Mindigis szerettem a képregények és a szuperhősök világát. Nem is keveset tetoválok ebben a témába. Persze nagy előnyöm, hogy kiskorom óta szívesen forgattam a kezemben ezeket az alkotásokat lány létemre. Egy időben még azon is gondolkoztam, hogy elmegyek illusztrátornak, de sajnos ez az a szakma, ahova vagy beszületik az ember, vagy kb a közelébe sem jut, így megmaradt nekem ez hobbinak. A cosplay pedig csak a hab a tortán. Az idei comic con pedig különösen érdekes a számomra hiszen nem kisebb hírességet szereztek meg a szervezők, mint Marco Rightot. Hogy ő miért olyan nagy durranás? A szépfiú a szuperhősfilmek egy új csillaga, nem mellesleg az egyik kedvenc karakterem megszemélyesítője és ugyan nem szeretnék menőzni, de egy középiskolába jártunk és egy társaságban mozogtunk már akkor is amikor még senki sem ismerte a nevét. Otthon a tükör előtt ugrálva, cibálva rángatom fel a hátamon a jelmezem cipzárját. Rendesen kifulladok mire teljesen rámsimul a ruha. Fasza. Erős független nőként ezt is meg tudtam oldani minden külső segítség nélkül. Elégedetten pillantok a tükörbe. Nyaktól lefelé már hibátlan a buli, de a hajam még a csavarókban pihen, az arcom ki van pirulva. Még sehol sem tartok. Kieresztek magamból egy kissé frusztrált sóhajt és már túrom is elő az alapozómat és a tust, hogy eltüntessem a pirosságot az arcomról és cicaszemeket húzva újra nőnek nézzek ki egy zilált bokor helyett. A csavarók eltávolítása után szőke hajam drámai hullámokban omlik a vállamra. Szuper. Felveszek egy pulcsit és már készen is állok. Még az sem érdekel, hogy deréktól lefelé Pókembernek vagyok öltözve. Nem hat meg különösebben az emberek véleménye és egyébként is taxival megyek szóval legalább a metrón nem fognak bámulni. A helyszín nem más mint a Javits Center, a manhattani konferenciaközpont, ahol a sok kis gyík, mint én összegyűlhet, hogy hódoljon imádata tárgyának. Amikor a taxi közelít a címhez kibújok a pulcsiból és beletuszkolom a hátizsákomba. A taxis szeme persze teljesen kikerekedik, de minél közelebb érünk a címhez annál több a cosplayer, így hamar összerakja a képet. Fizetek és kiszállok. Azonnal elterül az arcomon egy izgatott mosoly. Lövök néhány képet izgalmas arcokkal és végigjárok néhány állomást mielőtt a dedikálás helyszíne felé veszem az irányt. Még szerencse, hogy hetekkel ezelőtt feliratkoztam, így nekem biztosítva van, hogy a kis sztár közelébe fogok kerülni. Marco mindigis tehetséges volt.. na meg szívdöglesztően helyes, de azt szerintem senki sem gondolta volna, hogy ekkora eredményeket ér majd el. Türelmesen állok a sorba és utánam már alig néhányan állnak. Előszedem a táskámból a képet, ami még a középiskolában készült rólunk. Amikor sorra kerülök mosolyogva csapom le elé az asztalra. -Lumienek.-válaszolok egyből mielőtt jöhetne a szokásos 'kinek írjam?' kérdés vagy felismerné a képét. -Mi a helyzet szépfiú?-kérdezem vigyorogva. Ott feszítek előtte a szuperhősruhájának női cosplayer változatában.
Sokan azt hiszik, hogy színészként könnyű dolga van az embernek. Csak elmegy a forgatásokra elbohóckodik és kapja a rengeteg pénzt. Nem fogok panaszkodni, hiszen szeretem az életem úgy ahogy van, de rengeteg munkám van és nagyon sok időmet elveszi. A comic conon is kezdek rendszere vendég lenni. Az ilyen jellegű eseményeket szeretem is. Oké, valójában minden eseményt szeretek, szeretem a pörgést, a tömeget, az embereket és azt hogy szeretnek. De a comic con annyiban jobb a többi eseménynél, hogy erre tényleg azok járnak, akik hatalmas rajongói a képregényeknek és a belőlük készült filmeknek. Valahogy ez a közösség mindig nagyon rendes és hálás. Ezért egyeztem bele abba is, hogy az általam megformált karakter ikonikus jelmezében megyek. Ritkán jelenek meg ebben eseményeken, hiszen nem egy kényelmes darab. A filmben is nagyrészt számítógéppel szerkesztik rám. Vagy az egészet vagy csak a részleteket szerkesztik rá utómunkával. Tehát a jelenetekben nem "igazi' szuperhős ruha van rajtam, de a nagyon közeli felvételekhez és a karakterplakáthoz van pár extrém részletesen kidolgozott jelmez. Az ilyen közönségtalálkozókra is ebből a szép fajtából szokott küldeni nekem a stúdió. Nem könnyű ebbe belemászni, de a rajongók kedvéért bármit bevállalok. A tükörben meglátva magam hálát adok a menedzseremnek, hogy állandóan zaklat az edzéssel, hiszen az ilyen szuperhősruhák teljesen ráfeszülnek az ember testére. Mindent kiadnak, így ha nem figyelek oda magamra, akkor nehezen tudnak a mozik vásznán hősnek eladni. Ha valaki a világ megmentőjére gondol, akkor nem egy apatestű figurát képzel el. Szerencsére a szertornás múltam miatt amúgy is jó alakkal rendelkeztem és a stúdióm segítségével csak szépítettünk rajta. A helyszínre érve nagyon megható látni, hogy ilyen sokan öltöztek nekem. Pontosabban annak a szuperhősnek, akit én alakítok. Ez egy olyan érzés, amit nagyon nehéz szavakba foglalni. Ettől csak még jobban megjön a kedvem, ehhez a naphoz. A főszínpadon is kapok egy fél órát, ahol a következő filmemről beszélhetek és kivételesen pár különleges mozdulattal is meglepem a közönséget. A kis bemutató után a dedikálós asztalhoz száműznek, ahol jön pár óra firkálás. Kicsit monoton, de szeretek beszélgetni azokkal, akik odajönnek. Sajnos sokáig nem lehet, mert rengetegen állnak a sorban, de én szeretem megismerni őket. A végére kicsit elfáradok, de az utolsó aláírandó képen elmosolyodom. Sokan készítenek velem közös képet, de ezeket el szoktam felejteni, viszont erre a képre emlékszem. Ez még abból az időből van, amikor nem voltam híres. - Lumie, de jó újra látni - vigyorogva nézek fel a lányra a székemből. - És milyen menő jelmezed van - végigmérem az ő ruháját, ami az enyémnek a női változata. - Neked sokkal jobban áll, mint nekem - jegyzem meg, de szerintem egyértelmű, hogy egy lánynak sokkal jobban állnak ezek. - Biztos, hogy elcsúfítsam ezt a jó képet az én ocsmány aláírásommal? - ennek talán nagyobb értéke van így. Nem tudom, hogy mennyit érhet az aláírásom, de számomra nagyobb értéke van így a képnek. - De egy ölelést kaphatsz - fel is pattanok a székből és egy laza mozulattal átlendülök az asztalon, hogy magamhoz öleljem a lányt. - Úgy is most lesz ebéd szünet, ha gondolod elmehetünk kajálni - ajánlom fel neki. Ritkán találkozunk, ezért nem szeretném, ha hamar el kéne köszönnöm tőle. - Igazából nagy most a pörgés, pár nap múlva bemutatják az új filmet és ilyenkor semmire sincs idő - válaszolom a kérdésére. - És veled miújság? -
Valószínűleg az ismerőseim ki se néznék belőlem, hogy ilyen helyeken mulatom szabad óráimat, de az őszintét bevallva a legtöbb nekem tetsző dolog miatt furán néznek rám az ismerőseim. Ez azonban soha egy másodpercig sem tartott vissza attól, hogy végig headbangeljek egy rock koncertet vagy szűk nyúlós ruhákba préseljem magam mint ahogyan azt most is teszem éppen. Egész nap nem ettem semmit, hogy még véletlenül se puffadjon fel a hasam és a dögös pókjelmezben villoghassak, úgyhogy az Isten áldja meg az energiaital és a kávé feltalálóját. Miattuk vagyok még életben, szóval csók, pacsi, köszi. Hogy miért szeretem a comic con-t? Mert a sok fura ember között nyugodtan lehetek én is fura, mert az ő szemükben ez a menő, így boldogan kibontakozhatok és egész nap flangálhatok szuperhős jelmezben. Ha van egy kis szerencsém néhány ügyes kezű fotóssal is összeakadhatok, hogy lőjenek pár profi képet ha már így kipattintottam magam a rendezvényre. Pózolok egy Deadpool cosplayerrel , néhány anime fannal és még valahonnan az utolsó sorból lábujjhegyen kukucskálva meghallgatom Marcot, ahogyan az új filmről nyilatkozik, amit persze már kimondhatatlanul várok. Amikor oszlik a tömeg még bandázok egy kicsit az emberekkel csoportosan megnézünk néhány előzetest és végül a dedikálás felé veszem az irányt. Szándékosan nem oda mentem át egyből, hiszen akkor a sok rajongó között épp csak köszönni lett volna időnk egymásnak, de reménykedek benne, hogy tud majd rám szakítani néhány percet, bár gondolom elég sűrű a programja. Büszkén rakom le elé az asztalra a képet, amire egy hatalmas vigyort kapok válaszként. Dícséretére felnevetek és meg is pördülök előtte mielőtt csípőre dobom a kezeimet. -Ugye?-nevetek tovább persze csak viccelek. Rohadt jól néz ki. -Vigyázz még a végén lecseréllek a vásznon.-ugratom tovább. -Isten ments.. össze ne firkáld nekem csak menőzni akartam.-vigyorgok rá. Persze annyiszor nyomtatnám ki a képet ahányszor csak akarom, de ez nem azt jelenti, hogy nem csapom le a magas labdát, ha már egyszer feldobta nekem. -Na ez a beszéd.-nyújtom felé a kezeimet, mint egy kisgyerek aki kéri az ölelését, de leesik az állam, amikor olyan könnyen ugrik át az asztalon, mintha ezért kelt volna fel ma az ágyából. Mindigis sportoló volt.. de ez nagyon vagány mozdulat volt. -Baszki, kistigris. Látom a gumibogyószörp ma nem maradt ki.-átölelem és egy pillanatra elveszek a karjaiban. Jó rég találkoztunk már. -Uhh.. és azt hittem dögösebb már nem is lehetsz. Éhen halok.-ha nem eszek lassan felborulok, úgyhogy jó is ha bedobok valami kaját és így már társaságom is lesz. Legalább lesz időnk kicsit felzárkózni az elhanyagolt kapcsolatunkban. Megértően bólogatok néhányat. Gondolom ilyenkor a szart is ki kell hajtania magából, hogy mindenkit boldoggá tegyen, mindenki megkapja a nyilatkozatot, a promó fotókat. Vagy legalábbis én így képzelem. -Velem? Ismersz.. nem unatkozok. Tetoválok reggeltől estig. Szerencsére kezd kialakulni a hírnevem, az insta is beindul lassan szóval egyre több a vendégem.. egyébként meg tudod.. mindig valami rosszban sántikálok.-kacsintok rá egyet. Hanyagul átkarolom a derekánál. -Na menjünk kajálni.. addig dobhatnál nekem néhány kis morzsát az új filmből.. tudom hogy csak pár nap, de meghalok a kíváncsiságtól amíg eljutok a moziba..-mosolygok rá.
Tényleg nagyon szeretem ezt a közösséget. Nem mondom, hogy én közéjük tartozom, hiába ugrálok én is szuperhős jelmezben, hiszen nem nagyon van időm bármilyen közösséghez tartozni. Ha tartozhatnék valahova, akkor elgondolkodnék rajtuk, hiszen árad belőlük az elfogadás és a szeretet. Nagyon jó hangulata van az egész rendezvénynek, ami nekem is jó, hiszen jó környezetben jobb dolgozni is. A hangulatomat még jobban feldobja, hogy újra találkozok Lumie-val, hiszen elég régen találkoztunk már. Csodálattal figyelem, ahogy megpördül, hogy megmutassa a jelmezét. Tényleg nagyon menő jelmeze van. - Előbb vagy utóbb úgy is be fogja hozni a stúdió Gwen karakterét, szóval lehet tényleg lecserélsz - nevetek én is. Minden szuperhős kap egy idő után női változatot, így elkerülhetlen, hogy idővel megjelenjen egy póklány a mozivásznon. Tehát annyira nem is volt hibás a gondolat. - Helyes! Abban viszont biztos vagyok, hogy van ettől jobban sikerült közös képünk is. Ezen elég hülye fejet vágok - ez tőlem nem is annyire meglepő. Szeretem elpoénkodni a képeket, hiszen humoros srácnak gondolom magam, de lehet csak én hiszem annak magam. Az ölelést egy kis parkour előzi meg. Na jó, ha ezt egy igazi parkouros hallaná, hogy ezt annak nevezem, akkor biztosan agyon verne, hiszen ebben semmi nehézség nincs. Ha megeröltetem magam, akkor ettől jobbat is tudok, de most nem a menőzés volt a cél, hanem az ölelés. - Azt az italt szerintem belőlem nyerik ki, mert én állandóan pörgök - tényleg mindig ilyen voltam. Nem tudom honnan jön ez az energia, egyedül akkor nyugszom le, amikor otthon vagyok egyedül és azt érzem, hogy újra kell töltődnöm. De sokszor még otthon magamban is táncolok vagy tornázok. A dögös szóra egy pillanatra zavarba jövök, de igyekszem nem kimutatni. Ilyen bókokkal még mindig könnyen zavarba lehet hozni, hiába kapom meg egyre többször, mióta befutottam. A kajának örül, ami jó hír, hiszen ma még alig ettem és már kezdem érezni, hogy ez így nem lesz jó. - Igen, ezt valahogy már sikerült megtudnom rólad - nevetek és ismét kicsit zavarba jövök, amit miatt a hajamba is túrok, ez szokott segíteni ilyenkor. - Tudod, hogy nem tudok titkot tartani - sóhajtok, majd folytatom. - Nem fogod élvezni, ha lelövöm a poént, de ez lesz az eddigi legjobb - a szemeim ilyenkor csillognak, hiszen tényleg imádom a szerepem és nagyon odáig vagyok azért, amit összehoztunk. Viszonzom az átkarolását, majd elindulok vele a meghívott VIP vendégeknek és a munkásoknak fenntartott büfébe. - Csak itt és az öltözőben van nyugtom - mondom neki, amikor megérkezünk. Egy sima étkező, ahol az ételek előre ki vannak készítve és mindenki azt vesz el, amit szeretne. - Nyugodtan vegyél el bármit, amit kívánsz. Én szerintem csak két szendvicset tolok be, mert senki sem akar egy pocakos szuperhőst ölelgetni - szomorúan simítom végig a hasam, hiszen halálra tudnám falni magam, de nem szabad, mert egy ilyen ruhában könnyen meglátszik, ha tele van az ember gyomra. El is veszek egy tányért, amire két szendvicset rakok. Vannak rendes főételek is, de nekem most ez elég lesz. Utána megvárom amíg ő is választ valamit és egy üres asztalhoz sétálok vele.
Mindigis kedveltem Marcot. Az igazi jófej laza srác volt, aki mintha nem is lenne teljesen tisztában azzal, hogy hány bugyi csúszott volna le a lányokról a gimiben csak azért mert egy kis figyelmet kapnak tőle. Vagy éretlen volt vagy rohadtul nem érdekelték őt.. ezt már nem tudnám megmondani. -Hol írjam alá a szerződést?-már a gondolat is vérpezsdítő, de tudom, hogy ebben az életben ilyen lehetőségnek még csak a közelébe se jutnék soha. Mármint az önérzetemmel nincs probléma, de ez nem az a kiváltság, ami az olyan lányok ölébe pottyan, mint én. Ezzel nincs is semmi baj. Elégedett vagyok az életemmel. -Van hát... de pont a kis hülye fejed miatt választottam ezt.-viccelődök vele. Magamhoz ölelem egy pillanatra, miután játszi könnyedséggel áthidalja a köztünk lévő akadályt. Válaszára a szám elé rakom a kezemet hogy eltakarjak egy nagy nevetést. Ha nem ismerném Marcot ezt most nagyon csúnyán félreértettem volna. -Honnan is kellene lecsapolni?-kérdezek vissza már kicsit visszafogottabb nevetéssel és egy könnycseppet is letörlök, ami a hirtelen jött jókedv következménye. Tudom, hogy nem arra gondolt, de azért ez viccesen jött ki. Emlékszem a középiskolában is mindig csupa energia és jókedv volt a srác. Az olyan kis energiavámpírok, mint én ezért szerettek a közelében lenni, mert mellette még mi is életre keltünk és még csak le sem húztuk közben. Komolyan néha az volt a fejemben, hogy egy atomerőművet helyettesíthetne. -És azóta sem változtam.-bólintok egy nagyot. Majd biztos eljön az a pont az életemben, hogy még én is felnövök, de talán csak a megfelelő személyre lenne ehhez szükségem. De erősen kétlem, hogy a már a kontaktlistámon lenne a telefonszáma. -Tudom.. azért foglak kifaggatni.-szegénynek ha jól emlékszem nem is egy ilyen bakija volt a múltban amikor akkora hévvel mesélt, hogy közben a kelleténél több részletet adott ki a még meg nem jelent filmjeiből. De hát Istenem.. az dobja az első követ, aki ilyen nyomás alatt nem hibázna. Én biztos örökké elszólnám magamat. Ő is átkarol engem és elindulunk a fontos embereknek fenntartott rész felé. -Ja csodálkozom is, hogy még nem törted ki a nyakad, mert megcsúsztál egy érted csorgatott nyáltócsán.-egyébként jól áll neki a hírnév és ha valaki, akkor ő egyszerűen remekül kezeli. Még mindig ugyanannak a vidám srácnak látom, aki korábban volt. Sőt talán még jobban ki is tudott teljesedni ebben a világban. Remélem ez így marad majd. Nem szeretném, hogy egy ilyen jó embert tönkretegyenek. -Majd én ölelgetlek ha kipocakosodsz.-legyintek egyet. Nagy a pofám, de én sem ettem ma semmit ezért a ruháért. Gyorsan fut egy kört a tekintetem és én is elveszek egy szendvicset meg egy almát és egy üveg vizet. Leülünk és rendesen megkönnyebbülök, hogy végre letehetem a fenekemet. Már egy jó ideje talpon vagyok. -Na azt már tudom, hogy a karriereddel mi a helyzet, de mesélj már a srácról az álarc mögött. Jól vagy? Jól bírod? Van aki melegen tartson hideg éjjeleken?-érdeklődök egy mosollyal az arcomon.
- Sajnos nem hoztam magammal szerződést, de legközelebb majd nem felejtem el - nevetek vele. Sajnos nem én döntöm el, hogy ki milyen szerepet kapjon. Én inkább a kamera előtt szeretek lenni. Természetesen most csak poénkodunk, hiszen neki más álete van, amit nem hinném hogy lecserélne. - Köszi, értékelem a kedvességed - nevetek ismét. Sosem érdekelt vagy zavart, hogy milyen képek készülnek rólam, szóval most is csak viccelődök. Jó, talán van olyan pillanat, amikor nem örülnék ha lefotóznának, de kevés az ilyen. Egy kis időre zavarba jövök, hiszen tényleg félre érthető volt a mondatom, de utána felveszem a fonalat. - Azt már a képzeletedre bízom. Nem árulhatok el mindent - forgatom meg a szemeim, de ezt is csak poénból. Tudom, hogy felültem egy vonatra, amiről nehéz lesz leszállni. A válaszom kicsit engem is meglep, nem túl konkrét vagy merész, de ritkán megyek bele ilyenbe. Próbálok mindig igazi jó fiúként viselkedni. - Nem is baj az. Jól áll neked - Vannak dolgok, amikben ő eléggé az ellentétem. Sokszor inkább a "rossz lányok" közé sorolnám, de ez nem gond. Teljesen meg tudom érteni őt és lehet én is szívesebben lennék néha rossz, de az valahogy nem én vagyok. - Ez nem ér! - vágom be a durcát, de már tényleg megfogadtam magamnak, hogy nem fogok spoilerezni. Majd a moziban láthat mindent, ajándék jegyet úgy is küldök az első vetítések valamelyikére. - Csak azért nem történt még meg, hiszen a kiváló reflexeim és a tornász múltam miatt lazán veszem ezt az akadályt - az utolsó része még igaz is, de szerencsére még nem csúsztam meg. Tudom, hogy van aki túlságosan is rajong értem, de ezekkel nem annyira foglalkozom. Nem reagálok a különböző szexuális ajánlatokra és nem nyitom meg az engedélykérésekben lévő képeket. Volt amikor megtettem, de csak bűntudatom támadt miattuk. - Na persze - ismét megrázom a fejem. - Pont úgy ismerlek, mint akinek a pocak tetszik - vonom fel a szemöldököm. Mintha már régen említette volna, hogy őt a kidolgozott felsőtest hozza lázba, de lehet csak hallottam valahonan. Ez annyira nem is meglepő, hiszen az emberek többsége inkább azért van oda. Amikor leülünk ebédelni egy kicsit komolyabb vizekre evezünk. - Nem nagyon van időm magánéletre, de most van egy lány, akivel azt hiszem jó úton haladunk - még eléggé az elején járunk, de az újságírok már összehoztak minket a lapokon. Nehéz nekem erről beszélni, szóval ezzel a rövid válasszal próbálom letudni és inkább rá terelem a szót. - Na és te találtál már valakit vagy még mindig élvezed az életet? -
-A fene..-csettintek egyet mosolyogva. Egyébként tényleg imádom a munkámat, de úgyis csak viccelődünk. Én szeretem azt a képet. Hülye kis kölykök voltunk és szeretem visszanézni az ilyen remek kis emlékmorzsákat. Nem mintha rólam a legelőnyösebb darab lenne. Mégis az összes ilyen közel áll a kis szívemhez. -Uuuu.. pont az enyémre?-nyújtom rá a nyelvemet egy pillanatra. Sokkal jobban veszi a lapot, mint régen. Helyes. Kezd felnőni a helyes kis pofijához végre... tényleg jót tett neki a sztárság, de nem biztos, hogy teljesen átgondolta, hogy pont nekem dobálja egyre magasabbra a labdákat. Ugyanakkor nem gondolom, hogy bármibe bele tudnám vinni. Mindig jóban voltunk, de sosem éreztem, hogy ennél jobban érdekelném. -Köszi. Szerintem is.-kacsintok rá miközben tovább szemtelenkedek vele. Gondolom már úgyis hozzászokott az ilyesmihez. Bármit megadnék, hogy beleolvashassak az engedélykéréseibe. Rendesen ivós játékot lehetne szervezni köré. 1 feles a melltartós kép, 2 a teljesen meztelen. Vajon benne lenne? Felnevetek amikor tetteti a sértettséget. Nem fogom piszkálni. Nem akarom elrontani a saját mozis élményemet. -Óóó.. szóval kifizetődött a sok edzés.-bólintok elismerően. Gondolom millióan környékezik meg állandóan. -Uuu.. ez mindigis érdekelt. Te kezeled a saját instagramod vagy van erre egy kis umpa-lumpád?-biztos az sem mindegy, hogy miket tölt fel de vajon ennél fogják a sztárok kezét? Vagy tényleg van értelme írkálni, mert benne van a pakliban, hogy eljut a célszemélyhez? -Hé! A te pocakodról volt szó. Neked elnézném.-megvonogatom a szemöldökeimet kihívóan mielőtt nekiállok összeszedni, hogy miket is ennék szívesen. Végre valahára leülünk egy kicsit bár valószínűleg ez csak nekem megkönnyebbülés. Ő eddig ült a dedikáláson. -Ki az? Daisy Winters?-kérdezem kíváncsian. Futótűzként tarolt róluk a közös kép az interneten nem is olyan régen és bár látványosan tagadtak mindent, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy alaptalan volt a dolog, csak lehet a kelleténél korábban robbant ki a hír a köztudatba. -Vagy egy másik csillagot lőttél le az égről?-érdeklődök tovább. Persze nem szeretnék turkálni a magánéletében, de ha valamit kigondolok akkor ki is mondom. Tudhatja, hogy ami információ elhangzik az úgyis kettőnk között marad. Amikor visszakérdez egy pillanatra elfintorodok. -Ugyan kérlek.. én és a párkapcsolat... blöö..-imitálok öklendezést. -Szívesebben török szíveket mielőtt valaki akár csak megkarcolná az enyémet.-vonom meg a vállam. Biztos van a világon egy tökéletes, cuki, helyes, kellően bunkó lepedő akrobata aki pontosan hozzám illene. De még ráér 1-2 évig, hogy előkerüljön mielőtt képes leszek megkomolyodni. Ezt egy pszichológus úgy jellemezné, mint egészségtelen önvédelmi mechanizmus.. pontosan ezért nem járok ilyen emberekhez. Nekem ne mondja meg senki, hogy milyen problémáim vannak.
Örülök, hogy a hírnév miatt sem vesztettem el a gyerekkori barátaimat. Lehet, hogy már kevesebb időt töltök velük, de az azért van mert rengeteget dolgozom. Amikor otthon vagyok pár hetet, akkor igyekszem felkeresni őket, de online felületeken is próbálom tartani velük a kapcsolatot, de a kedvenceim ezek a véletlen összefutások. - Igen, a tiédre. De csak azért mert nálad tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy mire gondolsz - nem azt mondom, hogy minden gondolatát ismerem, de már ismerem annyira, hogy tudjam, hogyha lehet rosszra gondolni, akkor ő arra fog. Azért megyek bele ebbe a játékba, mert tudom, hogy csak poénkodunk és nem fogunk ettől tovább lépni. Nekem most ott van Daisy és csak rá tudok úgy gondolni, mint partner. Nem mintha Lumie nem nézne ki jól. Régen is csodálattal figyeltem, hiszen eszméletlenül csinos alakja van, nagyon cuki arca és ehhez egy néha cuki, de néha rossz kislányos jelleme, ami izgalmassá teszi. Régen sem voltam nyitott a kalandokra, de ha nyitott isl ettem volna, akkor sem mertem volna kezdeményezni. - Ezt csak most állapítod meg? Biztos, hogy megnézted a filmeket, amikben szerepelek? Na meg most is nyitva van a szemed? - kicsit beszólogatok, de csak mert tudom, hogy ő nem fogja magára venni. - Csak én és a menedzserem tudunk belépni, szóval minden poszt meg üzenet az én művem. Ez sokszor meg is látszik - nevetek, hiszen én nem figyelek arra, hogy csak a tökéletes képeket rakjam ki. Bátran kirakok olyat, amin hülye fejet vágok, illetve a napi sztorikba is gondolkodás nélkül kirakom az aktuális eseményeket. Talán kicsit sok a felesleges tartalom is ott, de sokan szeretik ezt is nézni. Csak olyat nem rakok ki, ami esetleg rombolná az emberek rólam alkotott képét. Sokan a kedves, barátság, aranyos srácként képzelnek el. Én úgy gondolom, hogy tényleg az vagyok, szóval nem nehéz a közösségi médiában is ezt az oldalam mutatni. - Na persze, neked ezt nem tudom elhinni - forgatom meg a szemeimet. Két szendvics az még oké, ennyitől nem lesz bajom. Nem is nézegetem sokáig, rögtön beleharapok amikor leülünk. Ez nem volt jó ötlet, hiszen amikor Daisy nevét felhozza megakad a torkomon egy pillanatra a falat és köhögök párat. - Nem is emlékezetem, hogy ennyire otthon vagy a bulvárban - jegyzem meg nevetve. - Azok a képek tényleg ártalmatlan pillanatban készültek, akkor barátok voltunk. Azóta már kevésbé vagyunk ártatlanok, de a bejelentéssel várunk, amíg tényleg biztos lesz - nem féle, hogy ő bármit is kikotyogna, ezért merek nyíltan beszélni a dolgokról. - Nem kell feltétlen pár keresni, még túl fiatal vagy és dögös, szóval érthető hogy így vagy vele, de csak van olyan srác, aki visszatérő vagy nagyon emlékezetes - nem vagyok annyira jártas az ilyen emberi kapcsolatokban.
-Ne szerénykedj drágám.. pontosan tudod mire gondolod.-vágok hozzá teljesen komoly arcot mielőtt megrázom a fejem és nevetek egy rövidet. Kicsit sajnálom, hogy gimiben Legalább Marcoval nem kavartam egyet. Akkoriban mindennel el voltam foglalva csak a fiúkkal nem, amit nem bánok azóta elég szépen bepótoltam a lemaradást, de pont róla lecsúszni.. szégyen. -Haver.. manapság a filmeknél már a franc se tudja, hogy mi gépi utómunka és mi nem.-húzom tovább a sok marhasággal ami csak úgy kiömlik belőlem ahányszor kinyitom a kis számat. Az emberek többségét nem zavarja a stílusom, akit meg igen annak fel is út le is út. Én nem változok meg senki kedvéért sem. Ezt az olyan régi ismerősök, mint Marco úgyis tudják. Volt idejük hozzámszokni a gimnáziumban. -A 100 milliárd követőd így csak jobban szeret.-legyintek egyet. Valóban sokszor úgy posztol, mintha ugyanaz a régi srác lenne, aki 10 évvel ezelőtt volt, de így csak sokkar szimpatikusabb az emberek szemében. Legalább a tinilányoknak van mindig valami friss tartalom, hogy hogy magas maradjon a vérnyomásuk. -Hé!-nevetek fel, de el is hallgatok. -Egy. Te sem tudnád elviselni, ha kis pufi gyerek lenné. 2. Valóban nem az én ízlésemnek valaki. 3. Hátulról attól még csinálhatnánk.-nevetek tovább a rövid szünet után. Imádom zavarba hozni azzal, hogy ennyire nyílt vagyok ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Amikor szinte megfullad a szendvicsében az énekesnő neve hallatán csak diadalmasan összecsapom a tenyerem. -Úgy tudtam.-A fuldoklása is betudható egy válasznak. -Nem Marco én egy barlangban élek.-forgatom meg a szemem, ahogyan ő is az előbb. Beleharapok a szendvicsbe, amíg hallgatom, hogy beszél és kiül az arcomra egy ördögi mosoly amikor bevallja, hogy már nem is olyan ártatlan az a dolog. Baszki.. biztos gyönyörűek együtt az ágyban. -Rendesen büszke vagyok rád.-törlöm le a nem létező könnyet a szemem sarkából. -A viccet kivételesen félretéve. Gratulálok. Remélem minden szuper lesz.-mosolygok rá sokkal őszintébben mint eddig. Kicsit elgondolkozom a következő szavain. -Ezt magamra tetoválom. Marco Right azt mondta dögös vagyok.-folytatom a viccelődést, hogy nyerjek egy kis időt. -Ja most van egy srác. Azt hittem, hogy ugyanaz az üres rutin szarság lesz, mint általában a menő csávókkal. Be-ki, pacsi, szevasz. De egész éjjel csináltuk, úgy, hogy még a gondolatától is nedves leszek. A jelek szerint viszont sikerült kicsit elkapnom a tökét mert elmentette a számom.-vonom meg a vállam. Nem kért ilyen konkrét részleteket, de én nem vagyok irigy így is megkapta. Azt azonban nem tudhatom biztosan, hogy tényleg lesz a dologból valami vagy ennyiben megáll az ügy. Most nem az én kezemben van a gyeplő. -De térjünk csak vissza egy kicsit rád. Szóval Daisy. Baszki ember. Nem apróztad el. Undorítóan cukik és szerelmesek vagytok?-érdeklődök még egy kicsit tovább a témáról.
- Dehogy tudom, én jó fiú vagyok - forgatom a szemeim. Tényleg igyekszem "jófiúsan" viselkedni, de azért én sem vagyok szent. Tudom, hogy mire utal és nem mondom, hogy egy kicsit nem indít be, ha belegondolok, de ezeket igyekszem nem kimutatni. - Ebben igazad van. Dolgoztam is olyan színésszel, akinek utólag szerkesztették meg a hasát. Pedig próbálnak odafigyelni, hogy ezzel ne legyen munka, forgatás előtt kapunk étrendet, edzőt meg minden ilyesmit - én a színészi karrierem előtt is sportoltam és próbáltam jó formában tartani magam, de a szuperhős szerep óta sokat izmosodtam. - Csak 67 millió, de nem mintha számolnám - nevetek, hiszen ettől pontosabb adatot is tudnék mondani. Fontosak a követőim és igyekszem folyamatosan tartani velük a kapcsolatot. Szívesen válaszolok kommentekre, értelmes üzenetekre, levelekre és még élőzni is szoktam néha. Arra is volt már példa, hogy instagramon élő adásba követőken hívtunk be pár barátommal és úgy beszélgettünk. - Szóval pocakos fiúnak is volt már lehetősége hátulról? Távol áll tőlem a bodyshaming, csak kérdezem - teszem fel a kezeim, jelezve, hogy tényleg csak egy ártatlan kérdés. Én mindenkit elfogadok úgy ahogy van, de ezt nem hagyhattam ki. - Gondoltam, hogy nem barlangban, de arra nem számítottam, hogy még a neten is engem nézegetsz - csak azért vagyok vele ilyen pimasz, mert tudom, hogy nem veszi magára. Régóta ismerjük egymást és szoktuk szívni egymás vérét, ezért nem hiszem, hogy zavarná. Amúgy is ritkán vagyok ilyen hangulatomban. - Köszönöm, eddig úgy néz ki, hogy nagyon egy hullámhoszzon vagyunk minden téren - tényleg azt érzem, hogy ez működni fog. Nagyon jó lenne már egy rendes kapcsolat. - Úgy is letagadnám, hogy ezt mondtam - nevetek én is. Tényleg jól néz ki és aki ezt nem így gondolja, az vak vagy elég béna az ízlése. - Azta, ha tényleg ilyen jó az ágyban akkor ne engedd el- adom a tanácsot, bár ehhez nem annyira értek. - És a szexen kívül is jól elvagy vele? Vagy két menet között csak pihentek? - úgy gondolom, hogy azért érzelmileg is kell kapcsolódni a másikhoz, hogy tökéletes legyen a szex. Lehet tévedek és van, aki érzelemmentesen is tudja igazán élvezni, de én nem. - Igen? Szóval szerinted is jól néz ki? - kérdezem, hiszen tudom, hogy nekem ő a világ legtökéletesebb nője, de nem tudom mások hogyan látják. - Van egy undorítóan cuki és szerelmes oldalunk, de ő is szeret egy kicsit rossz lenni, ami meglepett, de hagyom hogy belevigyen -
-Majd lerajzolom neked.-legyintek egyet. Pontosan tudja mire gondolok, de azért örülök hogy veszi a lapot és tudjuk szívni egymás vérét. -Látszik is ne izgulj..-mérem végig pofátlanul mielőtt elnevetem magam. Csak viccelődök vele, de tudom, hogy megtehetem és akármilyen megdöbbentő ismerek bizonyos határokat még akkor is, ha ez nem kifejezetten látszódik. -Csak?-szaladnak fel a szemöldökeim. -Bújj is el inkább.-forgatom meg a szememet tettetett csalódottsággal mielőtt újra rámosolygok. 67 millió. Jézusom... még belegondolni is döbbenetes mennyiségű figyelő szempár. De a jelek szerint Marconak ezzel nincs semmi problémája, sőt szerintem élvezi is, hogy ennyi embert motivál. Nincs is ezzel semmi baj. Kifejezetten jól áll neki. -Nem volt. Most rólad beszéltünk.-vágom rá gyorsan. Ezzel a testtel és pofival lehetek válogatós. A legszebb éveimet nem fogom csak úgy bárkire elvesztegetni. A kedvesség sokadrangú. A bunkókat kockahassal tudom kezelni.. a kedves kis pufifiúkat nem kifejezetten. Mondjuk fura. Lányoknál pedig sokszor jobban kedvelem, ha van egy kis anyag. Csont a csonton nem olyan jó buli, de nem mondom, hogy nem volt már kalandom modellekkel. -Nem a neten követlek.. az ablakodban ülök esténként és kukkolok.-ütöm vissza a labdát, ha már átpasszolta az én térfelemre. Örömmel hallom, hogy összejött neki a dolog.. vagy éppen összejön? Nem tudom, ez az ő dolguk. -Fujj, de cukin hangzik.-ráncolom össze az orromat egy kicsit. Remélem tényleg jól fognak menni a dolgaik. Legalább hallanék egy igazi kis csöpögős tündérmesét. Arra, hogy letagadja a dolgot csak egy unott képet vágok mielőtt újra elmosolyodok. -Ja hát.. öö.. nem tudok válaszolni. Friss a dolog. De jó fej, egy nagyképű rohadék de legalább van hozzá alapja. Meg elég okos, úgyhogy biztosan szórakoztató. Szóval nem csak a plafont bámulom unatkozva ,amíg ő újratölti a rendszerét. De ne láss bele túl sokat. A nagyja beszélgetés arról szólt, hogy ki-mit akar csinálni az ágyban.-vonom meg a vállamat. -Marco az a lány nem csak hogy jól néz ki... az egyik lábamat odaadnám egy menetért vele.-nevetek újra csendesen. Baszki. Marco befűzött egy ilyen nőt. Mondjuk Daisyt is megértem. -Szóval még tüzes is.-bólogatok kicsit ábrándozva. -Undorítóan gyönyörű gyerekeket szülne neked.-mondom kicsit elgondolkozva... anyukám ezt a két génállományt összeereszteni..
Kezdőlap
