Real queens fix each other’s crowns.  --

Az rendkívül szimpatikus az ügyvédnőben, hogy maga készíti el a kávét, legalábbis ezt tudom leszűrni abból, hogy tőle veszem át a forró csészét. Mifelénk, Kubában az ügyvédek mind elkényeztetett emberek, akik élvezve a munkájuk gyümölcsét előszeretettel ugráltatnak mindenkit maguk körül. Volt már ilyen emberhez szerencsém, egy férfihez, úgyhogy már csak ilyen szempontból is örülök, hogy egy nőhöz kaptam időpontot.
Figyelem kifinomult mozdulatait, míg helyet foglal, melyek egyszerre gyengédek és határozottok, kétségkívül pontosan tudja, hogy mit csinál. Mi tagadás, azért különleges hangulata van egy Manhattan belvárosában található felhőkarcoló irodaépületnek, pláne ilyen professzionális légkörben, amit ez az iroda áraszt. Én is belekortyolok a kávéba, de nem iszom meg egyben. Ehelyett elkezdem összefoglalni az ittlétem okát.
Sok mindennek utánanéztem az elmúlt napokban, de ettől még rengeteg dolog van, amit nem értek és a jogi nyelvezet miatt könnyű elveszni a sorok között. Ez akkor is így lenne, ha helyi lennék, de nekem, aki még a nyelvet sem tökéletesen anyanyelvi szinten beszéli, annak pláne útvesztő.
Összeszorul a gyomrom, amiért rossz hírrel kezdi a választ és próbálok minden szavára nagyon odafigyelni, hogy megértsem, amit mond. A helyzet sajnos nem jó, igyekszem nem kimutatni az aggodalmamat, de megjátszani teljesen nem tudom magam. Persze nem is kell, ez nem póker.
- Szeretnék élni ezzel a lehetőséggel és a kérvény megfogalmazásával. - Összességében annak a híve vagyok, hogy mindent meg kell próbálni, minden kiskaput ki kell használni, máskülönben nem nyerhetünk. Ha nem teszünk semmit, biztosan elveszik a fedelem Jesus felől. Noha még ez sem teljesen igaz, hiszen haza mindig jöhet, otthon mindig lesz egy szobája, de amilyen makacs ő, inkább lakna a metróban, mintsem beismerné a családjának, hogy tönkrement az élete.
- Az elmaradást tudjuk már törleszteni, ezzel nem lesz gond. A testvéremé a lakás, jelenleg pedig vele lakom, úgyhogy megvan és meglesz hozzá a megfelelő kereset. - Ez ebben a pillanatban még nem teljesen igaz, mert jelenleg nincs még bejelentett állásom, de ha minden jól alakul, akkor nagyon hamar Loz jóvoltából ez változik. Bár ettől függetlenül is van még annyi tartalékom, hogy pár hónapig biztosan kibírjam fizetni a teljes lakbért is, persze az öcsémnek is van keresete, csupán meg kellene nevelni, hogy ne költse el az utolsó dollárig. Vagy legalábbis egy kicsit hagyjon a lakására is.
- Igen, egy pillanatot kérek… - azzal turkálni kezdek a táskámban, mivel fejből nem tudom a vállalat nevét, de elhoztam az utolsó két papírt, amit Jesus fiókjában találtam és azon rajta van a cég neve is. - Meg is van, ők azok - mutatok a logóra és az alatta szereplő névre, majd Diane elé fordítom a papírt az asztalon és kicsit várok, míg fejben összeszedem, hogy nagyjából mennyivel tartozhat Jesus.
- Tudomásom szerint hét havi lakbér tartozása volt a legutóbbi figyelmeztetés előtt, amiből én kifizettem múlthéten három havi összeget. - Remélem pontos vagyok, bár mielőtt eljöttem volna, átbeszéltük a legfontosabb számértékeket és hivatalos adatokat Jesus-szal, nagyon butaságot nem mondhatok.
- A testvérem nevén van a bérleti szerződés, teljes mértékben ő a bérlő jelenleg, mivel én még hivatalosan csak turista státuszban vagyok, de ha minden jól alakul, hamarosan ez változni fog. - Mivel eddig nem fordult a számítógépe felé, ezért feltételezem adatokat ő nem tud lekérdezni ezügyben, vagy csupán nincs értelme megtennie, mert érezhetően jelenleg nem fog tudni érdemben segíteni, igaz, én is elsősorban csak tanácsért jöttem. Ennek megfelelően nem szeretnék felesleges adatokkal dobálózni, mint például a testvérem teljes nevével, vagy pontos lakcímével. Majd megadom, ha kéri. Továbbra is picit feszült vagyok, de csak mert remélem, hogy idővel sikerül megszakítani a kilakoltatási moratóriumot, ugyanakkor Diane aurája roppantmód komfortos számomra. Kérdésére elmosolyodom és egy picit oldalra döntöm a fejem.
- Hát akkor kénytelen lesz megoldania, hogy eljöjjön, ha tetszik neki, ha nem. - Meg fogja tudni oldani. Ha nem hajlandó eljönni és kifogásokat keres az csak hiszti lesz tőle és nem fogom elfogadni. Mondjuk, talán most már ő is felfogta a helyzet súlyosságát és hajlandó lesz velem tartani legközelebb. - Ez esetben kérhetnék is most egy újabb időpontot, hogy ne kelljen online intéznem a foglalást? - Jobban szeretek közvetlenül, személyesen intézni a dolgaimat, most pedig ki tudom használni, hogy szemtől szemben ülök az ügyvédnővel.

Real queens fix each other’s crowns.  --

Mikor utoljára ennyire hivatalos helyen jártam, akkor éppen a válásomat intéztem és ezért a folyosókon végig haladva újra kiráz a hideg. Minden porcikámmal ellenkezek, de így is kiráz a hideg az emlékeim sokaságától, meglehet azért, mert ezúttal sem feltétlenül jó ügy miatt vagyok itt. Szeretem a személyes találkozókat, ahogy az is igaz rám, hogy intézkedni is hamar szoktam, ami valószínűleg Jesusnak is jól jön majd. Alapvetően nincs veszíteni valóm, hiszen már így is a kilakoltatás szélén volt a testvérem, amely jelenleg most, hogy visszafizettem némi összeget, talán enyhül, de azért nem vagyok biztos abban, hogy ha elindítanak egy ilyen eljárást, akkor azt nem viszik végig a közeli, vagy a távoli jövőben.
Nem pont úgy képzeltem el a New Yorki látogatásomat, hogy ügyvédet fogok keresni, de nem gond, mert nekem még mindig több a szabadidőm, mint Jesusnak és ismerem már magunkat annyira, hogy tudjam, én az ilyen hivatalos körökben jobban meg tudom érteni magam és talán komfortosabban is érzem magam. Valószínűleg pont ez a tulajdonságom jelenik meg, mikor bekopogok a résnyire nyitott ajtón és mihelyst meglátom a nőt, akihez érkeztem, csettintésre vált át az agyam egy sokkal közvetlenebb kisugárzássá. Elsőre nagyon kedvesnek tűnik az ügyvédnő.
- Köszönöm! - Azzal helyes is foglalok a csinos vöröses széken. Combom alsó felén megérzem az anyag tapintását. Körbe nézek az irodában, a tekintetem fél pillanat erejéig megragad a velem szemközti nagy ablak által elém tárulkozó kilátáson, de nagyon hamar a visszanézek Dianere. Biztos vagyok benne, hogy nem én leszek a legnehezebb eset, akivel nap mint nap találkoznia kell, pláne, hogy csak tanácsadásra jöttem.
- Elsősorban tanácsot kérni jöttem… - kezdek bele, de még mielőtt belemehetnék a részletekbe, meglátom mutatóujját, majd azt követően meghallom kérdését is, melytől oldódni kezd a bennem felgyülemlett feszültség. El is mosolyodom. -  Elfogadom, köszönöm. - Pláne annak fejében, hogy ahogy látom, ő is megszomjazott rá, amennyire gyorsan tűnik el az ajtónál, annyira biztos is vagyok benne, hogy az ő szervezete valószínűleg kétszer annyira igényli a kávét, mint az enyém.
- Persze, csak nyugodtan - felelem már kacagva a nő lendületességén, míg én a széken maradok, hisz nem otthon vagyok. Annak ellenére, hogy most nagy a kontraszt köztünk, a kuncogásom is annak szólt elsősorban, hogy felismertem magamat benne. Otthon én is ilyen vagyok.
Hallom, ahogy a kávégép darálója összetöri a kávészemeket, szemeim pedig a laptop hátoldala után Diane táskájára, majd onnan ismételten az ablakra vándorolnak. Számomra még mindig hihetetlen ez a látkép. Végigsimítok hajamon, majd hálás mosollyal veszem át a kávét.
- Oh köszönöm, ez gyors volt! - Ujjaim a pohárhoz simulnak és hagyom, hogy a kávé aromái elérjék orromat. - Gondolom életmentő tud lenni egy hosszú napon. - Természetesen nem tudom, mikortól dolgozik, de feltételezve, hogy az asszisztense már elment, nem szokott ő sem ilyen sokáig bent maradni az átlagos napokon. A megjegyzésemet persze abszolút baráti módon teszem hozzá, nem szeretem, ha csak tárgyra térek valakivel amellett, hogy elszaladunk az alapvető emberi értékek és tényezők mellett. Persze most én sem vagyok olyan helyzetben, hogy megkérdezzem, tőle, hogy van, de a gesztus attól még bennem van. Belekortyolok a meleg kávéba.
- Szóval lényegében információkra lenne szükségem. A testvérem lakására kilakoltatási eljárás indult meg, azonban a számlák azóta kifizetésre kerültek és azzal kapcsolatban szeretnék érdeklődni, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy ezt az eljárást megszüntessék, vagy felfüggesszék. - Erősen tört angollal hangzik el tőlem az a pár mondat, aminek kulcsszavaira pár nappal ezelőtt kerestem rá az interneten. Ahogy az ő személyére, úgy a kilakoltatási dolgokra is a neten találtam rá, persze mindent megbeszéltem a testvéremmel és talán, talán elmondhatom, hogy végre egyetértés van köztünk a témát illetően. Végsősoron mindegy is hogyan, de kell fedél a feje fölé és ez ilyen szinten már túlmutat a hiúsági kérdéseken. Úgyhogy hát eljöttem ide, Dianehez.

Real queens fix each other’s crowns.  --

Időnként roppant nehezen jutok egyről a kettőre és most is azt érzem, hogy ahhoz, hogy akár egy mindennapi mozdulatot is megtegyek, át kell gondolnom mit csinálok. Igazság szerint mióta New Yorkban vagyok ezt érzem, de mehetnék még jobban vissza a múltba, csak felesleges lenne. Érthető okokból nem szeretnék több magánakcióba kezdeni, ezért este megbeszéltem Jesussal, hogy szeretnék írni egy ingatlanügyvédnek és jó lenne kikérni a véleményét azzal kapcsolatban, hogy egy már részben előkészített kilakoltatási eljárással mit lehet tenni. Szerencsére ez nem volt Jesus ellenére a kényes téma ellen sem, a veszekedésünk óta bizonyára lenyugodtunk és ha nem is teljesen egy hullámhosszon vagyunk, de legalább megtaláltuk a közös nevezőt. És ez jelen helyzetben fontos.
Hosszan google böngészés után aztán találtam egy emailcímet, amire megírtam egy közepesen hosszú, jogi szemmel talán inkább rövid és lényegretörő üzenetet, amely tartalmazta többek között azt is, hogy tanácsadásra lenne szükségem és szeretnék kérni tőle időpontot a találkozásra. Ezen a ponton pedig éreztem, hogy már az elmúlt hetekben is már sikerült újra felfejlesztenek az angolomat annyira, hogy már inkább szóban szerettem kommunikálni, mint írásban, ezzel együtt pedig elfogadtam, hogy apró nyelvtani hibák feltehetőleg még sokszor megbújnak majd a szavaimban.
Meglepődtem viszont, hogy egészen hamar válaszolt is, Kubában bármilyen hivatalos dolgot hetekbe telik elintézni. Apró mosollyal fogadtam a felvillanó üzenetet, a következő néhány rövid és udvarias üzenetváltásokban pedig megbeszéltük a helyszínt és az időpontot is.  
Nem vagyok előítéletes, de egy kicsit számított az a kiválasztáskor, hogy az ügyvéd egy velem egyidős nő, azt viszont már magam sem tudtam eldönteni, hogy a fiatal kora, vagy inkább a neme miatt kattintottam az email címére. Utóbbi időszakban észrevettem magamon, hogy komfortosabban érzem magam nők társaságában, egyszerűen azért, mert túl sokszor csalódtam férfiakban és egyszerűen nem tudok olyan bizalommal fordulni feléjük még, mint amennyire egészségesen kellene ezt tennem. Szeretném elkerülni, hogy egy ilyen fontos jogi kérdésben ne a nőt lássa bennem férfi szemeivel. Dianeben jobban megbízatm ismeretség nélkül is, mint egy férfi ügyvédben jelenleg.

Húsz perccel előbb érkezek a Central Parkhoz, ami kivételesen szándékos tőlem, mivel így tudok még egy kicsit sétálni a park közel eső felében. Nem gondolnám, hogy csak mert New Yorkban lakok, változtatni kellene az életmódomon és a kiegyensúlyozott napjaimat stresszel és rohanással megtölteni. Igyekszem figyelni magamra, az alakomra, az egészségemre és nekem ehhez a természet közelsége is elengedhetetlen. Mindazonáltal nem az elmúlt húsz perc miatt érzek magamban a megszokottnál sokkal nagyobb lelkesedést, mikor megnyomom a kaputelefon adott számát.
A liftben azon gondolkodom, hogy milyen gyorsan megszoktam a felhőkarcolók látványát és ami azt illeti, könnyen asszimilálódtam is az itteni formákhoz. Bár még túl sűrűnek érzem a várost, azért azt hiszem, kezdek élvezni az ittlétet. Ruhámon és igényes megjelenésemet egyáltalán nem látszik, sőt, valójában inkább kontrasztosan is hat a téma, amellyel kapcsolatban beszélni szeretnék vele.
Könnyedén megtalálom az irodáját, melynek ajtaja résnyire nyitva van, amiről arra következtetek, hogy már várt engem. A gesztusra elmosolyodva kopogok azért illemből, hogy észre vegyen, a félig nyitott ajtón át pedig tekintetét és szabad jelzését keresem.
- Sziaa! - szalad ki belőlem teljesen meggondolatlanul a mosolygós köszönés, holott nem szándékoztam őt letegezni. A tekintete és a kisugárzása valamiért ezt csalta ki belőlem, utóbbiról pedig első pillantásra megjegyzem, hogy borzasztóan csinos és szép nő Diane!
- Rebeca Rodrígues vagyok, köszönöm, hogy időt szakítasz rám - nyújtom felé kezemet, hogy kezet fogjunk, miközben bentebb lépek az irodájába, amely szintén roppant csinosan van berendezve. Nem tagadom, egy kicsit most lesokkolódom őt látva, hogy mennyire fiatalon mennyire sikeres nő. Van egy saját irodája, ez pedig feltételezem, önmagában is nagy érdem, habár nem vagyok nagyban jártas a hivatali pályafutásokban.