El kell fogadni, hogy vannak olyan dolgok, amiket soha az életben nem fogunk megérteni. Mint mondjuk két lánytestvér gondolkodása, akik félszavakból is értik egymást és olyan dolgokon képesek fennakadni, amin én egész életemben nem gondolkodtam tovább úgy nagyjából hét percnél. Nina és Kara kapcsolatát figyelve mindig azon méláztam el, hogy vajon Lay és én hogy nézhetünk ki mások számára. Mivel mi férfiak vagyunk, azt hiszem a mi gondolkodásunk jóval egyszerűbb, mint a lakótársamé a testvérével együtt. Édesanyám úgy nevelt, hogy tiszteljem a gyengébbik nemet, ezért egyáltalán nem felróni akarom a két nő aggódását. Sőt, azt gondolom hogy a világ már régen felrobbantotta volna önmagát, ha nincsenek olyan nők, akik megmutatják, hogy sokkal jobban értenek az élethez, mint mi. Nem véletlen, hogy a férfiak várható életkora alacsonyabb, mi a medencébe is hosszabítót vezetünk, papucson úszkálva. Mindenesetre szórakoztatott a tény, hogy nekem kell meginterjúvolnom egy fickót, aki egyébként Nina húgának akar állást adni. Mekkora baj lehet egy férfival, akinek a macskájára kell vigyázni? Oké, ha nagyon boncolgatni akarom a témát ennyi erővel simán lehet szabadidejében sorozatgyilkos is, de nem hiszem, hogy egy beszélgetéssel történetesen meg fogom tudni állapítani, hogy hány embert ölt meg és hova temette őket. Lehet, hogy most majd én magam is felkerülök a listájára és Nina egy nap azon kapja magát, hogy nincs többé lakótársa. A teljes igazság azonban az, hogy én még abban is bíztam valamelyest, hogy valaki olyat ismerek meg, akit később talán még a haveromnak is tekinthetek majd. Minden munkahelyen vannak ugyebár azok a bizonyos köcsög főnökök, de hiszek benne, hogy aki macskaszittert keres, az nem lehet olyan rossz ember. Minden konkrét terv nélkül léptem be a megbeszélt hely ajtaján, elvégre sosem csináltam még hasonlót és én magam sem tudtam mit kellene mondanom neki, vagy kérdezni tőle, hogy bármilyen eredménnyel tudjak szolgálni a Kwak lányoknak. Ha nem egy ember épsége múlt volna rajtam, akkor lehet, hogy költök valamilyen sztorit a találkozó mellé, hogy megnyugtassam Ninát, mert sejtettem, hogy Karolina ki akar majd nyírni, ha azt mondom ne dolgozzon ennek a fickónak. Ezt pedig csak abból a gyilkos pillantásból szűrtem le, amit legutóbb rám vetett, amikor erről a témáról értekeztünk. Miért mindig az olyan apró lányok a legfélelmetesebbek, mint ő meg a nővére? - Helló. - Dinamikusan nyúltam a keze felé, hogy meg tudjam azt szorítani üdvözlésképp. Megfordult a fejemben, hogy ennyi erővel engem is le kellene meóznia valakinek, hiszen egy ugyanolyan törékeny nővel élek együtt, mint amilyen maga Karolina is. De attól tartok, hogy az én sorsom felől csak a Kwak szülők dönthetnének, akik nem biztos, hogy ugyanolyan lelkesedéssel fogadnának, mint amivel én emlékszem rájuk. Sosem találkoztunk, de a lányukat úgy nevelték fel, hogy abból eddigi életem legnagyobb szerelme lett, úgyhogy nem tudnék rájuk semmi rosszat mondani. - Archibald Yim. De mindenki csak Archienak hív, úgyhogy légyszi... - Mosollyal fejeztem be, nem fejtettem ki a kérést. Mindig is úgy gondoltam, hogy túl komoly név hozzám az Archibald, és bár megválni nem szerettem volna tőle, attól még tetszett, ha becéztek. - Én a helyedben felmondanék, ha a sör rovására megy a dolog. A világ egyik legjobb dolga. - Mosollyal az arcomon mondtam mindezt. Ha voltak dolgok, amik elválaszthatatlanok voltak tőlem, akkor az egyik biztosan a sör lett volna. A nagymamám sokáig nem értette mit szeretünk rajta annyira mi férfiak, amíg egy nyaralás alkalmával baromi melegben meg nem győzte a papa, hogy igyon egy pohár csapolt sört. Nőt olyan gyorsan nem láttam még sört inni. - Aha, nem volt vészes. - Megvontam a vállaimat, miközben körbe pillantottam, közvetlenül azután, hogy helyet foglaltam. Ismeretlen volt a környék és maga a hely is, de gondoltam magam annyira életképesnek, hogy idetaláljak magamtól és lám, sikerült is. - A környéken laksz? - Csak kedves akartam lenni, elvégre olyan kérdéseket nem tehettem fel neki, hogy kik a szülei, van-e megtakarítása és rendes ember-e. - Tudod mit? Kérjünk. Nem sietünk sehová. - Amúgy is az a fajta ember voltam, aki nem siettette az életet. Nem tudom azok az emberek, akik reggel az irodába rohannak, este meg haza a gyerekeikhez, mégis hogy bírják a mindennapjaikat. Ha nekem valaha gyerekem lesz, sokkal több időt akarok vele tölteni. Pont a saját szüleim halála ébresztett rá, hogy egyébként fogalmunk sincs mennyi időnk van a szeretteinkkel, ez pedig egyébként olyasmi, ami túl depresszív, hogy sokat gondolkodjunk róla. Csak hogy ne érezze úgy, hogy neki kell engem különlegesen kezelnie, megemeltem a kezemet a pincér felé, aki szinte gondolatolvasóként értette a mozdulatot és két étlappal sétált felénk. - Voltál már itt? Mit érdemes választani? - Tettem fel a kérdést, miután a pincér magunkra hagyott bennünket. Sok mindent meg lehet mondani egy emberről az alapján, hogy mit eszik, én viszont csak szimplán éhes voltam és tudni akartam mivel nem nyúlok félre.
Coming back home again today Why does it remain like this If you can't expect anything tomorrow How the hell I am supposed to do it I guess I fall everytime
The summer’s burning sunlight within me I’m hoping at least it won’t die For all my lifelet it be summer
★ foglalkozás ★ :
singer & bassist
★ play by ★ :
Kang Young-hyun
★ hozzászólások száma ★ :
34
★ :
the world came crashing down ~ Archie & Jiang
Vas. Aug. 21 2022, 05:07
Archie & Jiang
Értettem, de át nem tudtam érezni a problémát, ami miatt végül a szabadnapomon egy idegen sráccal kellett találkoznom. Nem álltattam magam, nem reménykedtem benne, hogy össze fogunk barátkozni. Állítom, hogy vannak kedves ismerőseim, akiket talán már illene a barátomnak neveznem, de ettől függetlenül sajnos – vagy nem – az is igaz volt, hogy valójában soha nem akartam senkivel sem összebarátkozni. Egy ideje megszoktam a magányt, a macskámat, ugyanakkor tudtam, hogy muszáj emberekkel körül vennem magam. Jórészt azért, mert szerintem teljesen eltűnni mindenképpen butaság lett volna, csak annyit érnék el vele, hogy gyakorlatilag semmi sem köt ide és apám azonnal értem jöhet. Mondjuk nem hiszem, hogy a csodás életem meggátolná ebben, ha úgy gondolná, de ettől függetlenül szerettem hinni benne, hogy ha valaki függ tőlem, akkor az nagyobb eséllyel rejt el a világtól. Ugyanez igaz arra, hogy az emberek nem igazán veszik észre azokat a dolgokat, amik közvetlenül a szemük előtt vannak. Én pedig reménykedtem, hogy apa esetében jelenleg valami ilyen vagyok. Tehát összességében nem zavart, hogy találkoznom kell valakivel azért, hogy felmérje, mennyire vagyok bolond. Nem állítom, sokkal jobb ötleteim voltak programokra, de ettől függetlenül vannak helyzetek, amiket egyszerűen csak el kell tudni viselni. Ez a mostani pont ilyen volt. Azért mentem bele a dologba, mert ha húgom lenne, akkor valószínűleg én sem repesnék a boldogságtól, ha valakinek a lakásán hosszabb ideig tartózkodna. Ugyanakkor meg sértette az egomat, hogy pont engem tartanak nemi erőszakolónak. Még akkor is, ha jelen helyzetben a posztomat azt határozta meg, hogy mit hordok a lábam között. Ennek ellenére én hittem benne, hogy bizalomgerjesztő fejem van, ha mosolygok. A probléma talán abból adódik, hogy nem mindig vagyok mosolygós, és ezzel már magyarázatot is találtam arra, hogy miért mondta nekem azt a múltkor egy vendégünk, hogy vérbeli seggfejnek nézek ki. Tehát lényegében ezért ücsörgök és melengetem az ujjaimat a kávésbögrén annak ellenére is, hogy nem volt hűvös az idő. Jelen helyzetben nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mit kellene kezdeni mondjuk a külsőmmel. Karolina határozottan akarta a munkát, nekem pedig szükségem volt valakire. Az a lány pont úgy nézett ki, mint aki képes bánni a macskákkal – nem tudom miből vontam le ezt a következtetést – szóval nem voltam hajlandó elengedni könnyen ezt az egészet. Nincs mese, bele kell menni a játékba, tehát így tettem. Azt azért meg tudtam ítélni, hogy az általam, hétköznap preferált ruhadarabok miatt pont úgy fogok kinézni, mint aki harminc előtt megunta az életét, szóval igyekeztem némiképp lazán öltözni. Ez jelenleg csak a külsőmre volt igaz, ennek ellenére ültem ott kihúzott derékkal, mint aki lenyelt egy karót. Üzenetben egyeztettem a sráccal arról, hogy pontosan melyik asztalt foglaltam le, ezért az érkezése elég egyértelmű volt. A korábbi gondolatomat a bizalomgerjesztő külsőről gyakorlatilag ebben a pillanatban szívtam vissza, mert fele annyira nem nézek ki rendesnek, mint amennyire ő tűnt az arca alapján, de ebben a helyzetben nem nekem kellene a másikat méricskélni, mert engem fognak górcső alá venni. - Szia – nem igazán tudtam, hogy mit kellene csinálni, szóval csak a kezemet nyújtottam oda neki, miután felálltam, hogy normálisan tudjam üdvözölni – Jiang Zhou. Tisztában voltam vele, hogy az itt élőket nem könnyítettem meg a névválasztással, de ha valami túlságosan eltérőt választok a valós keresztnevemtől, akkor azzal csak magam alatt vágtam volna el a fát. Így is elég határeset volt az, amit kitaláltam. - Bocsi, hogy sörözünk ma – fogalmam sincs honnan vettem, hogy egyáltalán sörös típus, talán már szakmai ártalom lehet a dolog – Egy bárban dolgozom, ezért hányok tőlük. Könnyen megtaláltad a helyet? A hangomban valódi érdeklődés volt ott, nem a szokásos kimértség, amivel általában operáltam, ugyanakkor túlzottan barátságosnak sem éreztem magam, sokkal inkább igyekeztem megtartani a két lépés távolságot tőle is. - Ha éhes vagy, akkor kérhetünk ki étlapot – és azt még hozzá sem tettem, hogy hajlandó voltam rendezni a számlát teljes egészében. Úgy néz ki, hogy jelenleg jókedvű vagyok.
to honour a young man, the bright moon is still the same, so there is no need for sadness, why not soar high and free as a bird with the winds and waves, and sing this one song together to the world
No one can hold me back Four billion miles, that's nothing between us, that's nothing between us, even no one has even been there, the moment I closed my eyes, it become clearer, even I can't see it, I can feel it, I'm getting closer and closer to the universe, the moment I closed my eyes it become clearer
There was this girl, the most beautiful in the world She had all the boys in town wrapped 'round her finger, she would walk the halls and everyone would whisper and talk 'cause all the girls in town wanted to be her
Kezdőlap
| 
; 
