Nem foghatom minden problémámat a szüleimre, ezzeltisztában vagyok, még akkor sem ha minden problémám forrása abból ered ahogy ők neveltek, vagy nem neveltek. Amikor Lumie mesél, hogy mennyire lazák voltak a szülei még esküszöm azt is jó hallani, bár az én szüleim lettek volna lazák abban az értelemben, mert ők lazák voltak, csak igazából lazán szartak rám.
- Én nem tudom megérteni valaki hogyan tud ennyire függeni valakitől, de persze értem mit mondasz ez is abból fakadhat ahogyan én felnőttem. - nem sokáig taglaljuk a témát, amúgy sem szeretek sokat beszélni a csodás szüleimről, akik semmire nem voltak jók nekem, csak arra, hogy megcsináljanak.
- Tudom, és igazad van, és azzal is tisztában vagyok, hogy tök hülye vagyok, hogy egyszerű szexre ennyire ráparázok. - tényleg nem kellene ennyire stresszelnem ezen, a lényegi részen túl vagyunk, de a viharos életünk mindig olyan dolgokat dob nekünk, hogy olyan érzésem van, hogy egy kicsit megrekedtünk az életben, és a kapcsolatunkban és ez nagyon fáj, és nem tudom kezelni sem igazán. - Elengedem ezt a sok feszkót és tényleg úgy kezelem majd mint egy tök normális napot, csak egy kis plusszal. - huncutul rimaszolok neki egyet, belül még azért izgulok, de fejben ha sikerült lenyugodnom, akkor talán könnyebb lesz teljesen is.
- Azt hiszem, hogy akkor nagyon mázlista lesz, de remélem,hogy ő is így gondolja majd. Nagyon nagy segítsége volt ez a pár mondat. - ölelem magamhoz én is hálásan.
Az étel illata már körbelengi a lakást, és a biztató szava urán csak bólintok felé, és visszarakom a fehérneműket a szekrénybe és elindulok kifelé.
Mivel már megterítettem ezzel nem kell bajlódni, szedek a tányérra és gyorsan keverek még egy pohár koktélt mindkettőnknek, hogy legyen a vacsihoz is. Amikor leülök, hogy neki fogja az evéshez még előtte úgy érzem meg kell szólalnom.
- Ha áldást nem is, egy gyors imát elmormolhatnánk, hogy ne haljunk bele a főztömbe. - finom lett ezt tudjuk, de azért ezt nem hagyhattam ki, nevetve veszem fel a villát és tekerem fel a tésztát és tömöm a számba az ételt.
- Isteni, azt hiszem ideköltöztetlek, hogy taníts még mester. - teli szájjal magyarázok neki, ez életem első igazán jól sikerült kajája, igaz, hogy segítséggel és holnap már nem tudnám ilyen jól megcsinálni, de ha van akit fel tudok hívni, hogy mi a következő lépés, akkor lehet menni fog nekem.

Azért szerintem minket elég könnyű megérteni, de persze van akinek nem olyan könnyű elfogadni, hogy vannak olyan lányok, mint a nőcsábász pasik, akik egyik pasiról a másikra szállnak. Semmi bonyolult nincs benne, semmi fájdalom, semmi kényszer, persze valószínűleg nem a legegészségesebb, de valahol kényelmesebb sokkal.
- Még fiatal a szívrohamhoz.- nevetek fel a mondatán. - Amúgy sem szeretem a nagyon gyors meneteket, így kénytelen leszek visszafogni magam, hogy adja fel túl korán. - ezek azok a dolgok, amikről én szeretek beszélni, de Hale-el nyilván tabu, mert neki az öccse,és arról beszélni neki, hogy hogyan akarom kielégíteni az öccsét, valójában tényleg elég fura lenne. Bennem ennyire nincsenek gátak ilyen téren, talán, mert nincsenek testvéreim és nem tudom átérezni, de a legjobb barátnőm szexuális életére is ugyanolyan kíváncsi vagyok, mint bárki máséra, már ha beszélni kara róla, csak úgy nem fogom kifaggatni, annyira nem vagyok azért perverz.
Amint az asztalhoz ülünk, remélem már nem lesz olyan meleg a kaja és be tudom falni, mert farkas éhes vagyok, nem nagyon van étvágyam mostanában, de amíg főzök pont megjön, így lehet tényleg több mindent kellene megtanulnom a konyhában csinálni, az energiaital kivételénél a hűtőből.
A kaja végeztével felállok, hogy leszedjem a koszos dolgokat az asztalról, nagyon sokat ettem magamhoz képest, úgy érzem perceken belül be fog állni nálam a teljes kóma evés után.
- Most se szeretnek jobban, mindig tök későn érek haza és van, hogy nem tudok aludni és bekapcsolom a zenét.- nem én vagyok a szomszédok legjobbika, közel sem, de nem szoktak szólni, mert szinte mindig elkerüljük egymást, ezért jó ha olyan elmebetege beosztásban van valaki, mint én ha már ennyire nem tud közösségben élni.
- Minden elismerésem, hogy van erős ezt mind még lemozogni. - nevetek fel, amikor említi, hogy van még az estére dolga, milyen jól is teszi, ha erre van szüksége, becsülöm, hogy ennyire lazán tudja kezelni vele ezt a hosszú távú szex dolgot.
- Nagyon köszönök mindent Lumie, nem csak a leckét, hanem a lelkesítést is. - nyomok két puszit az arcára mielőtt távozna, majd miután bezártam az ajtót lustán dőlök le a kanapéra, hogy a tévé előtt aludjak el, mint az öregek. Néha tényleg úgy gondolom ki kellene bújnom már ebből a depiból, ami most felkarolt, de mindig arra jutok, hogy még van időm, egy kicsit hadd sajnáljam még magam.