Amikor kiállok a színpadra, a sötétben meghallom a közönséget, majd, ahogy a reflektorok hangorkán kíséretében robbannak életre, meg is látom, s nekem megdobban a szívem. Adrenalin önt el, és már nem érdekel csak az, hogy játszanom, teljesítenem kell, csak az itt és a most számít, jobban, mint eddig bármikor. Ezúttal sem volt ez másként, amikor a január-februári kanadai turnéról visszatérve az első február végi new yorki buli kellett, hogy kezdetét vegye, bár ahhoz képest, hogy a rövidebb turnékör milyen nyugisan ment le (hozzánk képest) idehaza már rögtön azzal kezdtem, hogy bemelegítés alatt elpattintottam egy húrt és elvágtam a kezem, a kezdéshez képest túl korán. Pici seb, annyira nem gáz, de itt ragasztgatni, kötögetni már nincs idő, főleg, hogy új gitárt kell kérnem ahelyett, amivel a színpadon kezdtem volna, a technikusom pedig át is nyújtja a fehér flying V-t, ami csak a harmadik számtól került volna elő mert a fehér Explorer-el akartam nyitni, de ennyi gond legyen! A gitárt a nyakamba akasztom, a zenekarral pedig közlöm, hogy fordítunk a set listán, a közepe lesz az eleje, a ráadás marad a helyén... a youtube korában érdemes csavargatni a műsoron, hogy ne legyünk annyira kiszámíthatóak. És máris kint a világot jelentő deszkákon! Már megy az intro zenénk, majd vége, s elkezdődik a kilencven perc hírnév és őrjöngés. Vér, verejték, áradó energia a közönségből és a zenészekből egyaránt. A dob ritmusa határozza meg szívemét, fel-alá rohangálok, éneklek, vigyorgok és vicsorgok, ujjaim fürgén járnak a húrokon, a közönséghez szólok, ilyenkor nem is gondolkodom, csak teszem, amihez igazán értek. Már nem érdekel, hogy a fehér V alakú hangszerre kezd csorogni elvágott ujjamból a vér, groteszk mintákat festve rá. Játsszunk. A vihar középpontjában érzem magam, beindul az úthenger, a zene ritmusa visz magával, gitározok, éneklem a dalokat, ugrálok, rohangálok, ahogy ilyenkor szoktam, rázom a fejem, a többiekkel összeállunk egy-egy "barázdabillegetős" mozdulatra és a V alakú hangszert úgy kezelem, mintha a világ legszebb nőjét tenném magamévá a színpadon. Igen, ha elragad a hév úgy kezelem általában a V alakú hangszert, mintha egy nő karcsú teste lenne a hangszer, ha akadnak csajok a közönségben, azt érezhessék, mintha az ő lenne a kezeim között, a V szárai formás combjaiknak analógiái és úgy kapom a hangszert csípőmre, mintha azok közé lépnék, ahogy az utolsó akkordot kitartva csúsznak ujjaim a húrokon, csípőmet bele is tolva a mozdulatba. Annak idején Hendrix kezdett ilyen intenzitással játszani, ő is nőnek tekintette a hangszert, de olyan szinten, hogy szinte (vagy ténylegesen) szeretkezett azzal a színpadon koncert alatt. Én eddig nem jutok el, de ez a "flow" ez a vibrálás megvolt most a játékomban is. A fehér gitáron vér és verejték keveredik már, mert a lámpák alatt amúgy is rohadt meleg van és nem segít ezen az sem túlzottan, hogy egy motoros bőrmellény (igaz széthúzva és nem össszezipzározva) feszül a felsőtestemen, egy kicsi szelőzést azért biztosítva. Na meg a kimunkált izomzatból is mutat és nem végső soron a bal vállam felől a felkaromra induló nonfiguratív fekete tűzmintás kígyózó tetoválásból is, ahogy a jobb bicepszemen körbefutó tövises inda minta is látható így. A meleget pedig végképp csak tetézi az oldalt fűzős bőrnadrág is, ami egy motoros bokacsizmába fut. Azt hiszem nem meglepő, hogy a zenéléssel, énekléssel, mozgással együtt eléggé kimelegszem a műsor végére. A közönségben fel-felvillan egy-egy ismerősnek vélt arc, de ilyenkor sosem tudom, hogy az elmém játszik velem, vagy valóban ismerősök, nem tudok erre koncentrálni. A legelső sorban és a legutolsó sorban állónak egyaránt azt kell éreznie, hogy rá nézek, hogy őt szólítom meg. Hogy neki zenélünk. Végül kissé kimerülten, de elégedetten vonulunk le a színpadról, hogy azt technikusok lepjék el, én pedig kapok egy nedves kendőt gyorsan letörölni a kezem, ami már nem vérzik, de a korábbi rászáradt s még egy száraz törcsi is jár, amit egyelőre a nyakamba dobva ballagok le a lépcsőn, hogy oldalról, a biztonságiak felől hangos méltatlankodásra legyek figyelmes. Olykor megesik az ilyesmi, de azért nem a leggyakrabban, ráadásul most női hangot hallok, ami meg ösztönösen arra késztet, hogy a zajforrás irányába nézzek. Már-már megmosolyogtató, hogy egy a biztonságiakhoz képest rendkívül szerény alkatú szőkeség mennyire viaskodik ott és kockáztatja, hogy ezek a marcona uraságok mindjárt kidobják, ami azért nem lenne olyan jó s nem is szeretem az ilyesmit, így alapvető "policy", hogy most feléjük lépek a színpad lépcsőjéről leérve, mert egy autogram, vagy selfie meg szokta nyugtatni a kedélyeket és mindenkinek jobb. Csakhogy azzal szembesülök, én tényleg ismerem a harcias szöszit: ő csinálta az egyik tetoválásom! Csak ugrana be a név... jó, ezen a koncert előtti iszogatás nem segít. Kicsit ráncolom a szemöldököm, de valami csak beugrik. - Lumienne!- meg is van a név, szuper! - Nyugi srácok, engedjétek át ismerős, nincs vele gond. - szólok a biztonságiaknak, akik kicsit mogorván engedik át, mert olyan ez, mintha nem végezhették volna a munkájukat. De azért csak félreállnak a lányka útjából, akit én egy mosollyal fogadok. - Remélem tetszett a show! Máskor azért dobj egy üzenetet, hogy kérsz backstage pass-t, lényegesen kellemesebb élmény, mint így tülekedni! - játékosan megfenyegetem kicsit az ujjammal, de el is nevetem magam.
Korán érkezem. Minden koncertre korán érkezem, mert mindig elöl akarok lenni közel a színpadhoz.. különben nézhetném videóról is.. annak pedig semmi értelme. Szóval nem is érdekel hány metalheaddel kell lökdösődnöm, tolakodnom, a sorban akkor is oda fogok jutni. Amikor nyitnak az ajtók mindenki összepaszírozódik, úgyhogy csak összeszorítom a fogaimat és próbálom túlélni, amíg lepittyentik a jegyemet és onnantól szinte futok a színpad előtti kordonig. Szólhattam volna Ericnek, hogy jövök, kihasználhattam volna az ismertséget, de megmondom őszintén én ezért járok koncertekre. Nem mondom jártam már számtalan backstageben, de a közönségben megélhető hangulatot szerintem semmi sem pótolhatja. A kordonba kapaszkodva várom a kezdést miközben két srác úgy döntött, hogy örökbefogadnak és két oldalról bebiztosítottak, hogy senki ne tudjon átmenni rajtam. Mindenki azt gondolja, hogy ezek mennyire veszélyes kemény arcot, de őszintén megvallva a legkedvesebb embereket ilyen koncerteken ismertem meg. Még kapok tőlük egy pohár sört is. Ja nekik nem kellett izgulniuk, hogy idejutnak-e, így még erre is volt idejük. Le is csúszik a sör és már nagyon úgy néz ki a színpad, mint ahol már készölnek a kezdésre. Izgatottan ugrálok néhányat. Úr Isten de jó lesz. Hirtelen kapcsolódnak le a lámpák és indul a buli. Torkom szakadtából sikoltozok, amikor megszólalnak az első akkordok. A mellkasomban érzem a hangfalak rezgését. Imádom Eric bandáját órákon át tudnám hallgatni őket, úgyhogy külön pacsi magamnak, hogy elmondhatom magamról, hogy en ezt a férfit már tetováltam. A véres gitár csak egyre jobban megvadítja az embereket, én néhányszor hálálkodom a két srácnak, akik úgy őriznek mintha évek óta ismernének. Üvöltve, ugrálva, a hajamat dobálva, a szöveget üvöltve, énekelve nyomom végig az egész koncertet. A koncert végéig nyomom 100%-on pörögve. Mire lemegy az utolsó szám a hajam már kócos, az arcom ki van pirulva, a lábaim fájnak és itt-ott biztos lesz néhány véraláfutásom, de mindez abszolút megéri. Én ezt jobban élem, mint a miniruhás klubba járást. Nem az én világom az a sok koktél és az elektronikus zene. Nekem kell ez a hangulat, hogy boldog legyek. Lassan kezd el ürülni a tömeg, én viszont úgy döntök, hogy akárhogy is, de bejutok Erichez. A kidobóknak intenzíven gesztikulálva magyarázom, hogy én bizony ismerem Eric Lindströmöt és részletesen leírom a tetoválást, amit a két kezemmel varrtam fel a bőrére süket fülekre találok. Tényleg miért kell, hogy ilyen normálatlan nyomorékok legyenek az emberek. Szerintem már egy hajszálon függ, hogy erővel dobjanak aki, amikor feltűnik az arc, aki miatt az egész hangoskodást megindítottam. Eric betoppan, nekem meg fölfelé kell néznem , hogy lássam az arcát. -Eric!-mosolygok rá. Szavai hatására azonnal megnyílik az út előttem, így a középső ujjamat a fő ellenfelem arcába tartva haladok át a biztonságiak között. Egy pillanatra átölelem Ericet a derekánál, de utána el is engedem. -Szavadon foglak!-bólintok egy nagyot. -És igen. Valami kimondhatatlanul zseniális volt az egész. Kékre zöldre vertem a térdem a kordonon, de minden sérülés megérte.. és több, mint valószínű, hogy izomlázam is lesz. Nagyon keményen nyomtátok.. imádtam az elejétől a végéig.-mosolygok rá. Az elmúlt időszakom egyik legjobb bulija volt. Minden másodpercet imádtam a koncertem. Zseniálisak voltak a számok, a hangulat, minden. -Mi történt a kezeddel? Jól meghergelted a népet a véres gitároddal..-nevetek.
A zene volt az, ami mindig is igazán éltetett. Voltak más hobbijaim is, nem voltam csőlátású ebben a tekintetben, de a zene volt az, ami mindent betöltött, amit mindennél jobban akartam csinálni. Évek kemény munkája volt, de eljutottunk odáig, hogy ez ki is fizetődjön, sőt, nem csak megélhetést jelentett, de ugye hírnév is járt hozzá. Ezért viszont sokat és keményen kellett dolgozni s egy olyan taposómalmot "nyert" vele az ember, amibe talán csak kevesen gondoltak bele, hogy milyen is. Folyton úton lenni, estéről estére a maximumot hozni ki magadból, még ha nem is olyan a kedved. Szerencsére New York-ban ez igen ritkán volt kihívás, otthon játszani mindig nagy öröm volt és tavaly nyár óta nem is volt idehaza koncertünk, így most ez a februári megálló kifejezetten jó volt a kis kanadai kör után. Le fogunk állni stúdiózni, de attól még fogunk egy-egy koncertet játszani persze, viszont most akkor is meg akartam ezt a show-t nyomni és a kis húrszakadós baleset még be is segített némi plusz látványossággal. Mondjuk nem volt kellemes élmény, de egy ponton szerencsére abbahagyta a vérzést a vágás a jobb kezem hüvelyk-és mutatóujja közötti íven, ahol az elpattant húr megvágott. Voltak már fájdalmasabb élményeim is, ha őszinte akarok lenni. És hát teljesen józan sem voltam. Akárhogy is, igazán remek hangulatú buli kerekedett, megvolt a tömeg, a hangok, a hevület, az élmény. Jóleső fáradtsággal hagyhattam ezt a színpadot. Érdekes egy állapot volt ez, mert úgy érezte magát az ember, mintha megverték volna, de mégse tudott és nem is akart leállni, pörgött, akarta még az élményt, olyan volt ez, akár egy kábítószer. Fizikálisan bírtam többet is, a zenélés inkább fejben volt fárasztó. Szóval borítékolható volt, hogy valamiféle bulizás kinézőben van még az estére, annál is inkább, mert ilyenkor igazán jól esik valami nőt, vagy nőket hajkurászni. Abból jönnek csak ki igazán a vad dolgok és a múltkorában a srácoknak is ígértem egy érdekes kiruccanást... Viszont nem látok mindennek még neki a többiekkel a bulizásnak, mert a színpadról elfelé valami megüti a fülem és nem tudom a dolgot figyelmen kívül hagyni. Nem is akarom. Kiváltképp azután nem, hogy rájöttem, ismerem a leányzót. Gyorsan intézkedem hát, hogy át is engedjék. A fejem azért csóválom a kézmozdulatra és gesztusra. Megértem én, csak... hát ők ezért vannak fizetve. És azért van, hogy nem tesznek rossz szolgálatot, sőt. Ők is kellenek a sikeres koncertekhez. - Lehet próbálkozni, de lehet egyszer cserébe én is kérek valamit! - jön a keresztapás, Marlon Brando hangszín imitáció, majd ismét elnevetem magam egyet kacsintva rá, hogy aztán megöleljem a filigrán alkatú szöszit. Kifejezetten kellemes illata van, jól esik ez a koncert fülled légköre után. - Örülök, hogy jól érezted magad! Igyekszünk mindig kitenni magunkért, pláne idehaza. Az mondjuk kár, ha a porcelánfehér bőröd sérült, de végül is majd rendbe jön! - jegyzem meg vidáman, ahogy a törölközőt most leveszem a nyakamból és nekiállok kicsit megtörölni magam itt-ott, ahol szabad bőrfelület van. - Mindjárt elmesélem, de ne ragadjunk le itt cicaszemű! - mosolygok rá, majd lazán derekára fektetem tenyerem s tovább kísérem hátra, az öltözőmbe, menet közben pedig a kérdésre is válaszolok. - Koncert előtt bemelegítésnél elpattant az egyik húr, és már nem volt sok idő, csak annyi, hogy gitárt cseréljek, aztán azért véreztem a koncert elején. Kicsit melodráma volt, ahol ledobom a törcsit oldalra.de a színpadiassághoz hozzájárult asszem. Azért nem csinálnék belőle rendszert. - magyarázom, míg haladunk beljebb, elérve az öltözőt. Nyitom az ajtót és előre engedem a szöszit, riszálja csak magát beljebb, legalább a szemeim is megpihenhetnek a szűk fekete nadrág fedte formás hátsón, aztán követem. - Foglalj helyet nyugodtan. Kérsz valamit inni? - kérdezem, miután a törcsit ledobtam, és az öltöző asztalán álldogáló piás üvegek felé intek, van ott üres sörös üveg is egy pár, de egy-két bontatlan is akad, egy majdnem üres Jäger, meg egy még bontatlan. A maradékot kiöntöm a majdnem üresből, hogy le is húzzam, majd megbontom az egyik sört és abból is jöhet egy jóleső korty, hogy megfordulva az asztalnak támaszkodva vizslassam vendégem csinos pofiját. -Egy autogram, vagy egy selfie esetleg? Netán pengető? - cukkolom picit, mintha csak teljesen ismeretlen rajongó lenne, bár igazából bármit kér, megkaphatja, azt meg meglátjuk, hogy merre megy majd az este. A korábbi bulis tervek lazábban lesznek értelmezve most már, asszem, amennyiben nem csak beköszönni akart.
Sokszor gondolkoztam, hogy vajon velem van a baj, vagy a korosztályommal, hogy a szórakozás nekik már nem ez. A klubbokban egy lánynak mindig aggódnia kell, hogy nem tettek-e valamit az italába... itt én olyan szemrebbenés nélkül fogadtam el a sört két idegen faszitól, hogy valahol egy emberrabló elhullatott néhány örömkönnyet. Mégsem volt soha semmi bajom. Sőt. Volt amikor még haza is kísért egy motoros banda. De persze rohadtul nem érdekel, hogy ki miben leli az örömét csak rám mindig olyan furcsán néznek, amikor elmesélem, hogy ilyen helyeken töltöm a hétvégémet. Pedig szerintem nem is én vagyok a fura... mondom ez én aki éppen headbangel egy rock koncerten... na mindegy. Haza is mehetnék, de fiatal még az este és ha már ismerem Ericet gondoltam lehet ez még jobb is, de az utamat állják. Értem, hogy ez a munkájuk, de hiába magyarázom akárhogy még csak arra sem hajlandó, hogy megkérdezze a bandát, hogy tényleg ismernek-e. Persze ezt akárki mondhatná, de akkor is.. tisztában vagyok az adottságaimmal... ha másért nem legalább azért megkérdezhetné, hogy legyen egy kis szórakozásuk pluszba.. Úgy tűnik azonban megsimogattam a mázlinyuszi lábát és pont erre vezet annak az útja, akit keresek. Fel is ismert. Szerencsémre. Lehet kaszinóba kellett volna mennem ha már ilyen kirobbanó formában vagyok. -Ez fenyegetés vagy ígéret?-kérdezek vissza azonnal szemtelenül, kissé az alsó ajkamba harapva. Még rám is kacsint hát itt helyben elmegyek.. a viszonzott ölelésről már ne is beszéljünk. -Ezek a kedvenc sérüléseim.-legyintek egyet. Nem vagyok ám olyan kis finnyás, mint amilyennek általában titulálnak az alkatom miatt. Tudom.. kicsi vagyok és vékony, de szívósabb talán nem is lehetnék. Bólintok miközben a keze a derekamra siklik. Büszkén húzom ki magam mellette miközben a legszebb mosolyomat kapja meg. Olyan vagyok mint egy nyomi kis fangirl, de hát Istenem. Ez Eric kibaszott Lindström. Ha érte nem rajongok, akkor senkiért. -Már mindent értek.-bólogatok és közben oda is érünk AZ öltözőhöz. Nyílik előttem az ajtó és előre enged. Mondom, hogy ezek a formák jó fejek még akkor is ha tudom, hogy főleg a kilátásra utazik. De tőle még ez is bók, úgyhogy önként és dalolva vonulok be az oroszlán barlangjába. -Egy sört elfogadok, köszönöm.-de ki is szolgálom magam és belekortyolok a sörbe. Kérdésére nevetek egyet. -Ha a bal mellemet aláírod, akkor azt még fel is tudom tetoválni saját magamnak...-nevetek tovább kicsit megvonogatva a szemöldökeimet. Természetesen csak viccelek. Aláírást sosem varrnék örökre magamra, mint ahogyan mások nevét sem. Nem cimkézném fel magam egy életre. -De egy selfie jöhet. Legalább megint kiakaszthatom az ismerőseimet, hogy milyen helyekre járok..-mosolygok rá és oda is lépek hozzá. Ha már kérdezte.. Lerakom a sört az asztalra és a hátamat nekidöntöm a mellkasának. Előkapom a telefont és elhelyezkedek.. véééééletlenül pont úgy, hogy még a kis fenekem is odasimuljon mielőtt lövök egy képet. Leengedem a telefont, de mielőtt ellépnék tőle még felé fordítom az arcom. -Köszi..-mosolygok rá és elveszem a söröm és ledobom magam a kanapéra. A telefon a zsebemben landol. Majd később feltöltöm. Most van sokkal jobb dolgom. -Nem tartalak fel a koncert utáni bulidtól?-gondolom ilyenkor nem indul egyből haza, hogy felcsapja a pizsamáját és durmoljon egy nagyot. Kortyolok megint néhányat a sörből.
A közönség mindig vegyes volt szerencsére, nem csak férfiakból és nem csak az idősebb generációból állt, bár az is igaz volt, hogy a vásárlóerővel rendelkező tábor jobbára onnan került ki. Nem a koncertjegyek tekintetében, inkább albumokat meg ilyesmit ők vásároltak és az is fontos része volt az egyenletnek, még ha mostanság már szinte senki sem album eladásokból élt a mi kis világunkban. A tartalom széleskörű elérhetősége lehetett áldás és átok is, annyi bizonyos volt, hogy alkalmazkodni kellett hozzá és akkor lehetett az ember anyagilag is sikeres, ha betartott bizonyos játékszabályokat. Mi emellett azért igyekeztünk a lehető legkevesebb kompromisszumot kötni. A turné, a show, koncert volt az első, és így a közönség is. Sokszor, ha elég türelmesek, mi is kimentünk sörözni velük, bár az a kisebb helyeken volt a leginkább jellemző, itt most kevésbé volt tervben. Viszont, ha a közönség az első, akkor azért csak van olyan tag a közönségből, aki átjuthat az őrökön és ez köszönheti annak, hogy a tövises tetoválás az ő kacsójának munkája. Az sem mellékes amúgy, hogy csinos, és nagyon szépen tud ám a zöld cicaszemeivel pillázni, de az előzetes ismeretség, a munkája juttatja át az őrökön, ahelyett, hogy én mennék ki egy fotóra, vagy valamire. - Akár fenyegető ígéret is lehet! - nevetem el magam a csipkelődő visszakérdezésre. Ilyen tekintetben nem maradok adósa, annyi szent és hát minek is fognám vissza magam? Nem része a természetemnek, lazán és közvetlenül kezelem a dolgokat, így Lumienne-t is, hiába nem mondanám amúgy közelinek, vagy szorosnak az ismeretségünket és végső soron csak rajongóként jelent meg itt. De igazság szerint másokkal is közvetlen és rendes szoktam lenni. - Jó, de azért vigyázz magadra, sajnos olykor kialakulnak szar helyzetek. - jegyzem meg, mert tény, hogy történtek már balesetek és egy kis első soros tombolás nem éri meg a látogatást a sebészeten. Kellett már baleset miatt koncertet leállítani, de ilyen minden zenész előadásán előfordulhat sajnos akár egy szimpla rosszullét miatt is. - Oké, akkor egy sör. - bólintok, és átnyújtom a bontót, mert a sört már el is vette. - Jó pont, hogy szereted, a csajok egy része fintorog rá. - mondom a magam sörébe belekortyolva, míg tekintetem mosolyán, zöld szemein, csinos pofiján tartom és legeltetem. Kellemes leányzó volt s amikor tetovált, ez akkor is feltűnt, de az a helyzet nem erről szólt, most azért lényegesen kötetlenebb lehet a légkör. Viccelődő kérdésemre adott válaszát újabb karcos nevetéssel jutalmazom. - Hízelgő lenne, és nem mondom, hogy nem kérte már ilyet... de azt hiszem te nem pont ilyesmit viselnél a bőrödön. - jegyzem meg, hogy aztán a fotóra bólintsak, a sört félre téve, mert annak nincs sok keresnivalója a képben. Nem mintha baj lenne, de valahogy mégis más a hangulata, ha nem figyel ott egy-két üveg a kézben. - Ha ezen kiakadnak, akkor eléggé gyökerek, már bocs. - jegyzem meg egy vállvonás kíséretében, míg hagyom hogy elővegye a telefont és elfoglalja a helyét, ahogy neki tetszik. És ahogy az ágyékomnak is tetszik, ha már ingerelni is kezd és szeretné a bőrnadrág nyújtotta előnyös tulajdonságokat szűk fekete farmerba burkolt kerek popsijával kihasználni. Kis ördögfióka! De tetszik.. és a játékot ketten játsszák, egyik kezem csípőcsontjára fog, a másik pedig a fotó kedvéért nemes egyszerűen a torkára. Legyen akkor tényleg kiakasztó a dolog! Nem bántom, de ez nem egy teljesen szokványos selfie lesz így, annyi biztos. Amíg a fotó készül, kiélvezem közelségét, édeskés illatát, ahogy formás kis teste erős alkatomnak simul... jó is ez és nincs annyira kedvem elengedni, de kénytelen vagyok, ennyire nem eszik forrón a kását. - Nincs mit cicaszemű! - kacsintok rá, ahogy közelről az arcomba mosolyog, én meg cserébe picit megpiszkálom az egyik szőke tincsét ujjaimmal és eljátszom vele, hogy aztán a sörömért nyúljak és meghúzzam. - A koncert utáni buli mindig a maga módján alakul, lehet ez az út is oda vezet és nem tartasz fel! - vonom meg a vállam kicsit. - Annyi, hogy ilyenkor azért gyorsan le szoktam zuhanyozni, mert izzasztó ez a műsor. Ha annyit bírsz várni, amíg elrendezem, akkor akár még te is a buli sodrásába kerülhetsz! - adom meg az egyszerű, egyenes választ, mert nem fogom a csinos szöszit egy fotó meg egy sör után kidobni, annyi biztos. Hogy türelemmel lesz e, az viszont már az ő választása. Az biztos, hogy én összeszedem az egyik szék támlájára terített utcai cuccaim, amiket az öltözőhöz tartozó vizesblokk ajtaját nyitva oda be is teszek az ajtó belső oldalán lévő fogasra, majd az összeizzadt bőrmellényt könnyedén le is dobom a felszabadult széktámlára, mert komfortosabb lesz most nélküle.
Na ezért kedvelem az olyan férfiakat, mint Eric. Erőlködés nélkül van olyan kisugárzásuk, hogy az embernek egyből megremeg egy kicsit a lába. Olyan természetesen viselkedik velem, pedig valljuk be.. nem kifejezetten vagyunk még csak barátok sem. Egyszer tetováltam. Ennyi. De az érdekes vendégeket mindig megjegyzem magamnak. Az ilyen helyzetekben mindig jól jön a dolog. -Kicsi vagyok és cuki.. mindig örökbefogad egy társaság..-kacsintok rá. Tényleg vigyázni szoktak rám az emberek és tudom mikor készül egy méretes pogo, így tudom mikor kell felvennem a nyúlcipőt, hogy ne legyek a sűrűjében. Akármennyire is szeretném kipróbálni biztosan én lennék az első, aki felborul. Ennyi acélbetétes alá pedig nem szeretnék bekerülni. Nem mondom, hogy nem voltak necces esték.. de istenem.. inkább menjek haza foltosan, mint hogy egész este a tök egyforma mashupokat hallgassak egy no name DJ-től. Átveszem tőle a nyitót és felciccentem az üveget. Sokan csaj nem szereti a sört, de én kedvelem, mert szinte olyan mint egy üdítő, így jobban csúsznak, mint a felesek. -Nem. Valóban nem illene hozzám.-nevetek egyet bólogatva. Kevés olyan kollégám van aki nincs totál szétvarrva. Nekem kevés tetoválásom van, de mind egytől egyig fontos és különleges jelentése van. Ehhez a tendenciához mindenképp tartanám magam. -Azok.-értek vele egyet. Tényleg gyökerek. Nekik az én ízlésem a furcsa, nekem az övék. Amíg nem ugatnak bele a dolgomba, addig nem is érdekel, hiszen a vélemény olyan, mint a segglyuk.. mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra. Odalépek elé, de egy pillanatig sem gondoltam, hogy szemtelenkedhetek egy ilyen férfival következmények nélkül. Az egyik keze belémkapaszkodik, a másik a torkom köré fonódik, mintha az Isten odateremtette volna. Elmosolyodok és ellövöm a képet. Még egy pillanatig kapaszkodok a tekintetébe, amíg játszik a hajammal aztán ellépek tőle. Leülök és folytatom a sörömet. Mint kiderül nem vagyok neki útban, így az én estém is máshogy alakulhat. -Intézd nyugodtan.. megvárlak.-ha kicsit jobban ismerném vagy lenne egy kis közös múltunk biztos bedobnám neki, hogy vele tartok, de most ezt a labdát még nem csapom le. Pofátlanul figyelem ahogyan ledobja a mellényét és ott áll teljesen csupasz, fedetlen felsőtesttel. Baszki.. azok az izmok. Kicsit össze is szorítom a combjaimat. Biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja milyen tökéletes a teste. Megrázom egy kicsit a fejemet és inkább beleiszok a sörömbe. Amint eltűnik a fürdőben előveszem a telefonom és fel is lövöm a képet az instagramomra. Persze szinte egyből jön is néhány üzenet, hogy mi a helyzet és mit csinálok. Van akinek vissza se írok, van akinek elmesélem mi a helyzet. Ráérek, amíg Eric zuhanyzik, bár férfi.. biztos nem tart majd neki sokáig.
- Kicsi, cuki, de dögös is, ezt ki ne hagyd a listából cicaszem! - kacsintok rá vigyorogva. Úgy látom ez a becenév ragadós lesz már a szöszire nézve, valahogy illik rá, persze lehet a koncert hangulata is belejátszik ebbe. Ami nem ül le általában a műsor után és az alkohol is fűti, aminek most csak még inkább utántöltök az öltözőben. De ilyenek ezek az esték, nem egyszer talál a pirkadat is ébren és még kevésbé józanul. Mondjuk amikor folyamatosan A-ból B-be utazik az ember egy turnén, olyankor megint más az egész, ott eleve felborul a teljes ritmus és az egész elviseléséhez is kell a pia. Altatók, szesz, kinek mi, sajátos harc ez a természetellenes életritmus ellen, amire születni kell és még akkor is sokan belehalnak. Most viszont a közös fotó van terítéken s egy érdekes helyzetet is veszünk fel mindehhez, s kedvem lenne hátulról a fülcimpájába harapni még közben, de az amúgy már végképp sok lenne, mégis erre ingerel az illata, a közelsége, az érzés, ahogy nekem nyomódik s egy icipicit ringatja is a csípőjét ingerlően, mintha azt akarná kipuhatolni, mit rejt a bőrnadrág s ilyen tekintetben lehetnek is elég konkrét megérzései... azonban nem tart sokáig ez a fotózás, én pedig végső soron előre terelem az eseményeket, tovább. Valami azt súgja nekem, hogy ez a leányzó amellett, hogy nem alamuszi nyuszi, nagyon is benne lenne valami vad buliban s miért is ne lehetne a részese? Meglátjuk hova visznek minket a sorsunkat irányító kezek, amik a világfa gyökerénél fonják éltünk fonalait. - Oké cicaszemű, el ne szökj nekem! Mert akkor Eric gazdi kénytelen büntetni! - cukkolom kicsit nevetve, mert nyilván nem komoly a dolog, ugyanakkor van ebben egyfajta természetes határozottság is, a belőlem álladó vademberes kisugárzás is ott motoszkál. Neki is állok a zuhanyhoz előkészülésnek s így távozik a bőrmellény, majd lerúgom a bokacsizmákat is a szék háttámlájára támaszkodva, hogy aztán szívbaj nélkül lássak neki a bőrnadrágnak. Műsort adok? Végső soron igen, de nem vagyok szégyellős, ez nem sokkal különb, mint egy strand ebből a szempontból és amúgy is tetováló a csajszi, nem új neki az emberi test. Az enyém sem. - Jó a műsor? - kérdezem azért poénból, mert így is lesz lehetősége alsóban megcsodálni, ahogy beszambázok a fürdőbe, az ajtót zárva, hogy vegyek egy gyors zuhanyt, hogy aztán megtörölközve egyelőre csak a tiszta alsót és a világoskék utcai farmerom kapjam magamra, úgy csattogjak ki vissza Lumienne-hez. Az asztalnál viszont először megállok, töltök egy újabb felest. - Viszont ha már te ilyen soron kívüli műsort kaptál, akkor én pedig szeretném ezt a felest rólad meginni! - kacsintok rá, ahogy félmeztelenül, a pohárral a kezemben lépek felé s ha hagyja, akkor a kis pohár kellemes dekoltázsában köt ki, hogy aztán cspőjét ismét (ezúttal két kézzel) megfogva hajolhassak és onnan vehessem ki egy játékos felpillantás után csak ajkaim és fogaim használatával, majd a fejem hátradobva hajtsam le. Már ha nem ellenkezett ugyebár.
Eric Lindström azt mondta dögös vagyok. Csak rávigyorgok, mint egy nyomorult kis tinilány válasz helyett. Persze. Tudom, hogy az vagyok, de egy ilyen férfi szájából egészen máshogy cseng a dolog. Persze. Minden beképzeltség nélkül imádni szoktak, kevés olyan emberrel találkoztam eddig, akinek ne lettem volna az esete, de mégis képes vagyok még mindig belepirulni egy kicsit amikor a rocker viking körbeudvarol. Viszonzom is egy kicsit, amikor a fotónál odanyomok a szűk gatyában a fenekem. Kicsit neki, kicsit magamnak, hogy felmérjem a terepet, hiszen ebben a gatyában pontosan megtudhatom, hogy milyen adottságokkal rendelkezik a bőrgatya szorításában. De nem dobom magam olyan gyorsan a farkas elé, inkább csak incselkedek amíg megtehetem. Elhelyezkedek, hogy kényelembe legyek, amíg ő zuhanyzik. Van akire hajlandó vagyok várni. Szavai hatására megjelenik egy kihívó mosoly az arcomon annak ellenére, hogy csak meg kellene húznom magam amikor egy rocker viking rendre utasít. -Szinte kedvet csináltál, hogy szökni próbáljak..-nevetek egy rövidet. Persze nem tenném kockára, hogy bukjam az este folytatását, így csak a szám nagy, de úgyis meg fogom itt várni, mint egy jó kislány. Jó kislány egy fenét. Csillogó szemekkel figyelem a műsort, amit kapok és még csak fizetni sem kell érte. Erős bennem a késztetés, hogy lőjek egy képet elvégre hányan őrizgethetnek egy ilyen képet róla, de viselkedek, nem teszem.. egyelőre. Először azt hiszem, hogy csak a bőrmellény kerül le róla, de minden gátlás nélkül vetkőzik előttem tovább, én pedig minden szégyenérzet nélkül tapasztom rá a szemeimet miközben megszabadul a nadrágtól is. -Príma.-bólogatok mosolyogva. Addig figyelem amíg el nem tűnik előlem a fürdőben. Fellövöm a képet, hogy még véletlenül se feledkezzek meg róla. Közben elfogy a söröm, így éppen az utánpótlást ciccentem, amikor kilép a fürdőből. Még mindig póló nélkül. Az ajkamba harapok egy pillanatra és iszok egy kortyot. Szavaira elmosolyodok és lerakom a sörömet. -Szolgáld ki magad.-fogadom el a kérését és szépen kihúzom magam előtte bár így is jóval alacsonyabb vagyok nála. Félrehúzom a hazam, hogy jobban hozzámférjen. Az egyik kezem a hasizmaira csúszik, amikor a csípőmnél fogva közelebb húz magához. Ha nagyobb melleim lennének könnyebb dolga lenne, de a felsőm is nagy segítség. Persze nem lehetek elégedetlen, hiszen ha még C fölött lenne a kosárméretem az már tényleg pofátlanság lett volna az univerzumtól. Hátradobom a fejem amíg a szájával emeli le rólam a poharat és mosolyogva figyelem a további mozdulatait. -Mondcsak a rockerek már ilyen magabiztossággal születnek vagy ezt idővel tanuljátok?-kérdezem vigyorogva mielőtt a söröm mellé felülök az asztalra és iszok is egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy ő egész életében ilyen volt. Valahogy el sem tudnám képzelni, hogy egy megszeppent kisfiú lett volna valaha.
Tetszik a látvány, ahogy fülig ér a szöszi szája, mikor kicsit bókolok neki. Ezért már megéri a dolog, jó látni ezt az arckifejezést, a reakcióját. Tény, hogy tényleg mutatós leányzó, bár ez önmagában csak egy tényező és hát nem egyedülálló dolog, a tehetsége mint tetováló, a stílusa, személyisége az, ami miatt élvezetesebb a társasága és privilégiumokat élvezhet jelenleg. Akkor is, ha amúgy azt a csinos kis popsiját elég jól riszálja mind amikor előttem megy, mind, amikor a fotónál hozzám nyomakszik. Ha játszani akar a tűzzel, hát legyen... érezheti, hogy nem teljesen tét nélküli a dolog. - Hmmm az úgy nem igazán büntetés, akkor, ha élvezed is, hogy kiporolom a csinos kis segged! - nevetem el magam. - Szóval kreatívabb gonoszságra lenne szükség. - cukkolom tovább, ösztönösen folytatva azt a kis évődést, amit én kezdtem az előbb végső soron. Átlépek vele határokat? Igen. Érdekel ez engem? Nem. Kompromisszum nélkül, megalkuvás nélkül vagyok, aki vagyok. Végső soron ezzel is jár, ha az osztatlan figyelmem élvezi valaki. Lumienne pedig érezheti, hogy nem különösebben igyekszem tőle megszabadulni, vagy valami társasági bulis helyszínre elrángatni. Esélyesen levágja, hogy eddig élvezem a társaságát és érdeklődéssel fordulok irányába. És még privát műsort is kap, tényleg nem panaszkodhat. Amúgy nincs nagyon min parázni, ha elmegyek egy uszodába, ott majdnem ugyan ezt látja bárki, márpedig el szoktam járni úszni is, az izmaimat nem a hangyák, meg a szteroidok hordták össze, edzőterem, úszás, küzdősportok formálták a testem. Na meg egy-két bunyó, mert Lumienne egy-két heget is láthat a törzsemen, annak mementói, amikor kés is előkerült egy necces helyzetben. - A mai közönség legdögösebb csajától ez már-már bók! - nevetve cukkolom picit a szöszit megszólalása jutalmaként, ahogy a méltató megjegyzéséből sem csinálok igazán ügyet, helyette inkább lezuhanyzom, mert a koncert után tényleg jól esik. Lehet neki amúgy bejön az izzadt, büdös vadember (sosem lehet tudni) de nekem azért komfortosabb és felfrissítő egy másfél órás set után a forró vízsugár és a tisztaság frissítő érzése. Ezért sem veszek még felsőt egyébként, jól esik kicsit szellőzni. - Először magam, aztán téged? - kérdezem nevetve, míg elhelyezem a poharat, miután igent mondott kérdésemre. Ő is asszisztál a dologhoz és alapvetően azért nincs panaszkodni valója melltájékon sem, testalkatához arányosan bögyös a leányzó, egész jól megtartja a kis műanyag pohárkát. Én meg pofátlanul élvezem és kihasználom, hogy közel hajolhatok az ikrekhez, hogy leheletemmel súrolhatom őket, még jobban érezhetem Lumienne illatát, míg csípőjét markolják erős kezeim határozottan. Aztán eltávolítva a poharat lehajtom a felest, majd a kis fehér műanyagot üresen dobom félre egy fejmozdulattal és egy vigyor szökik az arcomra. Még nem engedem el azonnal, ha már ő is tapizósat játszik a hasfalamon és jó kislányként szeret a kockákkal játszani... Adósa nem maradok, csak emelem a tétet és újra lehajolva adok gyorsan pár csókot dekoltázsától felfelé a nyaka tövéig, ahová egy harapást helyezek el az akció koronájaként, majd elengedem végül, hogy felülhessen az asztalra a söre után nyúlva. - Ez is, az is. Aki be akar futni, annak muszáj ilyennek is lenni, de az csak alap. A pofátlanság többi része az úton ragad az emberre, amikor egy kisbuszban éli le az év nagyobb részét örökkön utazva. Nincs privát tér és nincs gátlás, ha az ember akar valamit és nem akar bekattanni. Az egy rohadt nehéz időszak, egy vízválasztó a siker felé.
Vele nevetek. Persze, hogy élvezném, ha elfenekelne, sőt mostmár kifejezetten másra sem tudok gondolni, szóval köszi szépen. Mocskos a fantáziám bocsi és még csak prűd sem vagyok, hogy ezeknek hangot adjak. -Kár pedig jól mutatott volna a kéznyomod a seggemen.-biggyesztem le egy pillanatra az ajkamat, de van egy olyan megérzésem, hogy a kreatívabb büntetés sem okozna nekem kisebb örömöt, de hát ugye nem tudhatom hiszen azt nem fejtette ki. Az egyértelmű jeleknek köszönhetően úgy tűnik sínen van az estém. Tudom, hogy idősebb nálam.. 7 évvel ha jól emlékszem, de hát istenem.. éretlen kiscsajnak nem gondolhat annál sokkal intenzívebb a személyiségem meg egyébként is csak Eric csak 30 ha jól emlékszem szóval az nem gáz.. mármint nekem. Muhaha.. -Folytasd. Tetszik amikor simogatod az egómat.-vonogatom meg egy kicsit a szemöldökeimet kihívóan mielőtt eltűnik a zuhanyban. Nem mondom, hogy nem volt csábító az az izzadt férfitest, de valahogy még szebb látványt nyújt, amikor már tisztán bújik elő a fürdőből. A tekintetem ugyanolyan bátran kalandozik rajta, mint korábban. A teste tiszta a a gondolatai már nem kifejezetten, ami kicsit sincs ellenemre. Kérdésére még nevetek egyet mielőtt megérzem forró lehelletét a mellkasomon. Érzem, ahogyan a derekam is libabőrös lesz és hátradobott fejjel belülről harapdálom az ajkamat miközben mérthetelenül élvezem a helyzetemet. Tényleg össze kellene szednem magam.. nem lehetek mindenkinek ekkora kis ribi.. vagy igen? Kezem persze a hasán pihen élve a tálcán kínált lehetőséggel. Amikor az ajkai végigsúrolják a nyakam lehunyom a szemem és erős kezeibe olvadok miközben az egyik kezem az oldalába kapaszkodik. Amikor elenged igyekszem gyorsan rendezni magamat és a vonásaimat. Már kissé bátortalanabb a mosoly az arcomon, de nem azért mert zokon vettem az érintését.. hanem épp az ellenkezője miatt. Megköszörülöm a torkom és felülök az asztalra keresztbe dobva a lábaimat. Hogy tudta ilyen rohadt gyorsan ennyire felzavarni lelki egyensúlyom tavacskáját? Évek és a rutin. Gondolom. Gyorsan felteszek neki egy kérdést, hogy nyerjek egy kis időt, hogy összeszedjem magam. -Beköltöznék abba a kisbuszba..-jegyzem meg csendesen az orrom alatt. Bravó Lumie. Nagyon szépen rendbe szedted a kis gondolataidat és még ki is hallatszódott ez a kis csodálatos belső gondolat. Mindegy egyébként sem az ártatlanságomról vagyok híres nem is értem minek próbálom regulázni a kis gondolataimat és magamat. Hozzám már a pap és a szenteltvíz is rohadt kevés lenne, hogy kiűzze az ördögöket. Mivel még mindig ott áll mellettem így körmeim játszani kezdenek a felkarján. -És mondcsak milyen érzés ott a színpadon?-kérdezem egy kissé elkalandozott hanggal. Biztos mámorító ahogyan annyi ember tombol neked. Énekelgettem egy darabig de sosem éreztem olyan jónak a dolgot, hogy komolyabb terveket szőjek vele.. a képzőművészet egyébként is jobban érdekelt.
- Először aláírás a melledre, most kéznyom a fenekedre, úgy látom te minden áron szeretnél belőlem valamit magadon viselni! - nevetem el magam, tovább élvezve a kellemesen szemtelenkedő kis társalgást. Igen, ez az adok-kapok dinamika tetszett és jól is éreztem magam benne, abszolút feldobta a dolgokat és ha Lumienne-ben volt is rajongás, a helyére tette mindezt, nem vált furán tolakodóvá a társasága ennek is köszönhetően. - Akartam neked adni egy pengetőt, de lehet ezek után inkább egy pólót kéne, mert annyira magadra akarsz valamit. - teszem még hozzá, s eszembe is jut egy múltbéli érdekes eset, még lehet el is mesélem a szöszinek egyszer. Meggondolom egyelőre. Most inkább az köti le a figyelmem, hogy a magam dolgaival is haladjak picit, mert tényleg nem lenne már rossz az a zuhany. Meg lehet be kéne ragasztani azt a vágást, de ezt majd megnézem. Ha a zuhany alatt nem kezd újra szivárogni, akkor hagyom, mert apró felületi sérülés csupán. Csak hülye helyen és ezért vérzett intenzívebben. - Ahogy látom nincs neked arra igazán szükséged cicaszemű... bár az is igaz, hogy van mit dicsérni rajtad, mert sok minden tetszik. - érkezik az újabb játékos válasz, ha már itt provokál. De nem baj, meg fogja még égetni magát ma este, az az érzésem. Én pedig élvezni fogom, amikor fellobban a fáklyám hatására a máglya ezalatt a fiatal kis szöszi boszi alatt. Meglátjuk majd milyen szépen visongat akkor... Most viszont jöhet az újabb feles, ma este már nem is tudom hányadik. Viszont elosztva iszom és van rutinom, így nem igazán látszik meg rajtam a dolog, vagy van igazán kihatással. Csak azt a pontot kell majd megtalálni, hogy mikor álljak meg. Bevallom, az nem mindig megy, de most van olyan táraságom, hogy jobban résen akarjak lenni. Az ajkaim mondjuk nem résen, hanem puha, illatos porcelán bőrén vannak és csókolják futóan, de azért jólesően. Tetszik, amit rajta érzek és látok mindennek hatására, cicafül karmocskái kicsit vissza is húzódnak ennek hatására, hogy aztán az elszólásával nevetésre késztessen. - Nocsak! Még a végén azt is közlöd, hogy ebben a vidámparkban minden járatra felülnél! - nem várat magára az, hogy beleálljak motyogásába és az eddigiekhez hasonlóan gátlástalanul aknázzam ki, amit mondott, összerakva a kettő meg kettő-t néggyé. Talán pont ez forgott az ő buksijában is és ahogy eddig viselkedett, könnyen lehet, hogy ezt is kiböki. De azért meg is kapta a provokációt hozzá. Egyre jobban érdekel a csajszi, hogy milyen és mit lehet belőle kihozni. Ez egy tetoválás alatt nem bukkanhatott a felszínre, ott megelégedtem a szemeim legeltetésével. Kellemes érzés, ahogy körmeivel kaparássza alkarom, egy darabig hagyom is, de aztán a másik oldalára kerülve mellé ülök az asztalra. Egyik kezemmel téredi alá nyúlok, hogy kicsit magam felé fordítva átrakjam azokat az én térdeimen, másik kezemmel pedig vállát karolom át. Ott van még bőre íze az ajkaimon amit a feles után kóstoltam s ez még messze nem volt elég. - Lehet fura lesz a válasz, de klausztrofób. Mintha be lennél zárva, csak az ott és az akkor van, nem fejezheted ki magad csak a hangszereddel és ha énekelsz akkor azzal. Tudod, hogy a lehető legjobbat kell nyújtanod, mert aki ott van a közönségben azt nem érdekli milyen napod volt, hogy érzed magad... szórakozni akar és neked produkálni kell. - szavaimat közel hajolva mormolom szinte ajkaira, szabad kezem térdét és combját simogatja, majd folytatom. - A közönség pedig szerencsés esetben ezt a maga rajongásával, energiáival hálálja meg. Fárasztó, de felemelő, egy kínzóan katartikus élmény a maga módján. Végül is némileg olyan, mint a szex. - adom meg a konklúziót, közben combjáról felkerül a kezem az egyik szőke fürttel játszani, majd egyszerűen megcsókolom a szöszit, ha hagyja. Kissé puhán, mégis határozottan, egyszerre veszem Őt birtokba és hagyok neki is teret, ahogy ajkaim ajkait ízlelik, nyelvem nyelvét hívja táncra, vagy épp alsó ajkát harapom meg lágyan.
Hozzá tenném, hogy "vagy bennem" de nem akarom túlfeszíteni a húrt még a végén én is elpattanok a kezei alatt a nagy számnak köszönhetően. Nem mintha ellene lennék.. khm.. na mindegy. -Pólót? Jó de a tieid közül kérek egyet.-bólintok egyet. Pofátlan vagyok? Persze. Zokon veszi? A látszat szerint kicsit sem. Sőt valószínűleg akkor nem tudna velem mit kezdeni, hogyha meg lennék szeppenve a társaságában. Így legalább nem untatom. Ügyesen elfoglalom magam amíg visszatér hozzám. -Héé.. attól, hogy tisztában vagyok az adottságaimmal még szívesen veszem, ha másnak is feltűnik.-kacsintok rá, de valóban igaza van. Nincs szükségem megerősítésre. Bátran kezd el barangolni a kis testemen, ami kicsit sincs ellenemre, sőt az átkozott kis testem azonnal árulkodik, hogy érzékeny kezd lenni a téma és bár nem áll szándékomban túl gyorsan megadni magam neki.. hát igen.. a hormonoknak elfelejtettem szólni, úgyhogy azonnal megdobogtatja a kis szívemet néhány apró mozdulattal. Baszki. Csúful vesztésre állok. -És ha igen?-kérdezem egy ártatlan mosollyal félrebillentve a fejemet. Nagyon kifogok kapni tőle, de egyre biztosabb vagyok, hogy erre játszok. Szándékosan? Nem. Ösztönösen? Igen. Bánom? Kicsit sem. Megkerül és egy pillanatra őzikének érzem magam a reflektorfényben, de csak felül mellém az asztalra és a lábaimat az ölébe emeli. Átkarolja a vállam így pedig szinte eltűnök a teste mellett. Hát ez rohadt jó. Az ajkait figyelem miközben beszél. Furcsa. Azt hittem, hogy a koncertezés felszabadítóbb érzés mégis most hogy kimondja tök logikusnak tűnik, hogy a másik oldal nem feltétlen felhőtlen szórakozás. Ujjai a combomon játszanak amitől máris bizsereg a kis bőröm és koncentrálnom kell arra, hogy mit is beszél. -Szóval veled ilyen a szex?-kérdezem mosolyogva, de a hangom már kicsit bátortalanabb. Egyre szorul a hurok és élvezem, de nem tudom hogy erre a rodeóra készen állok-e teljes mértékig. A hajammal kezd játszani és mivel olyan közel van az arca nem lep meg annyira a csók. Lehunyom a szemem és azonnal válaszolok ajkainak. A kezem az arcára siklik onnan pedig a tarkójára kicsit közelebb húzva magamhoz. Egyszerre gyengéd és határozott miközben ajkaimat becézgeti a szájával, a nyelvével, a fogaival. Hozzásimulok amennyire a helyzetünk engedi és még egy darabig nem eresztem. A tarkójáról lefelé végigsimítja a kezem a mellkasát a hasát egészen a combjáig. A tűzzel játszok ráadásul önként és dalolva.
- Oké, de az max pizsinek lesz rád jó. - bólintok a szavaira, mert hát végül is volt már ilyen kérés, meg akár még cifrább dolgokkal is találkozhat az ember olykor. Mondjuk van, ami mókás, mint az a két srác, akik egyszer egy guminőt írattak alá velünk, majd követtek minket a turnéállomásokon és minden este a guminővel csápoltak. - Nyugi, feltűnik, hogy tisztában vagy velük! - nevetem el magam, szándékosan kiforgatva a szavait. - De miről szeretnél hallani? Hogy milyen formás a feneked, milyen jó az alakod, mennyire hívogatóak a dekoltázsod által fel-felvillanó halmok? Vagy a mosolyodat, netán csillogó zöld szemeid dicsérjem? - piszkálom picit tovább játékosan, a teljesség igénye nélkül állítva össze egy listát, mert lehetne még ide tételeket csoportosítani. Én mondjuk élvezem, hogy cukkolhatom, ahogy erre reagál, ahogy csinos pofiján meg-megrezdülnek orrcimpái, ahogy zaklatottabban venne levegőt, de igyekszik magán uralkodni. Én meg jól elvagyok ennek az önuralomnak az ostromlásával. És még alig kezdtem hozzá! - Hmmm túlságosan sok már a feltételes mód... ha akarsz valamit, akkor ez kevés. Pont ez az egyik lecke, amire rákérdeztél. - mondom pofátlan mosollyal keretezve a szavakat. - A piszkos kis gondolatok esetén is igaz, hogy ha meg tudod fogalmazni és kimondani, amit akarsz, akkor már előrébb vagy. - minden paradicsomhoz jár egy kísértést és bűnt jelentő kígyó, én pedig a szavaimmal megidézem ezt az ősi alakot olykor, mert az élet az úton arra készteti az embert, hogy nem egyszer inkább kosárral induljon a tudás fájához, legyen mibe szedni azokat a tiltott gyümölcsöket. - A jó szex fárasztóan jóleső és katartikus élmény valóban. - biccentem kicsit oldalra a fejem, míg mélyen a zöld szemekbe nézek, hallgatva egy kicsit és élvezve a pillanatot, a közelséget, a feszültséget, ami kettőnket leng körbe itt és most. Farkasszemet nézünk, határozottság, vad vágyak és önuralom keveréke szikrázik kékségeimben, ahogy igyekszem fogva tartani az ő pillantását egy kis ideig némán. - Hogy velem milyen? Arról viszont nem engem kell kérdezni. - teszem még hozzá, hogy aztán végül csak zárjam azt a kis távolságot. Kicsit játszottam vele, elültettem benne a várakozást, talán már ő is ingott, hogy rámozduljon a pillanatra, de csak azt akartam, hogy ennek a küszöbén táncoljon, a lépést viszont én tegyem meg. Az eredmény pedig egy hosszú, lélegzetünk határáig húzott egyre szenvedélyesebbé váló csók: nyelvek, ajkak, fogak csatája, édes adok-kapok, ahogy igyekszünk a másikat birtokba venni, adni és elvenni egyszerre. Nem csak az ő kezei dolgoznak, de az én széles tenyereim is megindulnak, simogatom, majd kicsit még húzok rajta, hogy most már rendesen ülhessen az ölemben oldalvást a csók végére, ami után még el is forgatom kicsit, hogy háta érhesse mellkasomat. - Finom vagy... - mormolom könnyedén, majd egyik kezem felfelé halad, hogy a szőke fürtök közé túrjon és rájuk markolva oldalra feszítsem a buksiját kissé állatias gesztussal, mint ragadozó, ami áldozata nyakát tárja fel, hogy ott csókolhassak és harapdálhassak végig le-, majd felfelé, egészen füle mögé. - Akarlak Lumienne! Úgy, és addig, amíg eszmélettel bírod, amíg szép zöld szemeid fel nem akadnak a kéjtől és be nem rekedsz... hosszan, keményen és mindenhogy! - morgom egyenesen fülecskéjébe, majd picit a nyelvem is megjáratom annak ívén, hogy aztán fülcimpájára haraphassak, ahogy szavaim közben másik kezem karcsú testecskéjén csúszik le, belső combjának tövére markolva.
-Tökéletes.-vágom rá azonnal. Pizsinek? Francokat elhordom én egy olyan rövidnadrággal, ami ki sem látszódik majd alóla. Figyelmesen hallgatom a felsorolást. Vajon ezt most rögtönözte vagy amióta itt vagyok szépen gyűjtögette a szimpatikus részeimet? -Ebben a sorrendben.-mosolygok rá elégedetten. Legalább észrevette a részleteket, hogy mikből áll össze a kép. Volt olyan pasim, aki szerintem akkor sem tudta volna megmondani, hogy milyen színű a szemem, amikor együtt voltunk. Elárulom saját magam akármennyire is igyekszem. Védtelennek érzem magam vele szemben, ami önmagában már lenyűgöző. Szeretem magam erős független nőként.. rég mozogtam ennyire ingoványos talajon. Mondjuk én szeretek az érme mindkét oldalán bátran barangolni. Belehalnék, ha teljesen elveszíteném a kontrollt, de szeretem ha valaki helyre tud tenni. -Én nem szoktam kérni. Elveszem vagy adják önként.-vonom meg a vállam kissé dacosan. A kérés nem az én asztalom, hiszen sosem volt rá szükségem, de azzal is teljes mértékig tisztában vagyok, hogy csak a komfort zónámat feszegeti, de abból nem engedek túl könnyen az egyszer biztos. -Valóban.-ismétlem meg a szót egyetértve. Csak azokat a kis kalandjaimat bántam meg, amik lagymatagok voltak. Az egész éjjelen át tartó kielégítések voltak a kedvenceim, amikor újra és újra megjáratták a testemet miközben szinte a fájdalomig elégítettek ki. Na azokért az estékért már volt értelme nekiindulni. -Akkor ezt talán ki kell derítenem..-de az ajkai már rajtam vannak. Talán hamarabb kiderül a kérdésre a válasz, mint ahogyan azt sejtettem volna. De hát ugye aki piszkálja az oroszlánt az ne sírjon a harapásnál. Bármikor kihátrálhatnék, de nem teszem, sőt még gerjesztem is a feszültséget, ami bennem már hosszú percek óta tombol. Könnyedén emel az ölébe majd onnan egy mozdulattal fordít meg, így ösztönösen támaszkodok meg a térdein bár erős kezeinek köszönhetően ez egyébként teljesen felesleges lenne. Nem tudok neki válaszolni, minden okoskodás beszorul a kis fejembe csak engedelmesen követem miközben oldalra húzza a fejemet és az ajkai ismét a nyakamra találnak majd a fülemig végigjárnak. Baszki. az ott érzékeny terep. Szavaira libabőrös leszek és érzem, ahogy végleg elveszítem a gyeplőt. Innen már hogyan fordíthatnám meg a játszmát, hogy én legyek a játékmester szerepében? A válasz egyszerű.. kb sehogy. Amikor a rámarkol az érzékeny hajlatra cenzúrázatlanul csúszik ki belőlem egy nyögés, amin úgy meglepődök, hogy hirtelen a szám elé kapom az egyik kezem. Akármennyire is kutatok az agyamba, hogy hogyan vehetném át a puskát a vadásztól ötletem sincs pedig erre még sosem volt példa. Gyorsan rendezem vonásaimat és kissé hátrapucsitva visszatámaszkodok a térdére. -Akkor mire is vársz?-hangom végre ismét megüt valami szemtelenül nyugodt hangnemet, amit elképzelni sem tudok, hogy honnan kapartam elő, de szinte biztos vagyok benne, hogy most írtam alá a saját kivégzésemet.
-Hmmm mohó a cica! Nagy szerencséje van, hogy ennyire tetszik... - kacsintok rá. - Egyébként tényleg a zöld szemeid és a mosolyod az a kettő, amikkel igazán jól tudsz hódítani szerintem. - teszem még hozzá, mert most nem fogok leállni ódákat zengeni, de később lehet kap még. Mikor később? Ma este? Vagy máskor is? Nem tudom, ez több dolgon is múlik, de nem teljesen zárnám ki az utóbbit sem. - Ki mondta, hogy kérni kell? Lehet kijelenteni is. És hát tudod, néma gyereknek... - cukkolom kicsit, mert értem, hogy mire gondol, de ő talán picit máshogy értelmezte korábbi szavaim. És hát igen, ő mozgott itt ingoványos talajon az imént, aminek lehetnek még következményei. Az azonban minden más következménye, ami ezt követően történik. Elcsattan az első csók és innentől az események már egészen más irányba mennek tovább, a szavak kissé háttérbe szorulnak, a tetteké a terep, én pedig ösztönösen és a magam kedve szerint cselekszem, de mindez egyúttal olyan is, ami Lumienne élvezetét is szolgálja, ennek pedig minden rezdülése, hangocskája ékes bizonyítékául szolgál. Nyakán, majd fülecskéjén időzöm el, aztán prezentálom is szavaimmal mindazt, amit korábban mondtam a vágyakról és azok megfogalmazásáról. Talán itt már megérti, hogy mire is gondoltam. Már, ha tud még gondolkodni, mert kezem alatt hangosan felnyög. - Türelmetlen a cica! Ejnye! - mormolom fülébe, hogy aztán újabb csókocskák és harapások érkezzenek fülkagylójának karimájára, fülcimpájára, de nyelvem is bevetem egy picit ismét. Kezem pedig marad belső combjának tövén, de azért mutatóujjam a célterülethez a legközelebb lévén kissé befelé fordulva kezdi a fekete nadrágon át ingerelni, hergelni a szöszit, kellően élvezetes reakciók után kutatva. Kis hergelő büntetés ez, de tudom még azért tetézni, legalábbis azon leszek. Például azzal, hogy kínzó kezem csak feljebb siklik és kigombolja a fekete farmert, majd az anyag alá tülekedve tapint a lényegre kicsit. Viszont ennyivel nem érem be: kezem csak elszakad ölétől, ha testétől nem is, mert ismét pördül-fordul a karcsú lány kezeim között, hogy felkaphassam és inkább a kanapéra hurcoljam, ahol korábban ült, csakhogy itt az ölembe már nem ülve, hanem keresztben hasra fekve kerül, a nadrágot pedig lejjebb tűröm a bugyival egyetemben. Oldalvást füle mellé hajolva nyomok füle mögé egy csókot, közben pedig tenyerem egy csattanósat oszt a popsijára, hogy utána ujjaim hátulról furakodjanak combjai közé és kezdjem forró ölét felfedezni, zenéléshez szokott fürge ujjaimmal csiklóját keresve, hogy ott részesítsem olyan táncban ingerlő játékukkal, amit lehet csak remélt, vagy talán álmodott a színpadra felnézve a műsor alatt.
-Talált, süllyedt.-mosolygok rá. Valóban ezeket szokták kiemelni de ezek mind semmit sem érnének ha nem lenne csinos pofim, vékony testem és olyan lehengerlő szemtelen stílusom amivel rendelkezem. Az öltözködést már nem is sorolnám ide, hiszen nem vagyok kifejezetten az a túlöltözős típus, de manapság elég egy feszülős haspóló egy laza szürke melegítővel és máris azt mondják... hűű.. dögös. -Tényleg? Te bírnád, ha dirigálnék?-kérdezek vissza meglepetten. Nem gondoltam volna, hogy az ő gyomra beveszi az ilyesmit, de mondani és megtenni egyébként is két külön dolog. Nyílván ebben is vannak fokozatok, de sajnos nagy a szám, úgyhogy ha nem lennék ennyire zavarban tőle akkor megint más lenne a leányzó fekvése. A zenész kezek csodái legendásak és ezt néhány korábbi élményemből alá is tudom támasztani. Ő is ügyesen találja el, hogy hova helyezzen rajtam nyomást, hogy azonnal megszólaljon neki kedve szerint a kis testem. Megjegyzésére csak elmosolyodok.. többre már nem futja, hiszen a keze tovább mozdul a combomról miközben már a fülemet csókolgatja. Keze hamar utat tör a nadrágomba. Nem szarozik, miért is tenné, én adtam szabad jelzést a dolognak. Hirtelen emelkedek fel, de meg sem kapaszkodom olyan könnyen helyez át a kanapéra keresztbefektetve az ölében. El sem tudom képzelni, hogy hogyan pakolt ebbe a helyzetbe ilyen könnyen. A hajam az arcomban, a térdeim enyhén felhúzva a seggem magasan és meg is kapom az első tenyérnyomot, amit ugyan csak viccből kértem, de nem panaszkodom így hogy megkaptam. Egy másodperc pihenőt sem hagy nekem hiszen a keze azonnal tovább vándorol kényesebb terepek felé. Érintése hatására felnyögök félig a kanapéba kapaszkodva. Nem hagyom azonban, hogy túl sokáig csak ő dolgozzon rajtam. Hajamat hátradobva térdelek fel a kanapén és pozíciót váltva térdeim közé fogom a combjait. Most az én szám tapad az ő nyakára miközben az ujjaim könnyen elbánnak a farmer gombjával és cipzárjával. Az egyik kezem azonnal rátalál a férfiasságára. Nem fogom hagyni, hogy ez egy ennyire egyoldalú játszma legyen.
- Megint nem a legjobb árnyalatod kaptad el cicaszem! - somolygok "bajszom", vagyis szakállam alatt. - A dirigálás túlzás, de ha kifejezésre juttatod a vágyaid, sokkal nagyobb eséllyel teljesíthetem is őket. - vonom meg kicsit a vállam, mert ennyire egyszerű volt a dolog. Lehet a fiatalabb kora miatt volt ennyire végletes Lumienne, de a könyörgés és a dirigálás között volt bőven több árnyalat, amin végig lehetett menni. És hát az amúgy naiv elképzelés lett volna, hogy nekem mondjuk lehet csak úgy parancsolni. Pont nekem... nem fizikumról és alkatról szólt ez, inkább arról, hogy lázadó rockzenésszel ez a dolog nem olyan egyszerű, főleg nem akkor, ha ehhez megvan a magabiztosság is. Igazság szerint hosszan és keményen megdolgoztam azért, aki most vagyok s ez a határozottság, önbizalom nyilván kifelé is sugárzott, mellette azért én vezettem a zenekart. A vezetők pedig általában hajthatatlan figurák tudnak lenni- Azt érzékeltem, hogy Lumienne pimasz, és szintén elég határozott, viszont ő még sokkal inkább az út elején állt érzésem szerint. És egy részem egyébként kíváncsi is volt, hogy merre vezet majd ez az ösvény, így pedig kezdett más dimenziót nyerni az, amikor azt mondtam, hogy máskor koncert előtt írjon üzit. Felkeltette annyira az érdeklődésem, hogy jelen állás szerint azt gondoljam: a kontaktlistámon meg fog jelenni a szöszi és nem is rossz helyen! Mondjuk most a legjobb helyen a combjaimon keresztbe fektetve a kanapén található Lumienne, aki kap is a popsijára egy csattanósat. Van még ott, ahonnan ez jött... de nem viszem túlzásba, helyette inkább kényeztetéssel halmozom el. Jobbom mutató- és középső ujjai forró, nedves ölére siklanak s ott fejtenek ki áldásos tevékenységet, ahogy a hívogató hússzirmok között az érzékeny területet keresik, majd a lényegre tapintva kezdik csiklóját izgatni kellemesen hipnotikus ritmusban, határozottan, de nem nekiesve, a finomság, törődő érintések ugyan úgy részei ennek az egyenletnek, mint a határozottság. Amikor mocorogni kezd, hagyok neki teret, hogy pozíciót válthasson, még ha ez meg is fosztja kicsit némi élvezettől, mert ennek idejére a kényeztetést félbe kell szakítanom. A harapásra azért felmordulok kicsit és tenyere alatt érezheti, hogy egy igen méretes keménység feszül már alá az eddigiek hatására. Nem sietek túlzottan sehova, de azért egyik kezem ismét a hajába markol s felfelé irányítom buksiját, hogy éhesen lophassak szenvedélyes csókot ajkairól. Közben másik kezem a pozícióhoz alkalmazkodva kezdi újfent kényeztetni. Ismét popsija felől kell közelítenem, úgy nyúlva lábai közé, hogy csiklóját édesgessem ujjbegyeimmel, majd egy kis idő után beljebb is siklik a két ujj, hogy puncijába csusszanjanak, finoman, türelmesen dolgozva befelé az útjukat és így kezdjem a leányzót ujjazni, amíg ajkaim újfent a nyakára találnak, csókok, harapások keverékét hintem a puha porcelánfehér bőrre, de ajkaihoz is vissza-visszatérek egy-egy csókos ütközetre. Ez most jó így, egyszerre kínzó és élvezetes, viszont arra is jó, hogy figyeljem a reakcióit és tanuljak is belőlük, egyre inkább úgy cselekedve, amire pozitív visszajelzést kapok tőle.
-A a funkció szerintem nincs nálam beépítve.-nevetem el magam. Talán azért, mert nem kifejezetten voltam senkivel egyenlő partner vagy alárendeltek vagy én tettem. Ilyen szempontból elég végletes az ízlésem és az ismert közeg. Persze ez nem feltétlen jelenti, hogy nem lennék képes beletanulni.. Megmondom őszintén nem erre számítottam amikor nekiindultam az estének, de ha már kínálkozik az alkalom, akkor én élek is vele. A helyzet ellenére nem mondanám magam könnyűvérűnek egyszerűen opportunista vagyok, hiszen akárki nem fenekelhetne el egy öltözőben kb 20 perc beszélgetés után. Az dobja az első követ, aki nem tenné... biztos vannak jó néhányan de hát na bumm.. leszarom. Esek szét a kezei alatt, hiszen a női testtel bánik olyan jól akár a hangszerével. Nyögések és sóhajok hagyják el a testem, de akármennyire is csábító egy ilyen gyors élvezet helyzetet váltok, hogy ne csak ő dolgozzon. Ujjaim a farka köré fonódnak, ami már akkor teljes készenlétben áll, amikor hozzáférek. Felemeli a fejemet és csókkal zárja le az ajkaimat. Visszacsókolom. Hátrapucsítva biztosítok neki könnyebb hozzáférést a testemhez. A vállába kapaszkodom, mintha az lenne az egyetlen biztos pont az életemben, de amikor belémcsúsznak az ujjai úgy érzem atomjaira hullik mindenek. Ajkai közé nyögök miközben megfeszülnek az izmaim. Apró hullámokkal szorongat meg az élvezet veszélyes közelsége. El kell engednem a férfiasságát, hogy a mellkasára támaszkodjak miközben a kezei szakadatlanul dolgoznak a kis testemen. Éppen a nyakamba harap miközben az ujjai ismét belémcsúsznak és akkor elsöpör az orgazmus. A vállára bukik a fejem miközben a körmeim a vállába fúródnak és megfeszülnek az izmaim miközben kiszakad belőlem egy megkönnyebbülő nyögés.
- Ugyan... csak meg kell tanulni. Fejlődni mindig van hova, ezt az egyet a zene kapcsán alaposan megtanultam. - valahogy azt éreztem, hogy itt húzódik némi nemű probléma, amin dolgozni is lehetne, de ez most nem teljesen az a helyzet. Ki tudja, talán máskor? Nem zárom ki, az az igazság. - Velem jobban zöld ágra vergődsz, mintha csak a végletekben gondolkodsz. Csak lazulj el, és ne görcsölj semmi kontroll parán. - mondom még azért mosolyogva, kicsit kedvesebben. Lehet ez az életkor különbségből fakadt, egyszerűen több bölcsességgel, több tapasztalattal álltam a dolgokhoz. Pláne, hogy ennyi idő alatt a pályafutásomnak hála sokszor többet "éltem", mint egyébként kellene. Lehet ezért is hal korán a mi fajtánk? De ezzel a gondolattal nem lomboznám le Lumienne-t egyelőre, talán egy másik alkalommal majd beszélgetünk ilyesmiről is. Most a tettek beszélnek leginkább, a vágy, hogy kapjunk és adjunk kölcsönösen. Akartam ezt a nőt. Egyre jobban, egyre inkább, minden édes rezdülése, sóhaja táplálta bennem ezt a tüzet, ezt a vágyat, csak még többet akartam belőle és fel akartam vele fedezni mindent. Tetszik, ahogy kis kacsója kezdeményez és határozott finomsággal érint, érezheti is, hogy mit váltott ki belőlem, s hogy ami a tenyere alá feszül, az igen kemény estét ígér neki. Ujjaim viszont ha határozottan is, de azért finoman dolgoznak, nem kapkodom és figyelem a rezdüléseit, a csókok is segítenek ebben, hiszen jobban érzem mikor remeg meg, mikor lesz libabőrös, ez pedig a hangok mellett sokat segít. Ujjaim kissé hívogatóan görbülnek a szűk, finoman forró járatban az igazán érzékeny területeket keresve s a jelek szerint meg is lesz hamar így a "sweet spot", amit módszeres ingerléssel kényeztetek, míg egy harapás kíséretében kiszakítom testéből az első orgazmust. Elégedett mosollyal húzódom hátrébb és simogatom meg szabad kezemmel buksiját. - Még dögösebb vagy, amikor élvezel! - jegyzem meg, hogy aztán ujjaim kihúzva belőle változtassak a helyzeten. Kezem végül elhagyja ölét, hogy lesegítsem róla a fekete felsőt inkább. Kikerülök alóla, hogy a kanapén négykézlábra állíthassam és hátulról csókoljak a nyakába, majd ajkaimmal le a hátán a gerince mentén szórva el az érzéki csókokat csigolyáról csigolyára le és le, popsija kerek halmai közé. A csókok nem állnak le egy kicsit sem, puncijára is kiosztok egyet-kettőt, majd nyelvem vetem be a területen érzéki lassúsággal ízlelve, kóstolva őt, akár egy mennyei, édes gyümölcsöt s a nyelvem lassan kezd játékos körkörös táncba csiklóján, ami mellé lágyan meg-meg is szívom, ilyenkor jobban megpörgetve rajta nyelvem hegyét, majd indul elölről a folyamat ördögi köre... egy kis kitérő is jár hozzá míg punciján végignyalva popsijának gyűrűjén is megjáratom nyelvem egy kis kalandként, aztán visszatérek csiklójához nyelvemmel és ismét elmélyülnék a játékban, ha ekkor nem dörömbölnének az ajtón. - Eric! Elaludtál a zuhany alatt, vagy mi a fasz? Már itt várunk! - hallom Dave-et az ajtó másik oldaláról, én pedig elszakítom ajkaim Lumienne ölétől. - A fenébe... - mormolom, ahogy felhúzódom arcommal a sőkeség pofija mellé hátulról. - Tessék, itt van neked a turnés furgon! - kuncogok. - Egy bulis estét ígértem nekik, meg egy pajzán klubot lebegtettem be. - magyarázom a szöszinek, de szavaimból egyértelmű, hogy a helyzet kulcsa mindkettőnk kezében egyaránt ott van. Ha már korábban ilyesmiről beszéltem, hát tessék, nincs kérés, nincs dirigálás, csak az arany középút lehetősége. Mert a srácokat el is küldhetem ugye. Egy biztos, közen cirógatások és csókocskák járnak ám a szöszinek, teljesen nem álltam le, nem engedtem el.
Még hogy ne görcsöljek. Könnyen beszél, de nem baj. Ezek szerint majd lesz időm ezt is felfedezni a társaságában. Olyan gyorsan juttat először a csúcsra, hogy én is nehezen fogom fel. Van ám ott rutin apukám.. Megjegyzésére csak kissé erőtlenül nevetek egyet, de alig néhány lélegzetvételnyi szusszanásra csak időt mielőtt megszabadít a felsőmtől, kimozdul alólam és elhelyez olyan helyzetben ami neki szimpatikus. Ujjai helyett azonban most ajkai találnak meg. Nem fogok panaszkodni rohadt jó dolgom van. Lassan csókolja végig a hátamat és mielőtt a lábaim közé érne. Még mindig rettentően érzékeny vagyok, de finoman kezd el dolgozni rajtam, így nem ellenkezek, hiszen nem vagyok a magam ellensége. Én még kis naívan azt gondoltam, hogy a kezeivel tud mágiát csiholni, de akkor még nem tudtam mire képes a szájával. Lehunyom a szemeimet és hagyom ellazulni magam egy kicsit, hogy könnyebben előkészüljön a kis testem a következő körre, de megzavarnak minket. A kopogásra hirtelen rezzenek össze és csapom le a seggem a kanapéra, de csak kopogtak és nem nyitottak be. Elmosolyodva fújom ki magamból a levegőt és még össze kell raknom, hogy hozzám beszél. Visszahúzom a bugyim és a nadrágom. -Ha még egyszer megdörzsöllek akkor még két kívánságomat teljesíted?-nevetek fel miközben visszahúzom magamra a felsőmet is. Talpra állok és visszarendezem magam az eredeti állapotomba már amennyire ez még lehetséges. Egy percig nem tudom eldönteni, hogy ez meghívás vagy kidobás de a tekintete arról árulkodik, hogy az est folytatása az én kezemben van. -Mehetünk.-bólintok végül egyet mosolyogva. -De ha ejtelek egy formás táncoslányért ne lepődj meg..-kacsintok rá. Rég voltam már lánnyal és az őszintét megvallva kicsit hiányzik is. Az egész más fajta együttlét és ugyan elolvadok egy szép kockahastól és egy férfi szép vállaitól, de egek.. a szép mellekért és egy formás feszes popsiért is legalább annyira odavagyok. Még egy kicsit eligazgatom magam, hogy ne úgy nézzek ki, mint akin már félig átment egy rocker.
A mohóság nagy úr ám és feledékennyé is teszi az embert, ami hamarosan vissza is üt majd, de egyelőre még éppen azon vagyok, hogy még többet és többet kapjak belőle. Kell az a kóstoló és jól is esik, de hiába vágyom rá nagyon, azért mégis módszeres visszafogottság és technika jár a szöszinek, amikor ajkaim és a nyelvem kezelésbe veszik, nem rontok annyira ajtóstól a házba ilyen tekintetben. Remekül elvagyok azzal, hogy kéjesen tüzes ösvényt nyaljak a szőkeség ölébe, nyelvem csiklóját kényezteti leginkább, de azért picit jobban bele is kóstolok puncijába, illetve popsija se marad ki a nyelvcsapások kényeztető vándorlásából s épp onnan térek vissza, hogy újfent az érzékeny pontot édesgessem nyelvem hegyével lágy szívogatások közepette, amikor jön a kopogás és az ismerős hang. - Egy pillanat! - szólok ki. Baszki, na itt a baj a mohósággal! Sóhajtok egyet és rendezem kicsit soraimat, de Lumienne-t se engedem el, helyette kap lehetőséget dönteni. Végső soron én beszéltem neki minderről nem is olyan régen és ami lehetőségként előtte áll, az nem egy szokványos dolog, de hát ő akart velünk turnébuszocskázni... meg ki tudja még mit! Hát, most dönthet. - A kívánságok jöhetnek, aztán meglátjuk! - mormolom kuncogva. Lumienne rendezi a sorait és én is ezt teszem, a záródó nadrág után felkerül a póló is, közben persze várom a válaszát. - Oké! - biccentek én is beleegyezésére, majd gyorsan karjaimba vonom még, amíg táncoslányokról beszél. - Rendben, bár ez a hely nem egy sima strip club, olyanban nem egyszer voltak már... - mondom, majd mélyen és szenvedélyesen megcsókolom, ezzel fejezve ki szavak nélkül is, hogy még nem végeztem vele és akarom őt. Ez az egész itt most nem egyetlen pillanatnak szólt. A kis jelzés után persze elengedem és az ajtó felé indulok, de közben még beszélek hozzá. - Egyébként éppen ezért a belépni szándékozó csajoknak a mókához van dresscode is: fehérnemű és egy pár tűsarkú, szóval... - egy kicsit megállok ezzel, mert nyitom az ajtót. - Hé srácok, bocs, de közben lett egy vendégünk, ezért a késlekedés! Ő Lumienne, aki ma este szintén velünk tart! - lépek félre az ajtóból a lány felé mutatva, míg a másik három zenekartag belép és köszönti is a leányzót széles vigyorral és vizslató tekintetekkel. - Azt hiszem miatta még kell tennünk egy gyors megállót, hogy meglegyen a cucca, de aztán megyünk ígéretemhez híven! - mondom a zenésztársaimnak, de ebből Lumienne is gondolhatja, hogy milyen megoldásra jutottam. Lépek is vissza hozzá és egyszerűen kézen fogva indulok meg vele kifelé, miután magamhoz vettem a bőrdzsekim. - Ha neked az úgy jó, meg tudunk állni a lakásod előtt a kisbusszal, aztán ha megvan ami kell, mehetünk tovább. - igen, erre a koncertre most leporoltuk a régi öreg Chrysler turnébuszt, ami egy raktárban porosodott, de ilyenkor bulizni eljárni még jó. Akárhogy is, szépen elhagyjuk a backstage-et a többiekkel, betömörülve a parkolóban a fehér járgányba, ahol Lumienne-t egyszerűen az ölembe ültetem ismét. Vannak kiváltságai, remélem élvezi is őket. És ha beleegyezett a korábban vázolt tervbe, akkor le is parkolunk nála természetesen, hogy rendezze, amit szükséges amennyiben bele akarja vetni magát a ma esti kiszámíthatatlan, de ígéretes mókába!
Mint a mondás tartja a kíváncsiság ölte meg a macskát. Kissé értetlenül pislogok rá amikor nem egy sima strip klub a szóban forgó helyszín. Kár azokat csípem, de ez nem azt jelenti, hogy olyan helyre bólintottam rá, ami kevésbé lenne az ínyemre. Átkarolom a nyakát és viszonzom a csókját. Szóval át kellene öltöznöm. A tűsarkú nem az én világom annak ellenére, hogy jó pár csínos darab pihen a szekrényemben. -Okés.-bólintok, ha nagyon nem az én világom, akkor dobbantok, abban úgy is rutinos vagyok. Amikor nyílik az ajtó kihúzom magam és előveszek egy bájos mosolyt. -Hello.-integetek nekik. -Csak Lumie.-pontosítok, nem nagyon szoktak a teljes nevemen szólítani. Elég príma a felhozatal szóval a mai móka már biztosan adott sőt tálcán van felkínálva, de még nem lövöm ki annak az esélyét, hogy ma női társasággal távozom. Kár lenne elpazarolni egy jó lehetőséget. A kezem Eric kezébe csúszik remélem senki nem bánja, hogy miattam várat magára egy kicsit a szórakozásuk, de ahogy a tekinteteket elnézem abszolút nincs ellenükre se a csatlakozásom, se a kitérő, se a jelenlétem. -Nekem megfelel.-pillázok Ericre nehányszor mielőtt a kisbusz felé vesszük az irányt. Ha nem lett volna mindenkinek rohadtul egyértelmű, hogy mivel volt Eric elfoglalva most hogy nemes egyszerűséggel az ölébe ültet már nem maradhatott kérdés megválaszolatlanul. Elhelyezkedek az ölében megadom a címet és már robogunk is a kis csapattal a lakásom felé. Amikor megérkezünk kimászok a helyemről. -Sietek.-intek egyet és gyorsan megyek fel a lakásomba. Szinte átesek az ajtóban a macskámon, aki hangosan dorombolva jelzi, hogy örül az érkezésemnek. Sűrűn elnézést kérek tőle az elmaradt esti összebújásért, de közben a szekrényemhez megyek. Mi a szart vegyek fel. Felforgatom a szekrényem és előszedem az egyik szettet amibe bele is bújok. Belelépek az egyik fekete magassarkúmba és magamra kapom az egyik hosszú fekete kabátomat, ami a térdemig ér. Mielőtt azonban elhagynám a lakást gyorsan vacsorát adok a kisállatomnak és benyakalom azt a negyed üveg vodkát, ami még a hűtömben pihent. Lesietek a lépcsőn és már vissza is érek a kisbuszhoz, ahol visszacsapom magam Eric ölébe. -Kész. Mehetünk.-mosolygok a társaságra.
Nem meglepő, hogy Lumienne jelenléte a másik három zenekartagnak sincs ellenére különösebben, elvégre csinos és kellemesen közvetlen, vagány, nincs túlzottan megszeppenve. Na meg az, hogy az én társaságomat élvezhette, már egyfajta garancia is arra, hogy nem lesz vele különösebb gond. Most meg már azt is megtudom miként is szereti, ha szólítják, eddig alapvetően mindig máshogy becéztem, de ezt is megjegyzem, ahogy a többiek is. Akik nem restek beljebb lépve a leányzót köszönteni és szintén bemutatkozni, míg egymás után lépnek hozzá és egy-egy puszit nyomnak a pofijára. Dave, Alex és Ricky nevekkel gazdagodik Lumienne ismeretségi köre, bár a zenekar rajongójaként azért biztos képben volt valamennyire a neveikkel, de csak így illik. Ha rockzenészek is vagyunk, azért nem komplett civilizálatlan állatok. Csak olykor. De a dolgokat végső soron elrendezzük s magától értetődő természetességgel fogom kézen a leányzót, vagy ültetem az ölembe a kisbuszban. Valahogy tényleg adta magát ez, jól esett és olyan érzés volt, mintha ez lenne a dolgok rendje. Talán valahol ez is volt? A szőkeség birizgálta a képzeletem egyértelműen, pláne úgy, hogy a jelek szerint egy hasonló szellem volt, mint én és ez az egymásra rezonálás tette könnyűvé a dolgokat eddig is. Ezt pedig nem szabd szem elől téveszteni. - Oké cicaszemű! - bár a szőkeséget fizikailag egy darabig kénytelen vagyok, mert megállunk a lakásánál s megkapja a számára szükséges időt. Én pedig eldumálok a srácokkal, a zene szól, egy laposüveg is körbejár, míg kicsit mesélek a szösziről. Egyrészt arról, hogy tetovált korábban és innen ismerem, de akkora disznó nem vagyok, hogy mindent kibeszéljek, ami az öltözőben történt, csak utalok rá, hogy igen kellemes tüzes kis teremtés. És hát a többieknek is van mesélni valója, mert ők meg a koncert után tartottak egy kis dedikáló körutat és kisebb hülyeségek ott is történtek. Engem a korábban vérző kezem miatt szerencsére annyira nem hiányoltak ebből. Lumienne visszatérését mosollyal fogadom, pláne, ahogy elhelyezkedik az ölemben. A kisbusz pedig nekilendül az éjszakának, míg én meg-megcirógatom a szőkeséget s olykor kap egy-egy puszit a nyakára is, mert a közelében azért nehezebben türtőztetem magam. Közben az esti koncert átbeszélése megy, a színpadi tapasztalatok, amik összességében most is jók voltak, de a kisebb bakikon, pl. a túlméretezett füstgépes hirtelen füst felpöfögésen lehet jót nevetni, pl. azon, amikor Dave az így keletkezett homályban nem látta hol a kontroll és így majdnem átesett rajta. Mondjuk akkor a színpadról is lezúghatott volna... Akárhogy is, végül elérjük a 42. utca legendás vidékét, ahol az emberi szabadosság évtizedes léptékű tanyája tenyészik hírhedten, akkor is, ha már nem teljesen olyan, mint a hetvenes évek végén mondjuk. Leparkolva kiterelem a csapatot, hogy a szőke cicát ismét kézen fogva vezessem őket egy elsőre jellegtelenül neonfények között megbúvó utcafront egyik ajtajához, a Pink Pitbull-hoz, ami csak elsőre sugározza a klasszikus itteni kissé lepattant szennyet. Bent sokkal inkább az exkluzív night club légkör uralkodik, amiben azért nem időzünk sokat, mert a biztiőrrel való lepacsizás (és a nevem listán kipipálását) követően jobbra fordulunk a klub fő belső terének látszó terem helyett, hogy egy másik biztonságin átjutva (hasonló processzus) egy vörös bársonnyal borított ajtón lépjünk át. Itt pedig egy lefelé vezető fém csigalépcső látható, egy igen rövid folyosón, aminek oldalán még egy ruhatár nyílik, ahová szép sorban be is tódulunk. Mondjuk sajátos ruhatár, mert itt alsóneműre vetkőzik az ember és minden mást hagy itt. Én a levetett fekete saját bandánk logóját viselő pólómat viszont Lumienne kabátjához akasztom fel. - Innentől a tied, ahogy ígértem! - mosolygok rá, jelezve, hogy tartom a szavam és tényleg megkapja a pólómat. Hazafelé elég lesz nekem a bőrdzseki, majd összehúzom és kész, a motoros fazon úgy is bőven jó, nem nagyon üt szemet a póló hiánya. Lumienne szerelése viszont annál több elismerő pillantást vált ki köreinkben, ezt nem is próbálja senki leplezni. A ruhatárat viszont elhagyjuk s irány le a fekete fém csigalépcsőn! - Üdv a pajzán paradicsomban! - mondom a többieknek vigyorogva, ahogy elérjük a lenti teret, ahol duruzsol az érzéki ritmusú zene úgy, hogy a figyelmet ne vonja el nagyon, de csend se legyen, bár az egyébként sem teljesen adott az itt-ott egymásba gabalyodó embereknek hála. A többieket viszont szabadon eresztem, kalandozzanak, fedezzenek fel kicsit s én Lumienne-t húzom félre az egyik fehér ágyra, ha hagyja. - Még nem végeztem veled teljesen, remélem te is tudod! - kacsintok rá, majd megcsókolom, testét újfent felfedezve simogatom széles, erős tenyereimmel, ajkaim pedig most is megtalálják nyakát csókok és harapások erejéig.
Ehhez nekem innom kell. Akármire is készülünk. Gyorsan csúszik a vodka és nem törődök se a torkom, se a gyomrom égésével. Majd elmúlik mire elérjük az uticélunkat. Visszahelyezkedek Eric ölébe, hogy onnan hallgassam az este kalandjait az ő szemszögükből. Néhány megszólaláson nevetek egyet-egyet néha felszisszenek miközben az egyik kezem hanyagul játszik a nyakán. Amikor megérkezünk kicsit összeszorul a torkom mert fogalmam sincs, hogy mire számíthatok, de Eric kézen fog így máris magabiztosabbnak érzem magam. Kissé kiszolgáltatott érzés kerít hatalmába hiába takar a kabátom. Lehet, hogy túlvállaltam a tűrőhatáromat. Kíváncsian nézelődök az épületen belül és megjegyzem az útvonalat, mert ez a hely olyan, mint egy rohadt labirintus. Az alkohol gyorsan kezd hatni. Nem vagyok részeg csak oldja a feszültségemet. Minden ellenére könnyen válok meg a kabátomtól a ruhatárnál és követem lefelé a csigalépcsőn. Nagyot nyelek amikor leérünk és gyorsan fut körbe a tekintetem a lenti téren. Igen ez már az a világ, amit én még nem tapasztaltam. Próbálok belelazulni a helyzetbe így hagyom, hogy lehúzzon az ágyra. Az ajkai ismét az egyémekre tapadnak és igyekszem rá fókuszálni, de egyszerűen nem tudom elengedni magam. Nekem ez egy kicsit túl nyilvános így annak ellenére, hogy tudom, hogy pontosan ezért járnak ide az emberek. Nem fog menni. Eltolom magamtól a vállánál. -Szükségem lenne a mosdóra.-pillantok rá bocsánatkérően. -1 másodperc és jövök.-mosolygok rá, de a mosdó helyett a ruhatár felé veszem az irányt amikor kikerülök a látóteréből. Legalább ebben, hogy hogyan kell lelépni feltűnés nélkül már van rutinom. Bunkó vagyok. Biztos megértette volna ha nemet mondok, de nekem könnyebb így dobbantani. Majd holnap írok neki. Miután megszereztem a kabátomat elhagyom az épületet. Forgalmas környék így gyorsan fogok taxit. Nincs bűntudatom. Könnyen szerez itt majd magának új elfoglaltságot.
Kezdőlap
Amikor kiállok a színpadra, a sötétben meghallom a közönséget, majd, ahogy a reflektorok hangorkán kíséretében robbannak életre, meg is látom, s nekem megdobban a szívem. Adrenalin önt el, és már nem érdekel csak az, hogy játszanom, teljesítenem kell, csak az itt és a most számít, jobban, mint eddig bármikor.
