Pozitív tulajdonságok:
- szókimondó
- lelkiismeretes
- maximalista
- barátságos
- család centrikus
Negatív tulajdonságok:
- érzékeny
- makacs
- naiv
- nehezen nyílik meg
Félelmei:
- halál
- pókok, békák, kígyók. Minden ami csúszik vagy mászik
- szerettei elvesztése
- vér
Gyengeségek:
- fejbe számolás
- kóbor állatok
- éneklés
Szeret:
- gyerekek
- lovak - imád lovagolni
- kirándulni - szeret távol lenni a város zajától, az emberektől
- virágok
- rend - tisztaságmániás
- divat - imád vásárolni
Nem szeret:
- főtt zöldségek
- kórház szag
- bezártság
- erőszak, agresszív emberek
- savanyú dolgok

Két évvel korábban:
- Minden rendben, Bob? - kérdem aggódva, miután megállítja a motort és le veszem a sisakot a fejemről. Körülbelül negyed órával ezelőtt kapott egy telefont valakitől, rögtön fel pattant és közölte velem, hogy haza hoz. Bár nem nagyon értettem a dolgot, mégsem kérdeztem, abban bízva, hogy majd magától úgyis elmondja.
- Majd beszélünk, jó? - meg sem várva a válaszomat, ismét be indítja a járművet, és már el is viharzik vele. Értetlenül nézek utána, nem mozdulva egészen addig, amíg hallom a motor bömbölését, majd amint el tűnik a hang, sóhajtva lépek be a kapun. A hosszú udvaron végig sétálva folyamatosan az jár a fejemben, hogy valami nagy baj történhetett. Nem szokott Bobby ilyen rideg lenni velem. Egyértelmű, hogy valami rossz hírt kapott valakitől és az még egyértelműbb, hogy esze ágában sincs azt megosztani velem. Azt hittem, hogy nincsenek titkaink egymás előtt és, hogy bízunk egymásban. Gondolataimba merengve egyszer csak találkozik a tekintetem az apáméval, aki bosszúsan néz ki az ablakon. Tudom, hogy nagy bajba vagyok, hiszen a tiltakozása ellenére találkoztam Bobbyval, akit mindig is képtelen volt elfogadnia csak azért, mert nem a mi köreinkből való. Szerinte, aki nem gazdag és még motorja is van,az csak gazember lehet. De Bob jó ember. Még ha néha másnak is mutatja magát. Most még sincs kedvem az apámmal foglalkozni és az igazamat bizonygatni, sokkal jobban érdekel az, hogy mi történt a szerelmemmel, ami miatt így faképnél hagyott. Félve pillantok fel ismét az ablakra apára. Még mindig engem néz, de ezúttal valakivel beszél telefonon. Az arca hirtelen változik meg, már nem csak harag olvasható le belőle, hanem valami más is. Félelem? A telefon ki csúszik a kezéből, majd el tűnik. Értetlenül figyelem az üres ablakot, majd alig pár perc múlva felbukkan ismét, ezúttal az ajtón lépik ki. Fel állok a padról, de nem indulok meg felé, mert Ő az aki sietősen szedi a lábait azén irányomba,
- Apa, én... - kezdenék bele a magyarázatba, hogy miért tettem az ellenkezőjét annak, mint amire megkért, de fel emeli a kezét, ezzel belém fojtva a szót.
- Nem megmondtam, hogy ne találkozz vele? A bátyád miatta van most a kórházban. Életveszélyes sérülésekkel. - a szavai mintha mellkason ütöttek volna. Az erő ki megy a lábamból és értetlenül rogyok vissza a padra. Fogalmam sincs, hogy miről beszél, vagy, hogy mibe keveredett a bátyám már megint, de egészen biztos vagyok abban, hogy Bobnak nincs köze ehhez az egészhez.
- Mi..? - kérdem rá pillantva és semmi másra sem tudok gondolni csak arra, hogy igazam legyen és valami félre értés történjen. Miért bántaná Bobby a bátyámat? Hiszen szeret engem... sosem tenne olyant, amivel ártana nekem.
- Gyerünk mozgás. Be kell mennünk a kórházba hozzá. Ki csinálom azt a szemétládát.

Két héttel később:
Nyugtalanul ülök a tárgyalóteremben, ahol ma döntenek a Bob sorsáról. A bátyám már jól van, de ahhoz még mindig nem elég jól, hogy el tudott volna jönni a tárgyalásra, így az apám van jelen egyedül, mint az ügyvédje. A tárgyalóterem másik végében egy pillanatra találkozik a tekintetem a Bobby húgával, akit ezelőtt sosem láttam ilyen állapotban. Látszik rajta, hogy mennyire fél és el van keseredve, ami érthető, hiszen egészen eddig a bátyja gondoskodott róla, mióta a szülei meghaltak. Ha Bobot el ítélik, akkor nem csak az én életem megy tönkre, de az övé is. Bár miniden bizonyíték ellene szól, én mégis hiszek az ártatlanságában. Nyílik a hatalmas ajtó, ahol végre felbukkan a  szerelmem. Két oldaláról rendőrök vezetik, nem néz semerre, csak a fejét hajtja le, és engedelmesen követi a rendőröket. Az apám nagyon jó ügyvéd, úgyhogy ha csak nem történik valami csoda, akkor egészen biztos, hogy el fogják Őt ítélni. Azóta most látom Bobbyt először, nem hagyták, hogy beszéljek vele, de a szívem szakad meg. Még sosem láttam Őt ennyire kiszolgáltatottnak. A bíró az asztalára csap, ezzel csendet kérve, nekem pedig egyre jobban remeg az egész testem az idegességtől. Annyira szeretnék rajta segíteni. Bárcsak valami rossz álom lenne az egész, amiből nemsokára felébredek. Feszülten figyelem a beszélgetéseket, közben pedig a székem sarkát szorítom, mert úgy érzem, hogy egyre erőtlenebbé válok. A bátyám megerőszakolta  a Bobby húgát. Ebben a pillanatban áll össze az teljes kép. Hogy miért volt olyan ideges Bob, hogy miért viharzott el olyan hirtelen, és miért bántotta a testvéremet. Milyen testvér az ilyen mégis?
- Bobby Fletchert hár év börtön büntetésre ítélem... - a bíró döntéséből csak ennyit hallok, aztán egyszer csak minden elsötétül.

Napjainkban:
- Miért bámul téged az a fickó? - már vagy fél órája ülünk a büfében és fecsegünk a nagy semmiről. Gondolataimból a Timothy hangja riaszt fel. Értetlenül nézek rá, majd sóhajtok egyet. Már egy éve vagyunk együtt, és egyre jobban kiborít a viselkedésével. A mindennapi féltékenykedése, a zsarnoksága és önteltsége az őrületbe kerget. Mégsem akarok vele szakítani. Mióta Bobby nem az életem része csak sodródok az árral. Nem érdekel, hogy mi lesz holnap, vagy, hogy mi volt tegnap. Csak egyszerűen próbálom túl élni ezeket a monoton napokat. Nem válaszolok az ostoba kérdésére, csak vonok egyet a vállamon. Nincs semmi kedvem megint a hülyeségeivel foglalkozni.
- A festő fiú tényleg téged bámul. - hallom ezúttal a barátnőm gúnyos hangját, majd egyszerre nevetnek. Kivéve Timot, aki úgy néz rám, mint akit felvet az ideg. Csak azért, mert valaki épp rám pillantott. Kíváncsian nézek én is abba az irányba, amerre a többiek, és abban a pillanatban találkozik a tekintetem Bobbyval, aki részt vesz az iskola lefestésében. Nyelek egyet, miközben érzem, hogy a verejték folyik le rólam. Ez meg mégis, hogy lehet? Azt hittem, hogy tart még a büntetése. Két év telt el már azóta, és most, hogy viszont látom, sikerült felidéznie bennem a régi emlékeket. Próbáltam be menni hozzá a börtönbe, de mindig elküldtek. Azt mondták, hogy nem fogad látogatókat. Most meg itt van, bennem pedig kettős érzések vannak. Egyik felől a harag, hogy engedte, hogy szét válasszon minket az élet. A másik felől pedig a boldogság, hogy annyi idő óta újra láthatom. Még ha máshogy is, mint szeretném.
- És te minek bámulod? Talán ismered? Azt akarod, hogy megverjem? - el fordulok Bobbytól, hogy az idióta barátomra nézhessek. Megforgatom a szemeimet, majd fel állok az asztaltól.
- Csinálj amit akarsz! - szólok rá, majd hátat fordítva nekik, faképnél hagyom őket és engedek a könnyeimnek, amik már egy ideje potyogni akarnak.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az elmúlt két éved kétség kívül nagyon eseménydús volt. Az életnek, vagy épp a nagybetűs Sorsnak - nevezze mindenki ahogy szeretné -, megvan az a tendenciája, hogy úgy tanít meg rá, hogy milyen aprók és jelentéktelenek tudunk lenni bizonyos helyzetekben, hogy az a lehető legjobban fájjon nekünk. Elvégre Te csak szeretted volna bebizonyítani a szüleid, különösen apád számára, hogy Bobby nem is olyan reménytelen eset, mint amilyennek gondolja csak azért, mert nem rendelkezik hasonló családi háttérrel, mint ti, Davis-ek. Aztán a Sors közbelépett és sokkal inkább apád véleménye kezdett beigazolódni azzal kapcsolatban, hogy Bobby mégiscsak egy gazember.
No, de akkor hogyan lehet, hogy mégis hamarabb szabadult? Talán szerzett egy jó ügyvédet? Vagy jó magaviseletért kiengedték? Akármennyire féltékeny is mindenkire maga körül a jelenlegi barátod, azt hiszem meg kell találnotok az alkalmat Bobbyval arra, hogy elbeszélgessetek arról az időszakról, amikor nem volt lehetőségetek megosztani az érzéseiteket egymással. Elvégre ha olyan átütő hatással volt rád, amikor újra megpillantottad, biztosan érzel még iránta valamit.  
Egy olyan kedves, érdekes lány, mint akit benned ismerhettünk meg, nem azt érdemli, hogy a sarokba állítsák és lehetősége sem legyen száz százalékig élvezni az életét. Bevallom, számomra a motorozás és a "tilosban járás" olyasminek tűnt, ami biztosította számodra ezt a szabadságot és az élet élvezetét. De Bobby nélkül mintha kalitkába zártak volna, mint egy énekesmadarat, aki a rácsok mögött nem dalol úgy, mint előtte.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!