“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

Macskákat megszégyenítő nesztelenséggel rejtőzködtem odakint a prédámra várva. A rejtőzködés túlzás. Csak "véletlenül" ott ácsorogtam, hogy egész konkrétak legyünk. Hogy összefuthassak valakivel, akivel talán fél mondatot, ha beszéltem összesen. Eddig.
- Hali szomszéd! - a lakóközösségben jobban szeretek láthatatlan maradni, nem szoktam senkihez sem szólni, ha csak nem muszáj, de ez most kivételes alkalom volt. Napok óta a háztömb előtt parkolt egy lila fényezésű, de egyébként feketének látszó turbó padlizsán, a.k.a. Chevrolet Corvette. Baszta a csőrömet, hogy kié, mié lehet, miért van itt ilyen gyakran, szóval kinyomoztam és kifigyeltem, ki a tulaj. A szőke vigyori az emeletemről!! Mármint Evelyn Wolf. Akit leghamarabb egy rózsaszín Smart-ban vagy egy halványzöld Micrában tudtam volna elképzelni. Erre...
- Szép verda. - egyszerűen nem bírtam tovább, hogy ne tegyek rá valami megjegyzést. Érdekel honnan van, miért van, mit tud. Jó. Igazából mindent tudni akarok róla.
- Már értem azt a parizeres mémet, hogy "nem mondom el senkinek, ha nyerek a lottón, de lesznek jelek". - rajzoltam idézőjeleket az ujjaimmal a levegőbe.
- Kiraboltad az öreg Judith nénit az ötödikről vagy mi? - vááágod, a pökhendi, pénzes nyugger nyanya az arany fuxokkal és a furaszínű hajával. Megérdemelte volna.
- De inkább térjünk a tárgyra. Ha megmutatod a tiédet, én is megmutatom az enyémet. - néztem végig ráérősen a... kocsin, majd a fejemmel a saját paripám felé böktem, ami egy gyönyörű vörös-fekete Ford Mustang Shelby GT500. Az sem kevésbé feltűnő. Már két nagyzoló huligán is lakik itt, akik már hajnalok hajnalán bőgetik a motort. Ejj, Judith nénje tuti kivan.
- Látod? Nem rossz üzlet. - pislogtam rá türelmesen. Látszólag. Az idő pénz, de egye penész, pár lóerőnyit ráérek.

Evelyn & Aaron

Általában jó vagyok az időm menedzselésében, de ma késésben voltam, szóval a séta, vagy a tömegközlekedés helyett azt választottam, hogy autóval menjek. Kis távolságokra nem szeretem ezt a megoldást, de nem akartam megváratni a többieket. Ritkák az igazi, haverozós napok, szóval ki akartam használni minden percét.
-Jesszus! Ezt ne csináld!! -kaptam a szívemhez egy hatalmas sóhajjal, a semmiből jövő hangra válaszul. Érdeklődve figyeltem a velem szemben álló srácot, miután sikerült realizálnom, hogy kicsoda is szólított meg pontosan. A fura, csendes szomszédsrác, akivel a kötelezőkön túl eddig még sosem beszéltem.
-Szia, öhm... Aaron vagy, ugye? -néztem rá egy bocsánatkérő mosoly kíséretében. Általában mindenkire figyelek és megjegyzem dolgokat, de ő annyira kihúzó jelenség errefelé, hogy abban sem vagyok biztos, a nevét jól tudom-e.
Az orromat ráncolva, értetlenül néztem rá, aztán a kocsimra, amikor a pariteres mémeket és a házsártos öreg nénit említette.
-Mhm, és titokban mariskát termesztek a lakásomban, hogy fent tudjam tartani a lopott pénzből szerzett varázsszekeremet. Nem kérsz egy kis brownie-t? -forgattam meg a szemeimet egy játékos mosollyal, majd végül a mutatóujjamat az ajkaimhoz emeltem, jelezve, hogy ne áruljon be senkinek sem.
Elgondolkozva kezdtem el a szémat rágcsálni, míg végül előkaptam a telefonomat. Dobtam egy SMS-t a többieknek, hogy késni fogok egy kicsit, majd a figyelmemet ismét az ismeretlen ismerősre vezettem.
-Szóval akkor hogy is volt az az alku... előbb én villantsak valamit, vagy te? -döntöttem finoman oldalra a fejemet, kérdőn meredve rá. Végül meg sem várva az ítéletet legyeztem párat, hogy ha félre áll a kocsimtól, akkor kinyitom neki és meg tudja nézni, ha akarja.
-Egyébként a bátyámtól van... a kocsi. Ronnie elég ügyes sofőr, és a szerencse is eléggé szereti a kegyeibe fogadni, szóval minden balhé nélkül megszereztük ezt a gyönyörűséget. -magyaráztam el neki a dolgot egy lelkes mosollyal.
-Na és a te kocsid honnan van? Hegedültél az aluljáróban? Csak mert, ha ilyen jól fizet, akkor én is inkább arra váltok a vállalkozás helyett. Van még hely a bandában? -pislogtam nagy szemekkel a gyönyörű Mustang-ja irányába.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Bocsi. - majd észben tartom, már ha lesz legközelebbi osonás. Az is lehet, hogy most beszélünk ennyit először és utoljára.
- Talált, süllyedt. De mindenre hallgatok. - jó pénzért.
- Hiszek neked. A te erkélyed fekvése a legjobb hozzá. - vetettem is egy látványos pillantást felfelé az épületen.
- De csak óvatosan kínálgass, királylány. Mindig olyan csajokat szedek fel, akik szeretnek sütni-főzni. Ja és persze tudnak is. Itt nem a szándék, hanem a fontos. Szóval mostantól jobb, ha vigyázol magadra, Misa Misa. - tudom, hogy Evelyn vagy, de ha cosplay alanyt kellene ajánlanom, akkor...
- Viszont azt megígérhetem, hogy nem árullak be a házinéninek. Azt a fejmosást nem kívánnám a legrosszabb ellenségemnek sem. Főleg, hogy még csak nem is lenne igaz. Vaaagy...? - vontam fel az egyik szemöldököm sejtelmes kíváncsisággal. A végén kiderül, hogy ő itt a valódi báránybőrbe bújt farkas.
- Hölgyeké az elsőbbség. - intettem a kocsija felé, utat engedve neki.
Érdekelt az eredete, hogy mégis honnan akasztott le magának egy ilyet.
- A bátyád... nyerte neked... versenyen? - vágtam kissé hitetlen képet, ahogy az agyam igyekezett feldolgozni az információhalmazt.
- Ooooké. Szóval a te testvéred a másik los angeles-i Aaron, aki szintén gyorsulási versenyekre jár és kaszkadőr!? Mint én. Éééérdekes. Szóval már rajtad is osztoznom kell vele. - a luciferes fazon, Aziel értené.
- Tényleg szép. Jó kis nyeremény. Ritka ügyesen bemákoltátok, ha rinyálós balhé sem lett belőle. - pedig az esetek 99,9999* %-ban van.
- Igen. Méghozzá a szempilláimon. - rebegtettem meg őket.
- Te milyen hangszeren játszol? - mértem végig az alsó ajkamba harapva.
- Lényegtelen. - legyintettem gyorsan, mielőtt lefúj paprika spray-vel vagy valami.
- Már a mosolyod miatt bevettelek a bandába. Azzal kaszálni fogunk. Mert, hogy nem a "zenííís óóóra" hegedűlte össze a Mustang-ra valót. - ismertem be a dolgot.
- A-a. - álltam el aztán az útját, mert láthatóan már az én verdám felé kacsintgatott.
- Ne olyan gyorsan. Még nem végeztem veled. Mutasd a hangját! - a gazdinak kell a lovak közé csapni, nem veszem el tőle ezt a pillanatot. Ha beindította, akkor megcsodáltam belül is, aztán a motorháztető alá is bekukkantottam.
- Rohadt jó állapotban van! Ezért a tesódat minimum szentté fogják avatni. - húztam elismerő vigyorra a számat.
- És...? Jó vagyok nálad egy körre? - senkit se érdekel egy parkoló kocsi.
- Közben mesélhetnél róla. Évjárat, lóerő, mi volt a legnagyobb táv, amit eddig mentél vele, ilyenek. - udvariaskodhatnék, hogy nem akarom ám feltartani meg ilyen, de... fel akarom. Szóval felesleges. Ha élet-halál kérdés miatt el kell lopnom egy kocsit a környékről, hogy pénzzé tegyem, ez lenne az. És akkor nem árt, ha ismerem a paramétereit. Amit egyébként rendszám alapján simán lekérhetnék, csak valójában nincs jobb dolgom ma este, mint őt boldogítani.

Evelyn & Aaron

Kissé meglepve pislogtam rá, amikor azt mondta, hogy eltaláltam a nevét, de mindenre hallgat.
-Szerinted miért ezt a lakást választottam? -húztam fel a szemöldökömet egy elégedett mosollyal, ami hamar az arcomra fagyott, amikor ismét beszélni kezdett.
-Mindig kimondod azt, ami először az eszedbe jut? -néztem rá hitetlenül. Még sohasem találkoztam olyannal, akiből ilyen mértékben hiányzott az a bizonyos szűrő, hogy mit kellene és mit nem kellene kimondani a beszélgetőpartnerünknek. Eltartott pár másodpercig, amíg a szétfolyt agysejtjeimet összeraktam.
-De rossz hírem van, L, ez a sütis lány már foglalt, úgyhogy kereshetsz új áldozatot. -ráadásul a sütidíleri szerepköröm már egyébként is Remy-hez, illetve a Valhalla személyzetéhez köt.
-Aaaaw, milyen édes vagy. -pislogtam rá megjátszott meghatottsággal, hogy aztán elnevessem a mondataim végét.
-Ki tudja. Ez egy olyan rejtély, amire talán sosem kapsz választ... -vontam meg a vállamat, hogy olyan Xellos-osan pecsételhessem meg azt, hogy "ez titok."
Miután neki sem volt kifogása az ellen, hogy az én kocsim legyen az első a megtekintendők listáján, elmondtam neki, hogy pontosan honnan is van a kocsim. Nyilván nem a zsörtölődős szomszéd Judith néni lopott lóvéjából, hanem a bátyám tehetségéből szereztem meg. Nélküle aligha lett volna az enyém ez a szépség.
-Mhm, pontosan. -bólogattam arra, ahogy a lassan bootoló szervere összerakta a képet, hogy Aaron nyerte nekem ezt a szépséget.
Most rajtam volt a sor a hitetlen, de leginkább értetlen fejjel való nézések kapcsán, ahogy kifejtette, hogy akkor az én testvérem a "másik los angeles-i Aaron."
-Ismered Ronnie-t? -döntöttem oldalra a fejemet pár nagyobb, zavart pislogás kíséretében.
-Ráadásul te is LA-ből jöttél? -néztem végig rajta, mintha ezzel bármiről is megbizonyosodhatnék.
-De még szerencse, hogy rajtam nem kell osztozkodnod vele, "Ronnie", ha már a neveden, a származási helyeden és a szenvedélyeiden igen. -forgattam meg a szemeimet hitetlenül. Kész ez a gyerek.
-Az tuti. Volt egy kisebb hiszti, de a tulaj egyedül maradt, szóval végül megkaptam mindenféle akadékoskodás nélkül. -húztam egy büszke mosolyra a számat.
Az újabb filter nélküli beszólásaira csak megráztam a fejemet.
-Lényegtelen? Ejjj. Pedig pöpecül tudok szétverni dolgokat a dobverővel. -néztem rá felvont szemöldökkel.
-Azta, na ne mond. Magamtól nem raktam össze. -vágtam totál megdöbbent fejet arra, hogy nem az aluljárós hegedülésből lett pénze a Mustang-ra. Mondjuk amúgy nekünk is sok eszünk van Brooklyn "lepukkant művésznegyedében" ilyen autókkal villogni.
-De ha nem a hegedülés, akkor mi hozta a küszöbödre a drágát? Verseny? -nem kizárt, hogy akkor ő is úgy nyerte a sajátját. Imádom az autókat, szóval ez a téma nálam ilyen... megunhatatlan kategória.
A kérésének megfelelően visszavezettem a tekintetemet a saját autómra az övéről, hogy beindíthassam a kicsikét.
-Viccelsz? Ronnie egy aranyszobornál lejjebb nem fogja adni a hálám kifejeződését ezért a kocsiért cserébe. Nem csak jó állapotban van, de a tökéletes megtestesülése az álomautómnak. A színe, a márkája, minden is. -pillantottam rá egy újabb széles, lelkes mosollyal.
-Hát... -húztam el a szám elgondolkozva.
-Végül is... miért ne? Pattanj be, aztán nyomjuk meg kicsit az éjszakai tempót. -néztem rá végül megadóan, egy barátságos mosoly társaságában.
-Hát egyelőre még nem mentem vele túl nagy távolságokat, mivel csak nemrég lett hivatalosan, minden papírja szerint az enyém. Jelenleg kitalálás alatt van, hogy hova is mehetnénk el vele, ami komolyabb táv. -nekem nem okozna gondot csak úgy belepattanni és akár Los Angeles-ig vezetni, vagy valami, de tudom, hogy Remy nem ennyire spontán és ő jobban szeret tervezni, illetve megszervezni egy ilyen kiruccanást, főleg, ha akkora távról van szó, szállás is kellene majd.
-De ez egy 2004-es évjáratú Chevy. 350 lóerős, 5.7 literes, V8-as motorral. Illetve a gyorsulása elég kiemelkedőnek számít a maga 5 másodpercével 0-ról százra. -magyaráztam el neki mindent, ami így első körben az eszembe jutott.
-Egyébként honnan tudtad, hogy az én autóm? -nem igazán szoktunk együtt mozogni vele, és nem rémlik, hogy egyébként valaha is látott volna ki-be szállni, de aztán lehet, hogy mégis, és csak én nem figyeltem eléggé.
-Ráadásul honnan jutott eszedbe az, hogy ma csak úgy random megvárj nála és kifaggass? El akarod kötni, vagy mi? -húztam egy vigyorra a szám.
-Jajj, ugye nem vagy valami szervkereskedő vagy ilyesmi? Mondjuk... ha igen, már akkor is késő, nem? -pislogtam rá hatalmas szemekkel. Tekintve, hogy este egy kvázi tök idegennel, egy autóban száguldozok a városban. Ha ezt a szüleim megtudnák, anya biztos szívrohamot kapna. Báááár... lehet, hogy Remy is.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

Beleegyező hümmögéssel adtam a tudtára, hogy jogos a visszakérdezés, amire már a válasz is megszületett korábban. Ha hivatásos mariska termesztő vagy, az a lakás a tökéletes.
- Majdnem mindig. - bennem is van önvédelmi vészfék, és időnként tudom, hogy a hallgatás és a kegyes hazugság elengedhetetlen a jófejséghez. Tudok én az is lenni. Ha akarok.
- Dehogy keresek. Ő a te bajod, nem az enyém. Való igaz, hogy epres nyalókával kevergetem a szirupos tejeskávémat két habos sütemény között, de inkább egy Kira vagyok. - fél életemet azért a füzetért!
- Cuki a második nevem. - még jó, hogy édes vagyok.
- Ha csak fel nem mászok a párkányodra. Semmi sem maradhat titokban, Evelyn. - és soha ne mond, hogy soha.
- Csak hallomásból. - a két Ronnie-nak még nem volt szerencséje egymáshoz személyesen.
- Aham. Kicsi a világ, nem? - ahogy végignézett rajtam, én is így tettem. Mennyivel jobb lenne, ha LA-ben lennénk, és nem itt kabátban.
- Már hogyne kellene? Neki a húga vagy, nekem a szomszédom. - vágtam olyan képet, mint aki komolyan nem érti, hogy ő miért nem érti. Logikus, nem?
- Szerencsés vagy. Gratulálok. - a mázlihoz és a kocsihoz is. 
- Valami fúvós hangszer személy szerint jobban lázba hozott volna. De kinek mi. - vontam vállat.
- Nem. - intéztem el ennyivel a választ. Had találgasson, ha akar, de mondtam, hogy még ő és a Corvette vannak terítéken.
- Van szobrász ismerősöm, ha érdekel. Aranyba öntetheted a bátyádat a száguldó padlizsánodért cserébe. - egyébként tényleg ismerek egyet.
Elégedett, elismerő mosoly kúszott a képemre, amikor leheletnyi hezitálás után úgy döntött, hogy tényleg elvisz egy körre.
- Zsír. Bátor csaj vagy. - bár ő lesz a volánnál, max nekihajt az anyós oldallal egy fának. Vagy elrabol!! Szóval inkább én vagyok a bátor.
- Kitalálás alatt... értem. - ismételtem el fura hangsúllyal. Nem értem, mit kell ezen kitalálni. Vagy tudod, hová akarsz menni, vagy nem. Vagy van pénzed a kiruccanásra, vagy nem.
- Neked hová lenne kedved menni vele? Szomszéd város? Másik állam? Másik ország? Akkor még nem is versenyeztél vele? Vagy azt csak a bátyád szokott, és te vagy a kabalája? - vagy a mitfahrer, vagy a passenger princess, vagy nevezd magad, ahogy akarod.
Érdeklődve fürkésztem az arcát, amikor elkezdte sorolni a kocsi műszaki adatait.
- Aw, imádom, amikor egy csaj ilyen mocskosul beszél. - 350 lóerő egy ilyen kiscsajnak, amit ki sem tud használni. Szegény.
- Stalker vagyok. - dőltem hátra az ülésben, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Ahogy te is mondtad: random. Csak úgy bekattant. És még nem döntöttem el. - az ellopós dolgot.
- De igen. Mondjuk most épp szabadnapos vagyok. Miért kérded? Kellene egy új vese vagy mi? Csak neked megoldom okosba most is. És ingyen. Ez nagy szó. - néztem rá tök komolyan, aztán vissza az útra.
- Itt menj jobbra. Arra lesz egy egyenes szakasz, ahol a kutya se jár. Ott meghúzathatod a kicsikét. Hallani akarom, ahogy dorombol a V8-as. - és te is hallani akarod, csak még maximum nem tudsz róla.

Evelyn & Aaron

Inkább nem akartam a megszólalása első felére reagálni, mivel nem akartam olyasmit mondani, ami olyan... erőszakosan, vagy nem úgy hangzana, ami jellemző lenne Remy-re. Nem mondhatom neki, hogy ha tovább magyaráz baromságokat, akkor az ő baja is lenne, mivel nem gondolom, hogy a szájkaratéja megtorlást vonna maga után. Legalábbis nem fizikai jellegűt.
-Most, hogy így mondod... érzem is a baljós kisugárzásodat, napsugaram. -avagy fényeskedjék lelkének örök világosság és sok almát kívánok.
-Hát ez megmagyarázza, hogy... olyan keserédesnek tűnsz. -döntöttem oldalra a fejemet, megigazgatva a sapkát rajta.
-Nyugalom Pókember. Óvatosan az ilyen mutatványokkal, elég ijedős vagyok és teli vagyok házörzőkkel. -ha a növényeim és az a nagyon buta, de nagyon cuki axi annak számít, ugye.
-Az tuti. Eddig is voltak bizonyítékok, de te vagy a legnagyobb rá. -elég durva egybeesés, hogy ugyanúgy hívják, mint a bátyámat, ugyanonnan jöttünk, ő is szereti a kocsikat, kaszkadőr és versenyez is, amikor illegális szabadideje engedi.
-Mhm, akivel eddig egy "hello" vakkantáson túl nem kommunikáltál igazán. -szóval az értetlen nézése viszonzásra talált, épp csak a másik oldalról volt megindokolva. Simán benne van, hogy ez volt az első és az utolsó beszélgetésünk is. Eddig is elléteztünk egymás mellett, ez után is el fogunk.
-Köszönöm. -pislogtam rá egy hálás, ragyogó mosollyal.
-Micsoda eredeti plot twist. -forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal.
Az autójának megszerzését egyelőre elengedtem, mivel reményeim szerint tényleg nem egy egyoldalú bemutató lesz ez a részemről, hanem én is megszemlélhetem azt a csoda Mustang-ot.
-A gatyám is rámenne, szóval kösz, de kösz nem. Viszont, ha tényleg létező ismerős, beajánlhatsz neki. Egy két lábon járó művészközvetítő vagyok. -vontam vállat hanyag eleganciával.
-Van paprika spray a kocsiban... -villantottam rá egy ártatlan mosolyt a bátorságos megjegyzésére.
-Jajj, ezt ne mond így, légyszi. -néztem rá egy sóhaj kíséretében.
-Alapvetően nekem mindegy lenne, hogy hova megyünk, én a vakvilágba is elindulnék, de a barátom sokkal tervezősebb nálam, így egyelőre még gondolkodunk rajta. -meg aztán... neki nagyon sok dolga van most, így nem szeretném üldözni ezzel a semmiséggel. Én tudok várni, amíg lesz elég ideje ezekre.
-Első körben leginkább haza. Mármint LA-be lenne kedvem menni vele, de azt inkább akkor, amikor szörf és kiteboard szezon van. Jó kis autóút, plusz út közben meg lehet állni valami út széli, laza, nem túl puccos motelben, ahol épp csak lezuhansz az ágyra, beugrasz a jó esetben meleg vizes tusoló alá, és már mész is tova másnap. De ez nem csak rajtam múlik. -mint már mondtam.
-És nem, még nem versenyeztem vele. A bátyám hiper laza, de azért eléggé... félt is ahhoz, hogy ne hagyjon csak úgy random száguldozni. Nem vagyok egy kifejezetten rutinos száguldozó, szóval meg is értem valahol. Szóval ha vele vagyok, akkor tényleg a szerencsehozó hugicája vagyok, egyedül meg még nem volt kedvem elmenni. Tudod, sok a fura alak arrafelé. -vetettem rá egy jelentőségteljes pillantást, megfűszerezve egy ártatlan, szórakozott mosollyal.
-Hihetetlen vagy... -kiérdemelt egy újabb hitetlen szemforgatás-vigyor kombót tőlem. Manapság szerintem nem ritka, hogy egy lány jobban ért az autókhoz. Valamiért divatba jött az autókkal buzerálni, bár a legtöbben azért csinálják, mert a pasik szerint szexi. Amit a mellettem ülő is csak alátámasztott.
-Kezdjek félni, hogy legközelebb a lakásomban talállak? -vontam fel a szemöldökömet.
-Mondanám, hogy kapsz pár ingyen sütit, ha nem lopod el, de... -nem hiszem, hogy meggyőzné, ha tényleg ilyen szándékai lennének. Igazából semmit nem tudok róla most, hogy így belegondoltam.
-Hát egy pár herére gondoltam, az enyémeket sajnos leműtötték... -néztem vissza rá hasonló komolysággal.
-De egyébként jó tudni, hogy ma szabadnapod van. Inkább attól tartottam, hogy az én veséimet vágod ki belőlem. -haraptam az alsó ajkamba bizonytalanul. Egyszer amúgy simán lehet, hogy abba fogok belehalni, hogy túl közvetlen vagyok.
-Oksa. -bólintottam rá a dologra, miközben bekanyarodtam az általa megjelölt irányba.
-Na és te gyakran látogatod az éjszakai versenyeket? Illetve... neked hogy tetszik New York? -én már régóta itt élek, szóval én már nagyon megszoktam ezt a váltást, viszont akad, aki egyszerűen képtelen rá.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Jól hangzik. - tetszett a terv, amit felvázolt.
- De ha LA-be akarsz menni, menj LA-be. Mi tart vissza? Az időjárás? 18-20 fokban is lehet programot csinálni. Van látnivaló is bőven. A pasid meg ha el akar kísérni, ki tud venni pár nap szabadságot. Ma megbeszélitek, holnap szól a munkahelyén, hogy mondjuk két hét múlva felszívódik kicsit. Kész, előre meg van tervezve. Nem túl bonyolult. Ha meg erre nem képes, menj egyedül, vagy a bátyáddal. Vagy velem. - csak rajtad múlik, senki máson.
- Tökre megértem a bátyádat, hogy félt téged. De... ezek a versenyek semmivel sem gázosabbak, mint hogy balesetezel az úton valami hülye miatt, pedig te betartottad a sebességkorlátozást is. Ha az van megírva, hogy vége, akkor lehetsz te akármilyen óvatos, a kaszás megtalál. A tesód is kaszkadőr. Ő tudhatná a legjobban. - én is féltem Lexit, de nem ilyen hülyeségektől.
- Nem kell egyedül menned. Itt vagyok én. Szívesen megvédelek azoktól a csúnya, fura alakoktól. - varázsoltam én is magamra az ártatlan mosolyt.
- Szóval mi lenne, ha dobnál még egy sms-t annak, akinek az előbb is, és inkább elmennénk felavatni a verdádat? Ha nem bírja a strapát, legalább tudod, hogy kell neki egy alapos szervíz. - vontam fel a szemöldököm várakozón.
- Nem kell. Te ijedős vagy, én meg édes. Megjegyeztem ám, hogy nem lennél oda egy ilyen mutatványért. Így jó arc leszek, és használom a csengőt meg az ajtót. De persze, ha azt szeretnéd, hogy random ott legyek, rajtam nem múlik. - seperc alatt bejutok hozzád.
- Oh, áll az alku! Ingyen sütire sosem mondok nemet. - csaptam le az ajánlatra.
Pókerarccal néztem vissza rá, ahogy egy pár herét szeretett volna a régiek helyett.
- Nem ígérek semmit. Túl sok töketlen rohangál errefelé, de meglátom, mit tehetek. Ezeket a melleket például én tegnap szereztem. - simítottam végig a kabátom mellkas részén.
- Te egy percig se félj. Sosem vagdosnám össze a szép bőrödet, Hermione. Annyit egy vese sem ér meg. - ráztam meg a fejemet.
Miután bedobta a jobbost, amit javasoltam neki, már megint a kérdéseivel jött.
- Elég gyakran. És mától te is. - egyszer beszippant, nincs visszaút.
- Nem rossz, nem panaszkodom. És te szeretsz itt élni? Nem hiányzik a sunshine & rainbows? Mióta is laksz New York-ban? - néztem rá kérdőn.
- Futólag említetted, hogy van valami vállalkozásod. Ennek van köze a művészközvetítőhőz? És az pontosan micsoda? Van elméletem a neve alapján, de a gyakorlatban még nem igen találkoztam ilyesmivel. - szóval beavathatnál.

Evelyn & Aaron

-A dolgok mindig sokkal bonyolultabbak, mint ahogy gondoljuk. Ráadásul nem csak a szabadság kivétel miatt vagyok bizonytalan. -hanem úgy kb az egész út miatt. Mármint nem azért, mert ne gondolnám, hogy Remy ne érezné jól magát velem, vagy ne akarna velem jönni, csak nem tudom, hogy neki a random megállás valahol út közben, a "vagy van hely a motelben, vagy nincs" életérzés mennyire menne. Nem akarok olyasmit ráerőltetni, ami teljesen idegen a személyiségének.
-Ha másképp nem, akkor tényleg majd egyedül megyek. A bátyámmal nem ugyanaz, meg... Jófej vagy, de nem ismerlek, hogy csak úgy lelépjek veled. -egy vad idegen faszival, akivel ma beszéltem a legtöbbet, pedig így sem telt el túl sok idő. Meg egyébként is olyan furán érezném magam. Mármint... alapvetően lehet, hogy nem lenne vele nagy gondom, de már van egy stabil párkapcsolatom, és hülyén venné ki magát, ha Remy nem érne rá, én meg a szomszédsráccal mennék.
-Persze, ezt szerintem ő is tudja, csak... nem is tudom. Túlteng benne a védelmező ösztön, azt hiszem. Lehet, hogy neki még mindig az aranyos, szőke, babázó kishúga vagyok valahol mélyen belül. -vagy a fene se tudja. De elég idegesítő tud lenni, az egyszer biztos.
-Mhm, tök jó. És tőled ki véd meg, Sátán? -néztem rá felvont szemöldökkel.
Az alsó ajkamba harapva, bizonytalanul néztem rá, és a mérlegelés, a tépelődés kiült az arcomra is, ahogy próbáltam eldönteni fejben, hogy melyik lenne a jobb megoldás. A biztos, előre lebeszélt haveri program, vagy pedig ez a random versenyzési lehetőség. Egy kicsit olyan volt az érzés, mint amikor a rajzfilmekben a szereplő vállán megjelenik az ördög-angyal kombó és próbálják meggyőzni, hogy melyiket válassza.
-De ajánlom, hogy ne bánjam meg a döntést... -adtam meg magam végül a spontán, random dolgok imádatának és annak az adrenalinnak, ami a versenyzés és száguldás gondolatától átjárt, pedig még nem is történt semmi.
-Kösz, de inkább kihagyom az élményt. Ha cukor kellene, akkor inkább csöngess, ígérem, ha otthon vagyok, kinyitom az ajtót. -és ne random megjelenjen a lakásomban. Nem tudom megmondani az okát, és nem az előítéletek miatt van, de valahogy ki is nézném belőle, hogy simán bejutna a lakásomba és egyik nap arra mennék haza, hogy ott ücsörög a kanapémon és a kávémat issza.
-Oh, wow. Nem hittem volna, hogy belemész. -pislogtam rá meglepett elismeréssel, és még az alsó ajkamat is lebiggyesztettem a bólogatáshoz.
-Hmmm... az igen, egészen irigy is lettem most, hogy így látom ezeket a csodákat, Pamela. -hümmögtem felvont szemöldökkel, egy futó pillantással követve a mellkasán futó ujjait.
-Nahát. Micsoda rendes Mardekárossal hozott össze a sors. Lekötelezel, sötét hajú Draco. -forgattam meg a szemeimet egy vigyorral kísérve.
-Ugye tudod, hogy ennyivel nem úszod meg a válaszolgatást, Ghost Rider? Deeee... igen, szeretek. Megszoktam már, ráadásul imádom a lakásomat, és Brooklyn-t is. Tudom, hogy sokan csak a szemeiket forgatják rá, de szerintem illik hozzám. -vontam meg a vállamat.
-Persze hiányzik LA, de szerintem itt több lehetőségem van, ráadásul jó, hogy minél távolabb vagyok a szüleimtől. Ők biztosan elég sok dolgon sopánkodnának. -például ezen a random, közös autókázáson is...
-Az egyetem előtt költöztem fel ide, szóval olyan... hmmm... hét, vagy... nyolc éve már, azt hiszem. Szóval mondhatni elég régóta ahhoz, hogy asszimilálódhassak a New York-i életbe. -gondolkoztam el a dolgon, fél szemmel a visszapillantót figyelve, hogy nem talál-e erre véletlenül ma mégis egy-két kék.
-Van igen. Konkrétan ez a vállalkozásom. Vagyis... most már. Remy adott egy tök jó ötletet, hogy ilyen még szerinte nincs, nekem viszont lehet rá lehetőségem. Sok művészt, illetve a korábbi megbízásaim miatt üzletembert és nagyobb, vagy épp kisebb céget ismerek ahhoz, hogy össze tudjam hozni a művészeket és a rájuk igényt tartó pénzes alakokat. Gyakorlatilag bármiféle művészt kiközvetítek. Énekeseket és zenekarokat fellépési lehetőségekre, képzőművészeket megbízásokra. Eredetileg logók tervezésével, fényképezéssel, portfóliókkal és rajzolással foglalkoztam, aztán tavaly év végén bővült a repertoárom. Nagyon imádom, mert rengeteg őj, érdekes embert ismerhetek meg általa. Plusz felkapott is vagyok, mert új szolgáltatás, és nem fix összeget kérek, hanem az adott művész munkája után egy bizonyos százalék az enyém. -magyaráztam neki a dolgot lelkesen, és csak az tartott vissza a gesztikulálástól, hogy éppen vezettem.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Hanem...? - döntöttem oldalra a fejemet.
- Néha jobb, ha hangosan is kimondod a dolgokat, királylány. Úgyse tudok, mit kezdeni vele. Csak egy fura idegen vagyok, nem? - de. Akkor bökd ki szépen.
- Most pont úgy beszélsz, mint a variálós pasid. Ha befizetsz egy csoportos utazásra, ott sem ismered a társaidat. Vedd úgy, hogy ez amolyan kiscsoportos utazás lenne. Két fős. Ha ügyesek vagyunk, az egyikünk megkapja az idegenvezető, a másikunk a sofőr kedvezményét. - ha rajtam múlik, akkor biztos. Vannak trükkjeim. Szegény ember ott spórol, ahol tud. Akkor is, ha technikailag nem vagyok szegény... mindegy.
- Én is így gondolok a húgomra, szóval legszívesebben kiherélném az aktuális, görényfejű fasziját. Tudom, mit érez a bátyád. Csak azzal nem segítek senkin sem, ha megpróbálom megfojtani a nagytesós baromságaimmal. Inkább csak ellenem fordulna, ami hatalmas öngól. Mint egyik Ronnie a másiknak, ezt tudom javasolni. - a big brother szerep is közös vonás. Kezd imposztor szindrómám lenni.
- Ugyan, tőlem már késő megvédeni. Beültél velem a kocsidba, vagy nem? Már rég a bőröd alá ettem magam, és nem tudsz majd szabadulni tőlem. A harmadik nevem kullancs. Csak nem hordok kék, feszülős szerkót. Bár lehet tetszene neked, szóval majd még meggondolom. - Sátánnak még nem hívtak. De elfogadom a megtisztelő titulust. Érzek időnként némi átfedést.
- Nem fogod, ezt megígérhetem. - villantottam rá egy győztes vigyort.
- Na add ide a mobilodat! Majd én megírom azt az sms-t, te csak vezess szépen. - vezetés közben nincs telefonozgatás, kisasszony.
- Nagy cukorfelhasználó vagyok, csak mondom. - avagy gyakran fogok csöngetni.
- Viccelsz!? Kimondtad a varázsszót: ingyen süti. - ezért bármikor dobom a verda bizniszt. Találok másikat, amit elpasszolhatok. Nem mintha rá lennék utalva, de sok mindent nem ezért csinálok.
- Jaj, köszi. Alig várom, hogy majd a los angeles-i strandon dobálhassam őket a szörfözőknek a piros dresszemben. - és ott hánynák el magukat, velem együtt.
- Hogyha agyafúrt s ravasz vagy, ne tekints másra. A Mardekár való neked, ott lelhetsz sok társra. Többek közt rám. Üdv a legjobb bandában, Mio! - tártam szét a karjaimat szívélyesen, de épp csak annyira, hogy le ne csapjam a sofőr kisasszonyt.
- Majd válaszolok, ha a saját kocsimban leszek, Quake. - addig te vagy a főszereplő.
- Szóval nem a szüleidre ütöttél. - foglaltam össze a lényeget, amit vagy kifejt, vagy nem.
- Bár a bajuszodat határozottan apádtól örökölted. - csak szívatlak. Jól nézel ki. És az sem biztos, hogy az apja bajszos. Lehet, hogy az anyja. A mai világban már nem lehet tudni.
- Huh, az sok. Én még nem tudom, kibírok-e itt annyit. Lehet, még a felét sem. Egy-két dolog hiányzik LA-ből, szóval lehet visszahúz a szívem. De az is lehet, hogy tovább állnék egy másik városba. Vagy másik kontinensre. Ki tudja. - csak hogy én is adjak neki valamit cserébe a nyitottságáért.
- Ez nagyon menőn, fárasztóan és felelősségteljesen hangzik. Nem kis dolog, hogy megvalósítottad. Nem véletlenül mondják, hogy ne a borító alapján ítéld meg a könyvet. Elsőre nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen vagy. Nem még vezess egy vállalkozást, koordináld az embereket, hogy mind elégedettek legyenek, meg ilyesmi. Nőként egyébként is nehezebb érvényesülni az üzleti életben. Szóval le a kalappal előtted, szöszi.

Evelyn & Aaron

-Pontosan. Egy fura idegen vagy. Szóval inkább csak… lapozzunk, jó? Légszi. –néztem rá komolyan, de azért némi kérleléssel egybekötve. Nem szeretnék ezekről beszélgetni, pláne nem egy tök idegen srácnak, egy random kocsikázás alatt. És fejben sem szeretnék vele páros random túrát tartani LA-be. Egyszerűen ez annyira távol áll a személyiségem bizonyos részeitől, hogy inkább… nem is akarok ilyeneken agyalni.
-Hát ha egyszer lesz közös munkátok, akkor majd javasolhatod neki is ezt a taktikát. Szeretem, hogy ennyire félt, mert így valahol fontosnak érzem magam a számára, de ettől még tényleg az a legjobb megfogalmazás, hogy ez az egész fojtogató. De mindegy is. Annyit úgysem lógunk együtt. –csak távolról megátkoz mindenkit, de szerencsémre erről nem tudok, szóval nem fáj. Meg mivel nem igazi voodoo pap, így másoknak sem.
Csak a szemeimet forgattam a bőr alá férkőzős baromságaira, egy hitetlen mosollyal kísérve. És még én vagyok a túlpörgött, fura meg minden ilyen. Akkor ő?!
-Hogyne, minden vágyam, hogy feszülős cuccokba szuszakold magad a kedvemért, honnan tudtad? Bááár... ha a molylepkét mondtad volna, akkor beöltözhettem volna a kövi Comic Con-ra lámpának. Biztos nyertünk volna... –néztem rá egy futó pillantás erejéig. Csak ismételni tudom magam… kész ez a gyerek.
Bizonytalanul, az alsó ajkamat rágcsálva figyeltem tovább az utat, majd egy sóhaj kíséretében adtam át neki a telefonomat, miután kihalásztam a kabátom zsebéből.
-Az utolsó ember, akinek írtam a legjobb barátnőm. Szóval keresned sem kell a megfelelő címzettet. –pillantottam rá a szemem sarkából, és csak remélni mertem, hogy nem akarja felkutatni az egész telefonomat, vagy ilyesmi. Nem mintha lenne rajta bármi érdekes vagy szaftos, pár nyers, szerkesztésre váró képen kívül.
-Hjajj… ezek a meggondolatlan ajánlatok. –ráztam meg a fejemet színpadias szenvedéssel.
Hitetlen mosollyal pislogtam rá, ami aztán nevetésbe váltott. Szép kis autó tolvaj lenne belőle. Mindenki meghívná egy sütire, aztán a végén préda nélkül maradna, kövéren, gurgulászva.
-Hmmm, fincsi… -húztam fel az orromat grimaszolva a képre. Elég vizuális típus vagyok, szóval ezt kár volt tovább vinnie.
-A legmenőbb ház a Hugrabug egyébként is, szóval mindegy. Deeee elismerem, eddig nem tűnsz túl rossz társaságnak… -csak nehogy elbízd magad itt a nagy kalimpálás közben.
-Aaaw, hát észrevetted? Sokat teszek érte, hogy ilyen szép legyen. De egyébként a nagyitól van. –simítottam végig fél kézzel a képzeletbeli bajuszomon.
-De egyébként tényleg nem. Az apukám tanár, az anyukám könyvelő, és nekem is valami hasonló „értelmiségi” szakmát szerettek volna, de sajnos én ahhoz túlságosan utálom a korlátokat. Nem lennék jó ezekben. A könyvelési dolgoktól kifordulna az agyam a fülemen keresztül, és hiába vagyok nagyon kedves meg türelmes, a gyerekekhez nem lennék eléggé az. –még a hideg is kirázott a gondolatra.
-Ez klasszul hangzik. Imádok új helyekre menni. –pillantottam rá egy lelkes, hálás mosollyal, hogy végre valamit elárult magával kapcsolatban.
-Rövidebb időkre én is szívesen utazom más országokba, kontinensekre, vagy városokba akár. De megtaláltam itt a számításaimat, és egyébként nem mindig rossz az állandóság. Ha van egy fix pontod, ahova mindig visszatérhetsz, akkor nem nyűg ott lenni huzamosabb ideig. Megvan a Brooklyn-i kis kuckóm, aztán onnan mindig menni kell, és nem lesz unalmas, vagy monoton. –szerintem legalábbis.
-Ez nagyon rendes tőled, köszönöm szépen. –kapott is egy újabb ragyogó, hálás mosolyt.
-De szerintem ezért tök jó beszélgetni valakivel, hogy jobban megismerhesd. Meglepődnél, hogy egy-egy balhésabb, vagy épp szendébb arc mögött mi van. Tudom, hogy a külsőm, az állandó mosolygásom megtévesztő, és valakinek biztosan idegesítő is, de ha nekiállsz nyitni mások felé, szerintem mindig tanulságos a vége. Szóval például örülök annak is, hogy megvártál a kocsimnál és emiatt most már beszéltünk, még ha… át is íródtak emiatt a terveim. –néztem rá a szemem sarkából egy hitetlen, de azért őszintén lelkes mosollyal.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Szép bajusz. Látszik, hogy gondosan ápolod. A nagyid igazán büszke lehet rád. - húztam mosolyra a számat. Végre valaki, aki nem megsértődik ezeken, hanem belemegy a hülyeségbe. Ha tudom, előbb a frászt hozom rád, szomszédlány.
- Ugyanezeket gondolom. - az agykifolyásról és a gyerekekről is. Nem véletlenül van az, hogy köszönő viszonyban sem vagyok az ilyen szakmákkal. Nem vagyok hülye, de a könyvelés egy más szint. Pillanatok alatt a társaság középpontjában tudom találni magam, de az nem ugyanaz, mint az idegesítő kölykökkel kamu jófejkedni. De még ha normálisak is, akkor is baromi nagy felelősség. Neked kell figyelned rájuk, és át kell adnod a tudást. És valljuk be, ez elég keveseknek sikerül. Aztán meg ott vannak a szülők, akik még a gyerekeknél is segghülyébbek és bunkóbbak tudnak lenni. Rémálomnak hangzik az egész.
- De azért azt tegyük hozzá, hogy biztos lelkesebb diák lettem volna, ha olyan tanárnénik futkostak volna, mint te. - nem jellemző. Valahogy az én életemből a fullos tanárnők kimaradtak. Inkább az NDK úszónők gyúrónői jutottak, akiknek tényleg szükségük lehetett a szakáll ápolóra. Aztán meg csodálkoznak, ha inkább a lógást választjuk.
- Az állandóság nem igazán szerepel a szótáramban. - több okból sem.
- Szóval nem lennél lakókocsis vagy mobilházas világjáró? - nem tudom, lehet, kipróbálnám. Elég változatos és kötetlen lenne.
- Nem tudom, erre mit kellene mondanom. Örülök, hogy megvártalak a kocsidnál? Vagy bocs, hogy belefirkáltam a mai programfüzetedbe? - vontam fel a szemöldököm.
- Egy biztos. Hasznos tagja lehetek a kapcsolati hálódnak, ha neked fontos az ilyesmi. És bármikor átjöhetsz sót kérni a cukorért cserébe. - vagy valami. A számomat már az előbb belementettem a mobiljába, amikor küldtem sms-t a legjobb barátnőnek. Cuki kullancs. Szívesen.
- És hosszú távra tervezel a vállakozásoddal is? Vagy ez átmeneti, és majd akarsz új dolgokat kipróbálni? - bakker, írhattam volna Sátánt is. Na mindegy.

Evelyn & Aaron

-Ez igazán nagyszerű bók volt, csak az a baj, hogy szerintem a hozzád hasonló diákoktól kitéptem volna az összes hajszálamat, egyesével. Vagy régen nem voltál ennyire nagyszájú, mindent kimondós, szomszéd Judith néniket megbotránkoztatós típus? –néztem rá a szemem sarkából, aztán ismét az utat figyeltem. Nem voltam egy túl szent tinédzser azért én sem, de nem kifejezetten tartoztam a lógós bandához, belőle viszont azt nézném ki, hogy a suli mellé járt cigizni, meg csak úgy is, mert miért ne? A kisugárzásában van valami, amit az öreg nénik csak „huligánnak” hívnak.
Kicsit furcsán vizsgálgattam, ahogy arról beszélt, hogy az állandóság nem igazán szerepel a szótárában, de elengedtem a dolgot. Eddig sem igazán mondott semmit, nem hiszem, hogy ez pont kivétel lenne azok listáján, amikbe beavatna. Lehet a munkája, a kapcsolata, vagy az életfelfogása miatt is, hogy nem marad meg egy helyen.
-Ez egy jó kérdés. Egy ideig lehet, hogy bevállalnám, de mint mondtam, egy idő után azért jó, ha az embernek van egy állandó, biztos pontja, és nem olyan értelemben, hogy viszi magával a házát. Tök jó lehet ez a fajta életmód, egy jól felszerelt lakóautóban átszelni országokat és kontinenseket is akár, hogy megismerj tök sok kultúrát, embert és szokást… nagyon jól hangzik, tényleg. És persze egyedül is meg lehet csinálni, de azért jó, ha az ember mellett van valaki, akihez tud szólni. Ha már a hely nem, legalább egy személy legyen valamiféle biztos pont, egy szikla. –de persze lehet, hogy ez csak az én álmodozó, romantikus agyamban olyan klassz. És nem feltétlenül egy pasira gondoltam, hanem mondjuk egy barátra. De persze nyilván az ember párjával ez tök más.
-Komolyan gondolnád bármelyiket is? –mármint az örülős vagy a bocsánatkérős részt.
-De egyébként az, hogy mennyire lehetsz fontos része a kapcsolati hálómnak… nekem ezek sosem fontosak. Az emberi kapcsolatok nem a „kihasználásra” kellene, hogy épüljenek, hanem arra, ha jól érzed magad valakivel, vagy ilyesmi. De persze az a só nagyon csábítóan hangzik, hogy hajnal sütések közepette átcsöngessek érte. –haraptam az alsó ajkamba egy pofátlan vigyorral. Talán nem ez volt az utolsó alkalom, hogy beszélgettünk egymással. Aaron egészen jófej srácnak tűnik, aki veszi a lapot, cserébe nem veszi túl komolyan az életet. Az ilyen ismerős sosem árthat a szürke hétköznapok tengerében.
-Hát ezt még nem tudom. Mindig adja magát. Azt sem terveztem, hogy profilt váltok. Általában sodródom az árral, ha valami megtetszik, megtanulom és hasznosítom. Lehet, hogy két év múlva már kutyatálakat akarok csinálni, nem pedig a művészi vonalon mozogni. A túlagyalás és a túl sok tervezés valahogy kiveszi az izgalmat ezekből. –vontam vállat hanyag eleganciával.
-Viszont jelenleg, ebben a pillanatban hosszú távra tervezek a Melange of Art-al, igen. –bólintottam rá végül a dologra.
-Ha már túl öreg leszel öngyilkos kaszkadőrnek, akkor van valami B) terved, amivel szívesen foglalkoznál? –pillantottam rá kérdőn, hogy ismét az előttünk elterülő utat figyelhessem.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Volt, amikor nem. - az elején senki sem nagyszájú, mindent kimondós, szomszéd Judith néniket megbotránkoztatós típusnak indul, aztán valahogy vagy az lesz belőle, vagy nem.
- És miattad moderáltam volna magam. Mondom, hogy lelkesebb diák lettem volna. Talán még viselkedni is lett volna kedvem, és a te óráidról nem lógtam volna. - pont ez a lényeg.
- Lehet, hogy nem figyeltem volna, de a szememet tuti nyitva tartom. - néztem végig rajta. De hát egy ilyen tanárom sem volt, így ezt már baszhatom.
- Egy szóval sem mondtam, hogy egyedül kell belevágni, vagy hogy életem végégig így képzelném. - semmi ilyesmi nem szerepelt a kérdésemben.
- De addig kell világot látni, élményeket szerezni, amíg fiatal vagy és nem kell elkötelezned magad semmi mellett. Egyik nap kaszkadőr vagyok New York-ban, egy hét múlva talán újságkihordó Washingtonban, nyáron szörfoktató Miami-ban, télen favágó Kanadában, aztán tulipánkertész Hollandiában. - ki tudja. Multifunkcionális vagyok.
- Ha már van kiforrott jövőképed, akkor letelepedhetsz és megveheted az álomházadat. Addig sokszor csak kidobott pénz, vagy az álmok elrontója. - nem kell, hogy önmagad ellensége legyél.
- Amúgy én sem eszetlenül csinálnám ezt. Valami fix, online is kivitelezhető munka jó lenne biztos pontnak. Csak a laptopom és mobilnet kellene hozzá. Aztán akkor nem kellene azon aggódnom, hogy találok-e átmeneti melót, amiből kaját és benzint vehetek. - szerintem kivitelezhetőnek tűnik.
- Persze. Az örülős részt mindenképp. A bocsánatkérést csak akkor, ha van miért. - van? Nem hiszem én azt.
- Ki mondta, hogy kihasználni akarjuk egymást? Attól még, hogy hasznos és sokrétű a kapcsolati hálód, még jól érezheted magad valakivel. Én csak a jószomszédi (v)iszonyra gondoltam. - húztam ártatlan mosolyra a számat.
- Na látod! Mégis csak a mobilházban kellene gondolkodnod. Az kellően spontán, és garantáltan új dolgokat tanulhatsz. Többek közt a kutyatálkészítést is. Szerintem abban van a jövő. - több embernek a kisbabája a kutyája, mint egy valódi gyerek. Kelendő lenne.
- Nincs. A mának élek, így nem igazán vannak vészterveim. De mivel értek a számítógépekhez, lehet, hogy belevágnék valami IT-s dologba. Amúgy is... mikor számítanék túl öregnek? Arra majd nyugger leszek, és más gondjaim lesznek az életben. Vagy a föld alatt semmi. - hetven évesen sem áll meg mindenkinek az élet.

Evelyn & Aaron

-Hát... Amsterdamban valahogy még el is tudlak képzelni, de kanadai favágónak... nem is tudom. Elbírod a fejszét? -vontam fel a szemöldökömet egy aljas félmosollyal.
-De ez... jogos egyébként. Sokan vannak, akik megvesznek egy házat, vagy esetleg beköltöznek valahova, amiről úgy hiszik, hogy akarják, de eltűnik a varázs, amint megvan. Ez néha egyébként rám is jellemző. Hamar rá tudok unni arra, ami nem elég... érdekes. -én is szeretem az állandóság bizonyos formáit, mindenki szereti a biztonságot, de rossz, ha az előtt beleszuszakolod magad, mielőtt még tényleg ott tartanál, hogy megvan minden, amit valaha szerettél volna. Legyenek azok kapcsolatok, lakás, vagy munkahely.
-Ez jól hangzik. Elég sok home office szintű munka van már, vagy olyasmi, amit távolról is lehet végezni. Ha van stabil kapcsolat, és lehetőség a cuccok töltésére, akkor végül is simán kivitelezhető. Valamiért... azt gondoltam, hogy nincsenek ilyen elgondolásaid. -hanem csak menne bele a nagyvilágba, aztán lesz, ami lesz. Persze félig-meddig ez igaz is, hisz sosem lehet tudni, hogy hol mi vár ránk.
Egy hitetlen mosollyal ráztam a fejemet.
-Hát... egy egész csapatot dobtam azért, hogy autókázzunk, szóval kellene, hogy legyen mit sajnálnod, de... ha csak nem trollkodtál bele az SMS-eimbe... nem hiszem, hogy kellene. -akkor idegesebb lettem volna, ha Remy is ott lett volna ma este, és akkor nem is engedtem volna ennek a csábításnak, hisz minden alkalmat imádok kihasználni, hogy együtt lehessünk. Viszont ő nem jött volna, szóval így annyira nem kár. Kétszemélyes, legjobb barátnős programot pedig tudunk csinálni máskor is. Azokat úgy is jobban szeretem.
-Mhm, én meg már majdnem el is hittem. Szomszéd. -húztam fel az orromat egy hitetlen vigyor kíséretében. Csak sóhajtottam arra, hogy mégis a mobilházban kellene gondolkoznom, de nem akartam reagálni rá semmit sem.
-Azta, komolyan?! Akkor már tudom, kit zaklassak, ha a gépem nem indul az után sem, hogy belerúgtam két tisztességeset. -pislogtam rá ártatlanul vigyorogva.
-De egyébként ez egy jogos kérdés. Mármint, hogy... mikor számítanál öregnek. Ismerek nagyon pöpec állapotban lévő igazán idős embereket, meg negyvenes szottyadt mazsolákat is, szóval... -vontam meg a vállamat.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Pff. Haha. Nagyon vicces. Most úgy teszek, mint aki ezt meg sem hallotta. - vágtam drámaian sértett fejet.
- Nem is biztos, hogy megunod a házadat. Hanem ha már egyszer ennyi pénzt és időt beleöltél, akkor nem szívesen költözöl másik városba, külföldre. Minek vetted, építetted, ha nem is laksz benne, csak üresen áll? Albérletbe nem biztos, hogy megéri kiadni, mert lelakják, meg macerás tud lenni a bérlőkkel kínlódni. Ha nagy távról beszélünk, akkor az ingázás nem jöhet szóba. És amíg a karrierépítés a prioritás, nem érdemes lehorgonyozni, hogy emiatt elbukj egy álommelót egy álomországban. Jó dolog a bakancslista, de jobb, ha sorrendbe rakod. - persze mindenkinek más dolgok fontosak. Aki tudja, hogy egy munka sem tudná felcsigázni annyira, hogy fogja a cuccait és elhúzzon, vagy mondjuk belátható időn belül családot akar, annak megéri.
- De ha ez megnyugtat, én is ráunós típus vagyok. Minek olyanra időt pazarolni tovább, ami nem köt le? És ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok kitartó vagy valami. Egyszerűen csak, ami nem jön be, nem kell erőltetni. - én legalább is így gondolkodok.
- Sok rosszat lehet rám mondani, időnként tényleg csak megyek a fejem és az ösztöneim után, még azt is rám lehet fogni, hogy sokszor felelőtlen vagyok, de nem hülye. Király dolog a szabadság, és a pénz nem boldogít, de jó ha van. Anyagi biztonság nélkül huss a szabadságnak is. Mindenképp kell egy nem munkahelyhez kötött munka. Mondjuk weboldal vagy valamilyen szoftver fejlesztés. - amihez nem kell a személyes jelenlét.
- Amúgy ezeket a vontatható miniházakat, tuningolt lakókocsikat úgy csinálják meg, hogy legyen áramod, vized, wc-d, ágyad, ilyenek. Akár konyhád is. És a mai világban már a kempingek se annyira vészesek. Simán rá tudsz csatlakozni mindenféle hálózatra. Biztonságos környéken táborozhatsz le. - egyre nagyobb kultusza van.
- Én nem sajnálom, hogy elraboltalak tőlük. Te sajnálod, hogy dobtad őket? - ha nem, akkor továbbra is tartom, hogy nincs miért bocsánatot kérnem.
- Még a vád is sértő! Kikérem magamnak! Eszem ágában nem volt a nevedben trollkodni. - emeltem fel a karjaimat megadóan.
- Csak megírtam, hogy sajnálod, közbe jött valami, majd legközelebb elmeséled. Látod? Jó arc vagyok. - néztem rá elégedett mosollyal.
- Ha mondom!!! Csak rendes szomszéd vagyok, erre ez a hála. Szép kis világban élünk. - csóváltam a fejem.
- Na, a barbár. Szerintem a géped fog átjönni panaszkodni, hogy már megint erőszakoskodsz. Ejnye, rossz kislány. - ciccegtem rosszallón.
- Na ugye! A kor csak egy szám. Én meg örök fiatal vagyok. - vontam meg a vállamat.

Evelyn & Aaron

-Igen, ez teljesen jogos. Már egy ideje bérelem a lakásomat, és nagyon belaktam, de pontosan azért nem vettem még sajátot, mert egyrészt nem kevés pénz, másrészt... simán lehet, hogy a munkám, a párom, a nem tudom mim majd máshová szólít, így meg nem érzem azt, hogy mindent feladok valami tök másért. Úgy vagyok vele, hogy amíg nincs az a biztos érzés, hogy most már tudom, hogy össze akarok költözni valakivel, vagy nem érzem azt, hogy nem mennék sehova, addig nem akarok sajátot. Csak "felesleges" pénzkidobás, dupla rezsi, etc. -de persze van, aki már jó korán tudja és érzi, hogy mit akar, eleve olyan lakást vagy házat vesz, ahova családostól beférne, és akkor nekik jó így. De nem is vagyunk mind egyformák.
-Igen, ez így van!!!! A szabadság, a kötetlenség nem egyenlő az ápolatlan undormánysággal, hogy olyan leszel, mint egy csöves állat, ehhez pedig jó, ha van állásod, amit végezhetsz út közben. Persze nem mindig van lehetőség mindenre, de azért egy alap színvonalat a hippi, szabad életstílusban is tartsunk már be. Én a fesztiválokkor is imádom a sátrazást, de sosem fekszem le mosdatlanul. Ma már nagyon királyak azok a felépített zuhanyzók, szóval simán nem kell igénytelenül fetrengeni alkoholos gusztustalanságban. -szabadosnak tartom magam, aki nem finnyás, de azért az alapvető higiéniai normákat tartsuk már be.
-Hmm... ennyire még sosem gondoltam bele ebbe az egészbe, de egyre csábítóbban hangzik, főleg, hogy az én munkámat is lehet félig-meddig távolról végezni. -gondolkoztam el a dolgon, egy fél pillantást vetve rá, majd csak egy hitetlen mosollyal a fejemet ráztam.
-Hát... nem, nem mondanám. Jó lett volna találkozni a haverokkal, de ez is elég érdekes és izgi programnak hangzik, szóval... annyira azért nem bánom, hogy így történt. Szóóóóval... ezt a kört te nyerted, Sátán. -forgattam meg a szemeiemet egy jót nevetve a dolgon.
-Igen, elképesztően jó arc vagy, elnézésedet kérem, hogy kinéztem volna az alamuszi macska képedből ezt az egészet. -pislogtam rá hatalmas, bocsánatkérő szemekkel, egy édes mosollyal spékelve. Látod? Cuki vagyok, ne bánts.
-Hát na. Nem vagyok a technika ördöge. Vagyis... más értelemben vagyok az. A fényképezéshez értek, azokhoz a gépekhez konyítok, meg a szerkesztőprogramokhoz, de magához a számítógépekhez és egyebekhez... nem. Néha már a hajamat is kitépném, amikor valami nem úgy üzemel, ahogy szeretném... -vontam meg a vállamat egy zavart mosollyal.
-Mhm, szépen hangzik. -csak az a baj, hogy nekem sokszor így is úgy ropog a térdem, mint egy nyolcvan éves néninek se.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- És benne van a pakliban az is, hogy most new york-i lánynak érzed magad, aztán pár év múlva lakás helyett inkább családiházat vennél LA egyik kertvárosi részében. Nagy kert, medence, napsütés, amerikai konyhás nappali, ahová befér az összes rokon és barát. - persze lehet, hogy nem így lesz, de ennek sem zárhatja ki a lehetőségét. Még túl fiatalnak tűnik ahhoz, hogy ennyire komoly és végleges döntéseket hozzon.
- A higiénia alap kell, hogy legyen. Mindig. A mobilis élet nem egyenlő a nomád, vagy csöves létformával. Én sem szeretnék izzadtan, mocskosan, ugyanabban a ruhában lenni napokig, nem még így belefeküdni a tiszta ágyba. - elvenné az alvás varázsát.
- Szóval fesztiválozós lány vagy? - ragadtam le ennél a résznél.
- Ajj, hát mindenben bűnbe viszlek, te nő. - ismeretlenül beengedett a kocsijába, dobta a barátait értem, és már csábítónak tartja a vándor életet is. A bibliai kígyó hozzám képest kutya fasza.
- Fogunk mi még találkozni. Szomszéd. - mondta a Sátán, majd aljasul rá vigyorgott a szőkeségre.
- Alamuszi macska? Ezt gondolod rólam? - húztam fel a szemöldököm.
- Gratulálok! Mától unlockoltál magadnak egy informatikus ismerőst. Inkább nekem szólj, mielőtt szétvernéd a gépedet. Kár lenne a hajadért. És túl édes a mosolyod ahhoz, hogy bosszankodni hagyjalak. - ingattam a fejemet.
- Majd csak figyelj, amikor száz pluszosan is kopogtatok cukorért. A nyolcvanas mamerók is dögleni fognak értem az otthonban. - jelent meg egy elégedett vigyor a képemen.
- A világ végére is elmennék veled, Totó, nem azért mondom, de azt hiszem, már nem Kansasben vagyunk. - valamiért azt tippeltem volna, hogy sokkal előbb bedobja a visszafelé kanyart. Élvezem ezt a kocsikázást vele, de jobban szeretek sofőr lenni, mint bámészkodó utas.

Evelyn & Aaron

-Minden is benne van a pakliban, meg annak az ellenkezője is. Ezt sosem tudod kiszámolni, és jobb is így. Van, aki erőlteti, de nem jön össze ez a családosdi, másnak meg jön az az egy, akitől teljesen fejreáll a világa, és már házasságot, gyerekeket, családi házat szeretne. –jobb nem feltétlen előre tudni, hogy te melyik vagy. Mármint… van, aki bepánikol ezektől és hülyeségeket csinál. Szóval minden majd jön, amikor jönnie kell, addig is ésszerű keretek között sodródom az árral és élvezem ezt az egészet.
-Igen, pontosan!! De sokaknak valamiért ez így elsuhan a feje felett és lecsúszott undormánnyá minősülnek, ha kell, ha nem. –pedig szerintem az tök fontos, hogy adjunk magunkra. Nem kell, hogy mindig öltönyben és kiskosztümben futkoss, de azért… jó, ha megvan egy alap. Én is tudok „csövesnek” kinézni egy laza gatya-póló kombóban, meg az óriás pulcsikban, de akkor sem keltek… undorító, igénytelen hatást.
-Mhm, naná! Imádom a fesztiválokat. A hangulat, a zene, az illatok, a napsütés, a barátok. Bírom az extrém cuccokat, a kavalkádot. A hajnalig tombolást, az önfeledt szórakozást. Képes vagyok egy-egy fellépőért kontinenseket utazni is akár. Komolyan! De persze nekem is megvannak a magam kedvencei. Lollapalooza, Rock am Ring, Alter Ego etc. Illetve a külföldiek közül is van pár kedvencem, de ahova visszatérő vendég vagyok, az a magyar Sziget. –aztán vagy mond neki valamit, vagy nem. Én általában az olyanok miatt megyek, mint az Ivan & The Parazol és társai.
-Ugye?! Minden is a te hibád. –ciccegtem megjátszott rosszallással. Egyébként tény, hogy elég sok dolog történt pár óra leforgása alatt, amire nem számítottam, de ha nem akartam volna ezeket, úgyse tudott volna rávenni. Azt hiszem… remélem. Nem szeretnék még mindig olyan naiv és félrevezethető lenni, mint régen.
-Hát… olyan… settenkedős, rosszban sántikálós macska képed van, szóval… találónak tűnt a név. –pillantottam rá a szemem sarkából elgondolkozva. Amúgy nem tűnik sem erőszakosnak, sem másmilyennek, egyszerűen csak olyan… tényleg „rosszban sántikálós” arca van.
-Aaaw, mindjárt meghatódom ennyi bóktól. –ráztam meg a fejemet egy zavart, hitetlen mosoly kíséretében, megköszörülve a torkomat, hogy visszatereljem a gondolataimat a gépek irányába.
-De egyébként ez jól hangzik. Jobban, mintha eltörném a gépet meg a kislábujjamat is. –a sok rugdosástól.
-Mhm, biztosan igazi Don Juan leszel. A nővérek nem győzik majd hozni a szívgyógyszert a néniknek. –forgattam meg a szemeimet egy vigyorral.
Aztán csak nagyokat pislogtam magam elé, aztán rá is, amikor megint megszólalt.
-Jajj, baszki, ne haragudj!!! –néztem rá bocsánatkérőn. Nem is figyeltem…
-Öhm… ha már ennyire érdekel a kocsi… akarsz visszafelé te vezetni? –nekem olyan mindegy. Én jól elvagyok a sofőrülésben is, meg az anyóson is.
-A kövi mellékutcában tudunk cserélni, ha gondolod. –pillantottam rá kérdő várakozással, egy barátságos mosoly kíséretében.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Ez igen, party princess. Tetszik az ízlésed és a hozzáállásod is. Ezeket én is szeretem. A gyorsulási versenyek közül is azok a kedvenceim, ahol megvan a forró éjszakai hangulat a tél ellenére is. Zene, fények, ilyenek. Emiatt időnként azért hiányzik LA. New York ebben a nyomába sem érhet. Alapból ott szerintem a bulik is jobbak, vagy csak eddig nagyon rossz helyeken próbálkoztam. Van törzshelyed, amit ajánlanál egy szegény idegennek? - hogy aztán ott is véletlenül összefuthassunk. Egyébként annyira durva a kontraszt nála, hogy kívülről egy bájos, ártatlan jó kislány benyomását kelti, közben meg... nem az. Nagyon nem az. Persze nem rossz értelemben. Nem olyan, mint én.
- Végül is. Szoktam rosszban sántikálni. - valahol most is azt csinálom, ha azt vesszük, mikbe rángattam bele. Oh, és még mikbe fogom!
- A macskaképű jelzőt is elfogadom, de csak egy feltétellel. Ha bírod a macskákat. Ellenkező esetben felejtős, és valami újat kell kitalálnod. - ez már csak így működik nálam. Csak annak dorombolok, aki megérdemli.
- Csak mindjárt? Ha nem elég, mondok még. - bókokat. Végül is azokból sosem elég, nem?
- Helyes. Jobb, ha felkészülnek. Defibrillátor legyen a közelben! Nem akarok a halálos szerető, a férfi fekete özvegy lenni. Tényleg! Ennek van valami hímnemű megfelelője, vagy csak a nők ilyen kegyetlenek? - döntöttem oldalra a fejem pofátlan vigyorral.
- Nem haragszom. - ezt nem tudom, miből szűrted le. Vagy csak valami bocsánatkérő reflexet indítottam be nála, ki tudja.
- Nem is ezért hívtam fel rá a figyelmedet. Csak annyira érdekelt a Mustangom, hogy gondoltam, emlékeztetlek rá. De nekem az is jó, ha együtt gurulunk a végtelenbe és tovább. - jól ülök én itt.
- Vezethetek. Imádok vezetni! Deee... csak ha te is ezt akarod. - néztem rá kérdőn.
- Nem szeretném elvenni tőled a lehetőséget, királylány. A te kocsid, a te köröd. Én majd viszlek a sajátommal. Vagy ez valami trükk? Bedobod, hát ha én is felajánlom cserébe? Alkuképes vagyok. - attól nem félek, hogy összetörné vagy valami.

Evelyn & Aaron

-Nem, szerintem ez nem azért van, mert eddig nem jártál jó helyen. LA tényleg jobban tudja, mi az a party, mint New York. De azért nem menthetetlen a helyzet. Van pár jó hely, amit szeretek, de ezek inkább... bárok, nem pedig disco-k, azokért annyira nem vagyok oda. Régen például a Valhallában dolgoztam, nem tudom, ez mond-e neked valamit... -néztem rá kérdőn.
-De egyébként abból sok kedvencem van. A Water Tower Bar a Williamsburg hotel tetején. De ilyen a The Hidden Pearl is, ami amúgy azért érdekes, mert míg a víztornyos bár egy igazi vintage hangulatú dolog, klasszikus koktélokkal és hangulattal, ez utóbbi nem sötét és alig fényes, hanem kék-fehérre van festve, és amúgy egy japán étterem hátuljában van, a Wanpaku-ban. Mivel élek-halok a sushiért, így imádok oda járni. -magyaráztam neki a dolgokat egy lelkes mosollyal.
-Na ugye, tudtam én! -mondjuk az a nem mindegy, hogy milyen rosszban szokott sántikálni, de lehet, hogy erre inkább nem akarom tudni a választ.
-Öhm... -pislogtam magam elé meglepve, mivel erre a válaszra valahogy nem számítottam tőle.
-Nincs velük bajom. Inkább kutyás vagyok, mivel macskákkal már volt... rossz tapasztalatom, de egyébként szeretem őket. Bár a barátom kutyusánál nincs jobb fej állat. -Indy a legjobb. Jó, mondjuk az axim is elég menő, de azért az aussie szépség mindent felülmúl.
Csak a szemeimet forgattam arra, hogy ha nem elég, akkor dob még be pár bókot nekem, aztán csak egy aljas vigyor ült ki a képemre a kérdése hallatán.
-Hát tudod... lehet, hogy akadna, ha a férfiak nem a farkuk után mennének a fejük helyett. Gondolom a sáskák is azért tépik le olyan bátran, mert úgysem kell a gondolkodáshoz a hímeknek. -vontam meg a vállamat, és még a fogaimat is megcsattogtattam a hatás kedvéért.
Csak egy zavart mosoly volt a reakcióm arra, hogy nem haragszik, és igyekeztem megállni, hogy ne kérjek ezért is elnézést, így inkább csak elgondolkozva az alsó ajkamat kezdtem el rágcsálni. Nem szeretek másoknak kellemetlenséget okozni, semmilyen formában, így a random bocsánatkérések királynője vagyok.
-Hááát... trükknek épp nem mondanám, de ha már így felhoztad, akkor szívesen kipróbálnám vezetés szintjén a kocsidat, már ha... nem félsz, hogy összetöröm, vagy valami. -haraptam rá az alsó ajkamra bizonytalanul.
-Plusz szerintem akkor tudsz meg a legtöbbet egy autóról, ha vezetheted is. Ha el akarod passzolni a kocsimat az ingyen sütik hiánya esetén, nem jobb, ha van saját tapasztalatod? -engedtem meg magamnak egy játékos, szórakozott mosolyt, befordulva abba a bizonyos mellékutcába, hogy leparkolhassak és helyet cserélhessünk.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- A diszkókat én sem szeretem. Máshol is lehet jó bulikat találni. Sőt. - vontam meg a vállamat.
- Valhalla? Aaaz a vikinges baltadobáló hely? Hallottam már róla, de még nem jártam ott. De te hogy kerültél egy ilyen helyre? - más dolog az, ha néhány barátja elrángatja oda iszogatni, és megint más az, ha egy ilyen törékeny lány egy olyan helyen dolgozik. Nála aztán tényleg igaz az, hogy a látszat baromira csal.
- Egyiket sem ismerem. - ráztam meg a fejemet. A nevük sem mondott semmit. Ezek szerint eddig nagyon más szegleteiben jártunk a városnak.
- Én is imádom a sushi-t, szóval azt a rejtett gyöngyszemet egyszer nekem is megmutathatnád. - kellemest a hasznossal.
- A macska is tud jó fej lenni, csak nem mindegy, milyen a gazdája. Félreértik őket. - makacs, önfejű, lusta, hálátlan és hasonlók. De minden csak azon múlik, hogy a gazdája ért-e hozzá vagy sem, eleget foglalkozik-e vele, megadja-e azt, ami kell. Nem az állat a hibás, ha nem törődnek vele.
- És milyen fajta? - a barátod kutyája.
- Mhm. Vagy talán csak túl kevés az a nő, aki inkább a gondolkodásáért szereti a férfit, mint valami másért. - legyen magas, jóképű, sportos, humoros, pénzes, jól öltözött, legyen menő kocsija, legyen hangzatos a munkája, hordozzon a tenyerén, szóval valaki, akit lehet mutogatni a rokonoknak, a barátoknak. Az, hogy közben gondolkodjon is, a legtöbbeknek nem számít. Persze ez megfordítva is igaz. Sajnos.
- Vezetheted nyugodtan. Nem félek, hogy összetörnéd. Olyan típusnak tűnsz, aki vigyáz a saját cuccaira is, nem még a máséra. - nem aggódom.
- Hé! Ha megkapom az ingyen sütiket, nem kell elpasszolnom a kocsidat. De nem mondok nemet a tapasztalatszerzésre. - mivel komolyan gondolta a dolgot, így helyet cseréltem vele, hogy visszafelé én vezessek. A GT500 lesz az én hazai pályám, mint ahogy neki a Corvette volt.


- Nem versenyen nyertem. - simítottam végig a kormányon, közben visszatérve a korábbi kérdéséhez, ami a "honnan van a kocsid" volt.
- És nem is lopott. - néztem a szöszire.
- Rengeteg extra melót vállaltam azért, hogy meg tudjam venni. Szóval legálisan vettem. - az már más kérdés, hogy a pénz megszerzésénak nagy része már nem volt annyira törvényes. De nem bántottam vagy öltem meg senkit, nem raboltam ki senkit. Időnként vannak meredek húzásaim, de nem vagyok egy akasztanivaló bűnöző.
- Aztán feltuningoltattam pár ismerős szerelővel, hogy olyan gyors legyen, mint a limitált és mocskosul drága ritkaságok. Még nincs teljesen kész, mert New York-ba jöttem. Új arcokat kell találnom, akik megbízhatóak és hibátlanul dolgoznak. Jó lenne megoldani helyben, és nem mindig LA-be furikázni, ha kell valami. Szóval ha te vagy a tesód tudtok valakit, ne tartsátok magatokban!

Evelyn & Aaron

-Mhm, pontosan az. De sokkal több ennél. Nappal kávézó, este pedig bár. -bólogattam megerősítés képpen arra, hogy a Valhalla a baltadobálós, vikinges hely.
-Jelentkeztem. -vontam meg a vállamat egy vigyorral.
-Egyébként is bírom a kreatív, egyedi ötleteket, és kellett a pénz, mivel akkor még egyetemre jártam, pontosabban akkor tapostam az utolsó évemet. Szerettem volna váltani az akkori helyről egy olyanra, ami közelebb volt az akkori albérletemhez. A Valhalla pedig akkoriban nyitott, így még volt hely. Ugyan nem épp én voltam az a csaj, akit oda képzeltek volna, de elég rámenős tudok lenni, és a látszat ellenére nem kell félteni. Mármint... nem verek meg senkit, ha rossz, sőt. Nagy eséllyel összecsomagolna bárki, de jól kijövök az emberekkel, és hamar jóban leszek másokkal. Úgyhogy felvettek. Egy évig dolgoztam ott pultos-felszolgálóként. Az anyukám majdnem szívrohamot kapott, amikor megtudta. -mosolyogtam egy jót, habár kissé szomorúan az emléken. Eleve a szakmai terveimtől sem volt túl boldog, nem még a Valhalla említésétől.
-Hmm... legyen. De csak hogy lásd, milyen rendes gyerek vagyok. Szoktunk haverokkal is összeülni ott. Legközelebb majd elhívlak téged is. -bólintottam rá arra, hogy megmutathatnám neki ezt a rejtett japán bárt. Ebbe még senki nem halt bele, nem igaz?
-Na igen, meg nem mindegy, hogy mit tanítasz meg neki. Persze a macska nehezebben idomítható, mint egy kutya, de ha meg van adva, hova mehet, azért van rá esély, hogy betartja. -ettől még én is szívesebben tartanék kutyát, de nem feltétlen lakásba valók. Jó nekem a kis axim.
-Egy gyönyörű, aussie juhászkutya. -Indy egy külön fogalom kellene legyen, annyira szépséges.
-Hát ezzel nem tudok vitába szállni. Mindenki felszínes, és olyannyira a külsőségekkel van elfoglalva, hogy az, mi van a másikban, már nem is érdekli. Ez férfire, nőre egyaránt igaz. Bezzeg a pingvinek... -sóhajtottam lemondóan. Elég nehéz olyasvalakit találni, aki illik hozzánk, akivel jól érezzük magunkat, és aki nem csak azt látja bennünk, ami a felszínen van. Szerintem az a legnagyobb baj, hogy ma már mindenki csak villogni akar a másikkal, meg egy kapcsolatot, mert szinglinek lenni gáz, vagy szomorú. Pedig amúgy nagyon nem így van.
-Aaw, ez nagyon kedves tőled, köszönöm. -kapott is egy hálás mosolyt azért cserébe, hogy nem tűnök olyannak, aki mások cuccaira ne vigyázna.
-Majd igyekszem nem elfelejteni. -az ingyen sütiket. Gyorsan lehúzódtam, hogy helyet cserélhessünk és vissza már ő vezethessen.

-Értem. Akkor ezek szerint kemény munka árán szerezted meg az autódat. Akarom tudni, hogy a munkák is legálisak voltak-e, vagy csak a megvétel? -vontam fel a szemöldökömet egy pimasz, szórakozott mosollyal.
Érdeklődve hallgattam azt, ahogy a feltuningolásról beszélt és arról, ha ismerünk valakiket, akkor ne tartsuk vissza.
-Ismerek egy srácot, aki autókkal foglalkozik, esetleg megadhatom a számát neked is, hátha meg tudtok egyezni, meg majd ráállítom Ronnie-t is, hátha tud valami újat mondani. -vezettem rá a tekintetemet, aztán az előttünk húzódó utcákra.
-Azt mondtad, hogy az állandóság nem igen szerepel a szótáradban. Öhm... sokat költözködsz amolyan... "a változatosság gyönyörködtet alapon", vagy valami munkával kapcsolatos oka van? -elvégre az volt az "alku", hogy az én kocsimban én beszélek, az ő autójában meg ő fog.

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Mondhatjuk így is. A kemény munka relatív. Szóval ne úgy képzeld el, hogy kimentem a földekre kapálni vagy ilyesmi. De például pincérkedtem már én is a cél érdekében. - vannak benne legális részek is.
- Nem tudom. Akarod tudni? - neki kell eldöntenie, hogy akarja-e hallani, vagy a boldog tudatlanságot választja.
- Az szuper lenne, köszi. - ha kaphatnék tőle elérhetőséget ahhoz a sráchoz, aki kocsikkal foglalkozik. Nem nagyon ismerek még senkit, vagy legalább is nem eleget.
- A bátyáddal egy a nevünk, és mindkettőnk ereiben benzin folyik. Bízom benne. - ő ráadásul gyorsulási versenyekre is jár, így nem érheti be akármilyen hétvégi szerelővel, aki max. csak olajcserére jó.
- Az állandóság több szempontból sem a barátom. Például ott van, hogy szeretnék ugye világot látni, utazni, több helyen dolgozni és lakni is. - de ezt már tudja rólam.
- Gyerekként is sok változó volt az életemben, és talán emiatt sem tudok egy helyben megmaradni. És hát, ahogy te is mondtad: a változatosság gyönyörködtet. Jó érzés, hogy semmi sem köt senkihez és semmihez. Azt csinálok, amit akarok, amikor és akivel akarom. Szabadnak érzem magam, nem pedig az határozza meg a napjaimat, hogy mások elvárásainak akarjak megfelelni. Ha bekattan valami hirtelen ötlet, bátran belevághatok, felülhetek akár a repülőre is, mert nem fog vissza senki és semmi. Addig akarom kiélni magam, amíg lehet, és ne öreg fejjel bánkódjak, hogy miket szalasztottam el, mert nem mertem élni és önmagam lenni. Esetleg valaki más rovására. - nem várom el, hogy megértse.
- Az emberi kapcsolataim is általában felszínesek, változatosak és tűnékenyek. LA-ben is folyton mások verődtek körém, aztán most, hogy eljöttem, ez megint így lesz. Hamar a társaság középpontjába tudok kerülni, ha akarok, ha nem. Azt hiszem, ilyen a személyiségem. Ez vonzza körém az embereket, barátkozni akarnak. Ami nem baj, de csak nagyon kevés válik állandóvá. - mint ahogy Lexi-vel.
- Neked sok barátod van? - mindketten tudjuk, hogy a haverok és a barátok nem ugyanazok.
- A saját korosztályoddal jössz ki jobban, vagy...? - van aki az idősebbekkel jobban megtalálja a hangot, mások pedig inkább a fiatalok lendületét szeretik.

Evelyn & Aaron

-A kemény munka nem csak a kapálás, a gyári meló meg ezek lehetnek. Kemény munka egy zűrös irodai nap, vagy mondjuk az általad felhozott pincérkedés is. -egy újabb közös pont a két Ronnie között.
-Hmmm... nem, inkább nem. -ráztam meg a fejemet némi gondolkodás után. Ugyan elég kíváncsi természet vagyok, de nem szeretném tudni, hogy mondjuk miféle illegális bizniszekbe ment bele a pénzért, amiből az alattunk duruzsoló autó származik.
-Hát nincs mit, szívesen segítek bármiben, ha tudok. -címeztem neki egy mosolyt, majd csak bólintottam. Aaron imádja a saját kocsiját, biztosan nem dolgoztatna valami selejt emberrel, aki nem vigyáz a kicsikéjére, plusz ő is az éjszakai életben tolja a versenyzést, szóval kell, hogy ütős legyen a verda egy-egy alkalomra.
Csak nagyokat pislogva hallgattam azt, ahogy megválaszolta a kérdésemet. Nem számítottam ennyire részletes beszámolóra, és nem is szerettem volna firtatni most rögtön, hogy mit jelentenek a gyerekkori változók. Lehet, hogy a szülei gyakran költöztek, őt is cibálva, de lehet ennél egy sokkal rosszabb, személyesebb forgatókönyv, úgyhogy egyelőre elengedtem a kérdéseimet, és érdeklődve hallgattam tovább.
-Tudom, hogy már megszoktad ezt, és kihozod belőle a maxot, meg ez így tengernyi szabadságot jelent, de... nem hiányzik az életedben mégis valami, ami stabil? Valami, vagy valaki, aki/ami... állandó lehet? A húgodon kívül persze. -néztem rá kérdő kíváncsisággal, hogy aztán csak az alsó ajkamat kezdhessem el rágcsálni a kérdésére.
-Nem, nem igazán. Sok ismerősöm, haverom van, de barátom azt hiszem, hogy igazából csak egy, vagy kettő. -a legjobb barátnőm viszont felér hatvan másikkal. Remy is a barátom volt, mielőtt A barátom lett volna. Egészen addig a karaoke estig ez tényleg tök jól működött is. Meg aztán ott van Roman. Őt is a barátomnak tartom.
-Összességében igen, de igazából mindenkivel megtalálom a közös hangot, mindegy hány éves. Elég simulékony, kedves, alkalmazkodó természet vagyok, így könnyen szerzek ismerősöket, "barátokat." De ezek zöme igazából laza, nem túl biztos lábakon álló, és sokszor csalódtam már másokban, amiért ki akartak használni. Van 20 éves ismerősöm, és van tőlem idősebb is, szóval mondhatni minden korosztállyal jól kijövök. De a közvetlen környezetemben lévő kör hasonló korúakból áll, mint én. -azt hiszem, mindent lefedtem, amit kérdezett tőlem.
-Na és neked? Az alkalmi ismerőseid zöme honnan kerül ki? Munka, versenyek, vagy valami full más helyről?

“Anything - a destination, a person - that has some mystery around it becomes exciting and attractive.”

- Nem tud hiányozni, ami sosem volt. - vagy valami ilyesmi. Sokkal rosszabb, ha elveszítesz valami állandót, mint ha soha nem tapasztaltad volna, milyen az. Szerintem. És hát mint azt kifejtettem, a stabilitás már gyerekként sem volt az életem része.
- Talán majd egyszer. - vontam meg a vállamat.
- Ha megtapasztalnám és bejönne, akkor biztosan vágynék rá, szóval nem zárkózom el tőle. De egyelőre nagyon jól elvagyok így is. - nem erőltetek semmit. Sodródok az árral, aztán majd minden jön magától.
- Az igaz barátokat nem futószalagon gyártják, szóval jól is van ez így. - hogy csak néhány van, haver viszont annál több.
- Tök más ha valakikkel jól el tudsz dumálni, elmentek együtt szórakozni, programokat csinálni, mint ha önmagadat adhatod és megnyílhatsz. A kettő nagyon nem ugyanaz, és a barátokat ritkábban maxolod ki, mint a felszínes kapcsolatokat. - szerintem ezt is hasonlóan láthatjuk. Majd kijavít, ha tévedek.
- Igazából pont erre számítottam. Kizárt, hogy veled valaki ne tudjon jól kijönni, mindegy, hány éves az illető. Kedves és közvetlen vagy. - imádják a nagyik és a gyerekek is.
- Hát így mindenhonnan ömlesztve. - vakartam meg a tarkómat, miközben próbáltam fejben rendszerezni, kit honnan ismerek.
- Most a munka miatt sok új ismerősöm lett. Rajtuk keresztül újabb és újabb embereket ismerhetek meg. Versenyeken, szórakozóhelyeken, koncerteken, de még a kórházban is szoktam ismerkedni. - kaszkadőr meló, tudod, hogy megy. A másik Ronnie miatt.
- Sosem tudhatod, hol botlasz bele valaki különlegesbe, akit érdemes lehet megjegyezni. - például a szomszédban.

Evelyn & Aaron