"Daisy! Daisy! Daisy! Daisy!"
14 000 ember skandálja a nevemet. Sikoltoznak, lökdösődnek.
-Még 5 perc!-szalad el mellette valaki. A stylist a hajamat igazgatja, a technikus pedig a fülhallgatómat ellenőrzi. Ha azt nem viselném semmit nem hallanék a tömegtől és késésbe lennék a szöveggel. A sminkes elém lép és még egyszer lepúderezi a homlokom és az orromat.
-Még 4 perc!-jelenti be valaki. Az asszisztensem váltja le a sminkest.
-Jó vagy csajszi. Csapj nagy hangzavart.-puszit ad az arcomra, amire szinte felsikkant a sminkes, de azért egy pillanatra magamhoz ölelem. Mihez is kezdenék nélküle.
-Készen állsz?
-Mindig.-villantom rá a mosolyomat. Bizsergés szalad végig a gerincemen. Izgatott vagyok. Imádom a nagy koncerteket.
-3 Perc!-hallucinálok vagy tényleg egyre kétségbeesett szegény hangja. A kezembe adják a vezeték nélküli mikrofont. Mindenki hátrébb lép tőlem és felsorakoznak a háttér táncosok. Ugrálok néhányat a magassarkú csizmámban. Mások ekkora sarokkal talán a nyakuk kitörését veszélyeztetnék, én pedig sportcipőben vagyok életveszélyes. Mély levegőt veszek és lassan kifújom a levegőt.
-2 perc!-Istenem. Bárcsak mehetnénk végre. Közelebb lépek a színpad széléhez. Nem kukucskálok. Nem szabad. Valaki kiszúrna és akkor idő előtt túlpörögne a közönség.
-1 Perc!-nem lehet botlás. Nem lehet egyetlen hamis hang sem, különben ízekre szednek.
-ÉS 10... 9... 8... 7... 6... 5... 4... 3... 2... ....-A fények lekapcsolnak. A tömeg megvadul. A vaksötétben kell megtalálnom a helyemet. Amint mindenki elfoglalja a helyét felkapcsolnak a fények. Nem grimaszolok. Nem ráncolom a homlokom. A fényekkel egyszerre kapcsolom be a mikrofont.
-Hello, Los Angeles!-búgot bele a mikrofonba édes hangon.
-Remélem már vártatok.-tinilányok sikolya zengi be a teret. Csókot dobok feléjük mielőtt a fények újra kialszanak. Magamban számolok. 5.. 4.. 3... 2... 1.... Zene indul, fények fel. Show Time baby.

2 és fél óra éneklés én táncolás után vonulunk le a színpadról. Többen fognak közre. Van aki a mikrofont veszi át tőlem, van aki a fülhallgatót, az asszisztensem pedig már egy kibontott ásványvízzel vár. Én megmentőm. Elkortyolgatom miközben az öltözőm felé sétálunk. Valaki nyitja előttem az ajtót. Amint belépek az asszisztensemmel már záródik is. Lerogyok a kanapéra azzal sem törődve, hogy szinte a nyakamig felcsúszik a ruhám ahogyan eldobom magam. Felnevetek.
-Segíts kérlek!-emelem az ég felé a lábaimat. Nevetve, rutinos mozdulatokkal szabadít meg a platformos, flitteres, csillogó, villogó csizmáimtól.
-Jó voltam?-kérdezem felkönyökölve megvonogatva a szemöldökeimet. Sértetten fagy le az arca.
-Jóóó? JóóÓóÓÓ? Kibaszott fantasztikus voltál.-túlartikulál, hogy nyomatékosabbak legyenek a szavai.
Néhány táncosom ront be az ajtón, akik egyben a barátnőim is. A jeges vödörhöz vonulnak és pezsgőt durrantanak. Végre. Igyunk.

Másnap reggel a magángépen egy szürke melegítőszettben próbálom kiheverni az előző estét. Most lesz egy hónap pihenő, így végre hónapok óta először aludhatok a saját lakásomban, a saját ágyamban Manhattan-ben. De lehet, hogy majd inkább lerepülök Floridába napozni egy kicsit. De először New York. Imádom New Yorkot.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egészen más a szobánk magányában álmodni arról, hogy egyszer híresek leszünk és ténylegesen is eljutni arra a szintre magabiztosságban, önbizalomban és akaratban, hogy kiálljunk mások elé és megmutassuk a tehetségünket. Szerencséd volt, mert az álmaid valóra váltak, de ez nem jelenti azt, hogy nem érzed minden nap a súlyát. Az életed gyökeresen megváltozott, valószínűleg az utcára sem tudsz úgy kimenni, mint régen, még a sikereid előtt. De persze sokan élvezik ezt a fajta figyelmet és vágynak rá, hogy ha egyszer valamilyen tehetséggel lettek megáldva, arról mindenki tudjon. Kevesen gondolnak bele, hogy akit a színpadon látunk, a színfalak mögött akár egy teljesen másik ember is lehet. Valaki, akinek vannak kétségei, akit elszomorítanak az igazságtalan, negatív hozzászólások, és aki a több órás show után valójában fáradtan rogy le az öltözőben.
Tetszett, hogy Hannah Montanához hasonlítottad a világod és volt is benne némi igazság, habár még kíváncsibbá tettél annak a részleteit illetően, hogy pontosan melyek azok a dolgok, amelyeket "leleplezhetnél" a nagy nyilvánosság előtt, és mikről lehetne lerántani a leplet pont úgy, mint Hannah azt a szőke parókát.
Fiatal vagy még, így sok minden van, amit nem tapasztaltál meg, és abban is biztos vagyok, hogy nem véletlenül mondják, hogy a szórakoztatóipar veszélyes is tud lenni. Apróbetűs szerződések, önkényes menedzserek, őrült rajongók... Remélhetőleg neked egyikben sem lesz részed!
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!