Jiang & Archie

El kell fogadni, hogy vannak olyan dolgok, amiket soha az életben nem fogunk megérteni. Mint mondjuk két lánytestvér gondolkodása, akik félszavakból is értik egymást és olyan dolgokon képesek fennakadni, amin én egész életemben nem gondolkodtam tovább úgy nagyjából hét percnél. Nina és Kara kapcsolatát figyelve mindig azon méláztam el, hogy vajon Lay és én hogy nézhetünk ki mások számára. Mivel mi férfiak vagyunk, azt hiszem a mi gondolkodásunk jóval egyszerűbb, mint a lakótársamé a testvérével együtt. Édesanyám úgy nevelt, hogy tiszteljem a gyengébbik nemet, ezért egyáltalán nem felróni akarom a két nő aggódását. Sőt, azt gondolom hogy a világ már régen felrobbantotta volna önmagát, ha nincsenek olyan nők, akik megmutatják, hogy sokkal jobban értenek az élethez, mint mi. Nem véletlen, hogy a férfiak várható életkora alacsonyabb, mi a medencébe is hosszabítót vezetünk, papucson úszkálva.
Mindenesetre szórakoztatott a tény, hogy nekem kell meginterjúvolnom egy fickót, aki egyébként Nina húgának akar állást adni. Mekkora baj lehet egy férfival, akinek a macskájára kell vigyázni? Oké, ha nagyon boncolgatni akarom a témát ennyi erővel simán lehet szabadidejében sorozatgyilkos is, de nem hiszem, hogy egy beszélgetéssel történetesen meg fogom tudni állapítani, hogy hány embert ölt meg és hova temette őket. Lehet, hogy most majd én magam is felkerülök a listájára és Nina egy nap azon kapja magát, hogy nincs többé lakótársa. A teljes igazság azonban az, hogy én még abban is bíztam valamelyest, hogy valaki olyat ismerek meg, akit később talán még a haveromnak is tekinthetek majd. Minden munkahelyen vannak ugyebár azok a bizonyos köcsög főnökök, de hiszek benne, hogy aki macskaszittert keres, az nem lehet olyan rossz ember.
Minden konkrét terv nélkül léptem be a megbeszélt hely ajtaján, elvégre sosem csináltam még hasonlót és én magam sem tudtam mit kellene mondanom neki, vagy kérdezni tőle, hogy bármilyen eredménnyel tudjak szolgálni a Kwak lányoknak. Ha nem egy ember épsége múlt volna rajtam, akkor lehet, hogy költök valamilyen sztorit a találkozó mellé, hogy megnyugtassam Ninát, mert sejtettem, hogy Karolina ki akar majd nyírni, ha azt mondom ne dolgozzon ennek a fickónak. Ezt pedig csak abból a gyilkos pillantásból szűrtem le, amit legutóbb rám vetett, amikor erről a témáról értekeztünk. Miért mindig az olyan apró lányok a legfélelmetesebbek, mint ő meg a nővére?
- Helló. - Dinamikusan nyúltam a keze felé, hogy meg tudjam azt szorítani üdvözlésképp. Megfordult a fejemben, hogy ennyi erővel engem is le kellene meóznia valakinek, hiszen egy ugyanolyan törékeny nővel élek együtt, mint amilyen maga Karolina is. De attól tartok, hogy az én sorsom felől csak a Kwak szülők dönthetnének, akik nem biztos, hogy ugyanolyan lelkesedéssel fogadnának, mint amivel én emlékszem rájuk. Sosem találkoztunk, de a lányukat úgy nevelték fel, hogy abból eddigi életem legnagyobb szerelme lett, úgyhogy nem tudnék rájuk semmi rosszat mondani. - Archibald Yim. De mindenki csak Archienak hív, úgyhogy légyszi... - Mosollyal fejeztem be, nem fejtettem ki a kérést. Mindig is úgy gondoltam, hogy túl komoly név hozzám az Archibald, és bár megválni nem szerettem volna tőle, attól még tetszett, ha becéztek.
- Én a helyedben felmondanék, ha a sör rovására megy a dolog. A világ egyik legjobb dolga. - Mosollyal az arcomon mondtam mindezt. Ha voltak dolgok, amik elválaszthatatlanok voltak tőlem, akkor az egyik biztosan a sör lett volna. A nagymamám sokáig nem értette mit szeretünk rajta annyira mi férfiak, amíg egy nyaralás alkalmával baromi melegben meg nem győzte a papa, hogy igyon egy pohár csapolt sört. Nőt olyan gyorsan nem láttam még sört inni.
- Aha, nem volt vészes. - Megvontam a vállaimat, miközben körbe pillantottam, közvetlenül azután, hogy helyet foglaltam. Ismeretlen volt a környék és maga a hely is, de gondoltam magam annyira életképesnek, hogy idetaláljak magamtól és lám, sikerült is. - A környéken laksz? - Csak kedves akartam lenni, elvégre olyan kérdéseket nem tehettem fel neki, hogy kik a szülei, van-e megtakarítása és rendes ember-e.
- Tudod mit? Kérjünk. Nem sietünk sehová. - Amúgy is az a fajta ember voltam, aki nem siettette az életet. Nem tudom azok az emberek, akik reggel az irodába rohannak, este meg haza a gyerekeikhez, mégis hogy bírják a mindennapjaikat. Ha nekem valaha gyerekem lesz, sokkal több időt akarok vele tölteni. Pont a saját szüleim halála ébresztett rá, hogy egyébként fogalmunk sincs mennyi időnk van a szeretteinkkel, ez pedig egyébként olyasmi, ami túl depresszív, hogy sokat gondolkodjunk róla. Csak hogy ne érezze úgy, hogy neki kell engem különlegesen kezelnie, megemeltem a kezemet a pincér felé, aki szinte gondolatolvasóként értette a mozdulatot és két étlappal sétált felénk.
- Voltál már itt? Mit érdemes választani? - Tettem fel a kérdést, miután a pincér magunkra hagyott bennünket. Sok mindent meg lehet mondani egy emberről az alapján, hogy mit eszik, én viszont csak szimplán éhes voltam és tudni akartam mivel nem nyúlok félre.

⋈ | 772 | miért, félsz hogy kilapulsz?? | öltözet | ♫

Archie & Jiang

629 szó ; Jagwar Twin - Happy face ; rám ne ülj    ; öltözék ; ꙳