George Washington University School of Media and Public Affairs - újságírás és kommunikáció (végzett: 2008)
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
rádiós műsorvezető, társ-producer
Ha dolgozik//Munkahely:
WNYC
Hobbi:
edzés (önvédelmi és hajnali futás), krimi és thriller könyvek olvasása, bringázás
Play by:
Rachael Taylor
Jellem
Mit kell tudni róla?
- újságírást és kommunikációtudományt tanult, viszont a rádiózás érdekelte jobban - az egyetemen a negyedik legjobb volt, de sosem érzett kényszert arra, hogy első legyen (anélkül is elérhet bárki bármit) - egy beszélgetős, zenével tarkított esti műsort vezet, valamint producerként is részt vesz a rádióállomás mindennapjaiban - szeret mindennek utánajárni, így az adás adott témáiból igyekszik minél többet megtudni, illetve a meghívott vendégek felé jól irányzott kérdésekkel felkészülni - szereti a kényes témákat, valahogy nem fél kimondani azt, ami belül marja őt (pl. bűntényekről beszélni, mi az igazság, miért az áldozatot csesztetik a rendőrök) - nagy rajongója a skandináv krimiknek, Jo Nesbø az egyik kedvenc írója - igazi virággyilkos, szobanövényeket neki sose vegyél, még olyat sem, amit nem kell sokat locsolni
Milyen ő?
- önfejű; nehéz megállítani, ha eltervez valamit - kedves, jólelkű, precíz - néha már nagyon is - mindenről szívesen cseveg, érdeklődő és kíváncsi típus - jó hallgatóság annak ellenére, hogy általában ő az, aki kérdez és beszél - sokszor pimasz, huncut - kiáll másokért, ha megérdemlik - kissé temperamentumos, az agresszivitást és stresszt az önvédelmi órákon adja ki magából
Múlt
Hét éve annak, hogy a Nagy Almába költöztem, abban az időben anyám már hozzáment ahhoz a sznob üzletemberhez, akit felpofoztam volna rengetegszer. Nem vagyok ősrégi New York-i lakos, de az első naptól fogva imádom. Egy remek állást kaptam, mint rádiós műsorvezető, valamint az esti műsorsáv egyik producere is vagyok. Heti négy alkalommal. Többnyire délutántól dolgozom késő estig, néha hajnalig. Nem vagyok túlzottan karrierista, mert már egyre jobban szeretnék családot. Eddig sosem sikerült semmi jól, mindig volt valami hátulütője. Volt, hogy egy férfi, akivel hónapokig jártam, miközben felesége meg gyermeke volt valahol Kaliforniában, ő pedig munka miatt járt ide. Épp olyan volt, mint apám. - Üzeneted érkezett, Aly. Biztosan az a jóképű macsó az, akivel legutóbb randiztál - bazsalyogva beszélt hozzám az egyik legjobb kollégám, akivel az első napomtól fogva együtt dolgozom. - Tényleg, mi nem tetszett benne? Vagy mi a kifogásod, miért nem randizol vele újra? - ült le az asztalra, miközben elém rakott valami újságot, hogy olvassak el benne valamit. - Á, Mike, kezdem azt hinni, hogy valami párkapcsolati tanácsadó-coach vagy, vagy sikerült a tudtom nélkül elvégezned a pszichológia szakot? - nevettem fel, tereltem magamról és arról a férfiről a szót, akivel több alkalommal is találkoztam, de nem akartam elárulni. Ő sem ér rá csak úgy, bárhol-bármikor találkozni, sokat dolgozik, mert a rendőrségen dolgozik. - Hé, Mike, most kiugrom valami kaját venni. Kérsz valamit vagy... a feleséged megint teli töltött pár műanyag dobozt finomságokkal? - mosolyogva kérdeztem meg a kollégám, akit diétára ítélt az orvosa, a felesége meg őrülten nagy boldogsággal adagolja neki a salátákat meg ilyesmiket. - Egy hamburgert megennék, jó csípőset. Hasábburgonyával. Vagy pizzát - nézett rám szomorúan, nagyon gyűlöli a diétát. - Ne vigyorogj már ilyen... boszorkányosan! - néha csempészek be neki is valamit, itt nincs senki, aki beárulhatná Renée-nek, aki olykor-olykor nagyon házsártos. Tudom, hogy egy családban sokféle személyiség van. Nálunk sem volt könnyű a helyzet. Már jó ideje tudom, hogy van testvérem. Féltestvér, hiszen csak az édesapánk a közös. Nem tudom, mennyire lepett meg az, hogy apámnak volt szeretője anyám mellett. Vagy ez már akkor történt, mikor már szétköltöztek, valójában azelőtt sem volt sok köze hozzám annak az apának nevezett embernek. Néha egy-egy karácsonyt meg év egy részét velünk töltötte, munkájára hivatkozott mindig, ha nem volt velünk. Apa elárulta a nevét, de van egy ismerősöm, aki könnyen kiderít nekem bármit, bár nem szeretem sokszor kihasználni őt. Emmett Shawn McCoy. Itt él New Yorkban. Eddig egyáltalán nem érdekelt, nem akartam megismerni, nem tudnék a szemébe nézni könnyen. Többször is fel akartam hívni, nem tudtam rávenni magam. - Az adásig bőven visszaérek, addig tartsd a frontot - szedtem össze magam, majd kiviharoztam.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Be kell valljam, én mindig kicsit érdekes foglalkozásnak tartottam a rádiós műsorvezetők munkáját. Na nem azért, mert valami baj lenne vele, pusztán csak mert szeretek emberekkel találkozni és szemtől szemben lenni másokkal. Egy mikrofonhoz beszélni az adás alatt és nem látni a közönséget a "másik végen" pedig kicsit talán ijesztő lenne számomra. Neked és a rádiós szakmában dolgozóknak azonban meg kell küzdenie azzal, hogy ha épp olyan műsor vezetése jut rájuk, szimplán csak telefonon kommunikáljanak az emberekkel, vagy adott esetben a műsorvezető társ legyen az egyetlen beszélgetőpartner. Azt hiszem ahhoz külön tehetség kell, hogy valaki így is tudja élvezni a munkáját. A történetedből pedig kiderült, hogy benned megvan a motiváció arra, hogy élvezetessé tedd. Sőt, a kellő elhivatottság még azelőtt megvolt benned, hogy New Yorkba kerültél volna. Teljesen igazat tudok adni azt illetően, hogy egy családban néha sokkal nagyon káosz uralkodik, mint azt első pillantásra meg lehetne állapítani. Lehet, hogy a kezdeti sokk miatt úgy érzed, hogy nem akarsz tudomást venni arról a bizonyos féltestvérről, de mintha ott motoszkálna benned az a bizonyos kisördög azt illetően, hogy ha már egy városban vagytok, talán fel kellene göngyölítened az ügyet és megismerni a részleteket. Hiszen a műsorod vendégeit és az egyéb ott tárgyalt témákat is gondos utánajárással kezeled, bele tudnál nyugodni, hogy épp a Te életedben maradnak elvarratlan szálak? Remélem a játéktéren minderre fény derül! Színt és rangot hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
So why am I falling? There's nothing to illuminate if I'm turned off On the verge of crashing Lucky to be a star Chasing big dreams but it's not enough · ·
Wonder how long I slept in I don't know where the hell I've beenI know that's all rightLast night we met at one Drank 'til two Danced 'til four You walked me home And now I want more
See, what you don't understand Is fallin' in love wasn't part of my plan Started with a crush, now I call you my manDoubt that I'll ever fall in love again I spend all my days doin' nothin' but lovin' you
★ lakhely ★ :
Upper East Side ⋆ Manhattan
★ :
★ idézet ★ :
“What are we then?”
I ask defiantly, putting some distance between us which he crosses with one step anyway. He kisses my cheek.