Lehet mondani, hogy megszoktam már, hogy milyen vele, csak utána jól elköltöztem innen a francba és olyan, mintha most újra kellene kezdeni mindent; azonban mégis van bennem egy olyan érzés, hogy onnan folytatjuk, ahol korábban, de valahogy mégis más. Már nem felelőtlen diákok vagyunk, hanem felnőttek – legalábbis agyilag, külsőre csak Lumie-re igaz ez -, és most már a tetteknek mintha súlya lenne. Végképp nem hittem volna, hogy újra keresztezik egymást útjaink, ráadásul nem is akárhogyan. Vigyorát látva az én komoly ábrázatom is tovaillan, s helyette mosolyra húzódik a szám. – Nem kell mindent a klasszikus értelemben venni, de legyen elég annyi, hogy nem vagyok egy utolsó szemétláda, na – magyarázom neki a dolgokat. Nyilván nem veszek minden akadályt megfelelően, mert a dátumokban rém gyenge vagyok, de mindig igyekezni szoktam. – Muszáj nekik, hogy legyen pénzem öltönyre. – Meg persze később házra, meg családra, meg az összes ezzel járó dologra. Szeretem bebiztosítani a jövőt; élni egyik napról a másikra nem az én stílusom. – Mindjárt gondoltam, hogy érdekelni fog – vigyorodom el, s csillogó szemekkel pillantok rá. - Ha ellövöm az összes bókot most, akkor nem marad semmi későbbre, úgyhogy türelmesnek kell lenned. Meg jó kislánynak persze. Örülök neki, hogy elnyerte a tetszését a nyalóka, hisz ahogy mondja is, a virág eléggé egy múló dolog; lehet, hogy mire este hazaérne, már teljesen kókadt lenne. Magunk mögött hagyva a szalont azért teszek egy megjegyzést a hallottakra, nem tudom szó nélkül hagyni a dolgot; persze simogatja az egómat meg minden. – Igaz, hisz rólad van szó… hm nem… - gondolkodom el egy pillanatig. – Bátor csaj vagy, hogy így ezt bedobtad az első randin. Mi lett volna, ha elfutok ijedtemben? – kérdezem, bár szinte tudom, hogy mit fog válaszolni, túl régóta ismerem. - Amúgy, bejön a nyakkendő? Ha lesz következő randi, akkor akár fent is hagyhatom, ha szeretnéd, de most tuti vissza nem kötöm – sóhajtom, s már maga a gondolat is kiborít, hogy ezer fokban nyakkendőben legyek, kivéve olyan helyen, ahol van klíma. Meg ha már ő így a kedvemre tett, hogy hiányos öltözékben van, akkor én is a kedvére teszek majd. Persze, ha lesz legközelebb… de miért ne lenne, ugye? – Meg amúgy elmehetünk egyszer, nekem tök oké – vonom meg a vállamat. Sosem állt távol tőlem a kultúra, a színház meg egészen jó program. Lehetne akár közös randi is Ginnyvel és Chrisszel, még úgysem ismerik Lumiet. A kézcsók sejtettem, hogy szokatlan lesz számára. – Huh ennyitől beindulsz? – incselkedek vele egy kicsit. – Azt hiszem, akkor nem lesz nehéz dolgom, ha meg akarlak hódítani – jelentem ki egy pimasz vigyorral a képemen, s kicsit megszorítom az összekulcsolt kezeinket. - Persze, nem bírod ki, hogy ne szólj be… - sóhajtom, s lazán beletúrok a hajamba. – Szívesebben mennél valami fancy helyre, ahonnan éhesebben jössz ki, mint ahogy bementél? – Még ha az egész menüt végigeszem, én még akkor is éhen pusztulok a végén. Nyilván ez nem látszik meg rajtam, mert mindig is olyan vékony voltam, hogy szinte át lehet rajtam látni. Párizsban volt szerencsém ilyen helyen enni, és nem lett a szívem csücske a fine dining; hambizni meg milyen lenne már egy első randin… - Hm, látom, majd’ kicsattansz a lelkesedéstől, hogy elropogtass egy tücsköt – húzom egy kicsit az agyát, de békén hagyom; tény, hogy azért eléggé bevállalósnak kell lenni ahhoz, hogy valaki élvezzen egy ilyen kaját. Igaz, hogy én sem voltam az, de a kényszer nagy úr, s végül rájöttem, hogy ugyan némelyik eléggé para, azért ki lehet bírni. – De a rizspálinkát egyszer kipróbálhatod, abban semmi olyan nincs és egészen jó hangulatot csinál – kacsintok rá cinkosan. Nem mintha nekünk szükségünk lenne arra, hogy oldjuk a hangulatot, mert konkrétan fél másodperc alatt tört meg a jég, azt hiszem. Az a fél másodperc is csak azért volt, mert én elbambultam azon, hogy Lumie milyen szép. – Most már nem tervezek elmenni, főleg, ha itt tart valami… vagy valaki – mondom s kicsit sejtelmesebben teszem hozzá az utolsó szót. De nem akarok előre szaladni tényleg, hiszen fogalmam sincs, hogy mi lehet ebből közöttünk. Igazából, ahogyan sétálunk, nem is figyelem, hogy mi történik körülöttem vagy épp hol megyünk, mert a teljes figyelmemet neki szentelem. Oké, a piros lámpánál azért megállunk, akárcsak most. - És van már ötleted? – érdeklődöm a tetkóra vonatkozóan. – Oh bárcsak minden randi könnyen menne, mint veled, hogy a csaj már a harmadik percben belemegy a dologba – sóhajtom. – Lehet, hogy már rég házas lennék – állapítom meg. De lehet, hogy eddig azért nem jött össze úgy igazán, mert nem azzal voltam, akit számomra az univerzum kijelölt. – Öhm, nem kell kösz, kiver a víz, ha csak rágondolok, hogy tűvel leszek összeszurkálva. – Meg is borzongok egy kicsit a gondolattól. Chris hiába könyörgött, hogy kísérjem el vérvételre, mikor még kölykök voltunk, cserben hagytam őt – ilyen barát vagyok én… de megbocsátott már azóta. – Azért ez eléggé poén, hogy a kiszemelt csaj munkaeszköze egy olyan dolog, amivel engem meg ki lehet kergetni a világból – nevetek a fejemet ingatva. Eddig ebbe bele sem gondoltam még… Közben megérkezünk a partmenti sétányhoz, s egy pillanatra megállítom magunkat, hogy felmérjem a terepet. – Szerintem az vattacukros – mutatok egy távoli akármi bódéra. – Tudod már hogy milyen ízűt szeretnél? Gondolom, mindenhol ugyanolyanok vannak… - mondom, s rántok egyet a vállamon; nem értek én ezekhez a dolgokhoz, de nem lehet olyan sokféle.
mes intentions sont toujours mauvaises, je n'ai pas besoin de le jurer solennellement
★ foglalkozás ★ :
french-chinese-english interpreter @UN
★ play by ★ :
Thomas Brodie-Sangster
★ hozzászólások száma ★ :
21
★ :
Re: The Spark - Lumienne × Benedict
Szomb. Szept. 07 2024, 10:53
Benny & Lumie
"There's an energy when you hold me, when you touch me.. It's so powerful. I can feel it when you hold me, when you touch me.. It's so powerful."
-Semmi gond, majd megszokod, hogy miként is működik ez velem.-vonom meg a vállaimat egy pimasz mosollyal. Ha egyszer megéljük a napot, hogy egymás mellett ülhetünk egy nyugdíjas otthonban, szerintem még akkor is ezzel fogom majd cseszegetni. Addigra már lehet ő is úgy fog kinézni, hogy ne kérjenek tőle személyit minden korhatáros helyen. -Úriember mi? Most pukedlizzek?-vigyorgok rá.-Akkor biztos jól meg is fizetnek, ha már ilyen tehetséges vagy.-mindig jól bánt a szavakkal, már amikor volt bátorsága kimondani őket, bár irányomba ezzel sosem volt igazán problémája. -Hát na azt a listát semmiképpen sem szeretném kihagyni.-főleg ha így ajánlgatja. Imádom, amikor ilyen kis bátor. Szinte vérpezsdítő, amikor egy kicsit félénkebb srác így megtalálja az önbizalmát. -Dehogyis. Ott poshadt volna meg egy vázában otthon. A nyalóka sokkal jobb.-nem vagyok én a virágok ellen, de ez sokkal praktikusabb, főleg most, hogy még nekiindulunk a városnak. Egy csokor virágok maximum a fülem mögé tudtam volna tenni. Minden erőmmel azon vagyok, hogy Grace-t gyorsan lerázzam, mert különben tényleg még minimum egy órát itt töltenénk, amíg alaposan kifaggatja Benny-t mindenről is. -Most mit vagy úgy meglepődve? A csigatempót jobban kedveled?-húzom egy kicsit miközben már odakint sétálunk. Még egyszer jó alaposan végigmérem miközben az öltözetét elemezzük. Benny mindig nagyon helyes volt, legalábbis szerintem, de ez a felnőttes stílus tényleg sokat dobott rajta. Jóval érettebbnek tűnik így, szóval sokkal jobban tükrözi a belső lelki világát. -Ha nyakkendő lett volna rajtad, akkor se gondoltam volna, hogy ilyen helyre viszel. Annál jobban ismersz engem.-nem nem mintha ne élveznék egy könnyed színdarabot, de maximum egy évben egyszer általában Karácsony környékén valami klasszikust, de egyébként nem igazán merészkedek ilyen helyek közelébe. -Huhh baszki, ezt ne csináld, mert véletlenül pont a lakásom felé vesszük az irányt.-vigyorgok rá amit csak így lazán bedobott. Lehet az a baj, hogy én sem vagyok hozzászokva az ilyen gesztusokhoz, de valószínűleg mástól nem is esne ennyire jól, mint tőle. -Egyet se ismersz? Milyen kár... bárcsak az emberiség feltalált volna valamit, amivel lehet ilyeneket keresni és mondjuk... tudom is én... a telefonunkon belül ilyesmit felkutatni.-pillantok rá egy pimasz mosollyal. Mintha nem a technológia őshazájából jött volna haza New York-ba. Kimondhatatlanul örülök neki, hogy megint itt van a városban. Kicsit olyan ez most, mint visszakapni önmagam egy egészségesebb darabkáját. Igazából amióta elköltözött folyamatos lejtőn vagyok és ugyan tudom, hogy a kettő között nincs összefüggés, most mégis azt érzem, hogy innentől már minden felfelé kell, hogy íveljen. -Azt nem mondtam, hogy szar, de engem nem biztos, hogy rá tudnál venni, hogy jóízűen elropogtassak valami ilyen szörnyűséget.-vonom meg a vállaimat. Egyébként a legtöbb videóban azt lehet látni, hogy egész finomak ezek a kaják, de erősen kétlem, hogy meg bírnám kóstolni ezeket.-Egy kicsit talán tényleg minden új. New York nem arról híres, hogy megállna, így pedig nem csoda, hogy idegennek hat.-biztosan nem egyszerű neki. Én már itt vagyok neki, így talán könnyebben felveszi majd a ritmust. -Olyan, aki olyasmire tartogatja a bőrét, amiben tényleg biztos, hogy egy életen át magán akarja látni... de azért kicsomagolhatsz majd, hogy ellenőrizd.-vonom meg a vállaimat, ártatlanul pillázva rá. -Rád ne varrjak fel valamit? Valamit a nagy utazások emlékére?-sejtem a válaszát, de azért csak piszkálom egy kicsit.
I've never been afraid of any deviation An' I don't really care if you think I'm strange I ain't gonna change An' I'm never gonna care 'bout my bad reputation
Erős kezdés az elmúlt évek randijaihoz képest, de majd belezáródom - gondoltam magamban. Nem is tudom, mit vártam, hiszen most Lumie-ről volt szó, aki azért nem egy hétköznapi csaj, meg neki simán eltűrök olyan dolgokat is, amit másoktól nem. Igazából, olyan érzés volt meglátni őt, mintha csak tegnap láttam volna legutóbb, azzal a különbséggel, hogy egy éjszaka alatt tízszer dögösebbé vált, mint előző nap, pedig korábban sem panaszkodhatott. - Ja tényleg, bocs, el is felejtettem – nevettem egyet, miközben megvakartam a fejemet; lehet, hogy egy kicsit zavarba hozott, ez a kölyök fej-téma mindig is érzékenyen érintett. Lehet, hogy el kellene gondolkodnom azon, hogy bajuszt növesztek, akkor hátha nem lenne ilyen gondom. Vagy lehet, hogy a borosta is elég lenne, bár valljuk be, ahhoz még nem vagyok eléggé érett, ha megszakadok se tudnék összehozni egy normális borostát, ebben szinte biztos vagyok. Vagy ha igen, az legalább tíz évig tartana. - Egy úriember vagyok, jó? – húztam ki magamat egy kicsit, komoly ábrázattal – legalábbis igyekeztem annak tűnni. – Képzeld, az a munkám, hogy jól bánjak a szavakkal. – Biztos voltam benne, ha a többi jelzőt is ráaggatom, annak is ugyanúgy örült volna, de úgy gondoltam, egy randin ez volt a leginkább helyénvaló választás. – De, ha akarod, később szívesen elmondom még, hogy mik jutottak eszembe, amikor megláttalak – tettem hozzá pimaszul egy kissé halkabban s a szemöldökömet is megrángattam még emellé. - Igen? – kérdeztem, de igazából válasz volt a kérdésére. – Nem vagyok prűd, de öhm… virágnak jobban örültél volna? – pislogtam rá. Az túlságosan klisés lett volna, meg a nyalóka olyan Lumie-s, még akkor is ha megolvadt a zsebemben egy kicsit. A kolléganő kavarta fel az állóvizet, de nem időztünk vele sokáig, hiszen jobb dolgunk is akadt attól, hogy vele csevegjünk. – Hű, de előre szaladtunk – vigyorogtam Lumie-re, mikor már félig kint voltunk az utcán, majd kéz a kézben tettük meg az első néhány lépést. Még mondtam volna a másik csajnak annyit, hogy "Örvendtem", vagy valami hasonlót, de olyan hamar kint találtam magunkat az utcán, hogy esély sem volt erre. - Nyilván neked szól elsősorban… - kacsintottam rá. - Meg nem pont így voltam az irodában amúgy – helyesbítettem. - Nyakkendőm is van ám, muszáj volt zsebre vágnom, mert még a végén azt hiszed, hogy színházba vinnélek. – A zakó persze most még egy szükséges rossz volt, de később akár még hasznát is vehetjük, úgyhogy úgy voltam vele, inkább cipelem. Az akasztóján átdugva az ujjamat a vállamra vetettem, mint valami menő srác. Végül is érezhettem magam annak, mert egy gyönyörű csaj kezét fogva sétáltam épp és ez kimondhatatlanul jó érzéssel töltött el. Büszkeség, vagy valami ilyesmi. - Oké, akkor most örülök a fejemnek – feleltem vigyorogva, majd a számhoz emeltem a kezeinket és egy csókot nyomtam a kézfejére – kétszer is ellenőriztem, nehogy véletlenül a sajátomra adjam. Gőzöm sem volt, honnan jött ez, de tuti imádják a nők az ilyesmit. – Ja, kösz, de azért másnak nem vennék vattacukrot az első randin, azt hiszem… gondolom, elvinném kajálni valami jó helyre… kár, hogy egyet se ismerek – nevettem el magamat zavaromban, miközben már az úticélunk irányába tartottunk. Csak idő kérdése volt, hogy ismét beilleszkedjek, meg végül is a neten is ki lehetett nézni ilyesmiket, csak az a baj, hogy sosem volt időm ezekkel szenvedni. Fura, hogy nem éreztem furának ezt az egészet, tényleg olyan érzés volt, mintha tegnap utaztam volna el. Azt mondják, hogy az igazi barátság olyan, hogy hosszú kihagyás után is ugyanonnan lehet folytatni, ahol korábban abbahagyták. Ilyen érzés volt ez most nekem, vele. - Nem is gondolnád, hogy az milyen jó – vigyorogtam rá sokat sejtető mosollyal. – Egyszer elviszlek egy helyre és kipróbálhatod te is, na, mit szólsz? Scar nem volt túlságosan lelkes, de mikor eljött meglátogatni, akkor eléggé sok mindent kipróbált, és nem mondta, hogy szar. Amúgy - sóhajtottam -, fura itthon lenni… annyi minden más lett, olyan, mintha most költöztem volna egy új városba – feleltem végül kissé hosszabban kifejtve a dolgokat. Nem igazán kérdezte még tőlem senki, hogy milyen itthon. Először tök idegen volt, kivéve a családot persze, mert általuk egy fokkal elviselhetőbbek voltak az első napok, aztán meg szépen lassan megtaláltam az utamat. - Mondd már, hogy milyen tattoo artist már az, akinek ennyire tökéletesen gyönyörű a bőre és egyetlen tetkó sincs rajta? – sandítottam rá, mikor már egész közel jártunk a parthoz. – Vagy ki kell, hogy csomagoljalak ahhoz, hogy bármit is találjak rajtad? – folytattam incselkedve.
mes intentions sont toujours mauvaises, je n'ai pas besoin de le jurer solennellement
★ foglalkozás ★ :
french-chinese-english interpreter @UN
★ play by ★ :
Thomas Brodie-Sangster
★ hozzászólások száma ★ :
21
★ :
Re: The Spark - Lumienne × Benedict
Szomb. Júl. 20 2024, 15:22
Benny & Lumie
"There's an energy when you hold me, when you touch me.. It's so powerful. I can feel it when you hold me, when you touch me.. It's so powerful."
Benny időről időre mindig az eszembe jutott. A gimi alatt rengeteg dolgot éltünk át együtt és ezek szerintem egy életen át össze fognak kötni bennünket. Sokszor gondoltam rá, hogy írok neki, legalább annyit, hogy él-e még, aztán mindig felkerült valami a közösségi médiára, megnyugodtam, hogy oké.. még meg van és elnapoltam az érdeklődést. Furcsán kicsit sem furcsa látni őt, pedig tartottam attól, hogy majd milyen is lesz ez a találkozás. Az arcára kiülő döbbeneten azért jót mosolygok. -Hogy tudtam volna kihagyni? Könyörgött érte az arcod.-örök kölyök és ezt imádom benne egyébként, még akkor is ha mindig egy kicsit milfnek éreztem magam mellette annak ellenére, hogy egyidősek vagyunk.... sőt... egy fél hónappal idősebb nálam. -Köszönöm, te meg nagyon diplomatikus vagy.-nevetek egy kicsit, hiszen már a napját se tudom, hogy mikor kaptam ilyen aranyos bókot. Manapság a férfiak nem egészen így fogalmaznak, amikor tetszésüket kívánják kifejezni az irányomba. -Jajj már. Ennyire elszoktál tőlem?-már rég volt az az idő, ha egyáltalán volt olyan, hogy még működött a szűrő a számon és nem mondtam ki mindent egyből, ami az eszembe jutott.-Te milyen kis prűd vagy... na jó... első randi, nem reklamálok.-vigyorgok rá, mintha tényleg akkora áldozat lenne, hogy be kell érnem egy nyalókával. Grace érkezése kicsit sürgetőbbé teszi a távozást, hiszen tudom, hogy nem szabad itt most leragadnunk vele. Bármikor máskor nagyon szívesen összeereszteném őket csacsogni, de önző módon ezt a találkozót csak magamnak szeretném. -A pasija? A PASID? NEKED PASID VAN??-olyan magasra skálázik Grace hangja, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy a közeli utcákban néhány kutya felvonyít a frekvenciától. -Nem, a vőlegényem. A jövendőbeli gyerekeim apja.-kontrázok rá még egy kicsit, hogy tényleg kerek, egész legyen a történet miközben már kifelé terelgetem Benny-t az ajtón. Szerencsére nem áll neki ellenkezni, így hamar kijutunk a szalonból. Ösztönösen nyúlok a kezéért, hiszen régen is minden áldott alkalommal így tettem, hogy ne keveredjünk el még véletlenül se egymás mellől a helyenként kissé feltorlódó gyalogos forgalomban. -Ahwwww...-olvadozva lágyul meg a hangom egy pillanatra.-na pfff.. egy percre elhittem, hogy nekem szól ez az elegancia... szerintem egyébként kicsit sem gáz. A zakót hanyagold, de így az ingben nagyon kis helyes vagy.-most is csak a kezében szorongatja, így viszont nekem kifejezetten tetszik az összkép. -Hogy mi? Jaaaa..-elnevetem magam, amikor megértem, hogy mire is gondol.-A mi nulladik percünk nagyjából 8 évvel ezelőtt volt, de szerintem én akkor sem sikítottam volna. Mással azért ne próbáld meg ilyen hamar, de ha a csaj kezdeményezi egyből, akkor örülj a fejednek.-kacsintok rá szórakozottan miközben sétálunk. -Na... hát megy ez neked. Vattacukor a parton. Profi vagy tökéletes lesz kezdésnek.-bólogatok neki elismerően. Annyi szarság történt az elmúlt egy évben, de Bennyvel tényleg úgy érzem mintha minden rendben lenne. Nagyon hiányzott.. talán én sem tudtam igazán, hogy mennyire. -Na és mesélj, Mister Elfoglalt. Milyen itthon lenni végre? Nem hiányzik, hogy tücsköt egyél nyárson?-érdeklődök miközben sétálunk és rohamosan közelítünk a part felé.
I've never been afraid of any deviation An' I don't really care if you think I'm strange I ain't gonna change An' I'm never gonna care 'bout my bad reputation
Ha idegen lányokkal van randim, azért egy kissé szoktam félni előtte, mert ki tudja, hogy mennyire fog működni a dolog, és mi van ha gáz, de nem meri egyik fél sem mondani a másiknak, hogy nem oké meg lehetne még ezernyi másik dolog, ami miatt lehet izgulni, de most szerencsére egyáltalán nem volt bennem ilyen érzés. Leginkább az újratalálkozás izgalma az, ami dolgozott bennem, alig vártam, hogy lássam ezt a lányt annyi év után. Bárcsak ne lett volna olyan nehéz tartani a kapcsolatot, mikor nem voltam itthon… De most már talán visszatalálunk majd egymáshoz. Jó érzés, hogy van egy fix pont a családomon kívül, ami még régről megmaradt nekem, a többi túlságosan gyenge volt és elhalványult minden. Talán a Sors is azt akarta, hogy Lumie-vel egymásra akadjunk azon a rémes appon. Nagy bátran benyitottam, mintha tökre tudtam volna, hogy mit is csinálok, majd egyből megpillantottam őt, abban a kevéske ruhájában, amit viselt. Nyeltem egy nagyot, s lehet, hogy egy kicsit le is fagytam az első pillanatban, de igyekeztem összeszedni magamat mielőbb és nem látványosan kikészülni attól, hogy egy dögös csajt látok. - Nem bírod kihagyni ezt a ziccert, ugye? – kérdeztem, olyan hanglejtéssel, mintha ez olyan lesújtó dolog lenne számomra – kicsit az volt egyébként, de igazából amíg nem kellett cigit vagy piát vennem, kibírtam, de ha ő hozta fel, nyilván csak röhögtünk rajta mindig. – Én is örülök, hogy újra láthatlak, nagyon… - dögös, szép, vadító, szexi - …csinos vagy – vigyorogtam rá, amikor odaért hozzám. Egy pillanatra megcsapott a parfümje ismerős illata, ez volt a Lumie-illat. - Baszki Lumie – nevettem fel a nyalókás megjegyzésére. A franc se gondolta volna, hogy majd erre asszociál, nem is ő lenne, komolyan… - Hát ja, az első randin be kell érned ezzel, szivi – kacsintottam rá, majd a semmiből megérkezett egy csaj, aki újfent belém döfte a kardot, de erre már inkább nem is mondtam semmit, csak a fejemet ingattam és röhögtem közben. – Hello, Ben vagyok, Lumie pasija… - mutatkoztam be távolról a csajnak, és egyúttal kijavítottam a rólam tévesen közölt információkat, hiszen ugye sem az öccse, sem a fia nem voltam, hála az égnek. Bár a pasija se, de jól van az úgy. Reméltem, hogy ennyivel ki is maxoltunk a dolgot, de ki tudja, mit tartogat még az este. Nagyokat pislogott ránk a csaj, de sajnos Lumie elkezdett kifelé tessékelni az ajtón, úgyhogy kénytelen voltam engedni a nyomásnak és nem ott maradni a bájos kolléganővel csevegni. Odakint ért az első sokk: megfogtuk egymás kezét. Szokatlan, de annyira mégsem, nem kifejezetten tenném ezt egy első randin még ilyenkor, de vele jó volt. - Köszi, csak miattad öltöztem ki, drága – pillantottam rá egy széles mosollyal az arcomon. – Na jó, ez nem igaz, így járok dolgozni. Amúgy gáz ilyen szerkóban randira menni szerinted? – kérdeztem, hiszen eddig nem nagyon voltam ilyen helyzetben, aztán ha igen a válasz, máskor kénytelen leszek megoldani, hogy át tudjak öltözni. - Szóval, ez így megy? – tettem fel a kérdést vigyorogva és felemeltem az összekulcsolt kezünket. – Azt gondolnám, hogy más csaj sikítva rohanna el, ha a nulladik percben meg akarnám fogni a kezét… - Fontos dolgok ezek, hiszen most gyakorlunk ugyebár, hogy majd ha lesz egy igazi randim egy csajjal, aki nem Lumie, akkor ne basszam el az első pillanatban az egészet azzal, hogy elbénázok mindent. - Akkor merre is induljunk? Először veszek neked vattacukrot a parton, ugye?
mes intentions sont toujours mauvaises, je n'ai pas besoin de le jurer solennellement
★ foglalkozás ★ :
french-chinese-english interpreter @UN
★ play by ★ :
Thomas Brodie-Sangster
★ hozzászólások száma ★ :
21
★ :
Re: The Spark - Lumienne × Benedict
Szer. Júl. 17 2024, 21:21
Benny & Lumie
"There's an energy when you hold me, when you touch me.. It's so powerful. I can feel it when you hold me, when you touch me.. It's so powerful."
-Lumienne! Bepisilek gyere már ki onnan!-Garce olyan kínkeserves hangon méltatlankodik, mintha 5 perc helyett már legalább másfél órája foglalnám a mosdót. -Baszki, legyél már felnőtt és várj már egy kicsit.-nyekergek neki vissza az ajtó túloldaláról miközben a felsőmet igyekszem a helyére rángatni magamon. Kész. Ezt nem lehetett kibírni? Olyan lendülettel nyitom ki az ajtót, hogy szinte fellököm vele, de hát ki gondolta volna, hogy ez a kis hülye szinte rajta fekszik. Lefagyva meredünk egymásra, ahogy mindkettőnkben tudatosul, hogy nagyjából másfél centin múlott, hogy betörjem az orrát. -Te... mi ez a gönc? Az előbb még melegítőben voltál. Hagyjuk, nem is érdekel menj már odébb!-húz el az útjából, hogy bemenekülhessen a mellékhelyiségbe. Egy felháborodott sóhajjal indulok meg az előtérbe, hogy ott még megigazíthassam a sminkemet egy kicsit. Konkrétan csak egy kis szájfényt felkenjek, mert amilyen rohadás meleg van kint minden mást leizzadnék magamról, így kár lenne a gőzért. Még egyet azért fújok a nyakam oldalára a parfümömmel, mielőtt minden kis vackomat belegyömöszölném a táskámba, amit nyilván nem túl praktikusan választottam ki reggel, hiszen úgy kell összefeszegetnem, hogy hajlandó legyen bezáródni. Szerencsémre győzelmet aratok, ráadásul pont időben, mert pont akkor lép be Benny az ajtón, amikor már a vállamra igazítom a pántot. -Szia, édes. 18 év alattiak csak szülői felügyelettel. Ki van írva az ajtón.-vigyorgok rá pimaszul miközben közelebb lépek hozzá. -Ahhh... hát te még mindig olyan cuki vagy, mint régen... és milyen figyelmes... gondoskodtál róla, hogy mindenképp legyen mit szopogatnom, mi?-elnevetem magam miközben adok egy puszit az arcára és átveszem tőle a nyalókát. -Huhh baszd meg majdnem szétrepedt a hólyagom miattad Lum.... helllloooo... az öcséd?-Grace hamar leakad amikor meglátja, hogy már nem vagyok egyedül a recepciónál. -Nem, a fiam, te hülye. Tudod, hogy nincs tesóm... na menjünk inkább.-már noszogatom is kifelé az ajtón Benny-t, mert Grace képes addig dumálni, hogy az ember konkrétan megőszül mellette, én pedig eleget hallgatom őt egész nap. Meg egyébként sincs semmi kedvem elmagyarázni neki ezt a randi nem randi dolgot, mert tudom, hogy nagyjából két és fél milliárd hülye kérdést tenne fel. Ahogy kilépünk az ajtón a kezemet ösztönösen az övébe csúsztatom, mint ahogyan azt néhány évvel ezelőtt is tettem. -Milyen kis elegáns vagy.-pillantok az arcára kissé hunyorogva a napfényben.
I've never been afraid of any deviation An' I don't really care if you think I'm strange I ain't gonna change An' I'm never gonna care 'bout my bad reputation
Nem igazán volt időm semmire a találkozó előtt, így nagyjából kiléptem az iroda ajtaján, sietve kioldottam a nyakkendőmet, majd jól zsebre vágtam; kigomboltam a két felső gombot az ingemen, hogy ne fulladjak meg a melegben, levettem a zakómat is, mivel így egy fokkal elviselhetőbb az élet és elindultam a találkozó helyszíne felé. Nem fogtam taxit, gyalogoltam, igazából jól esett mivel majdnem egész nap ülök; és hiába volt meleg, bevállaltam, hiszen a szalon nem tűnt túlságosan messzinek. Közben dobtam egy üzit Lumie-nek, hogy számítson az érkezésemre. Volt bennem egyfajta izgalom, vagy nem is tudom pontosan, hogy miféle érzés. Nem egy klasszikus találkozó volt ez, hiszen tudtam, hogy kihez megyek, ismertem nagyon jól, mégis olyan más volt most, hiszen sok éve nem láttam már Lumiet. Sok mindenen keresztülmentünk már együtt és pont emiatt nem is nagyon tudtam, hogyan álljak a maihoz, de végül úgy döntöttem, hogy nem aggódom túl, valami majd csak lesz. Amúgy sem randi ez, hanem csak egy baráti találkozó. Barátok találkoznak, akik már rég nem látták egymást és sétálnak egyet meg beülnek valami random filmre – ami remélem, hogy nem valami nyálas szar lesz majd – ahogyan ezt megbeszéltük. A zebránál megpillantottam a cégért, ami azt hirdette, hogy aki oda belép, Alice Csodaországjában találja magát. Nem is ez a lány lenne, ha nem valami ilyen nevet adna a saját boltjának, vagy szalonjának, vagy mi is ez a hely pontosan... Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, milyen is ő valójában és tökéletesen illett hozzá ez a név. Amint beléptem a szalonba, megpillantottam a szőke ciklont, aki igazából még szebb lett az évek során, ezt már az első pillanatban megállapítottam. - Helló, megjöttem – köszöntöttem Lumiet, majd a zsebemből előhúztam egy kicsit olvadt, piros színű, szívecske alakú nyalókát, és vigyorogva átnyújtottam neki. – Ez a tiéd. - Romantikus srác vagyok, de nem tudtam, hogy virágot hozzak vagy mit csináljak, mivel nem tudtam belőni, hogy milyen találkozó lesz ez, így ezt láttam a legjobb megoldásnak. Remélni mertem, hogy szeretni fogja.
Kezdőlap
