Nem vagyok party killer, grincs, morgó, dulifuli és grumpy cat sem, de egyszerűen nem szeretem a szülinapokat. Nekem ez is ugyanolyan nap, mint a többi. A karácsony és a hasonló ünnepek más kategória, azt szívesen ünneplem, de nem a születésnapot. Felesleges baromság. Nem azzal van a bajom, hogy telik az idő, félreértés ne essék, nem érdekel a korom, az csak egy hülye szám. Sokszor még azt is elfelejtem, hány éves vagyok, ebből is látszik, mennyit foglalkozom vele. Sokkal inkább csak nem szeretem a felhajtást körülötte. Körülöttem! Fárasztó. Másét nagyon szívesen megünneplem, iszok az egészségére, veszek ajándékot is meg minden, de fordítva utálom. Csapnivaló ünnepelt vagyok. Nem vagyok egy nagy pókerjátékos sem, hogy jó képet tudjak vágni minden gratulációhoz, ajándékhoz, eseményhez, bármihez. Minden a képemre van írva, ha megfeledkezem magamról.
Az idei mégis valahogy más volt. Nem éltem meg sem fizikai, sem mentális fájdalomként. Még tegnap találkoztam a szüleimmel és a húgaimmal, ami elég pozitív, feltöltő élmény volt. Képesek voltak Evanston-ból New York-ba jönni, ami nagyon sokat jelentett nekem. Főleg, hogy eleinte nem repestek a boldogságtól, hogy felhagytam az ügyvezetői állással, és a zenének kezdtem el szentelni az életemet. Úgy tűnik, megbékéltek vele, és még ha ki nem mondanák a francért sem, talán kezdik belátni, hogy nekem volt igazam. A saxomuch mondhatni befutott, és a Wanderers projekt gépezete is vadul dübörög. A kétkedők bekaphatják. (Bocsi anya és apa! De ti is.)
A mai napot lehetőleg Sierrával szándékoztam tölteni, mivel jelenleg ő volt az a személy, akiért odáig meg vissza voltam, már csak attól, ha rá gondoltam. (Azi tudna mesélni.) Azt viszont, hogy találkozzon a családommal, főleg ennyire random, még túl korainak tartottam volna, így külön kellett időzítenem ezeket. Annak is meglesz a maga módja és ideje. Túl vagyunk már jó néhány randin, de még hivatalosan nem vagyunk együtt, úgy meg elég fura és erőltetett lett volna mindenkinek. Magyarázkodni pedig utálok. A hülye, tolakodó beszólásokra, kíváncsi kérdésekre szintén nem vagyok vevő, és Sierrát sem szerettem volna kitenni ennek.
Aztán erre kiderült, hogy páran összefogtak és szerveztek nekem egy bulit (ezt!), amin szinte mindenki is itt van, aki számít. Még Evit is sikerült elrángatni LA-ből egy koccintásra. Eleinte a hátam közepére sem kívántam, de rá kellett jönnöm, hogy ez volt a legjobb dolog, amit csak összehozhattak nekem. Tényleg hálás voltam nekik. A hangulat is jó volt, szóval nem volt okom panaszra.
Eleinte! Na nem kell aggódni, nincs semmi tragédia, mindenkit nagyon imádok, de muszáj volt megszöknöm kicsit az emberek közül. Már volt is egy tökéletes csaló tervem hozzá.
- Helló. - nemes egyszerűséggel (azt nem mondanám, hogy túl spontán, nyilván megterveztem) felbukkantam Emma ex-főnökének és jelenlegi pasijának a látóterében. Róla legalább tudom, hogy nem akar azonnal a legjobb barátom lenni, amint meglát és hasonlók. Nyilván tudjuk hová tenni a másikat, de...
- Hivatalosan mi még nem ismerjük egymást. Remington Fellowes. - nyújtottam a kezemet Reilly-nek, aztán egy üveg sört is.
- Lemerült az extrovertált elemem, szóval jöttem hozzád antiszockodni, amíg vissza nem tölt. - aztán azzal a lendülettel le is dobtam magam. Emmalynn-t úgyis elrabolta a nővére, szóval... i'm here. Ha akarod, ha nem.
- Te vagy az álcám. Úgy vagyunk társaságban, hogy nem. - csak hogy tudja, ha bárki kérdezné.
- Remélem, azért nem utálod nagyon. - böktem a fejemmel úgy... ja... szanaszét. 
- De mindent a nőkért, nem? - mármint Sierra húgán kívül nem nagyon ismer mást. Sierra nem számít, mivel nem igazán kedvelik egymást, csak megtűrik Emma kedvéért. Jó képet vágnak, aztán az ilyeneken kívül úgysem járnak össze. Végül is fair enough.

ZENE: Love My Way | HELYSZÍN: Remy's birthday party, Manhattan

Az stimmelt, hogy az én szülinapom, de az már nem volt azért annyira egyszerű, hogy ott vagyok, ahol én akarok. Legszívesebben otthon punnyadnék, zenét hallgatnék, rendelnék egy pizzát, megnéznék valami tré filmet, aztán aludnék. Eeegész nap. Ezek végtelen permutációja bármikor jöhet.
Ha ennél is messzebbre sodródhatnék a vágyaim tengerén, akkor viszont mindenképp Sierrával csinálnám majdnem (!!) ugyanezt. Vele el tudnék képzelni sokkal-sokkal jobb programot is. Akárhol. Mindenhol.
De! A valóság az, hogy azzal rohadt sok embert megbántanék, ha fognám magam, lelépnék, és azt csinálnám, amit én szeretnék. Az élet azért nem úgy működik, hogy seggfej módon szarok mások igényeire. Vagy hát leglább is én nem így vagyok összerakva. Szerintem amúgy Marco sem, különben otthon szerelne és sörözne.
Sokat dolgoztak azon, hogy ez összejöjjön, miattam csinálták, én pedig nem vagyok hálátlan. Csak hosszútávon ez nem az én műfajom. Azt a kevés szociális vágyamat kiélem a szűk baráti körrel, a zeneiparban, ahogy anno a vendéglátásban. Nem vagyok egy társasági party állat, vagy ha mégis, ahhoz rohadt sokat kellene innom. Azt meg most valahogy inkább nem vállalnám be. Marad a túlélés, és hogy időnként tartok egy kis szünetet, amíg újra össze nem vakarom az energiáimat. Inkább hallgatni szeretek, mint beszélgetni. Az iváshoz nem kell születésnap. Karaoke-nak nekem ott a színpad. Táncolni pedig maximum csak Sierrával óhajtok. Tudom-tudom. Én már csak ilyen nyűgös és körülményes vagyok. Mint valami vén szivar.
Most, hogy gondolatban kirinyáltam és halálra sajnáltam magam...
- A jófej menedzser csávó örült is a gratulációjának. - bólintottam egy mosollyal Aly említésére.
- Jó, hogy ő is eljött. Imádom magam körül az ilyen mosolygós, kedves, pozitív embereket, akikből csak úgy árad a napfény. - mint ahogy Sierrából vagy Eviből is. Sőt, Emmalynn is ilyen. Kellemes csalódás volt megismerni személyesen, pedig hallomásból egyáltalán nem ilyennek gondoltam volna. De ezt inkább megtartottam magamnak, mielőtt még az asztaltársaságom "mindent a nőkért" alapon behúz egyet.
- Ráadásul Alynne tök normális és intelligens a korosztályához képest. Jól gondolkodik, és megtanították viselkedni is, ami kurvára ritka. - különben nem engedtem volna Ricky közelébe soha. A hülye fanpicsák maradjanak csak a színpadok előtt.
- Az a Sharkey büszke lehet a lányára. Megértem, ha félti. - és hát jól is néz ki, szóval biztosan sokaknak bejön.
- De persze az ő érdeme is. A jó családi háttér rohadtul nem mindegy, hogy a gyerekeid elvadultak-e, vagy ilyenek, mint Aly. - ittam bele a sörömbe amolyan halleluja, ámen jelleggel.
- Irigylésre- és tiszteletreméltó, hogy ennyire összetartóak vagytok. Az a gyerektáboros dolog is tök jó ötlet. Kár, hogy amikor én voltam kissrác, felénk senki sem dobott be ilyesmit. Pedig valami Indiana Jones-Rocksuli kombóra bármikor beneveztem volna. - de Evanston-ban nem laktak ilyen fazonok, mint Reilly és a haverjai.
- Te sem new york-i vagy, ugye? - néztem rá kérdőn.

ZENE: Love My Way | HELYSZÍN: Remy's birthday party, Manhattan

- Ezzel maximálisan egyetértek. - hogy a látszat ellenére...
- Pont Sierrának is mondtam, amikor mesélte, hogy találkozott a barátaiddal, hogy szerintem a hozzátok hasonló "összetartó rohadékok" a legmenőbb apák, rokonok, akármik. Valahol király dolog, hogy mondjuk a faterod egy laza, motoros rock sztár fazon, akit a haverjaid, az osztálytársaid is bírnak, vagy legalább irigyelnek. Meg tud védeni, rád szól, ha fasz vagy, de amúgy meg kenyérre lehet kenni, mert vajból van a szíve. Bírom az ilyen zord külső-érző szív dolgokat, amikor pofára esel, ha a borító alapján ítélsz. - a Ricky-ben lévő kontrasztot is rohadtul imádom. Csak neki még meg kell találni a kiegyensúlyozott aranyközéputat, és nem elmerülni a sötétségben, a függőségekben. Értékes, remek ember ő, csak nem igen akarja elhinni. Na de majd Dr. Fellowes seggbe rúgja párszor azt a nyakigláb "asszonyt".
- Az apám egyik kollégája szintén amolyan hobbi rock zenész volt annak idején, aztán anno ő és a bandája tanítgattak gitározni és dobolni. Imádtam azt a közeget. Semmihez sem fogható. - nem véletlenül élem annyira, hogy jött a Wanderers az életembe. Igaz, hogy ők fiatalabb srácok, de a szikra bennük is ott van.
- Szóval valahogy én is így képzeltem, hogy tök jó, ha a szüleid valahol a barátaid is. Hagynak, hogy megélhesd a gyerekkorod, a baromságokat, de közben képesek mini felnőttként is kezelni, egy egészséges szinten. Nem attól leszel jó szülő, hogy ugyanúgy gügyögsz a kutyádnak és a gyereknek is. - szeretem a szüleimet, Alynne-ét nem ismerem, de azért némi irigységet érzek a dologgal kapcsolatban.
- Az én apám átlagos, jól fésült állatorvos, de nem ettől volt jó szülő. Ha szakadt bőrszerkóban gurult volna haza a kőműves munkából, akkor is az lett volna, mert ilyen a személyisége. Az értékrendje. Nem azért házasodott és vállalt be három gyereket, mert muszáj volt, társadalmi elvárás, hanem mert szereti a családját. - és ez érződik. A húgaim se hülye picsák. Már csak az hiányozna, ha olyanok lennének, mint az átlag korukbeli csajok. Jeezz.
- Evanston-ból jöttem. Ez nem messze van Chicago-tól. - valóban nem voltam elég konkrét.
- A beszédedből. Ne érts félre, tökre jól hozod a new york-i stílust, nem így értettem. Nem tudom, valahogy ráérzek az ilyesmire. És muszáj volt rákérdeznem. - mert hát ugye nem bírtam ki. Meg szeretem, ha igazam van, és hát most is igazam volt.
- Még jó, hogy ott nem voltak! Atlanta maga egy túlélőtábor, nem? Mondjuk Chicago sem épp gyenge. - na én nem ott nőttem fel, csak hogy nem kellett volna érte messzire mennem.
- Szívesen segítek vigyázni a gyerekekre, mindegy, hogy köze van-e a zenéhez vagy sem. Majd ügyesen összehozunk egy váltott műszakot, aztán akkor mindenkinek jut a lazításból is. - koccoltam össze a sörös üvegemet az övével cinkos vigyorral kísérve. Mindketten jól járunk. Vagyis... mind a négyen, egész pontosan.
- Nem tudom, mit értesz sárleves alatt, de a túrázás résszel nincs gondom. Szeretem a természetet, az extrémebb dolgokat is. Meg panelszökevényként jó lesz kiszakadni egyet a betondzsungelből. Valamiért már várom az egészet, pedig a gyerekekről szól. Bááár valahol mind azok maradunk örökre. - sosem éreztem azt, hogy én aztán hú de felnőtt vagyok.
- Meeg hát az is benne van, hogy próbálom Sierrát is rávenni ilyenekre. Ő még annyira sem lépi át a komfortzónáját, mint én. - gondolhatod!
- Ami öreg hiba, és ezen muszáj változtatnia. Carpe diem vagy mi a faszom. Aztán... elsőre nem lökhetem ki egy repülőből, hogy na akkor romantikusan tandem ugrás következik, kislány. De kezdetnek ez a nyári táborozás jó lenne. - aztán rátérhetünk azokra a vízisportokra is. Jó lenne, ha össze tudnánk hozni valami közös nyaralásszerűt, még ha csak néhány naposat is. Nincs olyan, hogy két fellépés közé ne férjen be.

ZENE: Love My Way | HELYSZÍN: Remy's birthday party, Manhattan

- Tök fura, hogy engem meg inkább olyanok vesznek körbe, akik nem igazán hajlanak a családalapításra. Pedig külső szemmel fordítva gondolná az ember. - vagy hát legalább is én ezt feltételezném.
- Mindegy, szívesen leszek én a kivétel. Ne már, hogy a zene mellett ne lehessen jól csinálni, és le kelljen mondani erről. - vontam vállat.
- Az biztos. - bólintottam a hálás közönségre.
- És nem játszák meg magukat. Legalábbis egy bizonyos korig, és nem mindenben. Magadért bírnak, nem a pénzed, a kocsid, az akármid miatt. A zenére adott reakciójuk is nekik a legőszintébb. Pont leszarják, hogy rock vagy rap vagy pop, vagy akármi. Csak tetszik nekik és kész. - és persze szeretek velük hülyéskedni is.
- Szóval téged nem vonz a "családos faszság"...? - bár nem tudom, hogy a nem tervez és a nem akar között nála mekkora különbségek vannak. Értem, hogy nem halna bele, ha mégis lenne, de az nem ugyanaz, mint ha örülnél is neki. Vaaagy mi.
- Én úgy vagyok vele, hogy majd nevelem, ahogy nekem jó, meg legfőképpen neki. Erre úgysincs bevált recept. Minden gyerek, szülő, élethelyzet tök más. De abban biztos vagyok, hogy legalább kettőt tutira szeretnék. A tesós szövetség is sokat fejleszt rajtuk egy csomó területen. Meg én is imádom a húgaimat, sosem akartam volna egyke lenni. - aztán majd meglátjuk, mit hoz az élet.
- Miben is? - volt igazad velem kapcsolatban.
- Sierra majd megnevel minket, abban biztos vagyok. - ő elég felnőtt, és nekem fontos is, hogy az legyen. Elég volt a "kislányokból".
- Eddig. - nem csinált olyasmit, amit igazán élvezett volna.
- De már itt vagyok én, majd megmutatom neki. - most pont nagyon benne vagyok ebben a megújulásban, az élet élvezésében, szóval úgy gondolom, jó tanácsadója leszek, min érdemes változtatni.
- A legtöbb testvér szerintem rohadtul nem hasonlít egymásra. Van két húgom, de mind olyanok vagyunk, mint ég és föld. - azt meg hagyjuk, hogy egész eddig én hittem azt Emmáról, hogy valami sótlan, rideg kapitány. Tévedtem.
- Sierra sem reménytelen, csak még senki nem csalogatta elő a csigaházából. Már pedig, ha velem kezd, hozzá kell szoknia. Eddig unalmas srác voltam a szomszédból, de ennek a saxo-val annyi. Nekem is el kellett fogadnom, neki pedig még nehezebb lesz. Nem hibáztatnám, ha inkább visszatáncolna. - sok utazással, lemondással, kompromisszummal jár ez az egész már most is, nem még később. Ezekhez extra faktorként hozzá tud adódni a bulvár média és a fura rajongók. Ha eljutunk olyan szintre, hogy turné szezonok lesznek, az nem sétagalopp lesz.
- Majrés tudok lenni, de már sokat fejlődtem. Meg előbbre nem jutok vele. De tényleg az van, amit te is mondtál, igyekszem tiszteletben tartani Sierra igényeit, tempóját, személyiségét. Miattam sose érezze kellemetlenül vagy nyomás alatt magát. Van akire megéri várni. - és Ő pont az a személy.
- Legyen így. Eddig minden kapcsolatom egy hatalmas szopás és annál is nagyobb fail volt. Pedig volt olyan is, amelyik majdnem 4 évig tartott. De Sierra annyival másabb nő, mint bármelyik másik korábban. Nagy reményeim vannak vele kapcsolatban. Talán nem üt be semmi. Elég szerencsétlen tudok lenni. De most reménykedem a felfelé ívelő tendenciámban vele kapcsolatban is. - a legjobbat remélem, de mindig felkészülök a legrosszabbra is.

ZENE: Love My Way | HELYSZÍN: Remy's birthday party, Manhattan

- Lehet. - és félek is ettől, hogy annak a pszichodoki nőnek abban mégis igaza lesz, hogy talán végig olyanokkal barátkoztam, akikkel nem kellett volna. Egy tök más Remington-t szerettek volna belém látni, mint aki valójában vagyok és lenni is akarok.
- Én is ezt gondolom. Valahogy mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Amúgy sem terveztem celebkedni, hogy megnehezítsem a saját dolgomat. - ebben az egyben legalább biztos vagyok.
- Szerintem az én gyerekeim gyárilag képtelenek lesznek megjátszani magukat. Tudok viselkedni, türelmet erőltetni magamra, de az esetek legnagyobb százalékában minden is a képemre van írva. Nekik is rá lesz. Csak ők még lehet, hogy ki is mondják, nem csak magukban puffognak. - néha nem tudom, melyik a rosszabb.
- És jobb, ha nincs semmid csak, hogy ne veszítsd el? Nem jobb inkább megvédeni azt, ami van? - persze ez utóbbi melósabb, de boldogabb is. Persze az is igaz, hogy ami sosem volt, az nem tud hiányozni. Nem tartom magam a legoptimistább embernek, de nem tudnék így élni.
- Nem vagy hatvan éves. - vagy ha mégis, rohadt jól tartod magad, öregem. Mi a titkod? Pilátesz?
- Másrészt meg a társadalom is megváltozott. Kitolódott minden. És inkább éld ki magad, maxold ki az életedet, hogy ne később bánkódj miatta, hogy mikről kellett lemondanod a gyerek miatt. Ha már lenyugodtál, elérted, amit akartál, megértél rá, könnyebb bevállalni. Én nem hibáztatom a "mai fiatalokat", hogy nem húsz évesen házasodnak és lesznek szülők, hanem harminc, harmincöt felett. Mint ahogy én is, mint mellékelt ábra mutatom. A biológiai óra, a mentális érettség, az anyagi stabilitás, a megélt karrier, egy ház megszerzésének elérhetősége már rohadtul külön utakon járnak. Arról nem is beszélve, hogy azt nem tudod életkorhoz kötni, hogy mikor találod meg azt a valakit, akivel el tudnál képzelni egy ennyire komoly, jó esetben végleges köteléket, mint a házasság, nem még a gyerek. Szóval én arra jutottam, hogy már nem lehet ennyire maradian gondolkodni. Semmiben. Tovább élnek az emberek, fiatalosabbak is, tovább kell dolgozniuk mielőtt nyugdíjba mehetnének. A gyerekek korábban lesznek önállók, mert már más génekkel születnek, tök más ingerek érik őket. Még akkor is tartom magam ehhez, ha sok idióta gimisnek még mindig az anyja cipeli a hátizsákját, meg a kapuig fuvarozzák őket a kocsival. Mindenki úgy csinálja, ahogy ő akarja. Te is. - néztem rá komolyan. Már még igazabb a mondás, hogy a kor csak egy szám. A sajátomat nem is tartom számon. Nem ez határozza meg, hogy melyik szakaszában tartok épp az életemben, hanem a körülmények.
- De ettől függetlenül azt is tökre meg tudom érteni, ha valaki inkább nem akar egyet sem. Főleg ha nem érzi a belső késztetést. Mindenkinek csak büntetés lenne. - becsülöm, aki képes tartani magát ehhez, és fel is vállalja. Az már más tészta, hogy vajon Emmalynn hogy gondolkozik a kérdésről. Mert ilyenkor szokott jönni az a probléma, hogy amikor az egyik családot szeretne, de a másik nem, akkor mi a fasznak raboljátok egymás idejét, ha úgysem egy irányba tartotok.
- Ja hogy ebben. Olyan igazad van, hogy azért már lassan Nobel-díj is járna. De rendes gyerek vagyok, és tudom, mi lesz a jutalmam, ha túlélem odáig. - aztán akkor én sem kelek ki az ágyból, azt borítékolhatja mindenki.
- Az a terv. - mindenbe is belerángatom.
Felvont szemöldökkel néztem rá, amikor "mellékesen" megjegyezte, hogy ezt a dolgot beszéljem meg Sierrával. Benne lehet a pakliban, hogy "talán" akad néhány parája ezzel az egésszel kapcsolatban. Ezt úgy vettem, hogy Marco talán tudhat valamit mondjuk Emmától. Több volt, mint egy szimpla tipp.
- Oké, köszi. - a fülest. Ennél többet nem kommentáltam a dolgot, mint ha szóba se került volna. Nem tőle vannak az infóim.
- Légyszi ne lőjj le egy íjpuskával, de megsúgom, már rég zombi vagyok. - mert hogy már egy ideje beledöglöttem. De ahogy korábban is mondtam, megéri.
- Meg egyébként én sem vagyok egy elkapkodós fajta. Szeretek biztosra menni. - nem csak nekünk kell kiérdemelni a nőt, hanem ennek fordítva is így kell lennie. Nekünk is vannak elvárásaink, érzéseink, akármink, stb.
- Hát én is valami ilyesmire jutottam. Valahol a saját sorsunk urai is vagyunk. Vagy valami ilyen. Ezekben nem hiszek, és segghülye is vagyok hozzá. De az igaz, hogy nem mindegy, hogyan állunk hozzá a dolgokhoz. A világi balfasz karmáink bekaphatják. - húztam meg a sörömet.
- Ezt jól látod. Nem azt mondom, hogy kapcsolatfüggő vagyok, de valami olyasmi, ha nagyon ki akarjuk sarkítani a dolgokat. Nehezen kötődök vagy bízok meg másokban, nálam ez elég lassan alakul ki. De szeretem, ha van mellettem valaki, és az életemnek a kapcsolati részét stabilnak, kipipáltnak mondhatom. És ez nem azt jelenti, hogy elhanyagolom a másikat, épp ellenkezőleg. A lényeg... Mindig is egy olyan nőre vágytam, aki támogató, családcentrikus, tipikus feleség alapanyag. Sierra ennek a megtestesülése. Ő nem karrierista, a legkevésbé sem. Ő kislányként is anyuka akart lenni. Fő állásban. Nem kozmetikus, nem állatorvos, hanem anyuka. Ami mindent elárul róla. Szóval ja, különleges. És ezt tőlem is hallani fogja. - mármint azt, hogy különleges, és nem azt, hogy most rögtön legyen két gyerekünk. Nem egy animében vagyunk. De szerintem már megismertük egymást annyira, hogy adhassunk kettőnknek egy esélyt.
- Emma időnként szokott felrakni képeket, festményeket az instájára. - váltottam aztán témát. Lelkizni hosszútávon nem szeretek, a filozofáló, társadalmi témákkal meg majdnem úgy vagyok, mint a zenével. Nem lehet lelőni.
- Azokat te csináltad, ugye? - aztán lehet, hogy kurva nagy pofára esés lesz ez a kérdés, de nevezzük művészi megérzésnek.

ZENE: Love My Way | HELYSZÍN: Remy's birthday party, Manhattan

- Nem tudnám megmagyarázni... ez ilyen... megérzés. Én a zene nyelvén kommunikálok, más meg a képekén. - ja, itt rád céloztam. Vagy Emmára, aki megosztja őket.
- De valahol a művészetnek közös az alapja. Mint hogy az angol és a német is a germán nyelvcsalád része, és vannak átfedések. - oké, kezd beütni az ezredik koccintás mindenkivel is.
- Ezt ne kommentáld, csak engedd el. - a gondolat nyomán félre is toltam a sörösüveget, mielőtt neki is elkezdek zenei messiásokról vízionálni.
Aztán beismerte, hogy tényleg ő csinálta őket, én meg boldogan osztottam ki magamnak egy vállon veregetést, amiért megint igazam volt. Bólintottam arra, hogy ez nem publikus infó. Hát haver, ha hiszed ha nem, sejtettem. Aztán jót nevettem ezen az abszurd, őrült és közben kellően valósághű fenyegetésen.
- Hát kösz az ajánlatot, de nem ilyen formában szeretném tovább képezni a hangomat, nem ment el az eszem. - ámor nyila meg már amúgy is seggbe talált vagy mi, szóval nincs hely másiknak.
- Nem azért kérdeztem, mert kezdeni akarok valamit az infóval. Az se érdekelne, ha igazából a szomszédod csinálta volna. - vontam vállat.
- Viszont nem érdekel egy üzleti ajánlat? A nem nélkül. - mielőtt még megkapná az esélyt, hogy reflex kényszerből rávágja, hogy nem.
- Az elvont, szürreális, kaotikus képi világod szinte tökéletesen egybevág azzal, amit a saxomuch képvisel az indie, de főleg a pszichedelikus rock-kal. - és ne mondja, hogy nincs így, mert ő is tudja, hogy deeee.
- Szóval te nem betanultan érted ezt a stílust, hanem ösztönösen érzed. - hatalmas különbség van a kettő között. Evi nagyon tehetséges, szeretek vele és a Melange of Art-tal dolgozni nagyon sok téren, de ő más lelkű művész.
- Nekem pedig jól jönne valaki, akinek a képeit fel tudom használni a bandánk kapcsán. Mindegy, hogy majd egyszer valamikor CD borító, vagy olyan kis kép akármicsoda, tudod, ami a YouTube-on van, amikor feltöltesz egy szimpla audio verziót, vagy mondjuk háttérnek egy dalszöveges változathoz. - néztem rá kérdőn, hogy bírja-e még követni az agymenésemet.
- Szóval... - váltottam lelkes üzemmódba. A zene az zene.
- .... mondjuk írok egy dalt, azt készre pofozzuk a srácokkal, hogy kiadható legyen. Elküldöm neked, te meghallgatod, és valamit kivált belőled. Akár a zene, akár a szöveg, azt a részét leszarom. Te alkotsz hozzá valami képi világot, ami megjelenik a lelki szemeid előtt, azt visszapasszolod nekem, én meg felhasználom. Én baromi jól járnék, mert szerintem hasonlóan gondolkodnánk, és nem kellene egy csomó időt azzal töltenem, hogy valakinek megpróbálom elmagyarázni a fura elképzeléseimet. Te meg pénzt keresnél vele. - mutattam rá az előnyökre.
- Na mit mondasz? Persze nyugodtan kérhetsz gondolkodási időt is, egyáltalán nem kell most döntened. De légyszi ne vesd el egyből, csak mert olyan rémképek rohangálnak a fejedben, hogy kiderül, hogy ki a rejtélyes névtelen művészem. Dehogy fog. Nem foglak kiadni, ha csak te nem akarod. Szerintem kurva jó biznisz lenne, és elég nagy hülye lennél, ha te ezt nem látnád meg. Bocs, de ezek a tények. Semmi személyes. - baszki, igazam van. Az ilyesmiben nem szoktam tévedni. Ha valami ennyire bekattan, akkor az általában jó sugallat. Már alig vártam, hogy találkozhassak vele, és végre bedobhassam ezt a témát neki. Persze érdekelt ő maga is, meg minden, bármikor szívesen meghallgatom vagy amit akar, de eeeeez. Ez visz most mindent. Jobban érdekel művészként, mint úgy, hogy Sierra húgának a pasija. Azzal nem igen tudok mit kezdeni.
- A Gloom-ot kifejezetten bírnád. - bólogattam összehúzott szemekkel nézve rá, mellékesként megjegyezve a dolgot.

ZENE: Love My Way | HELYSZÍN: Remy's birthday party, Manhattan

Először meglepett, majd széles és elégedett vigyor költözött a képemre, amikor rávágta, hogy a fasznak se kell a gondolkodási idő, még jó, hogy benne van.
- Mhm-hm. Pont, ahogy mondod. Fasza együttműködés lesz. Király! Nem fogod megbánni. Kiélheted a kreatív szabadságot. - néztem rá lelkesen. Kicsit azért paráztam, hogy húzza a száját, és makacsul nemet mond majd, hogy már pedig ő akkor se akar semmit sem kezdeni ezzel a festegetős-fotózós akármivel, de hála az égnek, nem ez a forgatókönyv történt. A képei és a zenénk tökéletesen kiegészítik majd egymást.
- Ha...? - vontam fel kérdőn a szemöldököm kíváncsian, némileg talán még aggódva is. Sejthettem volna, hogy nem úszom meg feltételek nélkül. Ami aztán derült égből hamburger volt!!! És bár kibaszottul távol áll tőlem, lehet, hogy még szívesen meg is ölelgettem volna Marco-t. Vagy inkább a "karma killer boss bitch"-ek közül a Sajátomat. Nem akarom elkiabálni, de mostanában rohadt nagy mázlim van. Hát úgy kb. mindennel. A sok szar után rám is fér mondjuk, de... akkor is. Wow.
- Oké, alku! Naná! - gyorsan kezet is fogtam vele, mielőtt még bárki is véletlenül meggondolná magát, mert beüt valami végső állomás kategóriás szarság.
- Deee csak akkor, ha ajánlasz valami megbízható autószerelőt a Mustangomhoz, aki úgy vigyáz rá, mintha a szeme fénye lenne. Épp nagy keresésekben vagyok. - aztán innen teljesen elvesztünk a kocsi/motorok témában, mert hogy kiderült, hogy egyébként csak úgy unaloműzésként ilyesmivel is foglalkozik, és még pár haverja is. Szóval ha bármikor helyre kell pofozni a verdát, állnak rendelkezésemre. Csak ismételni tudom a korábbiakat: "karma killer boss babygirl".  Némi finomítással.
Miután a világ összes csavarját és üzemanyag összetételét megvitattuk, kimentünk egyet rágyújtani. Bár a füst kurvára egészségtelen, de attól még jól esett a kinti friss, hűvös levegő, na meg a kevesebb zaj.
Visszatérve a korábbira, érdekelt, miféle klipre gondolt. Aztán az elképzeléseit hallva, meséltem neki a Wanderers-ről, illetve Ricky-ről is egy egész kisregényt. Ebben a dologban talán velük és a rock/metal vonallal passzolna össze a legjobban.
Számot cseréltünk Reilly-vel, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot a zene/festés/klip rendezés/autószerelés/akármi egyéb témában. A telefonszámról szóba került a Dave nevű haverja is, és hogy kellene egy közvetlen elérhetőség hozzá, mert szeretnék beszélni vele valamiről a tábor kapcsán, amit korábban már Sierrának is felvázoltam. Őt nem traktáltam vele, végül is neki lényegtelen, és a haverjával akarom lebizniszelni, hogy mit szól hozzá. Különben is, ha csak úgy bedobom említés szintjén ezt a jótékonysági koncertes témát, az baromi visszás lett volna, mintha fel akarnék vágni az önzetlen nagylelkűségemmel. Én jobban szeretek őszintén szerény maradni, aki megtartja magának az ilyen húzásokat, és nem csinál önfényező reklámot egy kis buksi simiért cserébe.
Néhány cigi után, rávettük magunkat, hogy visszatérjünk a buliba, ha már nekem szervezték. Addig beszélgettünk, amíg Marco meg bírta állni, hogy ne sajátítsa vissza magának Emmát időközben már Alynne-től végre.
Oké. Hivatalosan is imádom ezt a fazont. Nekünk találkoznunk kellett!

ZENE: Love My Way | HELYSZÍN: Remy's birthday party, Manhattan