Nem sokkal 10 óra után parkolok le a Ferrarival a ház előtt.  A buli már nagyban megy, én tudom, hogy nem fogom magam annyira jól érezni, látva, hogy mindenki olyan részeg, hogy már a világáról nem tud. A hétvégén versenyem lesz, így nem engedhetem meg magamnak, hogy akár egy korty alkohol is lecsússzon a torkomon, cserébe ma én leszek Dave taxija valószínűleg ahogy ismerem. Már ha nem szed össze valakit, akivel majd hazamehet és akkor kéz a kézben andaolnak, az amúgy nem túl messze lévő lakására.
A saját lakás örömei, hogy nem kell azon idegeskednem, hogy ki az akit felébresztek és talán nekem is jót fog tenni egy kis kikapcsolódás, még akkor is ha azt most csak üdítővel fogom megtenni.
Belépve a házba megcsap a fülledt ember szag, meg a fű szaga, na azt hiszem itt már órák óta megy valami kemény parti. A zene hangos, a szomszédok türelmesek, ami meglepő, de ki vagyok én, hogy ezzel is nekem kelljen foglalkozni. Egyenesen Davehez megyek, aki a konyha melletti ajtóban áll és valamit nagyon bámul befelé. Elé állok, mert total átszellemülve lesz egy csajt valószínűleg, vagy a barátnője seggét, mert a másik lány háttal áll nekünk.
- Na jó haver ez elég cikis, amit csinálsz, messziről olyan vagy, mint aki totál el van szállva. - mondom neki majd a szokásos kézfogás utána  kezembe nyomja a sörét.
- Nem tudom melyiket szedjem fel. - sóhajt egy nagyot, majd vele egy irányba fordulva mérem fel a terepet. Az egyik lányt látjuk előről, nem rossz idomokkal van megáldva, a másik hátulról elég formás.
- Hát ezeket össze kellene rakni, mert ennyiből nem lehet megállapítani melyik milyen. Menj rá mindkettőre, ha szerencséd van benne vannak egy édes hármasban. - nevetek fel, majd visszaadom neki a sört, mire kérdőn rám néz. - Még mindig pilóta vagyok, akinek a versenyszezon közepe van, szóval nem inni jöttem ma. - mincsen alkalommal át kell rágnunk magunkat ezen, de végül elfogadja nagy nehezen, hogy nélkülem kell innia. Ritka, hogy vele iszogatok, de akkor nagyon keményen kirúgunk a hámból.
- Segítesz nekem! - fogja meg a pólóm és felém fordul majd úgy tesz, mintha tök véletlen lökte volna meg a csajt. A barátnője amint megfordul azzal szembesül, hogy röhögök, mint valami hülye ezen az igazán zseniális ötleten. Ahelyett, hogy leszólítaná meg vállalja, idióta.
- Nem is tudtam, hogy beteszed a lábad ilyenfajta házibulikba. - merevedek le egy pillanatra, amikor észreveszem azt a szempárt, aki egy féléven keresztül olyan mértékben füstölt rám, mint ha az életemet akarja elvenni. Gomezzel sosem voltunk jó barátok, sőt, és ez a lányka pont abban a fél évben volt vele, mindegy milyen titulusban, amikor a legrosszabb formámban voltam és ezért Gomez volt a hibás,minden alkalmat megragadott, hogy alám tegyen, de én sem hagytam magam. Szerintem az az ember volt eddig a legnagyobb riválisom 19 éves koromban.. Ma már a közelében sincs a mezőnynek a srác, de lehet Lumie is otthagyta már.
- Azt hiszem a jó segg tulajdonosa, nem éppen a legjobb parti. - szólok Dave-nak, aki közben úgy látom le is lépett a barátnővel. Fasza. - Ez gyors volt, de lehet én nem utánzom őt, ha nem baj. - nézek egy kicsit gúnyosan Lumie-ra. Sosem ápoltunk jó viszonyt, igazából egyenesen gyűlöltük egymást, és ez azt hiszem ennyi év után sem változott meg.

Alapjáraton azt hiszem nincsen gond a modorommal, nem vagyok sosem bunkó, de vannak emberek, akik kihozzák belőlem azt az ellenszenvet, amit nem képviselek amúgy. Pontosan tudom, hogy végigasszisztálta Gomez minden egyes olyan húzását, amivel ki tudott ejteni a versenyekből. 
- Azért szerencsére nem sokszor futunk össze. - forgatom meg a szemem gúnyosan nevetve, szerencsére tényleg nem gyakran látom őt, és az az undor amit ő okos nekem nem is igazán miatta van, hanem sokkal inkább a volt társaságából fakad. 
- Az ízlésedet tekintve nem hinném, hogy olyan nagyon jó parti lennél. - mérem végig, bár nem rossz nő, de a társaságát nagyon rosszul válogatja meg, amiért unszimpatikussá tud válni számomra. Egy időben nem sok barátom volt, mert nem voltam képes kialakítani senkivel sem olyan viszonyt, hogy azt később hajlandó legyek ápolni. New York új életet hozott nekem ilyen téren is, de ez a lány sosem tartozott azok közé, akiket be akartam volna vonni az életembe. Az ellenséggel bújt egy ágyba és nekem elég volt, mert túlságosan is arra koncentráltam, hogy a pályán jó legyek és minden arra vetült ki utána az éltem más területein is. 
- Nem mintha le akarnék lépni veled. - na még mit nem, a tények akkor is tények, a segge tényleg elég jó, de ez nem ok arra, hogy hazavigyem, mert més jót nem is látok benne. Túlságosan hamar ítélek és nagyon is szeretem a haragtartást, mert egyszerűbb, mint megérteni a másikat. Csak grimaszolva fordulok el tőle, keresve Dave-t aki közben már le is lépett, szóval itt lettem hagyva a mai nap egyáltalán nem kedvelt vendégével. Baszki!
- Úgy látom már nem tartod a kapcsolatot a kedves barátoddal  - nyilvánvalóan feldühít ahogy tette is mindig, amikor valamilyen oknál fogva beszélgetnünk kellett. De azért igyekszem nem kimutatni felé, csak egy apró mosollyal a szám szélén fordulok felé, mintha mi sem lenne természetesebb, mint az arcába nyomni hasonló sértéseket, de most nem igazán ehhez a nőhöz van kedvem. 
Amint tölt magának egyet, a kezén tartom a szemem végignézem, ahogy ki tölti az italt és mintha vizet inna húzza le. - Na igen ebben nem változtál. - nevetek fel, majd hátat fordítok neki, mert nem igazán van kedvem ma az ő társaságához. De hiába indulnék el tovább, a szomszéd szobából megcsap a tömény fű szag, aminek még a közelében sem akarok menni, mert nem kell, hogy doppingteszten bármi is kimutatható legyen. A konyhába nem szívesen maradok, de Dave totál egyedül hagyott és nem élem annyira a részeg bandát, úgy, hogy nem iszok. - Szerinted ezeket egész estére elvesztettük? Mert akkor lehet inkább lépek, ahogy látom nem az én társaságom van itt. - mérem végig megint kicsit ellenszenvesen, de baszki azért kicsit talán még irigylem azt az idióta Gomezt. De csak egy pillanatra, mert sokkal jobban éget a tekintete, mint feltüzel a szép kis teste. 

Igazából azt sem tudom ki ő, mármint azon kívül, hogy egy olyan személyiség, akit még csak az életem közelébe sem engednék az tuti. Nem lenne ennyire rossz a viszonyunk, ha nem áll ki olyan nagyon anno Gmez mellett, mert ellene nem irányul semmi rossz ezen kívül. Pech, hogy pont abban az időszakban találkoztunk, lehetnénk most barátok is, mert köztudott volt rólam, hogy 1 évvel ezelőttig nem annyira voltam oda a csajozásért, mert minden csakis egy szerelem köré épült és az a versenyzés volt.
-  Elég nyugodtnak tűnök szerintem enélkül is. - sosem egy percig sem jutott eszembe pont őt összeszedni, aki képes volt pont Gomezzel ágyba bújni, csak az érzés, amit vele kapcsolatban érzek annyira rossz, hogy előidézi a legrosszabb félévemet és nem látok ebben a lányban mást. Kár érte, mert jó csaj és most igazán ráférne az agyamra egy jó kis ágytorna, de nem hinném, hogy a jó jelölt rá, még akkor sem ha utána sosem látnám viszont, mint azelőtt jó sokáig sem találkoztunk.
Valami mégis olyan mosolyt csal az arcomra, ami nem gúnyos, nem megjátszott, hanem őszinte és reflexszerűen jön, és ezt a szavai váltják ki belőlem. Azért ebben a lányban lehet mégis van potenciál, ha képes volt ennyire kihasználni ezt a hülyét és az meg hagyta magát. Bár ahogy elnézem a csajt, nem járt rosszul a srác sem, sajnálni egészen biztos, hogy nem fogom, bár ha pórul járt volna Lumie-val akkor lehet még kedvelném is. Jó azért azt talán nem.
Nagyon menekülnék ebből a találkozóból, mert kezdem kényelmetlenül érezni magam józanul,látva, hogy ő egyre többet és többet tölt magába.
- Tudod ,hogy nem kedvellek, de azért azt meg kell kérdeznem, hogy nem lesz egy kicsit sok?- nézek a pohárra majd rá, bár igazából nem is tudom mit érdekel annyira. Talán a tudat ,amit ő is igazol a szavaival, hogy a barátainkat már nem látjuk ma viszont és talán itt ragadtunk, ha csak percekre is egymással. Ennél azért jobb esét reméltem, de mondjuk a látvány megérte, de ennél több jó nem ért ma.
Régen zavarba tudott volna hozni a mozdulatsora, de most olyan rezzenéstelen arccal nézem végig, mintha nem egy dögös csaj kínálná éppen oda magát nekem. A szavaira felnevetek, azt hiszi, hogy majd pont ő lesz az akit kóstolgatni kezdek, hát akkor rosszul ismer, vagy nem is ismer igazán. Nem tudja milyen vagyok, mert anno nem voltam ott egy olyan partin se, ahol a pilóták ki tudtak rúgni a hámból, akkor is keményen hajtottam valamit, amit ma elértem, de hol marad  a nagy partyarc barátja?
- Nincs mit félreérteni, már az elején mondtam, hogy szemtelenül megnéztelek hátulról, nem fogok egy ilyen dolgot elsunnyogni. Ha nem akarod, hogy bámuljanak, amúgy meg minek jöttél ilyen szettben. - mutatok végig rajta, és közelebb lépek hozzá egyet és az egyik kezemet az övé mellé támasztom. - Túlságosan nagy falat lennék neked Gomez után. - kacsintok rá, majd miután igazából ő maga küldött haza, mintha engedelmesen eleget tennék kérésének fordulok meg élvezem az ajtó felé az irányt. A szavaira mégis megtorpanok,már másodjára állít be úgy, mint valami óvodást. Igaz, hogy alig egy évet töltöttem a 21-et akkor sem érzem, hogy túlságosan gyerek lennék. Régebben kemény menetrendem volt, de már eléggé megváltozott a dolog. Visszafordulok felé és csak felhúzom a szemöldököm.
- Látom nagyon érdekel, hogy merre megyek. Tudod, inkább megyek és dedósan befekszem az ágyba, hogy másnap az álmaimat élem meg, mint egy ilyen buliban kezdjek ki minden második emberrel. - gúnyosan felelek neki, mert nem tetszik, hogy ennyit beszólogat. Nem indulok el újra, csak farkasszemet nézek vele, mint tényleg valami dedóban, de már szerintem annyit ivott, hogy nem is fog emlékezni rád holnap, mi történt itt.
- Hazavigyelek? - nézek körbe, mert a konyha teljesen kiürült és a kanapékon smároló párok, hármasok és társaik hevernek, a többiek füvet szívnak és van aki a medencében szexel ki tudja mennyi párral mellette.

Nem nagyon szeretem, hogy sokan azt hiszik rólam, hogy egy olyan ember vagyok, akinek nincsen más az életében, mint a sport, mert van. Amióta itt élek, már tudom, hogy mennyire ki tud kapcsolni egy ferde este, de csak akkor, amikor tudom, hogy nincsen a közelben verseny, mert túl nagy a nyomás és nem bírok inni, akárcsak most, bár most inkább felelősségteljesen akarok viselkedni tudva, hogy hétvégén verseny, most nem érzem azt a  nyomást, mégis mint valami idióta jöttem el ide, hogy józanul ne élvezzem ezt az egészet.
- Ezt te tudod, hogy mennyire akarsz teljesen meghülyülni  a piától. - vonom fel a szemöldököm csak nevetve a hozzáállásán. - Na látod ebben igazat kell adjak neked ez a buli egészen szar. - nézek körbe nevetve, mert ezzel még vele sem tudok vitatkozni, akármennyire is áll rá a  szám. Bár ő mégis itt van és tölti magába a feleseket, mit sem foglalkozva azzal, hogy esetleg folytassa a szórakozást valami minőségi helyen, talán nekem sem kellene itt lenni, mivel akivel jöttem, vagyis akiért jöttem már talán régen nincs is a helyszínen.
- Ha tudom, hogy kit bámulok lehet nem is néztem volna. - valószínűleg de de ezt az iróniából, ami a szavaimban van simán kiveheti, mert mindegy milyen egy nő belülről, megnézni attól meg lehet, és nem szégyellem ezt.
Közelebb lépek hozzá, a már egy kicsit talán bódult agyára hatok, hogy egy kicsit húzzam őt, mert most határozottan én vagyok erőfölényben, mivel tök józan vagyok és nem befolyásol semmi sem abban, amit mondok.
- Lehet, hogy nem, de sajnos rossz felé nézelődtél végig, így a legnagyobbról így is lemaradsz. - egy kicsit kacérkodok vele, de nem akarok tőle semmit, és sosem lesznek ilyen terveim vele, azt sem akarom, hogy tudja mit veszített, hogy rossz emberrel kezdett, de akkor egész biztosan nem mentem volna rá, mert teljesen más volt a felfogásom, mint ma. Inkább elindulok hazafele, nem kell a felesleges feszkó azt hiszem hagytam benne elég gondolkodni valót, ami nekem tökéletes elégtétel lenne, ha nem szólna még egy utolsót vissza, de persze azonnal jön a számon a válasz, ami olyan zsigerből és olyan bántóan jön, de mégsem sértődik meg sőt.
Talán megsajnálom, vagy csak látom, hogy mennyire nem lenne értelme itt hagyni és mivel most az egyszer egy hajóban evezünk az este, megkérdezem, hogy hazavigyem e. A két hülye, akikkel elvileg bulizunk ellene olyan szépen hagott minket itt, hogy nem éreztem helyesnek ha egyedül hagyom, még azt sem szeretném ha emiatt lenne kurva szar az estéje. Azt hiszem apám büszke lenne a nevelésére.
Csak fejet csóválva elindulok kifele és érzem a győzelem ízét, bár nem tudom minek örülök ennyire, talán, hogy az az ember, aki olyan mélyen lenézett, mert a pasija állandóan a földbe döngölt, most mégis az én segítségemre szorul jó érzés. Nem fogok lesüllyedni sosem arra a szintre ahol szerintem ők voltak anno, én emelt fővel járok inkább, mintsem legyek olyan, mint Gomez.
Kinyitom a kocsim ajtaját és a vezető üléshez sétálok, beülök, majd bekötöm magam és várom, hogy ugyanígy tegyen.
- Ha behánysz esküszöm kiraklak az út szélén. - mondom neki tök komolyan már már fenyegetően. - Mondd a címed te alkesz. - veszem elő nevetve a telefonom, hogy beírjam azt és minél hamarabb kirakhassam őt oda ahol lakik.

Ez a sors nem éppen legjobb játéka, hogy pont egy olyan lánnyal sodor össze az élet, akivel a legkevésbé sem akarnám. Nem akartam vele kettesben maradni, de nem adtak más lehetőséget, jobb híján senkit nem ismerek itt, kivéve pár sráccot, de ők Dave-hez hasonlóan már valaki más szájában vannak, vagy egészen másfele kalandoznak, és jól tetszik, de én még mindig nem vagyok ennyire nagyravágyó. Vannak kalandjaim, lesznek is, de nem mindenáron, és bár Lumie egészen dögös csaj, nem terveztem, hogy bármi komoly megmozdulást intéznék felé.
Pontosan tudom milyen vagyok, milyen tudok lenni a nőkkel, mert a szüleim nem olyannak neveltek, hogy ha megkapok valakit akkor minél hamarabb dobjam is el, ezért sem akarok felé sem olyan nagyon keményen felszólalni, de azért jobb ha tisztázzuk az erőviszonyokat, most, hogy totálisan én vagyok feljebb, mármint Gomezhez képest. A fickó izmos volt és egészen idegesítő képe volt, még csak jó palinak sem mondtam volna, nem rajongták annyira körbe a nők, vagy ő válogatott ki tudja, nem követtem az életét, de sajnos től sokat voltak ezzel a lánnyal a közelemben, így sok mindent azt hiszem megtudhattam róluk.
Azt hiszem büszke vagyok arra, hogy képes vagyok inkább az ágyba vonulni, mint inni, olyan igazán idióta állapotig, amit ki is mondok neki, mert tudom, hogy azt akarta, hogy az övé legyen az utolsó szó, de nem hagyom és én adom meg a löketet magamnak az induláshoz és nem ő.
A kis vitánkból, vagy miből mégis az lett, hogy a kocsiban ül mellettem és komolyan a címét kérdezem meg, hát idióta vagyok, de a felelősség érzetem talán nagyobb volt. így meg kellett kérdeznem, hogy hazavigyem e.
- Komolyan kiraklak. - komolyan akarok beszélni de azért közben elnevetem magam, de csak szolidan, hogy ne vegye észre, bolond ez a lány, és néha egész normálisnak is tűnik. Kár, hogy most kell látnom milyen is tud lenni, amikor minden élményen vele igazából negatív volt.
Amint beírom a címet, szinte fülig húzódik a mosolyom és komolyan nem az a célom, hogy hányjon, de azért had feszegessem a határait, az igencsak ingó agyának az alkoholtól. Kövér gázzal indulok el, és ahogy felbőg a motor, én érzem, hogy kúszik fel az adrenalin bennem, ezért inkább kisebb fordulatszámra kapcsolok, mert ha tovább pörgetem magam hamar kapnak le minket.
Kérdésére felé pillantok, összehúzott szemöldökkel, és kicsit hezitálva, hogy most komolyan hozzám beszél e. - Nyugi nem kell kedvesnek lenned, mindenképpen hazadoblak és utána nem kell látnod a képem. - mondom neki kicsit bunkón, mert valamiért mindig bennem van a múlt, hogy nem tudok felé máshogy viszonyulni, mint olyan mértékű ellenszenvvel, amit nem szeretek még én sem. - Jó bocs, ez erős volt, de nem tudom, hogy mennyire tudok veled a karrieremről beszélni, mert rohadtul nem bízom benned és pontosan tudod miért, nem fog változni egy kedves kérdés miatt. - talán tisztázni akarom magam, talán csak elmondani, hogy én nem vagyok paraszt, csak kurvára bizalmatlan vele szemben. - Nem vagy kajás? - mutatok a táblára  fejünk mellett, ami egyenesen valami elég jó hamburgereshez nyilazott. Bár nem várva meg a válaszát kanyarodtam a parkolóba, ha nem éhes akkor is én vagyok a legkönnyebb útja haza.

Ez a sors nem éppen legjobb játéka, hogy pont egy olyan lánnyal sodor össze az élet, Lumie nem hülye, pontosan tudja, hogy egy autóversenyzőnek mennyit jelent minden járgány, amit vezet, nem véletlenül kacérkodik itt vicces módba váltva, szerinte. Bosszantani akar, ami félig sikerül is neki, de nem hagyom nyerni, hiszen én vagyok aki józan, nekem kellene okosabbnak lennem, mert fölényben vagyok ebben a hülye nem is versenyben.
Fura, hogy az abszolút nem kedves megszólalásom után nem jött semmilyen visszaszólás, talán ezért is néztem kicsit magamba, hogy én nem vagyok ilyen, nem kell ennyire bunkónak lennem. Fogalmam sincs mennyire részeg és ha nagyon akkor meg lenne a magyarázat arra, hogy miért ilyen kedves ha kicsit, hát sok év telt el lehet megváltozott, ahogy én is.
még magam sem tudom miért nem rakom ki otthon, majd megyek el utána kajálni, talán a közeli étterem látványa, hozza meg az étvágyam, vagy nem, de inkább maradunk ennél az ésszerű oknál.
Miután lepakorolok huppanok ki a kocsiból és indulok meg az étterembe, mögötte haladok be majd követve őt ülök le velesz szembe, hogy még véletlen se legyünk túl közel egymáshoz. Ez csak kaja, nem kell sokat beszélgetnünk, mindketten nyomkodhatjuk a telefont és egymáshoz sem kell szólni, mégis jól fogunk lakni és senki nem lesz kínos helyzetbe hozva. Már venném is elő a telefonom, amikor megszólít. Szóval most tényleg társalogni fogunk, erőltetem az arcomra valami érdeklődés félét, hogy ne tűnjek full bunkónak. KÖzelebb hajol, nekem meg kikerekednek a szemeim, nem hangzik jól a kezdet én a közeledésére ösztönösen hátradőlök a széken, de tisztán hallom, amit mond.
- Igazából erősebbé tett az a sok minden, amit alám tett a pasid, neki sokkal többet ártott, az akkori szarakodása, és nem örültem, hogy  egy egész értelmesnek tűnő lány mellé állt, és miért, de nem nekem kellett minden nap tükörbe néznem hanem nektek. De azért köszi, hogy ezt mondod. - nem zárhatom le úgy, hogy ne fogadjam el a szavait. Bár ez már a múlt és tényleg totálisan nem érdekel már, nem volt jó időszak, nemcsak Gomez meg a cspata miatt, hanem sok mindenben szarnak éreztem magam, de ez most gyökeresen megfordult és én vagyok az, aki a bajnoki címért küzd, ő meg valahol az alsóbb kategóriában ragadt, olyannyira, hogy még a szériája nevét sem tudom.
- Én valami nagyon csípős hamburgert szeretnék enni, krumpli nélkül, és cukormentes kólát. - ja a diéta, amit ma egyáltalán nem tartok, de egy bűnözés belefér, majd holnap dupla távot teszek meg a futópályán.
- Nem is tudom hogy rád haragszom e igazából, mert személy szerint te semmit nem tettél csak szilán olyan korszakban ismerkedtünk meg olyan szerencsétlen helyzetben, hogy nem tudok jó arcot vágni, amikor a közelemben vagy. Pedig baszki sok mindent el tudnék képzelni veled, ha nem ez lenne bennem. - mondom ki minden taktikázás nélkül, nyíltan a gondolataimat, úgyis ivott talán holnapra nem fog emlékezni erre.
- Most jönne az a rész, hogy beszélgetnünk kell ameddig megjön a kaja? - hát ezt annyira nem gondoltam végig, gyorsétterem, de annyira mégsem gyors, hogy a kínos csend ne tudjon beállni kettőnk között. - Látom azért már nem az alja néppel lógsz, mint anno Gomezék bandája, és egy kicsit benőtt a fejed lágya ilyen téren. - bókolok mondjuk jó paraszt módon neki. De most őszintén ennél több nem telik tőlem egyenlőre, pedig egy jó nő, csak neki van valami furcsa ízlése, vagy lehet csak egy félreélrel nézett választás volt tőle és megbánta.

Ezen a fura vallomás szerú mondatán azért felkacagok, elég sokáig együtt voltak, hogy ne hívjam a pasijának, de ezek szerint Lumie az a csaj, aki sokkal jobban ki tudja használni a pasikat, mint a pasik őt. Ezért képzeletbeli pacsit adok neki, de csak magamban, nem fogom kinyilvánítani neki az elismerésem, bár egyre jobban érzékelem, hogy sokkal jobb fej, mint azt eddig bármikor el tudtam volna róla képzelni.
- Nem utálat ez, inkább csak nem kedvelem azt aki voltál, és amit képvieséltél és most sem látok benned mást, csak egy lányt, aki iszik, mert nincsen jobb dolga, vagy a gondjait akarja ezzel palástolni, de ettől nem fog elmúlni semmi és nem lesz jobb semmi sőt. - mondom én aki képes jobba is berúgni ha szar kedve van, de az csak a feszültség miatt van és nagyon ritkán, kizárólag, akkor nincsenek versenyek. - De nem mondom, hogy igazam van, csak ezt látom és hozzáteszem nem vagyok jó emberismerő. - mert tényleg nehezen ismerem ki az embereket, mert sokkal jobban jövök ki a kocsikkal, mint az emberekkel.
- Nem biztos, hogy itt lenne illendő ezeket elmondanom. - nézek körbe, jelezve, hogy nem alkalmas a hely, hogy ennyire nyíltan beszéljek ilyenekről. Na meg amúgy is nehezen lenne fejtegethető a dolog, inkább cselekedni szoktam, mintsem mesélni arról mit tennék, de azért a huncut mosolyára nekem is hasonéóan ívelődik az ajkam.
Nem mondom, hogy olyan nagyon nehéz lenne vele beszélni, de azt igen, hogy nagyon fura, nem gondoltam volna, hogy én vele fogok valaha is kajálgatni éjnek éjjelén, egy buliból hazafele menet. Talán kimerít minden elképzelésem és ezért nem tudom mit kellene csinálnunk. Talán rosszul reaálgom le, nekem nem tnik rossznak, viszont mégis én vagyok az, aki folytatja a beszélgetést, számomra viszonylag kedves szavakkal, amik nem annak hatnak.
- Nehéz a felnőtté válás, és ezt úgy mondom, hogy szerintem még én sem vagyok 100 %-osan az, de igyekszem. - fogalmam sincs miért vagyok ennyire nyitott könyv neki, de valahogy biztos vagyok benne, hogy többet úgysem fogunk találkozni, mert ez nem hoz minket közelebb egymáshoz.
Kicsit úgy érzem megsértettem, amikor szinte érzem, hogy megkomorul a hangulat körülöttünk. Kihozzák a kaját nagyon gyorsan de csak nézem egy darabig és nem esek neki.
-  Most én vagyok olyan veled, amilyen Gomez volt velem ugye? - kérdezem felismerve azt amit teszek, mert az arcát látva rossz irányba mentem el, pont olyanba, amibe sosem akartam volna. - Mikor voltál utoljára versenyen? Daytona Beachen lesz hétvégén a verseny, ha ráérsz, akkor talán kinézhetnél. Nekem kér nap múlva megy a repülőm, és van egy üres szobám is a szálláson. Egy kicsit bunkónak érzem most magam, amiért neked akartam mindent visszaadni, amit a nem pasid tett velem. - én sosem voltam olyan aljas, amilyen most, sok mindent kihozott belőlem, aminek nem szabadott volna engednem, és talán nem ez a legjobb módszer erre.

Igazából igaza van, fogalmam sincs, hogy min ment keresztül, de nem is tartozik rám, nem örökre szóló barátságot készülünk kötni, csak véletlenül, szerencsétlenségünk összefutottunk egy bulin, amiből végül is egész jól elbeszélgettünk, attól eltekintve, hogy minden szavunkban an egy kis sértés a másik felé. Talán ez ilyen egymás felé egy tetszetős perverzió, ami bejön mindkettőnknek, de a szavaira csak megvonom a vállam, mert az tény, hogy nem tudok róla semmit, de nem biztos, hogy akarok tudni, mert nem olyan ember, akivel valaha is jóban akartam lenni, aztán tessék.
Próbálja olyan mértékben húzni az agyam a kérdéseivel, amire azt hiszi, hogy majd kiengedem a gyengeségeimet a markomból, eddig nem fogom. Nagyon is jól tudom kezelni az egómat és azt is jól tudom kifejezni mit gondolok, és nem tud zavarba hozni. Sosem mondanám, hogy rossz nő azért mert nem szimpatikus nekem, mert nagyon is dögös, csak a nyelve van nagyon eleresztve, ami szintén nem lenne rossz tulajdonság, sőt, ha jóra használná.
Talán jobb is, hogy ő zárja a témát, mert ha tovább agyaltunk volna rajta, várna rám egy elég magányos éjszaka, rohadtul feltüzelve, ami ha tőle ered annyira nem jó érzéssel  telített volna el.
- Az lehet, hogy fiatalabb vagyok, de hallod mennyivel bölcsebb. - nevetem el magam bár ebben sem vagyok annyira biztos, lehet valamiben jobb vagyok nála, míg ő másban jó, ez nem verseny, de amikor a dícséretet kapom akkor azért köszönetképpen kap egy kedves mosolyt tőlem. - Te nem sokat változtál, csak leszakadt rólad az utánfutós, régebben is látszott, hogy értelmes vagy, csak furcsa ízlésficamod volt. - ez igazából egy egész kedves hozzászólásom volt, amit elismerő arckifejezésem tett eléggé hitelessé, talán.
Aztán szépen lassan a válaszát meghallva tudatosul bennem teljesen, hogy egy fasz voltam végig, pont ahogyan régen ők is velem. Én nem vagyok ilyen, nem adok vissza semmit sem amit negatívat kapok, nem akarok visszaadni, mert ez engem nem tesz többé sőt. Látom, hogy megsértettem, ami még talán zavar is, pedig nem kellene. Hányszor voltam én az ő oldalán és soha senkit nem zavart, én valahogy mégis lelkiismeretesebb voltam mindig is ami kurva nagy gyengeségem.
- Hahh, azt azért mertem remélni, hogy nem egy fiatalabb srác beszólása fog földhöz verni, de nem vagyok ilyen. - tényleg nem, igaz hogy ő nem ismer és ez talán így maradhat is, de mi baj lehet egy hétvégéből. Elkerülgetjük egymást, max első este iszunk két szűz cuba librét, én biztos,  és maximum jól érzi magát, és még velem sem kell lennie. A szállás adott, mert anyám az utolsó pillanatban mondta le, így a szabad szoba ott van és üresen állna. - Nyugi nem kell még csak  nevemet sem kiejtened a lelátón, szurkolhatsz bárkinek, de azt hiszem ez még nem esik nehezemre, szóval igen, szívesen látom azt a jó segged a pálya szélén. - kacsintok rá, majd a szavain csak kigúvasztom a szemem és elnevetem magam.
-  Nem akarlak megfektetni, az, hogy bejön a hátsód és hogy alapvetően vannak mocskos képzeteim rólad, nem jelenti azt, hogy egyből ágyba akarlak vinni. Minden pasi ilyen, de szerintem ezt pont neked nem kell mesélni. - jó nő, komolyan így gondolom, de nekem van ami nem megy, akármennyire is lejátszom a fejemben, nekem sokat ütnek az ilyenben az érzelmek és felé még korántsem olyan pozitívak a gondolataim, hogy egy gyors menet is lemenjen akár. Talán túl nyálas vagyok, de még azt sem mondanám, mert az egy éjszakás kalandok is beleférnek olykor, de ha valakivel nem vagyok jóban és nem érzem az összhangot, akkor nem tudok vele semmi olyat tenni, és ezt nehéz megmagyarázni még nekem is.
- Ott rohadt nagy bulik szoktak lenni a futamok után az utolsó napon, az tuti ki fog kapcsolni, és nem lesz olyan szar, mint ez az korábbi. - fintorgok egyet a házibulira gondolva. Daytonában mindig szétcsaptam magam az utóbbi két évben, és ez most sem lesz másként a terveim szerint. Utána ha minden jól megy 3 hét szünetem lesz, utazni szeretnék kivételesen és nem a pályán tölteni minden időmet, nekem is kell az off néha.

Nem érzem úgy, hogy neki bármit mutatnom kellene, és sokkal inkább fordulok ki magamból, mintha azt mutatnám, hogy bölcs vagyok. Ami volt az a múlt és nem kellene nekem ezt felhozni, vagyis felhánytorgatni neki, mert lehet ők megtették volna régen, de én jobb vagyok és ezzel tisztában vagyok, mint ők voltak régen. Most mondhatnám neki, hogy felszínes, amiért csak arra ment, ami kívül van, de én is csináltam ilyet, bár közel sem voltam ennyi ideig egy csajjal, mint ő Gomezzel,szóval ilyen téren azért sokkal meredekebb amit csinált, és az is lehet, hogy ma is ezt csinálja a pasikkal.
-  Áhh, szóval neked aza lényeg mi van a borítón és nem az, ami a lapok között. - állapítom meg, mintha ezzel kiismertem volna, de nem igaz, mert ettől nem ismerem, csak tudom, hogyan pasizik. De ez az ő dolga sosem leszek az az ember, aki tetszeni akar neki, így akár belül, akár kívül is olyan maradhatok amilyen nekem jó. Bár ez a magatartás forma annyira talán nem jön be, amit most képviselek, mert ennyire nem vagyok én sem egy aljas dög.
- Se pasinak nem kell hagyni, se nőnek, mindegy melyik nembe tartozik, mert a nők is tudnak piszok undokok lenni és kihasználni a szegény, védtelen jóképű pasikat. - enyhe utalás rá, de már csak nevetve, nem komolyan gondolva mondom neki, mert igyekszem nem azt a kemény Leo-t elővenni, aki sosem voltam egészen máig vele szemben. Nem akarom, hogy a sok negatív kövessen de ahhoz el kell engednem magamban valamit, és kezdeményezni a pozitív dolgokat, és így is teszek.
- Csak egy szavadba kerül és a reptéren a fejedbe nyomok egy sapkát a nevemmel. - na jó azért az elég erős lenne, és még én is elszörnyednék ha rata látnám, hát még azok, akik végig követték  a harcom Gomezzel. és azt látják, hogy a volt csaja, vagy nem is tudom kije az én nevemet viseli. Meg nem kell, hogy kombináljanak az újságok, nem hiányzik, ,már sokkal nagyobb a felhajtás a sportvilágban is, nem kell, hogy mindenki hülyeséget beszéljen, jobb a békesség, azt hiszem.
A kijelentésén meglepődök, ami nem is annyira hihetetlen, hiszen eszemben sem volt megfektetni, a szavaim olyanok, amilyenek, és igen van véleményem, de nem terveztem őt ágyba vinni, de azt hiszem elég rossz tapasztalatai vannak pasik terén ah rögtön rólam is ezt hitte, pedig semmilyen jelet nem küldtem felé.
- Ahha, szóval ezt értsem úgy, hogy ne fektesselek meg, de végülis a második találkozón már annyira nem is lenne gáz? - kicsit kiforgatom a szavait, pimaszul nézek rá, de nem tervezem még így sem annak az ellenkezőjét amit mondtam. Kiállok amellett, hogy vele sokkal több kellene, hogy az ágyamban landoljon, mert negatív értelemben volt az életem része, és nagyon sok mindennek kellene változnia ahhoz,hogy ő mellettem táncikáljon az ágyba. Én olyan pasi vagyok, aki bevisz valakit egy éjszakára, de nekem csak akkor megy ha nem fűz hozzá semmi előtte és majd utána sem. Túl sok lenne az értelmiség, és azt nem akarom és nem bírom el, most a sok stressz közepette, amit a versenyek okoznak.
Lehet túlságosan is nyíltan beszélek a gondolataimra, mert olyan huncutul vág vissza velük, hogy már érzem, hogy túl sokat beszéltem és kezdem túlságosan is beengedni a világomba, amit vele kapcsolatban még mindig nehezen lépek meg, bár kellemeset csalódtam benne a mai napon.
Lassan kezdem el enni a kajám, és iszom az üdítőm, miközben úgy csevegünk, hogy az előbb még beszélni sem akartunk.
- Hát nem ilyen, sokkal lazább is tudok lenni, ha olyan közegben vagyok, akik mellett jól érzem magam. - ez nem utalás arra, hogy vele nem teszem meg, bár a biztonság még messze áll ettől, de kell egy olyan társaság, akikkel őszintén tudok szórakozni.
- Ne úgy fogd fel, hogy az én versenyemre jössz, hanem csak egy Nascar futamra, ami érdekel és mázli, hogy pont van egy üres szobám ahol meg tudsz szállni. Komolyan mondtam, hogy nem kell együtt lógnunk, sokan lesznek ott a régi közegedből és nem akarom, hogy miattam esetleg kinézzenek. Csórik még a kategóriám alját sem súrolják, szóval most én vagyok az aki feléjük kerekedett. - nem dicsekvés, de amíg ők azzal voltam elfoglalva, hogy másokat húzzanak le, addig mindenki szépen húzott el mellettük és már már kategóriákkal feljebb versenyzünk, mint azok, akik azt hitték tudnak és nem.
- Nem vagyok bosszúálló típus, amúgy ő is ott lesz azt hiszem ha hiányozna.- nyújtom ki a nyelvem rá, mert már tisztában vagyok nagyjából a viszonyokkal és tuti, hogy nincs benne, hogy egymást hiányolják. - Enni fogja a fene akkor is ha a sapkám rajtad lesz. - bár részemről ez nem a bosszú ideje, arra ott lehetne a pálya, ha egyszer sikerülne feltornáznia magát.
Egy rövid időn belül érzem, hogy teljesen eltelít a kaja, és nem tudok már nagyon többet enni, hála a diétának nem is fér belém egyszerre sok kaja, ami jó, de ezt a keveset sem ilyen szemét kajával kéne bevinni, de most jól esett. Most jól esne elnyúlni a két széken és a plafont bámulva emészteni, de menni kellene lassan haza,és hazavinni Lumiet.
- Vajon Dave és a barátnőd haza jutnak majd valamikor? - szeretem tudni, hogy mindenki épségben hazaért, akivel bulizni voltam, de most ezt lehet csak másnap fogom kideríteni. - Annyira nem is vagy borzalmas,mint amennyire hittelek. - felnevetek a szavaim hallatán, de hát kijön belőlem és igazából tényleg így is gondolom.

Nehezen tudom őt elképzelni komoly kapcsolatban, mindig is olyan csapongóak voltak, de végtéren is kívülről úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van a harmónia is megvolt, mindketten ugyanolyan szemetek voltak, szóval nem értem mi volt a gond a belső értékekkel akkor.  
- A mélyebb kötődéshez talán nem lenne elég egy Gomez féle ember. Bár fogalmam sincs mi az, ami neked elég értéket ad ahhoz, hogy kötődni kezdj. - nem kérdezek rá, mert semmi közöm hozzá, nem én akarok az az ember lenni, aki miatt majd egyszer megnyugszik, láthatóan egészen aktív kis élete. Ez az ő dolga és az ő döntése, én csak beszélgetek vele, ami már magában meglepő, főleg, hogy egyre mélyebb témákat feszegetünk,  és egyre jobban megyünk át olyanba, ami már nem a biztos, hogy 16-os karika nélkül kimehetne képernyőre, ha meg lenne filmesítve.
- Nagyon rossz közegben mozogtál eddig akkor, én sok mindenkit ismerek, akiket a csajok basztak át csúnyán, de azt inkább megmagyarázom annyival, hogy a pasik lassan érnek és a naivitás miatt nem tudnak ésszerűen gondolkozni. - azért sem erőltetem soha ezt a csajozzunk, legyen kapcsolatunk dolgot. Megfordult néhány csak az ágyamban egy kettő a szívemben is, de nem hagytak olyan mély nyomot, hogy fájjon az elvesztésük és szerencsémre okosabb voltam, és akkor léptem, amikor tudtam, hogy ennek nincsen folytatása. Mindent a karrieremre tettem fel, így hát nem is jutott volna idő senkire. Ma már lazábban tolom, de még mindig nem érzem, hogy kellene nekem bárki is, aki akár ilyen módon tudnak átverni.
- Akkor ez volt az a szó? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, mert lehet, hogy nagy a szám az esetek nagy részében, de cselekszem is melléjük, nem csak üres szavakat fecsegek. Nem ismer még, nem is tudom, hogy valaha meg fog e ismerni, mert a kiruccanásunk, nem egészen erről fog szólni. Talán csak rendes akartam lenni, és hülye vagyok, amiért elhívtam.
- Azt hiszem most kellene azt mondanom, hogy sajnálom, de nem, mert jót tett neked, hogy kiszakadtál közülük. - amivel nekem sosem volt bajom az  az őszinteségem,még akkor is ha ezzel kicsit megbántok másokat, mert nem érdekel, nem tudok olyanokat mondani, amit nem hiszek én sem. - Nem tudsz a nyakamon lógni, mert én hívtalak el, szóval ha téged nem zavar, felőlem a garázsból is végigasszitálhatod a futamot. - vonom meg a vállam lazán, mintha ez egy tök sima eset lenne, pedig nagyon kevés ember jut be oda, pedig sokan akarnak, de én nem szeretem ha olyanok vannak bent, akik csak bámészkodni jönnek.
- Hidd el eszi már így is a fene csórit. - nevetem el magam az igazán frappáns kis bosszúján, amit Gomez ellen akar kivitelezni, mindezt az én érdekemben. Azt kell mondanom, ez egész kedves gesztus tőle, főleg hogy ez a bosszú amúgy neki is járna, de valamiért úgy érzem minden alól felmentést tudnék most adni neki. Lehet, hogy csak a pia miatt ennyire rendes nem tudom, nem ismerem ezt az oldalát.
Tématerelés, vagy talán tényleg érdekel a hülye haverom megléte, így szóba hozom őket, de amikor mondja, hogy nemsokára jön az élménybeszámoló csak nézek rá, hogy akkor ezek szerint a csajok is csinálnak ilyet. Azt hittem ez valami fura pasi szokás, hogy megbeszéljük milyen volt az előző esti csaj, tuti többet kellene közösségbe járnom, még ennél is, mert sokat fejlődtem ebben az évek alatt már.
- Ja azt nem akarjuk,még a végén jól fogjuk magunkat érezni a repülőúton. - teszem fel a kezem védekezően, majd odamegyek a pulthoz és kifizetem kajánkat, és intek neki,hogy mehetünk, és kilépek a levegőre.Érzem,hogy teljesen eltelített a kaja, és nehéz lesz hazamenni, de beülök a kocsiba és megvárom, hogy beszálljon.
- Na gyere, most már nem rabollak el hazaviszlek és legközelebb csak akkor kell talákoznunk, ha komolyan gondoltad azt a látogatást  versenyre. - persze lehet holnapra már nem is fog rá emlékezni, vagy simán letagadja, abban az esetben valahogy azért csak túl fogom élni. Már az is nagy szám részemről, hogy ennyire jó arc tudtam lenni vele, és legbelül nem érzem, hogy máshogy lenne.  

Az érzelmek olyan téma, amiről sem vele sem senkivel nem szeretek beszélni, pont azért értem meg, hogy nem engedett eddig senkit annyira közel magához. Ha valaki olyan mélyen az életünk része lesz, hogy eléri azokat a bizonyos gyenge részeket, akkor könnyebben tud megbántani, ami senkinek nem hiányzik, így csak bólogatok a szavaira megértően, ami még tőlem is furcsa.
- Ez az minden vágyam így váljon valóra. - nevetek fel, amikor végül valami nagyon furcsa oknál fogva megbeszéljük, vagy legalábbis beszélünk arról ,hogy a hétvégén ő fog nekem szurkolni egy saját neki készült sapkával a nevemmel ellátva. Már maga a kép is elég furcsán jelenik meg a fejemben, de igazából miért ne, maximum kidobja és nem csinál vele utána semmit, nem nagy ár az nekem. Még mindig nem érzem magamhoz elég pozitívan közel őt, de azért már határozottan nem akarnám félrelökni ha látom, mondjuk mégiscsak nő, ilyet amúgy sem tehetnék.
Még a végén kiderül, hogy nem is kellene annyira utálnunk egymást, lehet ez hétvége egy fehér zászló lengetéssel fog végződni mindkét oldalról és akkor azt hiszem egy részt lezárhar az életemből, mert a felesleges feszültség amúgy sem lenne jó, még ennyire ritkán sem.
- Miért csodálkozol ezen annyira? - nevetek fel egy kicsit talán zavaromban, amit nehezen ért el, mert most úgy érzem túlságosan is sokat engedtem neki és közel engedem magamhoz, ami baromság lenne, de ez csak egy mondjuk barátkozási próbálkozás lenne, és közel sem biztos, hogy nekünk bármikor menne a barátkozás. Ami most van azt be tudom annak, hogy ivott és nem teljesen önmaga, még ha nem is tűnik annyira ittasnak.
Ami meg Gomez szerencsétlenségét illeti, inkább csak távolabbról sajnálom, vagy nem sajnálom, mert magának köszönheti, hogy nem ért el oda, ahova akart. Amikor minden fontosabb, mint a sport, amikor a csajok átveszik az edzések szerepét, egy ágytorna mégsem ér annyit, mint egy kemény nyak edzés, de ő tudja, és elbaszta. Már az én helyzetemben sokkal több időm lenne ezekre, csak türelmesnek kellett volna lennie, de nem mindenki annyira fejjel megy a falnak, mint én, hanem él, amikor tud és nem csak akkor, amikor már a körülmények is azt mondják, hogy lehet.
Egészen jó hangulatban ülünk vissza  a kocsiba és csak vigyorogva nézem, hogy már az öv után kap és köti is be magát, szóval már most mély nyomot hagyott benne a vezetési technikám, ami talán egy kicsit túlzás volt, most nem fogom meghajtani annyira a kicsikét.
- Mi a garancia, hogy nem fogsz éjjelente zaklatni és pajzán üzenetekkel bombázni? - közben elveszem a telefont, és beírom a  számom,mielőtt  elindulnánk, de  a kérdés jogos, ismerve az előéletünket, de azért nevetve nyújtom vissza neki.
- Látom, hogy túlságosan beleélted már magad, szóval nem fogom elmondani nyugi. Meg már számítok rá, hogy őrülten szurkolj nekem a kiemelt helyedről. - nem nézek rá, csak egy fél mosolyt erőltetek magamra, miközben megint szemtelenül szólok be neki, elindítom a kocsit, és sokkal lassabban indulok útnak, már tényleg hazaviszem, nincs kitérő, csak a cím és utána tűzök haza.
- Egyedül élsz? - fogalmam sincs honnan jön a kérdés, és tudom, hogy korrigálnom kellene, mert ez elég hülyén jön ki de nem teszem, csak lazán vezetek tovább, mert talán nem gondoltam bele semmit, de mi van ha mégis, akkor saját magamat kell pofán vágni, hogy egy kis beszélgetés és jó segg kezdi elvenni a józan ítélőképességem, így emlékeztetnem kell magam, hogy ő az a Lumienne, aki megkeserítette  a nem pasijával életem egy meghatározó részét.