Azt hiszem nem teljesen futok százzal, ez nyilvánvaló ténynek hat. Különben nem egyeztem volna bele, hogy korrepetálom Max-ot. Először nem olyan srácnak tűnik, mint aki ne lenne penge bármiből is. Másodszor pedig azért ez elég veszélyes. Pláne ha azt nézzük, hogy ő és én kettesben akármi történhet. Talán nem is tanulás lesz, hanem titkos randevú? Nem is tudom miért érzem magam annyira izgatottnak és miért öltözök ki, hiszen elég lenne egy lyukas szabadidőben fogadnom. Sőt talán az lenne a leghelyesebb, ha abba fogadnám. De nem a legszebb ruhámat kapom magamra a fürdés után. Sőt még a tincseimre elég sok időt fordítok, hogy nézzenek ki valahogy. Basszus kinek akarok hazudni? Csak arról van szó, hogy tényleg le akarom nyűgözni, mint egy randin, emiatt is veszek fel combfixet, meg a legszexibb magassarkúm. Ezért főztem egész délután. Mondván ha már így alakult valami kaja félét rakjak elé. Nem is értem miért nem rendeltem pizzát. Amikor délután Sarah-tól elkértem anya egyik receptjét elég furcsán nézett rám. Főleg, mert a konyha és én kábé két külön fogalmat jelentünk a szótárban. De nem foglalkoztam vele, csak legyintettem a kezemmel, hogy ne aggódjon csak meguntam a műkaját és ki akarom próbálni magam a konyhában. De mint nővérem élő hazugságvizsgálóként el sem hitte. Határozottan állította, hogy szerinte pasi van a dologban. Ráadásul igazán különleges lehet, ha ezért képes vagyok órákat a konyhában ténykedni. Végül is, ha bele gondolok egy romantikus randihoz kell gyertyafény... meg romantikus zene is. DE én éppen emiatt nem szedtem elő egyiket sem, valami zenét fogok majd nyomni. De olyat amitől az ember nem kerül romantikus hangulatba.... szex hangulatba meg aztán végképp. Azóta a bizonyos este óta, hogy megismertem a barátnőjét eltelt pár hét. Mondjuk elég fura volt az egész, és a megismerés elég erős kifejezés. De már beiktatunk egy “négyes randit” a kis tesókkal. Ami nem az volt, csak imádtak együtt játszani, mondjuk Oli folyton a kislányról beszél, szerintem teljesen oda van érte. Akár mennyire is próbáltam vissza fogni magam.... bevallom bőszen, hogy egyszer kétszer amikor kettesben maradtunk a cukrászdában néha elcsattant egy csók. De hamar leálltunk, és nem is beszéltünk meg semmit sem. Meg mit is beszélhetnénk azon kívül, hogy ő oda van értem én pedig érte.... ez elég nyilvánvaló. Kivéve a tényt, hogy ő még mindig kiskorúnak számít, ergo minden alkalommal bűncselekményt követek el.... lényegtelen, hogy most akarja vagy sem. Aztán tegnap váratlanul mondta, hogy az egyik tárgyból nem ért valamit és elmagyarázhatnám neki. Nem tudom, hogy ez tényleg így van-e vagy csak indok volt. De végül bele egyeztem majd meg is adtam neki a címet, megbeszéltük, hogy hatra jön. De most.... jobban bele gondolva lehet, hogy délutánt kellett volna mondanom. Nem mintha az ember délután nem randizna.... vagy valami, csak az este mégis sokkal inkább olyan mint felhívás keringőre, nem? Hát most már mindegy. Mondjuk az egyik felem örül, hogy végre valami természetesebb közegben találkozunk nem a cukrászdában, talán így tisztába jöhetek magammal. Vagyis inkább azzal, hogy mit is kéne tennem. Mert még mindig őrjítően oda vagyok érte, ugyan akkor még mindig tiltott. Viszont azt is érzem, hogy nem sokáig fogok tudni ellenállni neki. Sőt, ami azt illeti idő kérdése. Hallom ahogy berreg a csengő, újból izgalom fut végig a testemen, majd az előszobában lógó fali tükörben végzek egy utolsó simítást. De aztán megrázom a fejem, és hagyom az egészet. Ma sokadjára ismétlem el, hogy ez nem randi csak.... segítek neki. Mosollyal az arcomon nyitok ajtót neki. -Szia,- nem tudom mit kéne tennem, így csak intek az egyik kezemmel, hogy fáradjon beljebb,- remélem könnyen ide találtál. A kabátod felakaszthatod oda.- elindulok befelé, azon agyalva, hova is vezessem, végül az étkező mellett döntök. -Öhm, nem vagy szomjas.... esetleg? Oda lepakolhatsz,- intek a nagy étkező asztal felé, ahogy poharakat veszek elő.
Mostanában nem állnak jól a dolgok köztem meg Sophie között és ez kezd kihatni a tanulmányaimra is. Valamiért nem tudok annyira odafigyelni a dolgokra, mint pár hónappal ezelőtt. Állandóan csöng a telefonom és olyan, mintha számon akarna kérni merre vagyok és mit csinálok. Bizonytalan lett. Vagy bizalmatlan. Bármelyik is játszik az biztos, hogy ez sokáig nem folytatódhat mert anya is kezdi észrevenni a csengéseket, az állandóan villanó telefont vagy, hogy csak úgy beugrik este So, pedig nem is lakik a közelben. Bay bár örül neki, a másik kishúgom nem igazán nézi jó szívvel a dolgot és a múltkor már azt is mondta neki, hogy kevesebbet kéne ide jönnie amin természetesen besértődött, és órákon keresztül nyugtatnom kellett facetime-on. Mélyet sóhajtok, majd megigazítom az időközben kivasalt ingemet. Fogalmam sincs mit kéne felvennem a tanulás segítő összejövetelre, elvégre szakadtan, mintha suliba mennék nem mehetek, a cukrászdai egyenruhámat pedig nem vehetem fel, így marad egy lábhoz simuló fekete nadrág meg a kedvenc tropikál mintás fukszia színben pompázó ingem, amit még egy nyaralás alkalmával vettem meg. A srácok kiszoktak érte röhögni, de nekem akkor is tetszik és általában a hölgyeknek is, bár Sophie szerint melegnek tűnök benne. Mindegy. Azért annyira mégsem, mert nem akarok rossz benyomást tenni, még akkor is ha nem lenne szabad semmilyen benyomást keltenem a főnököm testévérében. Bár ezen már késő elgondolkodni, talán akkor kellett volna, mikor tényleg elfogadtam az állást. De most már ennek sincs jelentősége, valamennyire tudjuk tartani a két lépés távolságot bár mostanában egyre nehezebb. Amikor senki nincs ott és már a zárás utáni időben vagyunk akkor mindig odalopakodik, mint egy kislány és nem tudok ellenállni muszáj megcsókolnom. Bár volt olyan, hogy Ő támadott le. És nem bántam, nem ellenkeztem és nem toltam el magamtól, pedig elvileg még ott van Sophie. Még. Most már nem sokáig, mert kezd kicsúszni minden a kezem közül. -Elmentem! – kiáltok a lányoknak, mire sorra feltűnnek a fejek az ajtóban és mosolyognak, azt mondtam, hogy a srácokkal kimegyünk bulizni és az egyiküknél alszok, szóval ne várjanak meg. Végül is le van beszélve az egyik Savannah közelében lakó haverral, hogy később találkozunk és videójátékozunk együtt. Szóval nem hazudtam. Akkorát. Időben indultam el aminek köszönhetően pontosan érkezem meg és csengetek fel a lakásába, hogy beengedjen. A környék szép és látom az autóját és a felhajtón pihenni, míg cseng addig a kiírt neveket nézem, majd ahogy beenged előveszem a táskámból a kisebb doboznyi virágot, amit direkt neki csináltattam a kedvenc virágából. -Szia, ezt neked hoztam. – nyújtom felé miután beengedett a lakásába. Első körben az illat csap meg, ami bejárja az egész lakást. Az Ő illata. Miután elveszi ledobom a táskámat és a bőrkabátomat felakasztom a fogasra, majd mosolygok. – Jó illat van nálad. Talán főztél? – csodálkozok el, ahogyan beljebb menve érzem meg az étel illatát is. Vajon nekem? Miért tenné? -De, de igen. – mikor beérünk az étkezőbe leteszem a táskámat és jobban szemügyre veszem a helyet, közben megállapodnak szemeim rajta is és eláll a lélegzetem. Sután megköszörülöm a torkomat. – Biztos engem vártál? Gyönyörűen festesz! Nincsenek rá megfelelő szavak.– pislogok nagyokat, miközben tovább nézem a berendezést.– Ha randid lesz elmehetek, nem akarok zavarni.
Tesóm a mellett, hogy mellettem állt teljesen száz százalékban, nos.... volt néhány fenntartása a hirtelen ötleteim miatt. De kellett valami, ami igazán lefoglalt, mert az agyam általában teljesen Max körül forogtak. Azt hiszem teljesen nyilvánvalóan kijelenthetem, hogy... szerelmes vagyok belé. De ezt nem merem hangosan kiejteni, mert akkor valósággá válna. És az teljesen képtelenség a számomra, hogy egy tizenhét éves tinédzserbe fülig szerelmes legyek. Jó igazából annyira férfias, és érettnek tűnik, mint sok magam korú. És ha pár évvel idősebb lenne, nem lenne nagy szám. De sokszor képzeltem el a pillanatot, ahogyan nővérem elé állok, hogy képzeld Max a pasim, na mit szólsz? Még elképzelni is szörnyű, szinte magam előtt látom az arcát. Vagy pedig Max édesanyja elé hogyan állnánk? Szegény lehet azonnal szívrohamot kapna, vagy ha nem is... hát biztos, hogy a második gondolata a rendőrség lenne. És lássuk be: teljesen jogosan, hiszen ő még nem nagykorú, így még a szex gondolata is bűnténynek számítana. De ennek ellenére minden idegszálam érte rajong. Az elmúlt pár hétben is küzdöttem ez ellen. Hát... több-kevesebb sikerrel azért megvoltam. Előfordult amikor már záróra után volt, és tudtam, hogy nem nagyon lehetnek ott mások mindig körbe néztem, hogy minden rendben van-e. Na nem azért, mert nem bíztam Max szakértelmében, hogy nem tud a pultban, meg a vendégtérben rendet tartani. Sokkal inkább volt az az indokom, hogy akkor találkozhatok vele. Anélkül, hogy be kéne valljam neki: sajnos oda vagyok érted. De mindig úgy hozta a véletlen, hogy vagy ő csalt ki egy csókot, vagy én.... Emlékszem két nappal ezelőtt is így volt. Valamin össze kaptunk, vagy csak direkt szóltam be neki, de a vita hevében elcsattant egy csók. Aztán jött még, meg még egy. Egészen addig, míg már azt vettem észre, hogy a pult tetején ülök, és a melltartómmal babrál, illetve én az ingével. A telefonom mentett meg a helyzettől, hogy a bekamerázott cukrászdában, nyitott ajtóval szexeljek vele! Ennyire oda vagyok érte! Mire felér, rendbe szedem magam, úgy izgulok, mint... aki először randizik. De ez... nem az, folyamatosan ezt magyarázom magamnak. Mégis, a magassarkúm, a combfixem, a legszebb ruhám... nem erről tanúskodik. -Óh... izé...- nézem némán a csokrot, ami liliomból áll,- igazán nem kellett volna, köszönöm,- lehelem. Miért érzem úgy, hogy ő ezt ugyan úgy randinak gondolja, mint én? Elindulok a nappaliba, hogy vázát szerezzek, majd megtöltsem vízzel, és elhelyezzem a nappaliban. -Hát... őszinte leszek hozzád,-térek vissza és terelem a konyha felé,- igen, főztem. Az egyetlen kaját amit megtudok csinálni. - mondom határozottan. - Nos, esetleg kérsz bort.... vagy?- előveszek két poharat, és a hűtőből ki veszem azt amit kér. Én bort iszom, az biztos. Kicsit szöszmötölök, amíg megnyugszom, majd csak azután szólalok meg. -Köszönöm,…. És igen, téged vártalak, vagyis ez nem tudom mi az. De úgy gondolom illik a vendéget megtisztelni azzal...- kezdek magyarázkodni, majd veszek egy mély sóhajt,- a fenébe is, mit hazudozok itt? Soha nem főzök, de le szerettelek volna nyűgözni.... ha nem tűnt fel....- villantok egy kétségbeesett vigyort, majd iszom is a borból, hogy erőt gyűjtsek. Pedig nem most először randizom.... már ha ez az?!
Kezdőlap
• -