New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 368 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 357 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (524 fő) Szomb. Nov. 23, 2024 12:24 pm-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Benjamin Stanford
tollából
Ma 11:54 am-kor
Rosemary Sawyer
tollából
Ma 10:21 am-kor
Nadia Romanov
tollából
Ma 9:01 am-kor
Deborah Winchester
tollából
Ma 8:01 am-kor
Mirabella Jimenes
tollából
Tegnap 11:28 pm-kor
Mirabella Jimenes
tollából
Tegnap 11:10 pm-kor
Hadrian Rutherford
tollából
Tegnap 10:42 pm-kor
Killian B. Grimwald
tollából
Tegnap 10:30 pm-kor
Amber Fleming
tollából
Tegnap 9:17 pm-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
11
25
Diákok
48
37
Egészségügy
26
17
Hivatal
9
13
Média
49
39
Munkások
37
23
Oktatás
18
10
Törvényszegõk
18
42
Üzlet
24
27
Összesen
241
232

Avery Harlow
TémanyitásAvery Harlow
Avery Harlow  EmptyKedd Május 26, 2020 12:29 pm
Avery Harlow

Karakter típusa:
keresett
Teljes név:
Avery Yvette Harlow
Becenevek:
Nem becézik.
Születési hely, idő:
Baltimore, 1982. április 5.
Kor:
38
Lakhely:
Brooklyn
Szexuális beállítottság:
Heteroszexuális
Családi állapot:
Elvált
Csoport:
Bűnüldözés (és elhárítás)
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:
University of Baltimore - B.S. in Criminal Justice ; végzett
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
Nyomozó // Nem publikus információ: A Belső Ügyosztály informátora
Ha dolgozik//Munkahely:
 Intelligence Unit - NYPD
Hobbi:
Két angol bulldogja társaságát élvezi, keresztrejtvényeket fejt, zenét hallgat, és bokszol.
Play by:
Hayley Atwell

Jellem

Mi is a jellem? A személyiségünk úgynevezett magva. Az embernek - nevezzük egyénnek - azon állandósult tulajdonságai, amelyek nagyban befolyásolják minden megnyilvánulásokat, és amin keresztül kifejezi a világhoz és a többi emberhez való viszonyát. A jellem meghatározza a cselekvést, a magatartást. Tehát az egyén jelleme szoros kapcsolatban van a világnézetével, és a jellemet nem egyes tettek határozzák meg, hanem az egyén - az ember! - általános életvitele, az egész élete.

Pozitív tulajdonságok:

Negatív tulajdonságok:




Avery egy határozott, magabiztos nő, aki ha belép egy szobába, nem marad sokáig észrevétlen. Van egyfajta sajátos kisugárzása, ami szinte az első pillanatól kezdve érzel. Testtartása egyenes, járása könnyed, hangszíne karakteres, s egyben erőteljes, és biztos lehetsz benne, hogy ha beszél hozzád, egyenesen a szemedbe néz.
Munkáját tekintve kifejezetten szabálykövető, és erőteljes ellenszenvet vált ki belőle az, ha valaki visszaél a jelvényük adta hatalmával. Remekül helytáll önállóan, de a csapatban való együttműködés sem idegen a számára. Hangot ad a véleményének, bátran vázolja az ötleteit, meglátásait, kifejezetten kezdeményező típus. Hajlamos belelovallnia magát az adott helyzetbe, de észérvekkel mindig meggyőzhető. Kommunikatív, de nem fecseg feleslegesen. Sőt, vannak olyan alkalmak, amikor kifejezetten szereti magára ölteni a csendes megfigyelő szerepét.
Az élet bizonyos területén hajthatatlan, talán ilyen az a döntése is, hogy egyedülállóként szeretne örökbe fogadni egy gyermeket.
Rengeteget változott az elmúlt években, a tönkre ment házasság, apja elvesztése és a költözés mind tovább formálták a jellemét, s ez még korántsem a formálás útjának végét jelenti, ezzel tisztában van, s igyekszik tudatosan dolgozni önmagán. Nehezen nyit mások felé, érzelmi szinten legalábbis. Pedig nem vallja magáról azt, hogy szeretné az egyedüllétet, hiszen más embertársaihoz hasonlóan Ő is vágyik egy társra. Azonban nem mindenáron. Nem egy lehetséges partnertől várja el, hogy boldoggá tegye, hogy kiegészítse, mert Ő maga egy teljes egész. Nyitott az ismerkedésre, de jelenleg jobban dominálnak nála a felületes, érdekkapcsolatok.



Múlt

Apja lánya! szokták volt mondani, s rám ez hatványozottan igaz. Nem csak külsőjegyeket örököltem, mint a szélesebb állkapcsot, a sötétbarna hajat és szemeket, hanem jellemvonásokból is akad bőven, amin osztozunk, mint holmi Harlow családi örökségen. Nem véletlen, hogy rengeteg összetűzésünk volt a hosszúévek alatt, míg egyfedél alatt éltünk. Önfejűségünk minduntalan belehajszolt az értelmetlen vitákba, és önérzetünkből nehezen engedett a másik, ha bocsánatkérésről volt szó. Végül mindig megbékültünk, s kilencvenszázalékban én voltam az, aki engedett, és nyitott a másik felé. Valahol érthető, hisz ez az úgynevezett makacsság olyan, akár kezeletlen bőrkeményedés az ember sarkán; az évek alatt egyre csak nő, nő és keményedik, míg végül már azért nem akar tőle megválni a tulajdonosa, mert saját testrészének érzékeli. Legalábbis az apám ezzel indokolta, miért nem megy el pedikűröshöz. Mindazonáltal megtanította nekem, mi az a hűség és a becsület. Hogy mindig ügyeljek arra, hogy csak olyat ígérjek meg, amit be is tudok tartani. Hogy legyek határozott és céltudatos, s ha elakarok érni valamit, akkor azért tennem kell, de nem más kárára. Ne várjak megbecsülést a semmiért cserébe, és a tiszteletet és az elismerést ki kell vívni, nem pedig alanyijogon jár. Ahhoz pedig, hogy kiismerj valakit, néha elég csak, ha jó hallgatóságnak bizonyulsz.
Apa sajnos négyévvel ezelőtt meghalt, és míg élt, tudom, hogy roppantmód büszke volt rám. S bár sosem mondta ki, de tudom, hogy ennek legfőbb oka az volt, hogy a nyomdokaiba léptem. Az egész életét a rendfenntartásnak szentelte, és szinte mindvégig járőrként dolgozott. Egyszerűen imádta, és sosem kért az előléptetésből. Gyűlölte, amikor a nyugdíjazása előtti utolsó években az irodába került. Fizikailag már nem volt képes hozni az elvárt szintet. Mindig is azt hangoztatta, hogy készen áll golyó által meghalni, ha ezzel az országát szolgálhatja. Végül - szerencsétlenségére vagy éppen szerencséjére, ezt mindenki döntse el maga - a másik szenvedélye végzett vele, a dohányzás okozta tüdőrák. Az Ő halála volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, amikor is borult minden, én pedig úgy döntöttem, szakítok az előző életemmel, és egy teljesen újnak nekivágok New Yorkban.
Családközpontúnak vallottam magam egészen addig a pontig, amíg a nőgyógyászom többévnyi próbálkozás, és három sikertelen lombikbébi program után közölte, hogy a jobb petefészkem öt a bal pedig húszszázalékon működik, tehát a teherbeesésem esélye csak egy hajszálnyira van a lehetetlentől. Pedig minden adott lett volna egy idilli élethez, hisz volt egy csodás férjem, és egy tágas, négyszobás, két fürdőszobás, beépített szekrényes házunk. Természetesen az elmaradhatatlan fehér kerítéssel, és a tökéletes, egységesre nyírt zöld gyeppel. Sajnos a szobák üresek maradtak, én a munkámba menekültem, a férjem pedig más nő karjaiban keresett vígaszt. Jártunk párterápiára, de nem sokat ért, apa halála után pedig nem is érdekelt már. Így váltam családcentrikusból elvált, kutyás nővé, aki a karrierjének élt. A külső szemlélők számára legalábbis ezt a benyomást keltettem, és abban nem is tévedtek sokat, hogy szerettem a munkám, s az azzal járó kihívásokat. Mindezek mellett továbbra nem tettem le arról, hogy szülővé váljak. Szó sincs itt társadalmi nyomásról, vagy a női princípiumom beteljesítéséről. Szívből vágytam egy gyermekre, akit szerethetek, és nevelhetek, s átadhatom mindazt, amit én is megtanultam. S mint utóbb kiderült, az anyaságról alkotott képünk sem egyezett a volt férjemmel, Thomassal. Az Ő elképzelései szerint nekem azon klasszikus anya szerepet kellett volna felvennem, aki amint állapotos lesz, otthagyja a munkáját, és felad mindent, amiért addig dolgozott, és háztartásbeliként éli mindennapjait, életét a gyermekeinek szentelve. Én nem erre vágytam, sokkal inkább egy köztes útra, ahol nem csak anyaként állok helyt, hanem járom tovább a saját utamat, és megmutatom, hogy a gyermekvállalás nem állja útját az önmegvalósításnak, vagy a karriernek. Nem teszi könnyebbé, ez tény, de nem is lehetetleníti el. Mindez pedig egy újabb éket vert közénk, és talán ez is egy ok volt a sok közül, amiért elváltak útjaink, de még mindig hiszek ebben. Pontosan ezért szeretnék egyedülállóként örökbe fogadni egy gyermeket, amiről tudtam előre, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. A folyamatot már elindítottam, s sajnos egyelőre nem látom a végét, de bizakodó vagyok. Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy miért egyedül vágok bele, a válasz pedig nagyon egyszerű; már nem hiszek abban, hogy a boldogságom kulcsa egy férfiben rejlik, ahogyan a családalapítás sem. Thomas teljesen elzárkózott ettől a lehetőségtől, és talán jobb is, hogy így történt. A házasságunk utolsó időszakában már nem segített volna egy gyermek örökbefogadása sem, hiszen teljességgel elhidegültünk egymástól.
A válás nem csak lelkileg, de anyagilag is kellően megviselt, így nem sokat gondolkoztam azon, hogy elfogadjam az állást, amit a Belső Ügyosztály kínált nekem. A válási procedúra alatt sem jutott eszembe, hogy elhagyjam a szülővárosom, s lehet, ha nem kapok egy ilyen ígéretes ajánlatot, még mindig ott élnék, s dolgoznék. Viszont akkor és ott úgy éreztem, hogy egy ilyen lehetőséget nem fognak még egyszer felajánlani nekem, élnem kell vele. Először a 66-os kapitányságra kerültem, ahol sikerült olyan eredményeket elérnem, hogy érdemesnek tartsanak az előléptetésre. Jelenleg az IU csapatában dolgozom nyomozóként. Én vagyok az „új lány”, akinek bizonyítania kell, és megmutatnia, hogy nem hiába került a csapatba. Amit azonban nem tudnak, hogy nem csak azzal a céllal kerültem a különleges ügyosztályra, hogy tudásommal és tapasztalatommal segítsek megoldani az ügyeket, hanem jelentenem kell róluk, a csapat tevékenységéről, és annak tagjairól. Amolyan másodlagos szálként, mert nem ez a főcsapás a karrierem és a munkám során. Bizonyíték nélkül nem ítélkezem, és nem adok ki olyan információt a társaimról, amit fordított esetben én sem szeretnék, hogy tudjanak rólam. Vagy éppen nem releváns a munkavégzésemet illetően. Van egy határ - nevezhetjük erkölcsi értékrendnek is - amit én sem lépek át, ez pedig legfőképpen azt foglalja magában, hogy mások magánéleti nehézségeit nem adom tovább, mert ismerve a Belső Ügyosztályt, az illető ellen fordítanák, nem éppen fair módon. A korrupciót, és a visszaéléseket szeretném felszámolni, nem a fontoskodó spicli szerepét játszani. Nem nevezhető a leghálásabb feladatnak, azonban hiszek abban, hogy akinek nincs takargatnivalója, annak nincs félnivalója sem.
Még ha furcsán hangzik ez a kijelentés egy olyan nő szájából, mint én, aki titokban, hivatalból információkat szolgáltat a társairól.  


mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Avery Harlow
Avery Harlow  EmptyCsüt. Május 28, 2020 5:52 pm
Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Avery!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mondanám, hogy micsoda személyes öröm a megérkezésed, de ha feltétlen IC akarnék maradni, akkor tudva, amit tudok, talán mégis inkább hunyorogva kellene méregetnem téged az oldalvonalról, lesve, hogy mikor csinálsz valami gyanúsat. Ami neked nem lenne meglepő, tekintve, hogy ugyanezt csinálod, csak sokkal hatékonyabban. Laughing
Na de a viccet félretéve: alighanem az arcot meglátva az embereknek akik olvassák, lesz egy benyomásuk, ha épp szerencséjük volt a sorozathoz. Én magam nem közéjük tartozom, úgyhogy abszolút elfogultság-mentesen mondhatom, hogy remek választás az egész háttérhez és a jellemhez egyaránt. Persze, nem az arc a legfontosabb, de jó látni, ha ilyen jól passzol a kettő. Very Happy
Az pedig igazándiból nem is volt kérdés, mikor nekiálltam elolvasni, hogy élvezni és imádni fogom, attól függetlenül, hogy az életemet jöttél megnehezíteni. Avery Harlow  3673325056
Nyilván már egyeztetés folyt út közben is, úgyhogy teljes meglepetésként nem értek a most olvasott infók, de így is akadt bőven dolog, amire elismerősen húztam a számat. Very Happy Azt hiszem, ha valakinek az egyik szülője a rendfenntartásban dolgozott elhivatottan, annak két véglet közül van választása: vagy maga is ilyen elhivatott lesz, vagy teljesen megundorodik a dologtól. Esetedben nehéz is megmondani, vajon a választott pálya iránti szenvedély vagy a veled született tulajdonságaid voltak-e erősebb hatással a jellemformálásodra, de alighanem épp olyan személy vagy, akit egy idealista ember elképzel ebbe a pozícióba. De persze azon túl, hogy milyen tökéletesen megfelelsz erre a pályára, nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy ilyen megterhelő munka mellett a tökéletes és balanszolt családi élet legfeljebb városi legendának tűnik, még akkor is, ha nem állnak olyan rajtad kívülálló okoknál fogva nem is változtatja meg drasztikusan a terveket az élet.
Sajnos sok pár esik át ezen, és ugyanígy sajnos nagyon sok gyerek vár örökbefogadásra, a kérdés inkább talán az, mennyire sikerül megfelelő támogatottságot szerezned ahhoz, hogy az olyan ostobaságokat, mint minimum két szülő kell, elengedjék számodra. Alighanem egyedül is jóval több családi támogatást és szeretetet tudnál biztosítani neki, mint sokan akár többedmaguk. Részint épp azért, mert nem egy véletlen okán kerül hozzád, hanem küzdened kell érte. Very Happy (No meg, ki mondta, hogy férfiak nem lehetnek feministák - a legtöbb apát elnézve egy gyereknek tényleg nincs feltétlen többre szüksége, mint egy anyára. Laughing)

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!

mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
 
Avery Harlow
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» barnett; harlow
» Travis Avery
» Alyson Harlow
» Astrid Avery
» Avery Mila Ozera

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Elõtörténetek-
Ugrás: