Bár tudtam örülni annak, hogy egész nyugis időszakot élek és Shane sem ront nekem minden kis vacakért, némiképp frusztrálónak éltem meg, hogy nincs már meg köztünk az a bizonyos légkör, ami romantikussá és meghitté tudta tenni az együtt töltött időt. Ismét csak tudatosítottam magamban, hogy mindennek ára van, ám én az a fajta ember(?) voltam, aki szerette úgy megkapni a dolgokat, ahogy kívánta. Aki átirattatta a receptet a szakáccsal az étteremben, mert saját íze szerint szeretne enni. Én szerettem mindent úgy megkapni, ahogy akartam, hozzá voltam szokva, hogy a világ úgy forog, ahogy én akarom, hogy a dolgok úgy történnek, ahogy akarom, elvégre nekem az jár. Ha én azt mondom, hogy a kék az zöld, akkor elvárom, hogy mások is zöldnek lássák. Ezt Josh és Harold már megtanulták. Hiányzott, hogy Shane már nem adja meg nekem, amit eddig. Nem is feltétlen a szexet hiányoltam, hanem, hogy már nem vagyok a szemében az a bizonyos idol, ami eddig. Se kedveskedés, se szeretgetés, se ajándékok, se simogatás, se semmi, amitől különlegesnek éreztem volna magam mellette. Ez így nem volt rendjén. Eddig olyan voltam a szemében, mint a lámáknak a Buddha szobrok, vagy az iszlámoknak a kába kő, most meg csak egy senki, aki fizet neki, ő meg átnéz rajtam, mint egy figyelmen kívül hagyható dilisen. Valamit tennem kellett, mert kezdett egyre jobban degradálóvá válni, hogy úgy kezel, mint a pincérek a műszakvezetőt. Valahogy el kellett érnem, hogy újra megkapjam a nekem járó "figyelmes gazdi-babusgatni való úri macska" viszonyt. A napokban neki álltam tanulmányozni a múltunkat, Shane személyiségét, feltérképezni azt, hogyan alakult ki köztünk az a viszony, amit az amnézia megszakított. Nem akartam én, hogy újra emlékezzen, mert akkor minden bizonnyal áthajt rajtam egy autóval, de szerettem volna felébreszteni benne azt az ösztönös érzést a velem való foglalkozásra, ami eddig is meg volt benne. Ehhez pedig be kellett vetnem minden emlékem, minden pszichológiai érzékem, mindent, amit az emberi kapcsolatokról tudtam. Feltett szándékom volt visszaszerezni azt a Shanet, aki olyan lelkesen törődött velem, mint a hívők a bálványaikkal, közben pedig azt is szerettem volna, ha továbbra is lelkesen támogat engem a céljaim eléréséhez vezető úton, mint eddig. Nem tartottam magam sem önzőnek, sem kényesnek, de ha már volt rá lehetőségem, hogy úgy alakítsam a dolgaim, hogy abból jól jöjjek ki, akkor miért ne? Isten is így tett.
A mai napot úgy terveztem lazára veszem, hogy el tudjam kezdeni a "Shane visszahódító akciót", így szerveztem magunknak egy kis kiruccanás egy Brooklyn-i bárba, ahol már egyszer találkoztunk, miután az első amnéziája megtörtént. A tanulmányaim azt mutatták ki, hogy itt történt elsőnek valami, ami miatt Shane rám cuppant és megkezdődött a mi kis gazdi-cica viszonyunk. Evidens volt, hogy ide jöjjünk el. Emlékeimben még élt, hogy egy Supermanes pólóvolt rajtam, de mivel jó idő volt, egy rövid farmernadrággal vettem fel, mellé egy nyári sportcipővel. Nem gondoltam, hogy majd a póló miatt cuppan rám és kezd el idolként bánni velem, de ez is rásegíthet. Nem közöltem Shannel az ittlétünk valódi okát, neki azt mondtam azért jövünk ide, hogy megfigyeljük és likvidáljuk egy ügyvédnő fiatal férjét, aki itt szokta mulatni az időt, közben fiatal lányokkal hetyerészik. Elvileg a mai napon is itt fogja mulatni az időt, mi pedig majd lecsapunk rá ha elhagyja a bárt. Persze ez csak kamu duma volt, de valamivel ki kellett magyaráznom és ez talán még hihető is volt, a valódi cél viszont az, hogy rekonstruáljuk a múltat. Mint mikor a sorozatgyilkosok oda járnak dugni, ahol már megöltek valakit. Átléptük a bár küszöbét, szétnéztem. Mint mindig, kellemes retro dalok szóltak a hangszórókból, melyek még mindig kedvemre valók voltak, ugyanakkor már a komolyzenét is előszeretettel hallgattam. Elfoglaltuk az egyik ablakhoz közeli asztalt, majd a pincérnőt magamhoz intettem és kértem egy vodka martinit, rázva, nem keverve, hagytam, hogy Shane is rendeljen, aztán kértem még egy kávét is a koktélom mellé, de mondtam a hölgynek, hogy azt rá ér percekkel később is kihozni, mert úgysem innám meg azonnal. Kényelmesen eldőltem a széken és mélyet, jólesőt sóhajtottam. -Na mit szól Natecy? Jó kis hely, mi?-Vigyorogtam, hiszen nekem tetszett a légkör, a hangulat, a kinézet és jók voltak az italok minősége is. Nameg persze az emlékek. Volt itt egy-kettő, de mégis a Shanehez kötődő volt a legfontosabb emlékem.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Nem duzzogtam, nem azért váltam csendesebbé, bár alapvetően sem beszéltünk sokat, maximum, mikor "küldetésen" voltunk. A besúgó ötlettel kicsivel később fel is hagytam, minek után a pánikolást követően érthető módon rá gyanakodtak, mivel, hogy kiderült, anno is voltak már hasonló húzásai. Igaz, teljesen más arcot kötöttek hozzá és az esethez, így lényegében továbbra is védve volt. Szerencsére ilyen nagyobb hangvételű munkákba nem avatott be, nem is lettem volna hajlandó belefolyni, csupán az eddigi üzletei visszaszerzésében koszoltam össze a kezem, de abban egyet is értettem vele, hogy ami az enyém, az az enyém, és kész, pont. Nem mondhatnám, hogy sikerült túlzottan kiismernem, pedig már lassan két hónapja dolgoztam neki. De az elmúlt néhány napban furcsábban viselkedett. Mintha egy leheletnyit idegesebb lett volna, még is több időt töltött a csendes töprengéssel. Az bizonyos, hogy megint valami őrültségen töri a fejét, viszont nekem nincs kedvem böllért játszani, szóval szépen hagyjon is kibelőle. Azt mondta ma estére csak egy "lazább" megfigyelős, elrablós estét szánt programnak, aztán ahogy esik, úgy puffan. Gondolok itt arra, hogy, ha nem jön el a célszemély, max próbálkozunk később. Igazából nem is volt ellenemre - bár azt gondolom édes mindegy milyen véleménnyel vagyok ezen dolgokról -, mert szeretek inni is, meg nézelődni is, pláne, ha a látvány adja magát. Mármint... én tényleg abban a hitben voltam, hogy ez a mai is ilyen akciós dús, de azért nulla hullával végződő nap lesz. Mivel ilyen helyekre nem szokás komolyabb testőrökkel járni, így nem akartam azzal kitűnni a tömegből, hogy full öltönyben ott ácsorgok mellette, fekete napszemcsiben, mert az elég feltűnő lett volna. Így maradt egy barnás-bézs színű vászon nadrág, egy fekete rövidujjú, egy óra, és egy barnás bakancs. Az, hogy nem öltönyt húztam, nem volt szokatlan, sőt, a jó idő beköszöntével manapság egyre gyakoribbá vált, hogy ing helyett is pólót veszek a zakó alá. Ami viszont őt illeti... Nem hiszem, hogy napokon keresztül ezt a többihez képest igen visszafogott küldetést tervezte, se benne lévő megjelenésünk, viszont kisebb sokkot okozott az eddigi stílusához képest, mikor egy superman-es pólóban (amit még mindig imádok rajta xD ) és egy rövidnaciban huppant be mellém a kocsiba. A küldetések alatt általában visel az ing ujja alatt valami fegyvert, kést, de most... még abban sem voltam biztos, hogy boxer van e alatta. Nem sokszor voltunk külön, így nagyon nem is jártam a városban, de szép lassan, fokozatosan egyre inkább feltalálom magam benne. A lényeg, hogy nem volt ismerős a hely, pedig a zenei ízlésről bizonyosan tudnám, hogy jártam e itt, ha csak egy lépést is téve a bejárat után. Viszont ahhoz képest nyugalmas volt, és úgy tűnt, egyenlőre így is marad. Ez már csak amiatt is jó, mert könnyebb lesz szemmel tartani a célszemélyt, már amennyiben valóban eljön. Igaz, elkapni már nem lesz olyan egyszerű így, de annyi baj legyen. Majd odakint max lerendezzük, mintha balhé volna. Belépve jobbára őt követtem, majd ültem le mellé, miközben figyeltem a bent lévőket. Gyanús személyt nem láttam, csak egy-két hátulról is megnézni való formás hátsót, lábat. Ami az italt illeti, munka közben nem szívesen iszom, de ha már így alakult gondoltam kipróbálok valami újat, szóval a Spirytus nevű lengyel vodkára szavaztam. A vodkát amúgy is szeretem. - Ha te mondod... - válaszolom egykedvűen, mert a múltkori után már nem húznék vele ujjat. Az őrültje még tényleg képes lenne álmomban megölni, pusztán a véleményem miatt. Aztán egyik szemöldököm felvonva nézek rá, mikor kihozzák az italokat. - Ugye tudod, hogy a pia és kávé kombó nincs túl jó hatással a szívedre...? - kérdem, miközben megfogom a saját poharam. Aztán koccintással vagy anélkül, de bele is iszom. Ami lejön az italból egy korty után, hogy legközelebb kisebbre kell vennem azt a mennyiséget, amit én egy korty alatt értek, illetve ami még bizonyos, hogy ezt így a mai estére is bőven elég lesz beosztani, mert mennyiségre talán nem sok, de a minőségre, nos... szerintem két pohár után nem csak, hogy a nevem nem fogom tudni megmondani, de be is kómálok. Cigiről le is mondok az első korty után, mert a végén még spontán öngyulladást kapok... De azért még is férfiból vagyok na, szóval max egy grimaszt vágok, és szusszanok egy halkat. Aztán lassan ránézek. - Még mindig nem értem miért nem öltönybe jöttél... Ebben a pólóban úgy festesz a fiatalok közt, mint egy szándékosan figyelmet magára felhívó pedomedve. Csak vékony kiadásban... - jegyzem meg felé, és most moroghat nekem, meg fenyegetőzhet, de ha miatta lebukunk, az nem az én hibám lesz. Még az a szerencséje, hogy legalább a haját nem nyalta hátra.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Koccintottunk, aztán én is meghúztam a magamét, bár láthatóan engem kevésbé viselt meg a korty, mint őt, pedig én a gyümölcslékhez és a tini üdítőkhöz voltam szokva. Igazából elég sok féle italt ittam minden gond nélkül, ami valószínűleg valami adottság lehetett. -Örülök, hogy vigyáz az épségemre, Dr. Natecy, de az én egészségem már rég fél lábbal a koporsóban van.-Mosolyogtam, majd a ruhámra tett megjegyzésén szintén jót vigyorogtam. A megjegyzése kísértetiesen hasonlított egykori megjegyzésére.-Tudod mindennek meg van a maga oka. Ezen a helyen találkoztam elsőnek egy számomra nagyon fontos emberrel és akkor ez a póló volt rajtam. Azóta, ha eljövök ide, ebben a pólóban jövök.-Mondtam, ám elég homályosan fogalmaztam. Nem akartam semmit nyíltan kimondani, inkább csak egy rejtelmes fogalmazást tettem. Szétnéztem, szerencsére teljesen nyugodt volt minden. -Szeretem ezt a helyet, vannak emlékek, amik néha idekötnek. Ahogy a munka is. Volt már itt pár akcióm.-Mosolyogtam és ez még csak nem is hazugság. Valóban volt már itt egy-két akcióm és hát a vele kapcsolatos emlékek is ide kötöttek. A koktélomra pillantottam, majd Shane felé. -Tudod nem vagyok ám olyan kegyetlen, mint, amilyennek tarthatsz, vagy tartanak. Én nem csak ölni szoktam, vagy mérgezéseket elszabadítani, meg mit tudom én, robbantgatni, fejeket szétverni, hanem felemelni is. Embereket felemelni. Voltak már páran, akik nagy lehetőséget kaptak tőlem, de nem mindenki élt vele. Voltak, akik hátba szúrtak. A legutóbb elárult pár emberem és megölték a legjobb barátomat, agyonlőtték és engem is meg akartak ölni. Majdnem sikerült is. De ééénnn túlélő típus vagyok. Olyan vagyok, mint Godzilla. Szinte elpusztíthatatlan.-Mosolyogtam.-Ha tudnád hányszor voltam a halál kapujában, hogy hányszor dörzsölte már a Kaszás a tenyerét, hogy na most... de aztán mégse. Sokan kaptak tőlem nagy lehetőséget, sok pénzt, karriert, de ellenem szegültek. Egyesek. Voltak, akik kitartottak mellettem, ők jól jártak. De... volt egy férfi, aki miatt elég sok mindent be tudtam áldozni. Egyszer még egy akciót is megszakítottam a kedvéért. Futni hagytam az áldozatot, mert Ő fontosabb volt nekem. Nem vagyok én szörny, Nate. Lehet tömeggyilkos vagyok, de nekem is van szívem, még ha nem is túl nagy. Vannak emberek, akik előnyt élveznek mondjuk egy emberrablással szemben. Ez furcsa lehet pont az én számból, de így van.-Mondtam őszintén. Igaz, szinte csak Shane volt ilyen szerencsés, de még rajta kívül is volt egy-két ember, akik életem során előre lettek helyezve. De ilyenből nagyon kevés volt, mert nekem a küldetésem volt az első. Mégis... voltak, akik elérték ezt nálam, de jóformán csak Shane volt az, akinek annyi minden engedtem, aki miatt annyi mindent a háttérbe szorítottam. Néha nem is tudtam miért. -Én jó ember vagyok és vannak, akik ezt igazolni is tudják és talán még élnek. Az életben minden áldozatokkal jár. Gondolj csak bele a kannibálok életébe. Ahhoz, hogy túléljenek, hogy ne halljanak éhen meg kell enniük egy embertársukat. Ha ezt nem teszik meg, meghalnak. Akkor ők most rossz emberek, mert megeszik egymást? Nem. Nem azok, hisz az éhhaláltól mentik meg magukat, az életük a tét, de mások életének árán. Ezért nem ítélhetjük el őket. Ahogy engem sem. Talán egyszer majd te is megértesz és ha visszagondolsz majd a beszélgetéseinkre, te is belátod majd, hogy megérte, amit tettünk. És magadra is büszke leszel majd, hogy az oldalamon küzdhettél. Ki tudja, talán egyszer majd érted is sok áldozatot fogok meghozni.-Mosolyodtam el.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Amennyi ellenséget szerzett, biztos így is van, de ezt nem teszem hozzá. Nem azért, mert szemtelenségnek tűnhet, hanem, mert ezt biztosan ő is tudja. Még csak egy kortyot tudott le tán, és igazán el sem merültünk a bár hangulatában, de már is, mintha mérföldekkel jobb kedve volna. A miértjére lettem volna igazán kíváncsi. Zenét otthon is tud hallgatni, a munka nem túl szórakoztató, ami meg a társaságot illeti, lehet a másik két marhával jobban ki jön, mint velem. Én viszont nagyobb védelmet nyújtok. Válaszára a póló témában egyből összevonom szemöldökeim, mert némi összefüggést érzek a munka és a magánéletbeli dolgok közt nála. Azt sem tudtam, hogy vannak fontos emberek az életében, nem, hogy még emlékek is fűződnek hozzá, amiket ilyen szinten megtart. El is nézek a pult felé, de nem látom a célpontot. Lehet az ügyvédnő ez a "fontos ember"? És eddig hol volt? Miért nem keresi a társaságát, ahelyett, hogy velünk tölti az idejét? Aztán kicsit tovább gondolom az elméletet. A megjegyzésem enyhén sértő volt, még is jót mosolygot rajta, ergo nem volt ellenére, tehát lehet, hogy más is megjegyezte. Lehet valami fiatal valakije volt... Nem nézném ki belőle, hogy pedofil, bár aztán fene tudja. Eddig a nők iránt is csupán némi gyűlöletet láttam tőle. Kérdések tömkelege ugrálta körbe a fejem, de rá nem kérdeztem semmire. - Ha ennyire ismerős vagy itt, pláne, ennyire figyelemfelkeltő ruhában, akkor talán még sem volt olyan jó ötlet idejönnünk, nem? - érdeklődtem munkaügyben, mert ez így már viszont több, mint veszélyes. Ahogy viszont elhallgattam a magáról alkotott véleményét - amit, ha nem ismerném személyesen sem hinném el - szép lassan megkaptam a válaszokat fel nem tett kérdéseimre. Azok a bizonyos fontos emberek egykor valóban léteznek, amíg vagy ő vagy valaki más ki nem nyírta őket. "Szinte elpusztíthatatlan", létezik egyáltalán ilyen szó? Szavaiban erősen kételkedve hallgattam, bár itt-ott valóban sajnálatra méltó sorsa volt, de gyanítom nem véletlenül árulták el az emberei. Éreztem, hogy közeledünk ahhoz a bizonyos "fontos emberhez", de nagy meglepetésemre férfit mondott, nem nőt. A szerelmi csalódás már ok lehet rá, hogy utálja a nőket, de így újabb kérdések merültek fel bennem. - El se hinnéd mennyire. - jelentem ki, kételkedő tekintettel. Szóval valaki csak változásra, vagy korlátozásra bírta. Egy férfi. Aztán eltűnt vagy megölték, és most megint elszabadult. Ki kéne deríteni mi történhetett vele, mert ha csak felszívódott, és esetleg vissza lehetne hozni, akkor megint helyre állhatna a rend, és talán ő sem... gyilkolna őrültek módjára. - Talán... - ismétlem el őt, majd megint elsandítok a pult felé, aztán vissza rá, de el bökök kezemmel arra. - Ő is itt lesz? Aki miatt felvetted a pólót? - kíváncsiskodom, mert ha igen, akkor akár ide is hívhatjuk és esetleg valahogy rá vehetném, hogy csinálják ugyanazt, mint eddig, hogy nyugalom és béke legyen, megint. A hasonlatára azonban újfent összevonom szemöldökeim. - Ha a városi kannibálokra gondolsz... feltalálták a hamburgert, sőt a steaket. Ha pedig a törzsi kannibálokra, ott rendszerint vagy az ellenségeiket ették meg, általában rituáléból és "büntetésből", semmint jó szándékból, vagy az elhunytakat, gondolom... szintén rituális célból. Meg.. praktikusságból... De gondolom te is hallottál a nevető halál nevű betegségről. - magyarázom, és tekintve milyen súlyos és bizarr dologról van szó, szerintem legalább egyszer már biztos hallott róla. Míg ő lelki könnyedséggel beszélt arról, hogy majd én is becsatlakozom mellé az eszetlen mészárlásba és majd még örülni is fogok neki, én csak fejem csóváltam. - Nem. Soha. Megbeszéltük a feltételeket. A te elképzelésedbe pedig nem fér meg a dolog, így vagy kinyírsz a végén, vagy lelépek, mielőtt észbekapnál. - magyarázom, mert ezeket látom reális opciónak. Persze megölhetne most is, de azzal se menne többre. Lehúzom közben az utolsó kemény kortyot, de közben ahogy hallgatom, elnevetem magam a végén, ahogy leteszem a poharat az asztalra. - Szerintem ez még egy párhuzamos dimenzióban sem fordulna elő... Hiszen még csak nem is kedveljük egymást, ami tekintve, hogy neked dolgozom nem is baj. - vonok vállat az üres poharat birizgálva. Szinte érzem, ahogy néha fordul velem együtt a világ, bár ez külsőre nem látszik. Jól bírom az italokat, de ezt most én is megéreztem. Bízom benne, hogy a mai nap nem jön erre a célpont, mert nem biztos, hogy sikeresen véghez vinnénk a célt. Az viszont tény, hogy a némaságra ítéltetett időszakom a mai este véget ér, ahogy az is, amiként eddig viselkedtem vele, mint "egyszerű alkalmazott". Már ha idő közben helyre nem tett. Rámosolyogtam, ha csak az előzőkre nem reagált nagyon rosszul. - Viszont legalább már választ kaptam rá, hogy kinek a ruháit passzoltad le nekem... - paskoltam meg a combját somolyogva, mert most bizony lebukott a kis hamis. És azért én is megéreztem, hogy ez a 96%-os vodka is rendesen pofán verte a józanságom.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
-Ezt úgy kérded, mintha valaha is lett volna rossz ötletem.-Mondtam némi rosszallással a hangomban, hiszen minden szavamat szentírásnak szoktam venni. Igaz, utólag néha felismerem a hülyeségeim, de csak utólag. Addig minden tökéletesnek szokott tűnni. Itt viszont ez nem fog előfordulni, hiszen-bár ő ezt nem tudja-semmi féle akció miatt nem jöttünk, csak egy fedő sztori volt. Kérdésére elmosolyodtam, bár magam sem tudom miért. Talán csak a helyzeten, ami kialakult. Olyan volt, mint valami romantikus vígjáték, mint valami szitkom. Jót szórakoztam rajta. -Lehet, hogy ő is eljön, meg szokott itt jelenni, de változó, hogy mikor. Akkor én is csak véletlenül találkoztam vele. A kannibalizmusról alkotott véleményen csak legyintettem. -Ugyan már, te sem gondolhattad komolyan, hogy jó szándékot sejtek az emberevés mögött. Csak azt mondom, hogy a kannibálokat sem vethetjük meg, mert embert esznek, ahogy engem sem, amiért megölök pár embert az utópia kedvéért. Csupán erre céloztam vele.-Mosolyogtam.-Amúgy igen, hallottam. Az agyzabálók. De nyugodj meg, én nem vagyok kannibál, sem vámpír, maximum energiavámpír. Nem eszek meg senkiből semmit, én a békacomb, a ratatouille, a hagymaleves és a Cassoulet híve vagyok. De most, hogy így beszélünk ezekről, kéne valamikor enni egy kis borjú ragut és Soccát.-Mondtam némiképp megéhezve a friss francia ételekre. Néha elég csak rá gondolni és beszélni róla, hogy az ember megkívánja. Míg én az ételekről fantáziáltam és a jövőképet vázoltam fel, ő "tiltakozni kezdett". Meglepett, főleg az ért kellemetlenül, mikor azt mondta nem is kedveljük egymást. Ezt lenyeltem, hisz én kedveltem és reményeim szerint hamarosan ő is újra kedvelni fog, mint régen. Csak idő kérdése és minden beáll a megfelelő forgásirányba, Valami egészen furcsa lett rajta a pohár kiürülése után. Csak nem berúgott? Elég vigyori lett. Mit ért azalatt, hogy rájött kinek a ruháit kapta meg? Nem is érdekes. Furcsa volt, hogy egyik pillanatról a másikra már a combomat paskolgatta. Nem lehet igaz, hogy egy pohár után így becsípett, ez nem rá vallana. Mégis mit ivott ez az ürge? Összevontam szemöldököm, majd én is megittam a magamét. Még most kéne cselekedni, tehát kértem a kávém mellé még egy kávét, amit neki szántam, továbbá kiugrottam az utcában lévő kisboltba és hoztam neki sós apró süteményt, magamnak pedig csokis kekszet. Azt mondják ezek jó kis praktikák a pia ellen. Nem volt sok bajom a becsiccsentett Shannel sem, de valahogy jobban tudnék örülni, ha kicsit józanabb lenne. -Na és mi a megfejtés, Natecy? Kinek a ruciját kaptad meg?-Kérdeztem, ha már témánál voltunk.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Csak az volt és lesz. De ezt nem kötöm az orrára, mert a végén megint én leszek a rossz. Azt viszont így számításba kell vennünk, hogyha megismerik ebben a pólóban - ami tekintve a mai felhozatalt, nem volna nehéz - még idő előtt ránk küldik a rendőrséget. Aztán vagy sikerül meglépnünk vagy nem. De nekem ezt is ki kell, hogy fizesse. Ami viszont különösen érdekelt az a bizonyos "fontos" ember. Tehát él. Ha a küldetés ma nem is jönne össze, talán az illető megjelenik. Nem voltam még itt, és szerintem ő sem jön minden nap, így biztosan van valami fogalma arról, mikor szokott megjönni. Már csak azt kéne tudnom, miről ismerhető fel. Mondjuk... valahogy nem okozna meglepetést, ha a másik meg Batman-es pólóban lépne be az ajtón. Talán ennyi idő alatt ki ismerte már, hogy ezúttal ne legyen véletlen a dolog. Bááár... az kicsit eltöprengtet, hogyha ennyire fontos a számára és minden bizonnyal személyesen is jól ismerik egymást, miért kell a véletlenre bízni. Nem tudja hol lakik? Vagy mikor végez a munkával? - De igen. Pontosan ezért vethetjük meg őket, mert ott is ehettek volna állatokat, növényeket, bármi mást, de ők nem. A rítus fontos volt számukra. Önzőség és gonoszság lapult meg a háttérben, hogy megalázzák azokat, akiket elfogyasztanak. Ami meg a hozzátartozójukat illette, az sem hiszem, hogy épelméjűségből tették. Itt nem csak párról van szó. De a milyenségről is... - pillantottam rá, de úgy érzem veszett ügy, hiszen egyikünk sem fog egyetérteni a másikkal. Békacomb. Hát ez elképesztően undorító. Az erős ital csak a fejembe szállt - annak ellenére, hogy jól bírom a piát, és nem is szokásom megvetni -, ami érezhetően kihatott a társaságomra is. Lehet valami könnyedebbel kellett volna kezdeni. - Most miért lettél hirtelen ilyen komoly? - vontam fel egyik szemöldököm kérdőre vonva, hiszen az előbb még olyan jó kedve volt, amilyen most nekem van. Lehet ez valami kis láthatatlan lény, ami ide oda ugrál az emberek vállára, és éppen akin ül, az lesz tőle jó kedvű. - Talán neked is kellene kérni egy ilyet. - böktem az üres pohárra elmosolyodva. - Bár amilyen kis sovány vagy, lehet, hogy elsőre fejre állnál tőle... - nevetem el magam, ahogy lelki szemeim előtt megelevenedik a pillanat. Azt hittem azt is rendel magának, de nagy meglepetésemre kávéval tért vissza a hölgy. Nekem...? Nem is vagyok álmos. Aztán ő is fogta magát és lelépett, bár azt hirtelen nem tudtam hova. - Hé...! - szóltam utána, majd morcosan szám húzva vissza is süllyedtem helyemre. Remek, akkor most csinálhatok mindent egyedül. Végig dörgöltem arcom, aztán amíg ő távol volt, addig én flörtöltem a pincérnővel jobb dolgom híján. Szerencsére nem örökre ment el szó nélkül, csak bevásárolt, amit megint csak nem tudtam hová tenni, de...oké. - Azé, aki annyira fontos volt neked... - pillantottam rá a kérdést követően. - Egyértelmű... Vagy esetleg azét, aki a legjobb barátod volt, de fejbe lőtték... De eltaláltam, nem? Jár érte a süti, hah? - mosolyodtam el, miközben felvettem a csomagból egy sós sütit és felé fordítva a fejem bekaptam. Ami fura, bár lehet szimpla véletlen, hogy még méretre is jó a legtöbbje, bár öltönyt én csak munkához hordok, szóval kell majd még hozzá pár farmer és póló.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
-Ha sokat vigyorog az ember, még az arcára fagy és úgy jár, mint a Trickster.-Nevettem. Hamarosan jött a kávé, amit kértem, a magamét megittam, aztán elmentem bevásárolni is, de hamar vissza is értem a nasival, amit neki vettem. A téma azért folytatódott, immáron a neki adott ruhák titkán tanakodtunk. Sokat nem tévedett, valóban "Azé, aki annyira fontos volt neked". Ebbe bele trafált, bár még nem tudhatta, hogy önön magáról beszél. A süteményes tálca felé intettem, hogy vegyen belőle nyugodtan, elvégre az övé, közben az ajtón besétált egy Batman logós pólót viselő, nálam valamivel fiatalabb férfi. A belépő alak felé fordultam, aki valahonnan ismerős volt nekem. Talán én is neki, de lehet csak a pólóm vonta magára a figyelmét egy rövid időre. -Nem lőttél igazán mellé. Volt igazság abban, amit mondtál.-Tértem vissza a témára, amit megkezdtünk.-Sokat veszítettem már, de mindig ugyanannyit nyertem is. Érdekes mérlege van az életnek. Mintha mindkét oldalon lenne egy-egy eper turmix. Valaki elvesz egyet, hogy megigya, de rak a helyére egy banánosat, hogy mégis csak megmaradjon az egyensúly.-Mosolyogtam.-Furcsa dolog az élet és a mérleg elv, de nem lehet rá sok panaszom, mert eddig működőképesnek ítéltem. Ad és elvesz, elvesz, majd megint ad és általában tudok örülni mindennek, mégha vannak is rosszabb állapotok az életben, amikor agyon tudnék verni valakit.-Mosolyogtam. Szemeim lassan a pincérnőre terelődtek, aki italt hozott nekem. Egy Sour Cherry Gin Slings-et. Meglepetten pislogtam. -Ezt az úr küldi önnek.-Mutatott a Batman pólós férfi felé. A pasas irányába néztem, aki mosolyogva intett nekem. -Khm... köszönöm.-Mondtam a nőnek és elvettem a koktélt. Vissza intettem a pasasnak, akiről nem igen tudtam ki az. Lehet valami kocka.-Akkor én pedig küldök neki Passion fruit martini koktélt. És köszönöm.-Mosolyogtam, majd hol Shane felé, hol a másik pasas felé néztem és próbáltam kitalálni melyik Reality műsort forgathatják velünk, hogy egy ilyen helyzetbe kerültem. Mutató ujjam magam elé emelve néztem Shane felé, mikor a pincérnő távozott. -Még véletlen sem! Köztem és közte soha nem volt semmi. Csak látásból ismerjük egymást.-Mondtam, bár lehet csak én nem emlékszem rá. Lehet nem nyertem vissza minden emlékemet, amit anno elvesztettem? Az ciki lenne.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Hát az biztos, hogy vele én se cserélnék, de ki tudja milyen nyomós indokból történt vele az, ami. Lehet rászolgált, de mentális egészségtelenségüket tekintve, lehet önmagával tette. - Kár érte, pedig biztos helyes volt azzal a vörös hajával... - vonok vállat sóhajtva. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nekem bejött volna, csupán azt, hogy nem tűnik olyan alkatnak, akinek ne lettek volna szép vonásai. Bár tény, annyira eltorzult, hogy nehéz volna bármit is biztosra mondani. - A lány viszont szép volt. - teszem hozzá, visszaemlékezve a körútjukra. Persze ő is csak addig volt vonzó, amíg meg nem láttam a gyilkos fogsorát. Elbaszott egy banda az is... Ekkor tájt tévedett be a fószer a különös emblémával a pólóján. Alapból is gyanakodtam rá, ám mikor még akcióba is lépett a maga elég különös módján, szinte biztosra vettem, hogy ő az, csak... beszari ide jönni. Mondjuk, ha a ruha méretet nézzük, valamivel vékonyabb voltam de az nem lepett meg, hogy fiatalabb nála. Azért csak-csak van benne egy hajlam, elvégre őrült. Nem az volt a fura, hogy italt küldött neki, hanem, hogy látta, hogy társasága van - én meg akárkije is lehetek - és italt küldött neki, miközben az ő hátsója a bár székre tapadt. Ha ilyen fontosak egymásnak, biztosan tudja, hogy közünk sincs egymáshoz, ha nem, akkor viszont puszta faragatlanság volt tőle. Még is fosik ide jönni, és feltételezem nem tőle fél. Azért ez elég vicces. Ha én szeretek valakit - akiről tudom, hogy viszont szeret annyira, hogy nem kezd mással - akkor nem méterekről kacsingatok felé. Most azt várja, hogy ő menjen oda, vagy azt, hogy én menjek el...? Egy darabig a fickót fürkészem, majd elpillantok a főnököm felé. - Jaa, hát ez teljesen hihető sztori... Nem értem minek tagadod, ha előbb még olyan lelkesen beszéltél róla. Miért nem mész oda hozzá flörtölni? Lehet azt hiszi valami vérengző állat vagyok, aki fogságban tart és fosik idejönni. Utóbbiba biztos vagyok, elég rá nézni. - bökök fejemmel a fickó felé, majd a kávém kicserélve az ő martinijára meg is húzom. - Menj csak nyugodtan, én addig őrködöm, úgy is ez a dolgom... figyelem mikor lép színre a fickó, akire várunk. - noszogatom tovább, mert nem értem hirtelen mi baja lett. Előttem aztán nem kell szégyenlősködnie. - Eredj már... Ha úgy oda vagy érte, mint ahogy mondtad, ráadásul sose tudhatod mikor látod legközelebb, ne hagyd ki a lehetőséget. Menj oda, borulj a nyakába, aztán a nagy találkozást emlékezetessé téve tudod... menjetek a mosdóba... öröm könnyeket hullajtani. - vigyorodom el, mert nyilván nem az öröm sírásról beszélek, csak megpróbáltam finoman megfogalmazni miféléket tudnának ott művelni kettesben. - Lehet, ha megtörténik, nem csak a szüzességeteket vesztitek el végre, de onnantól kicsit gyakrabban találkoztok... - nevetem el magam finoman, és ha a koktél még mindig nálam, le is húzom a maradékot. Hát ennek azért jobb íze volt, mint a másiknak, de legalább nem vág fejbe annyira. Mondjuk már mindegy...
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Miközben Rowant és Jenirist dicsérgeti morcosan néztem rá, majd sértődékenyen meg is jegyeztem. -Hé! Itt vagyok! Én vagyok a főnököd, neked engem kéne dicsérned, nem a konkurenciát!-Morgolódtam és ujjaimmal az asztalon koporásztam, ám lassan megjelent Batman és megtörtént az italcsere is. Hiába mentegetőztem, Shane már fejébe vett valamit és nem is tudtam meggyőzni arról, hogy hülyeség, amit gondol, hogy ostobaságokat gondol, de ő valamiért teljesen abban a hitben volt, hogy az a pasas az én nagy szerelmem. De teljesen nem mondott hülyeségeket, volt benne igazság. "valami vérengző állat vagyok, aki fogságban tart". Ez a gondolata már közel állt a valósághoz. Azaz a nem is olyan rég múltban talán még valamelyest igaz is lehetett. Átadtam neki a koktélom, igya csak, már úgyis mindegy neki. Ölbe tettem kezeim, hisz ha tudná mennyire nem vagyok már szűz és hogy mi annak idején mennyit dugtunk... a kis tudatlan. De már csak a poén kedvéért is oda mentem hozzá, kíváncsi voltam ki lehet és mit akar tőlem. Felkeltem a helyemről és átballagtam hozzá. -Szia. Minek köszönhetem a koktélomat?-Kérdeztem mellé állva és a pultnak dőltem. A fickó felém fordult. -Csak egy gesztus.-Mosolygott. -És mi indokolja a gesztust? A pasas ismét elmosolyodott. -A régi idők, amiket együtt töltöttünk. Elvégre még is csak öt évig dolgozunk együtt a S.I.O.W.-nál. Azt hittem lehidalok. A hol? Ki ez a pasas és kinek gondol engem? Hol vannak a kamerák? -A hol?-Kérdeztem vissza. -Együtt dolgoztunk a Wales-i titkosszolgálatnál. Nyugi. Itt biztonságosan beszélünk róla, nem fog érdekelni senkit, erre nem járnak a C.I.A.-tól. Nagyot néztem, hiszen ezekről csak tudnék. Az életben nem dolgoztam még a titkosszolgálatnak, nem, hogy Walesben. Ez a pasas őrült. -Bocs, cimbora, de soha Wales környékén sem jártam.-Mosolyogtam.-Összekeversz valakivel. De kösz az italt. Jól esett a figyelmességed, ha már másoktól nem kapom meg. -Ugyan már, Robert. Csak emlékszek rád, öt évig dolgoztunk együtt. Most miért játszod a hülyét? Tudom, kiléptél, magad mögött akarod hagyni az addigi életedet, de azért előttem ne játszd meg magad. Na mindegy. Csak azért jöttem, hogy figyelmeztesselek, hogy Rachel itt van a városban. Szerintem nézz mindig jól körbe, mert lehet rád vadászik. -Mi? Ki? Mi? Ki az a Rachel? És ki vagy te egyáltalán?! A pasas mérgesen, indulatosan az arcomba öntötte a martinit, amit kértem neki, amitől ugrottam egyet. Hamarosan el is hagyta a bárt, majd kintről gépfegyver ropogás hallatszott, a Batman pedig lyukas mellkassal zuhant vissza az összetört ablakon át a bárba. Autó bőgés hallatszott, majd egy vélhetően terepjáró szerű autó hangjának távozása. Nagyot néztem, még mindig martini illatú arccal léptem előre párat. Alig akartam hinni a szememnek. Mégis mibe keveredtem negyed óra leforgása alatt? Pedig csak egy kis kikapcsolódást szerettem volna és Shanet kicsit közelebb érezni magamhoz, erre mintha valami kémsztoriba csöppentem volna.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Értetlenül néztem rá, és nem csak a féltékenységi kirohanásán, hanem, hogy konkurenciaként tekint a haverjára. Szóra nyitottam ajkaim, de végül nem szóltam semmit. Nem láttam értelmét, mert a végén még tényleg én leszek a rossz, hol ott, ő akarja romba dönteni a gazdaságot. Aztán megjelent a nagy Ő, és mégsem repült rá. Komolyan nem értem a mai embereket. Ha leakarja csapni a kezemről - ami fura is volna, hisz nem vagyunk együtt - akkor ne csak ahhoz legyen pofája, hogy italt küld neki, hanem jöjjön ide. A gyávákat senki nem szereti. Szerencsére őt sokat nem kell unszolgatni, én pedig eleinte kíváncsian figyelem a dolgot. Hát az összeborulás embered, ahogy a segre pacsi is, sőt mi több, láthatóan zavarba érzi magát Superman, de talán a kezdeti pillanatok hevében, meg biztos érzi, hogy figyelem. Mókás volt figyelni a szituációt, de lehet nekem is kellemetlen lenne, ha figyelne. Vagy nem. De nem is vagyunk egyformák. Szemeim forgatom, mert hamar elunom magam, ezért végül én is felkelek, hogy a munka mellett azért társaság után nézzek. Még magam is meglepem, hogy felkeltemben kis híján feldöntöm az asztalt, de szerencsére csak az összegyűlt poharak koccannak össze kicsit. El is sandítok a főnök felé, de úgy látom jól el van a két "szuperhős", legalább is míg néztem őket úgy tűnt meg vannak. Én viszont idejét éreztem meglátogatni a mosdót, még mielőtt bárkit is az ölembe húznék, szóval el kullogtam a férfi mosdóig. Igaz odabent is akadt társaság, így kicsivel később léptem csak ki, lemaradva a műsor csattanójáról, amikor is látványosan megszakad köztük a kapcsolat, de azt még pont elkaptam a nadrágom igazgatva, kifele jövet, hogy a fickó lelép. Na szép... De én mondtam, hogy lépjen a tettek mezejére. Fejem csóválva figyeltem hol az ajtó felé, hol vissza Liam-re. Azt gondoltam utána megy, ha már olyan fontos neki, de csak pillogott leöntött képpel. A fegyverek hangjára kaptam oda én is a fejem, bár a túlzott alkoholfogyasztástól valamivel lassabb volt a reakció időm, így némi fázis késéssel vettem tudomásul, hogy a főni újabb barátja szagolhatja alulról az ibolyát. Háát... ez biztos valami átokszerűség, ami miatt jobb, ha senki sem kerül hozzá túl közel. Lassan odasétáltam mellé, miközben az egyre nagyobb vértócsát hagyó hullát figyeltem. - Na? Hogy ment? Cseréltetek számot?
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Az érkező Shanere, majd a hullára, majd megint Shane felé pillantottam. -Nem.-Nevettem fel, majd belé karoltam és letettem némi pénzt a pultra, ami fedezte a fogyasztásunkat, aztán, ha nem tett ellene belé karolva hagytuk el a bárt. -Képzeld, most derült ki, hogy titkon egy Wales-i titkosügynök vagyok! Na ehhez mit szólsz? Nem semmi, mi?-Vigyorogtam, közben arra gondoltam vajon ki lehet az a Rachel és mit akarhat tőlem. Érdekes kis kalandnak ígérkezik, bár kihagytam volna, hiszen ez pont nem a legalkalmasabb időszak volt. Most megint nézegethetek a hátam mögé, meg minden. Ismét csak a felesleges terhek. Vajon mik fognak még kiderülni rólam? Lehet én öltem meg Diana hercegnőt is és én küldtem öngyilkos merénylőket az ikertornyokba? Érdekes egy múltam lehet, csak az a baj, hogy valakivel összekevernek. -Ki tudja, talán Lincoln elnököt is én lőttem le!-Vigyorogtam. Miután elhagytuk a bárt még nem akartam visszaülni a kocsiba, hanem sétálni akartam kicsit. Viszont, ha eddig nem tett ellene, akkor kibontakoztam a belé karolt pozícióból, ám, ha ő még akarta, akkor hagytam, hogy úgy maradjunk. Amennyiben úgy ítéltem meg, annyit ivott, hogy nem tud egyenesen menni, akkor támogattam őt benne. -Eeejnye, micsoda rosszul sikerült kis akció. Mindig tönkre veri valami a bulimat.-Morogtam, ám mosolyogtam is. Valamilyen szinten elégedett voltam azért a nappal, bár, ha atombombával sem fenyegettek volna se tudtam volna megindokolni. Egyszerűen csak volt bennem egy elégedettség érzet. Pedig más csalódásként ítélte volna meg, én mégsem. Már szépen beesteledett, a hold is jól látható volt, ahogy sorra kapcsoltak is be a neonok is, bár ezen a környéken nem sok volt belőle, ellenben a szépen kidolgozott utcai lámpákból volt néhány szebb darab. Úgy gondoltam őt sem különösebben hatotta meg az eset, bár néha szívesen a fejébe néztem volna, mikor mire gondolhat. Gyanítottam, ez a Shane kicsit máshogy gondolkodik, mint az elődei, de igazából nem zavart. Eddig még mindegyik inkarnációjával megtaláltam a közös hangot, vele is. És igazából ez számított. Azon gondolkodtam mivel kéne folytatni a napot, elvégre álmos még nem voltam, hazamenni nem sok kedvem volt, de nem tudtam Shane vajon mennyire használható akármire is. A bárban nem tűnt úgy, hogy túlzottan hasznavehetetlen lenne, bár most nyugis estét szerettem volna, ha már hírtelen elő léptettek titkosügynökké és most ölték meg a volt kollégám, akit csak látásból ismertem.
Megkértem, hogy várjon meg, visszasiettem a kocsiért, majd, mikor beült mellém az anyós ülésre, akkor eldöntöttem, hogy az estét egy számomra igen csak fontos helyen kéne folytatni, ahol még nem jártam vele. Igaz, mióta ismerem, soha nem nagyon beszéltem neki a múltamról, vagy mentem el vele olyan helyekre, melyek közel álltak hozzám. Nem nagyon engedtem neki betekintést a múltamba, a világomba, ami amögött van, akinek látnak. Csak annyira ismert, mint mások. Picit jobban, picit mélyebben, de nem tudott rólam sok mindent. Elvittem őt a Central Parkba, a Strawberry Fieldshez. A parknál leparkoltam, aztán elindultam vele befelé, ám, ha nem volt ellenére, akkor ezen a ponton megfogtam a kezét, úgy vezettem őt az ösvényen, mely leginkább rododendronokkal és magyalokkal volt beültetve. A tér, ahová mi mentünk egy geometrikusan elrendezett tér volt, mely John Lennonnak állított emléket. Nevét Lennon Strawberry Fields Forever nevű daláról kapta. A tér közepén az emlékkör volt, melyen leghíresebb dalának, az Imaginenek volt a címe. Most nem volt senki a téren, elvégre este volt. Persze szoktak este is jönni, főleg hippik, vagy rajongók, de most csendes és kihalt volt, aminek tudtam örülni. -Gyerekként nagy John Lennon rajongó voltam. Még most is szeretem. Tetszett az a világ, amit elképzelt. Arra gondoltam... de jó lenne olyan világban élni.-Kezdtem el neki mesélni, mikor megérkeztünk és megnézte magának a helyet.-Biztosra vettem jó barátok lettünk volna Lennonnal. De... megölték. Egy évvel a születésem előtt. Ezt a parkot akkor építették, amikor születtem, '81 áprilisában. Érdekes egybe esés, nem?-Mosolyogtam.-Gyerekként sokat jártam ide ki, főleg esténként, mivel nappal a cirkuszban gyakoroltunk a "családdal". Nem igen volt időm napközben kimozdulni. Voltak alkalmak, de kevés. Tanultam az új trükköket, mutatványokat, előadásokat és előadni, tanítottak előadni, showt vezetni. Mikor nagyobb lettem, már én is aktív résztvevője voltam minden előadásnak. Szerettem azt az életet, bár... tönkre tették. Sajnos egyszer rá kellett döbbennem, hogy megvan a maga sötét oldala. Kis szünetet tartottam az "Imagine" feliratot nézve. Ha kézen fogva jöttünk be és nem volt ellenvetése, akkor elengedtem a kezét és zsebre tettem. -Esténként ide jártam ki, leültem, merengtem, ha úgy alakult, akkor beszélgettem az itt lévőkkel, akik Lennon rajongók voltak. Mert... sose voltam megelégedve ezzel a világgal. Akkoriban is tudtam, láttam, hogy az emberiség rossz irányba halad. Mikor elég nagy és okos lettem, akkor igazán nagy pofon ért. Meggyőződtem róla, hogy a cirkuszunk vásári játékai csupán lehúzás. A poharakban súly volt, ezért a gyerekek nem tudták ledönteni őket a neki dobott, egyébként könnyített labdával, a karikák átmérője azonos volt a rudakkal, amikre rá kellett dobni őket, a lufik anyaga pedig annyira masszív volt, hogy a dobótű nem tudta átszúrni, lepattant róla, a játék automata úgy volt megépítve, hogy a karmok közül minden játék kiessen kiemeléskor. Akkor nem csak azt ismertem fel, hogy a világ tényleg szörnyű hely, hanem, hogy a családom is ugyanolyan rémes, mint mások. Hogy ártatlan családokat húznak le és törik össze a gyerekek szívét, akik soha nem tudtak semmin nyerni, csak az előadásainkat tudták élvezni, noha a vége felé már abba is belefáradt a társulat és már inkább csak a lehúzásra mentek. Itt... itt meg tudtam nyugodni. Ez egy biztos pont volt az életemben, ahová szívesen jöttem, ide el tudtam menekülni a világ gondjai elől, miközben az Imagine szólt a háttérben, vagy a fejemben. Az utolsó itt töltött fiatalkori estémen elhatároztam, meg kell gyógyítani a világot. Talán elérhető az a szép jövő, amit ő is akart. Talán meg tudjuk valósítani, csak tenni kell érte. Talán ha több ember akarná. Felettünk a kék ég, minden ember csak a mának él. Nincs küszködés, nélkülözés, nincs idegeskedés a holnapon és a múlton. Nincsenek országhatárok, mindenki egy. Nincs háború, nincs értelmetlen halál, ellentétek. Egy vallások nélküli élet, egységes hit, ami SZABADSÁG! Nincsenek vagyontárgyak, nincs pénz, nincs érték, nincs miért irigynek lenni, nincs miért gürcölni, harcolni, teperni. Nem lenne szegénység, gazdagság. Sehol az ellentét, minden ember azonos, ugyanannyit ér, mint mások. Megszűnne a kapzsiság, éhezés, hajléktalanság, hatalmi harcok. A tökéletes rend, egység, harmónia, boldogság. EZ! Ez elérhető! Csak akarni kell! Már gyermekkorom óta erről ábrándozom. A tökéletes világról. És tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen. De kevesen vagyunk, hogy elérjük ezt a célt. Shane szemeibe pillantottam, majd mellkasára tettem a kezem és finoman megsimítottam, de utána is ott hagytam a kezem. -Mondd, te nem szeretnéd? Te nem élnél boldogabban egy Lennon-féle világban? Csak gondolj bele te is, képzeld el micsoda mennybéli élmény lenne.-Mosolyogtam rá kissé elvarázsoltan, mint, aki már most az utópiában van és nem a valóságban.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
A szitává lőtt hullát nézve azon bánkódtam, hogy bár ennél jobban nem is időzíthetett volna, hogy végre észhez térítse őt, ahogy feltételezhetően eddig csinálta, most már ebben sem bízhatunk, mivel... eléggé meg van halva. Ennyit arról, hogy ő majd megmenti a világot azzal, hogy hat Liam-re. Kurva jó... - Nem akarok beleszólni, de vigyázhatnál jobban is azokra, akiket fontosnak tartasz, mert egyébként... kurvára meghalnak... Ne csodálkozz, ha egy nap már nem csak barátaid, de ismerőseid sem lesznek. Ha valamit nem becsülsz meg eléggé, akkor fogsz rádöbbenni, mennyire jó is volt, amíg volt, mikor már nem lesz. - bölcselkedem fél részegen, bár igazából csak úgy dőlnek belőle a szavak, annyira nem is gondolkodom rajtuk, így azt sem tudnám megmondani, hogy értelmes mondat hagyja el a szám vagy sem. Egy nagy ásítás közepette hagytuk el a bárt, bár nem álmos voltam, inkább csak a pia utóhatását "élvezhettem". Hagytam, hogy belém karoljon, én meg addig jobbára a zsebembe süllyesztettem kezeim, és még ha egy kicsit döcögősen is, de azért ment a járás. - Mondanám, hogy meglepődtem, de a napokban történtek után már abban sem vagyok biztos, hogy nem-e ütött el egy autó és még mindig kómában fekszem egy kórházban Kanadában. - vonok vállat, mert valljuk be, az utóbbi időben elég sok hihetetlen dolog történt, ami eddig hála égnek elkerült. Eszembe volt, hogy útközben rágyújtok, de a túlzott pia fogyasztás miatt tényleg attól féltem, hogy megjárom. Még ha full hülyeségnek is hangzik... sose tudni. - Nem mondanám, hogy küldetés teljesítve, de legalább nem telt unalmasan az este. Igaz, annyi különbséggel, hogy amíg a te barátod éppen most lőtték lyukas sajttá, addig én a mosdóban szereztem kettőt is. Csak a pincérnő számát akartam volna megszerezni, de a másik két szám tálcán kínálta magát. Szóval... fasza... Úgy hogy a hétvégén szabira megyek, te meg addig játszhatsz James Bond-ot. - motyogtam fáradt hangon, de a friss, hűvös levegőtől valamivel józanabbul. Holnapra mondjuk el is fogom felejteni melyik szám, melyik archoz köthető, de igazából mindegy, mert azt gondolom egyikük sem tervez hosszútávra. Végülis nem kellett támogatni, csak valamivel lassabb voltam, és már nem úgy lépkedtem, mint egy menetelő katona. Akkor még fel sem tűnt, hogy ott hagytuk a kocsit, mert olyan lazán elindultunk gyalog, hogy el is felejtettem, hogy nem így jöttünk, csak mikor szólt, hogy várjam meg. Ma már másodszor lép le nélkülem. Kezdem azt hinni, hogy szoktatni próbál az egyedül léthez, amihez nem kellene, szóval nem is értem... Mikor kocsiba ültünk, azt hittem hazamegyünk és csak azért ő vezet, mert esetleg egy picivel többet ittam a kelleténél. Kifele bámultam oldalt, miközben az ajtó szélén könyökölve a fejem búbján lévő hajam piszkáltam. Kezd megint megnőni, szóval majd még hétvégén a fodrászhoz is benézek. Kevésbé józan fejjel pedig elképzeltem, hogy akkor már be is festettem szőkére, de ahogy megjelentem a tükör előtt lelkiszemeimmel, uhh, talán nem volna túl jó ötlet. Nagy meglepetésemre azonban nem a ház előtt parkoltunk le, hanem egy parknál. Még hulla eltűntetésre sem alkalmas hely, akkor meg minek vagyunk itt? Kissé nyűgös fejjel néztem el felé, de csak azért nem öntöttem szavakba hisztim, mert fejben azért még mindig ott volt részben, hogy ő a főnököm, szóval jobb híján az van, amit ő akar. Bizonyos határokon belül, mert azért na... Mellé lépve követtem, mert innentől úgy is csak ő tudja merre a cél. Nem mondom, hogy nem volt fura, de nem szóltam érte vagy vágtam pofákat, mert megfogta a kezem, csak elkezdtem rajta részegen kattogni, hogy vajon miért tette. Így már inkább úgy néztünk ki, mint egy meleg pár, semmint egy pénzes őrült és egy testőr. Bezzeg a bárban simán ott hagyott. Jó, oké, én bíztattam, de akkor is... Örültem, hogy nem kell akciózni, de nem tudtam hová tenni, hogy most éppen mi is történik. Egyik szemöldököm felvonva hallgattam a sztoriját. Tudtam, hogy ő is valami cirkuszból szökött dilinyós. Nem csodálom, hogy nincs kibékülve ezzel a világgal, ha egy olyanba született, ami teljes más. Elég fura volt hallani, hogy egyik nap még Hitlert pártolja, illetve Mengelét, másik nap pedig már Lennon-al jön... Rohadtul nem egy oldalon álltak. Vajon ezzel ő is tisztában van? Mikor megálltunk egy ponton a beton körre tévedt a tekintetem, bár nem különösebben fogott meg, mint egy szimpla parki szobor. - Erősen kétlem, hogy támogatta volna a húzásaid, akár szavakkal is... Ő békepárti volt, ha jól tudom. - csóválom fejem arra, hogy jóban lettek volna. Hitler, Lennon és ő egy asztalnál? Hát... elég abszurd elképzelés, és nem csak azért, mert ebből a háromból kettő halott. - Ez csak a gyerekek szemében tragédia. Egy felnőtt tudja, hogy mindennek meg van a sötét oldala. - vonok vállat, de még azt hiszem tudom követni mondadóját. Azt gondolom a most elmondottak nem rossz dolgok, ám az ő mellékes elképzelései és kivitelezése teszi mindezt képtelenné. Saját magának sorompója. Követem tekintetemmel hogy közelebb lép, ahogy kezét a mellkasomra teszi. Azt hiszem nem csak az én fejembe szállt az ital... A kérdést követően várok egy kicsit, de a homályos csillogást vizslatva szemében úgy gondolom, belőle is csak a pia beszél. - Nem. - válaszolom végül. - Mert nincs olyan, hogy tökéletes. A jó pedig nem mindenkinek jobb, van, akinek rosszabb lesz. Az emberek nem gondolkodnak egyformán, csak hasonlóan. - tisztázom határozottan meglátásaim. - Hogy jobb világot akarok-e? Igen. Olyat, mint amilyet te létre hozhatsz? Nem. Érted már? Azért tartunk ott, ahol, mert különbözőek vagyunk. Azért fejlődünk folyamatosan, azért vannak jók és rosszak, mert nem vagyunk egyformák. - folytatom, mindenféle rosszakarás nélkül, csak őszintén. - Mint két gyerek a játékbolt kirakatára tapadva. Amit akarunk hasonló, kell az a játék, de amíg te a vonatra pályázol, én a tankot akarom. Háború akkor van, mikor mindketten a vonatot akarjuk. Mióta létezik az ember, ez mindig is így volt. És azt, amit felsoroltál az előbb, amit szeretnél, valójában nem a te világod, mert te nem tartozol azok közé, akik megérdemlik azt. Lennon nem ölt volna érte embereket, ő tudta, hogy más eszközzel is megértheti magát másokkal. Te magad indítasz el háborúkat. Te okozol értelmetlen halálokat, ölsz ártatlanokat és önzőséged "egy jobb élet" címén takarod. Pénz, érték, vagyontárgy? Emlékeztetnélek, hogy az elmúlt két hónapban, mióta melletted dolgozom nagyrészt ezekért öltünk embereket. Hogy akarsz szebb jövőt, ha gyilkossággal mérgezed a generációkat? Szerinted, annak a gyerekeknek milyen világszemlélete lesz, vagy milyen rólad alkotott képe abban a világban, amit érte teszel, de közben beáldozod a szüleit, nagyszüleit? Szerinted mit mondana neked Lennon, mikor szemtől szemben álltok egymással, köztetek pedig ott fekszik letakarva a felesége, aki az általad mérgezett krémet vagy rúzst használta? Szerinted ő mennyire vágyna rád az ő "tökéletes" világában? Talán nem ez a legszebb világ, de akárhányféle korszakot is élünk, sosem lesz tökéletes. Gyilkosok mindig lesznek. Olyanok, mint te, mindig lesznek. - válaszoltam komolyan, és bár meg lehet kissé fájó volt - és bíztam benne, hogy most nem lapul se kés, se pisztoly nála - ez volt az igazság. Én sem tartom magam jó embernek, mert tudom jól, hogy akiket én megölök, mert a számomra nullát sem érnek, addig odahaza egy kisgyereknek, egy feleségnek egy anyának a mindenét jelenti. Hogy is lehetne így tökéletes a világ? Az ember önzőnek születik. Csupán ennek a mértéke nem mindegy. Kicsit későn pedig rádöbbenek, hogy talán nem ártana befognom, mert ha a bárban tett megjegyzéseimre így reagált, akkor lehet, most még ha gyerekes módon is, de megpróbálna megfojtani. Ha úgy láttam, nem a düh veszi át rajta az irányítást, hanem mondjuk a közömbösség vagy a szomorúság, akkor tettem egy olyan merész lépést, hogy egy ilyen szóbeli pofon után megöleltem.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
-Hű, hogy te mennyire bölcs vagy. Yoda mester és Szókratész elbújhatnak az árnyékod mögött.-Morgolódtam kioktatásán és még mindig nem fogta fel, hogy semmi közöm ahhoz a fickóhoz, akit kilyuggattak. Biztos voltam benne, hogy csak a pia irányítja és a pia beszélt belőle, mikor a mosdóban zajlott hármasozásról beszélt. Nem kételkedtem benne, hogy megtörtént, ahogy azt sem mondhattam, hogy nem zavart. Mert azért zavart, főleg, hogy milyen szemérmetlenül vágta a képembe. Tudatosítottam magamban, hogy csak a pia beszélt belőle. Csak az ital. Igazából akkor lettem idegesebb, amikor a Strawberry parkban meséltem neki, erre ő miket vágott a képembe? Szinte forrott az agyvizem, kezeimet hátam mögé kellett tennem, hogy ne lássa feszült izmaim, ahogy ujjaim hol ökölbe szorítom, hol nyújtogatom. Szerencséje volt, hogy nem volt fegyverem, egyedül az tartott vissza attól, hogy neki ne ugorjak, hogy tudtam, még részegen is erősebb, mint én és nagyobbat üt. Csak a pia! Csak a pia!-Ismételgettem magamban. Józanul nem beszélne így. Azóta, hogy elkaptam őt, vigyáz a szájára. Ezért nem szoktam én sem meggondolatlanul inni és amíg normális volt, ő is ügyelt rá, mennyit iszik. Csak fújta-fújta a baromságait, miközben igazi szörnyetegnek írt le engem. Lelki szemeim előtt már megtoroltam szavait, a fejét az Imagine feliratú körbe ütögettem, amíg véres foltokat nem hagyott, ám a valóságban csak álltam és hallgattam, közben elszámoltam egymillióig, hogy fékezni tudjam magam. Megterhelő volt uralkodni testem és ideigeim felett, annyira, de sikerült annyira elmélyülnöm, hogy már csak akkor tértem magamhoz, amikor megölelt. Nem tudtam mire vélni. Nem értettem. Miért csinálhatta? Miért ölelt meg? Jól esett, szó se róla, de azok alapján, amiket eddig a fejemhez vágott-vélhetően a pia hatására-nem hittem volna, hogy megölelne. Talán csak felismerte, hogy hiba volt, hogy így beszélt és ez amolyan bocsánat kérés tőle? Az elég valószínű lenne. Felismerte, hogy hibázott és most puncsol nekem. Minden esetre viszonoztam ölelését, hiszen nekem is egy jól eső érzés volt. Szép fokozatosan kezdett is alább hagyni a haragom, noha valamennyi indulat még ígyi s maradt bennem.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Nem tetszett neki. Nyilván. Pedig csak felhívtam rá a figyelmét, hogy így nem lesznek túl hosszútávú kapcsolatai. Akárhogy is nézzük, ez bizony így van, hiába kezd el most emiatt neheztelni rám. Nem erősítem meg magam, mert ezek után nem látom értelmét. Ellenben arról már jó kedélyűen beszéltem, hogy bár a mai napra nem sikerült a gyengébbiknemre hatást gyakorolnom, helyette két hozzáhasonlót azért összeszedtem, s a legjobb az egészben, hogy mindhárman egyetértenünk abban, hogy dugásnál egyikünk sem vár többet. Meg lehet, ha nem döntöm le azt a lengyel itókát, most nem volnék olyan merész, hogy akármiről is csevegjek vele, még akkor is, ha úgy gondolom aligha zavarja, de így legalább nem vagyok egésznap kussban. Ez is valami, nem? No persze, meg lehet kicsit túl őszinte is voltam emiatt a parkban vele, pontosabban róla. Ezt eddig is így gondoltam, nincs mit szépíteni, de talán nem kellett volna hangos szavakba öntenem és főleg nem neki címezve. Józannak éreztem meg, gondolataim mégsem tudtam magamban tartani, de igazából fel sem tűnt, hogy csak úgy kimondom őket. Olyan volt, mint egy homályos álomkép, amikor állunk egymás előtt, valami távoli hangfoszlány azért olykor elér a tudatomig így tudom, hogy beszélgetünk, de igazából fel sem fogom. Az, hogy végül megöleltem, leginkább azért volt, mert láttam tekintetében a fortyogó lávát, és mert magamon is éreztem, hogy súlya volt annak, ami elhagyta a szám, bár, ha visszakéne idéznem szóról szóra, nos... bajban lennék. Alapvetően is elég szürreális volt az egész pillanat, így mikor viszonozta az ölelést, kicsit még szorosabban öleltem magamhoz, így arcom akaratlan is a nyaka közelébe került, és a legkülönösebb az, hogy ismerős illata volt. Nem tudtam volna megmondani, hogy hol éreztem vagy mikor, mert hozzá ilyen közel még nem kerültem, de biztos voltam benne, hogy éreztem már valahol, és hogy jó érzéseket keltett bennem. De lehet csak a pia zavar be most is... - Ez hülyeség... - motyogom magam elé, bár ezt is csak egy véletlenül kimondott gondolatnak szánva. El is engedem és nagyot ásítva nyújtózom egyet. - Menjünk haza, jó? Vagy szeretnél még valamit? - kérdeztem rá nézve, kezemmel a karja után nyúlva, hogy ha netán elindulnák visszafele, megfoghassam a kezét. Ne kérdezze senki miért... Biztos ez rögzült bennem akkor, hogyha így jöttünk be, akkor így is megyünk ki.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
-NA! Végre egy értelmes gondolat! Tudtam én, hogy van eszed!-veregettem hátba elégedetten, hiszen én úgy vettem le, hogy a "hülyeséget" az előbbi monológjára érti. Egyből jobb kedvem is lett. Maga is belátta, hogy a pia miatt csupa baromságot hordott össze. Talán végre kezd józanodni. Haza is mentünk, nem akartam megrizikózni, hogy még egy adag baromságot összehordjon, mert könnyen lehet, hogy akkor már nem fogom tudni magam olyan könnyen visszafogni, mint most. Otthon már nem igazán akartam tőle semmit, mindenkinek az volt a legjobb, ha elmegy fürdeni, aztán fogja magát és lefekszik aludni. Abból ma már nem lehet baj. Másnapra viszont programot szerveztem az East River Plaza-ba. Afféle nagy bevásárlás. Délelőtt még volt némi üzleti jellegű elintézni valónk, ám utána már szabad volt a pálya, hogy feltankoljunk. Nem igazán érdekelt, hogy esetleg felismernek a tévés eset után, hiszen ott annyira el volt rejtve az arcom a szemüveg és más egyebek mögé, hogy aligha lenne bizonyító jellegű, ráadásul rengeteg másik eset, amit a nyakamba akarnak varrni... nos sokra van alibim, így elmondható, hogy maximum csak kóstolgatnak. A bevásárló központban két kocsit vettünk magunkhoz, hiszen sok mindent szerettem volna venni. Néhány pernyi kocsitologatás után az egyik meg is telt. Zömében salátákkal, süteményekkel, francia konyhához szükséges alapanyagokkal, gyümölcs levekkel, energia itallal, festéshez szükséges cuccokkal, stb. Megálltam és intettem Shannek. -Várj meg itt, beugrom a mosdóba.-Mondtam és az üres kocsit hátra hagyva eltűntem a mosdók ajtaja mögött.
Hamarosan a mosdók irányából feltűnt egy férfi. Szinte teljes mértékben hasonlított rám, csak sokkal elegánsabb, régiesebb volt a megjelenése, nameg bajsza volt. Megállt, körbe nézett, majd meg is pillantotta az üres kocsit és odament hozzá. Mi aligha tudhattuk, ő neki is volt egy üres kocsija, csak úgy tűnik valaki lenyúlta és abban a hitben volt, hogy az, amit én ott hagytam kocsi az az övé. -Akkor folytassuk.-Mondta magának, ám ez akár félre érthető is lehetett. Akár azt is hihetné az ember, hogy Shannek beszélt.-Sok mindent kell venni.-Mondta és már el is tolta a kocsit, hacsak Shane közbe nem lépett.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Azt hiszem mindkettőnk részéről jobb, ha az a nap - legalább is bizonyos percei, órái - feledésbe merülnek. Szóval jobb híján haza mentünk és egy hideg zuhanyt követően le is feküdtünk aludni. Másnap nyilván nehezen ment az ébredés, meg ebédig kínlódtam a másnapossággal, de mire a dolgunkra mentünk volna összeszedtem magam. A küldetés jól ment, a bevásárlás pedig nem volt ellenemre. Nem mintha itt nem lehetnének ránk veszéllyel, de sokkal kisebb eséllyel kezdenének itt lövöldözni, mint egy üzlet közben, ahol mindenki zsebében ott lapul a pisztoly. Mivel két kocsival mentünk, és jobbára ő ment elől, hogy kevesebb helyet foglaljunk a sorokban, addig én lefoglaltam magam a telefonom nyomkodásával. az ilyen kiruccanásokat, amúgy is mindig amolyan munka közbeni szünetnek találom, így miért ne tölthetném közben chateléssel az időt. Amúgy sem unalmamban pötyögtem, csak nehéz volt összeegyeztetni a találkozót a másik kettővel még anno a bárból. Mindenki máskor, másként dolgozik, az egyiküket persze nem zavarná, ha külön-külön találkoznánk, de engem és a másikat már felcsigázta a gondolat az édeshármasról, szóval most megy a szervezkedés. - Jó, menj... - néztem utána lopva, majd egyik lábammal közelebb húzva az ő üres kocsiját, én az enyémre támaszkodva folytattam az írást. - Pisis... - jegyeztem meg még halkan, mosolyogva bajszom alatt. Egy idő tájt feltűnt, hogy valaki közeledik, bár csak szemem sarkából észleltem, ahogy azt is, hogy a ruházat nem passzol, így biztosan nem ő az. Nem tetszésem kifejezve szám húzom, amiért nem jutunk egyről a kettőre. Maradunk a külön találkozóknál, csak ezt át kell majd beszélnem a főnökkel is, aki mostanság elég labilisan viselkedik, bármiről is legyen szó a magánéletben. Mintha jobban ragaszkodna hozzám, mint a disznóihoz. És ha már ragaszkodás... Gond nélkül tettem ki a lábam a kocsi kerekének váza elé, hogy az illető, akinek a hangja egyáltalán nem volt ismerős eltolja azt. Azért ácsi... - Meg ne próbáld, cimbora... Nem nyúlunk, ahhoz, ami másé... - szólalok meg, miközben lesötétítem a telefont, és rá emelem tekintetem. Meg is lepődöm, bár ez csak egyik magasba szökött szemöldökömből látni. Most ez mi a fasz? Egy ideig csak néztem, méregettem, akkor is, ha nem szólt semmit. Logikus volna, hogy ő az, viszont akkor nem pillogna rám ilyen értetlenül. Na meg... mi ez a cucc? És a bajusz? Ne már... Mint egy schnauzer... Ha át is öltözött volna, mert esetleg összepisilte magát és hirtelen bajuszt is növesztett, ennyi idő alatt kizárt, hogy végzett volna. Van az a mondás, hogy "Ne hidd el, amit hallasz, és csak a felét annak, amit látsz!". Ikertestvér? Pont most, pont itt? Ilyen még a filmekben sem történne meg. Ő szórakozik? Az már valószínűbb. Mindenesetre jó lenne a végére jutni. - Mi járatban, Mr.? - kérdem egyik szemöldököm kérdőn felvonva, gondolván, hogy kicsit fenn tartom, aztán, ha Liam nem jönne elő, max lepofozom az illetőt, főnök ide vagy oda.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Az utánzatom meglepetten pillantott fel a kérdésre, hiszen ő semmit sem tudott az igazságról. Arról, hogy kis Shane és én, továbbá arról sem tudott, hogy időközben az ő bevásárló kocsiját lenyúlta valaki. -Mi az, hogy másé? Uram, ezt a kocsit pár perce tettem le, amíg be mentem a mosdóba. Ez az enyém, én hoztam magammal a parkolóból. De ha már itt tartunk, ön miért ácsorog itt a kocsim mellett? Van még szabad hely a mosdókban. Tán engem vár?-Kérdezte a hasonmásom, miközben felvont szemöldökkel méregette a felvont szemöldökkel őt méregető Shanet. Vagy csak azon gondolkodik mit vegyen még? Abba a kocsiba nem sok cucc fog már beleférni. Vajon mit toporoghat itt annyira? -Feltételezem azért vagyok itt, amiért ön. Vásárolni vagyok itt, csak el kellett mennem a WC-re. A nevem Robert Evans.-Mutatkozott be, bár kezet nem nyújtott neki. A kezei még mindig a kocsin voltak, amivel tovább szándékozott menni vásárolni. Azaz csak akart, mert fel van tartva Shane jóvoltából. Miközben tudtomon kívül ők ketten a WCken kívül jól elvoltak, én pisiltem. Kézmosás közben kaptam egy SMS-t, így mikor végeztem és megtörölgettem a kezeim előkaptam a mobilt és válaszoltam rá. Az egyik "vizilovam" volt, hogy keresett engem a vezetékesen egy férfi, aki valami Gyda miatt keresett engem. Biztos voltam benne, hogy Celentano fejvadásza volt, aki annak idején megkereste és visszahozta nekem a Róka fogságából, így nyomban telefonáltam is egyet, de ha már ott voltam, akkor telefonálás közben kényelmesen beültem az egyik WC-re és keresztbe tett lábakkal dumáltam.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Csak azért gyanítottam, hogy nem ő az, mert a bajusz valódinak tűnt, és a haja is sokkal sötétebb volt. Kizárt, hogy ekkora változáson ment volna át, röpke...5 perc alatt? Még átöltözni sem lehetne ennyi idő alatt rendesen. Nem engedtem, hogy eltolja, ellenben érdekelt mit és kit keres. Miért pont erre...? Mennyi esély volt rá, hogy pont olyanba fusson bele, akit ismeri a... testvérét? Nem tudom mennyi közük van egymáshoz, mert elnézve kellene lennie, de a mai világban... - Magát? - vonom össze szemöldökeim. Hát persze, hogy elkerülték egymást a mosdóban is... Micsoda véletlenek. Ami biztos, hogy őt sem fogom jobban kedvelni, mint a főnököm. - Onnan tudom, hogy hazudik, vagy legalábbis téved, hogy én végig itt voltam mellette. Amúgy meg... még is ki az az idióta, aki letesz egy üres kocsit, míg wc-re megy. Nem egyszerűbb akkor már előbb elintézni a dolgot és utána kocsiért futkározni? - vonom kérdőre, majd fejem csóválva válaszolok is neki. - Talán várok valakit. De nem magát. - Robert. Fasza... - sóhajtom, és most már nem is teljesen az ő jelenléte idegesít, hanem a góré hiánya. Rájött a szapora vagy mi a tököm?! - Nathan vagyok. - mutatkozom be, mert így illő, ha már itt tartunk. Az épp eszembe sem jutott volna, hogy vel keverte össze a bárban lévő fickó a főnökömet, mert mai napig biztos vagyok benne, hogy ott ők egymásra találtak. A póló tette egyértelművé. De mindegy is, a kocsi marad. Ha annyira szüksége van rá, magának kell szereznie, de nem másoktól.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
-Uram, én a bútor osztályra megyek, ami a pláza fölső szintjein van. Odakinn a parkolóba vettem magamhoz a kocsit, félúton itt megálltam a WC miatt, most megyek tovább. Ha gondolja, ráköthet egy poligráfra. Várjon, tudom. Most rá fog kérdezni, ha bútort akarok venni, minek a kocsi? Azért, mert veszek éjjeli lámpát, párnát és még egyebeket is, amit el tudok vinni én is. Az ágyat és a szekrényeket meg majd kihozza a teherautó a lakcímemre. Rövidesen én is előkerültem, ám még mindig a fülemen volt a telefon. -Oké, jó, akkor majd beszélek vele, persze. A Rókát majd lerókázza Tricks barátom. Persze. Franc tudja, valahol a föld alatt fúrt magának egy üreget, nem tudom. Te is tudod, Celen okosabb volt ebben, mint én. Na majd beszélünk, valaki alkalmatlankodik itt. Eltettem a mobilt, majd a hasonmásom vállát átkarolva oda támaszkodtam. Akkor még nem néztem ki is az. -Hé, cimbora. Van okod rá, hogy itt ólálkodsz a haverom körül?-Kérdeztem vigyorogva. -Már maga is kezdi? Ez a kocsi az enyém, de a barátja azt állítja hallucinálok!-Morogta. -Valóban hallucinál, ugyanis ez az én kocsim. A fickó erre megfordult, egymásra néztünk. Én is alaposan meglepődtem, de ő is. Én azt kezdtem vizsgálni van-e bajuszom, ő pedig azt, nem-e hagyta el a sajátját. -Hogy öltözhetek ilyen őskövületként? Honnan jöttem én, a 19. századból?-Kérdeztem tőle a ruhát fitymálva. -Még maga van kiborulva? Mi ez a bordó öltöny?-Kérdezte a suitomra mutatva. -Mi maga, valami klón?-Kérdeztem vissza. -Az ördögbe is! Hát maga úgy néz ki mint én! Csak fiatalosabb és buzisabb. Vigyorogva néztem Shane felé. -Ez tetszik. Leborotváljuk a képét, kap valami normális ruhát és már is megvan a dublőröm, ha ki akarnak nyírni!-Nevettem. -No no no, még mit nem.-Morogta. -Mondja, a maga neve véletlenül nem Robert? -De igen. -Szuper. Ez egy remek hír.-Mosolyogtam és vállon veregettem, majd Shane felé fordultam.-Üsd le. -Parancsol?-Pislogott felém a hasonmásom.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Őszintén? Cuki volt, ahogy nagy magyarázkodásba kezdett. Mint, amikor a gyerek rosszat csinál, de, hogy elkerülje az apjától a pofont, mindenféle logikus, de kicsit sem releváns dologgal hozakodik elő. Tévedtem. Már most szimpatikusabb ez az ürge, mint a főni. El is mosolyodom és bólogatok rá, hogy vágom én. Akkor tűnt fel a távolból Liam hangja is. El is sandítottam felé, de nem akartam szem elől téveszteni a kis bajszost sem. Oké, így látva mindkettőt, elég őrültségnek tűnik már most a mai nap, de gondolom van rá valami magyarázat. Mint két tojás, csak az egyik bajszot növesztett. Mikor Liam átkarolja várom, hogy ő is hasonlóképp reagáljon a "tesóra", mint én, de azért elcsípem a "haver" szót. Hm, nem tudtam, hogy már is ilyen baráti viszonyt ápolunk. Remélem ezt nem a fizum bánja. Figyelem - és valami őrületesen élvezem - ahogy rádöbbennek a pillanat abszurditására, azon pedig nem is tudom, hogy nevessek vagy forgassam szemeim, hogy a képük ellenére mindkettő a másik ruhájával van elfoglalva. Azt mondja... buzisabb... ennél udvariasabban meg sem jegyezhettem volna... Rob-ról Liam-re néztem, mikor megkért. - Ne már... az olyan, mintha téged ütnélek le... Nekem tetszik az öltönye... - támaszkodom alkarommal a bevásárló kocsira, miközben mosolyogva figyelem őket. - Ráadásul itt sok az ember is. Csak vigyük ki és dobjuk a kocsi hátsó üléseire. - pillantok vissza a főniről Rob-ra. - Ne aggódj, majd vigyázok rád... - kacsintok felé kacéran, leginkább a poén kedvéért, de, ha azt látom, hogy Liam ezt megint valamiért zokon veszi, akkor visszább veszek, és megköszörülve torkom, kicsit megkomolyodom. - Talán kint kéne megvitatnunk ezt a klón dolgot... Lehet találunk rá magyarázatot. - nézek Liam-re utalva rá, hogy itt még a vállamra sem tudnám kapni a nagytesóját, odakint meg kocsiba tudnánk gyömöszölni a parkolóban, mikor épp nincs arra senki.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Elgondolkodtam azon, hogy Shannek talán igaza van. Lehet nem ez a legalkalmasabb hely és idő arra, hogy lessünk engem. Vagyis Robertet. Ami tényleg majdnem, mintha én lennék. Összevont szemöldökkel néztem rá, mikor "vigyázni" tervezett Roberte. -Hé. Én vagyok a főnököd, nem ő. A bajuszról megismersz. Már hogy nekem nincsen bajuszom, így tudod, hogy én vagyok Liam. Nem ő! A bajusz Robert. -Nézzék. Hagyjuk az egész kocsi témát! Nem kéne felhívni magunkra a figyelmet. Értik?-Kérdezte és el is engedte a kocsit.-Hagyjuk is. Hozok másik kocsit. Indult is, de kitettem elé a karom. -Lassan a testtel Robie. Nem mész sehová. Nélkülünk nem.-Vigyorogtam rá vészjóslóan. -Nézze, Liam. Fogalma sincs ki vagyok, csak a nevem sejti. Veszélyes ember vagyok és veszélyes ellenségeim vannak... -Akkor ebben is megegyezünk, nem csak a pofink. Na jöjjön szépen. Keresünk egy kasszát és eljön velünk kicsit kocsikázni.-Karoltam belé és már indultam is volna, de egy ügyes mozdulattal megperdített és a földön találtam magam. Már épp fel akartam pattanni, hogy kiverjem belőle a szuszt is, ám ekkor fegyver ropogása csapta meg a fülem, így egyelőre jobbnak láttam földön maradni. Példámat Robert is követte, mert egy fémszerkezetes pad mögé vetette magát. Egy gázálarcos, jól felfegyverkezett, sötét ruhát, katonai cuccokat viselő nőt pillantottam meg a felettünk lévő üzletsor korlátja mögött. Biztos voltam benne, hogy az a bizonyos Rachel lehetett az, akiről a pasas beszélt a bárban. Gépfegyverét a pad felé irányította, de Robert szerencséjére a golyók nem tévedtek át két fém elemez között, hogy eltalálja a bújdoklót. Gyorsan felpattantam, majd Shane felé néztem. Rachel immáron ránk is felfigyelt, így gyorsan átrohantam a túloldalra, hol már nem tudott eltalálni, mivel pont az ő sávja alatt voltam meghúzva magam, csak ha átment volna a túlsó oldalra, ami viszont nem kevés idő lett volna. A golyók, amiket még távozásom előtt lőtt ki alaposan szétroncsolták a járólapokat. A gépfegyveres nő leugrott a szintünkre, az egyik padon landolt két lábon. Rögvest forogni kezdett, keresve minket szemeivel. Mikor láttam, hogy kiszúrt magának azonnal bevetettem magam egy ajtó mögé, mely a kertészeti osztályra vezetett. A golyók záporoztak, az ajtó mögött hasra vágódtam, a golyók elsuhantak felettem, közben kisebb-nagyobb darabokat szaggattak ki az ajtóból. A nő rögvest Robert irányába nézett, aki menekülőre fogta a csigalépcső felé, ami az emeletre vezette, ahol a hőn áhított bútororrészleg is volt.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Egészen addig Rob-ot figyeltem somolyogva, míg Liam felháborodva nem közölte a tényeket, amiket eddig is tudtam. Nehéz követni mikor mit akar, és legszívesebben most is szemeim forgatnám, de nem teszem. - Jó. - hümmentem nem túlzottan boldogan, de elfogadva a tény, hogy Rob-nak sem csaphatom a szelet. Nem, még viccből sem. Felé is néztem, mikor mentegetőzni kezdett, nem is értem mire fel. Eddig úgy ragaszkodott a kocsihoz, mintha minimum ez az egy volna. Most meg megjelent Liam, kicsit morcos, és már vissza is adja neki? Valami nem oké... Talán tényleg attól fél, hogy szemet szúr? A biztieknek? Vagy valaki másnak? Nem szólok bele, ellenben némaságba duzzogom magam, miközben figyelem, ahogy a két tojás egymással civakodik. Azaz csak Liam, mert Rob menekülne. Azon viszont akaratlanul is széles mosoly ült az arcomra, ahogy Robert veszélyes embernek titulálta magát. Igen, hát... lerí róla, milyen veszélyes. Legszívesebben már most letesztelném a veszélyességét, bár itt max a mosdóban tehetném próbára. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennek már is szemtanúúja lehetek. Akarva is elnevettem magam, mikor Liam földre került, de hamarost rendezve vonásaim elnyúltam volna a fekvőért, amikor lövések dördültek el. Fasza... Karja helyett a tarkójánál ragadtam meg a ruháját és felhúztam, hogy közben odébb mehessünk, lehetőleg fedezékbe. Miután elkerültünk a kertészeti üzletbe, elővettem pisztolyom és néha kilőttem, bár inkább csak ráijesztésképp, mert az én pisztolyom az ő hacukája ellene, aligha fogott volna. Se baj, akkor majd én is változtatok kicsit. Meg kellett várnom, míg vagy elindult felénk, vagy - és ez volt a jobbik eset - Rob után eredt. Nyilván, őt sem akartam holtan látni, de idő kellett, hogy átgondoljam mit és hogy akarok. - Az üzletnek van hátsó kijárata, ami a folyosók felé vezet, menj ki, és ülj kocsiba, aztán ha arra is elér, hajts el vagy vonulj fedezékbe. Én addig megpróbálom levadászni, és megmenteni a klón szerelmed. - paskoltam meg a vállát, majd meg sem várva mit reagál elindultam ki. Persze előbb körbenéztem, így szúrtam ki, hogy a nő személy Rob után indult fel. Én is felrohantam, persze mindvégig kommandózva, nehogy bekapjak egy golyót. Miközben felértem, láttam, hogy a bútorrészleget választják játszótérnek. Bíztam benne, hogy a lenti lövöldözés zajára már mindenki fedezékbe vonult, távol az üzletektől, esetleg elhagyva az épületet. Félúton én is lekanyarodtam, mert mázlimra az emeleten volt egy fegyver bolt is. Nem volt bent ugyan eladó, de milyen ember volnék - pláne, ha az üzlet be is van kamerázva -, ha nem fizetném ki, amit elveszek, szóval magamhoz vettem egy puskát és azzal mentem utánuk. Ezzel tuti átlyukasztom a kislány golyóálló mellényét. Már ha van rajta, de első rá nézésre volt. Csendben lopakodtam be, és először megbizonyosodtam róla, hogy Rob él-e még, illetve, hogy a nő még nem halt meg. Láttam, hogy keresi, szóval bútorok mögé bújva próbáltam megtalálni azt a szöget, ahonnan rálőhettek. Mire sikerült meglelnem a legjobb pozíciót, és esetleg Rob sem sérült meg addig, úgy döntök nem ölöm meg, hátha a végén, még kiderül, hogy ő a jófiú. Akarom mondani a jó kislány... Szóval míg Robert-et kereste, kinéztem a szekrény mögül és rálőttem. A bal felkarját találom el, és lévén, hogy egy kisujjnyi méretű tölténnyel találom el, nem egyszerűen megsebesíti, de még a csontot is átlövi, éppen csak a karját nem szakítja le, lécén, hogy egy vékony hölgyről beszélünk. De ez szükségszerűvé vált, hiszen ártalmatlanítanom kell, mivel ránk is ránk lőtt. A sokk, amibe kerülhet ilyenkor, meggátolja, hogy egy hamar fegyverért nyúljon, arról nem is beszélve, hogyha nem akar pár percen belül elvérezni, nem ártanak tűz szünetet kötnie. Leengedem a gépkarabélyt, s amennyiben úgy látom sikerült teljesen ártalmatlanítani, közelebb megyek. Fingom sincs, honnan tudok ennyit, és mióta vagyok ilyen jó kommandós, de már az előző főnökömnél is feltűnt, hogy jobban értek ezekhez a fegyveres dolgokhoz, mint, ahhoz, hogy álljak az ajtóban és figyeljem ki mehet be a klubba, és ki nem.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Tekintve, hogy sokra tartom az életemet, nem állt szándékomban utánuk menni. Még hosszú, zseniális, épségben és élettel, bűnözéssel teli élet várt rám; ráadásul aligha volt nálam olyan fegyver, amivel felvehetném a harcot a kommandós kisasszonnyal, így Shane jó tanácsát megfogadva viharos gyorsasággal teremtem kinn a kocsiban. Odabenn, az emeleten javában zajlottak az események, míg mi Shannel odalenn voltunk. A Mikor a hasonmásom felért a csigalépcsőn kilépett oldalra és mikor Rachel felért, rejtekéből rávetette magát. A földre zúgtak, Robert ráfogott a gépfegyverre és próbálta elvenni tőle, ám a nő igen csak rajongva ragaszkodott érte. Egy ügyes mozdulattal megtekerte a fegyvert és a tussal szájba vágta a volt Walesi ügynökött, aki oldalra borult. Rachel már szegezte is rá a fegyvert, ám a kém lába lendült és oldalra rúgott feldöntve ezzel a nőt. Mikor a férfi újult erővel vetette volna rá magát már talpra is lökte magát, gépfegyverével becélozta, Robert pedig a sortűz elől egy dupla ajtós szekrény mögé ugrott. A szekrény túloldalán kiugrott, felkapott egy éjjeli lámpát, ami éppen nem volt áram alatt és eldobta. A lámpa homlokon találta a nőt, aki háttal egy vitrtinnek zuhant, ami betört mögötte, ám a szilánkok nem hatoltak át ruháján, noha a feje még sapkában is megérezte a lámpa kemény porcelán mivoltát. A Walesi férfi azt hitte van esélye beérni, viszont mikor látta, hogy ellenfele nem kábult be teljesen és lövésre kész lehasalt az éjjeli szekrények mögé, közben rejtekében elő vette pisztolyát, amit rég meg kellett volna tennie, közben kúszni kezdett, ám ellenfele is megindult osonó léptekkel. Rachel, mintha csak meghallotta volna Shane lépteit már fel is figyelt, ellenben már nem látta, hiszen addigra a férfi már fedezékbe vonult. Rövid idő telt el így, hogy teljes nyugalomban kerülgették, keresték egymást fedezékből fedezékbe, ám Shane volt az, aki végül lépett. Rachel maszkja mögül tompa jajdulás hallatszott, a földre zuhant és a vállához kapott, miközben a fájdalomtól néha megrángott és fel-fel nyögött. Miközben Shane jó ember módjára Rachelt kezdte szemlélni, addig Robert mögé került és pisztolyával ütést mérve Shane tarkójára ártalmatlanította is. -Bocs öreg, de ha te nem nyírod ki, akkor majd én. Felvette Rachel géppisztolyát, továbbá Shane pisztolyát is eltette és puskáját is felvett. A géppisztolyt a vállára akasztott, a puskát kezében fogta, ám időközben újabb vendégek érkeztek a helyszínre. Robert idegesen futott egy bútor fedezékébe, míg a két fekete öltönyös, szikla izomzatú férfi Rachelt és Shanet vizsgálták. -Itt lesz valahol, vadászd le!-Mondta egyik a másiknak, így a parancsot kapott férfi gépfegyverével Robertet kezdte keresni, aki nesztelenül bebújt egy ruhás szekrénybe, hátha ott nem keresik. Nem is keresték. Míg a barnás bőrű táskája tartalmával elsősegélyt adott Rachelnek, addig az eredménytelenül kereső fél visszament társához. -Hozd! Elvisszük őt is!-Mondta a barna. -Minek?-Kérdezte értetlenül az izmosabb, fehér bőrű. -Csak tedd, amit mondtam! A férfi felkapta Shanet a vállaira, majd a másik Rachelt és elhagyták a terepet. A kocsi rakterében, ahol Rachellel egy harmadik öltönyös társaságában volt rátettek egy maszkot, ami altató gázt adagolt neki, míg oda nem értek a helyszínre, nehogy felébredjen menet közben.
Shane már teljesen máshol ébredt fel. Egy New Jerseyben található titkos létesítményben, azon belül is egy szinte teljesen üres, fém falú, fém ajtóval ellátott szobában, melynek azért volt szellőzője a plafonon, ami friss levegőt biztosított. Egyetlen egy ágy volt benn, az sem két személyes, arra fektették rá. Várták, hogy felébredjen. Gordon, a duo izmosabbik tagja ott ült Shane előtt egy karosszékben, bár zakójától már megvált addigra, míg a duo barnás bőrű tagja, Nicholson egy másik szobában volt. Pontosabban a konyhában.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér
Azt sejtettem, hogy Liam annyira nem fog örülni, de gondoltam Rob még hálás is lesz az akció után, hogy ha nem is ép bőrrel, de élve megússza. Aztán később egy szabadnapomon... meg is hálálhatja.. Ehhez képest, a csajszit elintéztem, de arra nem számítottam, hogy vannak barátai is, akik meg nem az én barátaim. Nesze neked hála... Igazából még talán el is tudtam volna intézni őket, ha a ki schnauzer nem vág tarkón. Nos, szívesen. Ha még találkozunk, garantáltan megfogja hálálni, hátra kötött kezekkel, térden, teli szájjal. Aggódni éppenséggel nem aggódtam, mert... hát szóval békésen szunyáltam. Mikor viszont ébredezni kezdtem, azért megéreztem a tarkón vágást. Elsőre nem is nagyon esett le, hogy mi van, csak miután rádöbbentem, hogy Liam-nél kényelmesebb ágyak vannak és általánosságban reggel a madárkák is csipognak. Ehhez képest, itt hűvös volt, kemény az ágy, és maximum valami halk zúgást hallottam. Kezdet is derengeni, hogy nem értünk haza a bevásárlóközpontból, ellenben Liam legalább eltűnt onnan. Remélhetőleg. Bár a fene tudja, hogy még mindig neki dolgozom e. A csaj... ő asszem megsebesült vagy meg is halt, míg a bajszos... hát tudja fene, de jár neki egy pofon és egy s más is. Fejem fogva ülök fel nagy lassan, kicsit még fáj, de nem vészes. Aztán kinyitom a szemeim és akkor pillantom meg, hogy nem vagyok egyedül. Remek. És ki a faszi? Ki tudja... Nem szeretek egyszerre túl sok új embert megismerni, mert nehéz mindre összpontosítani. - Meghalt? - kérdem, egyértelműen a maszkos nőre gondolva, miközben még nagyban az ágyon ülök, hogy kicsit összeszedjem magam. Kiroppantom a hátam, a nyakam, aztán újra felnézek rá. Ha csak be nem előz a dumával, akkor majd én felhozom a dolgot. - Nem ismerjük egymást, és nem látok itt senkit, aki miatt feltételezhető, hogy idehoztatok, szóval... mi a pálya? Miért zártatok dobozba? Én csak egy szimpla testőre vagyok valami gyagyásnak, és csak közbeléptem, mikor hallottam és láttam, hogy valami őrült, öngyilkos merénylő lövöldözni kezdett az üzletben... Szóval tiszta vagyok... ha azt nézzük. - emelem fel kezeim megadóan, majd fáradtan le is engedem őket. Különösebben nem izgulok, mert feltételezem azzal sem jutnék előbbre.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Míg Shane távol volt, én vártam. Vártam. Vártam. De semmi. Mikor meguntam a várakozást a kocsiban elhelyezett sétapálcámmal az oldalamon, pontosabban a kezemben mentem indultam el az épület felé. Nem nagy védelem, de nekem egyelőre megteszi. Lehet már mindenki meghalt. Az ciki lenne. Arra lettem figyelmes, hogy a bajszos másom igen csak nagy lelkesedéssel iszkol kifelé a parkolóba, bár nem láttam nála fegyvert. Nincs kizárva, hogy pisztoly van nála. Azt hitte gond nélkül elfuthat mellettem, ám mikor a közelbe ért a pálca gyémánt berakásos acélgömbben végződő végével térden csaptam, amitől ordibálva vágódott el a földön. -A kurva életbe!-Kapott oda vélhetően törött, vagy zúzódott térdéhez. -Nocsak-nocsak.-Kopogtattam meg a földet feje mellett.-Hol hagytad a cimborámat, Robbie fiú? -Fogalmam sincs, mire felfigyeltem, már nem volt sehol. Eltűnt a nővel! -Hmmm... na gyere velem, elbeszélgetünk kicsit!-Nyúltam felé, mire ő pisztolyt fogott rám. Nem ijedtem meg, hanem kézfejére csaptam a sétapálcával. Az ütés hatására lőtt, de a golyó elszállt mellettem egy kocsi kerekébe. A fegyver közben kiesett a kezéből, én pedig elvettem tőle a másik pisztolyt is és eltettem a két stukkert. Megragadtam hasonmásom és a kocsihoz húztam. Hátánál markoltam a ruhát, majd hajába fogtam és előre csaptam. A feje csak úgy koppant a kocsi üvegén, meg is repedt a bőre. -Hoppá! "Elfelejtettem" kinyitni az ajtót.-Nevettem. Kinyitottam, majd belöktem és beültem én is. Hazavezettem, ahol betuszkoltam az ajtón és odavágtam egy asztalnak, ami felborult vele, mikor neki zuhant. Lehet el is tört az egyik bordája, nem tudhattam, nagyon jajgatott. -Ide figyelj öregem! Vagy beszélsz, vagy nem állok jót magamért!-Mondtam fenyegetően, közben leakasztottam a falról egy szegecses ostort. -Mit akar azzal? Erre semmi szükség! Már elmondtam, amit tudok!-Emelte maga elé kezeit védekezően. -Nem hiszek neked! Gyerünk! Ki vele! Hová tűntek?!-Az ostor meglendült, A pasas mellkasán landolt, amin pillanatok múlva egy véres folt jelent meg, a házat pedig fájdalmas ordítás rázta meg.
Gordon Shane felé pillantott kérdésére. -Nem. A gyengélkedőben lábadozik.-A falon lévő vörös gombra nézett. Benyomta és a mikrofonba szólt.-Ébren van. Shane beelőzte Gordont, hiszen a férfi pont rá akart kérdezni miképpen keveredett bele a történetbe. -Értem. Szóval önnek semmi köze Roberthez? Szabad tudnom kinek a testőre? Ki az az őrült?-Kérdezte.-Jogomban áll tudni.-Mondta, közben elővett egy igazolványt, amit fel is mutatott. Az igazolvány szerint a Birt-Amerikai titkosszolgálattól vannak.-Miért nem tartott azzal a valakivel, akinek ön a testőre? Miért követte Robertet és Miss. Rachelt? Ezen a ponton, még mielőtt Shane válaszolhatott volna Nicholson is megérkezett és Shane felé fordult. -Vittem be egy kis elemózsiát Rachelnek.
Kezdőlap
)
