Egy embert konkrétan meghatározni és skatulyába zárni nem túl szuper dolog. Mindig mindenki tud meglepetéseket okozni, ahogy azt én is teszem sokszor. Mások vagyunk, máshogy élünk, más a sorrendünk és más a neveltetésünk. Befolyásol mindent a jellem, hisz talán bal lábbal kelünk fel s úgy érezzük a világ is összeesküszik ellenünk.  
Lássuk is hát jogy én ki vagyok!  
Egoista, flegma, lekezelő ifjú, aki megszokta, hogy mindent megkap, amit csak gusztusa megkíván. A faragatlanságot kifejezetten rosszul tűri, természetesen csak akkor, ha őt éri sérelem. Az nem érdekli, ha gunyoros és csúfondáros humorával bárkit megbánt. Ám ha az ő érzékeny lelkébe gázolnak bele, akkor előtérbe kerül agresszívebb énje és azonnal revansot vesz. Ez az esetek kilencvenkilenc százalékában az érintett sérülésével végződik. Ingerküszöbe alacsony, hamar elpattan nála a cérna.  Sokszor azt hiszi övé a Világ és bármit megtehet, amit csak szeszélye diktál. Egy rossz szó, vagy csak csúnyán néznek rá, és máris ott a probléma. És hát itt a legrosszabb tulajdonsága. Túlontúl makacs. Nála nincs olyan, hogy nem jó ötlet, vagy adja fel. Hiába is mondja bárki, hogy őrültség, nem képes rá. Fittyet hány rá és fejjel megy a bajnak. Az esetek többségében - kivétel nélkül - szarik a dolgokra. Ismeri az etikett szabályait, de feleslegesnek tartja sok esetben. Nem hazug gyerek ő, de őszinte sem, ami azt illeti elég gyakran kamuzik. Egyebek mellett nem egy számtalan tulajdonsága közül kiemelkedik a végtelen pofátlansága, hogy előszeretettel forgatja ki mások szavait. Nagyon fontos számára a külső, ezért nagyon sokat foglalkozik magával. Úgy tartja, hogy az első benyomás igen fontos dolog és szereti lenyűgözni az embereket lehengerlő megjelenésével. Remekül megjátssza magát és ritkán bukik le, ösztönös tehetsége van a színészethez. Sokkal nagyobb zseni ahhoz, hogy megtorpanjon egy szinten, mégis hatalmas betűkkel beírhatja bárki neki…LUSTA. Amúgy tényleg egy lángész, csak nem használja ki. Csavaros a logikája és gondolkodásmódjával bárkit kenterbe verne, legfeljebb időbe tart, míg összeteszi a bonyolultabb dolgok darabkáit. 127-es IQ-t mért legutóbb, a papírt elrejtette a matraca alá. Mindig is nagyban hasonlított az apjára. Külsőre és akadnak közös tulajdonságaik is azért. Mindketten szeretnek a konyhában lenni. Szereti a sportokat.   

Szeret:  

✦ Imád enni, nem válogatós, mindent megeszik. Nagy kedvence tulajdonképpen nincs, de ha állandóan csak halat kellene ennie, azzal sem lenne baja. Igaz sokszor az ételallergiája megakadályozza ebben. Tejallergiás. Léguti panaszai lesznek tőle, de van mikor ez sem rettenti vissza a dolgoktól. Szerencsére már akadnak tejpótló helyettesítések.  

✦ Videójátékozás. Ps 4 és az ahhoz tartozó játékok. Rengeteg van belőle. Szeret Pc-s játékokkal szórakozni, itt a foci a befutó. Film és sorozat rajongó, mindig akad valami, amit megnéz, rengeteg a DVD a szobájában, letölti és kiírja őket.

✦ Sportolni is szeret. Kosárlabda és amerikai football. Ismeri a szabályokat, használja is, ha álmából felkeltik is elmondja mindezt.

✦ Minden reggel egy alma, az orvost távol tartja. Csak a zöldet eszi meg, a pirostól undorodik.

Nem szeret:  

✦ Koránkelés. Gyülöli, hiszen szeret jókat aludni és igen csak későn fekszik le. Az ébresztőjét kikapcsolja ha csörög, rögtön utána 5 percenként vagy hat emlékeztető várja...na meg egy hangos kopogás az ajtón, hogy ideje felkelnie.  

✦ Taxit hívni. Pénzkidobásnak tartja, ráadásul azt hiszik a soförök többsége, hogy becsapható.

✦ Az anyja kirohanásait, spanyolul durván hangzanak. Sokszor nem érti, miért kell mindig az anyjának ezt csinálnia, ha valamit elcsesz, vagy épp nem tesz meg? Majd meg lesz!

✦ Régebben félt a nagy hanghatású viharoktól. Még most is, csak megoldást talált rá. Telefon, zene, fejhallgató. Ha ezek nincsenek? Nos...

Kinézet: Nyurgábbra hagyott, sötétbarna, göndör tincsekbe rendeződő, kócosnak ható fürtjei szanaszét állnal. Ruházkodását a lezser elegancia jellemzi. Kizárólag márkás nadrágok, farmerek, bőrkabátok, ingek és cipők sorakoznak szekrényében. Általában drága farmernadrág, lazán kigombolt ing, bőrdzseki alkotja öltözékét. Tetoválás nem ékíti testét, ékszekereket ritkán, azonban bőr csuklószorítót gyakorta visel. Nem egy kidolgozott izomkolosszus, bár ami azt illeti nem is egy pálcika sem. 173 cm magas, 66-67 kg között mozog a súlya.    

Egyéb:  

- Allergiái: Jódallergia, Tejallergia
- Vashiányos
- Autója van, jogosítványát is megszerezte 17 éves szülinapja után, viszont szülei elvették a kocsi kulcsait, hátha tesz valamit majd érte, ami a jó felé kacsintgat. Még nem kapta vissza.  - Iskolái: Edward R. Murrow középiskola (tavaly kicsapással fenyegették), Broolyn általános iskola
- Tovább tanulási jelentkezései: Columbia Egyetem - ide nem lehetséges, nincs matek szak. Pedig nagyon akarta. Csalódott. Úgyanúgy az St.John's Egyetemben is, vallási iskola!
- Beszélt nyelvei: Spanyol, angol  
- Sutyiban dohányzik
- Van gördeszkája, szar napjain (dühös valakire nagyon) ezzel indul útnak fejtisztitásra (katt)

 
Ha valaki meg mer vádolni azzal a bűncselekménnyel, hogy lelkiismeretfurdalást éreztem - akár csak egyetlen percre is -, azt saját kezűleg fojtom meg!
Nem, nem, a megbánás legkisebb atomnyi részecskéje sem fordult meg bennem, még a leggyengébb pillanataimban sem. Még akkor sem, amikor elcsesztem a mikrót - ami egyébként szó szerint csak úgy füstölni kezdett. És amikor tegnap este anyáék közölték, hogy reggel elhúznak itthonról, mert kettesben szeretnék tölteni a napot, valami kínosan szülősen romantikus helyen, és vigyorogtam, mint a vadalma. ENYÉM AZ EGÉSZ KÓCERÁJ!
Különben csak szülői értekezletre mentek. Utána meg kitudja még merre... de ha rossz hírt kapnak, hamar itthon eszi őket a fene.
Ilyenkor mindenki bulit csapott volna. Hát én nem. Nem akartam, hogy mindenféle illetéktelen fasz lépkedje körbe a szobámat, és betegye a lábát a szentélyembe. Nem. Itt nincs házibuli, vagy legalábbis olyan, amit én szervezek, olyan egész biztosan nincsen, csak olyan, amikor a szobámban őrködök...a szobámra. És annak rendjére!
A haverom sem ért rá, hogy áttolja hozzám a képét, úgyhogy lényegében olyan egyedül maradtam, mint a kisujjam, és tekintve, hogy abból négy volt, még annál is szerencsétlenebbnek éreztem magam.
De ettől még: ENYÉM A KÓCERÁJ!!!!
Valami kaját akartam összeütni, meg is kezdtem, szakács könyvet kaptam elő. Hagymát vágtam fel, szalonnát, az ujjamat is majdnem levágtam. Vagy három ragtapasz viritott a 3 ujjamon, de csináltam tovább. Csak egy színes omlett lesz. Felvágtam egy piros paprikát apró csíkokra, majd egy simát is. Közben dúdoltam, zenét kapcsoltam, a kedvenc számom üvöltött a telefonból. A tojást is felvertem, majd a sercegő olajhoz öntöttem, mindennel összekevertem, aztán hagytam hogy rendesen átsüljön még minden. Elkészült, leszedtem a sütőlapról, majd egy konyharuhával lesöpörtem a gannyét, de vissza is dobtam oda. Leültem enni, fel menni most nem akartam, úgyis mindjárt lépek itthonról én is. Talán egy óra alatt megfordulok. Egy fakanalat is előszedtem, ordítottam a telefonból üvöltő refrént, közben bekaptam egy falatot. Aztán megpördültem, de még időben. A konyharuha lángolt ahogy azt ott hagytam hanyagul.
- Kileszek herélve! Apa kedvenc törlője! - túrtam hamar a hajamba, majd kinyomtam ez elfelejtett sütő lapot, a konyharuhát pedig gyors megragadva -persze a lángok elkapták a kézfejemet- a mosogatóba vágtam és hamar vizet engedtem rá. Ahogy a kezemet is alá mártottam nagyot szisszenve hozzá.

✦
Összekaptam anyával, újból behívták rongálás végett a suliba. Ki kellett fizetnie a károkat, ráadásul büntető munkára is bent tartanak majd pár napra...több tanulás? Blehh! Otthon persze kaptam az íveket spanyolul, anya dühöngött, de aztán megbüntetett; nincs ps egész hónapban. Vigyem ki a szobámból az összes gépezetet, ő pedig elrakja. Persze nem tetszett, chhh, miért is tetszett volna ez a büntetés? Berobogva a szobámba, becsaptam az ajtómat, előkerestem az ágy alól a gördeszkámat, majd bukósisaktól mentesen viharoztam le a lépcsőn "Tégy amit akarsz!" ingerült spanyol nyelvvel vágtam ki a bejárati ajtót, ahol apámmal találkoztam össze. Egy "Hagyj békén!" morgással siettem el mellette, nem akartam hallani és látni sem. Besértődtem, így ott hagytam őket. Feltételezhetően apám utánam vágtatott, de direkt olyan helyen mentem, ahol autóval nem tud nyomon követni. Ez így helyes. Én annak vélem, még ha nem is az. És mindenki milyen remek mód beveszi az ősszes szavamat, pedig lassan már én sem tudom, kinek mit állítottam. Lassan már az igazságot is elferdítem, a hazugságot igazsággá préselem és leperegni látom az egész életemet. Miért érzem úgy, hogy ennek sosem lesz vége? És hogy ezzel elindítok egy lavinát? Ezzel fogok leginkább beletaposni a családom, leginkább apám és az én kapcsolatom közé?
A hírekben olvastam, hogy a metrónak az északi, vagy déli részén késelések történtek a hét elején. Három is egymás után. Megakartam nézni mennyire igazak, azok a hírek, hogy a vérfolt, vagy bármi más nyom van-e még. Főleg ha egy zárt területről van szó. Vagy rendőri felügyeletről. A gördeszkám csendesen gurult, én zsebre vágott kézzel álltam rajta, jelenleg nem voltak sokan sehol sem. iIlyenkor ennyien szoktak lenni, ezért is választottam ezt a helyet lenyugodás címen. Ide nem jár senki. Nyugis lesz pár percem. Anyám nem bassz le megint, apám nem fog helyeselni neki. Van mersze elszedni a cuccomat... Begyorsítottam, ám a kanyarnál meglepetés várt. Egy rózsaszín hajzuhatag, egy erőteljes bazdmeg és némi cigifüst társaságában estem pofára. Illetve belementem ebbe a lányba, mindketten a földre kerültünk, a deszkám pedig oldalára esett, kerekei forogtak csendesen.  - Bah. - ültem fel kicsivel később, majd a lányra néztem.
- Legközelebb azért óvatosan vágódj ki a sarkoknál ember!- csesztem le őt dühösen, eszembe se jutott a dolog, hogy esetleg ebben én is hibás lennék.
- Neked kellett volna jobban figyelni, ha már azzal a szarral közlekedsz! - durrantott vissza szinte azonnal, majdnem hogy csak letépte a fejem a szavaival. Még az sem igazán zavarta, hogy a szoknya teljesen felcsúszott a lábain, szabaddá téve azokat. Legalább kabát és acélbetétes bakancs volt rajta. Várakozón nyújtotta felém a kezét.
- Na mi van?! Húzz már fel innen! - nem kérte, hanem már szinte követelte, hogy mozduljak meg és ne csak bámuljam.
- Mindig így leveszed a nőket a lábukról? - kérdezte gúnyosan, majd ahogy magam felálltam mellőle, úgy húztam fel őt is a földről. Miféle kérdés ez egyáltalán…amúgy honnan szalajtották ezt a csajt? Olyan mintha neki még az atyaúristen sem parancsolhatna, mintha…ő lenne mindenek ura, úgy táncolnak az emberek, ahogy ő tapsol. Sajnálom a barátait… már ha akad egy darab is, akkor azt.
- Aham. - forgatom meg szemeimet. - Hát persze. - tekintek vissza a rózsaszín zuhatagra.
- Random nekimegyek minden lánynak, hogy közeli élményben részesítsem. Persze. - vágok vissza egyből, szinte élből támadok, majd mosolygok.
- Te meg mindig így vetődsz az ember „karjaiba”? - kérdeztem vissza. Majd hátrébb léptem, farkasszemet nézve vele, de végül a deszkámért nyúlva felvegyem a földről.
- Általában sokkal szerencsésebben vetődök a férfiak karjaiba. Tudod, legtöbbször a férfiak el is kapnak...és alig akarnak elengedni utána. - felelte, miközben előhalászta a cigijét a táskája mélyéből és rágyújtott. A csomagot felém nyújtotta.
- Kérsz?
Nem dohányzósok közé tartozom, még sosem gyújtottam rá, de ha már ingyen van...kivettem magamnak egy szálat, majd az öngyújtójával is megkínált.
- Hova rohantál ennyire? Vár anyuci? - tett fel egy gúnyos kérdést, ám ahelyett hogy választ adtam volna rá, a cigarettába szívtam. Kurvára új élmény volt.  A füst lassan kígyózott le a légcsövemen, egészen le a tüdőmig, kaparni kezdett a torkom, fuldokolni kezdtem tőle, vad köhögésbe kezdtem ettől az egésztől. Még a szemeimbe is könnyek szöktek... Nem jön be a csaj. Nem épp a stílusom, szóval hiába jön a szövegelésével, hogy a legtöbben magukhoz ölelik őt és el sem eresztik. Én ebbe a legtöbbe nem tartozok bele és nem is igazán akarok csatlakozni. Nekem meg van a magam kis világa, egy remekmű és amig össze nem dől, addig békésen elpihenek benne. Ez békét ad. Biztonságot. Át segít sok problémán, vagy legalább nem termel újabbakat.
- Na, és mondd csak...nem szeretnél új extrémebb barátokat szerezni? - kacsintott rám, mikor végül alább hagyott a köhögésem.
- Én segíthetek neked, hidd el, egy kicsit felpörgetni az életed nem is olyan rossz dolog. De figyuzz ide. Ha már úgyis ennyire unatkozol, mit szólnál, ha feljönnél hozzám? Itt lakom nem messze. Tudod, segítenék kikapcsolódni. Sör...fü...talán még valami ütősebb is kerül az étlapra, ha igazán fasza vagy. - mosolygott és közben közelebb sétállt, jóformán belehajolt az arcomba. A cigijébe szívott, mjad rámfújta azt, újabb köhögési roham jött rám. A kétfős társaság hamarosan hárommá varázsoldott, az apám jelenléte megzavarta a dolgokat.

✦
Hogy ideges vagyok-e? Az elképzelhetetlen mennyire. Mindig mondják mikor gyerekek vagyunk, hogy a felelősségtudat és a következmények blablabla. Hát én, akárcsak bárki más mindig fütyültem a következményekre, mert ami mással megtörténhet az velem biztosan nem. A lószart nem, én épp olyan szerencsétlen vagyok, mint azok, akik már megfizettek a felelőtlen viselkedésükért.
Minden olyan homályos. Mintha nem is ezen a földön kéne most éppen lennem. Szeretnék most máshol lenni. Csajozni, vandálkodni, haverokkal lógni. A szívem összeszorul a gondolatra, hogy ezt egy jó ideig nem tehetem meg. Eltiltottak Henrytől a hétvégére. Pedig valamit ki kell találnom...amit ezt kigondolom SMS érkezik Henrytől. Rettenetesen sürgős és mennem kell. Talált valamit, ami érdekelhet minket. De a közös barátunk is ott van, lány. Felciccenek, felöltözök és kirohanok az ajtón.   
- Anya. Le kell lépnem. Találkám van az osztállyal, most beszéljük meg az évvégi ajándékot a tanárainknak. És nem, nem csinálok semmi hülyeséget…- halottam még ahogy beszél, kimosolyogtam, felvettem a cipőmet, a kabátomat, a telefonomat a zsebembe süllyesztettem, ahogy a kulcsaimat is.
- Másfél óra és itthon vagyok. Szeretlek! - azzal léptem is le otthonról. Szerintem apa itthon sem volt, hallottam volna a morgolódását.

- Csá. Mi a szitu? - érek a megbeszélt helyre Henryhez, kivel le is pacsizok és egyből meg is indulunk. Sétálunk, közben folyamat beszél. Szokása.  
- Találtunk valamit, ami érdekelhet. Meséltem Cininek, hogy oda és vissza vagy a videojátékokért, ő meg valami újfajtát tud neked adni. - meglepődök a szavaira, nekem újfajtát mutatni? Olyan is lehetséges? Beszereztem már újfajta dolgokat, de mindig akad valami újabb...persze nem mindig szerezhető be...anyagi gondok és hasonlók, de összegyűjtve a szülinapi és karácsonyi boritékokat azért mindig tudok mit vásárolni. Ha nem játékot, akkor ruhát.
Megérkezve a helyszínre, csak bekopog az ajtón és belépünk. Kicsit sétálunk a folyosón, majd egy újabba belépünk. Egy húszas éveiben járó csaj figyel fel ránk a monitorok előtt, fel is áll, majd vigyorog egy sort.
- Ő az? A játékfüggő? - kérdezek, én pedig csak egy chhh-t nyögök ki. Nem vagyok függő, de kikapcsolódásnak jó, nem? Henry kicsit odébb helyezkedik, tudja, hogy nem szeretem, ha helyettem beszélnek.
- Ja, én vagyok. Mit tudsz mutatni, mid van?
Lelohad a mosolya, majd végig mér magának, azzal a lendülettel húz is ki egy fiókot és előhúz onnan egy valódinak tűnő fegyvert, annak látványára egyből hátrébb is lépek. De mivel előkerül egy dvd, egy papír és egy kisebb dvd is, kicsit megnyugszom.
- Tudod...soha ne a fegyvertől félj, csak attól, akinek a kezében van! - ő meg szélesen elvigyorodik, gúnyos.
Egy játékhoz tartozó doboz is előkerül. Kép nincs rajta, csak egy sima szürke tok, megcímezve.
- Ez kell majd hozzá, rátöltöd a játékot a gépedre, ezzel meg aktíválod a fegyvert. Ha kell a játékban, hát lőnöd kell. Kipróbálod, ha tetszik, fizethetsz is. Na tünés! - pakol közben, a nekem adott cuccokat teszi egy szatyorba, amiket nekem nyújt át. Aztán ennek örömére már lépünk is. Szétválunk a későbbiekben Henryvel, majd felcsörgetek pár bulis tipusú havert, hogy lesz-e ma valahol valami? Pozitív megerősítést kapok. Így aztán időben haza is érek. Leteszem a cuccomat a szobámban, a fegyvert elteszem a fiókba a tv alá, még mielőtt bárki bármi rosszat feltételezne.
Aztán egy újabb hívást kapok, hogy mikor lesz pontosan a buli és hol. Már csak össze kell szednem az odaúthoz a térképet, a ruhát és egy kis pénzt. Meg valószínűleg a kocsimat is vinnem kell majd...az odajutáshoz. Haza meg...majd kijózanodok. Henry elvitt a kocsijával.

Biztos kézzel tartom a kormányt, annak ellenére is, hogy az egyik tenyeremmel most csaptam oda. Túl vagyok már pár pohár alkoholon, egy kiadós veszekedésen is túl vagyok, meg egy bunyót is akartam, de ahhoz már nem akartak beszállni a többiek. Henry elvesztette a kártya meccset ellenem, elvihetem a kocsiját hazáig. Vagy nem is tudom hova akartam onnan eljutni. A saját kocsim kulcsait sem találtam meg. 
Egy piros lámpa. A fékre taposok. A kocsi megáll, kicsit becsúszok a kereszteződésbe, de semmi vész, alig látni kocsit erre.
Zöld lámpa. Gázt neki. Csikorog a kerék a betonon.
A saját hangom visszhangzik a kocsiban, ahogy valami zenét próbálok leutánozni, sikertelenül...Fel sem tűnik, hogy közben egyre erősebben nyomom a gázpedált. Szembe sáv. Rossz helyen megyek! Ösztönből rántom félre a kormányt. Túl nagy lendülettel. De sikerül az uralmam alá hajtani a kocsit. Egészen addig, míg valakit el nem csapok és szó szerint elrepül az autótól. A fékre taposok nagy lendülettel, szerencsére erre akadnak járókelők és egyből telefont ragadnak! Könny csurgott végig az arcomon, mikor megláttam, hogy mit tettem a lánnyal. Elhajtani? Eszemben sem volt, egyszerűen lesokkolt a tudat és a látvány, hogy balesetet okoztam...de még mekkorát. Elég sokáig a mozdulatlanságba burkolóztam, hiába hallottam magam mellől hangokat, kérdéseket, szinte egyikre sem reagáltam.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hát nem mondom, hogy irigylem a szüleidet   Nagyon úgy tűnik, hogy te huszonnégy órás megfigyelésre szorulsz ahhoz, hogy biztosan ne okozz bármilyen galibát nekik.  
Tudom, tudom, a tinikor nem arról szól, hogy bárki is engedelmes lenne a szüleivel, a hormonok megzavarják az ítélőképességed, most van itt az ideje annak is, hogy a szárnyaidat bontogasd, de azért hagyhatnál egy lélegzevételnyi szünetet szegény szüleidnek is. Hidd el ők csak a lehető legjobbat akarják neked!

Akaratlanul is belegondoltam abba, hogy az én édes kisfiam is röpke tíz év múlva kamaszkorba lép és azt hiszem, hogy addig jobb ha felkötöm a gatyámat   bár én kicsit szigorúbban büntetném, ha engem kérdezel egy hónap megvonás nem elég

Lassan de biztosan lépkedsz a nagykorúság irányába ami azt jelenti, hogy ideje kicsit megfontoltabbnak lenned, eljön majd az idő amikor a szüleid nem tudnak megóvni a bajtól. Egy olyan balesetet okoztál, ami az életed hátralévő részében kísérteni fog és bár nem szándékosan tetted, de mégis szembe kell nézned a következményekkel. Ha más nem, hát ez segít abban, hogy kicsit lenyugodj, elgondolkodj és átértékeld az életed. Lázadni szabad, sőt kell is, ha úgy érzed, hogy elnyomás áldozata vagy, de azért nem árt gondolkodni előtte.

Bízom benne, hogy hamar felépülsz lelkileg a baleset után és hogy végre bepillantást engedsz majd legalább a szüleidnek a kedvesebb, szórakoztatóbb énedbe is.    
Színt és rangot admintól kapsz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!