Mindannyian álarcot viselünk

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

Még nincs olyan késő, hiszen Zayd elengedett előbb a munkából. Nem én kértem, ő ajánlotta fel, egész rendes tőle amúgy. Bírom a fickót, vannak idegesítő szokásai de attól még a főnököm. Én megtettem a tőlem telhetőt a mai napra. Kitakarítottam a gyereksarkot, megcsináltam az állatsimogatót és részese lehettem egy lajhár úszásának is. Egész jól úsznak amúgy. Amilyen lajhár tempóban haladnak, az úszásban egész gyorsak. Igaz hogy az evészetük az bűnlassú, de a hangjuk az baromi éles. Fura kotyvasztás az állatvilág. Mindenesetre nem írtam apának üzenetet, hogy el lettem engedve korábban, beugrok a városba, a szokásos helyemre, hogy vegyek kaját, majd beugrok onnan a hangárhoz. Ott biztos meg lesz apám is. Bár lehet ma ment el arra az expedícióra? Még az is lehet. Hiszen csak megemlítette, hogy a héten indul, azt nem tette hozzá melyik napon! A bukósisakot felvettem, a motort két pöccintésre beindítottam, irányba álltam vele, majd indultam is. Kellő óvatosággal és odafigyeléssel, hogy senkinek se essen baja. A tartályt tegnap feltöltöttem, kerek hat literrel, így az üzemanyaggal is rendben vagyok. A titán szelepek is rendben vannak, minden héten átnézem a motort töviről hegyire. A hengerfej, dugattyú, bütyökprofilok, hengergeometria mind-mind szépen csiripel. Elégedett vagyok. Szóval a fél út zavartalanul lezajlott, végül egy elég hangos – igen a busósisak alatt is hallottam - durranás miatt az egész gépezetem félre húzott, így kénytelen voltam félre állni és teljesen leállítani a gépet. Bukósisak le, majd a fürkésző szemekkel körül néztem a bajság okának. Hátsó defekt, nem is akárhogyan...begyűjtött valamit... Az idegen test nagyobb átmérőjű mint 5 mm... na ezzel akkor nem mehetek a szervízbe. Ha még az első kerék mondta volna fel a szolgálatot, még igen, de így? Picsába. Nincs nálam gumikukac és dörzsár se...ezek hiányában csak a telefonhívás maradt. Telefon elő és...  annyi zenét hallgattam, hogy a telefonom 5%-on van. Hm, az arra jó, hogy belehessen mérni a mobilom és a helyzetem, szóval nem kellene jobban lemeríteni. Akkor nem hívok senkit. Telefont visszateszem a farmernadrágom zsebébe, aztán letérdeltem a gép elé, hogy talán segíthetek rajta más módon is és az elszáguldozó autókra ügyet sem vetve foglalkoztam magammal. Senki sem állt meg perceken keresztül, de aztán hallottam a halkuló motorzajt és a csapódó ajtót is. Felpillantottam. Először a csávót, majd a kocsiját vettem szemügyre. Szavaira felszaladtak a szemöldökeim, felkeltem a motor mellől, majd az említett felé emeltem a pillantásom.  
- Ha csak egy kicsi lenne... - húztam el a számat kicsit csalódottan, majd a fickóra emeltem újra szemeimet. - Hello amúgy... - köszöntem amúgy egy kis fáziskéséssel magam is. Nem magázódtam, ő sem tette idősebb lévén, így nekem sem volt túl sok okom erre. Azonban a szavai...furcsán karatyolt az őrültekről és hindukról.  
- A hinduk többsége lakto-vegetáriánus és ha még sem, hát akkor is csak állatot esznek... - előkerült az a felem is ami bármikor előtérbe került, ha okom volt a másikat okítani a dolgokról. Nem jól tudja? Nem baj. Az idegeneknek is okoskodhatunk, nem gáz. Próbáltam pár lépés távolságot megtartani tőle, de sikerült vállon veregetnie. Nem gyilkos...de miért beszél erről, ha nem az? Érthetetlen ez a dolog...akkor én is magyarázzak arról, hogy nincs 135-s IQ-m és magyarázzak elméleti összefüggéstelenségről? Marhaság. A fazonnak érdekes szóhasználatai vannak ettől függetlenül bemutatkozott. Liam. Nemrégen költözött Manhattanbe, új még erre... hát tőlem aztán ne várja, hogy körbe vezetem. Pont elég az, hogy kiakar segíteni. Nekem ez elég is, így figyelem miképpen ragadja meg a gépemet és teszi be a csomagtartóba. - Kösz...asszem... - motyogtam, miközben a fickó a kormányhoz tért vissza hogy beüljön, ám én nem mozdultam. Most elhajt vele, vagy mit akar? Felvont szemöldökkel figyeltem, ám nem akartam ellenkezni, ha úgy adódna van pár önvédelmi fogásom és a parkour is segítségemre van a terepem... a zene kihallatszódott, közelebb léptem, hogy a kocsit megkerülve az anyósülés felé lépjek és kinyissam az ajtót. Körül néztem, senki sem állt meg és le sem fékeztek. Azonban elfutni, vagy inkább sétállni...lustaság fél egészség. Vagy mi. Azonban a fülembe tolult valami...Nemecsek Ernő és a tüdőgyulladás...
- A tüdőgyulladását pneumococcus fertőzés okozta... - morogtam inkább csak magamnak, miközben betettem magam az ülésre és be is kötöttem magam.  
- Neth vagyok. Kösz a fuvart. - eszembe jutott nem teljes néven bemutatkozni, hiszen apám vezetékneve sok helyen ismert...akárcsak a bátyám...így néha jobb csak kussolni.
- Hybrid autó? - pillantottam hátra az ülésekre, majd vissza előre, hogy a fickóra emeljem kékjeimet.




Kinézet //Öltözet
 

Mindannyian álarcot viselünk

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

A fickó szavait nehéz követni, de próbáltam nem okoskodni, hozzá teszem ez azért nehéz volt. Hiszen jött Káli vérével, ami transzba ejtette a követőit. Fogalmam sincs hogyan jutott el ehhez a gondolathoz, de elég para volt ilyet hallani. Mindegy is, az jobban lekötött hogy milyen autóbe teszem be magam. A rendszámát lefigyeltem, ám a szavai megugrasztották szemöldökeim és egyből rá emeltem a fejemet is. Lopott kocsiba ültetett bele és ez csak így....viccnek szánta? Ami pedig az árát illeti, újonnan egy ilyen tényleg nem olcsóság. Eleve a legolcsóbb 39100 dollárban fáj csupán. De hát jól van, az ő pénztárcája és nem az enyém. Nem eresztettem el a pillantásommal, még ezután is felé fordult fejjel figyeltem azt ahogy vezet és ahogy kummunikálni próbál velem. Nethy.
- Ne, inkább ne becézgess, ez elég bénán hangzik valljuk be... - ingattam meg a fejem, majd a táblát figyeltem ami mellett elhaladtunk. A kérdésekre kellene válaszolnom? Minek? Fél óra múlva úgyis le is út fel is út, így a kérdésére kap egy vállvonást és egy apróbb választ. Füllentés inkább, hazudni gyülölök, de ez most nem olyan helyzet, hogy az igazat adjam elő magamról. Ugye nem lesz ettől bajom, hogy kamuzni fogok valakinek?  
- Szülinapomra dobták össze a pénzt rá a haverok. Ami a munkát illeti...nem dolgozom... olyan régóta legalábbis. Apám nem pénzel, nincsen miből neki se, így ez a kis munka tart el engem részben... - apró füllentés de ha rájön, hogy kamuzok, miért jönne rá amúgy? Nem ismer, honnan ismerne? Azt se tudja ki vagyok...remélem. Az meg hogy mit tanulok...majd a jövőre bízom, nem pedig ilyen kérdésekre megválaszolva. Szóval ezt a részt megválaszolatlanul hagyom. Kiderül róla, hogy tanár és onnan van ez a járgánya, abból a keresetből. Hát...elég sok hónapot félre kellett raknia, meg túlóráznia, hogy összejöjjön neki ez az autó. A tanárok lófitty fizetést kapnak... de kiderül végül, hogy a családja után is kapott némi pénzt...akiket tigris mart szét?  
- Uhh, elég para haláluk lehetett... - húztam el a széámat, bár ez legalább igazi volt, kényes gyomrú nem vagyok az igaz, de ha szétépné a családomat egy tigris....hát nem tudom. De ezek elkerítve kellene legyenek, nem? Azt hiszem a részletekbe nem kellene bele mennem. Kussolok és talán jobban is teszem, mert újra rátér egy másik témára. Ezt az utat nem szereti, mert sok itt a baleset. A maradványaim rá esnének, ha most történne velünk valami...  
- Ajh, ne már. FÚÚJ!! Hogy tudsz ilyet felhozni egyáltalán? - elfordítottam róla a fejemet és inkább körül nézek magunk előtt. Tényleg forgalmas az út, apa ezért nem ajánlotta múltkor sem ezt az útvonalat. A tapasztalat vagy mi, így el is kerültem egészen eddig.  
- O-ké, hiszek neked... - kicsit vontatottan mondom ki a szavakat és újra felé nézek. - Szóval akkor figyelnél jobban az útra? Kihagynám az előbb tett megjegyzésed... nem hiszem hogy a helyszínelők örülnének, hogy emberi maradványokat szedjenek össze, hogy összerakják ki vagy mi volt a kocsiban... - nem, kicsit sem paráztam be, kicsit tartottam az egész dologtól, de ennyi. Nem szoktam hozzá ehhez és nagyon apán kívül mással nem igazán autóztam még... jó, a haverok meg a bátyám más téma de nah... kicsit para dolgokat hallok 3 percen belül, akkor elgondolkodok megérte-e beszállni ide.  


Kinézet //Öltözet
 

Kenny & Cale

Bár Kenny igyekezett szűkszavú lenni, Cale Braxton tudta az igazságot. Bár ezt a fiú nem tudhatta, Cale látta őt az állatkertben. A többit pedig szintén meg fogja tudni, csak egy kis utánajárás lesz az ára. Annyira pedig nem kényelmes, hogy ne kezdjen el kicsit szaglászni utána.
-Sok horror és katasztrófa filmet nézek. Ne mondd, hogy még nem láttad mondjuk a végső állomást. Hát hatalmas nagy klasszikus.-Nevetett fel, de természetesen az útra koncentrált. Ő sem akart balesetet, annyira nem volt őrült, hogy saját magát is kitegyen egy nagy balesetnek. Szeretett volna még hosszú egészséges életet élni.
-Hát a helyszínelőknek az a dolguk, hogy ha kell az emberi cafatokat szedegessék, nem? Legalábbis ezt vállalták. Ha hulla van, menni kell. Én magamat jobban sajnálnám, mint azt, hogy munkát adtunk nekik.-Vonta meg a vállait.
-Egyébként elég meglepő, hogy kidurrant egy krossz kereke, nem? Azért ezeket a motorokat csak terepre tervezték, meg mocsok körülményekre nem? Mibe hajtottál bele vele? Szögbe, vagy törött sörös üvegekbe?-Kérdezte elgondolkodva, közben a gázba taposott, gyorsult és még időben át tudtak hajtani, mielőtt pirosat kaptak volna. Igaz, egy-két duda szót is kaptak.
-Ejnye, mit dudálnak? Csak nem képzelik, hogy itt fogok dekkolni a pirosnál... Neked van jogsid kocsira is, vagy csak motorra?-Jutott eszébe a kérdés.
Elnézegette egy pillanatra a fiút, majd visszanézett az útra. Azon gondolkodott, vajon mennyire lehet intelligens. Azt már leszűrte, hogy tanult és hogy védi a személyes adatait, tehát nem lesz könnyű sok igaz szót kicsikarni belőle. De vajon mennyire lehet majd jól manipulálni?
Mennyire lehet majd könnyen rávenni, hogy segítsen a terveiben. Vajon képes lesz rá, hogy csak egy őszinte információt is kicsikarjon belőle?
Jól kell tudnia majd csűrni-csavarni a beszélgetést, ha rá akarja szedni. Nem mintha olyan fontos lenne, de szerette a kihívásokat.


...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

A fickó sok horror filmet néz. Talán így már érthető ez a tipusú viselkedés. DE ez még akkor sem bizonyít semmit. Fura és ijesztő, de nem akartam busszal megtenni a kilómétereket, főleg úgy hogy most van a tömeg időszak, ebben az órában. Én már csak tudom, napi szinten teszem meg ezt az útvonalat, sokszor látom mennyien vannak egy – egy buszon és villamoson... szóval ha jó, ha nem jó, most ezt dobta a gép.  
- Végső állomás... - na ez most elgondolkodtatott, ezzel most meg fogott lényegében, mert nem vagyok nagy horror szakértő, ezen a téren be kell pótolnom az ismereteimet és egy csomó filmet és könyvet bevágnom róla.  
- Háááát...ha az a 2000 -re Devon Sawa-val a főszerepben, akkor talán a bemutatóig eljutottam. Nem néztem. - őszinte vallomás, hiszen tényleg mit kerteljek ezzel kapcsolatban is? Nem fogok az ellenkezőjére rámenni, hogy békén hagyjon vele. Vagy így fog ezen a témával békén hagyni. Vagy folytatja tovább az esztelenségét. Elhallgatom, de majd alig várom, hogy kiszálljak mellőle. Ami meg a helyszínelőket illette, inkább a nyelvemre haraptam. Annyi mindent mondtam volna ezzel kapcsolatban (is), de jobbnak véltem a hallgatást választani. A sok beszéddel elárulhatom magam, azt pedig nem kellene. De a sok beszéd arra is jó, hogy eltereljem a figyelmet. Most az övét kéne. Rólam el, hogy ne kérdezzen olyan dolgokról, amikhez semmi köze. Csak nem akarok durva lenni...bár nem sok kell ahhoz sem.  
- Tetves félbe törött sörös üvegbe...törném el a kezét annak, aki ilyet szór szét az út mellett... - morogtam kicsit, hiszen nem kis munka lesz eltávolítani azt a gépből. Jó, én nem fogok bele nyúlni, még mit nem, ne az én kezemet szabdalja szét, majd egy szakértő megcsinálja jó pénzért. Így a következmények már nem számítanak. Ami a pénzt illeti, hát az sem. Fizetek én a gépemért. Kaptam zsebpénzt nemrégiben, hát erre áldozom majd fel. Nem ügy, de nem is kérhetek utána az öregemtől több pénzt, szóval hoppon fogok maradni. Meg kellett azonban kapaszkodnom az ülésben, amikor áthajtottunk a piroson, hamar hátra is fordultam, majd Liamra pillantottam szinte már mérgesen.  
- Ne már! Komoly!? - értetlenül álltam a dolgok terében, de aztán előre fordultam. Komolyan mondom többet ki nem mozdulok otthonról. Ennyi veszett őrültnek hogyan lehet jogosítványa? Van ennek, ugye? Van, ugye?  Piros volt a lámpa! Piros! Színvak is?!
- Csak motorra... és neked remélem van autóra és nem csak “nemazzal működik” dumád van! - néztem rá mérges szemekkel, ám a hangom inkább könyörgőnek hatott. Nem akartam balhét, nem akartam balesetet és rendőröket sem akartam a nyakunkba. Tényleg csak haza akartam menni a hosszú napom után. A fickóról tudnék személyleírást adni a zsaruknak, fantomképet is tudnék rajzoltatni...de szerintem ez a csóka benne van a rendőrségi irattárban.  
- Elmúltál már negyven éves Liam? Mit mondtál, mi is a foglalkozásod? Milyen tanár vagy? Hol fogsz oktatni most, hogy elköltöztél? - tudni akarok mindent róla, hogy ha úgy alakul, akkor óvatosan mozogjak a köreiben. Illetve hogy utána tudjak járni még dolgoknak az irányába ha olyat mondana... bár annyira sok időm nem lesz később, attól még elraktározhatom a plussz infót róla. Max apának elhintek róla ezt azt, nézzen már utána a rossz íznek a számban az irányába.  


Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

-De igen, pont arra gondoltam. És a folytatásokra. Jó kis sorozat volt. Az embert rádöbbenti, hogy nem kerülheti el a halált. Nagyon kevés kivétel van. Aki egyszer ki is cselezi, egy másik módon úgyis meghal. Ha te megúszol egy autó balesetet, lelő egy bankrabló. Ha túléled a bankrabló lövését, akkor agyonvág az áram. Senki nem kerülheti el a Kaszást.
Csendben marad, majd a fiúra néz. Elneveti magát.
-Persze ezzel nem azt mondom, hogy meg kell halnod. Csak példákat hoztam fel.
Füttyent egyet, amikor szóba kerül mi is okozta a defektet.
-A sok alkoholista. Látod, én ezért iszom turmixokat és még azokat is pet palackból.-Bólogatott.-Ha kérsz, vegyél el magadnak. Van a hátsó ülésen egy négy palackkal, egy a tiéd lehet. Eper-banán.
A lámpán való áthajtás elég vicces reakciót csalt ki a srácból. Braxton nevetett is egy jót.
-Még sárga volt, amikor átmentem rajta. Legalábbis én annak láttam. Te se gondolhattad komolyan, hogy egy órát fogok itt állni, hogy zöldre váltson a lámpa.-Legyintett.-Van. Természetesen van.-Mondta. Tény és való, hogy volt, de jó pár éve már, hogy meg kellett volna újíttatnia. Rég le volt járva.
-Hogyne. 45 éves vagyok.-Felelte, pedig valójában 41 volt.-Biológia és kémia szakos vagyok. Még nem tudom. Több egyetemre is leadtam már a jelentkezésem, majd egyszer csak visszahívnak.-Vonta meg a vállait.
Teljesen lazán válaszolt, természetesen, noha nem sok igazság volt benne, hiszen Liam Jackson nem is létezett. De mégsem lőhette le a poént, hogy valójában Cale Braxton ült mellette.
Csodálatos, hogy mikre nem képes egy sima sportos ruha, a kontakt lencse és a hajvasaló, nameg a kimosható hajfesték. Senki nem gyanakodna, maximum az arcvonások lehetnek kissé árulkodóak, de az elenyésző a nagy egészben.

...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

A filmről beszél vagy az életről magáról. Nagyon szemfülesnek kell lenni vele kapcsolatban úgy tűnik. A beszédstílusa is furcsa, nem mindennap találkozok ilyenekkel - szerencsére - így nem volt még dolgom figyelni. Úgy igazán. Mindenre. Szóval most figyelem a fickót és mozdulatait, a szavait és az utat. Még jó hogy csak példákat hozott fel az előbb a halál körüli dolgokkal. Elhúzódik az ajkam, amolyan fintorszerű, hiszen bele gondoltam, talán igaza van. Senki se kerülheti el a kasszást. De miért is agyalok én ezen? Neki bőven elég. Turmixal kíván, de eszem ágában sincs idegenek által készült élelmiszerhez nyúlni. Egy, tejallergiás vagyok, a másik meg hát nehogy már! És ha mérgezett? Barom! Évek óta két helyre járok süteményt enni és kávézni, néhány étterem tudja már mit szeretek, mit készíthet. De ennek itt nem fogok magyarázkodni, egyszerűen csak nem nyúlok hátra. A lámpás dolgot elraktározom magamba, jól fog még jönni... ebben biztos vagyok. De jobban érdekel, hogy hány éves és mit oktat. Negyvenöt éves. Biológia és kémia...remélem nem a Columbiára veszik majd fel, mert akkor vagy nem járok be, vagy levelezőn viszem végig az egész évet. Már most a hátam közepére sem kívánom az ipsét. Bosszantó és ijesztő is egyben. Fellelkesedtem kicsit, de  az jelenleg más dolog miatt volt. Jelenleg jól jött!
- Szuper! Akkor magyarázz el nekem valamit. A tanártól elfelejtettem megkérdezni, de ha már te is képben vagy a dolgokban... Különböző szöveti felépítésű, glikogént raktározó szervet az emberben...megtudsz nevezni kettőt? - kérdőn vonom fel a szemöldököm, értetlen arckifejezésem a tetőfokáig hág, mint aki tényleg nem érti a dolgot. Holott de, kívülről fújom az egész anyagot, így nem tudna becsapni a válasszal. Még megtehetném azt is, hogy jegyzetfüzetet is előkapok....de nincs nálam jelenleg. A  válaszai által eltudom dönteni hogy igazat mondott e a munkájával kapcsolatban... ha nem, hát nagy szarban vagyok. De tudok rögtönözni, így nem esek kétségbe, kicsit parázok ugyan az egésztől, de ha már beültem mellé, hát így jártam.  
 


Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

A gyilkos egyből levágta miről van szó. Tehát a srác gyanakodni kezdett. Megkérdőjelezte az elmondottak igazát és most le akarja tesztelni valóban igazat mondott-e. Üsse kő. Őt nem zavarta. De azért meglepte, hiszen ránézésre nem mondta volna meg róla, hogy egy ilyen rafinált suhanc bújjon meg a kapucni alatt.
Biztos sok krimit nézett.
Cale Braxton szerencsés embernek mondhatta magát, amiért széles szaktudással rendelkezett. Bár nem volt tanár, sem tudós, kifejezetten nagy tudása volt a természettudományok terén. Értett az orvostudományokhoz, ismert minden szervet: Hol helyezkedik el, mikre képes, milyen hatással van a szervezetre. Ez azért volt neki fontos, hogy tudja hová kell lőni és szúrni, vágni. Ezen életek múlhattak. Tudnia kellett, hová szúrjon, vagy löjjön, ha gyors halált akar, hová, ha lassú halált akart áldozatainak. Továbbá Mr. Braxton elő szeretettel használt mérgeket, amiket ő maga készített. Persze sok esetben segítséggel. Ismerte a szerveket és a testnedveket. Tudnia kellett melyik méreg mit vált ki a szervezetben. Milyen szervre milyen méreg hogy hat.
De az orvostan, a biológia és a kémia mellett még valamelyest a fizikában is jártas volt.
Értett a mérnöki munkákhoz, elég sok fegyverének és kütyüjének legyártásában ő is részt vett.
Épen ezért a kis utas cimborája nem tudta őt megfogni.
-Alapvetően a máj és az izmok raktároznak glikogént, de a méh, az agy és a hüvely is képesek a glikogént szintetizálására. Kvázi a glükóz molekulákból alfa glikózt képez, melyek összekapcsolódnak és glikogének alakulnak ki. Igaz, raktározás volt a kérdés, de az agy is el tudja raktározni, igaz, hamar fel is dolgozza, el is emészti, hogy képes legyen működni.-Magyarázta felé fordulva.
-Akkor ha már ennyire érdekel a glikogén téma. Tudtad, hogy a kutyák nem ehetnek cukorpótlós dolgokat? Sokan úgy tartják, hogy a csokoládé és az édességek vannak rájuk rossz hatással, pedig ez nem igaz. A xylitol van rájuk rossz hatással, ugyanis a kutyák hasnyálmirigye az olyan esetekben is inzulint termel és ad le, amikor nem igazi glükóz érkezik a szervezetbe. Hanem mondjuk xylit. A szervezetükben megnő az inzulin szint, az agyban beáll a glükóz hiány, ami gyors halálhoz vezet.
A válaszokkal együtt arra is felfigyelt, hogy Kenny ezzel elszólta magát. Tehát biológiát tanul. Vajon neki is feltűnt, hogy elkottyintott magáról egy kis személyes infót? Braxton úgy döntött felhívja rá a fiú figyelmét.
-Szóval bioszt tanulsz az egyetemen? Azért Örülök neki, hogy kezdessz megnyílni. Látod, nem is vagyok én olyan ijesztő figura, mint első látásra tűnhettem.-Nevetett.

...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

Azt hiszem a tervem némiképp befuccsolt, mikor a fickó megszólalt és levázolta a dolgokat. Úgy ahogy az megvolt írva. Tudta! Mindent tudott! Szóval lehet hogy igazat mondott? És csak úgy furán furcsa az egész tag? A beszéd, a hanglejtés, a halál körüli dolgok és annak ízlelgetése. Ilyennek kell lennie egy biológiai tanárnak? Vagy az én oktatóm ilyen...más. És ez lenne természetes, amit Liam is csinál? Nem. Akkor mindenki ilyen szerencsétlen lenne, mint ő. Hogy gondolkodóba estem-e? Kicsit elvesztem. Még nem volt ilyennel dolgom, szóval furcsán veszi ki magát az egész. Hogyan kell az ilyet kezelni? Vajon ez normális, hogy furcsán érzem magam a közelében? Frusztrált vagyok. Legszívesebben most hátraarcot vágnék, de mégis csak egy kocsiban ülök és jó lenne ha nyugton maradnék. De Liam... egy biológia szakos fickó, nem kellene ennyire kényelmetlenül éreznem magam a közelében. Még akkor is ha helyesen válaszolt, még akkor is, ha replikázott rá. Még akkor is, ha most csak meg kellene lepődnöm rajta, még akkor is ha elismerést kéne adnom felé... ő egy tanár, minek kellene ilyesmibe bonyolódnom. Túl sokszor nézem a dolgok negatív oldalát, talán ha egyszer át lendülnék ezen a bizonyos ponton...egyetlen egyszer...akkor is szarul érezném magam, azt most tudom.  
- Hm. - felvont szemöldökkel nézek végül rá. Improvizálok, az mindig is jól ment. Rögtönözni. Mindez olyan választ követel, ami nem hagy nyomot és hihető...és nem kezd el gondolkodni körülötte és körülöttem.  
- Akkor a feleletem a következő vizsgán jeles lesz... bár le kellett volna írnom mindezt. Áh, most már mindegy. Végül is ennyit megjegyez egy kölyök, nem? - vigyorgok felé figyelve, mint aki hálás ezért az egész bemutatóért, hiszen épp most litániázta le az egész anyagot szinte. Lényeget mondott ugyan, de...
- Nem. Egyáltalán nem vagy ijesztő... - (halálra rémülök tőled, de az nem ugyanaz) szélesen elmosolyodok, majd magam elé fordulok, hogy az utat figyeljem.
-...de egy szóval sem említettem, hogy egyetemista lennék! - replikázok, hiszen nem mondtam, akár középsulis is lehetnék ennyi erővel, hiszen a feltett kérdésem a középsuli biosz óráján is elhangzott már nem egyszer. Szóval vagy ő tévedett, vagy több mindent is tud. Mindennel kapcsolatban is.  


Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

-Mmm...-ingatta meg fejét az ördögi férfi.-Túl idős vagy már a gimnáziumhoz. Mennyi lehetsz? 18-19? Ha csak nem buktál meg olyan 2x kb. Akkor már egyetemista vagy. Azért számolni tudok, barátom. Azt pedig nem hiszem, hogy buktál volna, elég intelligens fazonnak tűnsz hozzá, hogy azt mondjam igen csak jó tanuló vagy. Szóval úgy vélem a következtetésem helytálló.
Bekanyarodott a bekötő útra.
-Ugyan. Biztos vagyok benne, hogy te ezt, amit elmondtam tudtad. Csak kíváncsi voltál, hogy igazat mondok-e. Nem hibáztatlak. Ma már mindenki hazudhat magáról mindent. Beülsz egy kocsiba, a fickó azt mondja neked ügyvéd. Jó kiállású. Elegáns. Megbízol benne. Aztán elindultok. Egyszer csak azt veszed észre, hogy letér az útról. Legalább 90-el mentek, még csak ki se tudsz ugrani. Félre áll veled, majd fejbe ver. Elkábulsz, bevonszol téged a bozótba és 30 késszúrással szétlyuggatja a szíved a mellkasodban. Aztán elhajt, mintha mi sem történt volna. A helyedben én is ezt tettem volna.
A zsebébe nyúl, de kés helyet csak a személy igazolványát vette elő. Olyan volt, mintha teljesen hiteles lenne. Pedig nem volt valódi okmány, csak egy profi ál személyi. De látszatra semmiben sem tért el a valóditól.
-Látod. Én nem hazudtam. A jogsim is itt van valahol. De tudod... eszembe jutott most egy jó kis Shakespeare idézet.
"Nincs szem, mely az arcból
Kiolvasná a lélek alkatát."
Elmosolyodott.
-Beértünk a városba. Hol is kell téged kitennem?-Kérdezte oldalra pillantva a fiúra.-Egy dolgot azért jegyezz meg.
"Valóság sose
Ijeszt úgy, mint képzelt borzadály."

...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

Minden rendben van a számolásával, de mégis hogyan jött rá? Arra hogy Egyetemista vagyok? A motor az oka? Vagy a kinézetem? Vagy mégis miből jött számára ez a gondolat? Látott már valahol? De azt mondta, hogy költözik, szóval nem is értem tényleg! Miből gondolja ezt az egyetemi dolgot? A gimit egy másik személy simán elhinné, eszébe se jutna hogy máshol tanulok...erre neh! Tud valamit a szövegelésen túl az ipse. Széles mosoly kerül a képemre. Csak tetetett, de túl jól tudok szerepezni, hogy bárki is azt higgye, hogy kamu és mű mosolyt nyomatok. A hangom is lelkesedésre utal, mintsem pánikszerűséget, mert lebuktam.  
- Igen. Túlzottan is helytálló a gondolatmeneted! - figyeltem ahogy rákanyarodott a helyes útra, majd azon haladt tovább, szóval az, hogy elrabol és másfele visz, kicsit elhessegethettem. Igen, megfordult a fejemben, hogy kivágódok a kocsiból, ha másfelé kanyarodott volna le idő előtt, de így megúsztam karcolások és horzsolások nélkül. Szerencséje! Visszapillantottam rá. Emberismerő. Nem is akármilyen. Felsorolja az elrablás dolgot, majd ahogy cserbenhagynák az embert, szóval helyesen cselekedtem, hogy kiakartam játszani az ütőkártyát? Szerencse? Mázli? Léteznek ilyenek egyáltalán? Francokat. A sors mindig beleköp a levesembe! Meg beleszarik, de lényegében ez most más dolog.  
- Hallottam ezt azt, szóval igen, elkerülném az ilyen szitukat... - na nem mintha nem tudnám helyén kezelni a dolgokat, ha bekövetkezne, de inkább ne történjen meg. Jobb a békesség, mint a perpatvar. És akkor a családomnak is csak a gondot meg a problémát adnák. Épp elég bajuk van így is sokszor. Túl óvatos vagyok, kövezzen meg érte bárki, de nem akarok szakadékba zuhanni és meghalni...túl sok ilyet hallok és apám is oktatott néhány dolgot ilyen esetre...adja az ég, hogy ne kelljen semmit sem alkalmaznom az elmúlt napokban! A kutatásra csak elhúztam a szám, de mikor előkapta a személyiét, akkor csak elolvastam rajta a dolgokat és el sem vettem tőle. Valódi. Megjegyeztem mindent rajta, az arcát is memorizáltam. Nem nagy ügy. Aztán egy idézettel is érkezik.
- Nagyon szereted ezt az angol drámaírót, költőt és színészt. Jól mondom? Négyszázhét éve halt meg és az idézeteit fent tartani nagyon nehézkes munka lehet. Kívülről fújod az összeset? - érdeklődtem, túl kíváncsian, de nem azért, mert érdekelt volna a dolog. Sokkal inkább az információszerzés érdekelt a fickóról, semmi más. Közben beértünk a városba is, így az épületeket kezdtem figyelni. Jegyezek meg valamit... újra felé emeltem a kékjeimet. Valóság sose ijeszt úgy, mint képzelt borzadály. Valahogy ez most igaz erre az egész pár percre. Túlzottan is. Hogy félek-e? Aki nem fél, az ostoba. Nem vagyok ostoba, egészséges a félelmem és az oka is.  
- Azon az utcán kell lefordulnod balra. - mutatok egyenesen, nehogy most akarjon lefordulni bármerre is, aztán folytatom. - Aztán az utcavégén meg is állhatsz! Megérkeztünk. - eresztem le a karomat is végül. Ha bekanyarodik az útra amit mondtam, egy rendőrautó fog parkolni ott, benne egy zaruval, aki jelenleg a helyén van. Jól időzítettünk, vagyis hát én. Még húsz percig itt fog dekkolni legalább, szóval ha meg áll a fazon valahol, akkor nyugodtan ki is szállhatok, hogy a motoromat kiszedjem a csomagtartóból. Nyert ügyem lesz.


Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

-Ki ne szeretné?-Mosolygott és követte az utasításokat, hogy merre menjenek.
Miközben Kenny a kipakolással volt elfoglalva egy rendőr pofátlankodott oda hozzájuk.
-Jó napot.-Nézett be Braxtonra.-Szabad az iratait?
-Valami baj van biztos úr?-Kérdezte és átadta, amiket kért a rendőr.
-Nem. Csak rutin ellenőrzés.-Nézte át a kártyákat.-Rendben. Köszönöm.
Cale bólintott, majd mikor Kenny végzett kihajolt és intett neki.
-A viszont látásra.-Nevetett és tovább hajtott. Sőt. Biztos volt benne, hogy lesz viszont látás.

Tán csak néhány nap telhetett el, Cale Braxton a Columbia egyetem folyosóin sétált végig arcán túlontúl vidám mosollyal és benyitott egy előadó terembe.
-Csodálatosan ragyogó és szép napot a kedves hallgatóságnak! A nevem Liam Jackson. Én leszek az új előadójuk. Sajnos Dr. Petterson lebetegedett és most kórházban van.-Jelentette ki. Ez valóban így volt.-Úgy tűnik a doki mérgezett ételt fogyasztott valamelyik vendéglőben és most a toxikológián van. Ez sajnálatos.-Arcára erőltetett némi sajnálatot.-Amíg a régi előadótok kórházban van, addig én fogom tartani nektek az óráit. Lehet van már köztetek egy-két olyan, aki ismerhet.-Mosolygott, bár mosolya kissé ragadozó szerű volt.
-Tegezzetek ti is nyugodtan. Nem szeretem a magázódást. Túl száraz, túl merev. Nos. Most, hogy ezen túl estünk, térjünk rá a mai anyagunkra. Úgy tudom a mai téma a vér. Igen. A vér, melyből már annyi elfolyt ebben az országban, ebben a városban.-Nevetett fel.-Bocsánat. Csak eszembe jutott egy vicc. Mi lesz az Eritrocitából, ha megijesztik? Hát Leukocita, mert elfehéredik a rémülettől.-Nevetett.
-Oké, oké.-Emelte fel kezeit mentegetőzően.-Vegyük komolyra a szót.-Lazán, kissé hanyagul leheveredett egy székre.-Ki tudna nekem mesélni kicsit arról mi a különbség a vörös és a fehér vérsejtek közt és mik a szerepük a szervezetben?

...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

Apának meséltem az aznap történteket. A fura fazont a halál ideológiájával és az állandó Shakespeare idézetekkel. Rémisztő egy fazon, nem akarnék újra elé kerülni az biztos. Így a motorért is apát küldtem el, valahogy nem akartam vele tényleg összefutni. Kicsit mintha megszorongatta volna a tökeimet... az érzést máshogy nem tudom leírni. A motorom még nincs kész, így máshogy oldottam meg a bejutást az egyetemre.  
Több egyetem is létezik New Yorkban és mégis...mekkora a valószínűsége annak, hogy azt akit éppen elkerülnél nagy ívben, pont a te egyetemeden tanít? Mégis mekkora? A fickó úgy érkezett meg, mint aki ezer éve nálunk tanít. A döbbenet ott ült az arcomon őt meglátva, szóval mikor elkezdte ecsetelni, hogy az előadónk helyett őt kaptuk meg... kicsit alább hagyott a lelkesedésem. Miért nem akartam egy esélyt adni ennek az egésznek? Kikészített ezzel az egész cuccal, amit az autóban ülve összehablatyolt nekem néhány perc alatt. Mégis melyik elmegyógyintézetből szalajtják ezeket az ürgéket? Ott volna a helye ennek is. Egy esély mindenkinek járna, nem? A viccére nem nevettem, mint ahogy a csoporttagok fele. Olyan jóízűen kezdtek el nevetni, mintha nem lett volna az elejétől furcsa ez az egész. Meg a vér...ami bőven sok elfolyt már mifelénk... mégis ki olyan marha – rajta kívül- aki ilyet hozna fel csak úgy? Mit érdekli egyáltalán? Bob McGrath még érdekelne is, de annak nem a vére folyt el, nem abban halt meg. Stroke utáni szövődmény végzett vele. December negyedikén halt meg... nah ő érte kár volt. De... a kérdésére már felcsillantak a szemeim, hiszen persze hogy élből tudtam a választ erre a kérdésre, pedig nem akartam sem válaszolni, se a szeme elé kerülni. De az eszem nem hagyta és az hogy mindent is tudok. Amit sokan nem szeretnek bennem és én sem sok esetben. Most sem, de a válasz kicsúszik magától. Hisz nem lennék éltanuló ha csak hallgatnák. Felálltam a hátsó sorból és már mondtam is. Nem puskáztam, mindenem be volt csukva.  
- Az RBC-k kör alakú, kétkomponensű lemez alakú sejtek, amelyek pigmenteket, például hemoglobint tartalmaznak az oxigén szállítására az egész testben.  A WBC-k több sejttípust tartalmaznak, mint például a leukociták, a monociták és a neutrofilek, amelyek különböző védelmi mechanizmusokat különböztetnek meg. A fő különbség a vörösvértestek és a fehérvérsejtek között a funkciójuk; a vörösvér transzfer oxigén az egész testben, míg a fehérvérsejtek részt vesznek a védelemben, megsemmisítve a kórokozót, amelyek behatolnak a testsejtekbe. - magyaráztam és mindvégig a fickót figyeltem. Majd letettem magam és megdörzsöltem az arcom. Mit tettem??? De! Napi 20 mg vasra van szükség az új vörösvérsejtek képzéséhez, szóval nem tűnnek el, a viccének semmi értelme nem volt. Azok nem tudnak megijedni. De miért viccel jött? Miért nem egy idézettel?
- Mr Jackson...vagyis hát Liam... A vvt tartalmaz nukleuszt? - egy újabb kérdés, egy újabb szorongatás csak neki. Amiért volt mersze a kocsiban beszaratni...na nem azt jelenti ez, hogy haragudnék, csak jobb szeretek óvatos lenni. Most is. Ám most ülve maradtam, de kíváncsian pillantottam az irányába, csend volt, néhányan körmöltek a füzeteikbe, az enyém még mindig csukva volt. Amit mond az úgyis megjegyzem, nem ügy.


Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

Szó-mi szó, Braxton rettenetesen élvezte, ahogy Kenny arcára ki ült a döbbenet. Talán erre szokták mondani, hogy minden pénzt megér a látvány. Ám az is borítékolható volt, hogy Kennyből rövid úton elő fog bújni az a fajta önteltség, mely önkénytelenül is arra fogja sarkallni, hogy megmutassa mit tud.
Braxton örömujjongva mutatott rá olyan hirtelen mozdulattal, mintha nindzsa lenne.
-Maga egy kicseszett biológus palánta! Egy átkozott zsenipalánta!-Rivallt rá.-A válasz helyes, öné a tíz millió dollár!
A diákok egy része döbbenten nézte a tanárt, aki mintha csak színpadnak hinni a pódiumot.
Braxton számított rá, hogy nem marad annyiba, be is igazolódott, Kenny visszakérdezett.
-Ez egy jó kérdés! Nagyon jó kérdés!-Bökött a fiú felé.-A válasz egyszerre igen és nem. Hogy miért mondom ezt: Mert kezdetben igen, viszont ahogy a vvt fejlődésnek indul, fokozatosan kiveszik belőle és már csak nyomokban maradnak meg benne a sejthez hasonló tulajdonságok és funkciók. Ugyanígy elvész belőle a mitokondrium és a riboszóma is. Viszont ez nem egyedi eset és nem csak az emlősökre igaz, hiszen a halak között is van rá példa, hogy sejtmagnélküliek.-Magyarázta el az osztálynak, miközben az egyik srác egy fecnire felírt valamit és egy óvatlan pillanatban átdobta Kenny elé.
"Ez a fickó nem százas. De legalább érti az anyagot. Akkor hogy bolond, aki bolond?" Állt a fecnin.
Braxton felírt valamit egy lapra, behelyezte egy enciklopédiába és azzal együtt vágta oda a srác asztalára, aki az előbb üzit dobott Kennynek.
A srác döbbenten, ijedten ugrott fel, Cale pedig jót röhögött.
-Kellett a súly, különben nem jutott volna el odáig a papír.-Mentegetőzött.
A srác visszaült és megnézte mi áll a lapon.
"ide figyelj, mert most én beszélek."
-Bocsánat Mr. Jackson.
-Semmi baj.-Legyintett elnéző mosollyal.-De ne lepődj meg, ha a következő lexikont a fejednek vágom.-Mondta kedves, bájos mosollyal, mire a srác bólintott és előre adta láncba az enciklopédiát.
Braxton elvette és félre tette az asztalon.
-Akkor következzen a vetítés.-Mondta az ál tanár és táskájához lépett. Elkezdett belőle kipakolni.
Volt abban minden. Gumicsirke, sípolós labda, felhúzható műfogsor, katana kard, vadászkés, egy üveg palackban vér, jedi kard, betasakolt döglött béka, vicces maszkok és még sok furcsa, vicces, vagy ép bizarr dolog.
-Valahol volt itt egy nálam egy pendrive...

...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

Helyes választ adtam számára, ami belőle igencsak furcsa reakciót váltott ki. Hogy élveztem-e a zsenizését az irányomban? Hogy élveztem-e, hogy minden szem rám szegeződik? Hogy egyetlen válaszadóként funkciónáltam a sok fős teremben? Hát hogy a picsába ne! De azonkívül, hogy az apró félszeg mosoly ott ült az ábrázatomon, azontúl nem mutattam mást. Nem volt szükség arra, hogy a többieket leoltsam, vagy hogy saját magamat feljebb jutassam bárhová is. Ám a kérdésemre kaptam választ is, micsoda meglepetés...nem az, sejtettem, hogy kapok rá rendes választ. Hiszen ez a dolga, nem? De hogy és mivel kellene megfognom? Megakarom fogni? Megakarom-e szorongatni a tökeit? Minden vágyam ez lett mióta belépett a terembe. Ám jelenleg semmim nem volt, amivel megtörténté tehetném a gondolataimat, helyette csak a figyelmemet aggattam rá. Hiszen magyarázott. Közben kaptam egy cetlit és az azon lévő írást olvastam, melyre csak somolygásom jutott. A csattanásra összerezzentem, nem számítottam rá és nem is figyeltem, hiszen azt olvastam. Közben a válasz is megtörtént, míg azok kettőjük között folyt a diskurálás. És a lexikon is előre került, addig a válasz is a sráchoz került. Egy gonoszkás nevetésű smiley, meg alá hogy “túl bolond”. A táska pakolását végig néztem, minden féle előkerült belőle. Összeszűkült szemekkel, hitetlenül ráztam aprón a fejemet szinte tagadóan. Tényleg nem normális. Most akkor ő hivatásosan micsoda? Tanár, vagy illúzionista? Vagy szerepelni szokott ilyen nevettető műsorban?  
- A pendrive ott fityeg a nyakadban Liam... - mutattam a saját nyakamra, mint holmi nyakláncszerűren felaggatott ékszer, fityula vagy kabala. A vért, meg a békát még értem, de a többi kicsit a homályosság részét képezi jelenleg. Minek kell csipogós holmi egy ilyen órára? Lehet csak én nem értettem a “vicc” ezen részét, de lehet hogy senki sem. Remélem a döglött békát senkinek sem kell megcsókolni hátha királynő vagy királyfi lesz belőle...az oké, hogy van béka projektünk, de az helyben van és ide hozni sem kellene. Azt mondjuk innen már nem látom, hogy nőstény vagy hím béka-e így tojást sem láthatok innen. Picsába...igen, pont a vagdalt hús érdekel, mikor egy csomó minden történik. Hogyne.  
- Miért is van nálad ennyi sok fura dolog? Éles fegyverek azok? Minek a vére az? - túl sok kérdés, de kíváncsi lettem, szóval összepakoltam az elől található dolgaimat és felkeltem, hogy előrébb tudjak ülni. Hogy lássak, hogy láthassam miről van szó lényegében. A szemüvegem a közelben van ha olvasni kellene, de most az asztalra kipakolt cuccok jobban lekötöttek. Szóval az első asztalokhoz tettem le a seggem, hogy a rálátásom jobb legyen, de mondjuk még akkor is kételkedtem kicsit a dolgokban. Már azért is, amiket szövegelt a kocsiban. Nagyon megragadt, szóval azok nem eresztettek. Hittem-e neki vagy sem...nos még mindig nem tud rólam semmit... szerenccsémre.
- Szóval a humorista dolog hogy vág össze az oktatói résszel? - tényleg nem értettem, de akkor azzal egy kicsit részben képben voltam a hülye poénjait illetően. Hülye...Hm. Beparáztató.

Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

Cale a nyakánál kezdett el tapogatózni.
-Oh, tényleg! Itt van! Kösz cimbi!-Mosolygott.
A tőr és a katana valódiak voltak, ez abból is látszott, hogy a penge csillogott a fényben.
-Oh, hogy ezek?-Nézett a cuccokra, majd Kennyre, aki előre cuccolt.-Ezek csupán csak a műsor részei. Kell egy kis szórakoztatás is a száraz anyag mellé, nem?-Elpakolt, kivéve a gumi csirkét és a vért.
-Ez pedig...-Emelte fel a csirkét.-Ez a stressz labdám.-Nevetett.
Arra, hogy a fegyverek valódiak-e nem jött válasz. Letette a csirkét és a vért emelte kezei közé.
-Ez egy sertés vére. Tegnap volt egy disznó tor a közeli faluban és tőlük van. Ezt majd meg fogjuk nézni mikroszkóp alatt. Pontosabban ti. Én már mindenféle vért láttam mindenhogy.-Legyintett hanyagul.

Braxton csalhatatlan pszichopata megérzése azt súgta... Braxton ragadozó ösztönei egyből észlelték, hogy Kennyben fellángolt a kíváncsiság. A tartós, ösztönös kíváncsiság, mely egy idő után talán rabul is ejti őt. Igen. Hiába, mindenkinek megvan a varázsa.
A fiú még ha abban a hitben is volt, hogy megismerhette, nagyon is tévedett. Megismerhetett egy ál személyazonosságot, igaz, saját magából is mutatott neki. De ha megismerné az igazi Cale Braxtont, valószínűleg már gőzerővel ásna kína felé, hogy mihamarabb megszabaduljon tőle.
Eddig félt, menekülni akart, most mégis első padsorban esedezik érte, hogy megismerje a szándékait és a titkait. A személyét.
"Ooo Kenny. Tán csak idő kérdése és a hatalmamba kerítelek. Már most a nyomomban loholsz, s csak engem akarsz. Hogy rájőjj ki vagyok és mit akarok. Téged barátom és az állataidat." - Gondolta magában Cale.
-Tudjátok van egy magyar vers...-Mondta, miközben alulról-fölülről tenyerei közé fogta a vérrel teli üveget és a diákok felé mutatta.-Kiss Jenő 20. századi költő alkotása. Szerintem gyönyörű...
"Nézem sötétlő, sűrű véremet,
amint öntik a sűrű kék erek,
ahogy lüktetve gyöngyözik elő,
mint forrás, rubint tűzzel perzselő.
Nehéz hullással gördül cseppre cseppje,
a tű csövén a csillámló üvegbe
és habot forrva egyre följebb ér -
Nézem: ez hát a vér! - ez hát a vér!

Ez hát az élet színe, íze, hője,
ez hát a szívünk bíbor dobverője,
ez borul illatba virágnyitáskor,
ebben gyújt dicső máglyákat a mámor,
szédült fejjel az éjbe ki ez űz,
ettől kacag csengettyűket a szűz,
a vizet s földet átal ez cikázza -
Ez hát a vér - a mámorok sirálya!"
Szavalta el a verset Braxton a kellő átéléssel. Igaz, kissé hátborzongató arcot vágott közben, de mégis magával ragadó volt az élmény, ahogy előadja a verset a vérrel teli edényt szorongatva.
-De mi a vér? Az élet forrásán túl. Mit jelképez? Mi az, amiért ekkora szent jelentősége van egy életben? Erre sok válasz van, én most csak egyet mondok el. Jü Hua kínai író szavait szeretném idézni.
"A testünkben folydogáló vért az őseink hagyták ránk örökül, és a megélhetésért lehet tésztát árulni, el lehet adni házat, el lehet adni földet... mindent, kivéve a véredet. Sőt, még a testedet is inkább eladhatod, mint a véredet, mert ha a testedet adod el, akkor önmagadat bocsájtod áruba, ha viszont a véredet adod el, akkor az őseidet."
-És? Mi van-e mögött az állítás mögött? Ezek szerint, azzal, hogy én elhoztam a torról ezt a vért.... én most elragadtam a sertés rokonságát?-Keresztül nézett szemeivel a véren, majd Kennyre, utána sorra a diákokon.
-Te ott!-Mutatott az egyik diákra.-Ha én most veszek tőled némi vért... akkor te is úgy érzed majd, hogy elvettem egy részét a felmenőidnek? A családod egy részét, az örökséged egy részét vettem magamhoz? Lehet-e ez a vér jelentése?

...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

Ha már oktatás, akkor azt ne szórakozva tegyük. Tanulni járunk be és nem szórakozni. Én ezt az elvet vallom, de mindenki másképp csinálja. Mindenkinek a maga dolga hogy mi a francért jár be az oktatásra. Nem vagyunk egyformák. Szóval ha Liam a szórakozás híve és így jobban megérteti a diákjaival az anyagot, hát lelkem rajta. De ha jobban érdekli a szórakozás, akkor miért nem olyan helyre ment? Miért pont az oktatás a fő munkája? De a vérről is kiderült végül mihez tartozott egykor. Mikroszkóp alatt fogjuk majd tanulmányozni. Tárt karokkal várom a dolgokat ezzel kapcsolatban. Várom-e valóban? Tanulni járok be, nem susmusolni és sumákolni, hogy csak melegedjek. Az hogy ő mindenféle vért látott már, nem gondolkodtatott el...hiszen emberire is gondolhatott, de jelenleg nem agyaltam túl. Még. Végül egy vershez fordult. Még jó hogy nem idézetekkel kezdett el bombázni minket, talán nem lesz unalmas a mai nap se. Az idézeteivel sincs gond. Akkora. De azokból nem tanul az ember. Nem mintha a versekből igen. Az arcát kémleltem s szavait hallgattam. Valahogy a kettő összepasszolt. Olyan vérfagyasztó volt. Mégis  ahelyemen maradtam, annak ellenére hogy mit akartam elsőként.  
- 83 évesen halt meg az erdélyi magyar líra kiemelkedő képviselője... - feleltem miközben amaz befejezte a szónoklatát a vérről. Ismertem-e? Mindent ismerek, ami biológiához és az emberi testhez köthető, így mindent átnyálaztam már legalább egyszer. Nem ügy. Igen, elég egyszer elolvasnom és megjegyzem, felidézhetem 100 könyv elolvasása után és hónapok elteltével is. Ez vagyok én. De mi lenne a vér maga? A vérplazma nagyobb része víz, benne oldott ionok, kis molekulájú szerves anyagok és fehérjék lézengenek, de mégis mi az a vér? Részletesebben? Csak a vér s a nyelv tudja összetartani az embereket s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ. A srác hallgat, nem tud mit válaszolni a feltett kérdésre. Még nem volt erről anyagunk. Ő nem tudom honnan érkezett özénk, mondjuk nálunk sem volt ennyire kirészletezve, de...  
- Egy Apasági vizsgálatban legtöbb esetben a vércsoport nem igazán segít. Egyedül a DNS-vizsgálat alkalmas a gyermek származásának biztonságos megállapítására.  Kínában a vér és a víz tekintik komplementer jelképre alapelveit a Yin és Yang. A vér nem épp azt mutatja ki, hogy kik a családunk, kiktől származunk... tulajdonképpen haj vagy bőr minta kell ezekhez a megválaszolásához. - magyaráztam, hiszen rejtelmes csend telepedett rá az osztályra. Ezután is, szóval folytattam. Az sem biztos hogx jól tudom mindezt, lehet ő mást tud erről. Én ezt.  - Régebben nem lehetett vért enni! Gondolom a vér fogyasztás nem tett jót a szervezetnek és ezt a vallási életen keresztül szabályozták. Kóstoltál már vért Liam? Mármint, nem egy cseppet, hanem tudom is én, sült vért... ? - érdeklődtem is közben, hiszen ha erről hallott, akkor sok mindenről. Kíváncsi voltam és sokat tudó. Ugyan még nem éltem meg sok mindent, de nem is akartam tudatlan lenni, így utána néztem sok mindennek már. - Az Ószövetség népének különleges felfogása volt a vérről. Úgy vélekedtek róla, hogy az tartalmazza az életet, vagyis ha valamit kivéreztettek, az meghal. Ha ejtünk egy viszonylag kicsi sebet, de az artériás, a test kivérzik, és az ember meghal. Látszólag nem tűnik nagynak a seb, és mégis biztos a halál. Az Ószövetség népe a vért különös tiszteletben tartotta, mert az az élet eszenciája. És mint ilyen, az élet kizárólag a teremtő Isten tulajdona. Vagyis a tabu, a tilalom azért van, mert a vér szimbolizálja az életet és az élet Isten tulajdona! - vontam vállat, hiszen talán a mai nap is léteznek ezen vallásos emberek, akik tényleg nagyon ezt vallják. De legközelebb jelentkezek, de ha egyszer nem ad senki választ ilyen extrém kérdésekre...


Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

Mr. Braxton, Alias Liam Jackson figyelmesen hallgatta Kenny mondandóját, bár félúton elunta és elvesztette érdeklődését. Ennek ellenére végighallgatta, hiszen jól tudta választ is kell adnia rá.
Összességében értette miről beszél és így-vagy úgy, de sok mindenben igazat kellett neki adnia. Helytálló dolgokat mondott el.
-Kóstoltam vért. Bár az állati vérek többsége nem okoz gondot az emberi szervezetnek és mégha a kereszténység nem is kimondottan pártolja, egyes ősi hitvilágok és a keleti vallások egy része sem ítéli el. Egyes vallásokban és törzsekben a vérivás rituálé is. Sőt, régebben sokan úgy hitték a vér elfogyasztása, vagy a vérben való fürdés a hosszú élet és az örök fiatalság, szépség titka.
DE! Azt is hozzá kell tenni, hogy a vallás nem csak a vért tiltotta meg. Annak idején, amikor a fényképezés elterjedt az egyház, a papok és a vallások követői tiltakozni kezdtek. A fotó az ember pontos mása, nem úgy, mint egy festmény. És a vallás úgy tartja, isten a saját képmására teremtette az embert, azt pedig nem örökítheti meg fénykép ilyen pontosan. Bár ezzel vitatkozni tudnék. Egy isten van a keresztényeknél, de az a több milliárd ember mind máshogy néz ki. Akkor hogy lehet mondjuk 7 milliárd ember más, ha istennek csak egy arca van? Furcsa.-Nevetett.
Nagyon elkalandoztak, a pszichopata pedig tudta, hogy valamit le kell tennie az asztalra, ami kötődik a biológia órához is.
Megkérdezte Kennyt hol vannak a mikroszkópok, mivel ő nem tudta minek hol a helye. Elővette őket, noha csak pár darab volt, hiszen nem volt egy-egy minden diáknak. Azt senkinek nem árulta el, hogy valójában ember vér volt az üvegben. Minden mikroszkóp kapott a vérmintából, Braxton pedig elkényelmesedett a széken.
-A vér sejtes elemei közé tartoznak az alábbiak: vörösvértestek, fehérvérsejtek: neutrofil, eozinofil és bazofil granulociták monociták limfociták. A vérlemezkék és a vérplazma. Biztos vagyok benne, hogy ezen szavak többsége nem lehet ismeretlen nektek. Szeretném tudni ki mennyire ismeri ezeket, utána kivetítem nektek róla a vázlatot és mesélek is szóban.



...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

Volt valami abban, amit Liam mondott. Igazság és némi másfelé való kacsintás is. Hiszen az ember képmása az ikertestvére, de még ő is majdnem hogy csak különbözően van megáldva tőled. A dns vizsgálat is csak annyit állapít meg hogy egy vagy kétpetéjű. De még az egypetéjűek dns-e sem pontos szóval.... de most a vérről beszélünk. A vérben való fürdőzést ijesztőnek gondolom, de hát a számos kultúra nagyon eltér mindentől is. Még jó hogy mifelénk nincsenek ilyenek. De végre érdekesebb történések is születnek, a mikroszkópok helyét már szó szerint ujjal mutatom hogy melyik szekrényben található. Előkerülnek végre, szóval csoportokba kell ülni, hogy mindenkinek jusson a látványból. A tasakos vér a mikroszkópok alá került, majd magam elé húztam az egészet, hogy vizsgálni kezdjem. Mindenki más a csapatomból a fickót hallgatta, én pedig már az információkat szereztem meg a vérről, úgy, hogy megnéztem magamnak. A vér tulajdonképpen olyan, mint egy névjegykártya. Ráközelítettem a vérképre. A vörösvértestek összetapadtak, mint a rollnizott pénzérmék. Ez legyengült immunrendszerre utal.
- Rákos volt! - emelkedem fel a mikroszkóptól, hogy a tanár úr felé tekintsek. - A rákos betegek vére idő előtt megalvad a mikroszkóp alatt. Rokitansky figyelte ezt meg először 1848-ban. A korabeli orvosok érvágással igyekeztek a szervezetből kiüríteni a "rossz vért". Ha ekkor a vér hamar megszáradt a tálkában, annak peremén kört alkotva, az orvos "halálkoszorúról" beszélt, avagy a jelenséget rossz prognózisúnak értékelte. Ezt a "halálkoszorút" fedezte fel Roki. - újra a mikroszkópba bújtam, hogy még jobban megnézzem magamnak... de aztán elgondolkodtam egy kicsit és újra felegyenesedtem. Kérdő tekintettel figyeltem a vérpacát a gép alatt.  
- Emberi vér? - motyogtam magam elé, majd Liam felé sandítottam, hamar megint a gép alatt lévő vér elemzésébe bújtam. A több tudás érdekében...tutira telibe szartam az érdemjegyet érte...A bilirubinhoz még nem nagyon értek, ahogy a cukorszintméréséhez sem ennyiből... szóval ezt átlapozhatom.  Sok mindenhez azért nem értettem, főleg ennyi vért elemezni is csak egy két dologból lehet rájönni. Vizeletet is nagyon szívesen megvizsgálok. De miért pont emberi vérrel kezdünk? Eddig volt lóvér, disznó és macska, emberit ezidáig nem kaptunk bizonyos okok miatt. De ezzel megsértett pár dolgot Liam...köztük a házirend szabályzatot is... Hátradőltem és előszedtem a mobilomat, időt néztem rajta, majd a híváslistát is előkapartam, végül kinyomtam a telefont, s elpakoltam.


Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

Cale jót mosolygott Kenny levezetésén. Igen. Tény és való, hogy a fickó mindentudó volt. Egyetemista, de köztük is kiemelkedően intelligens. De mire megy az intelligenciával ott, ahol csak felszínesen kell? A teremben voltak, óra volt, előadás. Látszatra. És ha egy normális előadó lett volna, még jelentősége is lett volna annak, hogy Kenny ennyi mindent tud.
Csakhogy ez mind-mind csak látszat volt, egy megrendezett helyzet. Itt nem számított Kenny mennyire ért a bioszhoz Egy őrült játéknak lett a részese, melyet a Porondmester vezényelt és csak idő kérdése volt, mikor fog jönni a harmadik szám, a következő fejezete az előadásnak, a darabnak, amiben Kennyt szerepelteti.
Úgy mosolygott Kennyre, mint  egy elégedett tanár, pedig valójában csak a markában röhögött.
Bár nem hallotta, ahogy Kenny felteszi a magának motyogott kérdést, sejtette, hogy a fiú rájött, hogy emberi vért kapott. Arcára ijesztő, kegyetlen mosoly telepedett, melyet pillanatok műve alatt le is mosott.

Az idő szépen telt, az óra lassan elment, Braxton pedig Kenny felé fordult.
-Akkor menjetek szépen a dolgotokra. Kenneth úrfi, kérem. Ön még maradjon egy kicsit. Van még mit megbeszélni a mai óra anyagából....- Mosolygott felé, majd felkelt a székből és felült az asztalára.
A hallgatók távozása után érdeklődve nézett a srácra, de elnevette magát. Harsányan és szórakozottan.
-Na milyen volt az első óra Dr. Jacksonnal, Kenny cimbora?-tárta szét a karjait a pszichopata.-Jaaaj, ne nézz már ilyen szemekkel.
Lehuppant az asztalról és felé lépkedett.
-Kíváncsi vagyok mennyire volt exluzív ilyen vért látni?-közeledett felé, majd vállaira markolt.-A fickó rákos volt. Ezt jól láttad.-Bólogatott.-Épen ezért nem is számít már, hogy nincs az élők sorában. Neki egy megkönnyebbülés, neked meg egy jó biosz óra. Az élet körforgása. Ki tudja, lehet egyszer téged is mikrószkóp alatt vizsgál majd valaki. Egyszer talán nem leszel több egy petricsésze tölteléknél.-nevetett fel.



...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

Az óra a maga medrében telt el, nem volt kitérő és az idő is gyorsan szaladt ezáltal. Hogy örömömre, vagy bánatomra, nos erre válaszolni sem egyszerű... a lényeg hogy az órát Liam lezárta, majd elküldött mindenkit, kivéve engem. Maradásra késztetett, de míg amazok kifáradtak a teremből, addig összepakoltam a táskámba. Csak azt nem értettem, hogy miért csak velem kell mindezt megbeszélni... kérdésére azonban mély hallgatást kapott. A tekintetem maradjunk annyiban, hogy azt sugalta, hogy leginkább már mennék magam is, mint vele legyek egy légtérben. Megint kettesben. Közelebb jött, majd ahogy elém állt és szavaival bombázott, csak elhúztam a szám. Jó persze érdekes volt és izgalmas, nem mindennap hoznak pont rákos emberi vért, aki ráadásul már nem is él. Ahogy rá markolt a vállaimra, úgy rezzentem össze, de válaszolnom is kellene. Hogy milyen volt? Hazudjak, vagy legyek őszinte? Önmagamat kellene adnom.  
- Hááát...egy önjáró szeizmikus talajvibrátor jobban felkeltette volna az érdeklődésem... - szóval hazudtam, de olyan könnyedén ment mindez, hogy talán magam is elhinném, főleg hogy csupa őszinteség. Persze sosem cserélném le az emberi bioszt egy ilyesmire, imádom azt a kütyüt is pedig, de nah...kicsit para a helyzet nah. Nem lennék több ennél, amit itt mutatott? Ugyan! Kiráz a hideg tőle, de nem hagyom ennyiben. Nem hagyom magam. Nem maradhatok csendben. Ha ezt tenném, azt hinné hogy nyeregben van. Nem így van, ugye?
- Engem a halálom után égessenek el a picsába és a hamvaimat dobálják szét az Egyiptomi Szuezi csatornába. Ez áll a végrendeletemben. - vontam vállat, majd elhúzódtam tőle, hogy a vállaimat felszabadítsam a nyomás alól. Igen. Két évvel ezelőtt megírtam már a végrendeletemet is már, hiszen senki sem tudja, hogy mikor viszi el az öreg kaszás, így jobb előre gondolkodni. Nem akartam illetéktelen kezekbe kerülni... Jó, nekem semmim sincs igazából, a testemről pedig magam dönthetek hogy mi lesz vele. Nem hiszem hogy nyertem magamnak ezzel időt, de legalább felálltam a helyemről és magamhoz vettem a táskámat.  
- Oké Liam, tegyük fel hogy érdekes volt az órád. Mert az is volt...de mit szólnál, ha a következő órát érdekesebbé tennéd? - megtudná-e oldani? Megmerné-e oldani? Ez is érdekes volt, de erről már hallottam, amiket elregélt. Hallottam. Igen, előző évben is volt két ilyen napunk az előző suliban. Szóval valami olyasmivel jöhetne, amit még nem hallottam. Oké, emberi vért még nem diagnosztizáltam szét ennyire, főleg nem rákosat, főleg nem úgy hogy az illető már halott.  


Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

Braxton jót nevetett Kenny geológus viccén.
-Nahát, ezek szerint még humorod is van. De jó hír.-Kuncogott.
A végrendelet témát átlépve szóba került a következő óra minőségi kérdése.
-Rendben.-Mosolygott vidáman az ál tanár.-Akkor hozok is valami még érdekesebb dolgot. Rajtam ne múljon. Neked meg további kellemes órát és jó pihenést.-Paskolta meg a vállát.-Ügyes voltál. Akkor holnap újra látjuk egymást. Alaposan készítsd elő a tudásod!-Mondta, majd összepakolta a cuccait és távozott is.
Cirkusza rejtelmeiben pedig neki is állt felkészülni a következő órára.

Ez az óra viszonylag hamar eljött, hiszen Kennyiék vele kezdték napjukat.
-Jó reggelt az én drága hallgatói közönségemnek. Tegnap a vérről beszélgettünk, ma viszont úgy döntöttem szakítunk kicsit a tanmenettel és az emberi fej/koponya témáját vesszük át. A tankönyvekben és az interneten rengeteg remek ábra kering a felépítéséről és arról mit is tartalmaz, milyen funkciói vannak.
Táskájából elővett egy vastag nylon zsákot.
-Tanulmányozzátok át az ábrákat és gyertek, próbáljátok meg összerakni.-Nevetett fel.
Kiborította az asztalára a zsák tartalmát, mely egy csontfűrésszel több apró darabra aprított emberi fej volt. A vér ugyan már rá volt alvadva, viszont nem volt lenyúzva-igaz, már helyenként magától próbált leesni-, így látható volt kié volt valaha. Egy helyi átverős kisbolt ravasz eladója volt még éltében.
A koponya szemet, nyelvet, agyat és más hasonló dolgot már nem tartalmazott.
Ennek a jelenetnek a hatására többen rémülten kezdtek sikoltani, mások csak elborzadt némaságba dermedtek. Ezt külső szemlélő nem is csodálhatta volna, hiszen egy horrorfilm elevenedett meg a teremben.
-Kenneth úr, nincs kedve legózni?-Vigyorgott sötéten, kissé tébolyultan.-Remélem ez elég érdekes.

A hangzavarra egy folyosón sétáló másik tanár nyitott be.
-Mi folyik itt?!-Az asztalra tévedt a szeme, keze pedig a kilincsen maradt.-Te jó isten...
Braxton kikapott egy tőrt a táskájából és eldobta. A tőr beleállt a tanár szemébe, fel a koponyájába. A hanyatt vágódó tanár visszahanyattlótt a folyosóra a kilincsen maradt kezével pedig be is csukta maga után az ajtót.
-Ne zavard meg a tanórámat paraszt...-morogta Braxton.



...

“Forgiveness liberates the soul. It removes fear. That is why it is such a powerful weapon. Whenever the situation looks gloomy and hopeless, glory belongs to those ones, who’re representing the truth!”

Az egyetemi órák hamar elmentek, már vártam, hogy lelépjek. Azóta érzem ezt, hogy Liam megjelent a színen. Távol lenni m inden egyetemi óráról. Csak nekem furcsa a tag, vagy másnak is feltűnt már hogy kissé instabil? És hol van Dr. Petterson? Az oké, hogy ételmérgezés miatt kórházban... de valóban így volt? Kíváncsiságom szétmart belülről, de mégsem tettem meg, hogy megnézem a valóságalapját. Talán majd holnap az órák után benézek hozzá. Úgy lesz jó. Szóval reggel időben az órán voltam és előkészültem. Ha Petterson órája szerint megyünk, akkor a keringési rendszer jön. A tegnapi vér majdnem hogy ehhez tartozott, de talán tovább fogunk lépni erre is és olyat is előad Liam, amit még nem tudok. Ebben reménykedek, hogy van valami olyasmi is, ami után tudok nézni, mert nem tudom mi a helyzet afelé. Ismeretlen úton taposnék? Van olyan igen. Meglepő? Néhányunknak az lehet, de tényleg van még sok olyan dolog, melyhez egyáltalán nem értek. Ilyen a fegyverek és összerakásai. A családom katona téren ilyenekkel foglalatoskodnak és még sosem mutattak be egyet sem. Nem kértem őket ilyesmire, úgy vélem nem üti meg az érdeklődés szintjét. Ők meg nem említették meg még, hogy mutatnának ezt azt. Szóval ennyit erről. Az órára kell koncentrálnom, hiszen az oktató is megérkezett...hát persze hogy Liam személyében. A lelkesedésem nem épp olyan amilyennek lennie kellene, nem akarok olyan tanárt, mint ez a hátborzongató ipse. Furcsa és félelmetes. Valami van benne ami nem tetszik úgy egyáltalán. És ez kissé megakaszt. Jó, tegnap olyan előadást tartott, amiben volt érdeklődni való és megtudtam ezt azt, ami számomra fontos. Érdekelt a téma, de nem felejtettem el ezt a különös érzést. Távol ültem a tanári asztaltól, a második sorban középen, így ráláttam mindenre is. A füzetemet még nem készítettem elő, még elvoltam foglalva, hogy anyára írjak egy gyors sms-t hogy mit ennék ebédre, de ahogy megjelent az oktató eltettem a készüléket. A fickó szavaira felvontam a szemöldököm, félre billentettem a fejem és úgy hallgattam őt. Félre tesszük a vért és a témát és más felé vesszük az irányt. Koponya...az tényleg teljesen más téma, aprón fejet is ingattam, szinte értetlenül álltam a dolgok menete körül. Miért pont ez? Miért ezzel érkezett? Nem így kellene haladnunk. Előkerült egy zsákszerűség is...kiegyenesedve figyeltem a dolgok folyamatát, hogy rálássak, hogy mit is önt ki. A tartalomra nem számítottam azonban. Sőt. Senki sem. Koponya darabok. És nem is holmi kellék, vagy műanyag, hiszen a kellemetlen szag egyből kitolult a zsákból. Büdös volt, kellemetlen szagú bomló emberi tetem. Egy koponya! Néhány lány sikitófrászt kapott ettől, főleg hogy egy-lét társam oda sétált, hogy közelebbről is megnézzék maguknak. Ám nem kellett volna...  még magam is ijedten figyeltem a darabokra csonkított darabokat. Már fejben összeraktam az egészet, megvolt mindegyiknek a helye, már a teljes képet rekonstruáltam fejben...halottam a nekem szánt szavakat, ám nem néztem rá az őrültre. Tudtam, hogy valami baj van a fejével, de hogy ennyire? Ekkor lépett be a terembe egy másik oktató, a tekintetem lassan siklott felé, de azzal a lendülettel már telibe is találta egy tőr...telibe kapta a fejét és egyből ki is vágódott a teremből. Oké. Nincs helye hősködésnek, le kell innen lépni! De hogy?! Felszisszentem, majd visszafordultam Liam felé.  
- Ezt biztos nem a sok horror filmből szedted, amiket nézel! - szólaltam fel, miközben felálltam a helyemről, ridegen szuggeráltam Liamet, közben pedig az ajtó felé haladtam oldalvást. Mindenki kushadt, meg sem mertek moccanni és hátrébb keveredtek a terem másik szegletébe. Talán már hívták a rendőrt, vagy mentőt, bárkit. Én is paráztam a helyzettől, Liamtól és fogalmam sincs mi a folytatás. Nem akartam én lenni a hős, én csak megakartam innen pattanni, olyan gyorsan amennyire csak lehet. Vagy esetleg megnézni a másik oktatót milyen állapotban vágódott ki a teremből? Hogy életben van-e még? A hideg verejték futkosott végig rajtam, lesápadtam. Ez kurvára nem az én terepem! Távol kell maradnom tőle...de mi van ha még lapul nála abból a tőrből több darab is? Mozgásban maradjak, hogy ne találjon el? Vagy beszéltessem, hogy eltereljem a figyelmét? Épp most említettem, hogy nincs helye hősködésnek...akkor most csak úgy lépjek le és tűnjek el? És ha mészárlást rendez? Kit érdekel?! Valamelyik társam rendőrt kezdett tárcsázni, egy másik mentőt értesített... talán lesz valami!


Kinézet //Öltözet

Kenny & Cale

-Te egy különlegesen intelligens fiatalember vagy.-Jelnetette ki.-Na menj szépen vissza a helyedre.-Mondta már pisztollyal a kezében.-Hess-hess.-Hesegette, majd mikor visszament a helyére letette a pisztolyt az asztalra.
Hamarosan egy bűvészátöltözés vette kezdetét.
Levette zakóját a fekete ingről, majd a nyakkendőjét is. Felhajtotta inggallérját és a fehér nyakkendőt végighúzta tenyerében, amiből már lilán került ki és nyakába kötötte újra. Kifordította zakóját, majd kirázta. A színe sötét bordó színű lett. Nadrágját megpaskolta, mintha ki akarná porolni, majd jól meg is dörgölte. A nadrág sötét-világos csíkozatú lett.
Haját belocsolta valamivel, majd összeborzolta, így megjelentek benne a zöld tincsek is. Zsebéből kivett valami furcsa anyagot. Meglengette és bordó cilinder lett belőle, melyen lila kendő volt körbefuttatva. Fejére illesztette.
Táskájából kivette a sétapálcáját.
-Tádám! Üdv a színpadomon srácok és lányok!
Kezébe vette újra a pisztolyt.
-Kenny cimborám, gyere ide hozzám. Gyere, vagy sorra elkezdem lelőni itt a társaságot, aztán téged is. Ne izgulj, nem akarlak bántani. Élve kellesz nekem.-Intette magához nevetve.
Jelzés értékűen belelőtt az egyik diák előtti padba.
Mikor Kenny odament hozzá átkarolta és kivezette a teremből.
-Na cimbora. Arról lenne szó, hogy kéne nekem 1-2 állatka az állatkertből, ahol dolgozol. Úgy 4 nyúl és 2 oroszlán tökéletesen megfelel.-Mosolygott elbűvölően.-Na mikor indulhatunk?

...