Barátságból szerelem, vagy az afelé vezető út sem mindig olyan egyszerű és szerintem nem is annyira javasolt mindenkinek. Kell hozzá egyfajta bátorság, amit tudom, hogy Roxynak megvan, ő egy elég kemény lány, néha még azt hiszem nálam is keményebb és nincsen aki bele tudna állni, nincsen előtte semmi olyan fdolog, amit ne tudna leküzdeni. Még akkor sem ha az a dolog eléggé befolyásolja az életét, legyen az az apja vagy Charlie, aki mindig mellette volt valamilyen téren és most még közelebb kerültek. Van benne veszélyfaktor, főleg, hogy mindent vagy semmit alapon tették fel egy olyan instabil dologra a kapcsolatukak, amit úgy csúfolnak szerelem. Nem mondom, hogy nem fog menni nekik, de én nem hiszek ebben, pedig tudom, hogy Roxy jól fogja csinálni.
Már szólnék bele felháborodva, amikor a rangokról beszél, mintha a középkorban lennénk minimum, de pontosan tudom milyen az apja felfogása, nálam anyám az aki ezeket nagyon figyeli. Nem lehet mellettem bármilyen lány egy megnyitón, vagy valamilyen rendezvényen, vagy egyedül vagy olyan lánnyal mehetek, akit ő választ, vagy leellenőriz, unalmas, de még mindig kezelhetőbb, mint ami Roxy életében van. Nem akarom felfogni, mert ez számomra annyira hihetetlen, hogy a pénz beszél, és akinek nincs az meg mehet a süllyesztőben, ha nem is szó szerint legalább mások szemében.
- Baszki, ez eléggé szarul hangzik, nem is tudom milyen tanácsot vagy hozzászólást kellene adnom neked ehhez. Megértem apádat, úgy, hogy Charlieval sincsen semmi bajom, fel tudom fogni, mit érez egy apa, vagyis elképzelni ezek alapján el tudom. De Roxy tudod, hogy ha pénz kell hozzám is jöhetsz és nem érdekel. Tudom ez már nem vigasz, és nem fog segíteni a már meglévő problémádon, de tartsd észben kérlek. Én nagyon szeretem a fejed és azt, hogy nem voltál képes egyszer sem beadni nekem a derekad, és ezért külön nagyon tisztellek, magamat sajnálom csak. - nevetem el magam, jhogy az amúgy nem épen jó témát kicsit oldjam. - De tudod, hogy nem csak egy haver vagyok, akivel néha sörözöl, nekem fontosa barátságunk és ha ilyen van elvárnám, hogy elgalább egs telefont megemelj felém és vetkzd le a büszkeséged, még akkor is ha tudom, hogy ez ebben a formában ennyire szar. Talán egyszer képes lesz elhinni apád is, hogy a srác nem annyira rosszfiú, te is megláttál benne valamit. - vonom meg a vállam és végülis van ebben valami igazság, hiszen Roxy is beleszeretett, még ha lassan is jött neki meg az ihlet, tudta ő is végig, hogy ő az akit akar, csak nem esett le neki hamarabb, ami nem baj. Talán az apjának sokkal több idő kell, vagy még több, meg kell neki adni és reménykedni, hogy egyszer rájön, hogy jó a lányának és a srác is képes változni, legalább nem börtöntölteléknek lenni, ha egy ilyen lányt szerzett meg magának.
Mint egy hisztis kislány nyögök fel, amikor megint rám terelődik a szó, pedig én szívesen beszélnék még a szerelmesekről, mert az én szerelmi életem olyan nulla, mint a szüzességem.
- Hát, tudod, azt hittem. - magyarázom neki mutogatva, mintha ezzel megértené, de én sem igazán értem mi történt. - Volt egy lány, Bianca a neve, egy régi osztálytársam volt, és találkoztunk, olyan pimasz volt, hogy azt hittem sosem kerül alám, aztán nem is akartam, hogy ez történjen, találkoztunk, neki volt pasija, és nem akart semmit, nyilván nem akarta megcsalni, ez mondjuk akármennyire is karttos vagyok nekem sem fekszik annyira. Szóval végül egy osztálytalálkozó során elmentünk Görögországba és ott már nem volt pasija és végül alám került. De ott minden elromlott. - fogom a fejem idegesen, mert erről annyira nem szeretek beszélni, Életem egyik kudarca volt az a gyorsan jött szerelem, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is és még szerelemnek sem nevezhető. - Tudod van az a pont, amikor egyszerűen rájössz, hogy passzoltok, pedig ott volt a tökéletes kémia, de a személyiségünk nagyon elütött. Nem vagyok elég érett ehhez, meg az igazság az, hogy nem is vágyok rá. Még élni akarok, ha már elvették tőlem az élet azon részét, amit szerettem itt legalább hadd maradjak önmagam. Egy kapcsolatban nem tudnék az lenni. - nyafogok neki, mintha nem egy komoly üzlet embert akarnának nevelni belőlem, hanem egy kislányt.

A barátaim szentek, mindent megteszek értük, kivéve azt, hogy rájuk érjek egy kicsit és ne igyak, csajozzak, vagy csak felejtsem el azt, ami nekem nehézség, az életet. De vannak akiknek a hiánya nagyon megüt, és az egyik ilyen Roxy, szeretem, hogy ennyire szabadszájú és nyíltan tudunk beszélni, ami egy nővel nekem ritka, főleg ha olyan, mint Roxy, dögös. Én nem mondom, hogy nem csorgattam rá sosem a nyálam, de ez most már nem ilyen kapcsolat és ahogy hallom, hogy aalkul neki valami, és Charlieval kikerekedik a szemem, de kíváncsi vagyok, mint egy igazi barátnő, minden részletre. De a csajos programot muszáj egy kicsit papsisabá tenni egy üveg sörrel, amit gyorasn nyomok az ő kezébe is.
Tudom, hogy készülni kéne, de ledobom magam a kanapéra és kíváncsia fürkészem, hadd meséljen csak erről az egészről, lehet ha ezek ketten beadták a derekukat nekem is van esély. Jó nem valószínű.
Ahogy meséli elmosolyodok, szóval csak úgy megtörtént és be voltak állva, a legjobb kombó ezt ismerem, csak ők képesek voltak tovább szőni a sztorit egy éjszakánál. Barátkoknál mondjuk elég nehéz is máshogy ezt kivitelezni vagy vége az egésznek, vagy komolyabb lesz belőle.
- Baszki, de vigyorogsz te lány, nem is tudtam, hogy vannak ilyen érzéseid, mármint nyilván mindenki látta, még a vak is, hogy ott a kémia, de olyan testvéri barátságnak álcáztátok végig, nagyon jól becsaptatok mindenkit. - húzok le egy nagy kortyot az italomból meglepetten, de szerintem saját magukat és becsapták kicsit korábban, és már régebb óta bennük volt ez, mert csak úgy ez nem alakul ki.
- Roxy ne húzz fel, felnőtt ember vagy, ne az apád szóljon már bele a szerelmi életedben ha bele vagy zúgva, akkor fogadja el, és állj ki mellette. Olyan kis lányos vagy, vagy nem is tudom, hogy mondjam, nem vagy önmagad de jó értelemben, látszott hogy valami más de nem gondoltam volna, hogy ez az. Mondjuk mondom én, amikor az anyám képes kontrollálni az egész életemet, és még csak bele sem szólok. De, és ezt most fáj bevallani, te sokkal tököseb vagy nálam, ha neked nem megy, akkor lehet felmondok otthon. - nevetem el magam felemelve a kezeimet. Tudom, hogy az apja nagyjából az anyámmal vetekszik ha arról van szó, amit ők elképzelnek rólunk. A tökéletes állás, ami szerintük tökéletes, az a házasság, vagy egyen bármi ami szerintük a megfelelő partnerrel van, és ez szopás, nekem egy percig sem kell magyaráznia mennyire nagy szívás ez az egész pontosan tudom.
Amikor rólam kérdez csak legyintek felé és a számhoz emelem az üveget. - Szarhalmaz Roxy, az van, azt hittem beleszerettem valakibe, tudod a rózsaszín köd és igen én mondom ezt, de nem tudom nem nekem való ez az egész, pedig hittem benne, hogy majd most, és képzeld még anyám is kedvelte volna, mert pontosan abból a körből való, ahonnan nekem szemezgetni akar. - fintorgok egyet erre a szóra, amit mindig ő használ, mintha nem lennék képes csajt találni magamnak, bezzeg ha tudná mennyire jól megy, jó lehet akkor sem lenne büszke.