☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

em kis izgalommal keltem ma fel. Már Monacoban vagyok tegnap óta, de még nem volt időm lemenni a csapathoz. Millió dolgom lesz így is, mivel kaptam egy egészen fontos szerepet a szezon elején apámtól. Persze tudom, hogy csak az a célja, hogy távol tartson tőle, de én sem akarnék, most semmi olyat magamnak, amivel egy kicsit is összezavarhatom a fejem. Keményen küzdöttem ezért a napért, hogy újra itt legyek, és hogy végre megint élőben hallhassam a csodás hangot, ami olyan nekem, mint másnak a zene. A tévéből nem ugyanolyan a hatás, de persze ott sem hagytam ki egy futamot sem, amikor apáméknak szurkolhattam.
Nem nagyon kellett ébresztő, már kipattant a szemem elég korán, gyorsan készültem el, próbáltam komoly szerelést magamra ölteni, elvégre, ma még csak szurkoló leszek, de nem árt ha nem úgy mutatkozok be, mint aki szakadt ruhában jelenik meg egy számára ennyire fontos eseményen. A jövő héttől beindul a kommentátori életem is, de ezt a hetet meg akarta hagyni magamnak, hogy egy kicsit visszazökkenjek. Ma csak sétálni fogok, élvezni a napsütést, hallgatni a kocsikat, és kiabálni az utolsó pár kilométeren, mert remélem jó helyről tudunk indulni a holnapi futamban. A bátyámat is meg kellene látogatnom és felmérni közben mennyi minden változott itt ezalatt a 3 év alatt. Mindenről pontos beszámolót kaptam minden hétvégén, de az mégsem olyan, mintha testközelből éltem volna át.
Ma a kocsim a garázsban marad, szerencsére elég gyorsan le tudtam szervezni, hogy elhozzák nekem Dijon-ból, a rég látott kis autóm. Séta távolságra van a hotel, ahol megszálltam, a napszemüveget felvéve, mosolyogva lépek ki az ajtón. Akkor irány a pálya.
Már messziről hallom, hogy valaki próbálgatja a motort, amitől még vidámabb leszek, mint egy szerelmet újra látni évek után. Bemegyek a VIP szektorba, ahol rengeteg az ismerős arc, boldogan köszöntök mindenkit, és mindenki aki a régi életem része volt. Elég közvetlen ember vagyok, nem félek magamhoz ölelni bárkit, aki kicsit is jelentett számomra valamit, de nem teszik szóvá.
Nem itt lenne a helyem, de ennyi idő kihagyása után még nem akarom belevetni magam a munkába, kell egy kis csevej valakivel, veszekedni akarok egy másik szurkolóval a csapata gyengeségeiről és az enyémek erősségeiről vagy csak illedelmesen társalogni valakivel aki az én oldalamon áll.
Kiállok a korlát mellé, ahol elég jó rálátása nyílik a pálya egyik részére.
- Melyik csapatnak szurkolsz? - kérdezem egy sráctól, aki mellé beálltam. Egy kicsit úgy érzem magam, mint egy nyomozó, az új arcok között lehet a legjobban kideríteni, hogy kit tartanak esélyesnek az első helyre. Ezeket a véleményeket fogom tudni majd használni én is.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

úl sok időt voltam távol ettől az érzéstől és most eléggé letámadnak az érzelmek. Először sírni tudnék az örömtől, majd elfog a bánat, és rájövök mennyire hiányzott ez nekem. Hiányzott az apám is a hülye bátyám és, hogy kiabáljak valakivel mert éppen a csapatomat szidja. Sokkal inkább szerettem régebben a csapattal lenni a futam alatt, de ez megváltozni látszik most, nem akarok túl sok időt velük lenni. Egyrészt mert a többi csapatról is ugyanolyan kritikát kell megfogalmaznom és nem tehetem le a voksom egyik csapat mellett sem jobban. Bár a nevem sok mindent elárul, hiszen ki ne ismerné a Deneuve nevet a pályán, második generáció óta koptatja a családom a gumikat ebben a versenyben, de nekem nem nőtt semmi a lábam közé, így én maradtam a pálya mellett.
Minden kötelező körön túl vagyok, amit illik megtenni a régen látott barátok, ismerősökkel majd nagy mosollyal az arcomon továbbra is állok a korlát mellé. A srác akinek a társaságába csapódtam egyedül álldogált, reméltem nem leszek a terhére, ha egy kicsit társalogni kezdünk.
Rögtön a leglényegesebbel kezdtem, innen el tudom dönteni mennyire fogunk egy nevezőn lenni, vagy pont, hogy ellenkezőn, ami persze tök okés lett volna. Szeretem ha valakivel tudok értelmesen kommunikálni, bár néha előjön belőlem a védelmi mechanizmus a csapattal szemben, de ezen is dolgozok, hogy másokat is ennyire jónak lássak.
Válasza nem lepett meg, felé fordultam és mielőtt vissza válaszoltam volna a kérdésére, nyújtottam a kezem, hiszen ezek szerint egy csapatban játszunk és bemutatkoztam.
- Savannah Deneuve, de mivel jó választ adtál, hívj csak Savinak. - kacsintok rá - Szintén Ferrari, de van egy titkos kedvencem is. - hajolok oda hozzá, hogy ne hallja senki, csak odasúgom neki nevetve. - Egy kicsit azért szurkolok a McLarennek is. - hogy ne tenném, a lökött bátyám leigazolt hozzájuk, és ha nem a piros szekcióban vagyok, akkor szabadon szurkolhatok neki is. - De ez titok! - teszem a szám elé a mutatóujjam. Nem mintha nem lenne nyílt titok ez, de azért így csak érdekesebb a dolog.
A mosolyom a mai napon szerintem levakarhatatlan, maximum akkor tudná bárki is levakarni, ha valamiért lefújnák a mai időmérőt, de nem mutat az időjárás olyan rosszat, így ez nagyjából lehetetlen, más meg nem fog közbejönni, nem jöhet!
Végig mérem a srácot, nem mintha olyan nagyon lenne időm pasizni, de amúgy sem tűnik nagy szerelmes típusnak, és nekem nincs szükségem az egyéjszakásokra. Már ahogy megnevezett kiszűrtem, hogy gyors numerákra hajt, ami nem baj, kedvelem azokat akik ezt ennyire nyíltan vállalják. Sok ilyen pasival találkoztam az egyetem alatt, volt is párral dolgom. Nem vágyok nagy szerelemre, isten ments, de azért több akarok lenni egy pasinak, mint az esti ágymelegítője.  Mindettől függetlenül lehet nem véletlen, hogy mellé tévedtem ma,első ránézésre szimpatikus, ideje kideríteni mit mondanak a megérzéseim a továbbiakban.
- Kocsikban utazol vagy csak nagy szerelmese vagy a sportnak? - előtörni látszik belőlem a riporter énem és kicsit faggatom. Érdekesnek tűnik a neve, valahonnan ismerős, de nem tudom honnan. Valószínűleg csak ismerősen cseng, de elég sok mindenkit ismerek meg lehet, hogy csak összekeverem valakivel.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

gazából a mai napomat magamra és az élményre akartam szentelni, de minden bizonnyal akadnak itt jó partnerek is a nap eltöltésére. Szeretem a társaságot, sőt, igazi társas lény vagyok, aki nem is igazán érzi jól magát egyedül. Lehet ez a tulajdonságom sodor mindig valaki mellé, képes vagyok bárkivel elég hamar megtalálni a közös hangot. Na jó, nem mindig a közöset de a téma mindig megvan és bárkivel képes vagyok vitatkozni is, úgy, hogy közben mind a ketten nevetve köszönünk el egymástól. Pontosan ezért választottam a riporteri munkát is, vagy ezért is.
- Nyugi, lett volna egy-két epés megjegyzésem akkor is. - mosolygok rá, nem zavar ha valaki másik csapatnak szurkol, van rajtunk kívül még kilenc csapat, lehetetlenség nem összeakadni “ellenféllel”, bár itt családi berkeken belül is megakadnak a különbségek, mégis itt mindenki egy nagy családot képez, még ha nem is olyan közeli a viszony mindenkivel.
- Én nyomultam melléd, szóval itt maximum te mondhatnád, hogy álljak tovább. - mondom neki, miközben tekintetem a pályára szegeződik, amikor elhajt előttünk a bátyám. A szívem nagyot dobban, nagyon büszke vagyok rá, még akkor is ha volt olyan fafejű, hogy nem a legerősebb csapatot választotta, mondjuk nem biztos, hogy apám akarta volna őt. Nagyon jó sofőr, de ő maga mondta, hogy bőven van hova fejlődnie, és apám annyira nem szereti ha szaroznak. Kemény tud lenni, de csak azt várja el mástól amit ő is letett az asztalra, csak neki sok sok év előnye van a kezdőkkel szemben. Bár egyszer látna engem is versenyezni, de amíg titokban tartom előtte, addig nem fog ez megtörténni. Majd egyszer ha eljutunk a tervezett nagy Deneuve versenyig, amikor végre starthoz állhatok a bátyám ellen. Szomorú vereség lesz számára, de szüksége van a női nemnek is egy kis elismerésre. Na meg nagyon jó lehetőség ez, hogy megmutassam mindenkinek mit tudok.
- Tudtam, hogy ismerős a neved! - nézek rá gyorsan, szerintem volt a kis járgányom már a szervizben és elég jó agyam van, hogy minden apróság megmaradjon benne, így a felirat is megvan a szervíz ajtaján. - Ha ügyesen játszol a végén felfogadlak saját szponzoromnak Caesar Harlow. - viccelek, mert még nem nagyon jutottam el odáig. Talán majd eljön a nagy áttörés egyszer, nemsokára. Akkor viszont lehet jól jönne egy szponzor, meg igazából több is.
- Ha gondolod,tudok egy-két jó szót szólni az érdekedben, vannak jó kapcsoaltaim a Ferrarinál. - nevetem el magam. De amíg nem ismerem úgysem fogok kampányolni mellette, csakis a legjobb jár a sofőröknek és a csapatnak, nem engedek olyanokat a közelükbe akik csak nyerészkedni akarnak belőlük. Aztán lehet a bátyám jobban járna egy jó szponzorral, de akkor meg apámtól kapnék ha beválna, nehéz helyzet ez, két tűz között élni.
- Igazából a volán mögé születtem, de itt nehéz megtalálni a helyem, mármint a pályán . - mondom szomorúan, de jelenleg elvagyok az utcai versenyekkel is, adnak elég adrenalint, és még fiatal vagyok, bekerülhetek egy kicsit alacsonyabb kategóriájú versenyre, sőt be is fogok, csak még nem tudom, hogyan csinálom a szüleim háta mögött. - De akkor úgy nézem nagyjából egy cipőben járunk. - a sors keze, vagy a véletlen, vagy egyszerűen szuper a sokadik érzékem és mindig megtalálom a megfelelő társaságot magamnak. Még ha nem is fogunk ezután találkozni, mert nem hinném, hogy olyan lány vagyok, aki neki való lenne, akkor is örülök, hogy megismerhetem egy kicsit. Kár, hogy a legtöbb pasi vagy a csajt látja bennem, akit megdugna, vagy csak a Deneuve vért, ami egyenes utat biztosíthatna neki ide. Pedig se nem vagyok egyenes út sehova, se a következő esti program. Nem ítélkezek azonnal, mert szeretek új embereket megismerni, de van valami kis huncutság a szemében, ami aranyos, de ismerem ezt a nézést.
- Fogadjunk, hogy valami nagyon komoly járgánnyal jársz. - hunyorítok, mint aki belőle akarja kiolvasni a választ.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

eretem ha valaki bókol, melyik lány ne szeretné, de nehéz levenni a lábamról egy ilyen kis aprósággal. Bár nem vagyok a nagy romantika híve sem, és nem várom el, hogy dicshimnuszt zengjenek rólam a pasik. Az, hogy csinos vagyok azzal tisztában vagyok, de igyekszem nem ezzel elkápráztatni a másik nemet, inkább kedveljen valaki az eszemért és a természetem miatt, mint a testem egyéb szegleteiért.
- De még mennyire, nem láttál még a rajtvonal mellett üvölteni, amikor pár másodpercen múlt a dobogó, vagy amikor hangosan szidja valaki a csapatom, na akkor tudok kiakadni. - elég viccesen festhetek olyankor és messze áll tőlem akkor a csinos jelző, de van akinek bejön. - Ne érts félre, én olyan mindenkinek szurkolok fajta vagyok itt fent, de ott lent… - legyintek egyet a kezemmel nevetve, lehet nem így kellene bemutatkoznom neki.
A következő mondatán kitör belőlem valami egészen érdekes hang a nevetés mellett.
- Elég kellemetlen lenne, mit mondanánk a sajtónak? A srác, aki a mélybe vetette magát, mi lehetett az oka? - már látom a szalagcímeket. - Kérlek, ne tegyél ilyet, ha akarod egész nap szórakoztatlak. - mosolygok rá, és a kezemet a kézfejére teszem, mintha ezzel a képzelt ugrást vissza tudnám tartani. Szívesen vele tartok ma, és ha szépen viselkedik még apuékhoz is le tudom juttatni, már ha érdekli őt közelebbről egy ilyen gép.
Elég viccesnek tartom, hogy pont itt pont ilyen körülmények között futok össze egy ekkora cég leendő fejével. Ez már nem lehet véletlen, főleg, hogy a cége még akár hasznomra is lehet egyszer.
- Igazából nincs mire szponzort keresnem, apám totál elszigetelődik attól, hogy én a pályára lépjek. Volt egy kisebb koccanásom az egyik futamban pár éve és azóta látni sem akar azokban a kocsiban. - még csak esélyt sem adott, hogy újrakezdjem, pedig tudja mennyire jó vagyok és mennyire akarom. - De lehet ha lenne mögöttem valaki, aki támogat egyszerűbb lenne. - kattog a fejemben a gondolat. Még mondjuk eszembe sem jutott keresni erre valakit, de most, hogy itt van kicsit tényleg kezdhetnék gondolkodni ezen. Ha nem is vajon tudnék megfelelő partnert keríteni?
- Az én hátterem inkább hátrány ilyenkor, főleg ha az apám és a bátyám is ezt űzi, sokkal jobban ismerik a veszélyeit, mint bárki más. De nehogy azt hidd, hogy ennyire jó kislány vagyok. - nevetek rá, de nem fogom minden titkom feltárni egy idegennek. Hiába a szimpátia, még nem került annyira közel a bizalmamba, hogy ezt megosszam vele. Igen ritkán kerülök bele cikkekbe, mert figyelek arra, hogy így legyen, de nem akarom, hogy kitudodjon a piszkos kis titkom.
- A pasik mindent ilyen könnyen feladnak?  - nézek rá kicsit szemrehányóan. - Tudod mennyire nehéz egy nőnek ebben a világban helytállnia? Én mégis itt vagyok, és minden tiltakozás ellenére, biztos vagyok benne, hogy fogok még itt versenyezni. - mutatok a szembe lévő pályára. - Nincsen lehetetlen Caesar, csak tehetetlen. - kacsintok rá. Értem a szülők kívánságát, a féltést is, de a gyerek had menjen az álmai után ha akar, ettől függetlenül tud ő jó lenni másban is ha elég akaratereje van.
- Ne érts félre, biztosan szuper leszel abban, aminek szánnak, de hobbid lehet, szerintem ne add fel, mert félsz attól, hogy anyukád mit szól. Légy kreatív! - így kell belevinni a rosszba valakit. Ebben nagyon jó vagyok, nem erőltetek semmit, de néha pár szó nagy hatással tud lenni az emberre. Ne adja fel senki az álmát, akár hobbiként is igenis csinálja, mert aztán később meg fogja bánni.
- Na jó lehet túl nagy volt a szám az előbb, egy ilyen kocsival mégis miért nem féltenek? - nem egy egyszerű kocsi, rohadt nagy teljesítménnyel, de nem is néztem volna ki belőle azért. A könyököm a korlátra támasztom. - Kár, hogy New Yorkban van. - biggyesztem le az ajkaimat. - Mondjuk az enyém, meg Franciaországban. - kacagom el magam. - Ferrari 458 Italia, természetesen csapathű színben, ajándék volt apámtól és az alku része, hogy nem állok rajthoz vele. Esküszöm csuriban volt az ujjam amikor átvettem a kulcsokat! - teszem a mellkasomra a kezem, miközben kiegyenesedve vallok színt neki nevetve. Ebből könnyen kitalálhatta, hogy mennyire nem vagyok jó kislánya apámnak.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ehet túlságosan vonzónak hiszi azt az oldalamat, aki torkaszakadtából üvölt, mintha ezzel fel tudná tartani a másik kocsit és a miénket előre tolni. Pedig nem, ez csak egy egyszerű, de annál hatásosabb módja a feszültség levezetésének, ami rengeteg lefutott kör alatt felhalmozódik.  
- Ma nem hinném, hogy ez kihozza belőlem, és szerintem egyik kocsink sincsen olyan helyzetben, hogy holnap jó helyről induljanak. De lásd kivel van dolgod és, hogy megháláljam, hogy nem ugrottál le innen. - nevetem el magam. - Holnap az utolsó körökben már lentről szurkolunk és megmutatom milyen, amikor tényleg kikelek magamból. - nagyon remélem, hogy jó helyen végzünk, apám sokat vár ettől az évtől, titokban tudom, hogy a tesómnak is szurkol, de szem előtt kell tartania a Ferrarit, így abban bízik a legjobban, hogy esélyes valamelyik pilótánk a bajnoki címre.
Ha olyan lány lennék, aki csak a jót mutatja mindenkinek, akkor nem kínálnék fel neki ilyen lehetőséget, egyrészt, mert eléggé ijesztő tudok lenni, néha még az istállóból is jelzik, hogy ha ők lennének az ellenfeleim lehet nem mernének a közelembe jönni. Meglepően több nőiesség szorult belém más területeken, de itt mindet elveszítem, de ez számomra nem szégyen, nem ciki, aki annak gondolja azzal pedig nem tervezek hosszú távon még barátságot sem.
- Igen? Rögtön bemártanál mi? - nekem természetes, hogy ennyire közel engedek mindenkit, és ennyire közvetlen vagyok, így érzem jól magam, így vagyok teljes, nem rejtegetve önmagam és nem bezárkózva valami hülye szerep mögé. Van akinek sok, van akinek pont jó, engem így neveltek.
Őszintén nem tudom akarok e szabadulni tőle, egész jó társaságnak bizonyul, bár tényleg nem ez volt a tervem mára, de úgysem olyan izgalmas ez a mai menetrend és úgy hiszem ma még nem megyek le apámékhoz, így szépen elleszünk mi ketten idefent. Aztán, hogy holnap találkozunk e azt nem tudom. Ha rám akarna nyomulni én valószínűleg feltenném a kezem és hátrálnék, így meg ha nem vagyok fektethető akkor lehet nem is vagyok annyira érdekes. De persze ne ítélkezzek előre, tudom, de túl sok volt a rossz tapasztalatom, a jók már sajnos elenyésznek.
- Vissza fogok, de az a baj, hogy a teljesítményem közel sem lesz a régi, sokkal jobb leszek öregem, sokkal jobb! - váltok a komolyságról sokkal lazább módra. Általában szerény vagyok, úgy mindenben az életben, kivéve a vezetésben. A legjobbtól tanultam már 8 éves koromban a gokart pályát koptattam, erősen felügyeltek már akkor is, de olyan akartam lenni, mint a tesóm, majd mint apám. - Fejlődni kell, de őszintén, szerinted itt melyik sofőrre nem férne rá? - kicsit vissza próbálok venni a kritikus énemtől, mert minden pilótában van valami amit kifogásolni tudok külső szemlélőként.
- Félre ne érts apám a példaképem, de ő az apám, nem ismeri annyira a határaim, mint én. - imádom őt, nekem sokáig ő volt az Isten, a nagybetűs ember, most is az csak kicsit túl szigorú.
- Szóval te egy elfoglalt ember vagy, mégis van időd idegen csajokkal társalogni, akik éppen így ismeretlenül is beszólnak neked. - nézek rá kérdőn, mosolyogva. Gondolom nem a két szép szememért maradt velem, vagy de lehet pont azért, nem érzem benne, hogy nagyon a nevem érdekelné vagy azok akik még viselik, így marad a B opció, hogy meg akar fektetni, vagy az elképzelhetetlen C, hogy esetleg normális is lehet.
- Mázlid van, hogy New York-ban élek, még, ha egyszer úgy adódik lehet kihívlak egy versenyre. Na ott lehet igazán tanulni. - nem sokáig maradok ott, de mindig az lesz a második otthonom, amit anyám miatt többször kell látoganom, mint amúgy kellene. Még az is lehet eme csodás beszélgetésből egy jó kis üzleti társulás lesz, akkor viszont több okom lesz majd New York-ba járkálni.
- Azt hiszem bírom az öreged, hogy ennyire nem fél az asszonytól otthon. - nálam már régen nem voltak együtt apuék, amikor megkaptam a kocsit, anyám meg már beletörődött, hogy nem egy épeszű család vagyunk és a gyerekei is elmebeteg módon rajonganak a nagy teljesítményű autókért, na meg a gyorsaságért.
Kérdése meglep, főleg, mert egy olyan opciót mutat magáról, amire nem számítottam, kicsit mégis az utolsó verzióhoz hajlik. Nem tudom eldönteni, hogy ez egy randi felkérés vagy csak tetszik neki, hogy valaki folyamatosan megmondja a véleményét és beteg módon vágyik rá este is.
- Nem nézem ki belőled, hogy vacsorás típus vagy. - mondhatnék egyszerűen igent, de még nem vagyok teljesen biztos benne, hogy mik a szándékai. - És tényleg nem nagyon ismerlek, ja és a számomat sem fogom megadni. - kacsintok rá, majd folytatom. - De ha van hamburger és nem kell késsel és villával enni, akkor benne vagyok. - mosolygok rá, nem veszem randinak, még, aztán kiderül, hogy alakul az este. Az étteremnél messzebb úgysem tud csábítani, ahhoz kicsit többet kell mutatnia magából. Úgy hiszem ő mindig megkapja amit szeretne, legyen szó csajokról vagy bármi másról, nem játszani akarok vele, mert ez nem a stílusom, egyszerűen csak ilyen vagyok, néha az az érzékeny nő, akinek már elege van a pasik állandó játékából. Igenis dolgozzanak meg ha akarnak valamit és csábítsanak el, cserébe nem leszek hülye picsa,és nem akarok minden fancy helyre randira vitetni magam. Megelégszem azzal ha egyszer megmutatja nekem azt a McLarent New Yorkban.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

gyekszem nem mindig előre ítélkezni, mert tényleg nem sok értelme van, viszonylag jó emberismerő vagyok, de a nem a lejobb, kell egy kis idő amíg ki ismerek valakit. Lehet vele szembe tévedtem egy kicsit, és mégsem akkora nőfaló, mint hittem, vagy legalábbis nálam annyira mégsem próbálkozik be.
Emlékszem, amikor kisebb voltam tök undinak tartottam ha valaki egy pasival jár, meg a csókolózás, csakhogy nagyon sokáig kitartott nálam ez az időszak, persze, hiszen férfiak között nőttem fel, apu nem akarta, hogy felnőjek, mindig a kislánya akarta, hogy maradjak, az a naiv kislány, akinek mesélte, hogy a pasik mennyire rosszul tudnak bánni a kislányokkal. Na jó ennyire nem vette véresen komolyan sosem, mert egyszer talán ő is akar majd unokákat, de nagyon szerette volna ha sokáig távol maradok a pasizástól. Sikerült neki, nem mintha annyira lett volna kedvem hozzá, de lehet csak a kevés motiváció miatt, mert itt soha senki nem próbálkozott be nálam, apám szemei mindig rajtam voltak nehezen tehették volna meg.
Mindenesetre megadom neki a lehetőséget, hogy tényleg egy barátság kezdete lehet és ha sikerül meggyőznie a fiúkat is holnap, akkor lehet nincs akadálya ennek a további társulásnak sem.
- Na jó, majd egyszer megmutatom, a bátyám kihívott maga ellen, apám megígérte, hogy felkészít, még az is lehet,hogy ott te fogsz nekem szurkolni a célban. - mosolygok rá, igaz, hogy egy kósza felvetés volt ez a verseny amikor éppen lecsesztek, de ha már megemlítették, akkor kapaszkodni fogok bele és rájuk fogom az egészet így fogok a pályára lépni ismét.
Nem akarom, hogy az egész napom a saját fényezésemmel menjen el, pedig tényleg nagyon szeretem magam fényezni ha vezetésről van szó. Nem kell gondolkodnom, pedig nagyjából félórája ha ismerem, mégis olyan könnyű vele a társalgás. A nagy szám persze sokat segít, de sokszor át kell gondolnom mit is mondok, vagy mit szabad mondanom, hogy ne az legyen belőle másnap, hogy Deneuve kislány mennyire elvetemülten pasizik a VIP részlegen. Viszont az mindenképpen segít,hogy ő sem fogja vissza magát.
- Lehet a pilóták ebben jobbak viszont biztos egyik sem lenne képes elvezetni egy akkora céget ami rád vár. - nem csak lehúzni tudom az emberek önbecsülését, meg tudom néha villantani igazán kedves énemet is, és teljesen őszintén teszem. Én nem akarnék és nem is tudnék az üzleti világban boldogulni, ehhez is kell a tanulás és a versenyzéshez képest ott sem elég idősebben elkezdeni. Ha nincs a véredben az üzleti érzék, akkor nem nagyon fogsz tudni boldogulni abban a világban. De belőle ez nem hiányzik, olyan egyszerűen forgatja a szavakat, hogy még engem is kezd elkápráztatni, pedig azt elég nehéz.
És igen, megvan hol erősebbek a nők, hol legyőzhetetlenek, mi sem bizonyítja jobban, mint a mondandója. Egy védelmező anyánál nincs is ijesztőbb.
- Küldd el inkább bungee jumpingolni, az talán kevésbé félelmetes, mint egy anya haragja. - nevetem el magam, teljesen tisztában vagyok azzal milyen is ez, nem egyszer tapasztaltam én is otthon, csak nálunk anyunak több gyerek miatt is kellett aggódnia. A pasiktól bezzeg ő sosem féltett, megbízott a megérzéseimben és sosem csináltam hülyeséget, így nem is volt nagyon más választása. Még az ilyen huncut szépfiúk is könnyen a közelembe tudtak férkőzni, még akkor is ha hirtelen rossz képet festettem róluk a fejembe, de a legtöbb ezen a ponton már nem volt a társaságom része, mert mindig határozottan gyorsan elbaszták a dolgokat.
A meghívásán meglepődök, de azon főleg, hogy bevallja, hogy igazam volt, nem kellett volna megtennie, mert most erős vágyat kezdtem érezni, hogy jobban megismerjem. A sikeres egyedül tervezett hétvégéből teljesen más valami kezd alakulni, de ez nem feltétlen rossz, mert bármikor leléphetnék, hogy egyedül élvezzem a mai napot, de nem akarok.
- Itt szálltam meg a Hôtel de Paris Monte-Carlo-ban. - mosolygok rá.- Én értékelem ha valaki ennyire őszinte, szóval add a telefonod. - nyújtom a kezem, ha odaadja beleírom a számom. - Mond hányra legyek kész, de kalkuláld bele, hogy nőből vagyok és addigra úgysem leszek. - nevetek fel, és közben alaposan átgondolom mennyire teszem jól ha elmegyek vele, már biztosan egy randira. Egyelőre nem jelez a megérzésem, hogy rossz lenne, elvégre csak egy vacsi, ha mégsem jönne be neki amit én hirtelen adni tudok kihátrálhat, vagy csak egyszerűen faképnél hagyhat. De ha megelégszik szerény társaságommal az este és holnap nem akarják apámék sem kicsinálni odalent, akkor lehet lesz még egy okom New York-ba utazni többször.
- De csak tudd, hogy csak a képek miatt adom meg! - mosolygok rá, némi komolyság erőltetve magamra, majd kitör belőlem a nevetés, ami egyáltalán nem nőies és kicsit sem szexi. Én értékelem ha egy srác nem csak a kacsintgatós, csajozós szöveggel próbál meg bevágódni, vagy egyszerűen csak nem próbál hanem meg is teszi, sokkal tökösebb, mintha órákig rendelné a csajnak a piát, csakhogy elég részeg legyen már, hogy hazamenjen vele. Kell a pasiknak is egy kis agyhúzás, hogy kiderüljön ér e nekik annyira az adott csaj, hogy kicsit küzdjön érte, nem lovagot keresek, de tényleg örülnék ha nem kellene mindig csalódnom bennük.
- Én bízom benne, hogy elég menő helyre tudnál vinni, de szerintem nem foglak meglepni azzal ha azt mondom inkább menjünk a partra kajálni valami egészségtelent? - nézek rá kicsit félve, vajon mennyire jó jel, hogy már rögtön módosítok a tervein. Sosem akartam felülbírálni a pasik megfelelő randihely választását, de valljuk be egyikünk sem néz ki olyannak, aki egy laza zene mellett homárt eszeget, bort kortyolva. Ha nem akarja a lazább estét, akkor nekem az is menni fog, voltam pár gála esten ahol meg kellett mutatnom hercegnői énemet is, így nem fog nehezemre esni, de ha már jól akarom magam érezni és magamat adni,akkor inkább egy sétálgatós este az ami ezt kihozza belőlem.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

enne teendőm a mai napra, de nem akarok most velük foglalkozni. Mindig megtalálom mivel üthetem el a legjobban az időmet, most éppen Caesar lett a kiszemeltem, nem hittem, hogy egy gyors beszélgetésből idáig jutunk. Éppen csak egy pár percet akartam feltartani, de úgy néz ki az estéjét is nekem adja.
- Ez esetben te lennél az első rajongóm, és remélem majd ha befutok megalapítod a Savi fan klubot, mindig is vágytam egy ilyenre. - ironizálom túl egy kicsit a végét. De jól esne ha valaki így szurkolna nekem, mármint a családomon kívül. Mondjuk ők inkább a körmüket rágnák és várnák mikor csapódok újra a falnak, mint a legutóbb. Mentségemre szóljon, hogy az nem az én hibám volt, gondok voltak a kocsival, és már éppen álltam volna ki, de megadta magát a szerkezet. Egy ilyen kis apró hiba miatt vehettem le a bukót egy időre, de ha ilyen szuper szurkolóm lesz mint Caesar lehet még az eddiginél is több ösztönző erőm lesz a visszatéréshez, vagy  folytatáshoz.
- Azért holnap megnézem mit tudsz, remélem nem egyedül kell majd szurkolnom a csapatnak. - bököm oldalba óvatosan, hogy ne okozzak túl nagy nyomást. Bátyám volt sosem a barbik voltak a középpontban már kislányként sem, sokkal inkább próbált meg a fiús dolgokba belevinni, mint én a lányosokba őt. Meg neki menőbb haverjai volta, akik imádtak, így nyilván velük lógtam, de emiatt talán kicsit a stílusom is olyan lett, mint egy fiúé, mondjuk ezen már sokat javítottam, de vannak mozdulataim amiket le se tagadhatnék, hogy a bátyámtól tanultam.
- Majd ráfogjuk, hogy meleg van. - aranyos, ha egy pasi elpirul, bár tudom, hogy csak viccnek szánta. Már korán reggel tudtam, hogy levakarhatatlan lesz a mosolyom, és igazam is lett, csodás napunk van, nagyon jó idő van, és én csak halmozom az élvezeteket a pálya szélén. Mondanám, hogy olyan könnyen megy az ismerkedés, de az én életem egy kicsit bonyolult, New York-ban élek, Dijon az otthonom és a világ minden pontján lakok, ha úgy van. Nem mondom, hogy ez egy tökéletes kapcsolat alapja lehet,m ég ha csak barátságról van is szó. De már előre sajnálom azt a fiút, aki elrabolja a szívem ha csak egy időre is. Nem vagyok az a lány, aki állandóan a pasijával akar lógni, kell a szabadság egy kapcsolatban is, főleg ha egy olyan lánnyal jár az illető, mint én. Nehezen vagyok kezelhető olykor, de cserébe minden bizalmát el tudom nyerni, hiába a nagy távolság vagy a kevés találkozás, én nem fekszek be soha senki mellé ha valaki mellett elköteleződtem.
- Azt hiszem anyámékat össze kellene engedni, tökéletesen megértenék egymást. - anyu is hasonlóan próbálkozott régen, tőle is félt az egész család ha valami olyat tettünk, most már csak legyint rá, de tudom, hogy csak azért mert nincs senki aki megértse őt.
- A nyílt lapokat szeretem Caesar, és valahogy reméltem, hogy nem lőttem mellé, amikor megláttam a formás kis hátsód, a korlátnál. - nem nem a fenekét néztem igazából tényleg elég random jöttem ide hozzá, de egyre jobban kezdem elengedni magam a közelében, nem mintha eddig nagyon visszafogtam volna magam. Azért a korábbi mondatomon elnevetem magam, ne vegyen túlságosan komolyan, mert szerintem egy ilyen helyzetben sosem leszek komoly. - 7-re kész leszek! - vigyorgok rá, majd a pálya felé fordulok, ahol valami történés van. Nem látom rendesen így lábujjhegyre állok, mintha az bármit is segítene. Kicsit megnyugodok, mert úgy hallom nincs nagy baj, de még mindig érdekel mi történhetett az előbb. De figyelek közben Caesarra is.
- Komolyan. - vigyorog rá, kicsit izgatottan. - Lehet, hogy nagyon puccosba nyomom itt ebben a szerelésben, de pályán kívül sokkal lazább vagyok. Na meg étteremben nem tudlak berángatni a vízbe. - kacsintok rá, majd előkapom a telefont.
“Nyugi, kicsim,minden okés, a bátyád megcsókolta a gumi falat, az áruló.” - apám SMS-én felkacagok, tudja, hogy azonnal szólnia kell ha valami van, főleg ha a nagyobbik felemmel történik valami.
- Az hiszem a tesómnak ma nincsen szerencse napja. - teszem el a táskámba mélyére a telefont és visszaereszkedek, nagy magasságokból, hogy újra a talpamon álljak.
- Szomjan halok, jöhet egy limonádé. - hátat fordítok a pályának és elindulunk a büfék felé. Mosolyogva tenyerelek a pultra és kikérem az italom, meg egy perecet és megvárom, hogy ő is kérjen.  
Amikor megkapjuk őket nem megyek vissza a korláthoz, hanem keresek egy árnyékos helyet és leülök.
- Itt még akkor is történik valami, amikor elcsendesedik minden. Voltál már éjszaka a pályán, amikor nincs itt senki? - hülye kérdés, nem engednek be senkit, olyankor ha itt vannak a kocsik, de azért nekem más bejárásom van ide. Volt amikor kislányként beosontam az éjszaka leple alatt és a meleg betonra fekve bámultam a csillagokat. Ez a föld ha mesélni tudna, millió dolgot el tudna mondani, még akkor éjszaka is hallottam, ahogy több évtizedes történelem ment végig rajtuk. Mások a pónikért voltak oda, én ezért.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

agyon sablonos lenne rávágni, hogy piros? De talán mégsem az a kedvenc színem, sosem volt kedvenc színem, mindig mentem a piros után, mint gyerekkorom színe.
- Fekete! - vágom rá egy kis gondolkodás után. - De megnéznélek rózsaszínbe feszíteni. - kétség sem fér hozzá, hogy ehhez a cuki pofihoz simán passzolna az a szín is. Ez egy elég abszurd beszélgetés, főleg, hogy nem is versenyzek másrészt, mert nemrégen még nem is ismertem ezt a srácot, most meg a legféltettebb titkomat is megosztottam vele. Ez jó vagy rossz hatással van e rám, az kérdéses még, de ameddig ennyire nyíltan tudok nyilatkozni az életemről addig azt hiszem nincs gond.
- Eddig elég  jónak mutatkozol. - mondom kicsit halkabban, de mégis határozottan. Nem mondom, hogy nem nyűgöz le néha, de nem csorgatok nyálat senki után ennyire nyíltan. Egy pasi volt az életemben, aki után évekig epekedtem, most is éppen ott feszít valamelyik Ferrariban és biztosan készül valamilyen csajjal majd este kipiheni a holnapi napot előre is. Ez is ez egyik oka annak, hogy ma inkább itt vagyok, de ezt még magamnak is nagyon nehezen tudom bevallani. Ettől nem zárom el a szívem, mert tudom, hogy a rövid kapcsolatok is tudnak adni nekem valamit, amivel építhetem magamat. Szerintem nincsen rossz kapcsolat, vagy ha mégis az is csak segít az életben megerősödni. Részben ezért is örülök a társaságának, mert most nem rá gondolok, hanem az új ismerősöm jár az agyam ezerrel.
- El sem tudom képzelni mit kapnánk mi ketten ha anyáink egyszer összeülnének. - nekem szerencsére egészen keveset kell hallgatnom anyám intő szavait, de ha lenne valaki akivel ezt megbeszélhetné akkor lehet jobban kinyílna a szája ezzel kapcsolatban. De persze örülnék neki, ha valakivel meg tudná beszélni az aggodalmait, talán könnyebb lenne neki.
- Főleg ha így kinyomod. - nevetem el magam, most valóban megnézem azt a hátsót, de csak hogy egy kicsit növeljem az amúgy sem kicsinek tűnő önbizalmát, de ennyi kell, ennyi hülyülés belefér szerintem még ilyen friss ismertségnél is. Amúgy sem szeretem nagyon tartogatni a poénjaimat a sokadik találkozóra, annyira jók, hogy kár lenne.
- Akkor mindenképpen veszek fel fürdőruhát. - amúgy is ez lett volna  a tervem estére, nem vágytam nagy bulira, nem iszok alkoholt, ha autók közelében vagyok, meg amúgy sem igazán. A bulikból meg most egy ideig elegem van, néha ki kell tombolni magam, de ezt a holnapi napon meg fogom tenni.
A bátyám nem is lehetne szerencsétlenebb, ha így haladunk csak két kocsinak szurkolok holnap és oda a nagy tombolni akarásom. Persze a holnapi nap fontosabb, de nem lett volna rossz ha az időmérőn is mutat valamit. Fontos lenne jó helyről indulnia, mert hiába jó sofőr, már a mi pilótáink is erősen verni fogják őt, tapasztaltabbak a legtöbben nála, és régebbi motorosok. Kicsit későn tudta hozni azt a formáját, hogy feljusson a nagyok közé, így van még mit pótolnia.
Az ital jó ötlet volt tőle, hajlamos vagyok annyira belemélyedni a beszélgetésekbe, hogy teljesen kiszáradok, de ez van ha jó a társaság meg főleg a téma.  Amikor a fenekem végre kényelembe helyezem nagy sóhaj hagyja el a szám. Már tudom, hogy ide nem veszek fel magassarkút, sem semmilyen kényelmetlen cipőt, de hiába a kényelmes szerelés, még akkor is sokat álltam ma, főleg a napon, így jól esik a kicsi árnyék és egy kis ülés is.
Beleharapok a perecembe és vigyorogva nézek rá, amikor értelmezi az enyhe utalásom az esti program folytatására. Évek óta nem tettem ilyet, társasággal meg igazából még sosem, egyáltalán én képes vagyok csöndben feküdni és bámulni a csillagokat valaki társaságában? Az annyira nyálas is lehetne, de most még lehet inkább izgalmas, mert már nem biztos, hogy el tudom bűvölni a pálya felügyelőket, akik este vigyáznak a helyre, így óvatosnak kell lennem, nem kapnék érte semmit ha elkapnának, de úgy olyan unalmas lenne.
- Miért ne? - húzom fel a szemöldököm, szeretek veszélyesen élni, így nem a bejáraton fogunk bejutni, van egy titkos kis helyem, ahol erre a pályára könnyedén bajutok. Minden centiméterét ismerem a helynek, íés tudom hol a legjobb a kilátás a pályáról.
- De azért kérlek szólj ha túl sok vagyok, mert képes vagyok elrugaszkodni néha a valóságtól és egy kicsit túlságosan belemenni ilyen vakmerő dolgokba. Kicsit bevallom adrenalin függő vagyok. - mondom neki félig pereccel a számban. Lehet ha eddig még egy apró jelet is mutatott felém, most hamar elűzöm ezzel a roppant nőies evéssel és a meglehetősen vad gondolataimmal.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

nyukám arra nevelt, hogy legyek mindig nagyon illedelmes a fiúkkal, de húzzam meg erősen a határokat és ne engedjem erőltetni a dolgokat. Apám annyit mondott, hogy ameddig nem bánt meg addig beszélgethet velem bárki a másik nemből, de annál tovább ha lehet ne menjünk. A bátyám, na igen, ő egyenesen beveri annak a képét aki csak csúnyán néz rám. Szerencsére még nem volt rá példa, de szokta mondogatni, de amilyen nevelést kaptam, és ahogy felnőttem szerintem nem kell félteni engem.
- Már alig várom, hogy lássalak a pálya szélén. - képzelem el az idilli pillanatot, ami főleg azért is izgat fel jobban, mert a vérem is felforr ha arra gondolok, hogy megint a pályán repesztek. De elhessegetem az álmokat és visszazökkenek a valóságba, hiszen itt vagyunk és valljuk be most sem olyan rossz a helyzetem, van miért boldognak lennem most is.
Már nem úgy veszem a bókjait, mint az elején, érzem, hogy én tényleg elpirulok egy kicsit. - Fogjuk a melegre! - nevetek fel, majd az arcomhoz kapom a kezem, nem mintha el tudnám takarni.
- Nyugodtan megmondhatod, ha meg akarod kérni a kezem, nem kell az anyukákra fogni. - kacsintok rá, jó parti lennék, rettentő sok lehetőséggel, de ennyi idő alatt is kiszűrtem, hogy még bőven élni akar, így még ha össze is jönne vele valami, akkor sem kellene félnem, hogy egyhamar letérdel. Másnak álom, nekem rémálom, egyenlőre ez az egész lánykérés téma.
Az álom az az, hogy nem olyan pasiból van, aki vissza akar rángatni a való világba, ahol nem sok minden jóra számíthatok, hanem igenis velem tart ha hülyeséget akarok csinálni, márpedig az egész életemet körül lengik a felelőtlen dolgok, alapos átgondolás után, de mindig belevetem magam valamibe, amibe nem lenne szabad.
- Caesar Harlow, ezek után azt kell mondanom, hogy alig várom az estét. - viszonzom a mosolyát, majd követem a tekintetét a kijelzőre. Felpattanok és az órámra nézek, fel sem tűnt, hogy így elment az idő. Most szembe kell néznem egykori plátói igen nagy szerelmemmel és le kell mennem a csapathoz, elég sokáig tudtam húzni az időt, nem mintha kellett volna, mert úgy ment el ez a pár óra, mintha nem is lett volna.
- Fél 7, kedves Uram. - vigyorgok rá, mert ha az agyam a 7-re áll rá, nem leszek kész addigra sem és kénytelen leszek mégis felinvitláni magamhoz, ami még szerintem igencsak korai lenne számomra.
Elköszönünk egymástól és már szaladok is le a többiekhez. Csippan a telefonom, mire előkapom és elmosolyodok.
- Új udvarló? - jön oda hozzám Juan fáradtan, és mögötte battyog az én örök átkom, aki a megjelenésével még most is kikészít. De most mégsem reagálok úgy, mint régebben, felnőttem, elmosolyodok a felismerésen és boldogan válaszolok a kérdésre.
- Őszintén Juan, nem tudom. - teszem zsebre a telefont, majd megyek és váltok pár szót a pilótákkal azaz Vele is. Nem volt időm még beszélni velük, de jobban tettem volna ha most sem teszem.
- Fiúk holnap itt leszek lent és szurkolni fogok. - azaz megjelenik a vad Savi, de hiába titkolják tudom, hogy hiányoztam nekik, ez a vigyor az arcukon elárulja.

Rövid séta után érek vissza a hotelbe, és veszek egy gyors fürdőt. Eszem ágában sincs kiöltözni, így csak felveszek egy fürdőruhát és rá valami kényelmes szettet, ami nem túl hivalkodó, de nem is túl laza, elvégre randira készülök vagy mi.  
A telefonomra pillantok, gyorsan összefogom a hajam és már a liftben is vagyok. Amikor kilépek az ajtón széles mosollyal az arcomon ölelem meg, majd egy kicsit hirtelen el is húzódok tőle.
- Bocsi, megszokás. - én tényleg túl közvetlen vagyok mindenkivel, mondjuk a seggére tett megjegyzés után lehet ez zavarta a legkevésbé őt most. - Remélem nem baj, ha nem gyalog kell mennünk. - lóbálom meg a bátyám kocsijának slusszkulcsát. Nincs messze a part, de mivel neki most úgy sem kell egyszerűen lenyúltam tőle.
- Már ha ha nincs ellenedre, ha ma nem alkoholizálhatsz. - nem magamnak nyúltam le, már sokszor ültem benne, amióta megvan neki, gondoltam ne csak én élvezkedjek, ahogy hallotta bejön neki ez a fajta autó, hát akkor itt se legyen meg nélküle, ha csak egy estére is.
Odaadom neki a kulcsot, majd a kocsi felé intek, itt az ideje egy kis mókázásra, kíváncsi vagyok mit tud a volán mögött. - Ne fogd vissza magad!

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

elesleges azon agyalnom mi lesz majd, hova tartok vagy mit fogunk csinálni az este. Egyenlőre egész jó benyomást kelt bennem ez a fiú. Már a napomat is feldobta és ha fele olyan jó lesz az este, mint ahogy terveztem, akkor már megéri belemenni ebbe a talákozóba.
Szeretek sminkelni és kiöltözni, de nem itt, mert elég hamar leolvadna rólam a nagy melegben. Meg úszni megyünk, vagyis oda is, így teljesen felesleges bármit is magamra kenni, a terveim szerint igen hamar fog lekopni rólam. Régen voltam Monacóban, nem tudom már hol tudunk egy jót majd csobbani, mert elég sok mindent beépítettek, de szerintem lesz bőven időnk, főleg, hogy nem a lábunkra kell bízni a tempót, vagyis igazából csak Caesar lábára, mennyire meri megtolni ezt a csini kis kocsit.
Nem kések, nem szokásom, de valóban lassan készülök el, nem azért mert sokat válogatok a gönceim között, hanem mert mindig későn kezdek el készülődni, és mindig kapkodni kell, hogy meglegyek. Rossz szokás, de már próbálok ezzel kalkulálni induláskor.
Ösztönösen megyek felé és ölelem meg, de amikor bocsánatot kérek, nem látom az arcán, hogy bármi gondot jelentene neki. Bár kissé esetlenül próbálta viszonozni, de ráfogom, hogy váratlanul érte.
A kocsikulcs lassan pörög az ujjamon, és az arca sok mindent megér, de egy kacagást mindenképpen.
- Akkor ez ma estére a tiéd lehet. - adom át neki a nehezen, na jó nem, megszerzett kulcsokat. A bátyám nem nagyon szokott vezetni a versenyek alatt csak a verseny kocsikat, így ez csak ott árválkodott volna a hotel garázsában, de ragaszkodik hozzá, hogy mindenhova magával vigye, így szerencsémre egyszerűen be tudtam tőle nyúlni.
Keze a derekamra csúszik és nyom egy puszit a hajamba, én csak mosolygok, örülök, hogy egy kis vidámságot tudtam okozni neki, meg magamnak, hogy meglesz a  hétvégi gyorsulás is, remélem nem puhapöcsés meg meri indítani a pacikat.
- Azta, máris hevesebben ver a szívem. - kacagok a mondantán, de közben tényleg megindulta szívem, Monaco utcáin, ezzel a szépséggel, igen szívet melengető érzés lesz.
Kinyitja előttem az ajtót és beülök, fura érzés ezen az oldalon ülni, de most igazából megfelel. Amikor beszáll mellém mosolyogva nézem, ahogyan otthonosan mozog a kocsiban, persze, hiszen ismerős neki ez a fajta. Felbőg a motor, hátrahajtom a fejem és becsukom a szemem, zene füleimnek. Bekapcsolom a rádiót, nem mintha kellene emellé a hang mellé, mert csodálatos, de jó lesz ez aláfestésnek az útra.
- Kérlek, adj neki! - kérem miközben konkréten könyörgök neki, hogy ne kímélje a járgányt. Kell neki,hogy meghajtsák és nekem is, ahogy az arcát nézem neki is, szóval ne finomkodjunk.
Meglepően jól kezeli a kocsit, úgy vonulunk végig az utcákon, mintha csak mi lennénk rajta, a zenét felhangosítom és kiáltok egy hangosat, amikor eltűzünk egy hosszabb sor mellett. Ügyes, nagyon ügyes.
- Taníts mester! - nevetem el magam, miközben lehúzom az ablakot, hogy a vad szellő egy kicsit összekuszálja az amúgy is kócos fürtjeimet.
Visszavesz a tempóból és bekanyarodik a nyugisabb berkekbe.
- Ennyi volt? - nézek rá kicsit szemrehányóan, de valószínűleg még csak bemelegített, a vacsi után még bőven lesz időnk autózni is akár.
- Nekem megfelel. - vágom rá egyből, csak legyen kaja, valami jó cukros lötty, amit magamba tudok önteni és már boldog is vagyok.
Leparkolunk én gyorsan lenyitom a napellenzőt, hogy mennyire tépte szét a fejem a szél. Eléggé, de nem olyan vészes, hogy ne tudjak emberek közé menni ezzel a fejjel, így kiszállok.
- Ritkán engedem át a volánt, szóval adj magadnak egy óriási pacsit, hogy önszántamból tettem. - vallom be őszintén. Nem az önbecsülése miatt adtam oda neki a kulcsot, igazából kíváncsi voltam, hogy mit tud és mennyire tud elkápráztatni, elvégre leendő tanoncom áll mellettem. Nem mondom, hogy tökéletese a technikája, de azért az én verseny kategóriámban vannak sokkal rosszabbak is nála, így le a kalappal előtte.
A hely nem túl elegáns, így nem érzem feszélyezve magam a rettentően nem oda való ruhám miatt, tökéletes. Pár szem erősen rám szegeződik, Monacóban eléggé kenik-vágják a sportunk történelmét, így itt is biztosan vannak nagy F1 fanok, akik tisztába vannak vele ki vagyok. Rájuk mosolygok, de nem őszinte a mosolyom, pár telefon is a magasba emelkedik és már lövik is e vakus képeket az arcomba.
- Kérjük ki a kaját és menjünk le a partra. - kérem kicsit kétségbeesetten Caesart. Általában körülöttem nincs ekkora felhajtás, de néha előfordul és én ezt annyira nem tudom még kezelni, így menekülök inkább. A hely tökéletes és nagyon szeretnék itt maradni, és kajálni egy jót, de itt kijön belőlem az elveszett lány, és olyan oldalam bújik elő, amit nem szeretek megmutatni senkinek. Az az igazi kislány, aki legszívesebben elbújna most Caesar mögé és ott maradna amíg leül a vihar. A parkoló felé nézek és már látom, hogy a kocsi is tele van fotózkodó fiatalokkal, pedig Monacóban nem olyan ritkák ezek a kocsik az utcákon.  
- Nem egészen így terveztem, sajnálom! - odasétálok a pulthoz és kikérek két üdítőt, amíg kitaláljuk mit akarunk enni. Egy kis időt még kibírok a telefonok gyűrűjében.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

gyátalán nem volt célom,hogy ezzel a kis tettemmel elkápráztasssam, sokkal inkább akartam magamat egy kicsit, mint őt. De nyilván nagy öröm, amikor valaki úgy ül be egy autóba, mint ő, amikor érzi a kocsi lelkét és nem csak kitapossa a belét, mint a legtöbb amatőr vezető.
- Akkor teljesítettem a célom. - vigyorgok rá, de azért még lennének terveim vele az este folyamán, így ez nem teljesen igaz. Ilyenkor szokott sok lánynak lecsúszni a bugyi vagy fel a szemöldök, amikor látja, hogy mennyire magabiztosan vezeti a srác a kocsit, tényleg nem látszik rajta a bizonytalanság egy kis morzsája sem, miközben hajtja a kicsikét. New York-ban a legtöbb ismerősöm a forgalom és egyéb okok miatt nem nagyon használt autót, vagy ha igen, akkor sem ilyet, ami miatt én is egy metrós lány lettem, kivéve, amikor titokban előszedtem egy remek kis kocsit ott, de sajnos nem volt túl gyakori, és akkor is én vezettem. Ha szét akarok nézni, akkor mindenképpen jó ha nem a kormányba kapaszkodva teszem meg, bár higgadt sofőr vagyok, mégsem tudok lassú tempót diktálni ha beülök egy ilyenbe, így most tökéletes nekem a nézelődésre ez az idő.
- Legyen, menjünk akkor együnk valamit. - pattanok is ki miután leparkolt, majd egy epés megjegyzés után elindulunk az étterem felé.
A helyzet nem éppen rózsás odabent, pedig hangulatos kis hely, de nem nagyon adnak lehetőséget, hogy maradjunk. Én nem érzem magamat ekkora nagy felhajtásnak, hiszen tényleg nem tettem még le semmit az asztalra, mármint ezzel kapcsolatban, F3, eddig jutottam, nem valami nagy szám. Mégis úgy kezelnek néha mint valaki nagy sztárt. Elég fotogénnek születtem, ritkán készül nagyon szar fotó rólam és különösebben a hülye pletykák se érdekelnek olyan nagyon, de most nem csak az én estémet rontják el hanem Caesarét is. Előre látom, hogy a Twitteren és az Instagramon is mennek majd a találgatások, hogy ki ő, és mik a tervei velem. Aztán rögtön elkezdenek vájkálni a múltjába, mindig ezt teszik, így már előre látom, hogy hamar le fog lépni ő is az életemből. Ha ez így lesz, akkor megérteném, mert nem mindenki szeret a középpontban lenni, hamar elülnek ezek a dolgok, de amikor éppen benne van az ember rohadt idegesítő tud lenni és zavaró. Hozzám képest más sokkal rosszabbul tudja viselni, én ebben nőttem fel.
Átadja a szemüvegét, és én mosolyogva elveszem, végig mosolyognom kell, megtanultam,hogy nem adom meg örömöt senkinek,hogy lássa a kétségbeesett arcomat.
A pulthoz megyünk ahol gyorsan kérem az italokat, a pincér is vigyorog, feltűnt neki a felhajtás aminek annyira nem örülök. Caesar egy határozott lépéssel áll be mögém, amire hátra kapom a fejem. Határozott szavakkal küldi el a francba a sok bámészkodót, amiért rettentő hálás vagyok neki. Szóval még léteznek úriemberek, akik tényleg nem nyerészkedni akarnak velem vagy nem azonnal az ágyba vinni, és még a rajongókat is szuperül kezelik.
Amikor belép mellém adok egy puszit az arcára. Tényleg hálás vagyok neki az előbbiért, mert nem lett volna muszáj megtennie, ő mégis kiállt és ezzel levegőhöz jutatott.
- Igen! - mutatok vigyorogva az étlapra és már adja is le a rendelést. Elég gyorsan kapjuk kézhez, mondjuk mennyire lehet bonyolult összerakni egy sajtburgert? Elindulunk a part felé, és megint a kocsi felé nézek, mégis mi a francért akar mindenki egy flancos autóval fotózkodni? De hagyom őket, élvezzék ki, mert aztán kérem vissza még egy útra, mármint újonnan szerzett sofőröm kéri vissza.
- Tudod nem gyakran történik ilyen, és előre bocsi, ha bármi hülyeséget is olvasol a neten majd emiatt. - nézek rá bocsánatkérően, miközben megcélozzuk a partot. A homokban nehézkes sétálni, így a kezébe nyomom a kajám és gyorsan leveszem a cipőm, a meleg homok kellemes a talpamnak, sokkal könnyebbé válik a séta számomra. Keresünk egy helyet ahol le tudunk ülni majd letesszük magunkat és neki esünk a vacsorának.
- Ennyit az étteremről. - nevetem el magam végre megnyugodva a korábbiaktól. Leveszem a szemüveget magamról és az ingemre tűzöm, remélem tudja, hogy ezt nem fogom neki visszaadni szerintem egész jól áll nekem. Jóízűen eszek, miközben hallgatom a hullámok hangját. - Nem tudom hogy vagy vele, de nekem itt sokkal jobban tetszik. - nem kell megválogatni legalább mit mondok, mert nincsenek fültanúk, akik ezer dolgot szőnek majd belőle másnapra. Magamba szívom az élményt, meg a levegőt, mert kicsit félek tőle, hogy az előbbiek után nem akar majd holnapot is velem tölteni, pedig meglepően jó társaságnak tartom, sőt.
Felé fordulok, miközben gyorsan lenyelem az utolsó falatot. - Lehet nem így képzelted el az estédet, de azért remélem nem ijesztettek el. Viszont  totál megérteném ha most inkább visszamennél a hotelbe, vagy bulizni,vagy bárhova ami nem jár ekkore hírveréssel. - jobb ha most lelép, ha nem bírja, mert hiába az a kedves szívem, nem akarom jobban megkedvelni ha ő nem bírja ezt az egészet. - A kocsit is viheted, tudom hol szálltál meg holnap odaküldhetek érte valakit. - mosolygok rá, de már adtam is két pofont magamnak amiért kimondtam ezeket a szavakat, amikor még csak komolyan sem gondoltam. Igazából nem akarom, hogy itt hagyjon, most jönne az este szórakoztatóbb része, de nem ez lenne az első alkalom, hogy egyedül tölteném, így még képes vagyok beletörődni bármibe. Sajnos nem vagyok elég önző, így nem mindig azt teszem amit én akarok. Csak emiatt nem törték még össze a szívem, mert időben engedem a másiknak, hogy leléceljen, sok barátot vesztettem el így, de néha még nekem is rohadt nehéz, hát még annak, aki még ennyire sem tudja kezelni. Őt még annyira pedig nem ismerem, hogy ezt magamtól megítéljem, így bízom benne, hogy olyan döntést hoz, ami neki jó. - Ja és, hogy még jobban kiábrándítsalak. - nevetek fel. - Bár kellemeset csalódtam benned minden egyes percben amióta megismertelek, tudnod kell, hogy még ez sem lesz elég ahhoz, hogy ma a fürdőruhán kívül kevesebb ruhában láss. - hangom már cseppet sem feszült, kihallatszik belőle a bizonytalanság, de tiszta lapokkal játszunk, ezt beszéltük meg, én nem hitegetem, hogy ma megfektethet, viszont cserébe nekem is tudnom kell mennyire is gondolja komolyan ezt az egész találkozó dolgot.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

atározottan nem tett jót nekem ez a pár év kihagyás, sokkal rosszabb formában térek vissza a közszerepléshez. Én választottam, hogy ebben maradok továbbra is de nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz lesz. Egyszerűbb lenne, ha egy ismeretlen autó rajongó lennék,aki úgy dönt, hogy a verseny kommentátorként éli mindennapjait, de az én kombóm egy kicsit vegyesebb és sokkal bonyolultabb. Ennélfogva vissza kell álljon a szervezetem ezekre az alkalmakra is, valahogy dolgoznom kell az arcomon, hogy ne lássák rajtam ha megijedek, vagy ha mérges vagyok. A mosolyom már tökéletes, de a mögötte lévő érzelmeket nem tudom már eltakarni. Mire jó egy szemüveg és egy védelmező férfi az oldalamon, ami szerencsémre most is itt volt. Komolyan olyan oldalát mutatja felém, amit első ránézésre ki sem nézne belőle szerintem senki, nem olyan stílusú pasi, akiből kinézném, hogy ennyire jól kezeli ezeket. De mégis, az emberismerő képesség valóban nem az igazi, de csak így tévedjek és akkor nem leszek szomorú az életem során.
A parton már sokkal jobban érzem magam, minden eddigi idegességemet elviszik a hullámok és a kaja is nagy segítség, mert megnyugtat. Persze, nem tart sokáig ez a nyugalom, mert az agyam egy kis része azt súgja, hogy most kell befejezni ezt az estét, ha sok neki. Elmondom neki, amit szeretnék, de amikor kérdőn mered rám, egy kicsit megnyugszom.
- Hogy őszinte legyek, igen azt hittem ezek után faképnél hagysz. - nevetek vele már felszabadultabban. - Még nem ismerlek eléggé, és persze rád nézni is elég, hogy tudjam, hogy nem ma kezdted a csajozást. De azért valljuk be van ennél izgalmasabb program is, minthogy a rajongók elől bujkálunk és a parton együk a hamburgert. - lesütöm a szemem - Azt remélem tudod, hogy holnapra már mindenki azt fogja hinni, hogy együtt vagyunk. - nevetek fel, mivel eléggé azt veszem észre, hogy őt nem fogják zavarni ezek a hülye pletykák.
- Jó hiszek neked, igazából más csaj társasága az enyéméhez sem ér, így megértem a logikus választásod. - mondom neki komolyan, majd hallgatom, hogy bókjaival megint eláraszt, és fejtegeti, hogy valószínűleg valóban be fog próbálkozni. Ezen nem lepődök meg, sokkal inkább azon, hogy nem azonnal tette, de ez plusz pont neki, és nekem is, hogy a megfelelő korlát társat találtam meg ma.
- Szerintem észre fogod venni ha beadom a derekam. - kacsintok rá, és minden kétségem elszáll afellől, hogy őt talán közelebb is engedhetem magamhoz barátként vagy máshogy ezt már nem biztos, hogy egyedül kell eldöntenem. Nem tervezek, hagyom hadd sodorjon az élet, ahogy akar, abból baj eddig nem volt.
Vicces megjegyzés csak elnevetem magam, mert remélem tényleg csak viccből mondja, az előbbiek után. Majd amikor ő is felnevet, akkor számomra is bizonyossá válik, hogy tényleg így van, szóval nem kell aggódnom, hogy egy percig is komolyan gondolja. Nem vagyok prűd, sőt nagyon is szeretem a testi játékokat, de nem bárkivel és nem csak egyszeri alkalommal. Nekem ez nem megy, nem mindig kell bele teljesen érzelem, de azért mielőtt lefekszek valakivel meg akarom ismerni, valakinek megy enélkül is, én nem ilyen vagyok.
A szexről hamar az apám felé kalandozik a téma, ami enyhe fintort eredményez az arcomon.
- Valószínűleg elég csúnyán fog méregetni. Szerintem már fent is van pár kép, szóval lehet nemsokára kapom a telefont. De ha tisztázod vele, hogy mindenképpen komolyak a szándékaid, és már holnap elkéred tőle a kezem, akkor talán megkegyelmez neked. - szakad ki belőlem a nevetés, apám nem rossz arc, persze félti a kislányát, de tudja, hogy nem vagyok gyenge lányka, aki hagyja magát átverni. Valamennyire bízik a döntéseimben ilyen téren, de az nem azt jelenti, hogy ha valakit én komolyan hazaviszek, akkor nem tornáztatja meg rendesen. Nem mintha bármi lenne köztünk jelenleg Caesarral így ettől talán nem kell tartania.
- Nyugi, majd úgy mutatlak be, mint egy rajongót és akkor rögtön meglesz a közös hang. - apám szereti azokat akiket tényleg érdekel ez a sport és nem csak a pilóták szép szeméért jönnek ki, vagy egy közös fotóért,mert sajnos ma már rengeteg az ilyen. Amikor megtudják melyik hotelben száll meg a bátyám, néha nekem kellemetlen mellette menni, mert a szemükkel levetkőztetik. Persze nekem is van egy ilyen pilóta, akivel hasonlókat tettem volna még évekkel ezelőtt, de nem rajongás volt, abba több is volt,mondjuk félig meddig viszonzott is, csak hát ilyen a formám. - Vagy csak,mint leendő szponzorom, na akkor lehet nem fog kedvelni. - heccelem egy kicsit, de ez az opció biztosan nem fog bekövetkezni.
Vetkőzni kezd, ami jó jel, egyrészt marad, másrészt irány a víz. Gyorsan szabadulok meg én is a gönceimtől és megfogom a felém nyújtott kezét és egészen a vízig el sem engedem. Amikor a lábujjam beleér, felszisszenek, nem hideg, de hirtelen nem esik olyan jól, mint hittem. De nem agyalok, a kezénél fogva húzom be, majd mély levegőt veszek és neki iramodok. A hullámok miatt gyorsan beterít a víz, majd elengedem őt és elmerülök egy kicsit mélyebb részen. Nem vagyok nagy úszó, én a szárazföldön jobban boldogulok, de lebegni imádok a vízen, megnyugtató és kitisztítja a fejem.
- Azt nem teljesen gondoltam végig, hogyan megyünk vissza vizesen. - nevetem el magam miközben a tekintetemmel őt keresem. - Remélem ráérsz, mert így tuti nem ülhetünk be a kocsiba. - már pedig én még akarok egy kicsit kocsikázni, szép ez a hely, kár lenne nem bejárni egy kicsit, holnap már úgysem lesz rá időm, mert este indul a gépem vissza New York-ba. - Meddig maradsz itt? - kérdezem érdeklődve, miközben háton fekve lebegek a vízen.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

míg neki ez egy kis felhajtás, addig azt hiszem nem leszünk olyan nagy gondban. Szavait hallva egyre jobban megkönnyebbülök és kezdem elfelejteni mennyire elbaszta az előbbi a terveinket az étteremben történtek. Megesik, hogy valami nem jön össze, én nem pattogok ilyeneken, ha nem alakul valami a terv szerint, engem csak akkor zavar, ha valaki más is érintett benne, és főleg az én hibám, hogy meghiusulni látszik a terv. Sajnos nem vagyok egy olyan ember, aki képes órákat készülni, hogy elkápráztasson valakit, de ha már a másik tett annyit, hogy elhívott, szeretném ha nem szakítaná félbe semmi sem az esténket.
- Ezek szerint nem, hogy nem hátrálsz meg, még egy másik randit is szeretnél? - nézek rá elképedve, ilyen gyorsan sem vett le valaki a lábamról az elmúlt pár évben, de ha elhív azt hiszem gondolkodás nélkül mondanék igent, ameddig jól tudom magam vele érezni, és tényleg nem érdekli milyen nehéz velem az élet néha, akkor megérdemel ez az egész egy esélyt.
- Ezek után különlegesnek érzem magam. - nevetek fel a szavaira. - Értékelem, hogy őszinte vagy, mármint komolyan nem lenne muszáj én nem várok el semmit tőled. De azért jobb ha tudod, hogy vevő lennék egy lovaglásban  a naplementében. - van egy pár ló a fenekünk  alatt hazafele, és lehet kevésbé romantikus, mint egy igazi négylábú, szőrös nagy állat, nekem mégis sokkal jobban bejön. - De szerintem ezt ígéret nélkül is behajtom rajtad. - mosolygok rá, nem mintha már most vissza vágynék, de hazudnék ha azt mondanám neki, hogy nem akarok még egy jó pár kört megtenni itt Monacóban, egy évig nem fogom látni ezt a helyet, magamba akarom szívni az érzést, amit adni tud, és ha ezt száguldva tehetem meg az még jobb.
- Akkor majd kérlek találj ki valami frappáns nevet nekünk, mert amiket adni fognak azok annyira rémesek lesznek. - volt pár elég mókás pasim a sajtó szerint. Olyan pasikkal raktak össze, hogy még én is csak ámultam, hogy basszus bárcsak, de egy gyors szó váltáson kívül nem történt soha semmi, viszont a képek előtt kitaláták már a nevünket, imádnak kombinálni az emberek, de meg is hagyjuk nekik, hadd higgyenek amit akarnak, nem rontja el senki az álom világukat. - Mondjuk Savisar. - horkantok fel nevetés címszóval, majd a szám elé kapom a kezem, de ettől csak még jobban nevetni kezdek.
- Túl okos vagy Caesar Harlow. - hagyom abba egy kicsit a nevetést. - Igazából amint megláttam eme tökéletes példányt úgy voltam vele, hogy kellesz nekem, nem titkolózok tovább, az a hátsó szerelem volt első látásra. Most meg egyszerűen csak adom a nehezen kaphatót, hogy ne túnjek nagyon forróvérűnek. - veszem fel a félig komoly ironikus arcomat.
Az imádott szülők kedvenc témája is haosnló fejet vált ki belőlem, engem nem gyakran nyaggatnak még a gyermekvállalással, sem a házassággal, tudják, hogy még nagyon éretlen vagyok hozzá, na meg partner is kellene, ami ugye azt jelentené,hogy a család legkisebb tagja is felnőtté válik, amit nem akar senki, köztük én sem. - Viccet félretéve, nem beszélünk neki rólam és a versenyzésről és akkor nem lesz ellenére kulturált beszélgetésbe elegyedni veled. - nem utál jobban semmit, mint ha valaki minden igyekezete ellenére ösztönöz a pályára. - Az első randi után irány a templom? - vigyorgok rá. - Nagyon jó lehetek, vagy csak ennyire be akarsz vágódni apunál. - húzom fel a szemöldököm, persze nem várok rá választ, mert szerintem egyik sem helytálló és úgyis csak a heccelés kedvéért beszélünk ennyire elvetemült témákról. Örülök, hogy nem veszi véresen komolyan a néha igen kemény poén próbálkozásaimat, szerintem egész vicces vagyok, de néha képes vagyok túlságosan is az lenni, ami már nem mindenkinek nyerő, na ők a begyepesedett népség.
Nekem egyszerű másokkal felvenni a fonalat ha beszélgetni kell, társasági ember vagyok, de egy idő után rá szoktam jönni kivel nincs meg a közös hang, ettől függetlenül tudom tovább adni a szépet ha szükséges. Nála is megvolt azonnal, amikor az első kérdésemre jól felelt és azóta sem akar hibázni egyetlen szavával sem. Elmondása szerint tiszta lapokkal játszik, nyíltan, őszintén, amit el is hiszek, mert ennyire egyszerűen csak így tud létezni velem szemben. A nagy szám, a borzalmasan nagy képzelő erőm és a mindent felülmúló világlátásom sem riasztja meg.
Eddig minden olyan tökéletes, csak az a bibi, hogy nem hiszem, hogy tényleg elég lesz fél óra megszáradni. Mindig mindent végig gondolok, lehet, hogy nem a logikus úton cselekszem az esetek nagy százalékában, de most kihagytam egy lépést és ez a vizesen hogy üljünk be a kocsiba dolog volt. Se egy törölköző semmi, nem mintha hideg lenne, de napozni már nem érné meg annyira.
- Inkább hozzád menekülök most is, látod. - mosolygok rá, miközben kitörlöm az arcomból a vizet, Ő volt az aki megmentett a telefonok elől, szóval jelenleg ő adta nekem a menedéket, nem menekülök, na meg igazából nála van a kocsikulcs is, szóval max vele tudok elfutni. - Majd megérted hova sietek annyira, ha odaértünk. - utalok a pályára beosonó tervemre, de ahhoz meg kell várnunk a sötétedést, mert csak úgy a szép. A kocsit itt is hagyhatnánk, nem lenne olyan sok az út a pályáig gyalog sem, de kit akarunk becsapni, egyikünk sem akarja a kétláb meghajtást használni ehelyett a kocsi helyett.
- Na látod, pont emiatt a feszített tempó miatt kell megmutatnom neked Monaco azon részét, amit nélkülem nem tudnál megnézni. - leteszem a lábam, hogy szembe kerüljek vele, addig is kivéve a vízből a hajam és megadni az esélyt neki, hogy legalább megszáradjon valamennyire. - Legszívesebben maradnék, de vissza kell mennem New York-ba. Sok dolgom lesz még, és a hétvégén irány Barcelona. Nekem holnaptól lesz erős a tempó. - kicsit olyan a hangom, mintha arra akarnék utalni, hogy oda is el kellene jönnie velem. De mesélte mennyi dolga van, önző dolog lenne magammal ráncigálni oda is.
Tenyerem a víz felületére teszem és hagyom hullámozni, olyan könnyűnek érzem magam, olyan egyszerűnek tűnik minden, mint egy mesevilágban. Már nem nagyon vannak a vízben rajtunk kívül, mindenki ilyenkor megy vacsorázni vagy vonul vissza a hotelbe. De mi most kezdjük el az estét.
- Amúgy, ami a segedet illeti, így vizesen még jobban tetszik. - kacsintok rá, majd feltűnően vizslatom meg a hátsóját, és lefröcskölöm, előjön belőlem a nem annyira elrejtett gyermeki énem, aki képes volt órákig a vízben lubickolni. Kiemelkedve a vízből libabőrös leszek, szóval már annyira nem bírom sokáig idebent, az utóbbi időben inkább a parton napoztattam magam, mint a vízben, ahogy öregszem annál jobban hagyom el ezeket a jó szokásaimat és válok egy kicsit olyanná, mint bármely másik lány.
- Ne gyere, menjünk ki száradni. - nyújtom felé most én a kezem, mintha attól félnék, hogy egyedül nem talál ki.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆