Kimy & Wendy

Beteget jelentettem a hét elején, mert nem bírtam ott lenni, mondjuk sehol sem az ágyamon kívül, de ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak. Volt egy szar érzés bennem, hogy cserben hagytam Kimy-t és Caesar-t, de ez eltörpült a szakítás mellett. A szívem darabokban volt, a bulik nem segítettek, így most jöttek a csendes esték, de mindenképpen akartam beszélni Kimy-vel. Nem régóta dolgozok náluk, mégis úgy érzem, hogy közel kerültünk egymáshoz. A sok pult mögött töltött óra összekovácsolja az embereket, főleg ha néhe egymásról koptatjuk le a pasikat, amikor már egyikünknek sincsen kedve valami kedves dolgot kitalálni, hogy ne elűzzük a vendéget csak lekoptassuk. Mire jó a csajom van labda ugye? Az esetek nagy részében lekopnak, ha kiderül, hogy a lány nem a farokra bukik, de van aki még jobban beindul. Tipikus lányos trükk, de a pasik mindig túl részegek ilyenkor, ahhoz hogy ez átlátszó legyen nekik.
Napközben volt egy lyukas órám, úgy éreztem, hogy ennyivel tartozom legjobb pultos társamnak, hogy elmondjam, nem örökre tűnök el, csak kell egy kis csend. Remélem már nemsokára visszatérek hozzá, de egyelőre még Caesar-t látni is azt az emléket hozza elő, ami kiváltotta az egész balhét otthon. Pedig esküszöm nagyon kedvelem őt, és vissza akarok zökkeni a normál kerékvágásba. Szeretek velük lenni esténként, jó társaság, csak rendbe kell tennem az agyam. Nem tudom Kimy ma este dolgozik e, de nem akartam túl sokáig lefoglalni őt. Ő nem tudja,hogy én és Caesar jobban összemelegedtünk,mint kellett volna, de ez jól is van így, nem akartuk bevinni a munkába a gyors kis együttlétünket.
A suliból egyenesen a megbeszélt helyre sietek, majd leülök egy üres asztalhoz és kikérek két forró csokit, ezután majd még egy kávé kelleni fog, de kezdetnek jó lesz. Ennem is kellene valamit, de napok óta nem csúszik semmi, így ezt most elengedem.
A nap szépen süt, így amíg megérkezik élvezem az ablakon át beszűrődő napfényt.

Nagyon ritka az amikor korán kelek, de az még ritkább, hogy magassarkú nélkül megyek utcára. Ma viszont Delta úgy döntött, hogy nem alhatok tovább reggeli hétnél.
Nem tudom megmagyarázni, hogy mi üthetett szegény jószágba, de addig nyaggatott ameddig le nem mentem vele a közeli parkba. Viszont akkor már miért ne köthetném össze a hasznosat a hasznossal. úgyhogy belebújtam futáshoz használt szettembe és a kényelmes, kissé slampos futócipőmbe aztán hagy szóljon. bedugtam a fülesem a fülembe és nekiiramodtunk.
Fogalmam sincs, hogy hányadik körünket róttuk a parkban, de az izmaim már kellőképpen elfáradtak ahhoz, hogy véget vessek a szenvedésemnek.
- Gyere Delta! Hazamegyünk. – simogattam meg a fejét, mikor lihegve leült mellettem.
Éppen a lépcsőházban caflattunk amikor a telefonom elkezdett rezegni. Csak páran vannak akik ebben az időszakban hívni szoktak és azok is általában azért mert bajban vannak. Szóval előhalásztam a telefonom és meglepetten konstatáltam, hogy Wendy az.
Mostanában nem túl aktív és nem igazán jár melózni, aminek azt hiszem sejtem a miértjeit. Na nem mintha bármi közöm lenne hozzá, hogy mit csinálnak. De ha Ő is elmegy tőlünk, tényleg görcsöt kötök Caesar legnemesebb testrészére.
A vonal túlsó felén, nem volt túl fényes a helyzet. Legalábbis amennyire kitudtam venni abból a pár
mondatból, amit váltottunk. De délután találkozunk és akkor minden kiderül.
Egy gyors tusolás és egy finom kis smoothie után el is kezdtem készülődni. Na nem mintha nagyon túlzásban akartam volna vinni a dolgot. Éppen elég nekem az Emperorba kiöltözni minden este.
Szóval szinte csak beleugrottam az első darabokba amik a kezembe kerültek.
Farmer, fehér felső, piros bőrkabát, piros magassarkú, egy leheletnyi smink, egy laza konty és az elmaradhatatlan napszemüveg.
Nem kimondottan az a szett, amiben dolgozni mennék, vagy randizni. De nem is azt a célt szolgálja, szóval felkaptam a táskám, a kulcsom és már indultam is.
Az esetek 99%-ban halál pontos vagyok, de ez a mostani nem az a nap. Úgyhogy egy kicsit szaporázva a lépteimet az utolsó utáni pillanatban lépek be a kávézó ajtaján.
Még mielőtt a pultos srác letámadna azzal, hogy mit szeretnék, rekord sebességgel kémlelem végig a helyet. Nem túl nagy a beltér, de ügyesen ki van használva, szóval nem telik bele kettő egész másodpercbe, hogy kiszúrjam Wendy-t aki az egyik ablaknál elhelyezett kis asztalkánál üldögél.
- Szia! Ne haragudj, de belekeveredtem egy kisebb dugóba. – mosolygok rá, miközben sietős léptekkel közelítem meg.
- Régóta vársz már rám? – huppanok le a vele szemben lévő székre.

Kimy & Wendy

Már lassan egy hete kerülöm az embereket az utcán vagyis próbálom, nem akarok enyelgő párokat látni, csókot váltva, boldogan, mind kapják be. De azért irigylem őket, hogy ők nem baszták el, ők még együtt vannak azzal akit szeretnek.
Megrázom a fejem és próbálom elterelni a figyelmem a szaros dolgaimról, ami miatt most itt vagyok és magyarázkodni akarok valakinek, akit emiatt cserben hagytam kicsit. Kell egy kis lelkifröccs, egy pofon vagy kettő, némi beszólás, hogy ne legyek puhapöcs. Kimy-vel jóba vagyunk, de szerintem nekem is képes lenne beolvasni olyan igazán hatásosan, ha arról van szó. Kell, hogy valaki rendbe tegye az agyam és visszazökkenjek a régi kerékvágásba, legalábbi a munkát illetően.
Nem tudom mesélni fogok e neki Peterről vagy Caesarról, inkább általánosítanék, úgy kevésbé lesz szar nekem. Nem akarom hangosan kimondani a történteket, úgy még mindig egy rossz mesének tűnik.
A forró csoki égeti a nyelőcsövem, de iszogatom szépen lassan, miközben becsukom a szemem és szívom magamba a napfényt és kizárok minden külső tényezőt. Hangos léptek és a köszönése zavarja meg a relaxálásom, amiért hálás vagyok neki. Olyannak tűnhettem, mint az öregek a parkban, amikor a napsütésre összegyűlnek és melegítik ráncos bőrüket. Aranyos látvány én kedvelem őket, de nem akarok olyan lenni,mint ők.
- Szia! - üdvözlöm, majd kicsit kómásan a pár perces szunyából mosolygok rá. - Lementem nyugdíjasba fel sem tűnt, hogy nem értél ide időben. - nevetem el magam, majd elé tolom a forró csokit, ami talán már annyira nem forró, de legalább már iható.
- Bocsi,hogy így ugrasztottalak, de valakivel muszáj volt beszélnem, aki nem csak az én pártomat képes fogni remélem. - mint mondtam kell az a fejmosás, hogy erőre kapjak. Ha nem is kapom meg tőle, legalább elmondom neki, hogy eszem ágában sincs otthagyni őket. Imádok ott dolgozni, velük dolgozni, így ha csak Caesar nem akar kirúgni, mert leléptem szex közben,akkor maradok.

Ahhoz képest, hogy Caesar mellett én vagyok a keményebb „főnök”, egészen jó a kapcsolatom a beosztottakkal. Ez alól Wendy sem kivétel. Sőt, Ő az akivel eddig a mellém beosztott lányok közül a legjobb a kapcsolatom. Éppen ezért nagyon remélem, hogy Ők ketten nem cseszték el a dolgokat, mert akkor elég morcos leszek.
- Szuper! – szusszanok egyet miután lehuppanok vele szembe és lecuccolok.
- Ebben a városban nem lehet normálisan közlekedni. Nem, hogy kocsival, de még tömegközlekedéssel sem. – csóválom meg a fejem, miközben próbálom magam nem felhergelni a kelletténél még inkább.
Na most vagy az van, hogy lottóznom kellene, vagy az, hogy túlságosan jól ismerem Caesar-t és pontosan tudtam, hogy ez lesz a vége. De amúgy Wendy is éppen annyira hibás, hiszen elmondtam neki, hogy ne bíztassa, ha nem akar bonyodalmakat. Erre tessék megint itt tartunk.
- Mennyire rossz a helyzet? – nézek rá kérdőn, miközben kézbe veszem az előbb elém tólt bögrét és belekortyolok.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg, a langyos és iszonyat édes „forrócsoki”, amit kaptam a várt kávé helyett. Bevallom őszintén, hogy ilyenkor normál esetben már a második vagy harmadik kávémnál szoktam járni. De mivel ma extrán keveset aludtam, azt hiszem szükségem lesz még egy-két adagra mire végzek a műszakommal.
- Összegabalyodtatok ti ketten, ugye? – fürkészem az arcát, miközben cikáznak a különböző gondolatok a fejemben.
Komolyan mondom, hogy kellene annak a tökfejnek egy komoly barátnő aki egy kicsit féken tartaná és akkor megúsznánk az ilyen és ehhez hasonló beszélgetéseket.
Nem azért, mert nagyon is kedvelem Wendy-t, de jobban örülnék annak, hogy nem ilyen körülmények közt találkoznék vele a munkán kívül. Teszem azt elmehetnénk kajálni, vagy shoppingolni, esetleg pedikűröztetni, vagy tudom is én.
- Te figyelj. Igyunk már inkább egy kávét. Valahogy azt most jobb kívánom. Delta nem hagyott aludni, az a 3 óra meg nem igazán elég semmire. Főleg, hogy este melózom. - sóhajtok egy nagyot, majd intek a pincér srácnak, hogy jöjjön oda hozzánk.

Kimy & Wendy

Az a lány vagyok, akinek nagyon sok barátja van, de azok közül legtöbb csak van, nagyjából, mint a Facebook, régen imádtuk egymást, de már csak elvagyunk, néha egymásra nézünk de semmi komoly.
Kimyvel azért ki tudott alakulni valami más, nem mondom, hogy még örökre szóló barátság, de nem áll messze tőlem, hogy azt mondjam mégis van ilyen közeli a kapcsolatunk. Nem olyan régen ismerem, mégis közvetlen tudok lenni mellette, és nem kell mindig a kemény páncélom mögé bújnom, hogy elviseljen. Tudja milyen vagyok ha pörgök, ha le vagyok eresztve és azt is ismeri ha nagyon boldog vagyok, már minden formámat megmutattam neki, de depis még sosem voltam, amikorlátott. Ezt hiszem új mérföldkő életünkben.
- Tudom, Brooklynból próbálkozok bejutni ide minden nap, de már megszoktam,hogy nagyon idő előtt úton kell lennem. - a nagyváros átka, de nem vagyok egy falusi lány, így maradok itt benyelem az utazás hátrányait is.
- Nagyon! - sóhajtok egy nagyot, majd úgy érzem rá kell térnem a lényegre. - Elbasztam, azt hiszem volt egy jó kapcsolatom, vagy valami olyasmi, de rá kellett jönnöm, hogy nekem ez nem megy. Aztán azt, hogy mégis. - fogom a fejem. - Csak addigra már mindegy volt, érted ezt? - kínosan felnevetek. Magam sem értem az egészet,hogyan érthetné más az én életem.
- Nem vele van a gond, azt tudom kezelni, nagylány vagyok már. - legyintek egyet a kezemmel, amikor Caesarra céloz, elég nyilvánvalóan tettük egymásnak a szépet az eset után és meg is ismételtük, mert miért ne, csak akkor mint kiderült még kapcsolatban voltam. - Én kedvelem Caesart, de nem akarok tőle semmit, ő olyan, mint egy nagyon kedves, szexi, de kedves barát, akivel szívesen elszórakozok, de ő is tudja, én is tudom, hogy nincs benne több. - pont neki magyarázom, aki régebb óta ismeri őt. Szólt, hogy legyek óvatos, de ha óvatos vagyok is megtörtént volna, eléggé izzott az a szexuális feszültség köztünk, senki nem hibáztathat minket érte. Egy jó menet volt és ennyi, aztán még egy fél, de tényleg ennyi. Meg akarom tartani a munkám, de előtte beszélnem kell a főnökkel is, hogy mégis hogy viszonyul ehhez. Elvileg nincsenek érzelmek a mi kapcsolatunkban, mármint gyengébb szálak, így nem hinném, hogy megbántottam, de azért tisztázni kellene az egészet egyszer, mielőtt visszamegyek dolgozni.
A kávé nem rossz ötlet, már most fáradtnak érzem magam, pedig még nagyon nem csináltam semmit azon kívül.hogy a seggemet koptattam az iskolapadban. Bólintok, hogy jöhet valami erős, ugyanazt kérem amit ő, nem nagyon válogatok, iszom ami jön, nagyon enni úgysem szoktam, így jó ha van bennem némi kis folyadék.
- Tudod az a baj, hogy rosszkor történt, de nagyon szeretném ha nem menne a munkám rovására, mert baszki imádom azt a helyet és őt is, na meg a kedvenc pultosomat. - mosolygok rá őszintén. Nem vagyok régi motoros náluk,de nem akarom elveszíteni az újonnan szerzett családom, mert nem tudtam magamon tartania bugyit.

Türelmesen végig hallgattam Wendy kiborulását és bármennyire is szeretném azt mondani neki, hogy megértem amit érez, de ez nem így van. Még sosem jártam a helyzetében, így álszent dolog lenne ha azzal traktálnám, hogy mennyire átérzem a helyzetét és biztos minden jóra fordul.
Jó, nyilván minden megoldódik így vagy úgy, de ebben a rohanó világban mindig mindent azonnal szeretnénk. Viszont vannak olyan dolgok, amihez idő kell.
- Figyelj, pasikkal sosem egyszerű semmi. Főleg olyankor, ha nem vagy 100%-ig biztos abban, hogy mit is akartok egymástól. – adom elő a bölcs kapcsolati tanácsadót, ami csak azért vicces, mert nálunk családi szinten nem működnek a párkapcsolatok. A nővéremnek és nekem sincs senkim egy ideje, szóval nem biztos, hogy nekem kellene őt, ellátnom tanácsokkal.
- Az jó. Mármint, hogy képes vagy helyén kezelni a dolgokat vele kapcsolatban. – kortyolok bele a csokoládémba, amire amúgy nem is vágyom. Csupán egy kényszeres pótcselekvés, hogy lefoglaljam magam egy olyan helyzetben, ami egy kissé feszéjez.
Na nem mintha bármi is lenne köztünk. Hiszen már két éve fűzi az agyam és még mindig nem adtam be a derekam neki. Na nem azért, mert nem tetszik, mert egyébként iszonyat helyes és imádom a humorát, meg a munkamorálját és azt amilyen ember is ő valójában. Csupán tartok attól, hogy ha egyszer mégis beadnám neki a derekam akkor minden megváltozna és valamelyikünk nem tudná a helyén kezelni a dolgokat.
- Szerintem emiatt nem kell tartanod. Érezhetően hiányzol a csapatból, szóval, ha úgy érzed gond lenne akkor csak szólj és lerendezem Caesar-t. – mosolygok rá, majd amikor a pincér odalép az asztalunkhoz és meghozza a kávékat, úgy csapok le a forrón gőzölgő bögrére, mintha az életem múlna rajta.
Azt mindig jó hallani, ha olyan ember kedvel, akit én is kedvelek. Úgyhogy csak mosolygok és próbálom a beszélgetést olyan mederbe terelni, ami mind a kettőnket kizökkent egy kicsit.
- Na és mesélj. Mi a helyzet a sulival? Idén diplomázol, ugye? – kíváncsiskodok, miközben belekortyolok a kávémba.

Kimy & Wendy

Én tényleg egy jó kis fejmosásra számítottam tőle, mert arra lenne szükségem, de a szavai egész bölcsnek tűnnek. nem merem megkérdezni járt e már a cipőmben, talán nem is illő, hogy a szar élményekről kérjek beszámolót tőle. Egyszer ha közösen csinálunk valami normális programot és nem egy kávézóan kérek tőle tanácsot, akkor lehet, hogy letámadom ilyennel. Nem állna messze tőlem.
- De azért velünk nőkkel sem. - nevetem el magam, itt például pontosan én voltam a hibás, ha még nem is ismerem be hangosan.  - csak tudod szar, hogy nem igazán tudom mit kellene tennem, mi miután jön egy kapcsolatban, mi a helyes és mi nem. - sorolom a rettentő sok hibám közül a témához kapcsolódóakat.
Az, hogy a Caesarral való kapcsolatom miként alakult, az nem feltétlen okozott gondot eleinte, mármint tényleg külön tudom szedni a munkát a szórakozástól és az elején letisztáztuk, hogy ez csak szórakozás lesz, semmi több. Aztán persze minden a feje tetejére állt, amikor úgy döntöttem a padlóra iszom magam és felmegyek hozzá szexelni, hogy elfelejtsem az előtte pár órával történt szakításomat. Ki érti a nőket, ha még maguk a nők sincsensen tisztában önmagunkkal?
- Már több hasonló szituációban voltam, nem igazán találom sosem a helyem, és általában szexxel próbálom kompenzálni. - vagy csak a szeretetre vágyok, de mivel félek megkapni, mert utána szar elveszíteni, ezért csak szexelek és mégsem viszek bele érzelmet, pedig igenis szükségem lenne rá, mindenkinek szükséges lenne rá.
Jó érzés, amikor azt mondja hiányzom a csapatból, mert őszintén nekem is hiányoznak, annyira nem munka az amikor ott vagyok, hogy szívesen megyek be minden egyes alkalommal.
- Nekem kell megoldanom vele, de szerintem vagyunk annyira érettek, hogy tudjuk kezelni, és minél hamarabb vissza tudok állni melléd. Na meg már jót is tenne az agyamnak egy kis munka. - a kávézóben is imádok lenni, de őszintén az annyira nem köt le, csak Danny miatt vagyok még mindig ott. A sok holdkóros ember néha lehoz az életről, de a szórakozóhelyen teljesen más a hangulat, ami engem is mindig feldob.
Amikor megjön a kávé meglehetősen gyorsan kapok rá, mert az illata odavonzza a tekintetem rögtön. Azt hittem a forrócsoki jó lesz, mert így is nagyon keveset alszok, túlságosan is jár az agyam, de azon kívül, hogy felesleges cukrot viszek a szervezetemben nem sok értelme volt, na meg talán egy kicsi boldogság hormonra is számítottam, de a várt hatás elmaradt.
- Most kellene befejeznem, de nem hinném, hogy itt megállok. Remélem van elég agyam ahhoz, hogy folytatni tudjam mester képzéssel. - ha nincs aki büszke legyen rám a családból, akkor én magam leszek az aki majd büszkeséggel nézek a tükörben lévő lányra, amikor megszerzem a diplomát. - Keveset tudok rólad, pedig elég sokat lógunk együtt. Lehet kicsit többet kéne találkoznunk. - nevetem el magam miközben beleszagolok a kávégőzbe. Lehet ennyi is elég, hogy kipattintsa a szemem, de azért megkóstolom.
- Azt tudom, hogy van egy testvéred, és egy kutyád. Azt is, hogy nincs pasid, legalábbis Caesar szerint, és, hogy teljesen oda van érted. - mosolygok rá huncut vigyorral. Bár Caesart rövid ismeretem alatt kiismertem annyira, hogy szinte minden lányért odavan, akinek feszes a feneke és  jók a mellei. - De kíváncsi lennék a piszkod kis titkaidra is. - túlzok egy kicsit.

- Jogos. – nyugtázom a kijelentését némi grimasszal és apró bólogatással.
Hallgattam és figyeltem, amikor beszélt és azt láttam rajta, hogy tényleg nem tudja mit csináljon. Mi az, ami jó és mi az, amit nem kellene erőltetni. Ez több kérdést is felvet bennem, de legfőképpen azt, hogy vajon ismeri e az igazi, feltétel nélküli szeretetet? Ritkán látok beleennyire egy kollégám érzéseibe, több okból is. De most valamiért azt érzem, hogy Wendy-nek szüksége van egy olyan valakire, akivel őszintén kívülállóként beszélgethet nyíltan. Valaki olyanra, aki nem kérdez hülyeségeket és nem ítélkezik.
- Figyelj, ezt senki nem mondhatja meg neked. Ebben csak és kizárólag a szívedre kell hallgatnod. - nézek mélyen a szemébe.
Ez egy olyan tanács, amit régen én is nagyon sokszor megkaptam hol a nővéremtől, hol az anyámtól. Évekkel később rájön az ember, hogy tényleg igaz amit mondanak és szívünk tényleg megmondja mi a helyes döntés. Mi az, amit akkor és ott, abban az adott helyzetben tennünk kell. Csupán annyi a lényeg, hogy hallgassunk rá.
- Ez a te életed és a te döntésed, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb megoldás. Persze, ideig óráig működik, de lesz az a pillanat amikor rájössz, hogy ez így nem mehet tovább. – osztom az észt, mint valami diplomás agyturkász.
Nem ítélkezem, hiszen egyszer régen én is voltam hasonló helyzetben, aztán rájöttem, hogy ez nem mehet így tovább és akkor megváltozott az egész életem. Akkoriban ismertem meg Caesar-t is és talán Ő volt az első akit igazán közel engedtem magamhoz és akivel azóta sem voltam együtt. Kedvelem őt, sőt talán túlságosan is szeretem ahhoz, hogy ezt egy futó együttlét miatt veszélybe sodorjom. Mert abban biztos vagyok, hogy több úgysem lenne belőle egy-két fülledt éjszakánál, ahhoz túl jól ismerem magunkat.
- Ezt jó hallani. Nem szeretném, ha te is elpártolnál tőlünk. – mosolygok rá, majd elvéve a pincértől a forró bögrét, kortyolok belőle egy nagyot.
Könyörtelenül perzseli végig a torkom a sötét, forró nedű, de egy pillanatát sem bánom, mert már az első kortytól érzem, hogy a testem kezd megtelni energiával és életerővel.
- Wow! Ez igazán komoly elhatározás. Nem minden korod béli dönt így. Emlékszem, hogy a mi évfolyamunkról is talán vagy négy-öt diák maradt mesterképzésen. – emlékezek vissza merengőn, pedig nem is volt az olyan régen.
Egy újabb korty és még egy és így tovább. Szinte pillantok alatt fogyasztom el az imént érkezett kávémat, miközben Wendy-t hallgatom. Az esetek többségében ritkán szoktam elmenni találkozni a kollégáimmal a munkán kívül, de Őt kedvelem. Szóval simán megeshet, hogy a végére barátnők is lehetünk.
- Újabban milyen kis pletykás lett. – mosolyodom el a bögrém felett.
- Mióta csak ismerem, próbál bejutni a bugyimba, szóval mondhatjuk, hogy odáig van értem. Viszont nem igazán vannak piszkos kis titkaim. Egy teljesen átlagos bevándorló vagyok. – nevetem el magam.
- Párizsban születtem, van egy Dán dog-om, Delta. Egy nővérem Clara akinek nem olyan messze innen van a fodrászszalonja és valóban nincs pasim. Szóval ha kapcsolati tanácsokra van szükséged, nem biztos, hogy én vagyok a legjobb ember akitől tanácsra számíthatsz. Ellenben, ha már a piszkos részletekre vagy kíváncsi, akkor van egy iszonyat helyes szomszédom, akivel néha azért össze szoktam melegedni. Meg a múltkor meló közben megismerkedtem egy iszonyat helyesésrendes sráccal. – hadartam el gyorsan amik úgy gondoltam érdekes beszélgetési alapot adhatnak.
- Na és veled mi a helyzet? Neked milyen piszkos kis titkaid vannak? – pillantok rá kérdőn.

Kimy & Wendy

Nem jellemző rám a teljes tanácstalanság, talpraesett ember vagyok, korán fel kellett nőnöm és egyedül megoldanom a dolgaimat. Pont ezért ismeretlen nekem ez a terep, amikor kellene valamit kezdenem magammal és az érzéseimmel, de nem tudom mit tegyek, mert ezt a terepet nem ismerek.
- Az a baj, hogy a szívem és az agyam nem nagyon szeret összedolgozni.- nevetek fel egy kicsit, majd a kezeimet töredezve nézek rá. - Az a pillanat amiről beszélsz már megvolt, pont ezért nem tudom mi jön ezután. Túllépni valakin akit szeretünk, mert ne legyek önző. Vagy a másik opció, hogy küzdök és akkor lehet neki lesz rosszabb. Nem vagyok valami ügyes ebben. - be kell látnom, hogy a kapcsolatokhoz nem értem semennyire sem.
Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy nem akarom feladni a munkámat náluk, nem akarok felmondani egy ilyen dolog miatt, ezek után is ott akarok dolgozni, mert tényleg külön lehet szedni a múlt magánéleti dolgait a jövő munkabeli élettől. Nekem ezzel nincs gondom, Caesarnak sincs, így nincs semmi oka annak, hogy minél hamarab  a pultban álljak vele.
- A suli szar, elvesz egy csomó értékes időt, hogy cserébe adjon egy csomót, a jövőben. Szóval a legokosabb döntés, hogy maradok és addig is terelem az agyam valami értelmesebbre, nem a hülyeségeken fogok rugózni. Én bízom benne, hogy sok ismerős tarta majd velem. - amikor megszokja az ember az arcokat akikkel éveken keresztül koptatja az iskolapadot nehéz váltani és másokkal folytatni, de ez ebben az esetben benne van.
kérdésemre elég bő választ kapok, végig hallgatom, az első mondataira csak mosolygok, mert ennyi idő alatt is megismerem már Caesart és azt is tudom mit játszanak Kimy-vel, szóval ez nem újdonság számomra.
- Kérlek mesélj arról a szomszédról. - kacagok fel és a könyököm az asztalra tmaszva figyelem őt, mint aki nagyon kíváncsi, de hát az is vagyok.
- Mindig akkor jönnek be a rendes srácok amikor nem dolgozok. - kerekedik el a szemem, persze többször megfordulnak a pultnál elég szemrevaló férfiak, akik kevés sikerrel próbálnak ránk hatni, de eddig egyik sem bizonyult tól sikeresnek. nagyon nyomulnak, vagy csak alig de azt is elég szarul, a középutat alig találja meg bármelyik, de úgy látom Kimy-nek szerencséje volt.
- Én nem nagyon szoktam magamról beszélni, de lehet egyszerűbben megértesz ha tudod rólam, hogy nem igazán voltak szüleim. Apám sosem akart, így anyám legnagyobb bánatára egyedül kellett nevenie, miközben apám csak hazajárt, de ezzel minden kedvét elvette anyámnak is a gyerekneveléstől így szépen lassan magamat kellett felnevelnem. - szomorúnak hangzik a sztori, de igazából nem az, mert ki tudja milyen ember lennék ha nem így történt volna. Én elégedett vagyok a sorsommal, nem volt könnyű, de cserébe erős ember lettem. - Ezért vagyok ennyire tanácstalan a szerelemben, mert nem volt előttem sosem jó példa, pedig mindig kerestem a tökéletes szerelmet, ahonnan tanulhatok, de a filmek nem voltak a legjobbak erre. - az arcom nyugodt, nem úgy mesélem, hogy sajnáljon emiatt, csak aki ezt nem tudja rólam, az nem mindig érti miért vagyok ennyire elbaszott, és nem sokan tudják rólam, szóval sok a rossz vélemény a magamfajtákról.