Jesie && Daisy

“every new friend is a new adventure… the start of more memories”

Ennyire még életemben nem izgultam úgy, mint egy órája, amikor átléptem a próbaterem ajtaját és összekerültem a többi táncossal, valamint a stábtagokkal, akikkel együtt dolgozunk, hogy összehozzuk a tökéletes koreográfiát, a tökéletes videóklippet a tökéletes Daisy Winters számára. Az se volt semmi, amikor egy hete még csak a válogatás miatt vetett bukfencet a gyomrom, majdnem elájultam akkor is, amikor az ügynökségtől kerestek, hogy elmondják én is a táncosok között leszek. Akkor még az sem volt világos, hogy pontosan melyik előadó klippjéhez kerestek táncosokat, de túlságosan nagy lehetőség volt ez a számomra ahhoz, hogy veszni hagyjam. Ez az első komoly munkám táncosként, a lehető legjobbat akarom nyújtani, nem csoda, hogy ennyire izgulok miatta. De szerencsére ahogy egy óra alatt sikerül megismerkednem a többiekkel és átvesszük az alapokat, szép lassan sikerül leküzdenem az idegességemet is, meg teljesen elengedni magam.
Mielőtt még komolyan elkezdődne a munka - a rendezőre és a feltörekvő csillagunk megérkezésére még várnunk kell egy darabig - a koreográfusunk, Christopher azzal próbálja még oldottabbá tenni a hangulatot és összehozni a csapatot, hogy különböző zenékre freestyle mozdulatokkal szórakoztatjuk egymást, amivel mindenki megmutathatja a saját, egyéni stílusát. Hangosak vagyunk, ahogy egymásnak szurkolva kiabálunk és tapsolunk, miközben egy emberként mozgunk a zenére, s mire mindenki sorra kerül, egészen olyan lesz a hangulat, mintha mindig is ismertük volna egymást a társaimmal.
- Hé, Christopher! - szólítom meg, amikor épp nem azzal van elfoglalva, hogy a mozdulataival menőzzön előttünk. Szeretnék én is olyan lazán mozogni mint ő, olyan természetesnek és könnyűnek mutatja, mintha már ezzel a képességgel született volna.
- Elég lesz a Chris is. Jesie vagy, ugye? - kérdezi óvatosan, rám mosolyogva. Bólintok és visszonzom a mosolyát, miközben közelebb lépek hozzá, hogy ne kelljen átkiabálnom a többiek szórakozásán.
- Csak azt akartam kérdezni, elárulhatod-e már, hogy melyik számhoz készül a klipp? Annyira érdekel, hogy egy régebbi közönség kedvenc kap-e végre klippet, vagy az új albumról hallhatunk mi először egy számot? - kíváncsiskodom, tagadhatatlan izgatottsággal a hangomban. Teljesen rá vagyok pörögve arra, hogy tényleg itt lehetek, hogy komolyan táncolhatok egy ilyen előadó oldalán. Lefogadom, hogy a szemeim is úgy csilloghatnak, mint az óvodásoknak amikor találkohatnak a pláza Mikulással.
Chris vigyora kiszélesedik és a kezével egy pillanatra eltakarja a száját, hogy eltüntesse azt onnan, hogy aztán a lehető legkomolyabb kifejezést magára öltve a hátam mögé biccentsen a fejével, miközben azt mondja:
- Ezt valószínűleg majd Daisy mindjárt elmondja.
Csodálkozva kerekednek ki a szemeim, és amikor felfogom, hogy ez mit is jelent, gondolkodás nélkül pördülök meg a sarkamon, hogy megnézzem, tényleg megérkezett-e végre a várva várt csillagunk. S valóban, éppen csak besétáll, a stáb és a többi táncos boldog tapsolással fogadják, amihez én magam is csatlakozom. Most, hogy itt van, alig várom, hogy megismerjem és elkezdődjön a közös munka.

viselet  |   let's gooo     | 443 | ♡

Chris még azelőtt megkezdte a válogatókat, hogy én hazaértem volna a turnéról. Felesleges kellék és zavaró tényező lettem volna, ha már akkor bent ülök a teremben, így ezt teljes mértékig az én tökéletes koreográfusomra bíztam, hogy szedje össze a megfelelő jelölteket. Amikor 20-ra csökkent a létszám, engem csak akkor vont be a folyamatba. Egész este a jelentkezők viedóit nézegettem, hogy ki tudjam választani azt a 6 embert, akire szükségem volt, illetve akik passzoltak az elképzeléseimbe. Ma még csak próbálunk és csinálunk majd néhány próba felvételt, de az igazi buli holnap kezdődik majd, amikor leforgatjuk az egészet. Ha minden a tervek szerint halad a hét végére már fent lehet a neten a kész munka, de ahhoz tényleg mindennek klappolnia kell, így nem bízom el magamat teljesen. A starbuckos pohár a kezemben pihen amikor belépek az épületbe. Az asszisztensem kísér és néhány testőr, hogy ne legyen probléma. Amióta megint a városban vagyok kicsit elszabadult a pokol körülöttem. Már régen volt alkalmuk, hogy lencsevégre kaphassanak New Yorkban, így most megpróbálnak élni minden adandó lehetőséggel.
A biztonságiakra azonban az épületen belül már nincs szükségem, így intek is nekik, hogy pihenhetnek. Így ketten folytatjuk az utunkat a próbateremhez. Szótlan vagyok, de nem azért, mert izgulok. Inkább izgatott vagyok , hogy új emberekkel dolgozhatok együtt. Nyitom az ajtót és belépek. A beszélgetések elcsendesednek, minden tekintet rám szegeződik. Nekem meg fültől fülig húzódik a mosoly az arcomon.
A mellkasomra szorítom a kezemet, amikor tapsolni kezdenek és megállok egy pillanatra.
-Sziasztok drágáim!-integetek neki és a kávémat a táskámmal átadom asz asszisztensemnek, aki helyet foglal a terem szélén. Chris odalép hozzám és adok két puszit az arcára mielőtt közelebb lépek a táncosokhoz.
-Sziasztok!-köszönök megint amikor csend lesz.
-Daisy vagyok, de gondolom ezt tudjátok. Első körben engedjétek meg, hogy gratuláljak nektek, hiszen nagyon sok szűrőn kellett átjutnotok azért, hogy most itt lehessetek, de mostmár vegyetek egy nagy levegőt. A nehezén már túl vagytok..-mosolygok rájuk bíztatóan, mert látok egy-két feszült mosolyt.
-Amit még nem tudtok. A turnémban van most 1 hónap szünet, amikor szeretnék összerakni egy kicsit frissebb programot az utolsó két koncert előtt, ami az amerikai körutat zárja. Ott hallhatják majd először élőben az új album nagy kedvencét az Angel's Kiss című. Viszont a pihenő alatt sem szeretném magukra hagyni teljesen a rajongókat, így kiadjuk a klippet ehhez a számhoz, ami miatt ti most itt vagytok. A menetrend az lenne, hogy ma gyakorlunk és összeszokunk, csinálunk néhány próbafelvételt, letudjuk a ruhapróbát és holnap élesben lenyomjuk az egészet.-igyekszem nem hadarni, hogy minden érthető legyen.
-Nem harapok és imádok beszélgetni úgyhogy legyetek olyan kedvesek ne tartsatok tőlem. Lövünk majd néhány képet az instagramra is, hogy az emberek tudják, hogy valami készülődik. Van bármi kérdésetek?-nézek körbe mosolyogva.

Jesie && Daisy

“every new friend is a new adventure… the start of more memories”

Gazdag emberek gyermekeként sosem kellett semmiért megdolgoznom igazán, mindent ezüst tálcán tettek elém és hamar belém nevelték, hogy pénzzel mindent el lehet érni az életben, valamint, hogy nekem sosem kell majd az anyagi biztonságomat féltenem. Habár életem nagy részében ez nekem tökéletesen megfelelt - sőt, most sincs ellene semmi kifogásom, azért vannak dolgok, amiket önerőmből szerettem volna elérni. Ilyen a tánc is; ez egy olyan hobbinak indult, amibe apait-anyait beleadtam már a legelejétől és ez azt eredményezte, hogy mostanra komolyan azt kezdtem fontolgatni, hogy a karrieremet szeretném kiépíteni benne. Ezért volt olyan fontos számomra, hogy Daisy klippjében szerepelhetek, mert ezt egyedül értem el, csak én és a tudásom, amit kemény munkával tettem magamévá. Biztos vagyok benne, ha elég pénzt csengettem volna ki, akkor a válogatónak bizonyos részeit könnyű szerrel átugorhattam volna mindenféle izgalom nélkül, de nekem eszemben sem volt, én végig akartam küzdeni minden egyes fordulót azért, hogy most itt lehessek.
Csak most lélegzem fel igazán, csak most hiszem el, hogy ez tényleg sikerült, ahogy Daisy maga erősít meg benne minket a többi táncossal együtt. Azonnal újra tapsolásba is kezdünk, megdicsérve saját magunkat és egymást is, boldogan mosolyogva körbe a teremben lévő emberekre.
Érzem, hogy oldódni kezd bennem a feszültség, már csak attól is, mennyire közvetlenül és barátságosan áll hozzánk. Nem is tudom mit képzeltem róla igazából, hogy milyen lesz. Azt hiszem minden ismert személyről van valami elképzelése az embernek, talán egy apró előítélet, egy kis félelem attól, mennyire lehet elszállva magától az adott személy, de úgy látom, Daisy esetében ezek mind alaptalannak tűnnek.
Türelmesen, kíváncsisággal hallgatjuk az információkat, amiket megoszt velünk és amikor arról beszél, hogy az új albumról, az Angel's Kiss című számához fogunk klippet forgatni, mindenki nagy izgatottan újjongani és tapsolni kezd röviden, hogy utána nyugodtan tudja folytatni. A menetrend ismertetése után pedig ismét örömteli hangoskodásba kezdünk.
- Wooo! - kiabálom én is a többiekkel, hatalmas mosollyal az arcomon. Jó előérzetem van, úgy gondolom, hogy minden simán fog menni és a lehető legklasszabb videóklippet fogjuk leforgatni. Ha egész idő alatt ilyen jó lesz a hangulat, akkor biztosra veszem, hogy büszkék lehetünk majd magunkra a legvégén.
- Szia Daisy, én Jesie vagyok, nagyon örülök! - Magamat is meglepem azzal, hogy felszólalok, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen megtalálom majd a hangomat, emiatt pedig egy kicsit talán bátortalanra sikeredik az a mosoly az arcomon. De nem pánikolok, még úgy sem, hogy tulajdonképpen azt sem tudom, minek is nyitottam ki a számat. Mit szoktak ilyen helyzetben mások mondani? Hirtelen nem is jut eszembe egy értelmes kérdés sem, de hát nem állhatok itt kukán, úgyhogy gyorsan kipréselek magamból valamit. - Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy röviden tudnál-e mesélni a klipp koncepciójáról? És természetesen a legfontosabb kérdés, hogy kapunk-e angyal szárnyakat? - ez utóbbit félig viccnek szánom, nyilván nem ez a fő. Néhányan fel is kuncognak rajta, valószínűleg ők is épp annyira szeretnének szárnyakat növeszteni a hátukra, mint én. De hát ki ne szeretne angyalnak öltözni?
A kérdések után, amikor az utolsó is megválaszolásra kerül, Chris előre lép, és integetve maga felé szólit minket, mi pedig kis csibék módjára gyűlünk az újdönsült tyúkanyónk köré.
- Kérlek titeket, hogy foglaljatok helyet körülöttem... Azaz, egy kicsit hátrébb... Oké, igen, így jó lesz! - Ledobom magam a földre és a többiek is követik a példámat, félkört alkotva Chris előtt, hogy mindegyikünk jól lássa őt. - Daisy, kérlek te is gyere, amíg a rendezőnk megérkezésére várunk, szeretném megmutatni nektek a koreográfiát. Persze, ezen menet közben alakíthatunk tetszés szerint. - Miközben magyaráz, szerez egy széket Daisy számára, amit mellém tesz le és int neki, hogy oda foglaljon helyet, ha a lány így tesz, felmosolygok rá, aztán minden figyelmem a koreográfusunkra fordítom. Innen lesznek csak igazán érdekesek a dolgok.

viselet  |   let's gooo     | 600| ♡

Már rettenetesen vártam ezt a napot. A forgatások mindig olyan lazák és üdítőek, mert megismerkedhetek egy csomó érdekes emberrel, akiknek nem mellesleg fel is lendülhet a karrierjük velem vagy éppen általam. A mi világunkban örökös a körforgás. Volt olyan háttértáncosom, akit Lady Gaga nyúlt le, volt olyan, akit én szereztem Rihannától. Ebbe azonban az is benne van, hogy nem mindenki marad bent a körben, szóval érdemes időről időre szervezni egy kis vérfrissítést, így esélyt adva az új feltörekvő tehetségeknek. A mai napom is pontosan erről szólt.. új arcokról és új lehetőségekről.
A terembe lépve nem csalódok. Mindenhonnan csillogó szempárok szegeződnek rám. Ez sokkal másabb helyzet nekem mint egy koncert. Sokkal közvetlenebb, sokkal bensőségesebb, így egy másodpercig zavarba is jövök, amíg beszélek, de minden szóval fesztelenebb leszek akárcsak ők. Végig mosolygok miközben ismertetem velük, hogy mi is fog ma velünk történni annak ellenére, hogy a fő karmester ma nem is én leszek, hanem Chris. Ő már jól ismer engem, tudja, hogy az évek alatt már sokat fejlődtem és a táncban is sokkal könnyebben veszem fel a fonalat, de az elején úgysem számíthat tőlem másra, mint hogy összekeverem a balt a jobb kezemmel.
Az új kis csapatom minden képzeletemet felülmúló lelkesedést produkál hiszen még a mondandóm végén is ujjonganak. Már most imádom őket.
Az egyik lány nagyobb bátorságot mutat mint a többiek, hiszen hamar közelebb lép hozzám.
-Jesie, a megtiszteltetés az enyém és gratulálok még egyszer, hogy bejutottál.-egytől egyik fantasztikus táncosok és nem mellesleg gyönyörűek. Akármilyen felszínesen hangzik a tánctudás mellett a megjelenés is fontos. Ezt a szabályt nem én hoztam. Valószínűleg én sem itt tartanék, ha nem úgy néznék ki ahogy.
Kíváncsian várakozok, hogy vajon szeretne-e tényleg beszélgetni, vagy csak bemutatkozni akart, bátortalan mosolya arról árulkodik, hogy keresi a témát, de mielőtt a segítségére siethetnék megtalálja a hangját.
-Persze!-mosolyodok el őszintén.
-Az Angel's Kiss-t még 2 éve kezdtem el írni az egyik szerelmi csalódásom után. A kifejezést több dologra használják, az egyik ezek közül az, amikor valakinek a lecsukott szemére adsz egy csókot. A szám ugye arról szól, hogy az ilyen gesztusok a mi generációnkban már ritkábbak, mint a sellők, de egy erős nő nem adja lejjebb egy angyal csókjánál. Szóval a cél töméntelen női energia és egy kis motiváció mindenkinek, hogy rázza magát gatyába, ha igazi nőt akar szerezni.-mesélek neki. A mostani kialakuló félben lévő kapcsolatom a bizonyíték rá, hogy nem szabad leadni az elvárásokból. Előbb vagy utóbb, de betoppan a tökéletes jelölt és akkor minden a helyére kerül.
-És igen.. lesznek szárnyak.-kacsintok rá.
-A klip végéhez közeledve egyre nagyobbak.. a fejlődést szimbolizálva.-teszem hozzá. A Victoria's Secret el fog morzsolni néhány könycseppet az biztos.
Amikor Chris megszólal hirtelen kapom oda a tekintetem. Ez az! Kezdünk.
Kapok egy széket ráadásul Jesie mellett, ez külön öröm így gyorsan el is foglalom mellette a helyemet. Rámosolygok izgatottan és megfogom a kezét, hogy belőle merítsek egy kis erőt. Ilyenkor kezdek el mindig izgulni, hogy vajon hányszor kell újrakezdeni majd miattam.
-Nagyon béna leszek az elején.-súgom neki oda, amikor Chris felveszi a kezdőpozíciót. Chris int egyet a hangtechnikusnak és indítja a zenét. Szájtátva figyelem ahogyan bemutatja, hogy mit rakott össze nekünk.
Amikor végig ér a számon körbenéz, hogy mik a reakciók.
-Bárkinek bármi kérdés?-kérdezi és az én kezem azonnal a magasba lendül, mintha még mindig iskolás lennék.
-Ez ugye az ő részük volt?-kérdezem nevetve. Mire csak int, hogy álljunk fel és kezdjünk neki. Pánikszerűen pillantok Jesie-re.
-Majd súgj..-nevetek rá mielőtt beállok középre.

Jesie && Daisy

“every new friend is a new adventure… the start of more memories”

Sosem voltam az a lány, aki valaha is arról ábrándozott, hogy egyszer majd ismert lesz és híres barátai lesznek, ha őszinte akarok lenni magammal, eddig soha nem is volt életcélom igazán, ezért számomra valahol szürreális élményként hat, hogy most mégis egy fokkal közelebb vagyok egy ilyen tündérmese megvalósulásához, mint a diplomám megszerzéséhez. Ebből kifolyólag nem is tudom, honnan veszem a bátorságot, hogy elsőként nyissak Daisy felé, amikor egy épkézláb gondolatom sincs azontúl, hogy a köszönésig eljutok.
- Köszönöm. - Zavartan tűröm egy hajtincsem a fülem mögé, miközben erőteljesen gondolkozom rajta, mit mondhatnék még. Ilyen még nem nagyon volt velem, hogy leblokkoljak, de ő annyira kedves, olyan barátságos energia árad belőle, hogy ettől egy kis pillanattal később sikerül újraindítani az agyam és csak felteszem neki a kérdéseimet.
Bíztam benne, hogy ennek a dalnak lesz igazi mélysége, és nem csak egy tucat szám, ami azért íródott, hogy nagyot fusson a Billboard top százas listáján. Manapság rengeteg előadó gyártya az üres, vagy épp felszínesebbnél felszínesebb zenéket, amik többségében arról szóltak kinek-mennyi pénze van, ki-mekkora bad bitch és ki-mennyire jó az ágyban. Éppen ezért, örömmel tölt el, hogy Daisy nem állt be ebbe a sorba, talán láthatja is rajtam, hogy őszintén örülök a válaszának.
Női energiában nem lesz itt hiány, ezt már abból is meg tudom állapítani, hogy a többi lány is elismerően bólogat, meg duruzsol. Biztos vagyok benne, hogy keményen oda fogja tenni magát mindenki, hogy megvalósítsuk a megálmodott elképzelését. Az meg, hogy szárnyakat is kapunk csak még motiváltabbá tesz.
- Ez az! - nevetek fel, játékosan a levegőbe bokszolva. Most már tényleg alig várom, hogy elkezjük.
Chris valószínűleg látja rajtam és a többieken is az izgalmat, ezért úgy dönt, hogy maga köré gyűjtve minket, megmutatja nekünk a koreográfiát. Daisy mellém kerül és miután összemosolygunk, ő megfogja a kezem, én pedig automatikusan az övére teszem a másik kezem és finoman megszorítom. Ez nálam már egy berögzült reakció, a barátnőimmel is így szoktuk támogatni egymást. Ezzel szeretném jelezni neki is, hogy minden szuper lesz és számíthat rám.
- Ugyan már! - Hitetlenkedve sandítok rá. Persze tudom, hogy nem minden előadóművész születik táncosnak, de a gyakorlással ők is ügyesednek, ebből kiindulva pedig, amennyi fellépése volt már, és ahány klippet leforgatott, gyanítom rá is ragadt belőle némi tudás. - Majd segítek. Vagy majd bénázom veled, ne legyél egyedül - sutyorgom neki vigyorogva. Aztán ki tudja, lehet nem is kell megjátszanom a bénázást, ha Chris valami szuper brutál táncot rakott nekünk össze. Figyeltem őt korábban, amikor csak ismerkedtünk a táncosokkal, már akkor is feltűnt mennyire simák és pontosak a mozdulatai.
Most pedig gyakorlatilag tátva marad a szám a bemutatója végére. De ezzel talán nem vagyok egyedül, az a pillanatnyi néma csend, ami a zene leállása után ránk telepszik, mindent elárul. Szerintem magában mindenki más is azt latolgatja, hogy vajon mi is ennyire királyul fogunk-e festeni, amikor ezt előadjuk, vagy Chris egyszerűen csak egy isten?!
Van-e kérdés? Az számít, hogy szeretném tudni, hogy a francba tolta ezt le anélkül, hogy a fáradtságnak akár csak egy pici kis jele látszana rajta? Már attól izomlázam lett, hogy csak végignéztem, hogyan rezzen minden izma, a zene ütemére. Ezért szép ez a szakma.
Daisy kérdez, instant kicsalogatva belőlem egy kacajt, amit hiába próbálok elfojtani azzal, hogy a számra tapasztom a kezem, el is indítva ezzel a nevetés lavinát, a többiek között is. Látom ám, hogy Chris is mosolyog az orra alatt, hiába próbál komoly képet vágni, miközben int, hogy kezdjünk neki a dolgoknak.
- Menni fog! - vigyorgok rá bíztatóan, még a hüvelykujjam is felmutatom ráerősítének. Aztán felpattanok és odasétállok mellé, a jobb oldalára, mialatt a többiek is elhelyezkednek. Chris előttünk áll, a kezével mutigatja ki-merre felé igazodjon még mielőtt bármi komolyba is belekezdülnk, nekem egy kicsit hátrébb kell lépnem, hogy Daisy elől legyen teljesen.
- Csináljunk egy bemelegítést, utána pedig részletekben megtanuljuk a lépéseket, majd összekötjük a végén. Oké? Na, akkor, álljunk neki! - Ahogy Chris parancsa elhangzik, halkan elindít valami zenét, majd hangosan számolva mutatja nekünk a nyújtógyakorlatokat is, amit azonnal vele együtt csinálni is kezdek. Jól esik átmozgatni az izmaimat, így szinte észre sem veszem, milyen gyorsan letudjuk ezt a részt és mikor hallgat el a zene. - Nagyon szuper, na most vágjunk bele az igazi feladatba. Mindenki kész? Akkor öt, hat, hét és... - Eleinte lassabban mozog és végig számolja nekünk az üztemet, ami mellé instrukciókat is ad, miközben mi táncosok próbáljuk minél tökéletesebben utánozni, majd ahogy egy mozdulatot már magabiztossággal csinálunk, gyorsít a tempón, aztán zenét is kapcsol alá, hogy azzal együtt próbáljuk. Így haladunk sorban minden lépéssel.
- Hű basszus, ez azért kemény - jegyzem meg kicsit fáradtan, de vidáman abban a pár perces szusszanó időben, amit kapunk. - Te hogy bírod? - kérdezem Daisytől, mert azért ő se lett kímélve, hiába különbözik néhány dologban az ő része a miénktől. Közben a fal mellé sétálok, a fejemmel intek, hogy kövessen ha gondolja, hiszen ide készítettek nekünk egy asztalt, megpakolva több üveg vízzel, meg egy kis rágcsával. Magamhoz veszek egy üveget és kibontva azt, kortyolok belőle egy nagyot.

viselet  |   let's gooo     | 813| ♡

Hiába kell az összes koncertet végig táncolnom az egészen más, mint az amit most Chris látni szeretne. A színpadon nem olyan eget regető a pontosság, hiszen az elsődleges cél, hogy a hangom a helyén legyen, minden más csak ezután következik a sorban. Arról nem is beszélve, hogy a háttértáncosok feladata a folyamatos dinamika illúziójának fenntartása én csak bizonyos részeken csatlakozom hozzájuk, de az esetek túlnyomó többségében én leginkább úton vagyok a színpad bizonyos pontjai között, hogy minden irányból lássanak legalább egyszer egy szám alatt.
Sosem mozogtam rosszul, de hiú lennék, ha azt gondolnám, hogy akár csak megközelítem a teremben jelenlévők tudását és technikáját, de nekem úgysem ez a feladatom, csak néhány vágás erejéig kell tudnom tartani velük a tempót.
Jesie szerencsémre hamar örökbefogad, így legalább van valaki akire támaszkodhatok, azt hiszem már meg is van az egyik ember, akit szeretnék majd hosszabb távon a csapatomban tudni.
-Megbeszéltük.-nevetek fel. Ha ők jól nyomják szinkronban, akkor én középen kilóghatok egy kicsit a sorból. Chris úgyis módosít nekem itt-ott hiszen tudja, hogy akármennyire igyekeznék nem tudnám tartani a tempót egy erősebb koreográfiában. Ehhez a számhoz viszont én kértem, hogy ne sajnálja a fantáziát a táncosok szerepéből. Nem csak dölöngélést és láblóbálást szeretnék ide.
Egyetlen kérdéssel sikerül megtörnöm a csendet a bemutató után és még Chris arcára is mosolyt csalok, ettől függetlenül persze nem kapok kegyelmet, hanem azonnal csatasorba állít minket. Rövid gondolkozás után inkább megszabadulok a cipőmtől. Majd visszaveszem ha már tudom, hogy merre van észak a koreográfiában és a bemelegítésnél se segítene túl sokat.
Dobok egy csókot a levegőben Jesie felé a támogatásért majd gyorsan megkeresem a helyem, hogy ne várjon rám mindenki.
Nagyokat bólogatok jelezve, hogy részemről mehet. A bemelegítés és a nyújtás még egészen kellemes. Szerencsére hajlékony vagyok, így legalább emiatt nem kell aggódnom.
Ezután következik azonban csak az igazán kemény munka.
Be kell vallanom, amíg csak néztem azt hittem, hogy sokkal rosszabbul fog menni. Ahogyan telik az idő úgy érzek egyre inkább a dologra, a végére már elég magabiztosnak érzem magam, így jóval bátrabban mozgok együtt a többiekkel. A tükörben igyekszem figyelni a teljes összhangra és nem csak a saját pontosságomra és el kell ismernem tényleg jól fog mutatni a dolog a felvételeken.
A végére már nehezen szuszogok és végre kapunk egy kis pihenőt, de ez közel sem jelenti azt, hogy végeztünk volna. Éppen ellenkezőleg, lassan jönnek a ruhák, a szárnyak és minden ami csak zavarhat, most hogy végre megnyugodtam egy kicsit.
Egyetértően bólogatok Jesie szavaira.
-Hát... olyan helyeken izzadok ahol nem tudtam, hogy képes vagyok rá...-nevetek fel és követem a büféasztal felé. Magamhoz veszek egy üveg vizet és leülök a földre a falnak támasztva a hátamat. Szinte az egészet meg is iszom egyből.
-Ha nem bánod kicsit faggatóznék, amíg kifújom magam. Mióta táncolsz? Ezzel foglalkozol, vagy van más is mellette?-kérdezem kíváncsian. Ők rengeteg dolgot tudhatnak rólam a médiából, mondjuk az más kérdés, hogy annak hány százaléka fedi a valóságot, de mégis van egy teljesebb képe rólam. Közben nyílik a terem ajtaja és két gurulós ruhaakasztón tolják be a kellékeket és a ruhákat.
-Jönnek a szárnyak..-vonogatom meg a szemöldökeimet egy jókedvű mosollyal. Ezekkel is gyakorolnunk kell, hogy ne a felvételeken lepődjünk meg, illetve csinálnunk kell néhány próba felvételt is, hogy hogyan látszódik mindenki tökéletesen.