Lumie & Benny

Ha idegen lányokkal van randim, azért egy kissé szoktam félni előtte, mert ki tudja, hogy mennyire fog működni a dolog, és mi van ha gáz, de nem meri egyik fél sem mondani a másiknak, hogy nem oké meg lehetne még ezernyi másik dolog, ami miatt lehet izgulni, de most szerencsére egyáltalán nem volt bennem ilyen érzés. Leginkább az újratalálkozás izgalma az, ami dolgozott bennem, alig vártam, hogy lássam ezt a lányt annyi év után. Bárcsak ne lett volna olyan nehéz tartani a kapcsolatot, mikor nem voltam itthon… De most már talán visszatalálunk majd egymáshoz. Jó érzés, hogy van egy fix pont a családomon kívül, ami még régről megmaradt nekem, a többi túlságosan gyenge volt és elhalványult minden. Talán a Sors is azt akarta, hogy Lumie-vel egymásra akadjunk azon a rémes appon.
Nagy bátran benyitottam, mintha tökre tudtam volna, hogy mit is csinálok, majd egyből megpillantottam őt, abban a kevéske ruhájában, amit viselt. Nyeltem egy nagyot, s lehet, hogy egy kicsit le is fagytam az első pillanatban, de igyekeztem összeszedni magamat mielőbb és nem látványosan kikészülni attól, hogy egy dögös csajt látok.
- Nem bírod kihagyni ezt a ziccert, ugye? – kérdeztem, olyan hanglejtéssel, mintha ez olyan lesújtó dolog lenne számomra – kicsit az volt egyébként, de igazából amíg nem kellett cigit vagy piát vennem, kibírtam, de ha ő hozta fel, nyilván csak röhögtünk rajta mindig. – Én is örülök, hogy újra láthatlak, nagyon… - dögös, szép, vadító, szexi - …csinos vagy – vigyorogtam rá, amikor odaért hozzám. Egy pillanatra megcsapott a parfümje ismerős illata, ez volt a Lumie-illat.
- Baszki Lumie – nevettem fel a nyalókás megjegyzésére. A franc se gondolta volna, hogy majd erre asszociál, nem is ő lenne, komolyan… - Hát ja, az első randin be kell érned ezzel, szivi – kacsintottam rá, majd a semmiből megérkezett egy csaj, aki újfent belém döfte a kardot, de erre már inkább nem is mondtam semmit, csak a fejemet ingattam és röhögtem közben.  – Hello, Ben vagyok, Lumie pasija… - mutatkoztam be távolról a csajnak, és egyúttal kijavítottam a rólam tévesen közölt információkat, hiszen ugye sem az öccse, sem a fia nem voltam, hála az égnek. Bár a pasija se, de jól van az úgy. Reméltem, hogy ennyivel ki is maxoltunk a dolgot, de ki tudja, mit tartogat még az este.
Nagyokat pislogott ránk a csaj, de sajnos Lumie elkezdett kifelé tessékelni az ajtón, úgyhogy kénytelen voltam engedni a nyomásnak és nem ott maradni a bájos kolléganővel csevegni. Odakint ért az első sokk: megfogtuk egymás kezét. Szokatlan, de annyira mégsem, nem kifejezetten tenném ezt egy első randin még ilyenkor, de vele jó volt.
- Köszi, csak miattad öltöztem ki, drága – pillantottam rá egy széles mosollyal az arcomon. – Na jó, ez nem igaz, így járok dolgozni. Amúgy gáz ilyen szerkóban randira menni szerinted? – kérdeztem, hiszen eddig nem nagyon voltam ilyen helyzetben, aztán ha igen a válasz, máskor kénytelen leszek megoldani, hogy át tudjak öltözni.
- Szóval, ez így megy? – tettem fel a kérdést vigyorogva és felemeltem az összekulcsolt kezünket. – Azt gondolnám, hogy más csaj sikítva rohanna el, ha a nulladik percben meg akarnám fogni a kezét… - Fontos dolgok ezek, hiszen most gyakorlunk ugyebár, hogy majd ha lesz egy igazi randim egy csajjal, aki nem Lumie, akkor ne basszam el az első pillanatban az egészet azzal, hogy elbénázok mindent. - Akkor merre is induljunk? Először veszek neked vattacukrot a parton, ugye?

Lumie & Benny

Nem igazán volt időm semmire a találkozó előtt, így nagyjából kiléptem az iroda ajtaján, sietve kioldottam a nyakkendőmet, majd jól zsebre vágtam; kigomboltam a két felső gombot az ingemen, hogy ne fulladjak meg a melegben, levettem a zakómat is, mivel így egy fokkal elviselhetőbb az élet és elindultam a találkozó helyszíne felé. Nem fogtam taxit, gyalogoltam, igazából jól esett mivel majdnem egész nap ülök; és hiába volt meleg, bevállaltam, hiszen a szalon nem tűnt túlságosan messzinek. Közben dobtam egy üzit Lumie-nek, hogy számítson az érkezésemre.
Volt bennem egyfajta izgalom, vagy nem is tudom pontosan, hogy miféle érzés. Nem egy klasszikus találkozó volt ez, hiszen tudtam, hogy kihez megyek, ismertem nagyon jól, mégis olyan más volt most, hiszen sok éve nem láttam már Lumiet. Sok mindenen keresztülmentünk már együtt és pont emiatt nem is nagyon tudtam, hogyan álljak a maihoz, de végül úgy döntöttem, hogy nem aggódom túl, valami majd csak lesz. Amúgy sem randi ez, hanem csak egy baráti találkozó. Barátok találkoznak, akik már rég nem látták egymást és sétálnak egyet meg beülnek valami random filmre – ami remélem, hogy nem valami nyálas szar lesz majd – ahogyan ezt megbeszéltük.
A zebránál megpillantottam a cégért, ami azt hirdette, hogy aki oda belép, Alice Csodaországjában találja magát. Nem is ez a lány lenne, ha nem valami ilyen nevet adna a saját boltjának, vagy szalonjának, vagy mi is ez a hely pontosan... Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, milyen is ő valójában és tökéletesen illett hozzá ez a név.
Amint beléptem a szalonba, megpillantottam a szőke ciklont, aki igazából még szebb lett az évek során, ezt már az első pillanatban megállapítottam.
- Helló, megjöttem – köszöntöttem Lumiet, majd a zsebemből előhúztam egy kicsit olvadt, piros színű, szívecske alakú nyalókát, és vigyorogva átnyújtottam neki. – Ez a tiéd. - Romantikus srác vagyok, de nem tudtam, hogy virágot hozzak vagy mit csináljak, mivel nem tudtam belőni, hogy milyen találkozó lesz ez, így ezt láttam a legjobb megoldásnak. Remélni mertem, hogy szeretni fogja.