások nem látnak azt egyre mélyebb repedések fedik, hiszen ami védve van, azt idegen kéz csak ritkán bolygat. Olyan voltam a családnak mint aki egy kővel a kezébe áll a makulátlan kép előtt. Csitítani, nyugtatni akartak, holott én mindig csak a figyelmükért álltam harcba, amelyet megtagadtak tőlem.
Amitől tiltottak, nekem arra volt szükségem. A törődésüket ugyan sohasem, de a haragjukat magaménak tudhattam és minél többet feszegettem ezen határokat, annál inkább ráéreztem a családunk dinamikájára. Az engedelmesség jutalommal járt, de értéktelen lett, míg a szabályok felrúgása figyelmet és lehetőségeket jelentett.
Benedict ellenséges fellépése az ügyvédekkel szemben volt a belépő a jövőm kapuján. Az az út amit tőle - mint kiderült - megtagadtak, én viszont következmények és ő nélküle járhatok. Minden egyes önerőből elért sikerem egy ütésként ért fel Benedict áthatolhatatlan pajzsán. Magamat építettem és azt amit elvett tőlem, hogy többet ne függjek egyikük figyelmétől sem.
Az egyetemi évek által egy higgadtabb, koncentráltabb fejezet vette kezdetét az életemben ami átívelt egészen az ügyvédi irodában betöltött szerepemig. Magamnak bizonyítottam minden áldott nap és nem valami ingatag ábrándképnek, amire korábban családként tekinthettem volna. A Hughes név egy méreg volt, ami az eltelt évekkel párhuzamosan ivódott bele viselőjének szervezetébe és annál nagyobbra növekedett minél jelentősebb szerepet tulajdonítottak neki. Ügyvédként többé nem létezett a befolyásos Hughes házaspár fia, csakis az a Preston, aki már önmagáért és magának felel.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is, nagy nagy üdvözlet kedves kolléga valami azt súgja, hogy mi ketten nagyon hamar megtalálnánk a közös hangot.
Engedd meg, hogy pár szóval méltassam a PB választásodat, akinél tökéletesebbet a fiatalúrhoz nem is tudnék elképzelni.

Úgy gondolom, hogy akiben nincs meg a kellő löket, hogy folyton fejlessze magát, a teljesítményét,  az nem is érhet el sikereket a karrierjében. Ügyvédnek lenni olyan, mint a farkasok vidala, a legerősebb győz és neked mindig a legerősebbnek kell lenned, különben egy óvatlan pillanat és felfalnak. Valami azt súgja, hogy a családi hátterednek, az apáddal való viszonyodnak köszönhetően te már edzett katonaként vágtál neki ennek a pályának.
Az külön öröm - még számomra is - hogy ezáltal lassan de biztosan a földbe döngölheted a legnagyobb fenevadat, az apádat.  
Nagyon kellemes a stílusod, nagyon szívesen olvastam volna még, arra számíts, hogy kollégaként minden bizonnyal helyet szeretnék a táncrendedben    

Színt és rangot admin ad, addig is érezd jól magad nálunk.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!