Jesie && Wendy

“girls just wanna have fun”

Úgy robbanok be a Starbucks ajtaján, mint valami tornádó, abszolút félresöpörve minden elém kerülő személyt, ahogy próbálok magamnak utat törni a pultig. Nem, most nem a kávé hiányom miatt vadultam meg annyira, hogy ne érdekeljenek a körülöttem lévő emberek, ennél sokkal nagyobb dologról van szó. Amikor az egyetemen óra közben megcsörrent a telefonom és a kijelzőm ismeretlen számot mutatott, még nem tudtam, hogy ez mekkora hatással lesz az életemre - vagy legalábbis a mai napomra.
- Elnézést! Bocsánat! Szabad lesz? - Végre csak a sor elejére furakszom és megtámaszkodom a pulton. A szemem automatikusan azt az egy személyt keresi, akinek azonnal el kell újságolnom, milyen remek hírt kaptam.
- Wendy! - hívom fel magamra a figyelmét, ha netán nem vette volna észre, hogy már megint a legnagyobb forgalom közepén zavarom a munkája közben. - Nem fogod elhinni!
Mielőtt rázúdítanám a részleteket, eszembe jut, hogy ez mégis csak egy kávézó és nem kellene feltartanom a sort, így még mielőtt bárki leszedhetné érte a fejemet, gyorsan elállok az útból, és a kezemmel intek a mögém szorult vendégnek, hogy rendeljen csak nyugodtan. Még egy bocsánatkérő mosolyt is társítok a mozdulat mellé, amit ugyan a hölgy nem viszonoz, de legalább látszólag nem is akar agyon ütni. Ezt követően visszafordulok Wendy felé.
- Emlékszel, hogy a múlt héten mennyire ki voltam amiatt, hogy válogatásra megyek, mert egy videóklipphez kerestek táncosokat? Tudod, tiszta gyomorideg, meg minden bajom volt... - elevenítem fel ezt a mesés emléket, ha visszagondolok rá, még most is émelygek. Egy hangyányi szünetet tartok, amíg várok tőle valamiféle visszajelzést, hogy tudja miről beszélek, csak aztán folytatom: - Képzeld, visszahívtak! Bent vagyok! - sipítom izgatottan, olyan visszafogottan, amennyire csak tudom. Legszívesebben ugrándoznék is örömömben, de nem vagyok már tizenkét éves, publikusan nem csinálok ilyet.
- Részleteket mondjuk még nem tudok, azt mondták, hogy e-mailben elküldik majd a többi infót, de ááá! El se hiszem. Ezt mindenképp meg kell ünnepelnünk! - utóbbi kijelentésem után a pultra csapok, ezzel is kihangsúlyozva, hogy ez nem is kérdéses. A szám valószínűleg végig fültől fülig ér, ahogy ezt mind elmesélem neki, de hát olyan boldog vagyok, hogy nem tudom irányítani a vonásaimat. - Ú, ha már ünneplés, akkor ma este megyünk bulizni, ugye? - Mintha ezt beszéltük volna, legalább lesz még egy okom az ivászatra, azon kívül, hogy közös szórakozás a lányokkal. Már most fel vagyok pörögve, pedig ma még csak egy kávét ittam és annak már rég elmúlt a hatása, és ha ez így marad egész este, akkor hosszú és izgalmas éjszakánk lesz.
- Minden okés? Olyan nyúzottnak tűnsz - jegyzem meg egy fokkal csendesebben, miközben az arcát fürkészem. Elég fáradtnak látom a szemeit. De persze az is lehet, hogy csak azért látom így, mert a csacsogásommal nehezítem itt a munkáját és már alig várja, hogy végre elduguljak és hagyjam a vendégekre koncentrálni.     

viselet  |     | 448 | ♡

Jesie && Wendy

“girls just wanna have fun”

Bele sem gondolok, hogy a hirtelen felbukkanásom és ahogy átvágok mindenkin, hogy eljussak a pultig az akár keltheti azt a téves benyomást is, hogy a gazdag fruska biztos nagyon panaszkodni akar, mert nem volt elég meleg a kávéja, vagy valami. De nem, Wendynek nincs miért aggódnia, nem a haját szeretném lekiabálni a buksijáról, hanem inkább szanaszét ölelgetni, olyan öröm mámorban úszom.
- Hupsz, bocsi. - Valószínűleg nem hangozhat ez túl őszintén a számból, főleg nem úgy, hogy levakarhatatan vigyor ül a képemen, de hát tudom, hogy őt ez valószínűleg egyáltalán nem zavarja. Az előtt, hogy megosztanám vele a nagy hírt, arrébb pakolom magam az útból, hogy ne tartsam fel a forgalmat és megvárom, amíg Wendy is szabaddá teszi magát, csak ez után kezdek áradozásba.
Olyan hihetetlennek tűnik, de ahogy hangosan is kimondom, hogy visszahívtak, hogy bekerültem, végre kezdem felfogni, hogy ez tényleg megtörténik. Őszintén csodálom, hogy képes vagyok kordában tartani a testem és nem kezdek örömtáncot lejteni a kávézó közepén, pedig jeleneleg alig férek a bőrömbe. A hangerőt is nehezemre esik minimumon tartani, bár ezzel nem vagyok egyedül, és egyikünket sem izgatja, hogy hányan meresztik ránk a szemüket, úgyhogy igazából nem is próbálom csitítgatni magam.
- Köszönöm! Ez az egész olyan... - nem találom a megfelelő szavakat, úghogy csak nagy levegőt veszek, felfújom az arcomat és a két kezemet a fejem fölé emelve robbanást imitálok. Mindblown. Észvesztő ez az egész. Végül nevetve, leeresztem magam, a kezeimmel együtt.
- Remélem jó lesz az a buli, mert tombolni akarok. - Vigyorgok és cinkosan rákacsintok, mert ha valakire, akkor rá ebben száz százalékig számíthattam. Ahogy kiszalad a pult mögül, már zárom is az ölelésembe, olyan jól esik, hogy megoszthatom vele az örömömet. Csak akkor eresztem el, amikor megemlíti, hogy tulajdonképpen hogyan kaptunk meghívást az estére. Azonnal le is fagy a mosolyom és ki is szökik belőlem megy bosszús sóhaj. - Már megint? - Nem ez az első eset és valósznűleg nem is az utolsó, amikor kiéhezett pasikat kell levakarnunk magunkról egy jó buliért cserébe, ettől függetlenül rohadtul bosszantó. - Szeretnélek emlékeztetni, ha most is túl lelkesen taperolni kezd valamelyik, esélyes, hogy mínusz egy végtaggal végzi - csak félig vagyok komoly, hiszen teljesen biztos, hogy csontja törne. Talán Wendy még emlékszik arra, mit meséltem neki a legutóbbi jótékánysági bálról, ahova a szüleim rángattak el; akkor egy ujja bánta egy hasonlóan bátor fiatalembernek. Persze, nem vagyok egy erőszakos természet, ez csak a legvégső eset, amikor a szavak már nem elegek. 
- Ó, akkor mindent értek. - Ahhoz képest, nekem milyen fejem szokott lenni, amikor nem tudom kialudni magam, Wendy csodaszép. - Nem olyan feltűnő egyébként, ne izgulj. Így is jól nézel ki - mosolygok. Egyáltalán nincs miért aggódnia a külseje miatt. - Kérek! Egy karamellás frappuccinot, légyszi. - A kedvencem, szinte mindig ezt kérem, kivéve amikor rám jön az újíthatnék, olyankor mindig azt kérem, hogy lepjen meg valamivel, az itteni kávékban még nem csalódtam.
- Aha. Vigyek valamit? - A fél ruhatáram átvinném, ha azt mondaná, hogy válogatni szeretne a sok göncöm közül; a pénzes emberek kiváltsága, hogy annyi ruhánk van, mint a szemét, de valahogy sose elég. Ugyanez vonatkozik a pipere cuccokra is. Mondjuk lehet, hogy akkor már egyszerűbb lenne, ha őt invitálnám meg hozzánk, de valamiért sose szerettem villogni azzal a kastéllyal, amit otthonomnak hívhatok, ritka volt az, ha én meghívtam oda bárkit is. Mióta ismerjük egymást, Wendy talán egyszer járhatott ott, akkor is rosszul éreztem magam, amikor a személyzet körül ugrált bennünket. Semmi nem tud annyira zavarba hozni, mint mikor a barátaim előtt szólítanak Ms. Yangnak vagy Yang kisasszonynak a saját házamban. - Merre lesz amúgy a buli? Stílusosan késünk egy kicsit, ugye?
Követem őt az egyik üres asztalhoz és én is le dobom magam oda. Nagyot szusszanok, meglepően nyugodt vagyok most, hogy kiörömködhettem magam a táncos munkám miatt.
- Az otthoniak még nem tudnak erről amúgy. Mármint se az esti buliról, se arról, hogy egy videóklippben fogok táncolni. Nem is tudom, hogy egyáltalán akarjak-e szólni nekik róla... - Tanácstalanul csüggesztem le a fejem, pillantásomat az asztalon fekvő kezeimre függesztve, mintha csak rájuk lenne írva a válasz és abban reménykednék, hogy kiolvashatom belőlük. Mit mondhatnék? Az én családom nem egyszerű.     

viselet  |     | 666 | ♡

Nem tudok haragudni rá, habár majdnem a frászt hozta rám, ma nem állok készen arra, hogy a vendégkönyv kitöltésével üssem el a reggelem. Látom rajta, hogy boldog, szinte a föld felett lebeg és ennek nagyon örülök tényleg, kicsit fel is dobja a napomat az ő pozitív energiája. Nem olyan nagy a tömeg, hogy bárki beszólhasson azért mert örül, de ha mégis lenne egy két szava bárkinek is, szívesen megmutatom neki a kijáratot, ez a hely egy családi boldog hely, ahol nem szeretjük amúgy sem a mogorva embereket, habár így is megfordul erre pár ilyen mufurc.
- Fogunk tombolni, nekem is van mit kiadni magamból. - forgatom meg a szemem, amikor a kis baráti feszültségre gondolok az életemben. Neki talán elmondhatom a főnökkel való kis játékunkat, aminek végre sikerült határt húzni, Peter miatt nem tehettem mást. De Peterről sem tud még, úristen de régen beszéltünk egy jót, a buli előtt mindenképpen megejtjük a fontosabb dolgokat.
- Jó tudom, hogy nem lesz egyszerű a kezdés, de nyugi segítek végtagot leszedni. - mosolygok rá kicsit fáradtan. - Úgy néz ki már én se hagynám senkinek taperolni magam, kicsit visszavettem a dolgokból, mióta állandó partnerem lett az ágyamban. - kicsit elpirulok miközben erről beszélek, próbálok nem teljesen nyálasan fogalmazni, mivel az nem én lennék, de mégis nekem ez okoz nagyjából akkora örömet, mint neki ez a videóklip.
A bókja kicsit enyhíti a szar érzést magamban, mert eskü nagyon fáradtnak érzem magam, nagyjából az asztalon tudnék aludni még ebben a hangzavarban is. Visszamegyek a pultba, gyorsan összedobom a kávéját és magamnak is lefőzök egy dupla presszót, nem teszek bele tejet, meg semmit, hátha ez beüt most nekem. Visszamegyek az asztalunkhoz és lehuppanok a székre.
- Magadat, azt hiszem ma nem akarok kitűnni a tömegből csak tényleg jól akarom érezni magam, este pasi nélkül fogok lefeküdni és ezt egy jó pasi sem fogja megakadályozni. - határozott vagyok, remélem ott is össze tudom majd hozni ezt a nagy elhatározásom, mert tényleg hűséges akarok lenni, és nem kell sok hozzá, hogy be tudjam tartani, mert tényleg jól elvagyunk, kivéve a családi vitáját a nővérével, de ezen is rajta vagyok, hogy megoldódjon. - Van egy ruhám, ami még nem volt rajtam, kicsit lehet mégis vad lesz, de olyan pont ideális egy ilyen buliba,beengednek, szépen pillázunk kettőt a pasiknak és birtokba vesszük a táncparkettet. - kortyolok bele a kávémba, ahogy csúszik le a meleg érzem, hogy leér a hasamba, ennem is kellene valamit,mielőtt elmegyek bulizni és magamba öntök pár pohár rövidet.
- Manhattan, a címet nem tudom benne van a telefonomban, de nem szórakozóhelyen lesz, valamilyen elit házibuli és persze,hogy késünk, rengeteg megbeszélni valónk van. Basszus muszáj mesélnem neked a másik munkahelyemen a főnökömről, egyszerűen kicsinál, de nem rossz értelemben. - bújok a bögrém mögé, szégyenlősen, még senkinek nem meséltem erről, Hale-nek árnyaltan említettem, de közben az öccsével kavarok így nem tértem ki a részletekre nagyon.  
- A bulit felesleges említeni otthon, átjössz hozzám utána ott alszol reggel meg hazamész, ez egy egyszerű pizsiparti lesz egy kis fűszerezéssel. - kacsintok rá. A másik dologban nem tudok neki semmi biztatót mondani,nem tudom jó reakciót kapna e erre a hírre otthon.

Jesie && Wendy

“girls just wanna have fun”

Kíváncsian csillanak meg a szemeim és a szemöldököm is megugrik a kijelentésére, szavak nélkül is azt kommunikálva, hogy majd szeretném hallani a sztorit e mögött. Csak azért nem kérdezek rá nyíltan, mert lefogadom, hogy olyan dolgok történtek vele, amihez talán le kellene ülnöm, hogy halljam őket. Nem is tudom, mikor volt utoljára, hogy egy kiadósat beszélgettünk arról, mi minden zajlik épp az életünkben. Annyi minden tud történni rövid idő alatt is, hogy néha szinte ezer évnek hat az is, ha csak néhány napja dumáltunk utoljára. Ha nem is most, később tuti kifaggatom, amikor már nincsenek illetéktelen fülek a közelben, ez nem tartozik a vevőkörre.
- Tudtam, hogy számíthatok rád - vigyorgok rá. Belegondolni is mókás, mi lenne, ha tényleg a saját végtagjaival csapkodnám meg azokat, akik nem bírnak magukkal. Kezdem érteni, miért mondják azt mindig, hogy túl sok animét nézek, amikor ilyen gondolataim támadnak. - Hogy micsoda? - Hoppá. Ez teljesen új. Pont ő kötötte le magát? És még bele is pirul itt nekem. Nem bírom megakadályozni magam abban, hogy sunyin el ne mosolyodjak. - Na és mennyire komoly a dolog? - kérdezem bizalmas hangszínt megütve, játkosan fel-le vonogatva a szemöldököm. Nekem elmondhatja, ha csak szexelni járnak össze a sráccal, nincs abban semmi gáz, ha valaki annyira jó az ágyban, hogy nem akarja lecserélni. De most úgy érzem, hogy ennél azért többről van szó, különben nem lenne miatta zavarban. - Ki a pasi? - faggatom tovább izgatottan, magamban meg már pörgetem is a potenciális jelöltek neveinek listáját, hátha magamtól is kitalálhatom a kilétét azok alapján, amiket korábban mesélt.
Ahogy elkészülnek a kávék, gyorsan megköszönöm a sajátomat, aztán már az egyik asztalnál kényelmesen ücsörögve folytatjuk tovább a beszélgetést. Miközben őt hallgatom, nagyot szürcsölök az italból, a karamella édes íze még több boldogsággal tölt el, imádom. - Mmm, ez isteni! - dicsérem meg gyorsan, mielőtt reagálnék az elhangzottakra. - Azta, ki vagy te és mit csináltál Wendyvel? - cukkolom egy kicsit szeretetből. Ezek szerint tényleg teljesen elkötelezett az új partnere mellett. Ezt is megéltük. Pedig ha fogadnom kellett volna rá, hogy melyikünknek lesz hamarabb komoly kapcsolata, még úgy is magamra tettem volna a voksom, hogy egyáltalán nem vagyok az a pasizós fajta, sőt; a fikcionális karakterek jobban vonzzanak, mint a valóélet férfi egyedei. Talán túl magasan vannak az elvárásaim, amiért a könyveim és a sorozataim szereplői a felelősek. - Okés, akkor én is csak annyira öltözök kihívóan, hogy majd megpukkadjanak, amiért nem elég jók nekünk - vigyorgok a szívószálam mögött, majd újabbat kortyolok. Nagyon várom már az estét, jót fog tenni ez a csajos buli.
- Szuper, az elit házibulikra úgyis minimum fél óra késéssel illik megérkezni - szúrok közbe a szemem forgatva. Én már csak tudom, sok ilyen összejövetelen vettem részt mióta elég idős lettem ahhoz, hogy ne érdekeljen a szülői szigor és kiszökjek néha otthonról az éjszakába; mindig a pénzes osztály tartotta a legjobb bulikat. Még az is lehet, hogy egyáltalán nem lesz idegen a hely, ahová megyünk. - Na várjunk, ez egy újabb pasi? - kis híján félre nyelem a kávém, olyan gyorsan kapom fel a fejem az új téma hallatán. Előrébb csúszok a helyemen és felkönyökölök az asztalra, hogy közelebb hajoljak. - Ki vele, mindent tudni akarok! - Még a mocskos részleteket is, de ezt nem teszem hozzá, úgyis tudja, hogy a mindenbe ez is bele tartozik. Tőlem meg aztán úgysem tudja meg senki, remek titoktartó vagyok, én vagyok a tökéletes személy, akinek elmondhatja azokat a dolgokat is, amit másnak talán nem merne.
- Akarod mondani délután - nevetek fel halkan, nincs az az isten, hogy egy jó buli után reggel vonszoljam haza magam. - De igazad van. Valójában inkább a másik dolog aggaszt egy kicsit. Viszont tudod mit? Nem akarom elrontani az örömöm azzal, hogy amiatt aggódom mekkora csalódást fogok okozni otthon, amiért én inkább táncikálok, mintsem a jogi diplomám megszerzésével foglalkozom, úgyhogy hagyjuk is - jelentem ki határozottan és máris ismét vidámabban szürcsölgetem tovább a poharam tartalmát. Ráérek ezen rágódni majd az után, ha már publikus lesz a klipp, az meg még odébb van.
- Egyébként mivel menjünk? A kocsimmal, vagy taxizzunk?     

viselet  |     | 651 | ♡

Mindig mindenben ott vagyok a csajaimnak ha kellek, legyen az gyilkossági is akár, mert ilyen egy igazi kapocs lányok között.
- Rám mindig Jesie, ezt tudod. - kacsintok rá, szóba hoztam Petert, mert már minden kibaszott gondolatom körülötte forog, és mindenkinek el akarom mesélni, milyen undorítóan boldog vagyok vele, vagyis éppen most az vagyok, de nálunk ez olyan gyakran változik, mint másnál a telefon háttere. Nem egyszerű az élete egyikünknek sem, pont ezért kellene még egy kicsit nem a világ elé teregetnem a dolgainkat, de nem tudom magamban tartani. Kell, hogy tudja a világ, mennyire kibaszottul jó nekem most.
- Na jó, mesélek kicsit, hogy ne legyél egész estig kérdések között. - kuncogok miközben a poharamat szorongatom, hátha segít egy kicsit összeszedni a gondolataimat. - nem régóta tart, de eddig már mindent is megéltünk, a legjobb barátnőm öccse. - itt egy kis szünetet tartok, mély levegőt veszek és folytatom. - Szóval már veszekedtünk, szakítottunk, kibékültünk és itt jön közbe a főnököm, aki meg szépen elcsábított én meg elcsábultam. De ez még előtte volt és egy szakítás után. - arcomra teszem a tenyerem ami jó meleg a bögre miatt. - Annyira bonyolult ez a kapcsolat dolog Jesie, sosem képzeltem volna. Megbolondulok ha vele vagyok, ha nem akkor is mert hiányzik, kicsinál ha rám néz és ezt mid úgy, hogy 2 évig kerülgetett, mire el merte mondani. Én meg még csak észre sem vettem addig, pedig ha látnád milyen pasi. - olvadozok, megint nyálasan, amitől nekem is hánynom kellene, hát még a körülöttem lévőknek.
- Ugye, hogy tök olyan, mintha nem is én lennék? Lehet átmosta az agyam .  - elnevetem magam, de egy kicsit tényleg idegen vagyok magamnak is, persze nem rossz értelemben.  
- Igen, emiatt sem fogom nagyon kirittyenteni magam, maradok az átlagos buli szettnél, csak semmi kihívó, de azért te tündökölhetsz mellettem, legalább eltereled a pasik figyelmét. - nézek végig rajta, szexi vadmacska tud lenni ha odateszi magát az estéken, de minek is erőltetni magunkat, ha anélkül is jönnek a pasik, ha kérjük, ha nem.
- Annyira bonyolult az élet, főleg ha akkora a szexuális étvágyad, mint nekem. - súgom oda neki, nem akarom, hogy az egész kávézó erről halljon aztán pletykáljon, főleg nem Danny előtt.
- Szóval ő is egy nagyon rendes srác, de vele soha semmi komolyat nem terveztem, pont egy egy éjszakára volt kéznél én is neki és fordítva. Kölcsönösen használtuk ki egymás testét, és jó is volt, amíg nem jött Peter. - de a munkám megmaradt és a feszültség is köztünk a főnökkel, amit nem lehetett elűzni, hiába csak szex volt, azért ha egyszer belekóstoltál valami jóba, akkor tudsz leállni ha nem találkozol a kiváltó okkal, azaz  a másik féllel. - Azon gondolkodtam, hogy fel kellene mondanom, mert mindig ott van és annyira rendes, és nem akar belém szeretni és tudod, hogy én mennyire nem vagyok képes kezelni a komoly dolgokat, szóval pont olyan valakire volt szükségem aki nem akar komoly lenni. De most bonyolultabb lett minden, hogy kiderült, mégis tudok szerelmes lenni. - a homlokomat fogom, aggódó tekintettel meredek Jesie-re, ha eddig nem tartott teljesen bolondnak, majd most fog.
- De tudod mit nem törődünk most semmilyen problémával az legyen a holnapi feladat, elengedünk minden szart, minden negatívat és szépen hazamegyünk átöltözni és bulizunk egy jót. - rázom meg a fejem, hogy minden gond kiszálljon belőle, bár ilyen könnyű lenne.
- Taxi, csakis, inni akarunk és ha iszunk egész biztosan nem vezethetsz. Addig maradsz holnap ameddig csak szeretnél. - mint egy tyúkanyó, úgy védem.