Isabelle Davis

Vendég · Isabelle Davis Hétf. Dec. 18 2017, 22:43

Isabelle + Davis

„A közös zenélés (...) olyan, mint a párkapcsolat. Sokat vagyunk együtt, csapatban kell gondolkozni. Ha nincs összhang, közös nyelv, nem marad együtt egyetlen banda sem.”

Karakter típusa: keresett, de nem volt meghírdetve
Teljes név: Isabelle Davis
Becenevek: Isa, Is, Isie
Születési hely, idő:New York, 1995. 02. 17
Kor: 23
Lakhely: Brooklyn
Szexuális beállítottság: hetero
Családi állapot: szingli
Csoport: Média
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: -
Ha dolgozik//Munkabeosztás: Stone Dead zenekar, 2. szólógitáris
Ha dolgozik// Munkahely: Stone Dead zenekar,
Hobbi: zenélés, túrázás

Hihetetlen, hogy az ember pár év alatt mennyit tud változni a környezeti hatások miatt. Sose gondoltam volna magamról, hogy egy rock bandában fogok játszani, de mégis itt vagyok és imádom. Imádom a srácokat, a közös munkáinkat. Olyanok vagyunk, mint egy család. Megy az ökörködés, bolondozás, de amikor kell, akkor a komoly munka is. Természetesen vannak vitáink, de mindig megoldjuk. Az elején féltem az egésztől… És megsúgom nekem, még mindig félek tőle.

Elsőként érkezem és utolsóként távozom a próbák során. Amikor csak tudok gyakorolok. Figyelem a többieket és úgy érzem még messze állok tőlük. Ők profik… Sokszor felmerül bennem az a kérdés, hogy biztos jól döntöttek. Tényleg én kellek nekik? Az a srác nem lett volna jobb helyettem?

Sosem teszem fel ezeket a kérdéseket nekik. Talán azért nem, mert félek a választól. Így inkább nem mutatom ki feléjük a bizonytalanságomat. A mosolyom mindig ott csücsül az arcomon, a bulikon mindig részt veszek és élvezem, élvezem, hogy mellettük lehetek.

„A szavak nem mindig képesek elvégezni azt a munkát, amelyre szükségünk van. Zene kell ott, ahol a szavak kudarcot vallanak.”

Eljöttem. Eljöttem a meghallgatásra. Először azonnal félre dobtam a hirdetést, de másnap ismét a kezembe került. Akkor már el kezdtem gondolkozni rajta, de még mindig nem határoztam el… Csak a negyedik alkalomra döntöttem el, hogy én is elmegyek rá annak ellenére is, hogy tisztában voltam azzal, hogy nem fognak beválogatni… Csak a poén kedvéért.
Egy nem túl kényelmes helyen foglaltam helyet. A lábammal idegesen dobolok, bár nem tudom miért vagyok ideges…

Ha hat éve azt mondják nekem, hogy egyszer itt fogok ülni, csak jót derültem volna rajta. Én és a gitár akkor még nem ismertük egymást, viszont a zenét már akkor is imádtam, csak eme imádatomat a csellón éltem ki. Versenyekre is eljutottam vele, bár nekem nem az volt az igazi élvezet. Szerettem rajta játszani… Pontosítok… Még a mai napig szeretek rajta játszani. Ahogy lefogom a húrokat és végig húzom rajtuk a vonót teljesen kikapcsol az agyam… Most már ugyanezt érzem gitározás közben.

Kevesebb, mint öt éve, hogy elkezdtem tanulni gitározni. Igazából nem önszántamból döntöttem így, bár mindig is tetszett a hangzása. Sokszor hallottam Daveet és Eriket játszani. Órákig elhallgattam őket.

Nem sokkal később, hogy Dave szinte elmenekült otthonról apánk is eltűnt, így ketten maradtunk anyuval. Ezzel nem is lett volna olyan nagy gond, de idővel anyagi gondjaink támadtak. Így hát le kellett mondanom a külön órákról és inkább kerestem valami munkát, hogy ezzel is segítsek anyunak. Természetesen bátyámnak erről semmit sem szóltam. Tudtam, ha elkotyogom neki nagy eséllyel haza jön segíteni és feladja azt, amiért annyit küzdött. Így inkább hagytam, hogy legalább az ő álma megvalósuljon.

Oldalra pillantok ahol a gitár pihen. Egy mosoly kúszik arcomra. Már nem egyszer pengettem meg a húrjait, de mégsem mondhatom az enyémnek. Csak kölcsönbe kaptam, ezért úgy vigyázok rá, mintha az életem múlna rajta.

Jól megvoltunk anyuval kettesben. Sok mindenről le kellett mondanunk, de ott voltunk egymásnak. Aztán, ahogy mindenki túl teszi magát egy szakításon, váláson anya is megtette és felszedett valami bolondot a helyi kocsmában. Már első pillantásra gyanús volt nekem a fickó. Az elején nem történt semmi. Próbálta megkedveltetni magát velem, ezért néha vett nekem is pár ajándékot, amik azonnal a kukába landoltak.

Azután egyik este részegen jött haza. Dühös volt, anya meg aggódott és nem kellett több neki, elcsattan az első pofon. Majdnem neki rontottam, de anya megállított engem és folyton csak azt hangoztatta ne szóljak Davenek. És én nem is szóltam.

Ettől az estétől kezdve minden csak rosszabb lett, de mégsem dobta ki őt… Sosem felejtem el azt a napot, mikor haza értem a suliból és a szobámba sétálva nem találtam a csellóm. Bár nem jártam külön órákra otthon folytattam a gyakorlást… De többé már nem tudtam. A fickó rávette anyámat, hogy adja el a hangszerem, hisz sokat ér és kellett a pénz… Gondolom nem kell részleteznem, hogy mire.

Több se kellett nekem azonnal elborult az agyam és gondolkodás nélkül rontottam neki a fickónak. Természetesen elég hamar a földre kényszerített. Csak két ütés kellett neki hozzá. Anya félt, így nem mert közbe avatkozni, újfent csak azt hangoztatta ne mondj semmit Davenek.

Kiveszem a gitárt a tartójából, majd lábaimra fektetem. Egy mosoly kúszik arcomra. Emlékszem mikor először megfogtam. Nem mertem rendesen megfogni, mert attól féltem, hogy eltörik.

Miután lemondtam a külön órákat és gyakorolni se tudtam otthon hiányozni kezdett a zenélés. Tudtam, hogy az iskolában délutánonként tartanak órákat a diákoknak, teljesen ingyen. Így megnéztem magamnak, hogy mi is a felhozatal. Ekkor választottam a gitárt. A tanáromat nagyon megkedveltem. Mindig kedves volt velem, de legfőképpen türelmes. Kellett egy kis idő mire átszoktam a gitárhoz, hisz mozdulataimban továbbra is ott volt a cselló. Hamar megkedveltem ezt a pengetős hangszert. Többször is kezembe akartam fogni. Nem volt elég a heti három óra.

Pár héttel az érettségi után kedvenc tanárom felhívott engem és egy munkát ajánlott fel. Mindvégig hangoztatta, hogy tehetséges vagyok és tudta azt is, hogy nem a legjobb körülmények között élek, hogy nincs saját hangszerem… De volt egy jó barátja, akinek volt egy hangszer boltja. A kocsmát szó nélkül ott hagytam. Nem elég, hogy egy hangszer boltban dolgozhattam, de még használhattam is őket. Munka után mindig félre vonultam a kis stúdióban és gyakoroltam és gyakoroltam. Boldog voltam… Boldog voltam, míg haza nem mentem, ahol szinte állandóan a síró anyám fogadott és a részeg haverja.

Amint összegyűlt egy kis pénzem befizettem egy önvédelmi tanfolyamra. Megtanultam, hogyan álljak ki magamért, hogyan védjem meg azokat, akiket szeretek. Aztán egyik este ismét verni kezdte anyámat, én ismét neki rontottam, de már győztesen verekedtem ki magam belőle.

A fickó soha többé nem jött vissza. Anyával ismét ketten voltunk….

Kijön a srác nagy mosollyal az arcán. Úgy érzi jól sikerült a meghallgatása. Gratulálok neki, majd felállok a székemről, vállamra csapom a gitárt és besétálok széles mosollyal az arcomon.

Sosem felejtem el azokat a ledöbbent tekinteteket… Ahogyan azt kellett szépen bemutatkoztam, majd elkezdtem játszani. Ahogy megszólalt az első hang az idegesség kiszökött belőlem és csak játszottam és játszottam.
Megköszönték és kiküldtek.

Nem voltam már ideges. Tudtam, hogy nem engem fognak választani, de jó volt nekik zenélni. Évekig csak figyeltem őket, de most ebben a pár percben ők figyeltek engem. Jó érzés volt.
…
Elkerekednek szemeim és csak egy gondolat fut át az agyamon.
-De hát még saját gitárom sincs!

Vendég · Re: Isabelle Davis Kedd Dec. 19 2017, 01:45

Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Isabelle! Isabelle Davis 560292900

Olyan lányt ismerhettünk meg történeted alapján, aki igazán a szenvedélyének él, és annak minden egyes mozzanata boldoggá teszi őt. Nem egy könnyű múltat tudhatsz a magadénak, mégis öröm volt olvasni, hogy a kezdeti rossz dolgok ellenére benned mindig megmaradt a tenni akarás érzése, és egy percig nem gondoltad úgy, hogy feladnád azt, amit vagy akit igazán szeretsz. Ahogyan védted az anyukádat, és óvtad a bátyádat mindattól, ami arra kényszerítette volna, hogy az álmait eldobja magától, még ha a te elképzeléseid egyre inkább távolinak tűntek. Tetszett ez a végtelen kitartásod, még ha a körülmények nem is úgy alakultak, ahogyan megérdemelted volna. Sajnos sosem lehet tudni milyen emberek lesznek részesei az életünknek, csupán azután derül ki, amikor megmutatják igazi énjüket. Sad

Ennek ellenére jó volt olvasni, hogy a végén kezdett minden jól alakulni, és te is végül azt tehetted, amit igazán szerettél volna. Jó ötletnek tartottam ezt a felosztást, amit a történetedben alkalmaztál a jelened mellett a múltad bemutatásával is. Így még érthetőbbé vált miért is szeretted volna annyira, hogy a banda tagja legyél. És ahogyan a jellemedből kiderült, valószínű sikerrel is jártál. Isabelle Davis 2624752903

Sajnálom az ilyen késői elfogadást, (vagy korai? attól függ ki milyen életet él. ) így viszont nincs is okom tovább akadályozni téged abban, hogy megmutasd mindenkinek a tehetséged! Útközben még írd be magad a foglalókba, és ne felejtsd el kitölteni még a profilodba a pb alanyodat. Isabelle Davis 4146035580

Ezután viszont nincs más dolgod, mint meghódítani a játékteret. Jó szórakozást! Isabelle Davis 4146035580

◇ Vezetéknévfoglaló ◆ Avatarfoglaló ◇ Játékpartner kereső
◆ Munkahelylista ◇ Kapcsolatkereső

» Clementine Davis
» Isabelle && Lindsay
» Chleo Isabelle Shepperd
» Jaxon Davis
» Laurel Davis