Ezer féle dolgon pörgött az agyam, amikor Kie írt egy üzenetet, hogy nem jöhetne e át. Nem szokott kérdés lenni, ha valamelyikünk át akar ruccanni a másikhoz, bár már régen volt ilyen alkalom. Ő is éli a saját életét és én, ennél különbözőbbek nem is lehetnénk, mégis ezer éve kitart az a barátság, ami még a gimiben alakult ki egy egyszerű korrepetálás miatt. Furcsa az élet, de még mindig sokan azt hiszik, hogy mi egyszer jártunk, vagy legalább lefeküdtünk egymással, még felnőtt fejjel is bizonygatni kell olykor, hogy ez nem történt meg. A fiú lány közötti barátság a kamasz éveinkben szinte lehetetlennek tűnt, ezért sem maradt meg mellet és mellettem sem egy lány és fiú sem. Olyan nehéz volt elfogadni, hogy ha valami van azonnal pattanunk a- másiknak, mint egy jó testvér és ebbe azon az egy csókon kívül sosem képzeltünk mást. Bár azt is meg kell hagyni, hogy annak a csóknak sosem kértük az ismétlését, mindig sikerült elkerülni, hogy megtörténjen, mert lehet, hogy ott akkor én egy kicsit sokat és hirtelen húztam le a dugi tequilából, de emlékszem tisztán arra mit váltott ki belőlem és nem akartam tönkre tenni az évek óta ma is töretlen barátságunkat. Talán túlságosan is nyálas vagyok, hogy ezt csinálom, de nekem fontos ez az egész és nem akarom elveszíteni, mert nem bírom a nadrágomat magamon tartani.
Bár azt mondhatnám, hogy a jelenlegi kapcsolatom stabil, de valahogy még mindig azt érzem, hogy bent ragadtam abba a mókuskerékbe, aminél egy nő nem tudja elfogadni egy másik jelenlétét az életembe, még barátként sem. Katy kedves, nagyon okos, igazi szépség, és apámék imádják, de amikor Kie is ott van mindig egy kicsit fura lesz a viselkedése.
* Szia kicsim, le kell mondanom a mai vacsit, holnap kárpótollak érte. * - küldöm el az üzenetet Katynek aki már elég régóta várt erre az estére, de gyorsan átfoglaltam az asztalt holnapra és majd kiengesztelésül elviszem másnap. Nem lesz harag ebből, megérti ha valami közbe jön, a munka, a család és Kie tudja mennyire fontos nekem és szinte mindig van valami ami keresztülhúz legalább egy programunkat.
Nem sokkal 8 előtt értem haza és dobtam le minden kényelmetlen göncöt, hogy magamra vegyem a hétvégén annyira imádott, de csak ritkán hordott melegítőt. A szüleim mindig azt mondták, hogy nagyon szeretik, ha az üzletember énem áll előttük, de a gyermeki világot sose adjam fel magamból. Nos azt hiszem ez a világ csak itthon tud megjelenni, főleg, ha tudom, hogy a legjobb barátom átjön. Bor a hűtőben na meg a tequila, ha valami gond lenne és azért szeretne átjönni, mert a miérteket nem veséztük ki telefonon keresztül, arra való az este.
Azt írta 8 körül ideér, nem zaklattam, csak a kanapén ülve a lábamon a laptoppal vártam, amíg benyit, mert lehet nem a legjobb döntés, ha magánszférára vágyik az ember, de van kulcsa hozzám, talán mert nekem ő a magánéletem része és azt akarom, hogy bármikor ide tudjon jönni, ne kelljen megvárnia, ameddig kinyitom az ajtót, az a vendégeknek van és ő családtag.

Rossz pasi lennék? Lehet sosem lesz olyan kapcsolat, amire anyámék azt tudják mondani, hogy igen végre eltaláltam. Mert mindenkit kedvelnek, de a lányon mindig lehet érezni azt a kis negatívumot, amikor Kie egy légtérben van velünk. Olyan rossz lenne, hogy van egy barátom, aki őszinte és mindenben mellettem van. Miért annyira más, hogy nő és nem pasi, egy pasi nem lehetne olyan mint egy nő, vagy fordítva? Nem muszáj mindenáron kavarni, azt hittem ezt régen magunk mögött hagytuk, mondjuk a gimiben, amikor még bárki aki szépen nézett egymásra az egész suli szerint egy pár volt.
Katy mondjuk ilyen téren is más egy kicsit, talán ő az első, aki nem néz olyan rondán rám, amikor kijelentem, hogy Kie nálam alszik, bár már nem egy ágyban, mint régen azért szokott itt lenni, megnyugtat, amikor szarabb napom van. Az üzlet sem mindig jó, vannak hullámvölgyek és nem mindig vagyunk a csúcson, pedig általában ott időzünk, de másnak nem is nagyon mesélnék arról, hogy mi a szar az életemben éppen akkor, nem szeretem gyengének mutatni magam.
Pontosan tudom hányra fog betoppani, már ismerem,mindig óraműpontossággal érkezik hozzám, de most elkalandozok, megint a munka kerül az ölembe és szinte észre sem veszem, hogy megérkezik, mint aki itthon van mert ezt annak is kell vennie ez az ő otthona is annak ellenére, hogy nem lakik itt, szeretném ha így érezné.
Amint elém reppen elmosolyodok és lerakom a gépet az asztalra és felállok, hogy magamhoz húzzam apró testét, valójában ő olyan, mint egy kerti törpe kert nélkül és szeretem ha inkább mellettem van a kert helyett, de olyan kicsi maradt, amit imádok, mert legalább cukkolhatom ezzel. Felnőtt fejjel, amikor vele vagyok, mindig olyan gyereknek érzem magam.
- Hiányoztál törpe. - eresztem el, és elindulok a konyha felé. - Ünnepelünk vagy csak iszunk valamit? - nyitom ki a hűtőt és előveszek mindent, amire az este szükségünk lehet. Nem tudja, de napok óta ez az első szabad estém, amikor nem éjszakázom az irodában mert éppen egy új beszállítóval tárgyalok, hogy kicsit emeljünk a színvonalon kocsik terén.
- Lemondtam miattad Katyt remélem valami nagyon fontos dolog miatt tettem meg. - nem szemrehányásnak szánom, mert tudja jól, hogy ha a körme letörik és azért akar nekem kiakadni, akkor is mindent eldobnék, ami egy hülye szokásom, de mi egymással ilyenek vagyunk és ezt nem akarom, hogy megszűnjön, mert a felnőttkor beütött, nyilván vannak prioritások és a munka a megélhetés rovására ilyeneket nem teszünk, de már ilyen téren nagyon jól ismerjük egymást. Odaviszem a kanapéhoz a poharakat és a két üveg, bor vagy tequila döntenie kell, de a szeme csillogásából tudom mit akar. - Csak akkor igyunk tequilát ha azt akarod, hogy énekeljek veled a távkapcsolóval a kezemben. - emelem fel a nagyobb üveget felhúzva a szemöldököm.

Sok ember akar olyan barátságot vagy csak vágyik rá, mint a miénk, de a gimis barátságok a mai világban olyan könnyen kopnak és nem marad utánuk más csak az évkönyv és egy csomó emlék, amikor vagy menő volt az ember, vagy nem és a második annyira nem volt jó. Mi Kie-vel nem is tudom hova vagyunk besorolhatóak, vagyis voltunk, olyan mindegyikben elvoltunk, nem voltunk klikkekhez igazodva, mert mi magunk voltunk egy klikk, ahogy ma is. Képesek vagyunk kizárni bárkit még ennyi idősen is ha megtárgyalni valónk van, legyen szó az a tulajdon elméletileg szerelmünkről, vagy legalábbis a másik felünkről ebben a pillanatban. De még mindig kérdés, hogy tudok e úgy tekinteni másra aki nem Kie, mármint oké köztünk soha nem volt semmi, csak az az egy csók, amit még mindig az agyamban van szinte beleégett és nem tudok nem rá gondolni azonnal, amikor meglátom Kie-t, de barátok vagyunk ehhez méltóan viselkedünk és már én túlléptem azon, akkor valóban megmozgatott valamit, talán csak az ital okozta ezeket az emlékeket, nem tudom, de már sosem fogom megtudni.
Örülök, amikor megjön, magamhoz ölelem apró testét, és megint azzal viccel, amivel én is csak fordítva, szerinte én növök, de igazából csak ő nem ért utol.
Hamar indulok el a konyha felé, hogy elővegyem az italt, hogy megtudjam milyen alkalomból fogunk inni, de amikor mindkettőt mondja kikerekedik a szemem, vagy nagy  a baj, vagy csak nagyon ki akar rúgni a hámból, ami nem annyira fura tőle, tőlem már sokkal inkább, de megvonom a vállam és viszem neki. Nem én fogom elrontani a kedvét azzal, hogy lelombozom. - De fogod a hajam, ha a WC-ben végzem, mert most veled tartok. - mondom neki magabiztosan,  de az első pohár utána majd újra átgondolom én azért ezt.
- Azt hiszem akkor nem kedvelne, én azt mondtam neki vészhelyzet van, vagyis utaltam rá, mert egy elég régen tervezett programról mondott le miatta, de ő is tudja szerintem, hogy te vagy itt, bár nem mondtam neki. - vakarom meg a tarkómat kicsit idegesen. Nem szoktam annyira mondani neki, ha Kievel van dolgom, nincs vele baja, de látom, hogy neki sem annyira jön be ha lemondok egy randit Kie miatt, pedig ő előbb volt, mint bármelyik csaj.
A kanapéhoz sétálva elveszi az üvegeket, de pohár nem kell neki hülye is voltam, hogy hoztam, már tudhatnám, hogy ilyenekre nem ad, meg mondjuk tényleg felesleges. Talán megszoktam a fényűzést és ennyire a fejembe szállt, pedig régen én is ittam üvegről a tejet max mert a piát nem bírnám onnan.
- Szóval azt akarod, hogy én ma józan maradjak és ne legyen semmi izgalmas az esténkben. Unalmas öregek lettünk Kie, ha azt gondolod, hogy ma kólával ünnepelek. - csak egy kis biztatás magamnak és neki, hogy ne nézzen ennyire papucsnak ilyen téren, még akkor sem ha tudom, hogy az vagyok.
- Miért mi volt? - kérdezem ártatlanul pillázva rá, de pontosan tudom, hogy mi volt, de jobb nem emelgetni mert most nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ez jó ötlet lenne. Lehet sosem lesz pillanat erre, mert túl kínos, túlságosan egyértelmű és az sem lenne könnyebb.
Kérdésére felállok, és besétálok a vendégszobába, ahol egy szekrénybe vannak a cuccai, hoy Katy ne akadjon ki, hogy mindig az én cuccaim között tartom az övét is, egyszerűbb, de amióta barátnőm van ez annyira nem kivitelezhető és érthető is.
- Hozom várj. - nyúlok be a szekrénybe és kiveszek egy boxert is, ami talán nagy is lesz rá, de nem baj ameddig kell kibírja. Ledobom mellé, majd egy kicsit megfagyok a kérdésére.
- Nem, nem kértem meg, talán 5 hónapja, hogy együtt vagyunk Kie, nem annyira érzem, hogy ezt ennyire el kellene sietni. - válaszolok idegesen, mert a szüleim elvárásától függetlenül én nem tudom magamat férjként vagy apaként elképzelni, távolinak tűnik. - És neked már akadt végre valami normális pasi, mond, hogy legalább végre bemutatsz valakit és nem kell mindenkinek magyaráznom miért nem megyek rád, mert így, hogy nincs pasid van egy komplett tanakodó munkatársam, akik nem értik, miért nem vagyunk együtt. Tudod rájöttem, hogy a munkahely olyan, mint a gimi. - nevetek fel és a számhoz emelem zavaromban az egyik üveget, és mintha víz lenne benne húzom le, de persze, hogy tequila nagy dózisban.

Nem tudom hogyan válogatom meg a csajokat akik megmaradnak mellettem, talán van egy zsánerem, vagy csak kedvelem ha valaki nem ostoba és nem hajt  a pénzemre, amit szépen összeszedtem az évek alatt. Azt nem tudom, hogy Katy kedveli e igazából Kie-t, mert nem nagyon szeret róla beszélni,  vagyis nem szoktunk róla beszélni, mert sokkal inkább hanyagoljuk, mert megint attól félek, hogy falba ütközünk és kedvelem Katyt, nagyon kedvelem, nem akarom, hogy emiatt elcsússzon a kapcsolatunk. Amikor találkozott Kie-vel nem láttam rajta, hogy ellenszenves lenne neki, de sok minden leolvashatatlan egy női arcról ha azt maga a nő nem akarja, és így nehezen jövök rá mit gondol igazából, meg nem is mondja. Nem tudom miért annyira sarkalatos pont minden kapcsolatomban Kie-vel való viszonyom, mindenkinek vannak barátai csak éppen nekem a másik nemből és soha nem fektettem meg, csak egy csók volt, amire mindketten elég élénken emlékszünk, bár erről nem szoktunk beszélni, mindketten tudjuk.
- Szerintem bír téged, csak nem találkozunk olyan sokat, hogy ezt kiderítsük. - vonom meg a vállam bizakodva, hogy azért ne írja le ő sem Katy-t, mert ha kölcsönös a nem kedvelés a már szinte visszafordíthatatlan, de persze Kie arcáról le tudom olvasni, hogy kiről mit gondol, már azelőtt, hogy kimondaná.
Elnevetem magam azon, hogy engedélyt ad az italozásra, de ismer és tudjuk milyen következménye volt anno is, de ez most nem fog megtörténni, akkor még pattanásos kis kamaszok voltunk és éppen tüzelt bennük az ösztön, hogy szexelni kell, de nem egymással, az csak úgy kijött. Persze megfordult a fejemben, elég sokszor mi lett volna, ha ott tovább megyünk, de nem tettük meg, így felesleges is rugózni rajta aza múlt és most arra koncentrálunk, hogyan rúgjunk be kellően, velem az élvonalon.
Megkapja a pólót, azt hittem jó fejnek hisz és következetesnek, de hozzámvágja az eljegyzés kérdést, amitől szinte feláll a szőr a hátamon, nem szeretem ha ennyire belemegyünk az életem ezen részébe, mert nincsen jelentősége most egy papírnak ebben az egészben, amiben élek, és szinte alig vagyunk még együtt Katy-vel, vagy nem tudom, hogy ezt mennyire kell mérni, de ennyi még nem elég a térdelés részéhez a kapcsolatnak, nekem legalábbis nem.
- Öt hónap? Ha a te kapcsolataidat nézzük, valószínűleg soknak hat, de ha az enyémeket akkor nem, ez egy egészen átlagos hossz és sajnos nem is nagyon szoktak sokáig tartani, de meg kell találni valahogy az igazit, és nem tudom, hogy ő lesz e az, ezt még talán kora is firtatni. - el is akarom engedni a témát, így belekérdezek az ő ezen életébe, ami mindig sokkal izgalmasabb, hol van valaki hol nincs, de nagyon megismerni egyiket sem tudom. Nem tart olyan sokáig, ami nem is tudom miért van, Kie gyönyörű, okos, és nagyon kedves ha akar és el lehet vele beszélgetni, minden érdekli, és csodás hangja van. Lehet elfogult vagyok, de ha nem lenne a kapcsolatunk olyan, amilyen, akkor lehet megkockáztatnám, hogy randira hívom.
- A csajom vagy, csak ezt ne Katy előtt mond, már nem egyszer voltál a kamu csajom, szóval, ez már rajtad ragad, de a gimihez képest az még egy kicsit komolyabb, ott nem lehet ilyet bemesélni, mert a felnőtt ösztönök súgnak nekik ezt azt és tudod ami bennük van azt próbálják rám tukmálni, szóval igen mi van veled pasi fronton? - nem hagyom annyiban, mert erről keveset beszélünk, meglehet, hogy nincs miről, de egyszer meg akarom majd érteni miért.
Hirtelen és meggondolatlanul iszok bele az italba, ami marja a torkom és a szavaira szinte odadobom neki, csak tőlem messze, mert hirtelen bele sem gondoltam, hogy ez ennyire erős tud majd lenni, de az.
- Szóval a Juilliard? - nem lepődök meg tehetséges és én csak támogatni tudom, hogy fejlődni akar. - Majd ha híres leszel utána ne feledkezz meg rólam jó? - kérdezem de talán nem adok elég figyelmet annak, amit mondott. - De mikor jelentkeztél te oda, és erről miért nem tudok? Csak ninc egy titkos életed, aminek nem vagyok a része. - csikizem meg, kicsit azért mégis kíváncsian, mert eddig erről nem volt tudomásom, tudtam, hogy egyszer tervben volt, de a mostani terveket nem tudtam.

Persze, ha most ezt az egész jelenetet valaki véginénézné és nem tudná, hogy Kie csak a barátom, simán feltételezhetné azt, hogy azt az eljegyzési gyűrűt már régen ráhúztam és évek óta házasok vagyunk, ami jól működik, bár még gyerek nincs. Na jó ennyire nem is fog kelleni tovább fűszerezni a dolgokat, mert ilyenről nincs szó. Talán ez az oka annak, hogy Katy nem annyira szereti Kie jelenlétét, mert vele minden annyira másabb, mint a barátnőmmel és ez érthető, hogy zavarja. De mi ezt szoktuk meg, lehet ez lesz a végzetünk és ezért halunk meg egyedül, vagyis max csak egy baráttal, ami mondjuk olykor sokkal többet jelent.
Katy meg én még együtt sem lakunk, bár az tény, hogy már régen van kulcsa a lakáshoz és elég gyakran van itt, ma csak azért nem jön át, mert tudja, hogy nem érek rá, különben, most éppen kajálnánk valahol, de ez a mostani program mégis jobban fekszik.
- Remélhetőleg nem kell olyan sokszor bevetnem a kamu barátnő témát, most egészen jól megvagyunk azt hiszem, bár ez megint csak az én szempontom és nem az övé, mert néha még mindig úgy érzem nem olyan nyitott ez az egész beszélgetés köztünk, de még van időnk azzá tenni. - vonom meg a vállam, mert tudom, vagyis inkább látom Katyn, hogy sok dolog zavarja vagy nem tetszik neki, és igyekszik idomulni, ahogy én is hozzá, de nem mindenben megy neki, mégis azt mondja jó így.
Ahogy kie életére esik a téma inni kezd, ami megnevettet, tudom, hogy nem annyira népszerűek nála a pasik, mert fordítva nem tudom elképzelni, hogy ne kellene egy ennyire gyönyörű és okos lány egy pasinak sem.
- Ez nem gáz, sokkal inkább várod az igazit, vagy legalább azt., aki a nyomába ér, szerintem ez egészen türelmes inkább. - vágom rá kapásból, mert egy percig sem akarom, hogy emiatt gáznak érezze magát. Van akinek idő kell, ő egyedül várja ki inkább, én meg eltöltöm az időt ezzel azzal, ami így megfogalmazva elég gáz, de közben meg sajnos tényleg így van, amire akkor jövök rá, amikor szakítunk, hogy nem volt más mint időtöltés.
Azon azonban nagyon meglepődök, hogy váltani szeretne az életében és a régi álmait elővenni, ami szerintem nagyon menő, de azért megjegyzésem nem marad el, shizen nem tudtam a jelen terveiről, pedig elvileg a legjobb barátja vagyok és ezt nem hagyhatom megtorlás nélkül. Csikizni kezdem, ami nálunk sosem zárul be ennyivel, mint amikor kamaszo voltunk és képesek voltunk percekig egymást szivatni és addig csikizni a másikat, hogy nem láttunk a nevetéstől és a könnytől, ami emiatt kicsordult a szemünkből. Most mégis abbahagyjuk időben, már nem vagyunk azok a kisgyerekek, mégis az ölemben van és a pillanat, amit a kulcs zavar meg, szinte kérte azt a zavaró tényezőt, mert megint ott éreztem magam a kamaszkori szobámban, a tequilától túlfűtve.
- Szóval ezért nem mentünk ma el enni. -  hallom meg Katy hangját és felé kapom a tekintetem és észreveszem, hogy Kie és én elég félreérthető pózban ülünk a kanapén, de persze ebben nálunk semmi különleges nincs, de már érzem és hallom a szembejövő szavait Katynak. - Mindig tudtam, hogy ez a csaj nem csak barát, ilyen barátok extrákkal mi? Vagy mégis ezt mire kellene véljem? - mutogat ránk, mire óvatosan teszem le magamról Kie-t és felállok.
- Fogalmam sincs miről beszélsz, már ezerszer átrágtuk Kicsim, Kiara a barátom a legjobb barátom és ebben nincsen több. Teljesen más kép van a fejedben erről és örülnék ha kivernéd a fejedből. - mennék közelebb hozzá, de elindul Kie felé kikerülve engem.
- Mindig sejtettem, hogy akarsz tőle valamit, de nem veszed észre, hogy ő nem? Mégis mikor szállsz már le a rózsaszín unikornisról? - kezd eléggé elkapni az ideg, amikor valaki így beszél Kie-vel, de tudom, hogy egy bizonyos mértékig meg tudja védeni magát, sőt utána is, tudom, hogy itt mindegy mit mondok valakit megbántok.

Minden kapcsolat nehéz az elején, és mégis könnyed, mert a rózsaszín köd ural mindent, és nem a realítás, bár én szeretem az elején tisztázni a dolgokat, Kie jelenlétét is az életemben, mert nem akarok csalódni és nem Kie lesz az akit a szögre akasztok, még akkor sem ha olyat érzek a másik lány irányt, amit nem akarok elengedni. Ez egy olyan kapcsolat, amit mindenki szeretne és nagyon keveseknek adatik meg, hülye lennék elengedni még akkor is ha ezzel erre vagyok ítélve, hiszek abban, hogy lesz olyan lány, aki ezt el fogja viselni és Kievel is jóban lesznek. Lehet Katy lesz az, aki egyszer ezt elfogadja, bár most sem tudom hányadán áll vele, mert nem nagyon beszélünk róla, bár ez is sok mindent elárul.
- Te szerintem sosem leszel macskás, ha mégis, akkor nem fogok átjárni hozzád, mert én sem szeretem a macskákat, csak szólok, hogy van motiváló erő, mostmár. - nevetem el magam még a gondolatra is, meg a tequila hatás is mert nem kellene ennyire nyakalni, mégis lehúzom többször is és nem ügyelek arra, hogy mennyire nehezen viselem az italt, de nem baj ketten vagyunk mi baj lehet ebből.
Tudom, hogy nem helyes, amit akkor abban az egy tört pillanatban érzek, ahogy az ölemben ül, barátok vagyunk egyszeri csók volt, nem kellhet az ismétlés, mert félő tönkretenné azt ami most köztünk van és Katy, akire csak gondolni kellett, hogy elhesegesse a számomra, akármennyire is nem szép dolog megfogalmazni, de kellemes és vágyott pillanatot.
Katy haragosan csöppen bele az éppen egészen, talán túlságosan is idilli helyzetünkbe, a felcsattanása egy pillanatig még jogos is lenne, amit Kie-t elengedve az ölemből megyek és próbálok megmagyarázni, bár nem érzem, hogy kellene, de megteszem inkább, mielőtt jobban elfajulna. Mennék közelebb hozzá, de megcélozza az alig ruhában, csendben ülő Kiarát, akiről tudom, hogy nem éppen egy kis szüzecske, aki csendben fogja hallgatni, amit a fejéhez vágnak jogtalanul. Mégis amikor ketten elkezdenek vitatkozni azt érzem, hogy jobb lenne közéjük állni, de legyökerezik a lábam, amikor akár egy tárgy úgy hajigálnak velem dolgokat, pedig feltűnhetne nekik, hogy ennek nincs is értelme, mert nem ugyanazt a szerepet töltik be az életemben és ha ezt folytatják, akkor tudjuk ki fog elmenni és egyiket sem akarom.
Egy ideig mint egy szobor hallgatom a  két lányt, akik pillanatok alatt keltek ki magukból és olyan oldaluk jött elém, amivel még nem találkoztam és talán a meglepettség és nem több, ami miatt elnémultam.
- Na jó ebből rohadtul elég, nem vagyok senkinek sem a tulajdona, hogy megkapjon bárki én választottam, hogy veled leszek Katy, de ha ezt csinálod, azt hiszem nem ok értelme van ennek az egésznek. Bármikor kérdeztem, hogy zavar e ha jön Kie is velünk valahova mindig elnyomtad, hogy zavar és rávágtad, hogy jöjjön csak kedveled. Nyilván én voltam hülye, hogy elhittem, mert nem beszéltem erről többet veled, és nem akartam megtudni, hogy hogy érzel, de nem szeretem ha ribancnak hívják a legjobb barátom, mindegy mi van a fejedben. - Kiehez is lenne egy két szavam, mert a választás nem azért volt, mert ő többet jelentene nekem csak mást, és tudja, hogy mindig ő az első, de még sosem vágta ezt hozzá egy barátnőm fejéhez sem, ami most egy kicsit azért zavar, hogy mégis megtette. Egy olyan vonalat lépett át, amitől elámulok, de azt hiszem a szakítás majdnem garantált, de nem most fogjuk ezt megtárgyalni azt érzem Kievel kell tisztáznom a dolgokat és nem azért amit most tett, hanem azt amit éreztem az előbb és ezért is vagyok bizonytalan és nem tudom mit tegyek vagy mondjak, pedig rajtam a világ szeme.
- Beszéljünk holnap Kicsim jó? Ezt ne most, ideges vagy és nem tudod ezt reálisan felfogni én meg ittam és nem tudom, hogy tudnám elmagyarázni, hogy téged szeretlek. - csuklik el a hangom az utolsó szónál, mert már mondtuk egymásnak, de most mégsem hat igaznak.
- Hazamegy ő is? - kérdezi Kiere intve de nem ránézve, mert eltakarom őket egymástól, most nincsen szükség a továbbiakhoz.
- Meg kell beszélnem vele is valamit. - tényleg így van nem hazudok neki, de nem akarom a témát megfogalmazni.
- Csalódtam Lan, rohadtul, nem tudtam, hogy képes vagy ekkora csalódást okozni. - látom, hogy szétpattan az idegtől, ami nem tetszik, ez nem ő. - Te meg kislány, vigyázz magadra este, mert ha bármit is megtudok, hogy bepróbálkoztál. - nem mondja végig, de mutogat Kie felé idegesen én nem is merek a legjobb barátomra nézni, mert fogalmam sincs mit keltene bennem ez az egész én sem értem.

Fordított helyzetben hogy lenne, ha Katy-nek lenne egy fiú barátja, és nekem nem lenne Kie? Az a baj, vagy inkább nem is baj, de nem tudok ezzel a fejjel gondolkodni, mert most azt mondanám, hogy örülnék, hogy van mellette valaki, aki jóban, rosszban ott volt és van neki, és mindegy melyik nemből van. Aztán ott van az a kis plusz ami miatt azt hiszem, hogy én vagyok azon az oldalon, aki plusz egy fővel megy mindenhova, még enyhe túlzással egy randira is, mert annyira jóban vagyunk Kie-vel, bár az évek során sikerült egymásról azát egészséges szinte lekopni, és nem mindent együtt csinálunk már. Ez az egy oka van, hogy mégsem tudok belegondolni olyan fejjel, mert nem vagyok Katy helyében és fogalmam sincs mi játszódik le a fejében, amikor belép és meglát minket a kanapén, egészen félreérthető pózban számára, számunkra nem az, de ezt nehéz megmagyarázni egy olyan nőnek, akin látszik, hogy szerelmes abba a pasiba, akin éppen helyet foglal egy másik lány, aki nem mellesleg a legjobb barátnője, az akivel még talán olyan dolgokat is megbeszél, amit vele nem. Akihez talán mégsem sima baráti viszony fűz, pedig elhitetem magammal, és egymással is, mert ez így tökéletes, de az a pillanat, ami még most is előttem van, hogy a barátnőm és ő éppen egymást marják szinte égeti a torkom, bár az is rátesz egy lapáttal, ahogy rólam és velem dobálóznak, mintha egy darab hús lennék, pedig én nem ártottam jelen helyzetben senkinek. Megígértem Katy-nak, hogy majd bepótoljuk a mait és Kienek szüksége volt rám, bár az iváson kívül eddig nem beszéltünk semmi olyan nagyon fontosat, ami nem várhatott volna, de így is azt érzem jól döntöttem. Aztán olyanokat kezd mondani, amitől még ki is kerekedne a szemem, ha nem sokkolna le teljesen.
A végén kénytelen vagyok én a két lány közé állni, mert nem akarom tovább sem hallgatni és ennek nem sok értelme lesz. Tudom, hogy Katy sértve lesz és Kie, vele csak beszélgetnem kell, mert még részegen is értettem, hogy szinte biztosra vesz mindent, ami velem kapcsolatos és ezekkel akart visszavágni annak a lánynak, akit én szeretek, őt is szeretem, de nem akarom, hogy két fontos ember az életemben így vitázzon, mert ez nem esik jól. Tudom viszont, hogy ebből a beszélgetésből az lesz, hogy iszunk, és nem fogjuk megbeszélni, majd máskor és akkor talán még értelmesen is tudunk majd viszonyulni hozzá, de ki tudja mit hoz még az este.
- Kie! - szólok rá egy kicsit hangosan mégsem haragosan, amikor beszól Katy-nek, akit éppen csak sikerült megnyugtatni és reménykedek, hogy nem ez lesz a vége ennek, bár eléggé mozog s léc alattunk, mert a Kie-vel való viszonya nekem fontos, még akkor is, ha most a barátom ennyire csúnyán bánt velem.
- Na, jó, senki nem ver meg senkit, mindenki külön ágyban fog aludni de ezt meg kell beszélnem mindenkivel, Kie részeg nem fogom hazaküldeni, vele most tudom lerendezni, veled holnap találkozunk jó? - elköszönök Katy-től és amikor bezárul az ajtó veszek egy mély lélegzetet és csak ránézek Kie bűnbánó arcára de nem megyek hozzá. Igazság szerint egy kicsit csalódtam és szeretném azt hinni, hogy a pia mondatta vele azokat a szavakat, amiket, de tudom, hogy volt benne igazság, aminek én adtam az alapját, hogy mindig ő volt az első, hogy mindig mentem ha kért, mindent eldobtam ha szüksége volt rám és nem nézte senki mást, csak a mi barátságunkat. Ami sok mindent sejtet, de nem akarok jobban belegondolni, mégis meg fogom tenni.  
Elindulok a konyha felé, és a felső polcról leveszek még egy üveg tequilát ezt későbbre tartogattam más napra, ha Kie átjönne és szüksége lenne rá, de most nekem van rá szükségem és eszem ágában sincs hagyni, hogy még többet igyon, mert beszélnünk kell, de nekem sem fog menni józanon, ő meg már benyakalt egy egész üveggel majdnem.
- Mi volt ez Kiara? - nézek rá a nappali ajtajának támlájára támaszkodva, de nem megyek közelebb, nem merek, már belehúztam ma vagy négyszer az üvegbe s most folytatom, a szememen már érzem, hogy kezd homályosodni, de fogalmam sincs miért csináljuk, én miért csinálom. - Bármikor megszerezhettél volna? Mégis voltak ilyen terveid, vagy csak vissza akartál vágni. Tudod, hogy nálad kevesebb fontos ember van az életemben, de ez fájt, főleg azután, hogy… - nem fejezem be, mert ezt nem is kellett volna elkezdenem.  Nem akarom, hogy lássa, meginogtam ott az előbb a kanapén, pont úgy, mint anno este, az első csók után, most is kiszalad a talaj alólam és nem csak a sok ital miatt, hanem mert ez a lány az életem része, mint barát, de ebben biztos vagyok vajon?
- Téged választottalak, mert mindig ezt teszem, de lehet ez annyira nem jó a kettőnk kapcsolatának. - nyögöm ki végül, bár egy percig sem így gondolom, nem akarok veszekedni vele, de nem tudom, hogy kérdezhetnék rá, vagy kell e, hogy akkor most mi ez? Mi ez az egész, ami a levegőben van, ami miatt ennyire nem kedveli a barátnőimet, miért nem tudok senki mellett megmaradni, de közben egyedül sem lenni.

Azt hittem majd sosem kell választanom, hittem, mert tudtam, hogy a hitben sok lehetőség van, pedig a lelkem mélyén pontosan tudtam, hogy majd egyszer itt fogunk tartani, hogy a barátnőm és a másik felem, majd egymásnak esik, bár sosem gondoltam volna, hogy pont miattam. Az megvan, hogy egyiknek sem a legjobb a mostani helyzet és Kie ivott, Katy pedig olyan szituációba csöppent, ami kellemetlen mert lemondtam egy randit, hogy Kie-vel legyek és amint belépett ő az ölembe ült, mégis igyekszem csitítani a kedélyeket. Igaz azt nem tudom, hogy az én érzelmeimet ki fogja majd lenyugtatni. Sok minden tombol bennem, harag, amiért egy tárgyként kezelnek, tanácstalanság, hogy nem tudom mit kezdjek ezzel a mostani helyzettel, félelem, mert nem tudom mit érzek és ez a legszebb mind közül.
Amikor Katy elmegy mérges vagyok és ezt Kie tökéletesen érzi, nem véletlenül vág olyan arcot, amilyet, mert ettől megenyhülök, de most a saját démonjaim azok, amikkel küzdenem kell és nehezen teszem meg ezt a harcot, mert nem érzem, hogy ennyi piával a fejemben tudnék küzdeni akár egy percig is, pedig kellene.
A kezemben az üveggel szólalok meg amikor megint kettesben vagyunk, kimondom, ami bennem van a fejem ugyanis mindennel tele van és nem tudom benntartani előtte nehezen és fleg ittasan. Amikor a nevemet mondja, nem akarok rá figyelni,de tudom, hogy elég egy két szó és megenyhülök, ami majd megint ezt fogja eredményezni, hogy alapvetőnek veszi a jelenlétem és már nem is tudom mi vagyok neki, csak egy tárgy, akibe kapaszkodhat ha minden szar?
Nem akarom, hogy közelebb jöjjön védekező mechanizmusként lépnék hátra egyet, de megingok és inkább vissza támaszkodok és hagyom, hogy közelebb jöjjön.
- Nem tudod mit mondhatnál, mert ez nagyon nem volt helyes. - felelek helyette, mert látom, hogy rájött, hogy nem volt teljesen fair velem szemben ez az egész. Én szeretem, de azt érzem, hogy mellette nem lehet barátnőm, ami részben az én hibám, mert nem tudok senki mellett meglenni, kivéve mellette, ami megint csak nem jó. barátok vagyunk, kell egy határt húzni, és meg is fogjuk ma este. Tudom, hogy nem a legjobb módja egy ilyen kapcsolat folytatásának, de a maiból tanulnunk kellett, ez nem jó így. - Hidd el, fogok emlékezni ez belém égett és fontos vagy Kie nagyon is, de ez nem jó, hogy egyszerűen eltaszítunk másokat egymás mellől, mert a másik mindig fontosabb, de egyszer lesz valaki aki majd ezt felül fogja írni ezt tudjuk jól és akkor mi lesz? Megbarátkozni nem fogsz vele lehet én sem, akkor ott vége szakad ennek? - lehet már csak a drámai énem dominál, de ha csak ennyit és egy kis szédülést hozott a tequila akkor még nagyon jó vagyok.
A szemébe nézek, amikor kérdez és tudom, hogy felelnem kell, nem akarom megbántani, de lehet megfogom, már nyitnám a szám, talán egy tökéletlen magyarázatra, amit holnap újra kellene gondolnom, de közben közelebb lép és érzem, hogy a tekintetébe beleborzongok és nem akarom ezt érezni. Vele nem.
- Nem engedlek haza. - mondom hasonlóan halkan és amikor megcsókol nem a reflexszer, nekem van barátnőm és mi barátok vagyunk, reakcióm jön. Megfogom a derekánál fogva az üres kezemmel és közelebb húzom magamhoz, nem modulok az ajtótól, őzt húzom sokkal közelebb magamhoz, majd elengedem és most megteszem azt az egy lépést, ami kellett volna.
- Baszki! - fordítok hátat neki és a számhoz emelem az üveget és egy olyan nagyot húzok belőle, hogy a fejemben lévő folytatás eltűnjön, hogy a kanapéra tegyem és olyat tegyünk, amit mi nem tettünk meg még sosem. Részeg vagyok, józanul ilyen gondolataim nem lennének, nálam jobban kevés ember tiszteli a nőket és nem akarom részegen kihasználni, vagy megbánni, hogy elrontjuk.
Leteszem az üveget és a pultra támaszkodok neki háttal, hogy lenyugodjak és a szívverésem és vissaálljon a megfelelő ütembe, hogy lelassuljon az agyam és koncentráljunk arra, amiért idejött és felejtsük el tényleg az előbbit.
Persze ehelyett, az italtól túlfűtött agyam mást cselekszik és mielőtt megszólalnék fordulok meg és lépek vissza hozzá, ezúttal én teszem meg az első lépést és magamhoz húzom, óvatosan csókolom meg, meg akarok bizonyosodni arról, hogy mi ez. Amint elszakadok tőle, mint valami kamasz kissrác nevetek fel, de nem engedem el a derekát. - Ez mi volt Kiara? - kérdezem, miközben kisöprök egy tincset az arcából. - Barátok vagyunk! - neki vagy magamnak mondom? Talán mindkettőnknek. - Inkább mesélj a suliról. - fejezem be egyszerűen az abszurd helyzetet, de talán csak elterelésként vetem fel az ötletet, mert közben még mindig alig akarom elereszteni, de elindulok a kanapé felé.

Katy távozása kicsit kétféle érzelmet kelt bennem, egyrészt mert olyan, mintha ez olyan végleges lenne, a holnap esélyét fenntartom és innen már csak rajta áll, hogy akar e élni vele vagy sem. Talán el kellene engednem, talán erőltetnem kellene, mert vele megvan az összhang és mi lesz ha ezt is elengedem. Pont ezért az egész kiborulás miatt megyek egyenesen  a konyhába és veszek le magamnak egy újabb üveget, amit annak a lánynak szántam, akinek lehet semmit nem érek, vagy érek, de a szavai annyira furán hatottak. Nem túl stabilan és elég feldúltan állok meg az ajtóban, távol tőle, mert most ezt -gy érzem jónak, amikor közeledik és hátrálnék, de nem enged az alkohol a fejemben és amikor hozzám ér az ajka sem hátrálok, hanem belekapaszkodva a pillanatba ragadom meg őt. Aztán feleszmélek és elengedem, hogy hátat fordítsak neki, hogy ne akarjam folytatni, pedig akarom, de ha nem látom talán csillapodik a hangulatom. Barátnőm van emlékeztetnem kell magam, aki most dühös rám, eddig  ok nélkül tette de megadtam neki az okot most az előbb és nem csak Kie lépett én magam is visszacsókoltam és talán ez az egy ok van, amiért visszamegyek és megint magamhoz húzom. Volt értelme? Mármint annak, hogy nem hagytam annyiban, hanem kértem még, és amikor ennek vége csak felnevetek, mert a helyzet nem egyértelmű, olyan elveszett vagyok ebben a helyzetben, mégis annyira beleélem magam és akarok még, de a szavaim elnyomják a cselekedni vágyásom, ami jó.
- Akkor csak barátok vagyunk, akik az előbb nem tettek semmi!? - kérdezem vagy mondom? Még én sem tudom talán kijelentem, hogy mindkettőnkben tudatosítsam, hogy ez nem történt meg. Pedig de és ott lebeg felettünk majd ki tudja meddig, ott lesz benne a fejünkben, mert nem vagyunk annyira részegek, hogy elfelejtsük, és elengedjük. De terelek, ebben jó vagyok, mert nem akarom felfújni az imént történteket. Életünkben háromszor csókoltuk meg egymást, abból most kétszer, talán ez egy átlagos szám egy fiú-lány barátságnál, ami a világ szerint nem is létezik, de mégis itt vagyunk.
- Szerintem remek választás, ha azt csinálod amit szeretsz. - a hülye sablon szöveg, ami nem vall rám, ha vele beszélek, de kimondom, hogy reagáljak rá, mert én vetettem fel, és én akartam erről beszélni, akkor úgy kell tennem, mintha ezt akarnám hallani. Egy névre felkapom a fejem, Levi, akiről már mintha hallottam volna egyszer, vagy többször és most megint említi, aki képes volt arra az útra terelni, amire Kie valójában vágyik, vajon ő fontos lehet neki. Ezek a gondolatok józanul elő sem jönnek a fejemből és most egyenesen kiakaszt,amiket mond, de nyelek egy nagyot és iszok még majd inkább a majdnem negyed üveg megivása után lerakom a kanapé előtti asztalra, amire időközben én is leültem, de nem olyan közel hozzá, mint eddig.
- Mit szólok? Én örülök neki, ha találsz valamit, ami vonz és amiben boldog vagy, tudod, hogy az a legfontosabb nekem, hogy te boldog legyél. - mosolygok rá, mert ezek kivételesen szívből jött és komolyan ezt akarom, hogy ő boldog legyen, hogy azt csinálja, amit szeret de az a srác, nem tetsző gondolatokat kelt bennem, de elnyomom.
- Ha letagadnak, akkor az enyémek mindig ott lesznek neked, tudod, hogy mennyire imádnak. - bár talán a gyerekük álmai miatt nem fogják kitagadni, de nem tudom ehhez hogy állnak, mindig csak képletesen beszéltünk erről a jövőről, nem tűnt úgy, hogy bármikor meg akarná valósítani.
- Beszéljünk róla? - kérdezem most végre felé fordulva és egy kicsit még hátrébb húzódva, ezzel messzebb kerülve tőle. Miért? Mert ha nem teszem, akkor a fejem megint tele lesz, amikor megérzem az illatát, amikor közelebb jön, talán hozzámér, én meg félek, most nem tudok olyan higgadt lenni a korábbiak után, mint eddig. Férfi vagyok és az állatias ösztöneim ilyen állapotban még ha akarnak sem tudnak megbújni, így koncentrálnom kell, erősen.

Olyan lazán kezeli, mintha neki nem lenne ugyanolyan fura ez az egész, mintha benne nem tombolna ezerféle érzelem, de lehet így van és csak egy egyszerű csók volt és lehet én gondolom túl. Talán így is van akkor mégis csak én vagyok ebben az aki több érzelmet tesz bele, de minek, ha nem is talál sosem viszonzásra. Kie-nel több esze van, sokkal jobban tudja mit lehet és mit nem, hol vannak a határok, de közben mégis ő kezdte, ő jött oda, ő csókolt meg és most teljesen összezavarja a fejem azzal a fejrándítással, de hagyom neki, mert nem szeretnék belemenni jobban, nem lennék képes már tisztán gondolkodni.
- Már nem is megy, túl sok minden van a fejemben ahhoz, hogy jobban belemélyedjek. - vallom be neki, de én nem vonom meg a vállam sokkal inkább lesújtóan hat a mellkasomra minden szó és minden cselekedet, amit tesz, és ezt el akarom nyomni, így hát iszok még, mert ez máshogy nem fog menni, bár ez sem annyira nyerő és ezt én is nagyon jól tudom.
Terelek, jobb ez így ez talán segít majd ezen a nem is tudom pontosan milyen helyzeten, vagy inkább rajtunk és ő meg tökéletesen belesimul a helyzetbe és a kialakult hangulatba, aminek a mivoltát én sem tudnám megmondani.
Az aháján felnevetek, és tudja, hogy nem nagyon tudom mit beszélek egy reklám szöveget nyomok be neki, mert a gonodlataim nem itt vannak de azért igyekszem és ő is ami mindenképpen jó és nem szabad feladni, neki nem, mert akkor én is fel fogom és a barátságunkért hajtunk nem a többért.
A levi szerint megint megüti a fülem és csak mosolgok rá, most azt kellene mondanom, hogy nem sok neki az egyetem, tudom mennyire okos én kijártam és nem volt vészes, akkor neki hatszor is sikerülne, és tudom mennyire tehetséges. De ehelyett, csak az a Levi jár a fejemben, akiről eddig nem hallottam ennyit, most meg minden második mondatában ott van. Szóval jelent neki valamit, persze, hiszen rávette, hogy menjen az álmai után, amire én talán sosem lettem volna képes, hiszen az álom az övé ebben nem osztozunk én nem éneklek vele, bár már kért rá, de nem érzem magam odavalónak, de mellette szívesen kitartok ha felmegy oda és csodát tesz. Persze az agyam egy kicsit megzakkan de nem mutatom ki, ki a féltékeny, mert én nem, részeg Lan? Igen ő lehet, hogy az, kicsit, vagy nagyon, de jól megjátssza az ellenkezőjét. Vállveregetés!
Az őszinte reakcióm nem késik annyit és rögtön leregálom, amikor arról beszélhetek, hogy mennyire büszke vagyok rá és azt akarom, hogy ő boldog legyen, szeretem amikor mosolyog. Én bezzeg elnevetem magam, amikor közli, hogy nem akarja, hogy befogadják a szüleim, talán oldódik ezzel a hangulatom, az enyém biztos, és lebiggyesztem az ajkaimat, munthe megsértődnék egy kicsit. - Szóval nem szeretnél a tesóm lenni, képzeld el mennyire jó fej báty lennék. - mondjuk akkor nem tudnám hova rakni az élrezlmeimet, de ezt már nem mondom ki, inkább rákérdezek. Most én vagyok jobban befeszülve kettőnk közül, általában laza vagyok, nem nagyon húzom fel magam semmin, higgadtan kezelem az élet minden pontját és most sem Katy az oka annak, hogy egy kicsit nem tudom milyen legyek, hanem Ő.
Amikor feláll már kimondom, amit nem kellene, felteszem a kérdést, ami összetöri a laza pillanatot, de ő csak iszik, mintha vizet inna, én meg ámultan nézem végig. - Kie arról, hogy nem kellene ennyit innunk mert ez lesz belőle. - mellé csúszok, amikor oda húz, de érzem, hogy nem olyan jó ötlet.  A terv az volt, hogy távol tartsam magam tőle, legalább egy kicsit, ameddig lehiggadok és nem agyalok olyanon, ami több okból is helytelen lenne a mi életünkben.
- Most jó? - kérdezem még átkarolva a vállánál és kifújom a levegőt, amit észre sem vettem, hogy eddig bent tartottam. Nem könnyű ez az egész, nem is voltunk ilyen helyzetben, vagyis akkor nem agyaltunk, lehet ő nem is teszi én meg a pia miatt túlgondolom, mintha én lennék a hiszti drámakirálynő, legalábbis legbelül.
- Mi ez a sodródjunk dolog Kie? Tudni akarom, hogy mi van abban az okos fejedben, mert így olyan hülyének érzem magam. - mondom neki egyáltalán nem komolyan, mert a hangom már jobban hasonlít egy részeg kocsma töltelékéhez a szavak még éppen nem folynak össze, de nem állok messze tőle. - Ki az a Levi és miért most mesélsz róla? Azt mondtad nincsen senki a láthatáron aztán mégis csak elejtesz nekem egy nevet? - már felhúzott szemöldökkel, kicsit talán kisebb szemekkel mérem végig, és felé fordulok a legnagyobb hülyeséget teszem meg ezzel. - Ilyen, amikor Katyról beszélek neked? - szalad ki a számon és le sem esik ez, hogy hangzik csak kimondom.

Nem kellene számon kérnem, nem is teszem, nem vagyok olyan állapotban aki tud ésszerűen gondolkodni, ugyanakkor megpróbálom és lehet elbukok. A szavaim csak úgy ömlenek és az összevisszaság még számomra is érthetetlen, de Kie jól kezeli, mert ő már megszokta, hogy ilyen vagyok mindegy, hogy iszom e vagy sem. És egy biztos, most nagyon sokat ittam, annyit, amennyit nem kellett volna, de nem tudtam kezelni a helyzetet. A csókot, Katy kiborulását én egy viszonylag nyugodt és megfontolt ember vagyok ellennek ezzel a két lánnyal, akiknek olyan forró a vére, hogy perceken belül robban egy kisebb külső hatásra és most ezek ők voltak egymásnak és én próbáltam meg közéjük állni. Sikeresen?
Néha kiakadok a női érzelmi hullámvasúton, amit ők le tudnak művelni, aztán most mégis itt ülök és pontosan azt élem át, ami bennük is lejátszódik ilyenkor. Rettenetes, amikor örülnék neki, de közben meg ott van az a pimasz kis féltékeny hang, aki a Levi vonatot akarja kisiklatni, pedig közben tudja, hogy ez valamilyen mértékben meg jót tesz Kie-nak. Egy önző dög vagyok legbelül, és látom, hogy az arcomra van írva minden, mert úgy néz rám mint aki pontosan tudja mi van a fejemben, pedig még csak nem is sejti, mit okoz Ő most a fejemben. Én sem akarom tudni mi ez az egész, és nem is akarok erre fókuszálni, egyáltalán nem.
Megemberelve megam csúszok mellé, hiszen felnőtt vagyok, tudok uralkodni magamon és tudom mi az amikor már nem tudom tartani magam.
- Hogy itt vagyok melletted? - kérdezem a kérdésére visszakérdezve, mint két tiszta suta kamasz, akik most vannak az első randin, ami igazából egy baráti beszélgetésnek indult és olyan lejtőn vagy emelkedőn indultunk el, aminek mindketten tudjuk, hogy nem fogunk a végére érni.
Én ugyan értelmes választ nem kapok, de a beszélgetés, mégis kielégítőbb, mint bárki mással, elég csak hallgatnom a hangját és az arcát nézni és ideje lekaparni azt a fura arckifejezést, amikor nézem őt, enyhén, nagyon nem, ittasan.
- Szóval nincs? - kérdezem bólogatva, igen kicsit meg is könnyebbülve, amiért gyomorszájon vágnám most magam, hiszen annak kellene örülnöm, ha a legjobb barátom talál magának valakit, aki mellette lehet, mint én Katynek. És ebből fakad a kérdésem, amit nem kellene feltennem, olyan gyengévé teszem magam előtte és elárulok mindent, de amennyire ittasak vagyunk fel sem tűnik majd neki remélem, mennyire átlátszó volt a kérdésem.
- Nem tudom, szar, pedig nem kellene annak lennie, persze mindig is volt bennem egyfajta féltés, amikor egy pasiról beszéltél nekem. Sokszor agyaltam rajta, hogy vajon fog e rád vigyázni, jól bánik e veled, tudja e melyik gumicukor a kedvenced, mennyire szereted a tequilát, és milyen pólóban szeretsz aludni, hogy én vagyok neked és emiatt ne neked legyen végül szar. - darálom le neki miközben a szemébe pillantok, ahova eddig inkább nem mertem merészkedni az én tekintetemmel, mert ezeket hallva, kimondva, nem egy baráti kapcsolatot írok le, pedig ez az, tényleg.
- De ők mások ugye? Ők csak munkakapcsolatok? - ezz kérdésként teszem fel, de inkább válasznak mondanám magamnak egyfajta magyarázatnak, hogy nem azok a pasik fogják majd elvenni, hiszen ők csak vannak mellette. Idióta gondolatok, hiszen nekem van valakim és ez így a jó.
- Kívántad valaha, hogy ne csak a kamu csajom legyél Kie? De komolyan? - mégis kinyitom azt a részeg számat és kijönnek rajta olyan dolgok, amikre komolyan kíváncsi vagyok, mindig is voltam, de nem akartam megkérdezni, kínos helyzetbe hozni őt.

outfit | music

Mindig is tudtam, éreztem, hogy vele más vagyok, vele könnyedebb lenni, még akkor is, ha megvolt az a bizonyos határ, amit a barátságunk megszabott. Egyetlen egyszer, tini fejjel szegtük meg ezt az egészet és léptünk túl ezen, de az is csak egy pillanat volt, ami elúszott a múltban és nem akartuk visszahozni, mert minden olyan jól működött. Neki és nekem is megvolt a magam élete, megvolt a magunk szerelmi vagy éppen nem szerelmi viszonya egy másikkal, amit mi egymás felé csak bólogatva vettünk tudomásul. Aztán a mai mégis olyan, mintha sosem vettük volna elég komolyan azokat a kapcsolatokat, mármint sosem tudtuk mikor ér véget a másiké, vagy sosem ér e véget, nem tudom volt e támogatás valamelyikünk részéről, de jobban belegondolva most ebben, őszinte pozitív reakciót egyikünk sem adott a másik felé, amikor az közölte vele, hogy van valakije.
- Jelenleg nem tudom mi a jó és mi nem. - vele lenni persze jó, eszem ágában sincs megbántani ezzel de, ismer, tudja, hogy nem ilyen vagyok és most teljesen meg vagyok zavarodva ezt még az is látná, aki nem ismer, hát még ő.
Megrázom a fejem és megvonom a vállam, igen Landon mégis mit számít az a srác, ő nincs vele most és nem volt vele akkor, amikor még nem is ismertük egymást. Nem vele nőtt fel szinte, de pont ezért félek, hogy egy olyan srác fogja majd elvenni a szívét, aki nem ismeri. Önző gondolatok ezek, de ő csókolt meg vagy én őt, én miattam tettük meg vagy ő miatta, ki akarta ezt, mióta lappang bennünk? Miért ennyire kusza a fejem. Szinte lehúz a mélybe és inkább nem válaszolok neki, a vállrándításon kívül nem fejtem ki neki, hogy valamiért mégis számít nekem, bár szeretnék rájönni a pontos miértjére.
Nem kellene többet innom, olyan szavak, gondlatok poroznak ki belőlem, hogy látom rajta, hogy őt is meglepi, hát még engem, de nem fejezem, be egyszerűen csak darálom, mire egy őszinte és meglepő reakció csúszik ki a száján. Miért nem nézek egyszerűen csak oldalra, miért őt bámulom, mint valami idióta, elnevethetném magam, hogy mindez csak vicc és tényleg csak a pia beszél belőlem. De mindenki tudja, hogy az ital csak őszintébbé tesz és nem fordítva.
A kérdésem annyira relevánsnak hat, muszáj feltenni, mintha ez lenne a tökéletes forgatókönyve egy elbaszott barátságnak, ami most végérvényesen más irányba fog borulni. Mert a régi nem marad, a kérdésem olyan szinten hatol majd bele az egész lényébe, belém és Kie-be is, hogy felesleges lenne azon agyalni milyen volt régen. Mert azok mind csak emlékek maradnak és nem a jövő, mert én ittam és megszólaltam, csókolóztunk, mintha nem lenne rajtunk kívül senki és megtenném újra, mintha szingli lennék, de nem vagyok az. Kibaszás ez mindenkivel, Kie és én nem lennénk jó páros, nem abban az értelemben, ami felé most erősen megyünk, mi barátokként üzemelünk, de úgy tökéletesen, szinte irigylésre méltóan mások szemével. De ez a kedv és a hozzáállás félő megváltozik, ha még többet teszünk bele, és tudunk, tudom, hogy van benne több, lehetne, de miért erőltetjük vajon, vagy csak én teszem meg.
A kérdésre nem felel, azonnal hanem feláll, a szívem nagyot dobban, hogy akkor ezzel vége, olyanba tapostam, amibe nem kellett volna. Amikor közelebb jön, mégis még jobban érzem, hogy a pia káros hatása lehet a szívleállás, amiről még nem hallottam, de tudom, hogy ez kivételesen ma nem az italtól van. Az ölembe helyezkedik, és én automatikusan csúsztatom a kezem a derekára, a kérdésére nyelek egyet és őt figyelem, vissza kellene tartanom, nem kellene engednem ezt, hiszen Katy ott van, aki kedves, kicsit hisztis, de melyik nő nem az. Kedvelem őt, de Kie pontosan az a lány, akivel együtt nőttem fel, mindent tud rólam és pontosan ez lesz a vesztünk.
Amikor megcsókol nem ellökőm, hülye lennék megtenni azt, ami jogos, lenne, a hátára csúsztatom a kezem és magamhoz szorítom és visszacsókolom. Az ajkai kalandoznak rajtam és én megélem minden pillanatát. Megint, eljátszok a gondolattal, hogy ez mennyire helyes, de ez mind csak mese az agyamnak, hogy ne érezzem magam szarul annyira egy olyan szituáció miatt, ami eredendően jó. Nagyon jó.
- Nem így. - suttogom az ajkaira és megcsókolom, ő is megtette, bár óvatosabb volt, talán rám várt, hogy mit lépek, hiszen az ő szándékai majdnem tisztán kivehetőek voltak a tetteiből, de az enyémek szinte még mindig nagyon suták és szinte félek hozzáérni, mégis határozottan ölelem magamhoz és csókolom, mintha ez lenne az utolsó találkozásunk, közben ilyen értelemben ez az első.

outfit | music

Nem ittam annyit, hogy ne emlékezzek remélem, de annyit már igen, hogy meggondolatlanul cselekedjek. Nem tudom mi akasztott ki annyira, hogy most ezek a gondolatok fészket rakjanak a fejemben és ne akarjanak kimenni onnan. A név, hogy tudom, valaki jobban hatással lehetett rá, mint én, az talán elég okot adott, hogy ne akarjam elengedni őt, semmilyen téren. Igazán önző húzás ez a fejemtől, de ez van, és ezzel nem nagyon tudok most mit tenni, főleg, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán és ma már nem is nagyon leszek, főleg, hogy az ital olyan egyszerűen megy le bennem, mintha ez lenne a legtermészetesebb. Csakhogy én nem ilyen vagyok, nem akarok ennyire elázni, mégis megteszem, mert talán józanul is hasonló gondolatok lennének a fejemben, mint részegen. Ez baj, nagy baj, mert ott van Katy, aki szeret engem és én is őt azt hiszem, kedvelem a lányt, nagyon is, de ez vajon elég ahhoz, hogy együtt maradjunk azok után, ami történt. Az a csók és most is, hogy közeledik, és amit érzek, egyszerűen csak nem fait és ezzel tisztában vagyok.
Nem kellene hagynom, hogy megint megtörténjen, de az érzelmeim elöntenek és nem ellenkezek semmire, amit tesz. Az ölembe ül és hagyom, mi több megcsókolom és nem egyszerűen csak úgy egy sima csók ez, mint ami akkor volt, amikor kamaszként egy kis ital után megtettük, mert kíváncsiak voltunk, ez más. Ebben sok minden van benne, aminek nem kellene, ez nem egy barátok általi kísérlet, hogy is lehetne az, hiszen nekem ott van Katy és mi sosem úgy gondolunk egymásra. Mégis én kezdeményezek, bár elég sután, mert olyan, mintha először csókolnék meg bárkit is, pedig már az imént megkóstoltam milyen vele. Olyan kis bénán cselekszek, hogy szinte fáj belegondolni, hogy ezzel mennyit ártok nem csak neki, de másoknak is és ugyanakkor magamnak. Önző vagyok, de most kivételesen nem arra gondolok, hogy én fogok hoppon maradni két szék között a földön, mert tudom, hogy Kie nem lesz az a lány, aki majd azt mondja, hogy igen ennek többnek kellene lenni, ő sokkal szabadabban él, mint én, az én életem kötöttebb és nem mindent tehetek meg, amit akarok. Neki az élete az, hogy szabadon él és azt teszi, amihez kedve van és ezt is szeretem benne, de nekem ezek nincsenek meg én szeretem, ha kontroll alatt van az életem és minden pontosan olyan, amilyennek elképzeltem, és Katy olyan, mint én. De lehet ez a legnagyobb probléma.
A hajamba simít és érzem, hogy elmosolyodik, mégis hogyan nem vettem észre eddig mennyi minden lakozik mé benne és miért nem voltam sokkal, de sokkal kíváncsibb, annyi mindent veszítettem és főleg időt, ami alatt tudatlanul éltem vele az oldalon, hogy mennyire is vonz ez a nőszemély. Talán ez majd visszafordíthatatlan, de nem tudom jó ötlet lenne e az ebbe jobban belemenni. Valóban eléggé túlspilázzom a dolgokat, de én ilyen vagyok és egyszerűen még részegen is azon kattog, az agyam mit teszek és miért, de nem válaszolok magamnak nem tudok mert a válasz egyszerűen csak nagyon fájna.
Amikor elszakadunk egymástól és halkan zilál a mellkasa gyorsabban emelkedik, mint megszokott és az arca, teljesen más, tudom mit kellene felelnem, de nem teszem, nem tudom kimondani azokat, ami a fejemben vannak, mert ott a kis csengő, hogy nem helyes.
Amikor érzem a kezét a pólómon egyszerűen bekattan valami és a kezéhez nyúlok, óvatosan nem akarom bántani. Ugyanakkor szakadok el tőle és a homlokom az övének támasztom és behunyom a szemem, mielőtt megszólalnék veszek egy mély levegőt és lassan fújom ki. Le kell nyugodnom, már érezheti ő is, hogy odalent sem vagyok teljesen ura a helyzetnek, és pont ez okozta bennem ezt az egész bizonytalanságot, vagy talán a helyes utat mutatta meg nekem.
- Kie le kell állnunk! - nyögöm ki alig hallhatóan, szinte fájdalmasan, mert tudom, hogy ennél nagyobb hülyeséget nem mondhattam volna. A szavaim ugyanakkor bizonytalanok és ő ezt azonnal ki fogja szúrni de nem tudom megemberelni maga és elég határozott lenni a visszautasításhoz, amihez nekem egyszerűen semmi kedvem. Kinyitom a szemem és hátravetem a fejem, félek a szemébe nézni nem tudom, hogy düh lesz e benne, talán tanácstalanság vagy megértés, mert ezek mind azok az érzelmek, amik kijöhetnek belőle és ismerve őt és a habitusát nem tudom mire számítsak. - Ez nem okés, Katy… - kezdem el mondani, de nem tudom befejezni túlságosan fájna nekem beismerni, hogy amit tenni készültem és végülis amit tettem is túlmegy mindenen, ami belefér egy kapcsolatba sőt. Megcsaltam egész egyszerűen, mert nem csak a fizikai érintések voltak azok, amik erre a következtetésre hagytak jutni, hanem az érzelmeim, amik ugyan kuszák, de tisztán érzem, hogy minden Kie felé húz, de nem tudom megtenni, hogy szakítok Katyval. A bűntudat szinte szétfeszít, de nem mozdulok és rá sem merek nézni a barátomra.