Nem érzem a kezeimben a bugit egy jó főzőcskézéshez, de igazából sosem éreztem. Remélem nem fogom a végén annyira megkedvelni, hogy mindig főzni fogok, bár talán ettől nem kell tartanom. Ha meg is mutat nekem Lumie prá fogást nem biztos, hogy több időm lesz főzni, de néha egészen biztos, hogy jót fog tenni nekem ez a tudás. Elvégre éttermet nem akarok nyitni, de egyszer ha felnövök és valaki megszán és netán megkéri a kezem, nem lesz olyan rossz ha van a tarsolyomban egy-két fogás. Bár eddig csak egy ember van, akinek talán, nagy nehezen, ha tényleg okosan érvel mondanék igent, de ez nem a közeljövőben fog bekövetkezni.
Reggel még beugrottam Danny-hez, hogy megbeszéljem vele, hogy a holnapi napon nem jönnék be, ami neki teljesen okés volt, Brian úgyis tartozik nekem, majd ő helyettesít.
Amikor hazaértem megpróbáltam valamit kezdeni a konyhával, egy kis rend, vagy valami, hogy úgy nézzen ki, mint ahol nem robbant bomba. A végeredmény egész szép lett, de azért látszik, hogy egyedül élek. Nem sok minden van, amivel tudunk majd gazdálkodni, mármint eszköz, de talán megteszi majd. A hozzávalókat beszereztem, és a koktélokhoz való is a hűtőben és a mélyhűtőben pihen, legszívesebben meginnám már most, de egy ideje nem nagyon vágyom arra, hogy felejtős estém legyen a sok alkoholtól. Túl sok mindent baszott el számomra ez a dolog, szóval inkább nem kockáztatok. Igaz ez most más lesz, barátnővel leszek, és még az agyam sem akarja, hogy más pasi hozzám érjen, szóval azt hiszem jó irányba tartok.
A telefonomra nézek és leülök a kanapéra, amikor úgy érzem vendég kész a hely, mármint Lumie kész, azért annyira nem csináltam nagy rendet, ő tudja milyen vagyok, nem fogja különösebben zavarni ha valami nem áll tökéletesen.
Amint a seggem leér a kanapéra máris csönget, milyen pontos és én is egészen jól felkészültem az estére. Mintha valami nagy dologra készülnénk, mondjuk megváltani a világot. De lehet nekem ez azt is fogja jelenteni.
Az ajtóhoz sétálok, mire egy szatyorral találom szembe magam, amit a kezembe nyom, és már rohan is a mosdóba. A kis hólyag átka.
A konyhába lerakom a táskát, és büszkén nyugtázom, hogy nem bízott a felszereltségemben, és hozott egy két dolgot. Azt hiszem ismer eléggé, meglehet van amit az sem tudom mire való, de nem nyúlok bele, csak a konyha asztalra teszem.
- Szia! - ölelem meg miután végzett a mosdóban, addig nem akartam feltartani, tudom milyen rossz, amikor már alig bírod ki a wc-ig.
- Mit mondasz elég háziasszonyosan öltöztem? - fordulok körbe, hogy megmutassam a szettem, amit direkt erre az alkalomra hoztam össze. Nagyon laza, nagyon nem bulis, teljesen kényelmes, főzésre alkalmas kis szett, bár nem tudom, hogy valójában minek is fektettem ebbe energiát, de jól esett.

Kicsit szarul érzem magam, hogy ma hazudni fogok neki. Hazdudni fogom, hogy minden rendben, hogy nem vesztünk össze és nem láttam egy másik lánnyal, azt fogom mondani boldog vagyok, és nem tört össze a szívem. Ezek a hazugságok nem neki fognak szólni, hanem magamnak, amíg nem jön ki hangosan a számon addig talán nem omlok még jobban össze. Ma nincs szükségem rá, hogy ezen kattogjak, túl sokat voltam elfoglalva a magam szarjaival, kell valami jó is a viharban.
Felöltöm a legszebb mosolyom, a legboldogabb arcom és elrejtem magam elől is a savanyű, fájdalmakat átélő Wendy-t, mert az toxikus lenne a mai napunkra nézve.
Amikor vígan mutogatom neki nagyon egyszerű, de annálkényelmeseb szettem, boldogan kapom a bókokat, ami nagy vigyort eredményez a számon.
- Valószínűleg csak neked mondanék igent. - folytatom a gondolatmenetét, majd követem a szememmel, ahogy kipakolja a táska tartalmát. Megnyugtatom magam, hogy mindegyik használatát ismerem,  nem leszek teljesen tufa a főzéshez,legalábbis, ami a felszerelést illeti.
- Megvagyok, ezerrel megy a suli most arra koncentrálok kicsit, mert minden más elvette eddig az eszem és az egy kicsit háttérbe szorult. - mosolygok még mindig és remélem a hangomban nem hallotta a bizonytalanságot, amikor azt mondtam megvagyok. Mondjuk tényleg megvagyok, már csak vagyok nem nagyon érzek néha semmit, annyira maga alá temet a saját sok hülyeségem, de a jövőm tervezgetése nagyon is lefoglal. - Azon agyalok mostanában, hogy maradnom kellene ezen a szakon, néha egész kreatívnak érzem magam és a reklám szakmában ki tudnék bontakozni. - ecsetelem neki, miközben a kezembe fogom a hozott dolgait, majd előveszem a késeket és a hagyma aprító gépet, ami még az eredeti csomagolásában pihen a szekrényben. Ajándék volt, de nem tudtam mire használni, most ideje elővenni és kipróbálni.
- Megvan még a zseni Maxod? - érdeklődök, terelve magamról a témát ezerrel. - Milyen nagy kalandot éltetek meg ti ketten a hálóban mióta nem láttalak? - kíváncsiskodok tovább, miközben félig a hűtőben van a lány.
- Alsó fiók, húzd ki, bemelegítünk. - utalok a benne rejlő vodkára, ami rengeteg koktél alapanyaga lehet, így abból vettem rögtön kettővel, biztos ami biztos alapon.

Nekünk is jár egy csajos este, ha még ilyen rendhagyó is. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy itthon üldögéljek ha van szabad estém, de mostanában elég sok olyan dolgot teszek, ami nem rám vall. Betöltöttem a 23-at és máris kezdenék felnőni? Vagy csak a helyzet hozza úgy, hogy ideje megkomolyodni, és mondjuk megtanulni főzni, szerelmesnek lenni és végre nem olyan életet élni, ami nem sokáig tartható.
Talán még annyira mégsem nőttem fel, hogy gyűrűt húzzanak az ujjamra, de ha vele kellene leélnem az életem azt hiszem okés lenne. Szórakoztató lenne és mindenképpen jól néznénk ki együtt bárhová megyünk, de remélem neki még tartogat szőke vagy akármilyen herceget a jövő.
A suli téma úgy érzem megfelelő lesz, mert igazából tényleg eléggé elhanyagoltam, a vizsgáknak nemrég lett vége, és a félévkezdés mindig kicsit lassabb és lustább számomra. De most belevetettem magam, ha már ösztöndíjjal kerültem be, legalább meg is tudjam tartani azt.
- Most kezdődött nemrégen a második féléve ennek az évnek és azt hiszem egy kicsit túl lazára vettem az egészet. - nevetem el magam, mert ez igen csak enyhe kifejezés, nem hogy lazára vettem, de konkrétan nem foglalkoztam vele. - Idén kellene végeznem a nyáron, de azt hiszem nem fogom abbahagyni, irány tovább a mester, de ahhoz nagyon durván jól kell produkálnom ebben az évben. - mély sóhaj jön ki belőlem, mert nem kevés munkám lesz benne és tudom, hogy a suli és a munka mellett nagyjából semmi időm nem lesz.
Amikor a szexpajtijáról kezd el beszélni kicsit elkerekedik a szemem, hogy kamu barátnő? Mégis miért, ennyire nem akar az a csávó sosem megkomolyodni, hogy még a szüleinek és csak egy kamu csajt mutat be? Vagy tovább akarja göngyölíteni ezt az egészet másfelé. Nekem teljesen mindegy ameddig nem bántja meg a barátnőmet, mert akkor saját kezemmel tekerem ki a nyakát az biztos.
- Ahogy hallom ezek szerint megérte csinibe vágni magad. - nem semmi, nem tudom én elmennék e eddig bárkivel is, de ha tényleg ennyire jó a csávó, akkor megértem őt. Sokkal könnyebb vele a pasikról beszélni, így, hogy nem a szerelmes sztorikat kell hallgatnom, jelenleg legalábbis. Egyszer azért akarok tőle is valami extra nyálasat hallani, de ez egészen biztos nem mostanában lesz.
- Na és mond, legalább jóba lettél annyira az anyósoddal, hogy holnap együtt menjetek shoppongolni? - nem tudom vannak e testvérei ennek a pasinak, de ha ennyire kellett neki egy barátnő, akit be tud mutatni erősen kétlem. Aki ennyire görcsösen akar valakit hazavinni, az előtt nincsen kitaposva az út, így lehet hogy egyszem fiú mellett az anyja örült a leendő menyének. Nem tidom, hogy működnek ezek az anyák...
A kezembe nyomja a vodkát, ami eleinte jó ötletnek tűnt, de most nem vagyok benne biztos, hogy nekem tényleg innom kellene ma. De lehúzom egy koccintás után, de nem esik jól, pedig régen nem volt ezzel gondom, a szívemmel a testem is egy kicsit megöregedett volna?
- Baszki! Ibiza? Hol lehet ilyen pasikat találni? - kérdezem tőle teljesen meglepődve. - Ha van egy hely a repülőn remélem tudod kinek szólj először. - persze másik pasival nem mennék el, nem akarok valamelyik haverja ágyasa lenni a nyaraláson, de azért világot látni nem lehet olyan rossz.

Tanulás terén mindig eltökélet voltam, mert tudtam, hogy többre akarom vinni, mint a felmenőim. Imádom a munkám szeretek a vendéglátásban dolgozni, de máshogy is el tudom érni az embereket, de ehhez tanulnom kell. Nem akarok én nagyon sokat kaszálni a tudásommal, csak kényelmesen meg akarok élni, úgy, hogy ne kelljen két munkában dolgoznom. Egy a baj ezzel, hogy mint a kávézót, mint az Emperort megszerettem és nem tudom képes lennék e bármelyiket is feladni a diplomával a zsebembe. Netán szabadúszó leszek, aki majd a két munka mellett hobbiként kezeli ezt az egészet, még tényleg nem tudom mit kezdek mind ezzel a tudással, de előbb meg kell szereznem rendesen, így több időt fordítok rá.
- Én szeretek tanulni, mondjuk nekem elég erős elképzeléseim voltak még amikor elkezdtem és már nem azok hajtanak, de azért már megéri befejezni. - csak azért is, hogy legyen plusz egy végzettségem, amivel vagy kezdek valamit vagy nem. - A párna dobálás tetszik, csak nem a tanulás közben. - nevetem el magam, amikor eszembe jutnak a filmet ahol a lányok párnacsatáznak. Mennyit kell azután vajon takarítani?  Na megszólalt a háziasszony énem aki gyűlöl takarítani.
Érzékeny témára tapintottam, az anyós szó nem igazán jön be neki, én imádom Peter anyukáját, szóval nem tudom átérezni ami ezzel a szóval neki az eszébe jut, de elmosolyodok a szavain és úgy csinálok, mint aki becipzárazza a száját, erről egy szót se többet értettem.
- Bolondok akkor, vagy csak nagyon más világban élnek, minden normális ember aki tudja milyen vagy szerintem egészen más véleménnyel van rólad. Kapják be, hogy nem akarnak megismerni, mondjuk szerintem addig jó. - a papát elképzelem, ahogyan zsémbesen biceg a botjával és mindenkire a legrosszabb jelzőket használja, miközben a limuzinból szórja a pénzt. Fura képek vannak az agyamba, gyorsan megrázom őket, hogy ne is gondoljak bele, milyen kellemetlen lehetett szegényke ez a találka az ősökkel.
Mosolyom hamar leolvad, amikor Petert hozza szóba. Baszki, az egyetlen téma mostanában amire gondolni tudok kivéve most, most nem akartam, de azt hiszem már mindegy is. Próbálok tovább vigyort erőltetni magamra, majd gyorsan válaszolok is neki, hogy ne legyen feltűnő ha egy kicsit elnémultam a szavaira. Amikor valakivel erről kell beszélnem erősen koncentrálnom kell, hogy ne bukjanak ki a könnyeim, de erős vagyok és az is maradok.
- Nem kell de aranyos vagy, azt hiszem egy darabig nem fogok más pasi alá feküdni. - eleget tettem és milyen rosszul. - Viszont ha pasi nélkül is működik, akkor ott vagyok neked bármikor, csak hogy tudd. - nem akarok belekontárkodni a nyaralásukba, és tudom ha mégis valamilyen csoda folytán eljutnék oda, akkor bizony nem lenne elég ha szépen mosolyognék valamelyik fiúcskára és most nem igazán szednék össze senkit. Peterre fókuszálok és arra, hogy rendbe legyen minden köztünk egyszer.
A mellkasomhoz kapok, amikor hozza szóba a koktélozást, kifújom a levegőt és megkönnyebbülten teszem a kezem az övére.
- Azt hittem már én vagyok nagyon kész ehhez, de megnyugodtam, hogy már te is vén szatyor vagy a feleshez. - nevetek fel az este folyamán szerintem először őszintén. Kezdem elengedni magam, és ez jó, kell egy kis önfeledt szórakozás.
Előveszem az Amarettot, az eperlevet és a citromlevet, hogy a legszexibb Pink Cadillac-et dobjam össze magunknak, még cseresznyét is szereztem be, hogy csini legyen.
- Na akkor én keverek egy gyors italt, addig kezdj el mesélni mivel kezdünk.

Nem is tudom, hogy ez én életemben volt e valaha olyan igazán önfelet pizsibuli. A szüleimhez sosem hívtam haza senkit, nem nagyon szerettem őket felvállalni a barátaim előtt. Nem véletlen, hogy nem ismeri őket szinte egy barátom sem. Ha engem hívtak jóformán nem mehettem el egyikre sem, mert apám szerint csak a hülye picsák járnak ilyenre. Hülye picsa voltam, hogy nem akkor léptem le tőlük. Még a gondolat is fáj, hogy ha azokra az időkre gondolok, így gyorsan ki kell vernem a fejemből a gyerekkorom éveit.
Megforgatom a szemeimet. - Legalább dögös vagy ezt vették volna jó pontnak, képzeld mit szóltak volna ha egy ronda, nála idősebb csajjal állít be, akkor most te lennél az ász. - nevetem el magam. - Azért örülök, hogy jól sült el a este többi része, remélem rendesen kárpótolt az elvesztegetett idődért. - kacsintok rá, de tudom a  választ, Lumie behajtja amit be kell, nem hagyja, hogy kihasználják, és ezt szeretem benne annyira nagyon, hogy nem egy elveszett lélek.
A nyaralás témát nem feszegetem tovább, mert félek, hogy megint szóba jönne Peter, és nem akarom szóba hozni. Még a kósza gondolat is szar, hogy beszélnem kell arról mennyire elbasztam mindent, így inkább a koktélokra és a  főzésre fókuszálunk, így legalább nem rontom el az estét a depreszziós sztorimmal.
Figyelem minden mozdulatát, eddig nem tűnik nehéznek, lehet ha megemeltem volna korábban egy receptkönyvet vagy tudom is én mit, akkor már régen gazdagabb lennék főzési technikában. A tésztát még én is fel tudom tenni, de megvárom, hogy megcsinálja, lusta vagyok lehet ez is oka annak, hogy nem sürgök-forgok annyit itt.
Megcsinálom a koktélokat és lerakom az asztalra, hogy ne legyenek útba, most egy darabig nem akarom megkóstolni, így inkább csak díszelegni fog az én poharam, amíg nem érzek elég erőt a következő kortyokhoz.
Előkapom a vágódeszkát, de csak azért mert ha van akkor használjuk már eszem ágában sincs ezen felvágni a sírós zöldséget. Sírtam én eleget, az is lehet már nincs is könnyem, ami folyni tudna ettől, de nem tesztelem le. Megpucolom gyorsan a hagymát és kibontom a nagyon friss hagyma aprítót.
- Lehet egyszerűbb lenne kézzel felvágni. - nevetem el magam, mire rájövök, hogyan is működik az a cucc. Gyors mozdulattal vágom ketté a hagymákat, hogy jobban beleférjenek, akárcsak a narancsot a présbe vagy a citromokat a koktélba. Van némi összefüggés ebben és a koktél készítésben, legalább ebben nem tűnök teljesen szerencsétlennek.
- Nem mintha dicsekedni akarnék, de azért valamit tudok. - próbálom túlkiabálni a gépet, miközben tartom az aprítót és nevetek. Elég hamar lett belőle hagyma aprólék. Büszkén mutatom Lumie felé, mint valami nagy alkotást.
- Na igen mi a kövi? - kérdezem izgatottam és letörlöm a könnycseppet a szememről, mert amikor felnyitottam a tetejét az aprítónak, egyenesen belenéztem, ami sírást eredményezett. Ezek szerint nem fogytak el azok a könnyek.

Lehet olyan rossz dolog ez másnak, hogy a szülők rátelepednek, de nekem lehet ez is elég lett volna, hogyha foglalkonak velem. De ezt sosem tudom már meg, mert sosem voltam a nagy kedvencük a szüleimnek, annak ellenére, hogy nem volt testvérem. Ők egyszerűen csak jobban szerették magukat.
- Figyelj, ha ez minden vágyuk, tudunk mi szerkeszteni ügyesen egy diplomát, annyira lesz kamu, minta kapcsolatotok. - nevetem el magam, de végül is igazam van. - Majd mutogathatod nekik, hátha arra majd jobban megszeretnek. Mondjuk nem hinném, hogy rá vagy te szorulva az ő véleményükre. - a magunk fajta lányok, nagyjából csak egymástól hajlandó elfogadni bármilyen véleményt, és azt is csak akkor ha tényleg olyan, hogy befogadjuk. Minek is adnánk más szavára, ha egyszerűen nem kell.
Kezem a szám elé kapom, amikor közli, hogy megszámlálhatatlan orgazmusban volt része. - Az igen anyukám. - veregetem meg a vállát még mindig kicsit tátott szájjal. - Akkor tényleg nem semmi a csávó. Ügyes vagy, hogy összeszedted. - nem sok pasi tudja a női testet többször ámulatba ejteni egy este folyamán, így tényleg azt kell mondanom le a kalappal a srác előtt.
Amikor a koktélhoz oson figyelem fél szemmel az arcát, hogy mennyire csináltam erősre az italt, de nem látom rajta jelét, hogy túl durva lenne, és még dicséretet is kap az alkotásom így rámosolygok és én is megkóstolom, de csak egy kortyot, mert több most egyenlőre nem csúszik le.
A további teendőket egyszerűen hajtjuk végig, egymás keze alá dolgozik, és egyre jobban kezdem azt hinni, hogy valóban nincs ebben semmi ördöngősség és még olyan alapanyag sincs, amit menet közben meg tudnék enni. Na nem mintha nagyon lenne étvágyam mostanában, de ezt nem fogom az orrára kötni senkinek.
- Vedd át egy kicsit. - adom neki oda a fakanalata kevergetéshez és megkeresem a telefonom, hogy teljesítsem a kérését. Közben szomorúan látom, hogy nem hiányoztam senkinek sem ma, így benyomok egy számot és rácsatlakozok a hangfalra, amitől sokkal hangulatosabb lesz az egész lakás.
Az egyik kedvenc számomat rakom be, és csípőmet riszálva megyek vissza hozzá és veszem vissza a fakanalat.
- Őszintén ez így tényleg elég egyszerű. - keverek és énekelek, közben egy kicsit táncikálok.
- Te csaltál már meg valakit? - kérdezem tőle a semmiből. Én nem érzem, hogy megtettem volna, de Peter mégis azt sugallja felém. Ismeri a sztorink elejét, csak a kifejlett részét nem tudja, na meg a bombát, ami robbant utána.

-Inkább ijesztő, hogy ennyire kevés a bizalmuk a fiúk felé. - addig okés, hogy féltik őt, mert mégis csak a gyerekük, de egy pasit nehezebb kihasználni, mint egy csajt, és ahogy hallgatom a róla szóló dolgokat nem hinném, hogy olyan csávó lenne, akit meg kell védeni egy lánnyal szemben. Az, hogy ellenőrzik is a hátterét még felvetésnek is ijesztő, de nem mindenki él ugyanolyan világban, valakinek olyan egyszerű adatott meg, mint nekem, és vannak a rongyrázósabbak, akik teljesen elszigetelődnek a magunkfajtától.
Azért azt nagyon jó hallani, hogy az agyon féltett kisfiú legalább nagyon jól teljesít az ágyban. Annyira jó, hogy ő ilyen nyíltan szegezi nekem ezeket a tényeket, utálom ha valaki utalgat az ilyen dolgokra. Nincs ebben semmi ciki, barátok között főleg nem, nem leszünk egyásra irigyek, sőt csak örülni lehet a másik ilyen szinten tökéletes szexuális életének.
- Jó volt a megérzésed Lumie, bár ez nem meglepő. - mosolygok rá, és úgy döntök lehúzok még egy pár korty koktélt. Rettentően jól esik a hideg, na meg az íze is pont kedvemre való most.
- Azért ne szóld el magad még nem égettem oda semmit, de ki tudja mit hoz az este. A pizzéria száma azért a hűtőn van, ha minden leégne. - kevergetés közben beszélgetünk, ami erősen elvonja a figyelmem a főzésről, de igyekszem nem odaégetni semmit.
A zene meghozza a hangulatot és úgy érzem beszélni akarok, na nem sokat de mégis kell valaki akinek kifakadhatok egy kicsit, de nem annyira, hogy ki is akadjak mellette.
- Emlékszel, hogy meséltem neked a főnökömről és arról az igencsak félresikerült éjszakáról? - kérdezem kicsit félve, de persze tudom, hogy ő nem fog elítélni, eddig sem tette. - Peter megtudta ráérzett vagy nem tudom, de megkérdezte és én nem hazudtam neki. - nyögöm ki végül. Nem is volt olyan nehéz, mint hittem, most még a torkomban sem érzem a gombócot. Felé fordulok, miközben kezem szorgosan jár a fakanállal, hogy még véletlen se gyújtsunk fel semmit. - Kiakadt, mert szerinte igenis együtt voltunk csak veszekedtünk. - akkor már meséljünk el majdnem mindent, hogy össze tudja tenni. - Lumie, nagyon kiakadt, nagyon durván. - de megértem, vagyis most már megértem mit érzett, főleg, hogy nem okkal rá már más lánnyal láttam csókolózni, de ezt talán mégsem akarom hangosan kimondani, addig legalább csak egy rossz álomnak hat.
- Na jó, igazából tényleg csak erre a válaszodra voltam kíváncsi, mert a nagy boldogságom most egy kicsit odavan, és nem akarom ezzel elrontani az esténket. - rázom meg kicsit a fejem és egy mosolyt erőltetek az arcomra. Tényleg nem kellene erről beszélnem, főleg, hogy ennyire jó most a hangulat, felesleges lelombozni és lelkizni, mert nem vágyom most rá.

A filmekben annyi minden van, és elég para, hogy előttünk elevenednek meg azok a dolgok, amikről azt hittük, hogy csak a filmvásznon jelenik meg. A kém szülők, akik rögtön ellenőrzik a fiók választottját. Az előítéletes szülők nem idegenek számomra sem, volt olyan rövid kapcsolatom, ami a szülők miatt ment szét, na jó meg mert untam az egészet, de nem a legjobb ha úgy néznek rád, mint egy aranyásóra, mint a kisfiúk majd egyszer valamikor sok pénzt örököl. Sosem érdekelt a pénz, sokkal jobban érdekelnek a barátok, az emberi kapcsolatok, mert pénzt bármikor lehet szerezni, de barátokat nem.
- Akkor csináljuk meg ehetőre, mert komolyan mondom, hogy éhes vagyok ezektől az illatoktól. - rendszertelenül de leginkább nem nagyon eszem mostanában és érezve az illatokat igencsak megindult a gyomrom korgása.
Ha nem lenne elég a gyomor korgás még a szívemet is ostorozom egy kicsit, amikor elmondom neki a legnagyobb fájdalmamat.
amikor megölel egészen erősnek mutatkozom, mármint nem sírom el magam rögtön, pedig eddig ez volt a reakcióm ha valaki így akart vigasztalni, mármint csak Summer barátnőm, más nem tud erről az egészről.
- Pont ez a baj Lumie, hogy évekig egy olyan lányba volt szerelmes, aki nem én vagyok. Most, hogy megszerzett meglátta, hogy mennyire nem az vagyok, akinek hitt, pont ezzel ijesztem el, pontosan így fogom a lehető legtávolabb lökni magamtól.  - sóhajtok egy nagyot, majd folytatom a kevegetést és próbálok nem rá gondolni állandóan. De mindig a fejemben, van, ahogy kiviharzott inne, a tekintete a fájdalom a szemében.
- Egyszer biztos képes leszek beszélni róla vagy majd néha pár szó erejéig, de sokáig nem tudok rá gondolni, mert összeszorul a szívem. - nevetek fel keservesen, visszatartva a könnyeimet, ami egyre jobban törik az utat. Már nem foghatom a hagymára mert az már nem hat egyáltalán.
- Hálás vagyok érted te lány, hogy lekötsz engem és, hogy meghallgatsz. - valakinek mondjuk már pofán kellene vágnie lehet az többet érne, de most pontosan ez kell nekem.

Minden eddigi képzelő erőmet felülmlja ez a mai cselekedetünk. Én a konyhában, miközben éppen a lelki problémáimat beszélem ki vele, azaz a szerelmi életemet, olyan abszurd az egész. De jól esik, hogy végre egy kicsit bele látok abba, milyen normálisnak lenni.
- Büszkeség tölti el a lelkem, amikor ránézek az alkotásra. - nevetem el magam, és azt kell látnom amikor a majdnem kész kajára nézek, hogy tényleg egészen ügyesek voltunk.
A kellemetlen téma persze hamar letörne, de nem mutatom ki, belül azonban elég rosszul érint, de olyan az arcom, hogy ebből senki nem vesz észre semmit sem.
- Szerintem túl sok mindent képzelt ő rólam, mármint persze tudta, hogy nem vagyok egyszerű eset, és hogy nem élem példásan az életem. De szerintem nem gondolta volna azt sem, hogy egyszer mi összejövünk, főleg nem azt, hogy szerelmes is leszek belé. aztán minden jó után jól pofára ejtem magunkat. - minden erőmet összeszedve szorítom vissza a könnyeimet, és mosolygok előtte. Nem neki akarom megjátszani magam teljesen, hanem magamnak is, hogy ne zuhanjak megint arra a szintre, amiben eddig is voltam.
ejtjük a témát az én kérésemre, de tudom, hogy ő sem akarna látni bezuhanni teljesen, így nem is rontom el ezzel az estét.
- Köszönöm! - hálásan megölelem, majd megrázom a a fejem és a főzésre koncentrálok, hogy a jövő hónapban meg tudjam nyitni életem első éttermét. Vagy legalább össze tudjak dobni egy spagettit, igen az utolsó lehetőség valójában sokkal ésszerűbb.
Amikor megkóstolja egy kicsit lemerevedek, benne van az ő keze is, így nem valószínű, hogy elrontottuk, de kicsit izgulok milyen lett. Az arcát látva felugrok örömömben, majd a kanlat elveszem a kezéből, úgy, hogy ne borítsam magamra és megkóstolom.
- Az igen, nem is fog kelleni az a pizzás szórólap. - mosolygok büszkén. Elkezdek kutatni a szekrénybe, hogy előszedjek tányért meg villát, hogy mielőtt teljesen elkészül a vacsi megterítsek.
- A ti kapcsolat félétekbe is beleférnek ilyen közös eték? - húzogatom a szemöldököm, érdeklődve mennyire közvetlen mégis ez az ő Maxja.

lesz olyan alkalom, amikor már nem fogok minden második percben a saját nyomorúságomra gondolni, de nem mostanában. Amikor itt hagyott előtört belőlem gyerekkorom meghatározó rengeteg éve, amikor az apám is nagyjából ennyire tartott igényt rám. Ott mondjuk csak annyiban voltam hibás, hogy megszülettem, soha semmi rosszat nem tettem, mégis mindenért én voltam a hibás. Így hát leléptem és azóta nem néztem vissza, de vajon ez jó taktika lenne most is Peterrel? Nem hinném, most ő nem akar visszanézni, így egyenlőre beletörődök, de nem örökre, ha minden lenyugszik lehet ismét feszegetnem kellene nála ezt az egészet.
Szerencsére Lumie nem az a lány, akinek mindent el kell mondanom azonnal, ebben teljesen különbözik nagyjából minden barátnőmtől. Nekem teljesen elég ha nagy vonalakban felvázolom neki, legalább tudja, miért ingadozik néha a kedvem és egy egy mosoly után miért hervad le olyan hamar. Nem miatta van és ezt tudnia kell, miatta van a mosoly, ez egészen biztos.
Emiatt is terelem a témát rá, meg a zseni fiúkájára, megvan a neve, de azért ez a jelző sokkal jobban tetszik nekem, és mindig ők fognak beugrani nekem erről.
- Nem tudom milyen lehet egy olyan kapcsolat, ami a tietek. Gondolom vannak íratlan szabályok, nem becézitek egymást, vagy nem jártok moziba. - én vagy szexeltem valakivel vagy megpróbáltam járni vele, de ez az egész kapcsolat ami nekik van valami extra durva. Jó értelemben, mert ezek szerint elég lazák ahhoz, hogy simán kezeljék és ahogy meséli nincsenek felesleges körök egy otthoni filmnézős estével. Maximum felnőtt filmessel, de azt sem nézik.
- Amúgy azt hiszem megértem a kapcsolatotokat. - nézek rá komolyan, miközben elkezdek megteríteni. - Tök egyszerű, nincsenek ilyen szarok, mint nálunk, meg egyikőtök sem akar elköteleződni. De nem félsz, hogy ő vagy te egyszer többet akartok? - most azt fogja mondani, hogy nem, mert ő határozottan nem akar kapcsolatot  ezt tudom, de ki tudja mennyire lesz érzelmes ez az egész egy idő után.
- Nem azt mondom, hogy mondjuk beléd szeret vagy te belé, se amikor már nem lesz elég a szex, akkor simán csak kiléptek? - nem faggatni akarom, csak kíváncsi vagyok. Vannak az élet ezen szakaszán is olyan dolgok, amik számomra is ismeretlenek, de ha elmondja őket, akkor ez megváltozik.

Nem csak, hogy nehéz megosztanom a gondjaimat, félelmeimet valakivel de szokatlan is. Vannak barátaim, közeliek is, akikkel tényleg mindent meg tudnék beszélni, de gyerekként sosem nyíltam meg, nem tehettem, így nem ehhez vagyok szokva. Pedig mennyivel könnyebb minden miután ki van mondva, ugyanakkor mennyire tud fájni is ebben az esetben, ha hangosan hallva magunktól rájövünk, hogy igaz és nem csak egy rossz álom.
- Jó megnyugodtan. - teszem a mellkasomra a kezem, kifújva egy mély levegőt. - Már azt hittem lementetek nyálasba, ez a legnagyobb félelmem, hogy a barátaim is olyanokká válnak, mint a legtöbb romantikus filmben. Minimális romantika, sok testiség az kell nekünk, nem a cicus jelzők. - letisztáztam én is Peterrel, hogy nem lesz semmi nyálas dolog, romantika is hellyel közzel csak. Most persze vágynék rá, csak, hogy vele lehessek, mekkora szar már ez így. Mindig az kell amit nem kaphatok meg, unalmas egy ember vagyok be kell valljam.
Kérdésem pontosan ezért is jogos, mi van ha valaki többet akar, mert egyszer az lesz, vagy kevesebbet? Valóban el tudna sétálni a másik csak úgy?
- Erős vagy, ezzel tisztában vagyok, de tényleg meg tudnád tenni? Ha többet kezdesz érezni? Mondjuk tudod, hogy nálam mindig van pia, meg filmek és egy partner akivel kibulizhatod magad, szóval társaságod mindenképpen lesz ha szarul sül el a dolog. De kérlek, ne engedd meg, hogy ez a csávó egy pillanatra is elbizonytalanítson! - mondani könnyű, hogy ki tudna szállni, de azért ahhoz nem kicsit lélekjelenlét fog kelleni és ez a nőket könnyen meg tudja ingatni. Még azokat is akik már eléggé megkeményítették magukat, mint ő.
- Na jó, segíts nekem! - indulok el a szobámba karonfogva őt. A kaja úgyis meleg még nem esünk neki rögtön. Kinyitom a szekrényem és rá vigyorgok. - Vannak terveim a békülésre, mármint az utánra, mert hiszem, hogy meg fogjuk oldani. De! - még mindig széles vigyor van az arcomon, mert ez nekem új, hogy azért kérek segítséget valakitől, hogy ezzel lenyűgözzek egy pasit.- Kell valami amiben lenyűgözöm. - kacsintok rá, majd kiveszek a szekrényből három nagyon dög fehérneműt. - Mondtam, hogy el akarok menni vásárolni, nem tudtam várni, elmentem. - dobom az ágyra őket, hogy jobban lássa. - Melyik mondja azt neked, hogy nagyon sajnálom, hogy egy hülye ribi voltam és nem voltam elég türelmes, sokat ittam és bemásztam egy másik pasi alá? - elég furán hangzik ez így egyben, de tényleg sok minden miatt kell még bocsánatot kérnem, így igen mindennek benne kell lennie ebbe a szexi darabban.
- A fekete nem az én színem, a piros csak csak elmegy, de nem túl sok? A zöld meg, egyszerűen dög, de abban még szerintem túlságosan sok lennék neki. - vázolom fel a kétségeimet mindegyikről. Ezért kell nekem valaki, aki annyira bolond, mint én és ilyenekben tökéletes döntést tud hozni helyettem.
Szinte könyörögve nézek rá, hogy mentsen meg ettől a választástól, mert még számomra is meglepő mennyire nagy figyelmet fordítok egy olyan dologra, ami nem sokáig fogja takarni a testem, remélhetőleg.

Az életem egészen érdekes fordulatai igazolják a legjobban, hogy nem vagyok a szerelem ellen, viszont a nyál és a feleslegesen sok romantika ellen igen. Én megértem azokat a párokat is, akik sülve főve együtt vannak, megy a cukibbnál cukibb jelző egymásra és a becenevek véget nem érő sora, de az nekem sok. Aki olyan családban nevelkedett, ahol ez mindennapos volt, annak egyszerű, mert ez a normális. A nevemen kívül soha senki nem becézett, max a barátaim, de csak a nevem rövidítésével. A szépségem és társai olyan egyszerű szavak, amiket még én is megengedek, de nem tudom ha egyszer Peter valami cukibbra akarna váltani mennyire lepne meg. Bár lehet bizonyos határokon belül hagynám neki, mert ő azért egy teljesen mást képvisel az életemben.
- Na ez az, amiért én barátkozok veled. Nem is kell hagyni, hogy más törje össze a szíved, ha néha a saját magad ellensége is tudsz lenni. - nevetek a mondatom közben. Igaza van teljesen, mert ha mi tesszük magunkkal a rosszat, akkor azzal mi irányítjuk az életünket, nem kell senkinek sem beleszólni, mikor fájjon nekünk, majd mi megmondjuk, mikor fájhat nekünk.
- Tudod olyan kevés manapság az ilyen céltudatos nő, mint te,sokan annyira vágynak valamire, hogy simán hagyják magukat átbaszni és ez nagyon nem okés. - a suliban rengetegszer hallom a sztorikat, hogy melyik pasi, hogy baszta át valamelyik csoporttársam, de ez nem jó így. Mert a csajok hagyják, hogy bántsák őket, pedig a nők erősebbek, mint a férfiak, erősebbek és tudnak hatni a pasikra, csak nem jól használják a képességeiket.
- Szerzünk neked másikat, ha úgy alakul, egy jó buliban mindig benne vagyok és miért ne vegyítsük a jót a hasznossal. - tényleg elég régen voltam bulizni, már nagyon rám férne, még ha most kivételesen nem is pasizni mennénk.
Bemegyünk a szobába és előkapom a csini szettjeimet, hogy válasszon, mert nekem komolyan nem megy. MIndegyiknél érzek egy kis bizonytalanságot, vagy azt, hogy túl sok lehet.
- Szóval a piros, jó hiszek neked, úgysem akarom, hogy sokáig magamon akarom tartani. - huncut kacaj jön ki belőlem. - Bár nagyon kecsegtet az ajánlatod, bízom benne, hogy ez még nem lesz sok neki. Tudod mennyire be tudok vadulni, már előre félek mennyire fogja bírni a tempómat. - komolyan aggódok, hogy nem leszek e túl sok neki néha én magam is, ezek nélkül a kiegészítők nélkül. Pasiból van, a farka simán meg tudja vezetni, szóval bízom benne, hogy a kis mutatványaim nem sokak lesznek, hanem kedvére valók. Túl sok pasival bújtam már ágyba és nem akarom, hogy ribinek tűnjek előtte, bár szinte minden egyes kalandomról hallot így vagy úgy.
- Az az igazság, hogy szerintem túl sok mindent hallott már a kis szexuláis életemről, csak nem akarom, hogy azt érezze, hogy nekem ő nem különleges. Lehet ez most rohadt nyálas tőlem és kérlek adj egy pofont, hogy ne legyek ennyire tini. - kezdek elgyengülni  a nagyon kemény elharátozásaim mellett.