Szinte biztosra veszem, hogy a középiskolában a legtöbben úgy jellemeztek, hogy törtető beképzelt picsa. Sosem érdekelt, hogy minek vagy kinek látnak az emberek. A saját céljaimért dolgoztam és nem érdekelt, hogy ezért kin kell keresztül gyalogolnom, hiszen ha bennük lett volna meg az erő, akkor ők is megtették volna velem. Csak addig pikkelnek másokra, amíg lehetnek áldozatok. Én sosem voltam áldozat, se mártír, se önfeláldozó. Az önző emberek célba érnek, a többiek pedig csak reménykednek, hogy marad nekik is valami. Egyébként is. Az kívülállók annak látnak aminek akarnak.. de hogy mi van belül az senkit sem érdekel. Mégis.. el kell mesélnem nektek. Én sosem akartam az iskola boss bitch szerepét. Én nem próbáltam megkínozni mások lelkét mégis a legtöbb embernek még a létezésem is fájt. Szurkolólány voltam, bálkirálynő és 3 évben is művészeti héten az én alkotásomat állították ki. Gyűlöltek ezért. Mégsem engedhettem, hogy mások véleménye fészket rakhasson az agyamban. Azzal igazat adtam volna nekik és én sosem éreztem, hogy akárcsak megközelítenék a valóságot a pletykáikkal. Azt terjesztették, hogy megvoltam az egész focicsapatnak... a kosárcsapatnak... a baseball csapatnak... diák klub elnökének és a fizika tanárnak. Sosem voltam könnyen kapható és a középiskola alatt egyetlen emberrel feküdtem le és az a legjobb barátom volt. Megkértem mert tudni akartam milyen. Mégis hagytam, hogy az emberek pletykáljanak. Nem érte meg az energiát, hogy elhallgattassam őket.
Tudni szeretnétek az igazságot?
Kedves vagyok. Sosem bántottam meg senkit szándékosan. Törődök azokkal, akik törődnek velem. Jobban szeretem a csendes estéket, mint a hajnalig tartó bulizást. Keményen megdolgoztam mindenért az életben, mert a szüleim nem tudtak anyagilag támogatni. Ezért nem mentem egyetemre. A rock közelebb áll a szívemhez, mint a mai nyálas pop zenék.
Ja... és nem vagyok a Barbie babád.

A szalon előterében ülök az üvegasztalnál, az iPadem fölé görnyedve. Az utolsó vonalakat tökéletesítem mielőtt megérkezne a következő vendégem. Nyílik az ajtó, csilingel a csengő. A recepció pultig kopognak a tűsarkak.
-Szió. 11:00-re van időpontom.-miért kell nyávogni.
-Lumie már ott vár téged a kísérőd sajnos nem mehet majd be veled, de itt megvárhat az előtérben.-közli velük Grace a pult mögül.
-Lumie? Lumie?! Tényleg te vagy az csajszi? Aisha vagyok.. színjátszóklub.-hátradobálja a haját a mellei elől és a Colgate reklám megirigyelné a mosolyát.
-Aisha! Mi a helyzet? Gyönyörű vagy.-igyekszem kedves hangot megütni.
-Csajszii nem is tudtam, hogy tetoválsz? CSAJSZI! Nem is tudtam, hogy rajzolsz!-ha még egyszer csajszinak hív az okosceruzámat a nyakamba szúrom.
-Új hobbi.-hazudok. Az iskola büszkeség vitrinjében a mai napig kint van az egyik festményem. De inkább hagyjuk is.
-Hát ezt én el sem hiszem! Muszáj posztolnunk együtt. Azt hittem az NFL szurkolólánya leszel vagy valami gazdag faszi felesége.-hitetlenkedik.
-Még egyik sincs kizárva.
-Na viszont térjünk a témára, mert ma még jönnek utánad és nem szeretnék csúszni.
-Persze csajszi nyomassuk..

2 órán át tetoválom és be sem áll a szája. Az a legnagyobb szerencsém, hogy nincs szüksége partnerre, így én tudok a munkámmal foglalkozni. A hajamtól nem látszódik, de az egyik fülemben bent van a vezetéknélküli fülhallgatóm. Aisha folyamatosan frissíti a történetét a tetoválás éppen aktuális állapotával és még egy 10 perces live-ot is fellő valamelyik oldalára. Túl kicsi ez a világ. Ennek ellenére minden szükséges időt rászánok a tetoválására, hiszen egy életen át rajta lesz és egyébként is olyan, mintha a névjegyemet viselné a bőrén. Amikor végzünk elmondok mindent az utókezelésről és lefóliázom. Nem maradhat el a kötelező közös kép és már most tudom, hogy túl sokan fognak rámírni a facebookon, hogy "mi a helyzet? rég beszéltünk..". Persze, hiszen egyikünket sem érdekelt, hogy mi lett a másikkal, így kár a gőzért, de tudom, hogy csak a kedvezményre utaznak.
Az utolsó vendégemért hálás vagyok. Egyetlen szót akart a csuklójára tetováltatni. "Stronger." rákérdeztem, de nem akarta elmesélni. Ezt pedig mindig tiszteletben tartom. Főleg, hogy az ilyenek általában erőszaktevés túlélői. Örülök, hogy hozzájárulhatok a gyógyulásához.

Amikor végeztem elpakolok, kidobok, lefertőtlenítek mindent amit kell.
-Jó pihit, Lumie!-integet Grace. Ő a kulcs felelős, úgyhogy ő megy haza utolsónak.
-Szia, Grace! Holnap!-már kint is vagyok. A lakásom csak néhány saroknyira van, de teszek egy kis kitérőt a kedvenc tacosom felé. Amint bezsákmányolom a vacsorámat hazamegyek. Egy kis lakást bérelek egy társasházban, de nekem és a macskámnak tökéletesen elég. A kis fekete szörnyetegem vadul kering a lábaim körül miközben beljebb próbálok jutni. Csak azért imádkozok, hogy ne az iPadre essek. Azon van minden munkám. Végül baleset nélkül bejutok. Az esti program a szokásos. Taco, vörösbör, macska, Harry Potter.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon szép és izgalmas szakmát választottál magadnak, a tetoválóművészek az én szememben mindig igazán rejtélyes figurák. Elég menők ahhoz, hogy tűvel a kezükben alkotásokat varázsoljanak a kliensek bőrére, jó pszichológusok, mert hallgatják az embert és pontosan tudják mikor, kivel hogyan kommunikáljanak. Szerintem ez egy nagyon jó adottság.
A gimi legtöbbünk számára kész rémálom volt, nem csodálom, hogy benned is ilyen mély nyomot hagytak. Mindig a legerősebbeket bántják, azt aki sokkal tehetségesebb, szebb, kiemelkedőbb bármiben. Ez persze nem vígasz tudom, de az élet egyszer majd téged igazol.
Nincs más hátra, mint a foglalások és az, hogy érezd jól magad Színt és rangot admin ad majd.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!