Bukósisakom mögül kémlelem az utat, állok meg a piros lámpáknál. Ebben az időben igen nagy a forgalom, hiszen sokan most mennek munkába, ahogy én is. Egyáltalán nem bánom, hogy Manhattanből áthelyeztek Brooklynba, bár ezért korábban kell kelnem, de a mai világban nem nehéz A pontból, B-be eljutni. Most sem csinálok belőle nagy problémát, holott az irodából indulok az egyik új „ügyfél” lakására. Általában az emberek jönnek hozzánk, nem mi megyünk, de a főnök szerint egy igen fontos személyről van szó, akit zaklatnak, és nem szerencsés a kitennie a lábát az otthonából. Nem értem, miért én kaptam ezt az ügyet, holott komolyabb történések után is nyomoztam már, de a munka, az munka. Könnyen eljutok a címre, ebben az utcában sokszor jártam már, van a közelben egy kávézó, amiben nagyon finom a kávé, szinte már törzsvendégnek számítok. Most nincs időm beugrani oda, ezért a lakásra sietek. A bejárat előtt testőrök állnak, úgy tűnik, nagyon figyel a védelmére a nő. Kisebb nézeteltérésben van velük részem, azt állítják egy másik nyomozó már a helyszínen van, és a kihallgatást csinálja jelen pillanatban. Ez különös, hiszen az én dolgom lenne az. Még nem ittam meg a reggeli kávémat, nincs kedvem itt vitatkozni két kidobófiúnak is tökéletesen beillő alakkal. Felmutatom nekik a jelvényemet, illetve az aktát is, amit kaptam a nyomozáshoz. Remélhetőleg hisznek nekem, különben csak megnehezítik a dolgokat. Láthatják mind a kinézetemen, mind a felmutatott dolgokon, hogy nem én vagyok a zaklató, nem akarok közel kerülni az általuk őrzött hírességhez. Ha mégsem lágyul meg a szívük, ami miért is történne meg, elég, ha kihívják a megbízót, hogy itt tudjak vele beszélni, tisztázni a helyzetet. Talán ő tárgyalóképesebb, mint ez a két hegyomlás. Megértem őket, hogy nem hisznek nekem, fordított esetben én is ezt tenném, főleg, ha egy másik kihallgató, már a lakásban van, aki, mint kiderült nő. Mennyivel szimpatikusabb egy zaklatásos ügyben a női nyomozó, aki megértheti a másik érzéseit akár, mint egy pasi, aki akár nyomozónak is kiadhatja magát, és lehet ő az elkövető. A mai világban semmi nem nehéz, a papírok nyomtatása, hamis jelvény szerzése stb. Tovább viaskodnak velem, a végén az egyik fel is emeli a hangját, hogy, ha nem tűnök innen, de nyomban, akkor kihívják rám a rendőrséget. Ennél abszurdabb helyzetet, elképzelni sem lehetne. - Tessék kihívni a megbízót, és velük megbeszélem a helyzetet, ő talán elhiszi, hogy én vagyok a nyomozó, és nem más – a bent ülő nőhöz is lesz egy-két keresetlen szavam, ami elvitte a másik aktát, és megtévesztve minket is, nyomtalanul elvállalta az ügyet. Az, hogy lenyúl egy aktát, egy dossziét az asztalról, az nem egyenlő az elvállalás fogalmával, ha bárki ilyesmire vetemedhetne, hatalmas kavarodások lennének, és ki bízna meg a munkánkban. Ha ők nem is szólnak a hírességnek, remélem ő meghallja a hangzavart, és ajtót nyit.
A recepción elég a jelvényt felmutatnia a rendőrnek és tovább is engedik egyenesen fel a legfelső szintig, ahol már két testőr megállítja. Utána kell nézniük, hogy tényleg valós igazolványa van-e. A rendszerben az egyikük el is megy leellenőrizni és kiderül, hogy a nyomozónő saját szakállra akarta elvállalni az ügyet, amit valójában ez a nyomozó kapott meg. - Elnézésedet kérjük, de muszáj volt leellenőriznünk. Nyílik is az ajtó és az egyik testőr követi is Dannyt, hogy odaérve a folyosó végén megköszörülje a torkát és felhívja a figyelmet magukra. - Ellena asszonyom, kérem jöjjön velem, mert az ügyet hivatalosan nem Ön kapta meg és semmi keresnivalója Catlinnél. Ezzel felvezetve ki is vezeti a nőt, ha kell erőszakosabban, de szerencsére nincs erre szükség, mert bár morcosan és sértetten, kissé megalázva, de távozik a nő. Ezért még az őrsön biztosan kapni fog, de ez már nem az ő dolguk.
Én meglepetten állok fel és hát odasétálok az újonnan érkezett nyomozóhoz. Hosszú pulcsiban vagyok és az ujját a kézfejemre húzom, kicsit zavarban vagyok, mert erről nem volt szó, hogy szinte mindent kezdhetek elölről, még jó, hogy nem árultam el neki még senkit, aki közel áll hozzám. Nem mintha zavarna, hogy lenyomozzák őket, de mégis, milyen világot élünk, hogy mindenki a saját szakállára dolgozik? - Üdvözöllek, Caitlin Star, de szólíts csak Caitnek. Kicsit hátrahúzom a pulcsit, hogy kezet foghassunk, nem túl erős, de határozott kézfogásom van ahhoz képest, hogy mennyire szorongok, olyan kínos ez az egész helyzet. A kezemmel a kanapé felé mutatok, hogy foglaljon helyet és én is helyet foglalok fele szemben törökülésben a fotelban, majd mikor StarCat elkezdi a fotelt kapargatni, felveszem az ölembe és simogatni kezdem. - Szóval, gondolom kezdhetjük az egészet elölről. Sóhajtok fel, majd igen, eszembe jut, hogy mit felejtettem el még. - Kérsz kávét, teát, üdítőt valamit? érdeklődöm, mert gondolom nem egy és nem két kérdése lesz, amire válaszolnom kell és én is biztos fogok inni vizet majd.
Megértem ezt a nagy védelmet, ha akkora hírességről van szó, de hamar kiderül, hogy honnan adódik a probléma. Nem szólok semmit, némán figyelem a biztonsági őröket, akik kivezetik a kolléganőt az ajtó, miközben az dühösen néz rám, szinte megöl a tekintetével. Nem zavartatom magamat, beszélni fogok vele, ha visszaértem, valamint a főnök sem tűri ezt a viselkedést némán, az ő haragjától jobban félnék, mint az enyémtől, de nem vagyok az a személy, aki bárki felett is pálcát törhetne, ahhoz szentnek kellene lenni, ami köztudottan nem én vagyok. Beljebb lépek a szobában, most már kettesben vagyunk, a biztonsági őrök kimentek, igazinak bizonyult a jelvényem. Közelebb lépek a nőhöz, majd kezet fogok vele, amit nem szorítok meg, mert nem eltörni szeretném, vagy fájdalmat okozni neki, de nem is gyengéden fogom meg. Bőrömön érezhető, hogy elférne rajta egy kiló testápoló, avagy kézkrém. - Danny Fred Wang, de nyugodtan szólíts csak Dannek. Ha jól sejtem tegeződhetünk, és nem fontos a hivatalosság – ő nem úgy kezdett társalgásba elegyedni velem, mintha magázódni szeretne, ha ez véletlen lenne, és ragaszkodik ahhoz, természetesen átválthatjuk a hangnemet. A kanapéhoz invitál, én pedig nem vagyok rest helyet foglalva, ezzel nem elutasítva az ajánlatát. Egyikőnknek sem lenne kényelmes állva megejteni ezt az „interjút”, amivel akár órákat is eltölthetünk. Természetesen nekem minden egyes részletet fel kell vennem, bármi fontos lehet a későbbiekben. Megvárom, míg a macska elhelyezkedik az ölében, és én is elhúzom a számat. - Sajnálom, hogy így alakult a helyzet, de senki nem tudott a nő magánakciójáról. Ha így lett volna, tájékoztatunk téged – adom meg a megfelelő választ. Egy gyors telefont megejtenénk abban az esetben, kikérve az ő döntését is. Ha vállalná a másik személlyel való együttműködést, abban az esetben „csak” bent lett volna baj ebből, nem küldenének ki engem. - Egy kávét elfogadok, köszönöm – mert az ugye kimaradt a reggelemből, de elengedhetetlen részének tartom. Ha nem is az irodában, egy kávézóban biztos elfogyasztok egy csészével, esetleg pohárral. Amint visszatér az ital elkészítésével, mivel gondolom nem azért kérdezte most, hogy majd a párbeszédünk után kapjam meg, belekezdek a faggatásba. - Először lenne pár kérdésem az illetővel kapcsolatban. Mióta zaklat téged? Esetleg tudsz valamit róla? Hogy néz ki, közösségi oldalak, eddig ismert profilok – a legfontosabb most, hogy a helyzetről, illetve a pasiról (már, ha az) minél többet megtudjak. Remélem, minél jobban le tudja írni.
Kezet fogunk és bár félénk vagyok, azért némi erőt is beleadok, amit ő biztos nem fog szorításnak érezni. A keze elég érdes az én puha kezemhez képest, elvégre én sose dolgoztam, az ujjaim végén is csak azért keményebb a bőr, mert ez a gitározással jár. Annak, hogy tegeződik kicsit könnyít a helyzeten, nem szeretem a hivatalos hangnemet. - Igen, köszi, tegeződve könnyebb lesz. Van aki szerint a hivatalos formalitást be kell tartani, mint Ellenánál is, kicsit most már örülök, hogy más kapta az ügyemet, bár sejtem az nem fog változni, hogy itthon kell maradnom huzamosabb ideig. - Igen gondolom, ez mindenkinek kellemetlen húzás a részéről. Kicsit elhúzom a számat is, mert ez tényleg nem esett jól most. Ahogy leülök és StarCat elhelyezkedik az ölembe, már teszem is ki a kanapéra magam mellé, mert felpattanok, hogy elmenjek kávét főzni. Addig a kandúr persze leugrik a kanapéról és célba veszi Dant, hátha a lába előtt kéretve magát kap némi simogatást. Nem mintha nem kapna elég szeretetet, de mégis szereti, ha mindenki vele foglalkozik, legyen bármennyire is mogorva feje, én tudom, hogy ő egy boldog cica. - Tessék! Lépek oda és nyújtok át egy szép nagy bögrét, amin Amerika kapitány van, van benne kanál és az asztalra teszek le cukrot is, meg tejszínt is, majd felkapom StarCatet, hogy ismételten az ölembe legyen mikor helyet foglalok és simogatni is kezdem, mert az megnyugtat. - Két éve rajongó, tett fel képeket néha rólunk, de most pár hónapja már összephotoshopolja magát velem és egyre durvább elképzelései vannak, üzeneteket is hagy, hogy el akar jegyezni, meg ilyenek és vannak lesi fotói rólam, amik egyre közelebb vezetik hozzám ide, ami ugye titkos, nem akarok rajongókat a lakásom környékén. Egy sima fiú rövid tüske haj, barna szemek, van pihe bajsza, igazából itt vannak a letiltott képei. Felnyitom a laptopom és megnyitom a közösségi oldalam, ahol csak én látom azokat a nem túl minőségi összevágott képeket. Van ahol a testem helyére más meztelen testét tette rá és persze nincs cenzúrázva semmi, az ő teste is látszik, hogy egy pornófilmből lehet kivágva, milyen mód szeretne engem magáévá tenni, undorító. - Leginkább Twitter, Istagram ahová posztol, de Facebookon is néha felbukkan. Szerencsére ott van a kép róla, szóval nem is kell nagy leírást adni róla, ha kell, tőlem le is mentheti magának, de én annyira nézni sem bírom ezeket a dolgokat, elég beteges és a legszörnyűbb, hogy nem is imser engem.
Bólintok, ezzel jelezve, hogy megértettem, és innentől kezdve tegeződünk. Jobban szeretem ezt a formát, természetesen nem mindenkivel. A főnökkel, esetleg idősebb személlyel nem engedem meg magamnak, maximum, ha ő ajánlja fel, de akkor is inkább visszakérdezek, és utána használom azt a formát. Itt ő adta meg ennek a lehetőségét, nem is próbált formális maradni, amivel nekem is megkönnyíti a dolgomat. - Még egyszer elnézést kérek – hát igen, hivatalos papír nélkül dolgozni illegális, törvényszegés. Milyen lenne a világ, ha mindenki a maga kénye kedve szerint bármit elvállalhatna, akár az ő körébe tartozik, akár teljesen távol áll tőle. Én sem kezdek bíráskodni mások felett, és lövöm le a bűnözőket az utca kellős közepén, az nem az én feladatom. Néha jó lenne keményebb büntetést adni számukra, viszont el kell fogadnom a bíróság álláspontját, nem szólhatok bele mindenbe. Az előttem álló nő sem fog csak úgy építésznek menni, abban az esetben sem, ha egy pillanatra jónak tűnik. Elfogadok egy csésze kávét, mindkettőnknek kényelmesebb, ha nem szakítjuk félbe egymást. Türelmesen várok, amíg elkészül, közben a szőrpamacs vesz kezelésbe. Ismerem a macskákat, a legtöbbje nagyon makacs, és ő sem különb, nem száll le rólam, ezért muszáj megsimogatnom a hátát. Természetesen ez nem elég, elkezd hemperegni, a hasát mutatja nekem. Elmosolyodom rajta, majd a nőre pillantok. - Köszönöm, és igazán aranyos cica – jegyzem meg, miközben egy et kortyolok a forró italból. Nem várom meg a kihűlését, úgy nem az igazi számomra. Figyelmesen hallgatom a beszámolóját, jegyzetelek közben, majd felteszem a kérdéseimet. - Szóval 2 éve tesz fel képeket, de csak pár hónapja photoshopolja őket. Előtte igazi képek kerültek fel, amin tényleg ketten vagytok? Ismered őt a régről? – ez egy nagyon fontos pont, ha a válasz helyeslő, akkor jó nyomon járnék, könnyebb lenne elindulni. Fogalmazásából ez következik, miközben a fotókat is mutatja. Megkérem, hogy másolja át nekem őket egy pendrive-re, hogy később majd tüzetesen is megnézhessem, illetve keresést futtathassak le. - És beszéltél már vele élőben? Esetleg a színpad mögé feljutott, vagy rajongói találkozókon, ahol közelebb férkőzhetett hozzád, vagy más rendezvény – ezek fontosak, ha teljes alakosan is látta a férfit, több személyleírást kaphatok róla, ami gyorsítja az akciót. Megkapom az engedélyt a képek mentésére, így azt hamar letudom, majd ismét rá figyelek. - Esetleg a nyomozás idejére megkaphatjuk a jogot, hogy belenézzünk a közösségi profilodba? Ha nem egy számítógépzseni, könnyen lefuttathatjuk honnan küldi az üzeneteket, és hamarabb a nyomára lelnénk, ha ez neked is megfelel. Természetesen más személyes dolog nem érdekel minket, csak esetleg a vele folytatott beszélgetés – így mindenki dolga egyszerűbb lenne, főleg, ha a faszi otthonról használja a gépét, telefonját. Minél előbb beleegyezik ebbe, annál hamarabb szabadul a zaklatótól.
Amíg kávét főzök, addig StarCat megy simogatást kunyerálni és persze nem elégszik meg ennyivel, mindig csak többet akar, mire visszaérek, márt el is fekszik a nyomozó lábai előtt, komolyan mondom, olyan, mintha én nem szeretgetném eléggé, pedig mindig ott van mellettem vagy az ölemben. - Igen, szereti, ha a vendégek hozzá jönnek és nem hozzám, mindenki kedvence akar lenni. - Különös kis kandúr, főleg ezzel a kis morcos ábrázattal, de az enyém és örülök neki, hogy nem fúj senkire és nem kell elzárnom. Amikor már nem kap több figyelmet az én lábamat kezdi el a mancsaival kapirgárni, de karmok nélkül persze én meg fel is veszem, le sem kell néznem hozzá, mert a kezembe mászik, majd az ölemben elfeküdve nézi Dant, én meg a fülénél vakargatom kicsit, majd a hátát simogatom, amire elalszik. - Nem, még sosem találkoztam vele, legalábbis nem emlékszem rá és egy rendes közös képünk sincs, csak a photoshopoltak. Ott is más teste van, mert csak a fejét teszi rá és hát rólam is meztelen fotókat csinált, de nem az én testemmel, nem valami ügyes, meg ezeket egyből törli is a menedzserem, ha meglátja, mert nem akarja, hogy bárki is ilyeneket találjon rólam a neten és én sem szeretném. - Szerintem ilyen képeket senki sem akar magáról, főleg a fake képek. - Nem, még sosem beszéltem vele, ha az oldalon kapott választ, azt sem én írtam, mert nem foglalkozom ilyen szinten a rajongókkal, hogy egész nap a monitor előtt várjam, hogy írjanak és mindenre válaszoljak. - Nem mintha nem szeretném őket, de mivel ők egy sztárt szeretnek és nem engem, ezért annyira nem tudom mit is írhatnék, megvannak erre a megfelelő emberek, szóval rájuk van bízva az oldal. - Most lenne egy hét múlva egy lemezboltban dedikálásom, lehet oda eljönne, de nem lehetünk benne biztosak. - A másik nyomozó lehet, hogy szobafogságra fogott, de mivel már nincs itt és nem is jogosan akart eljárni, így az most semmis és Dan dönti el, hová mehetek és hová nem. Közben inkább hagyom, hogy mentsen le amit akar a gépről, mert én hülye vagyok hozzá, de nem szeretném ezt hangoztatni. - Persze, ha ez könnyíti a nyomozást, akkor én engedélyezem, mindjárt megkeresem, mi a jelszó meg a belépési email-cím. - Felkapom a cicát az ölembe és az asztalomhoz sétálok, hogy egy kis naplóval térjek vissza, amibe fel vannak írva ezek, mert olyan hosszú és bonyolult, hogy én biztos nem jegyzem meg, de hát feltörhetetlennek is kell lennie. - Itt is vannak. - Megmutatom, hagyom hogy kiírja, ami érdekli. - Azokról, akik még hozzáférnek a fiókomhoz a menedzserem tudja megadni az információt, ha kellene.
Kezdőlap
