Szinte érzem a pillanatnyi hangulatváltozást amikor a pilóta közelebb lép hozzá annak ellenére, hogy semmilyen fizikai kontaktus nem lesz köztük egy kicsit úgy érzem, mintha feszülne a csapatban egy titok, amiről mindenki tud csak én nem. Nem célom kutakodni az életében, hiszen semmi jogom hozzá és úgy vagyok vele, hogy majd úgyis elmeséli, ha elakarja.. ha nem teszi akkor pedig valószínűleg szót sem érdemel a dolog. Se fenyegetve se frusztrálva nem érzem magam a jelenet miatt, inkább csak az érdeklődésemet kelti fel, hogy vajon mi ez a feszültség. A lelátón magamhoz ölelem, hogy éreztessem vele, hogy én nem az a pasi leszek az életében, akivel feszengenie kell minden apróság miatt. Én nem leszek se bíráskodó, se álszent. Ha valaki bizalmatlansággal dobálózhatna, az nem én vagyok ebben a felállásban. Szóval a srác nem más, mint az első szerelem személyesen. Más ettől lehet ott helyben összecsinálná a gatyáját, de engem ez egészen addig kicsit sem érdekel, amíg én vagyok az aktuális partnere. Türelmesen kivárom, amíg mindent elmond amit csak fontosnak tart. Lehet, hogy túl sok az önbizalmam, de annak ellenére, hogy itt lett volna neki az alkalom, hogy felfrissítse a dolgot és nem tett ebben az ügyben semmit, hanem majdnem az egész tegnapi napját velem töltötte. Az estéről nem is beszélve. -Nézd részemről ezzel nincs semmi baj. Nem kell azon aggódnod, hogy vajon jelenetet rendezek-e vagy, hogy rosszul esik-e a dolog. Amíg nem szólsz, hogy segítségre van szükséged, hogy esetleg elsimítsam a dolgot, mert maradt valami, ami részedről kellemetlen, én nem avatkozok közbe. Azt azért szeretném, hogy tudd, hogy számíthatsz rám, ha esetleg most lelkesedne fel és találná ki, hogy mekkora barom volt, hogy hagyta, hogy kicsússz a kezei közül. Szóval amíg neked nem kellemetlen, addig én sem fogom túlizgulni a dolgot..-igyekszem megnyugtatni, hogy még tényleg ne érezze rosszul magát emiatt. Tényleg semmi értelme nem lenne. Nekem is egy-két olyan lány az életemben, akivel megmaradt a baráti vagy munkakapcsolat annak ellenére, hogy mit csináltunk... és ez nem azért van mert szeretném őket kéznél tartani.. Jól mondja. Ő csak a múlt. Én a jövője leszek. Türelmesen várok amíg a telefonnal van elfoglalva, nem kíváncsiskodok bele még akkor sem ha csak előrébb kellene dőlnöm és lepillantanom. Tiszteletben tartom a privát szféráját. Meglep amikor felém fordítja a készüléket, de ha ő így nyugodtabb akkor legyen. Gyorsan futom végig a szememmel a két üzenetet kicsit összeráncolva a homlokomat. -Mint mondtam... szólj ha elintézzem.-mosolygok végül rá, de szerintem tudja ő kezelni. Egyébként sem arra gondolok, hogy lemegyek és beverem a képét. Az annyira nem jellemző rám. Elég nehéz annyira elpattintani az agyamat, hogy ez legyen a megoldásom, de nagyon szívesen megbeszélem vele a dolgot, ha Savi szükségesnek érzi. Persze ez egészen addig van érvényben, amíg nem érzem azt, hogy már nagyon zavarja Savit a dolog. Akkor lehet nem várom meg az engedélyt csak leülünk egy nagybeszélgetésre. -Én készen állok, ha te is.-bólintok rá, viszont még nem tudok a pálya irányába fordulni, mert a keze a tarkómra csúszik, így a figyelmem még mindig rá összpontosul. Először csak finoman csókolom vissza az ajkait, de mivel nem húzódik el tőlem így a kezeim végigsiklanak fedetlen bőrén a nadrág és a felső között, majd lejjeb és a csípőjénél fogva húzom közelebb magamhoz. Elmélyítem a csókunkat és a nyelvem finoman hívja játékra az övét, ha engedi. Megígértem, hogy rendes leszek, így lassan visszavonulót is fújok és elhúzódok tőle. Elengedem, hogy a korláthoz tudjon lépni, de belépek a háta mögé, félresimítom a haját az egyik oldalra és a két oldalánál támaszkodik meg a kezem a korláton miközben az államat a vállára pihentetem. -Fogalmad sincs róla milyen tökéletes vagy..-adok még egy csókot a nyakára utána már tényleg a pályát figyelem ahol közben elrajtol a futam. Amikor éppen nem előttünk húznak el az autók az óriáskivetítőn követem a tekintetemmel az eseményeket.
em tudom fel lehet e készülni erre az egészre, ami az előbb játszódott le. Amikor még New York-ban csak tervezgettem ezt a napot, milliószor átfutott az agyamon a találkozásom vele. Végig gondoltam minden eshetőséget, mert fejben és a szívemben is már csak egy barátot jelent nekem, és már akkor is azt jelentett, de mégis volt olyan forgatókönyvem, hogy esetleg mégiscsak meg tud lepni és valami nagy csoda folytán ő is akart engem, csak egyszerűen nem volt lehetőségünk ezt megbeszélni. Lehet azért volt olyan sok zűrös nőügye, mert neki így volt egyzerűbb várni rám. Persze ez az opció igen csak csoda számnak ment a fejemben is, és nem is akartam ilyen kimenetelt a dolgoknak. Túl sok idő telt el, túl sok minden történt én kicsit más ember lettem, ő is valószínűleg. Jobb ha mindenki megtalálja a saját útját külön. A legvalószínűbb lehetőségnek azt tartottam, hogy mint régen pacsival üdvözöljük egymást és tovább ugratjuk a másikat, mint azelőtt a csók előtt. Nem terveztem, hogy találkozok valakivel, aki miatt még a közelébe sem akarok merészkedni, mert félek, mit fog hozzá szólni. Tudom, hogy a kapcsolatunk olyan lesz, mint régen, egyszer beszélnem kell vele, ez tiszta, és szeretném ha úgy zárnánk le, hogy egyikünkben sincsenek tüskék, sőt még akár Caesarral is megbékél egyszer, mert elég sokat fogja majd látni itt. - Nekem ő nagyon jó barátom volt mindig is, olyan közel állt hozzám, mint a bátyám. Amikor minden hétvégét szinte együtt töltöttünk, így elég szoros kötelék alakult ki köztünk. Mindezek ellenére, amit elmondtam, tudom, hogy beszélnem kell majd vele, ezt neked is tudnod kell. Fogok is. - bólintok kicsit ösztönözve erre magam. - Mert vissza akarom kapni a barátomat, és elfelejteni azt a kis múltbéli dolgot, mert szerintem ha megismered, már ha meg akarod. - nézek rá kicsit félve. - Akkor rá fogsz jönni, hogy amúgy nagyon jó srác, csak egy ennyire egyszerű dolog kicsit bele tud kuszálni a dolgokba elég csúnyán. - az emberek nem véletlenül nem akarnak többet a barátságba betenni, ha egyszerűen az olyan jól működik, mert a barátság rovására mehet. Nekem nincs sok barátom, de ahhoz a kevéshez ragaszkodok, fontosak nekem, így őt sem szeretném ilyen téren elveszíteni. - Valószínűleg tudja mekkora barom volt ,én annak örülök, hogy te nem voltál az. - kacsintok rá pimaszul, mert a mondatai után egészen megnyugodtam, hogy nem vert éket közénk. Nem tudom mire számítottam igazából, hogy majd a mesém után elszalad és keres valami egyszerűbb csajt, akinek nincs ennyi nyűg a nyakában? Nem tudom, de lehet pontosan tudtam, hogy így fog hozzáálni, már ennyire meg tudtam ismerni, hogy nem futamodik meg azért olyan könnyen. Azt hiszem én elég nagy mázlista vagyok az életemben. - Majd én intézem nagyfiú. - nyomok egy puszit az arcára. - Tudatosítani fogom benne, hogy ez ami köztünk van. - mutatok Caesarra és rám. - Az jelent nekem valamit. De ami közte és köztem volt, az sosem volt semmi, de ennek ellenére nem akarom, hogy eltűnjön az életemből, mert a jó embereket meg kell tartani. - na meg apu is igen csalódott lenne, ha miattam lépne le a legjobb pilótája. Igaz az ilyen pasiknak annyira nem hagy mély sebet egy nő elvesztése, főleg így, legalábbis eddig nem hallottam összetört szívekről, ezek a srácok, sokkal keményebbek ennél. A csók után a korlát felé fordulok és mögém lép, szavaira nem nézek hátra, csak elmosolyodok, most kellene komolynak lennem, és csendbe maradnom, kiélvezni a pillanatot. Magam elé maradva azért csak kinyitom a szám. - Az a baj, hogy teljesen tisztában vagyok vele. - hátrapillatok pimaszul és kiöltöm a nyelvem. - Szóval igen nagy mázlista vagy Caesar Harlow. - nevetek fel hangosan, mire elindítják a futamot és én hirtelen kapom oda a fejem. Van ismerősöm a kocsikban, többen is, a bátyám haverjai, akik igazából az enyémek is, így van kinek szurkolni. A Ferrarinak van akadémiája, ahol több fiatalabb tehetség tanul, és elég sokan vesznek részt most a futamon. A rajtnál kicsúszik két autó, amire úgy szorítom össze a szemem, mintha abban reménykednék, hogy akkor nem történik meg. De nem is lenne izgalmasabb a futam, ha nem lenne akció már a elején. A sorrend folyamatosan változik, itt nincs olyan nagy tempó, mégis kapkodom a fejem. Megragadom Caesar karját és megint adok egy pacsit magamnak a sportcipőért, mert elindulok a cél vonalhoz. Van még pár kör, de jobban szeretném a célból meglesni hogyan alakul majd a veryeny, így elindulok vele lefelé. - Már előre sajnállak, de remélem jó kondiba vagy, met a nyakadba kell venned. - nevetem el magam miközben már meg is találom odalent a helyünket, kér mérnök között. Eddig felmásztunk a pályát elválasztó falra, de már betiltották ezt a magatartást, így örülök, hogy van aki a magasba emeljen, talán nem most majd a fő futamnál, addig nem akarom, hogy megszakadjon alattam. - Na ezért remélem kap valami büntetést, nagyon csúnya húzás volt Kreml! - kiabálom a pályára, mintha hallanák a sofőrök. Az egyik kocsit olyan csúnyán lökte ki, mintha kötelező lett volna, szegény áldozat meg nekicsapódott a falnak és azt hiszem búcsút is inthet a versenynek. Agresszívak, nagyon agresszívak, de miért ne lennének azok meg kell mutatni, hogy tökösek és van helyük éveken belül a felsőbb kategóriában, mind fel akar krülni oda, kár, hogy csak 20 szerencsés srác van, aki megteheti, vagy jobb esetben nő is. Két kör is lemegy izgalom nélkül, így Caesar felé fordulok, kicsit engedek az energiáimból, mert kelleni fog későbbre is. - Be foglak égetni ha velem mutatkozol, csak szólok. - húzom mosolyra a szám, azt hiszem ennyiből is kiderült, hogy kinek kedvez ez a mai nap ebben a futamban, így lehet hogy lassan vissza kellene mennünk a garázsba, de még akarok egy kis időt kettesben, a kellemetlen pillantások nélkül.
Értem, hogy ez egy fontos kapcsolat az életében. Ha még mindig gyengéd érzelmei lennének az irányába, akkor valószínűleg nekem esélyem sem lett volna, így azonban nem gondolom, hogy akár egy másodpercig is aggódnom kellene. Persze ettől függetlenül benne van a pakliban, hogy pofára esek, de ennek az esélye valahogy elhanyagolhatónak tűnik a szememben. Ha kiakadnék, akkor azzal sem biztosítanám be jobban magam mellette, szóval kár is lenne ezzel megtúráztatni bármelyikünk idegrendszerét. -Jól van. Támogatom, hogy tisztázzátok a dolgot, gondolom mindkettőtöknek szüksége van rá és sok későbbi kellemetlenséget meg tudtok előzni.. nem csak az én szempontomból. Arról nem is beszélve, hogy apád dolgát is megkönnyítheted ezzel, ha nem kell ilyen szempontból is aggódnia érted és a pilótájáért is.-bólintok egyetértően. Azért ez sem teljesen elhanyagolható szempont. -Ha azt mondod, hogy rendben vagytok, akkor majd szívesen megismerem.-az lehet egyébként is segítene a köztük lévő dolgokban, de ez egy olyan kérdés, amit majd csak az idő tud megválaszolni, semmi más. Szóval ebből a szempontból is marad az a verzió, hogy én csak sodródok az árral és majd szembenézek a dolgokkal, amikor eljön az idejük. -Mondtam, hogy jó fiú leszek a kedvedért...-nevetek fel. Nem pont erre az esetre gondoltam, de úgy tűnik, hogy egyre több szempontból felhasználható ez az ígéretem. Engem nem olyan könnyű elijeszteni, mint gondolja.. kicsit sajnálom azért őt. Elég szarok lehetnek a tapasztalatai, bár az is igaz, hogy ha nem róla lenne szó, akkor most én sem állnék itt, hanem egyszerűbb szórakozás után néztem volna. Nagyon sikerült elkapnia az egyszer biztos.. -Rendben. Én drukkolok, hogy el tudjátok rendezni.-kap tőlem egy bíztató mosolyt. Mögé lépve tartom közel magamhoz, hogy így nézhessük majd a futamot, amíg úgy nem dönt majd, hogy ideje visszamennünk. Gondolom így is néhány fogadást már megkötöttek, hogy vajon egyedül érkezik-e vissza mert menekülök vagy még mindig kitartok a dolog mellett. Be kell vallanom, hogy veszettül jól áll neki a magabiztosság. -Tudom... és elkeserítelek.. mindenben egy mázlista rohadék vagyok, Savannah Deneuve.-nevetek fel. Már a rajtnál áll a bál, amit most még érdeklődve figyelek, ha a barátnőm is köztük lesz, akkor nem tudom, hogy hogyan fogok reagálni egy ilyen rajtra, de már most tudom, hogy lesz néhány elég kemény percem a lelátón vagy a boxutcában, amikor az ő életéért kell aggódnom miközben a sikeréért szorítok. Sietős léptekkel indulunk meg lefelé, hogy időben érkezzünk. -Szerintem megbírkózom a feladattal.-Tegnap már egyszer tartottam a karjaimban és nem kottyant meg a súlya. Nem látszik, de egyébként elég szálkás alkat vagyok szóval bírom a terhelést, nem mellesleg pedig tényleg elég vékony alkat. Vigyorogva figyelem ahogyan teljesen átszellemül a pálya szélén. Ebben a futamban még főleg őt nézem, mert sokkal jobban leköt. A forma 2-t eddig nem kifejezetten követtem, de majd ezután bőven lesz rá lehetőségem. -Elég vastag a bőr a képemen.. nem lesz probléma.-nevetek fel. Ezen nincs mit szégyellni. Nekem bejön a szenvedélye.
Néhány óra múlva már a reptéren vagyunk és kézenfogva sétálunk a repülő felé. Gyakorlatilag szóhoz sem jutok, de nem is baj nagyon élvezem, ahogyan csiripelve szedi atomjaira a mai futamokat. Ő sokkal több mindent észrevett, mint én, annál meg amit a tv-ben közvetítenek még többet megtudok mindenről, hiszen ő tényleg ismeri mindennek a hátterét, így élvezettel hallgatom minden szavát. A repülő lépcsőinél vár minket az utaskísérő. -Mr. Harlow, Miss Deneuve.-biccent egyet mosolyogva. -Miss Port.-mosolygok rá majd előreengedem Savit és követem én is. A repülő még elég új. Néhány éve vásárolta apa, mert ezzel bármikor elindulhatott, hogy az államokban ellenőrizze a különböző központokat és nem kellett várnia senkire és semmire. A belső tér szerintem kellemes bár sokszor nem használjuk ki a méreteit, de sose lehet tudni alapon esett erre a választás. Megvárom amíg Savi kiválasztja a neki szimpatikus helyet és beülök vele szembe. -10 perc múlva elkezdhetjük a felszállást.-értesít minket a kísérő miután becsukta a repülő ajtaját. -Utána hozhatom is a vacsorát? -Igen az remek lenne.. utána pihennénk.-válaszolom. Bólint és ő is elfoglalja a helyét. Bekötöm az övemet, amíg tart a felszállás, de utána meg is szabadulok tőle. Segítek felnyitni az asztalt kettőnk közé és már érkezik is a vacsora. Grillezett csirkemell, zöldségek, rizs és egy jó nagy adag nutellás palacsinta. -Ne izgulj.. Scoobyt is elintéztem neked.-kacsintok Savira. Így azért sokkal kellemesebb, hogy nem egyedül utazok, hanem ő is itt van velem. Anya már szerintem otthon rendesen örömtáncot járt, amikor megtudta a módosított terveket.
erintem így egészséges egy kapcsolat, baráti vagy szerelmi, hogy ha a másik ennyire megbízik a másikban és nem azon rágódik, hogy mit tett a múltban, ami miatt rájöhet a féltékenység. Ismerek olyan párokat, ahol még csak más nemű barátja sem lehet a lánynak, mert olyan a srác, hogy azonnal kiakadna, de ha ők így is boldogok akkor biztosan nincs ezzel gond, nekem azért így nehezen menne. - Néha még mindig alig hiszem el, hogy te létezel és nem valami álom vagy.- csípem meg magam nevetve, hogy ha mégis álom lenne felkeljek, de tényleg létezik ez a srác, aki nem azt nézi, hány fürkésző szempár néz utánam és még az sem zavarja, hogy szinte csak fiú barátaim vannak. Lehet tényleg túl sok időt töltöttem olyan közegbe, ahol ezek nem voltak természetesek, de jó újra a normális kerékvágásba visszatérni. - Még nagyon sok mindenkinek kell bemutassalak, de lesz rá elég időnk. - rengetegen vannak, akik már alig várják, hogy megismerjék, szeretném ha jó viszony kápolna azokkal akikkel a mindennapjaimat töltöm, ez nagyban megkönnyíti a dolgunkat, ha tudja, amikor nem vele vagyok is milyen közegben forgok. Meg persze nekem sem kellene azon izgulni,ha kijön valami szaftos pletyka lapban,hogy összejöttem egy barátommal, tudni fogja ki a másik,nem mintha ebből ügyet rendezne, ezt tisztáztuk,de jobb nevetni ezeken szinte azonnal,mint pár másodpercre idegeskedni, tudva azért a hátteret. Majd igyekszem azért háttérbe szorulni az interneten legalább amíg alá nem írom a szerződéstés be nem ülök a jövő évben a kocsiba,nem hiányzik semmilyen botrány, ami keresztbe húzza a számításaimat. Majd csendben elleszünk mi ketten, vagy nem, de hát a terveimet általában keresztülhúzzák a firkászok, de már kezdem megszokni. Megemlítem neki, hogy lehet majd fel kell emelnie,hogy jobban lássak, kicsit önző módon nyögöm be neki, de a látványért mindent, amikor azt mondja nem lesz gond, kicsit összehúzom a szemeimet és méregetve fogom két ujjam közé a bicepszét. - Lehet tényleg nem lesz gond. - kacsintok rá. A fő futamot a monitorokról nézzük egy ideig egészen a feléig, mert ott megunom, hogy állandóan rinyál az egyik pilóta a fülesbe és otthagyom őket, és visszaszerzem korábbi pozíciónkat a célnál. A bátyám csodás ma, majdnem a boxból indult mégis feltornázta magát a 7. helyre, így mindenképpen kap egy óriási vállveregetést, amint végzett. A Ferrari, mostanában közepesen teljesít, de dupla pont, így örülünk, meg annyira nem is, mert lehetett volna jobb. A mai futamot egy dobogóval, a csapatunknak egész jó pontokkal és a bátyám szintén azzal zárta, nekem alig maradt hangom a végére, de szépen lassan szedtem össze magam, meg jól esett a fél liter víz,ami hirtelen csúszott le a futam végén. Azt hiszem többet kell majd edzeni, mert már úgy érzem a szurkolás is kisebb fáradtságot okozott nekem. A végén azért elköszöntem mindenkitől, és már tényleg hulla fáradtan indultunk a repülőhöz. Az ideúton gépig egészen csöndben voltam, fejben elemeztem ki mindent, de amikor végre levegőt kapott az arcom valamiért hangosan is elkezdtem gondolkodni, szegényt nem nagyon hagytam szóhoz jutni, teljesen kiakadtam a bénázásokon, amiket el lehetett volna kerülni. Tudom, hogy lehetett volna két dobogónk, ha a másik csapat nem lök ki minket az egyik körben, de persze megúszták büntetés nélkül. Az csitít el, hogy odaérünk a repülőhöz, ahol egy kedves utaskísérő fogad minket. Mosolyogva köszönöm neki, majd elindulok a fedélzetre. Elég gyorsan dobom le magam az első helyre, ami szimpatikus lesz, de igazából nem is nagyon mérem fel rendesen a teret, mert már alig érzem a lábaimat. Amikor végre pihenő pózba vágom magam azért körbenézek az ülésről, mire hallom, hogy Caesaris helyet foglal velem szemben. - Így hogy fogom a válladra csorgatni a nyálam? - csodás a gép, ízlésesen van kialakítva belül is, de nekem túl nagy a távolság az ülések között. Szeretem valakinek a vállára hajtani a fejem, általában a bátyáméra, ha utazunk, sokkal kényelmesebb, mint egy élettelen párnára dőlni. A vacsora szóra felkapom a fejem, fel sem tűnt, hogy a fagyi óta nem ettünk semmit, ami már nagyon nagyon régen volt, ebéd az igencsak kimaradt és az út közel 8 óra lesz, így örülök, hogy nem csak palacsintával kell tele tennem a hasam. Mondjuk az sem okozott volna nagyobb törést bennem, de lehet a gyomrom nem örült volna neki. - Van olyan amire te nem gondolsz? - ilyenkor egy kicsit szétszórt vagyok, amikor túl sok az izgalom. Van olyan hétvége, hogy csak a reggeli csúszik minden nap, pénteken izgulok, hogy jó helyről indulást szerezzenek másnap a pilótáink, szombaton a versenyért izgulok, így egyik nap sem tudok egy jót vacsorázni, pedig kellene ha tartania akrom a súlyom, verseny közben úgyis vesztek belőle, kellene, hogy legyen miből leadnom és ne a csontvázam szálljon ki a kocsiból a futam végére. Próbálok nem úgy nekiesni a vacsorának, mint aki egy hete nem evett, mert nem akarom, hogy az utaskísérő fancsali pofával nézzen, jó kis bemutatkozás lenne. A Scooby Doo-ra csak mosolygok, tényleg nagyon jó lenne megnézni párrászt, nem vagyok nagy rajzfilm rajongó, a Disney nem az én világom, de a kis rémísztgetős mese egészen bejön, rettenetesen jól el lehet ütni az időt vele. - Ezek után még jobban szeretnék találkozni a szüleimmel és megköszönni nekik, milyen csodás munkátvégeztek veled. - már bekötöttem magam, nem jelezték, hogy még ideje lenne a kikötésnek, így nem állok fel, hogy odamenjek hozzá, csak szemből vigyorgok rá. A palacsinta olyan könnyen csúszik még a csirke után, hogy nem érzem hol lenne a vége a gyomromnak, viszont a második után már azt mondom lehet, hogy elég. Hátradőlök, és a hasamra teszem a kezem. - Emiatt a héten többet kell majd lemennem az edzőterembe. - mások futnak én utálok futni, vagyis nem utálok, mert olykor muszáj,de ha tehetem nem veszek fel futócipőt. - Még van egy kis időnk, mielőtt beüt a kajakóma.- azt hiszem elértük a megfelelő magasságot, így kicsatolom az övem és odamegyek hozzá, és az ölébe ülök, remélem még elbír ennyi kaja után. - Jövő héten lesz egy találkozom egy barátnőmmel, de szerdán ha dolgozol megnézném azt a pultos tehetségedet is. - adok neki egy csókot. Fura, hogy nem úgy kell terveznem a hetemet, hogy milyen teendőim vannak, hanem, hogy mikor tudok találkozni vele a teendőim mellett. Vannak amik halaszthatatlanok,amiket nem tudom lemondani. Edzeni úgyis nagyon korán edzek, amikor ő valószínűleg még alszik az esti munkája miatt, így megoldom akkor a szimulátoron gyakorlást is. - Ja és nem felejtettem ám el azt a régi Ferrarit sem. - huncut mosolyommal próbálom takarni az izgatottságomat, ami újra előjön, amikor eszembe jutott az autó. - Bár azt mondhatnám,hogy olyan türelmes vagyok, mint te velem szemben, de ha kocsikról van szó, gyakran veszítem el. - mondanám, hogy nem sürgetni akarom, de ő ültette el a bogarat a fülembe, így most muszáj lesz villantania valamit. Aztán majd a nagy nyüzsgésemre a végén megkapom, hogy én is eléggé villantgattam neki a fogam fehérjét, és mégis váratom, de azt hiszem a jövő héten már lesz alkalmunk kettesben lenni úgy, mint az este és talán, igen gyenge talán, ami inkább az igen felé hajlik megmutatom neki, milyen amikor nem csak az utakon tudok.
Ez a témakör a mi kapcsolatunkban nagyon hamar el kell, hogy simuljon. Ő férfiak gyűrűjében van állandóan, én pedig túlnyomó részt nőkében, hiszen a legtöbb pultosom nő ráadásul mondanám, hogy csak a képességeik alapján válogattam össze őket, de nem. Szar kimondani, de a pultban a külső is fontos, hiszen jóval magasabb a fogyasztás, ha gyakran látogatnak vissza a pulthoz a szimpatikus kiszolgálás miatt. -Ilyen fantáziád még neked sem lenne, hogy kigondolj.-nevetek fel egy puszit nyomva a hajába. Engem ez tényleg nem zavar. Bókoljanak neki, csorgassák a nyálukat... nem érdekel amíg én vagyok az egyetlen aki hozzá érhet és akivel megosztja az ágyát. -Csak fokozatosan.. nem szokott baj lenni a névmemóriámmal, de ma nem biztos, hogy mindenkiért fel tudnám sorolni akivel csak találkoztam.-tényleg nincs bajom azzal, ha be akar mutatni egy csomó embernek, hiszen ilyen szempontból neki sem lesz egyszerű dolga. Meg kell ismernie a családomat, az Emperor beli családomat, a barátaimat és ha úgy alakul még Los Angelesben meg is kell látogatni a nagyszüleimet, mert ők is biztos fellelkesülnek majd a hírre. Mondjuk ők egyébként nem sokat tudnak ilyen szempontból a magánéletemről, de azt igen, hogy hozzájuk még senkit nem vittem látogatóba.. és hiába kérdezték mindig ugyanaz volt a válaszom.. 'nincs barátnőm'. Ez azonban megváltozott úgyhogy biztos fel fog bolydulni az egész család. Szóval elég hosszú lesz az én listám is, de csak a végére érünk egyszer mindkettőnek. -Te most tényleg lecsekkoltál?-nevetek fel miután leellenőrzi, hogy vajon tényleg el fogom-e bírni. A futam végére szinte mindenhol elégedett arcokat látok. A testvére is jól szerepelt, a Ferrari is pontokban gazdag hétvégét tudhat a háta mögött, Savi pedig állat módon kiüvöltött magából mindent, ami csak benne volt, ebbe azért az utolsó körbe én is becsatlakoztam amikor ő már a nyakamban ült. Néhány kézfogással búcsúzom azoktól, akikkel ma beszélgettem és már most érzem, hogy rettenetesen éhes vagyok. Nem baj. Innen nincs messze a reptér szóval nem kellett sokat kibírnom. Szerencsére Savi még bír csacsogni a mai futamról, így nekem most elég hallgatnom és fejben jegyzetelnem a részleteket, hogy legközelebb mire figyeljek majd oda... és megmondom őszintén mire végez elég hosszú a lista, de ez nem baj. Ilyen szemmel nézni a versenyeket sokkal érdekesebb. Elfoglaljuk a helyinket a gépen, amire igazából csak addig lesz szükség, amíg felszállunk és megvacsorázunk. -Ne izgulj.. majd kihúzzák a kanapét ágynak és ott alszunk. Nem két személyes, de szerintem másfélnek megfelel és amilyen vékony vagy abba a kategóriába még bőven benne leszünk.. Meg gondolom úgyis félig rajtam fogsz aludni.-kacsintok rá. Már most rettenetesen várom. Igazából szerintem szinte az egész utat át fogjuk majd aludni és ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy leszállás előtt ébresztenek majd fel bennünket, de nem baj akkor majd New Yorkban reggelizünk majd valahol, ha nem akar egyből elindulni az anyukájához. -Általában nincs.. -vonom meg a vállamat de az arcomon büszke mosoly pihen. Igen. Minden csapongásom és a személyiségem ellenére általában elég alapos tervezést szoktam véghez vinni mielőtt megmozdulok bármilyen irányba. Nem szeretem a meglepetéseket... mármint a kellemetleneket, így általában egy hibát csak egyszer követek el és a következő alkalommal már mindenképp számolok a kiküszöböléssel. Felszállás után hamar megkapjuk a vacsorát, hiszen itt csak felmelegítik, nem itt készítik el, így egyből neki is eshetünk. Ilyenkor jobban szeretem ha rizs a köret, mert az mikrózva is jó nem úgy mint a sültkrumpli. Közben a hátunk mögött már készítik elő a fekhelyet és a kanapéval szemben lévő asztalon landol is a filmezős laptopom. -Édes vagy..-mosolygok rá. Egyébként sem nagyon lenne választása, hiszen az lesz a legnagyobb csoda, hogyha anya még nem fog ott ólálkodni a reptéren... bár nagyon remélem, hogy kibírja és nem esik csábításba, hogy leellenőrizzen minket minden áron. Én azért 3 palacsintát még magamba gyűrök a vacsora után. Tele vagyok.. boldog vagyok. Amikor feláll és odajön kinyújtom felé a kezeimet miközben az ölembe ül. Lazán ölelem körbe a derekánál. Fáradt vagyok, de nem annyira, hogy ne örüljek a közelségének. -A szerda jó.. az nem olyan húzós egyébként sem, szóval nem fogunk belefulladni a munkába.-bólintok rá. Azért majd igyekszem úgy intézni a dolgokat, hogy ne feltétlen legyen rám ott szükség, és akkor tudok táncolni Savival meg leléphetünk ha elfáradtunk és kész, de egy kicsit legalább belepillanthat a természetes közegembe. -Az meg legyen csütörtök... mit szólsz? Ha már szerdáról csütörtökre velem vagy akkor nálam aludhatnál és a McLarennel átmegyünk reggel apuékhoz és elvisszük a Ferrarit, ha jó az idő..-igen ennél az az autónál az időjárás sem egy elhanyagolható szempont. Ha esik akkor nem visszük el az biztos. -Ohh hidd el ha tehetném akkor a reptéren várna minket... de mindenképp át kell nézetni mielőtt megmozdítjuk, hogy ne alattunk adja be a kulcsot a harmadik mérföldnél..-alapvetően egyébként én is olyan vagyok, hogy ha valamit akarok, akkor azt tegnapra kell megszerezni és lehet, hogy még akkor is egy kicsit késő. Vele nem azért vagyok türelmes, mert nem akarok tőle semmit. Már attól készülök megbolondulni ahogy az ölemben ül, de az más kérdés, hogy tiszteletben tartom a döntését. Adok a szájára egy gyors puszit. -Na dőljünk el..-mielőtt tényleg megpróbálnék rámozdulni. Ha feláll én meglátogatom a mosdót és mire kijövök már az utaskísérünk le is pakolta az asztalt és szinte teljesen letekerte a térvilágítást. Ezek szerint már tényleg kettesben vagyunk. Leveszem cipőmet és leülök az ágy szélére és lehúzom magamról a pólómat. -Kéred aludni?-kérdezem felé nyújtva hiszen nem kifejezetten gondolnám, hogy ez a felső kényelmes viselet lenne neki egész estére.
zt hiszem elég sok mindenkinek kell majd megjegyeznie a nevét, de adok majd neki időt, vannak olyan emberek, akikkel még én sem találkoztam a csapatból, mert mentek végbe váltások. A nevüket persze tudom, de csak mert nem hagytam békén aput azzal, hogy mindenről olyan részletesen számoljon be. Volt akinek a választásában én is segítettem apunak, amikor nem tudott dönteni, igaz ilyen csak egy embernél fordult elő, de azért örültem, hogy kikérte a véleményem, igaz, hogy csak Facetime-on segítettem neki, de a lelkemnek az is nagyon jól esett. A mellkasomra teszem a kezem és kifújom a levegőt, majd nevetek. - Megnyugodtam, hogy azért neked is van hibád. - ironizálok, mert azért ez semmiképpen sem számít hibának, de már majdnem azt hittem, hogy tökéletes a srác. De itt nem hagyom abba a vérszívást, láttam már póló nélkül, de különösebben nem csekkoltam le, nem igazán szokott nekem annyira számítani a külső, nála csak grátisz, hogy mindenben tökéletes, de azért szabad kicsit letörni az egót egy kis ellenőrzéssel. De elismerően bólintok, majd a kérdésére elnevetem magam. Amikor a futam végén teljesen kifulladva mászok le a nyakából és sikerült mindekitől könnyes, vagy éppen nem könnyes búcsút venni indulunk a reptérre. Már nem futunk össze azzal, akivel nem is szeretnék még ma, meg lesz a helye és ideje is annak, hogy megejtsük a beszélgetést, talán a jövőhéten, amikor már túl vagyok a futamon, vagy előtte, amikor még tombol bennem az izgalom, még nem tudom. A bátyámtól nem tudtam búcsút venni, mert még tartott a futam utáni megbeszélésük, de nagyon kíváncsi leszek mi tartott idáig. A repülőn viszont nem szoktam bekapcsolva hagyni a telefonom, így majd csak ha hazaértünk tudom kifaggatni. Jól esik egy kis ülés, leveszem a cipőm és evés közben magam alá húzom az egyik lábam, majd miután végzek egyenest Caesar ölébe ülök, nem tudom mennyire húzom ezzel át azt a bizonyos általam felállított határt, de igyekszem, nem teljesen elcsábítani ezzel a tettemmel. Szeretem ha a közelembe van, így megnyugtat a tudat,hogy van kanapé, ahol aludni tudunk ketten. - Szerintem is izmosodnom kéne egy kicsit. - emelem fel a kezem, kicsit eltunyultam az egyetem alatt. Tényleg nem vagyok valami nagy darab, de azért az izom is elég komolyan hiányos most rajtam, amikor komolyabban vezettem a kocsikat, akkor ennél sokkal fittebb voltam, nem az a tipikus izmos lány, de azért nem haltam bele, ha meg kellett emelni egy 50 kilós zsákot, na jór égebben sem tudtam messze vinni, de legalább az emelése ment. - Még szép, hogy rajtad. - mosolygok rá kicsit szégyenlősen, de nem fogom titkolni előtte mennyire jó volt az előző este is vele. Már bele is vágok a jövő hetünk tervezésébe, tudom,hogy nem olyan egyszerű az életvitelünk, így jobb ha van tervünk legalább heti pár alkalom ami fix, és közben persze bármikor becsúszhat egy találkozó, azért nem leszek hálátlan. - Amint leszálltunk megnézem az időjárás jelentést. - lelkesedek be egy kicsit, és nem is ellenkezek, amikor a nála töltött éjszakát említi. Azt hiszem már ez is rendben lesz, két napja ismerem, ebből minden estét vele töltöttem, és csak alvás volt. Igaz lehet ezen majd kicsit változtatunk a szerda estén, már ha lesz még ereje hozzá, de azért tervnek nem rossz a fejemben. Az ilyeneket nem tervezi egy normális ember, de én nem vagyok normális, tökéletesen akarom csinálni, mintha az első lenne, mondjuk nekünk az is lesz. Anyám azt hiszem őrjöngeni fog az örömtől ,hogy megint elrángatom ruhát vásárolni, csak most egy kicsit másféle ruhát veszek vele, még jó, hogy vele nincsenek tabu témáink, tisztában van a szexuális életemmel, tök egészséges szerintem, hogy ezt meg tudom vele beszélni, mondjuk kivel tudnám hiszen annyira nincsenek olyan barátaim, akik nem a másik nemet képviselik és őket határozottan más miatt érdekelné a fehérnemű vásárlás. Nem sürgetni akarom ezzel a kocsival, csak tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá, így azért mégis úgy érzem kicsit akaratosra fogtam a szavaimat. - Fő a biztonság ez tetszik, de azért jó ha tudod, hogy ha van egy két szerszám és nincs nagy baja a kocsinak elég könnyen meg lehet bütykölni az út szélén is. - lehet ez csak nekem ennyire természetes, hogy ha lerobbanok és orvosolható a probléma, akkor általában magam is megoldom. Köszi szerelő pótapák, akik lefoglaltak, amikor apu éppen a pályán volt. Elég fura, hogy azt is olyan természetesnek veszem, hogy a szüleinél kötünk ki majd már rögtön, de miért is ne,ő is belevetette magát az egyik családom megismerésébe, és igazából annyit hallottam az anyjáról, na meg már randim is van vele, hogy nagyon is szeretném megismerni őket. A fiúk egyszerűen csodás, és ők is egészen biztosan nagyon kedvesek lesznek. Lassan mászok ki az öléből, hogy ne nyomjam meg sehol és amíg kimegy mosdóba ledobom a nadrágom, arra nem gondoltam, hogy kelleni fog váltóruha annyi mindennel voltam elfoglalva, így pólóban nyúlok el a kanapén. Még egy kemény este neki, amiért nagyon sajnálom, de majd igyekszem nem rossz kislány lenni és tényleg csak aludni. Amikor vissza jön már magamra húzom a takarót és várom a szuszogó párnámat a fejem alá, de ő leveszi a pólóját, mire felülök, hogy megnézhessem magamnak, most úgy igazán, így legyen jó kislány az ember, ha egy ilyen pasi vetkőzik neki, de nyelek egyet és válaszolok neki. - Ahha.- nyújtom a kezem és gyorsan kapom le a felsőm, ami alatt kivételesen van melltartó, hogy ne látszódjon át a tárgyaláson, így nem fordulok el, csak a közelebbi székre dobom az enyémet és veszem rá a felsőjét, majd amint mellém fekszik már rá is borulok. - Ezt sosem fogom megunni. - nézek fel rá a mellkasáról,majd adok neki egy jó éjt csókot és szerintem el is alszok amint behunyom a szemem. A légiutaskísérő kedves hangjára kelek fel, aki mosolyogva, még mindig félhomályban lévő kabinban szól, hogy félóra múlva leszállunk, így helyet kellene foglalnunk, hogy be tudjuk kötni magunkat. Egy ideig csak nyitogatom a szemem, de nem vagyok fáradt, mert igazán jól aludtam, a fél testem Caesaron van, szokásom így aludni, de általában a takaróm gyűröm magam alá, most ő lett az áldozat, óvatosan mászok odébb és adok a homlokára egy puszit, mielőtt kiszaladok a mosdóba. - Nagyon nagy kérés lenne még egy gyors kávé? - nem tudom mennyire vannak bekészülve a fedélzeten, de talán egy kávé nem lesz olyan nagy kérés, így kérek két adagot, majd visszamegyek az álomszuszékhoz és leülök mellé. - Régen aludtam ilyen jót egy repülőn. - kicsit vissza dőlök mellé, háttal neki és a kezét a magam elé húzom összekulcsolva az ujjaimat az övével, de tudom,hogy nem sok időnk van így időzni, de nagyon jó lenne, még egy kicsit így csak feküdni. Azért még időben öszekapjuk magunkat és elfoglaljuk a helyünket. Amíg leszállunk még egy rossz hírt is közölnöm kell vele, hiába volt csodás ez a két nap, most egészen szerdáig nem fogjuk látni egymást, ami így hirtelen nagyon rossz lesz, de a hét első felében dolgom van, rengeteg, amit a hétvégéig el kell intéznem. Amúgy sem feltétlen rossz, hogy az elején nem növünk össze, nekem és szerintem neki is kell a szabadság néha, jobb ha az elején megszokjuk, hogy nem egy mindennap ráérős egyetemi diákok vagyunk, hanem karrierista fiatal felnőttek, akiknek olykor halaszthatatlan dolguk van, ami miatt néha egyedül kell tölteni az estét, vagy egy napot. - Már vár rám egy taxi, anyu küldte, hogy haza tudjak rohanni mesélni neki, szerintem be van zsongva.- nevetek miközben várom, hogy a csomagjaim megérkezzenek. Megcsörren a telefonom, anyu nevével, gyorsan tudom le, mint kiderült nem taxit küldött, hanem ő jött el, személyesen, de nem tudott bejönni csak a bejárattól messze volt helye, amiért nagyon szomorú, mert kíváncsi Caesarra, de tudja,hogy majd később úgyis be fogom mutatni, így megnyugszik és mondja merre menjek. - Szerda, írd meg a címet és mond hányra menjek, ne félts majd nyitás előtt odahívni, komolyan mondtam, hogy segíteni is tudok. - adok neki egy hosszabb csókot, hogy ezt elraktározzam amíg nem találkozunk, a kezemben lévő telefonnal lövök egy képet róla, azt hiszem ideje közé tenni őt az ismerőseim számára is,gy hazafele ki is posztolom, mint a nagy influenszerek, csak én kicsiben játszok. A bejáratnál még intek neki, majd amikor elvesztem a tömegben, még mindig mosolyogva ülök be anyám mellé, aki kíváncsian néz rám, de hazáig szerintem ki is beszélünk mindent nagyjából.
Kezdőlap
