Egyáltalán nem volt kérdés az, hogy miként fogom kezelni Archie sms-ét. Elég szűkösen laktunk együtt ebben a lakásban, és nem is volt az enyém, de ennek ellenére a többieknek nagyon határozottan jelentettem be azt, hogy egy haverom is jön hozzánk lakni. Szerintem baromi sok mindenre vágyhattak, de erre semmiképpen sem, hiszen összesen három egyágyas szoba volt, ami annyit jelentett, hogy Archie már kizárólag a kanapén fog elférni... És ugyanakkor ez visszafele is igaz volt. Archie minden bizonnyal a legkevésbé sem vágyik egy várandós nő hangulatingadozásaira, és ő sem akar arra ébredni, hogy reggel valaki a saját gyomrának tartalékaival tölti meg a wc-t. És itt nem arról van szó, hogy a fiú rossz alvó lenne, hiszen évekig kaptam helyet a szobájában, sokkal inkább arról szól ez az egész, hogy az a szerencsétlen lány iszonyatosan gusztustalanná válik a reggeli rosszullétek során és baromi hangosan rókázik.
Ettől függetlenül szem előtt tartottam azt, hogy Archie a barátom, és szüksége van rám. Lényegében nem igazán vágtam le azt, hogy mi történt, hogy miért jön ide, de elég időm van kideríteni ezt az egészet. Úgy voltam vele, hogy ha sms-ben annyit közölt, hogy repül ide, és csak a leszállása időpontját adta meg nekem, akkor minden bizonnyal olyan dologról van szó, ami nem telefontéma. Én csak nyugtáztam az irányába, hogy tudomásul vettem azokat, amiket nekem mondott, és gyorsan összeszedtem magam annak érdekében, hogy haza tudjam szállítani.
A lakótársaim nyilvánvalóan nem örültek annak, hogy az amúgy is zsúfolt házba még valaki tervez készülni, de végül meggyőztem azzal őket, hogy az illető nem fog sokáig maradni és legalább addig is be tudjuk majd fogni a lakbér fizetésére. Persze én nagyon szívesen álltam volna Archie részét és hiába rendelkeztem viszonylag sok ruhával, ennek ellenére is bőven tudtam neki helyet szorítani a szekrényemben. Bőven elfértek nálam a cuccai, ezért nem is értettem, hogy mi a rák bajuk van, amikor Jess is jellemzően hozott fel nőket, meg a terhes csaj pasija is megjelent olykor nálunk... És mint említettem vékonyak a falak. Engem már amúgy is kezdett kicsit idegesíteni, hogy úgy kezeltek itt, mintha csak egy szellem lennék, holott szerintem ugyanolyan jogokkal rendelkeztem a bentlakást illetően, mint mindenki más. Arról az esetről pedig inkább nem is szólnék, amikor be kellett szánnom egy részeg lány hánytatásába, mert a srác még arra is képtelen volt, hogy azt rendesen csinálja.
Most viszont nem otthonról, hanem a stúdiótól indultam meg a reptérre. Archie gépe amúgy is Manhattanben landolt, nekem meg bőven volt dolgom a színházi darab zenéinek előkészítésével. Persze egy sörért még volt időm leugrani az egyik kisboltba, mert az én kocsimban az ivás sosem volt tabu. Odafigyeltem arra, hogy lehetőség szerint tiszta és ápolt legyen az, de reménykedtem benne, hogy jobban félti a barátom az alkoholt annál, hogy csak úgy elkezdje kilocsolgatni és amúgy is jobb ivás közben beszélgetni. Én majd csatlakozom hozzá, ha a lakáshoz értünk.
A forgalom ellenére sikerült tartanom az időkereteket, így még volt időm rágyújtani egy cigire – most szigorúan csak simára – amíg a srác végül előkerült. Kivételesen nem sétáltam közelebb hozzá, mert a nemdohányzó övezetbe nem léphetek be olyan egyszerűen, de azt is beszéltük meg, hogy majd kint várok rá.
- Hali – csak intettem neki a cigit fogó kezemmel és mivel nem akartam kiégetni a kabátját, nem mentem közelebb hozzá – Hogy érzed magad?
Igyekeztem nem úgy fixírozni a vonásait, hogy az kényelmetlen legyen a számára. Nem telt sok időbe az, hogy felmérjem az állapotát, ami miatt én leginkább a tartásomon változtattam a továbbiakban.
- Archie, mondd csak – szívtam egy újabb slukkot a kezemben tartott, már majdnem leégett cigarettából – Kit kell megverni? Mi történt veled?

Kaiden & Archie

"I'll find strength in pain."

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy már a repülőn ültem, amikor egyáltalán eszembe jutott, hogy hülyeséget követek el. Nem lett volna kötelező a világ másik végére menekülnöm, különösen azok után, hogy alig engedtek ki a kórházból. Viszont hiába rendelkezem egy sereg baráttal Sydneyben, ha tudom, hogy csak az az egy értene meg, aki történetesen nincs az országban. Vagyis... Jobban belegondolva még csak azt sem mondhatom, hogy feltétlenül arra van szükségem, hogy valaki a családunkon kívül álló számára magyarázzam meg a helyzetet és mondjam el, hogy miért is küldtem akkor azt a bizonyos sms-t. Ott volt az öcsém is, akit szó nélkül hagytam hátra és akinek valószínűleg legalább ugyanannyira fájt a szüleink elvesztése... A szülei elvesztése, mint nekem. Egyszerre éreztem azt, hogy nincs jogom vele együtt gyászolni, azt, hogy ezzel megsértem azoknak az emlékét, akik saját gyerekükként neveltek és azt, hogy ennek az egésznek csak egy rettenetesen elsült viccnek szabad lennie, semmi többnek. Mindezek miatt pedig szimplán csak egy szar alaknak bizonyultam, aki a rettenetesnél is nyomorultabban érzi magát.
A csajoknak van az a szokás, hogy amikor valami problémájuk van, nem tudják eldönteni, hogy egy két évig tartó szundira, egy ölelésre, vagy másfél üveg tequilára van szükségük. Én jelenleg úgy éreztem, hogy mindhárom jól jönne, csak nem feltétlenül ebben a sorrendben. Ha mindhármat nem is vártam Kaitól, de legalább az egyiket nagyon - és nem az ölelésre gondolok -, hátha pár kör ital után tud nekem olyasmit mondani, ami segít majd eldönteni, hogy hogyan tovább.
- Köszönjük, hogy velünk utazott. - Észre sem vettem, hogy elég közel értem az utasoktól elbúcsúzó stewardessekhez, és hogy én vagyok a következő akire rá kell mosolyogniuk. Próbálkozom ugyan annak a tíz százalékát visszaadni, amit a nő arcán látok, de még így is tudom, hogy elég vérszegény mosoly jelenik meg az arcomon.
- Viszlát - nyögöm ki végül halkan, miközben egy-egy biccentést is próbálok megejteni a személyzet felé, a fejem azonban lehajtva marad, egészen addig amíg nincs szükségem arra, hogy körül is nézzek és megtaláljam a táskát, amivel érkeztem. Fontosabb volt, hogy a gitárom legyen mellettem, mint az a néhány dolog, amit beledobáltam egy sporttáskába. Nem feltétlenül azért érkeztem kevés cuccal, mert nem volt konkrét tervem azt illetően, hogy meddig akarok maradni, sokkal inkább mert rengeteg olyan dolog volt, amire jelenleg egyszerűen fájt ránéznem.
Ilyen lehetett mások számára jelenleg az arcom is, mert bár nem igyekeztem túlságosan bámészkodni - lévén, hogy tudtam nagyjából merre keressem Kai-t -, de elkaptam néhány pillantást, amiben vagy ténylegesen jelen volt, vagy csak én képzeltem bele szánakozást és azt a fajta aggodalmat, amit mindenki képes az arcára erőltetni, még akkor is, ha egy teljesen idegenre kell így néznünk. Próbáltam figyelmen kívül hagyni ezt és inkább arra koncentrálni, hogy minél hamarabb elhúzhassam a csíkot a reptérről - tehát hogy megtaláljam Kait. Ha nem olyan körülmények között érkeztem volna az országba, ahogyan, talán inkább azzal kezdtem volna neki, hogy el kellene kezdenem lottózni, amiért odabent megtippeltem, hogy épp cigizésen kapom rajta, amikor megtaláljuk egymást, így viszont egy hanyag intéssel és egy halovány mosollyal a szám sarkában lépek oda hozzá. - Csá. - Zsebre vágom a kezeimet, miközben igyekszem úgy fordulni, hogy senkinek ne lehessek útban és Kaira is rá tudjak pillantani. Amikor meglátom, hogy ő is engem figyel, elkapom a pillantásomat és előbb a közelben lévő embereket, aztán a földet kezdem fixírozni. - Mint akit teleportáltak és út közben kétszer újra összeraktak. - Ez pedig nem állt messze a valóságtól, habár inkább a baleset következménye és nem a repülőúté.
- Á, ahhoz haza kéne repülnünk, ne kényszeríts rám még egy ilyen hosszú utat. - Ez akár azt is jelenthette volna, hogy az ide vezető út alatt kitalálom hogyan magyarázom el a történteket higgadtan. Helyette máris éreztem, hogy a szememet könnyek szúrják, viszont nem a reptér közepén akartam megadni magamat. Megdörzsöltem hát az orromat, aztán újra Kaira néztem. - Autóbalesetünk volt. - Összeszedtem magamat annyira, hogy ne kezdjek el ovis módjára sírni, de még így is muszáj volt összeszorítanom az állkapcsomat, hogy ne folytassam. Pedig szerettem volna egy lélegzetvétellel, mindent elmondani - és talán még sírni is. - A többit elmondom később... Már ha nem hagysz itt miatta. - Addig is tudok arra koncentrálni, hogy mennyire felháborítanak azok a tények, amelyeket a nagyszüleim teljesen véletlenül közöltek. Mindazt ami történt pedig mégsem közölhettem csak úgy Kai-al is, két perccel azután, hogy landolt a gépem.

⋈ | 714 | öltözet

Soha nem voltak túl jók a megérzéseim, a sikereimhez nem az vezetett, hogy én többnek és jobbnak gondoltam volna magam. Tisztában vagyok azzal, hogy nem rendelkezem olyan tehetséggel, mint azok a srácok, akikkel egy ideje volt szerencsém együtt dolgozni. Viszont nem is akartam feléjük kerekedni soha, mivel a zene és a filmipar is nagyjából olyan munkaterület lehet, mint egy konyha fenntartása. Nem igazán van helye az arroganciának a színpadon, de ugyanez igaz a stúdióra is. Sokkal inkább próbálok a zenészek barátai lenni és segíteni őket, építő kritikát nyugodtan és objektíven megfogalmazni feléjük. Hiszen a zeneiparban, illetve a filmvásznon is mind együtt dolgozunk valamiért, közösen érünk be a célba. Éppen ezért, csak abban az esetben vagyok erélyesebb, ha túl erős karakterekkel van dolgom, amúgy meg az első dolog, amit megkövetelek az emberektől, akik velem dolgoznak, az az alázat. Én magam is igyekeztem észben tartani azt, hogy pontosan hol a helyem, ugyanezt vártam el mindenki mástól is.
Nem gondoltam magam különlegesnek azért, mert zenével foglalkoztam, szimplán kitartónak. Hiszen azon múlott az egész, hogy fejjel mentem a falnak és nagyon hamar a saját kezembe vettem az irányítást. Egyáltalán nem arról volt szó, hogy nem tisztelem a szüleimet. Szimplán csak vannak dolgok, amiket a generációs különbségek miatt ők nehezen értenek meg, én pedig nem tudtam nekik kellőképpen elmagyarázni. Az, hogy lényegében lemondtak rólam, csak erősítették bennem az érzést azzal kapcsolatban, hogy nem feltétlenül a vérköteléken múlik az, hogy az ember milyen kapcsolatba kerül másokkal. Éppen ezért is, mivel Archie idejött, egyáltalán nem volt kérdés az, hogy elszállásolom őt. Néha úgy éreztem, hogy sokkal jobban szerettem őt, aki osztani tudta a szenvedélyem, emiatt pedig meg is tudta érteni azt, hogy a zene miért olyan fontos nekem. Ez egy kreatív munka, ami egy jó mód arra, hogy kifejezzük önmagunkat. Mindenkiben ez a folyamat másként zajlik le, mindenki másképp dolgozza fel azt, hogy megtalálja a saját helyét a világban. Én pedig olyan helyzetbe keveredtem, hogy a barátaim nemében kellett teremtenem magamnak egy saját családot. Amikor Archie azt mondta, hogy útban van ide, egyetlen pillanatig sem gondolkoztam el azon, hogy kijövök érte a reptérre. És már több hete Amerikában vagyok, de még mindig nem tudtam magam arra rávenni, hogy találkozzak a húgommal.
Ugyanakkor bármennyire elkeserítő, azt hiszem Archie-t sokkal jobban ismertem, mint a saját testvérem. Nem kellett sokáig néznem az arcát ahhoz, hogy rájöjjek: valami történt, ami felzaklatta őt. Az állapota pedig csak még inkább aggasztó volt. Az pedig, hogy a pillantásomat egyenesen kerülte, még inkább.
- Kérsz egy szálat? – a zsebembe kotortam, aztán a fém dobozt felé nyújtottam, csukott állapotban. Nem kezdtem el magyarázni neki a rendezési technikáimat, mert pontosan tudta, hogy a vörös alkoholos filc nyomával ellátott oldal az, ahol a fűvel kevert szálakat tartottam. Ismertük egymást már elég régóta, én magam pedig egyszer szemtanúja voltam annak, hogy onnan csent el egy szálat és simára cserélte azt. Nem szóltam neki érte, mert ő sem említette nekem soha, hogy le kellene állnom a fűről. Pontosan tudta, hogy egészséges mértékben fogyasztottam, de függtem annyira már a szertől, hogy ha frusztrált voltam, akkor jót tett nekem egy-egy olyan szál. Majd, ha egyszer megházasodom, akkor többet nem fogok füvezni.
Nem vagyok sem vak, sem hülye. Láttam a szemében a könnyeket, nem az empátia hiánya miatt nem hívtam fel erre a figyelmét, hanem tiszteletből. Ezen a ponton én voltam olyan helyzetben, hogy kerülni kezdjem a pillantását. Csak akkor kaptam újra felé a fejem, amikor elmondta, hogy mi történt. Pár pillanatig arra is képtelen voltam, hogy egyáltalán megszólaljak, hiszen engem is lesújtott az, amit mesélt. Közel álltam a szüleihez, mivel úgy fogadtak be engem, mintha a saját gyermekük lennék. Emiatt megrázott, amit mondott, de ugyanakkor pillanatokon belül igyekeztem magam összeszedni, mert oda kell figyelnem rá. Minden bizonnyal történt valami a családjával. Pont ezért is ragadtam meg a karját, és kezdtem el húzni a parkoló felé.
- Gyere, hazaviszlek – azt, hogy tényleg elmondja mi történt, vagy nem, jelen helyzetben nem volt fontos – Elég sértő, hogy azt gondolnád, hogy itt hagylak, remélem tudod.
Igyekeztem valamennyire derűs pillantást rávetni, nehogy komolyan vegye, amit mondok neki. Mikor odaértünk a kocsihoz, gyorsan kinyitottam a csomagtartót, aztán hezitálás nélkül ültem be a volán mögé. Eddig a pillanatig van lehetősége kitalálni azt, hogy tényleg visszarepül, vagy inkább velem marad… Már ha lehetek ennyire drámai.
- Ne lepődj majd meg, vannak lakótársaim. Ketten, és három szobás a lakás. Ha nem akarod, hogy állandóan rajtad gázoljanak át majd, akkor használd a szobámat – ezen a ponton meg eszembe jutott az, hogy mennyire modortalan voltam a babával szemben, de már mindegy volt, indítottam a kocsit és tolattam volna ki a helyemről, ha valami balfasz szőke nem mögöttem gyakorolná a parkolást. Ezt az időt kihasználtam arra, hogy vethessek egy pillantást a mellettem helyet foglaló srácra.
- Fogytál? – nem volt vészes, meg az is lehet, hogy régen láttam – Akarsz majd valamit rendelni? Választhatsz te. Nem muszáj ma beszélned a dologról.
Szimplán csak lehetőséget akartam adni neki, hogy a maga tempójában haladhasson, ami a továbbiakat illette. Szívesen meghallgattam volna őt, de jelen pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy azt szeretné, ha elterelném a figyelmét, vagy azt, ha megbeszélnénk a dolgot. Ezért akartam, hogy ő maga döntse el ezt a kérdést.

Kaiden & Archie

"I'll find strength in pain."

Nem lett volna túl nagy hátrány, ha rendelkezem bármiféle tervvel azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit akarok kezdeni magammal és az információval, amit a nagyszüleim miatt tudtam meg egyáltalán. Azt hiszem nem is feltétlenül az fájt, amit mondtak nekem, habár nem derített fel túlságosan, amikor arra gondoltam, hogy előbb valaki akart magának, aztán könnyűszerrel le is mondott rólam. Sokkal inkább az kavart fel, hogy nekem eddig senki nem szólt egy büdös szót sem arról, hogy nem vagyok azoknak az embereknek a gyereke, akiket örök életemben a szüleimnek tekintettem. Talán nagyon másképp alakult volna az életem, talán azon is elgondolkoztam volna, hogy egyszer megkeresem azokat az embereket, akik eredetileg örökbe akartak fogadni, de az, hogy teljesen hülyének legyek nézve és egy botlásnak köszönhetően tudjam meg, hogy Lay-vel ellentétben én nem vagyok vérbeli Yim... Utáltam, hogy minden alkalommal könnyek szúrták a szemeimet, amikor visszagondoltam arra, ami történt és arra, hogy képes voltam haraggal gondolni arra a két emberre, akit elveszítettem és akik ugyanolyan fontosak voltak nekem, hiába nem voltak velem teljesen őszinték.
Mindenki azt hiszi, hogy bírja az életet nagy nyomás alatt is és meg sem kottyannak bizonyos dolgok. Poroljuk le magunkat és menjünk tovább, nem? Arra senki nem készít fel, hogy milyen úgy elveszíteni a szüleinket, hogy nem mondhattuk el nekik utoljára, hogy szeretjük és értékeljük őket. Arra sem készít fel senki, hogy akaratunkon kívül olyan dolgok történnek velünk, amelyektől olyan érzésünk van, mintha kirántottak volna alólunk a talaj és most nincs min tovább haladni. Áldott állapot lenne örökké lebegni a semmiben, de úgy senki nem ért még el semmit, hogy így tett. Mégis nehéz mostanság arra gondolnom, hogy nekem céljaim vannak és terveim, amelyekért tennem kell és amelyekhez szükség van a lélekjelenlétemre. Jelenleg azonban csak egy cél lebegett a szemeim előtt és az az volt, hogy minél távolabb legyek az otthonomtól. Olyan embernek akartam magyarázkodni, aki egyszerre kívülálló, mert nem a Yim család tagja, de mégis képes arra, hogy megértsen most. Tulajdonképpen azt akartam, hogy legyen valaki, aki igazolja azokat a gondolatokat, amelyek az én fejemben fogalmazódtak meg, még annak ellenére is, hogy tisztában voltam vele, hogy Kai egyenes ember, tehát ha hülyeséget csináltam, akkor szembesíteni fog vele. Most mégis azt akartam, hogy olyan dolgokat mondjon, amelyek kevésbé fájdítják a szívemet.
- Kérek - sóhajjal vegyülve bukott ki belőlem a válasz, miközben a pillantásomat a felém nyújtott dobozon tartottam. Csak néhány másodpercnyi késéssel nyúltam oda, hogy kivegyek egyet a megfelelő szálak közül. Akármilyen jól esett volna a filccel odarajzolt vonal "rossz" oldalán tapogatózni, nem kifejezetten gondoltam jó ötletnek öt méterre egy nemzetközi repülőtértől füvezni. Társasági dohányosnak tartottam magamat, de mindig azt mondtam magamról, hogy egyébként nem szeretem, mert nem az volt a célom, hogy rövid időn belül és napi nyolc doboz után metál énekes legyen belőlem, de persze hosszú távon lehetett volna ez is egy opció. - Köszönöm. - Ezt már csak akkor tettem hozzá, amikor kihúztam a dobozból a gyújtót is és a számba nyomott szál végéhez emeltem. Mélyet szívtam a szálból, majd hosszan fújtam ki a füstöt, ami közben néhány pillanatig a szemeimet is tovább tartottam csukva a kelleténél. Hittem benne, hogy képes vagyok megszabadulni a könnyektől, amelyek a szemeimet égették.
- Ha már így a nyakadra akaszkodtam, az lenne a minimum, ha elmondom, hogy pontosan miért, nem? - Nem beszéltem túlságosan hangosan, de épp elég közel álltunk egymáshoz most, hogy ez ne jelentsen különösebb problémát. - Kösz mindent. -  Ez volt az a pont, hogy megemeltem a fejemet és normálisan a szemébe néztem. Ha minden másról nehéz is jelenleg beszélni, attól még Kai egyike volt azon embereknek, akikkel úgy ismertük egymást, mint a saját tenyerünket, mert sok dologban nagyon hasonlóak voltunk. Valószínűleg ezért is volt lehetséges, hogy annyira jól kijöjjünk egymással.
Követtem őt az autóig és csendben pakoltam be azokat a cuccokat, amiket magammal hoztam, amiből egyébként nem volt túl sok. Csak a legfontosabbakat hoztam - legalábbis ahhoz, hogy legyen miből ruházkodnom és magamnál tudjam tartani a számomra értékesebb gitáromat is. Amikor beülök az anyósülésre, pár másodpercig szenvedek azzal, hogy olyan helyzetben tudjam tartani a karomat, amivel áthúztam magam előtt a biztonsági övet, amitől nem nyilall éles fájdalom bele.
- Nem akarom elvenni a szobádat. Jó nekem a kanapé is, majd kitalálok valamit. - Már ki kellett volna hogy találjam, de azt hiszem ahhoz már így is túlságosan késő volt, hogy kicsit is összeszedettnek tűnjek. Az igazat megvallva pedig jelenleg nem is akartam az lenni. Idő kellett és ezidő alatt nem akartam úgy csinálni, mint olyan könnyű lenne napi szinten funkcionálni a szüleim halála és az azóta kiderült információk mellett. - Szereted amúgy a helyet? - Talán valaki más boldogulása elfeledteti velem a saját nyomorúságomat. Annak pedig amúgy is mindig örültem volna, ha Kairól hallok olyan híreket, amelyek a boldogulásáról biztosítanak. Megérdemelné.
- Lehet... - Az arcomhoz emeltem a kezemet, végül pedig csak arra futott, hogy megdörzsöltem az államat. - Tudod milyen a kaja a kórházakban - sokatmondóan fordítottam el a fejemet. Ha pedig igazán akartam volna talán én magam is elhiszem, hogy csak ezért volt. - Nekem mindegy, döntsd el te. Ha te akarsz enni, akkor rendelhetünk. - Nehezen tudtam a gondolataimat az ételek köré csoportosítani, amikor még mindig megvolt annak az esélye, hogy visszakerül a beszélgetésbe az a bizonyos téma... És nem is sokat kellett várnom erre. - Úgyis mindig erre gondolok. - Ebben pedig semmi hazugság nem volt. Ha nem a baleset, akkor az, ami azóta derült ki.
- Ha én vezetek lehet, hogy nem haltak volna meg... - Halkan szólalok meg, nem is úgy mondom ki a dolgot, hogy Kai felé fordulnék. Túlságosan szégyellem magamat ahhoz. Sokat gondolok arra, hogy alakulhattak volna másképp is a dolgok és akkor talán most teljesen másképp gondolkodnék. Nem akarnék magam mögött hagyni mindent, mert ugyanaz lennék, aki eddig voltam.

⋈ | 945 | öltözet

Hittem benne, hogy az embereknek lehetőségük van bizonyos dolgokat felülírni. Mondhatni annak ellenére, hogy zenészként rendelkeztem némi spirituális lénnyel, azért igyekeztem két lábon állni a földön és objektív döntések alapján élni az életem. Nyilvánvalóan ilyenné váltam, de fiatalabb koromban én is, mint a legtöbben, akikben elég élet van ehhez, inkább mentem a saját fejem – vagy talán mondhatni, hogy a szívem – után, minthogy másokra hallgassak. Hittem benne, hogy lehetünk harmonikusan önfejűek és jó döntéshozók. Arra volt ehhez szükség, hogy támogató közegben éljük a mindennapjainkat, illetve merjünk hallgatni arra a bizonyos belső hangra, aki mindenkiben ott van és megkülönböztet minket.
Nem aposztrofáltam magam tehetségként vagy hatalmas, kimagasló teljesítményt nyújtó személyként, a sikereim ellenére sem. Nyilvánvalóan az ember lehet akkor is zenész, ha sokat dolgozik rajta, de alapvetően szerettem volna hinni abban, hogy minden pályára születni kell. Hiába voltam nagyon jó a reál tárgyakból és a valószínűség-számításból, ha egyszerűen képtelen lettem volna olyan pályán elhelyezkedni, ahol ezeket számításba kell venni. Keveset tudok a világról, mivel nem éltem sokat, de ennek ellenére úgy éreztem, hogy a saját tapasztalataim az enyémek, amiket senki nem fog tőlem elvenni, vagy megmásítani. Nem lesz jobb vagy rosszabb, mint bárkié, szimplán csak más.
Ahogyan én is más voltam, mint a családom, ezzel pedig alapvetően semmi gond nem volt az égvilágon. Talán beleszületünk egy közegbe, amiben a szülők a saját képükre fordítják a gyerekeiket. Nem vágytam még hasonlóra az életemben, de biztos voltam benne, hogy az én fiaim és lányaim több támogatást fognak tőlem kapni, mint amennyit én valaha kaptam a családomtól. Emiatt gondolkoztam el azon a tényen, hogy például a húgom meg én hogyan lehetünk ennyire szöges ellentétei egymásnak. És miért van az, hogy bár hozzá is gyakorlatilag rohantam rövid hezitálás után, amikor Archie szólt arról, hogy érkezik, hasonló nem volt bennem. Nem gondolom, hogy a minket összekötő zenének akkora ereje lenne, hogy fivérekké kovácsolt volna őt és engem az elmúlt években. Sokkal inkább azt éreztem, hogy mi ketten megértjük egymást, mert tiszteljük a másikat. Emiatt gyakorlatilag inkább tekintettem a barátaimat a családomnak, mint a szüleimet. Tudom, hogy tré, de ez van. Az egész életem az a maga módján, de nem vagyok különleges. Mindannyian a szenvedésből táplálkozunk és annak hála tudjuk jobban megélni a boldog pillanatokat.
- Apám – halkan sóhajtottam fel, aztán egyszerűen felé nyújtottam a fém dobozt, amibe gondosan voltak egymás mellé pakolva az általam tekert cigaretták – Majd kaphatsz az erősebből is.
Alapvetően nem szimplán erősebb volt, de részletkérdés. A legtöbb barátom már valószínűleg jobban ismerte a pakolási szokásaimat, ha dohányáruról volt szó, mint én magam. Nem vagyok drogos, de néha határozottan szükségem van arra, hogy betépjek. Jelen helyzetben, amikor végig néztem a barátomon, legszívesebben azt javasoltam volna neki, hogy az előbb említett bal oldalról válasszon. Ugyanakkor nem tudtam, hogy milyen érzések kavarogtak benne, ami épp elegendő volt ahhoz, hogy ne adjak neki egyértelmű tanácsokat.
- Szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy magyarázat nélkül is befogadjalak – jelen helyzetben már attól, hogy ránéztem, nekem is kedvem lett elszívni egy szál cigit – Te is ezt tetted velem évekkel ezelőtt.
Ez nem arról szólt, hogy most nagyon durva vágyat érzek arra, hogy viszonozzam a felém tanúsított kedvességét. Már rég túlvoltunk azon, hogy a kapcsolatunk az kínos adok-kapok alapon működjön, mivel hajlandóak voltunk egymásra legalább annyira odafigyelni, hogy szimplán a baráti viszonyunk fennállása miatt megajándékozzuk egymást gyakorlatilag bármivel. Figyelemmel, egy szelet csokival, vagy születésnapra szánt meglepetéssel.
- Nem kell megköszönnöd – csak halványan elmosolyodtam, aztán hozzátettem a következőt – Te is megtennéd értem.
Ez pedig nem kérdés volt. Pontosan tudtam, hogy ha minden kötél szakadna, és akár az őrület szélén állnék, akár teljesen magamba roskadnék, Archie az egy olyan személy lenne számomra, aki mellettem állna a bajban. Én nem éreztem tehernek, hogy ugyanezt kell megtennem érte, sokkal inkább volt bennem késztetés arra, hogy mindenáron összekaparjam. Jelenleg az volt a fontos, hogy ne maradjon komoly felügyelet nélkül. Nem attól féltem, hogy beszámíthatatlan lenne, szimplán tudom, hogy milyen érzés, amikor az embernek a saját feje is kényelmetlenné válik. Ilyenkor kell a barátoknak megjelennie és elterelni a gondolatokat, vagy éppenséggel segíteni feloldani bizonyos dolgokat a másikban, ami szorongást keltett benne.
- Maradj nyugton – nem mondom, hogy kapkodva csaptam a kezére, de határozottan nyúltam az övért, hogy a helyére tudjam azt kattintani – Most én vigyázok rád, szóval engedd. Nem kellene nagyobb kárt tenni a karodban.
Távol áll tőlem az orvoslás és bár valóban ismerek egy nagyon kedves rezidenst, de ettől függetlenül szerintem jobb lett volna Archiet megkímélni a fájdalomtól, meg valószínűleg Jamie is van annyira elfoglalt, hogy így vagy úgy, de nyűg lettem volna a nyakán, ha hozzá viszem be. Tudom, hogy előre vette volna a fiút a sorban.
- Amíg felépülsz használd a szobám, utána meg kitalálunk valamit – nyilvánvalóan nem fogom forszírozni túl sokat a dolgot, mivel nem az az érdekem, hogy a büszkeségébe gázoljak. Emiatt nyitott voltam az általa felvázolt kanapés dologra is, de nem szívesen engedtem volna oda. Ezt pedig tudnia kellett.
- Nem rossz – egyszerűen megrántottam a vállam – De gyakorlatilag semmi se köt ide. Mindent otthon hagytam, amit szerettem.
Felesleges lett volna neki hazudni, mert valószínűleg rájött volna. És ahogy én, úgy szerintem ő sem tolerálta volna tőlem azt, hogy ilyennel próbálkozzak. Ugyanakkor nagyon nem szerettem volna, hogy a hangsúly inkább rám terelődjön el, mert gyakorlatilag ő volt az, aki jelenleg rosszabbul nézett ki nálam. Aggasztott az állapota, emiatt nehéz volt felhőtlenül csevegni a saját érzéseimről még akkor is, ha talán neki erre volt most szüksége.
- Attól is függ, hogy milyen kórházban vagy – talán nem ez volt a megfelelő pillanat arra, hogy elvicceljem a helyzetet, de még mindig jobb volt annál, hogy együtt kezdjünk el sírni. Valószínűleg mind a kettőnknek kurvára kínos lenne – Lehet, hogy inkább főznöm kellene neked valamit.
Fogalmam sem volt arról, hogy pontosan mi volt otthon, de még mindig jobb opció. Ha ez teszem, akkor biztosan meg tudom etetni, mert nem szimplán a pénzemet herdálná el, ha otthagyná az ételt, hanem az időmet is. Talán keltenék benne annyi bűntudatot, hogy rá tudjam bírni az evésre. Nem szép dolog, de ha életben kell őt tartanom, akkor azt már rendesen akarom csinálni.
- És szerinted az bármin változtatna? – nem néztem rá, ahogy feltettem a kérdést, halkan és nyugodtan szólaltam meg – Akkor most még több ember lenne szomorú. Egy baleseten nehéz változtatni.
Tudtam, hogy nem fogom tudni benne megváltoztatni az érzéseit, de ennek ellenére próbálkoztam vele. Ha majd fakul az emléke a balesetnek és tisztább fejjel gondolja végig a történteket, akkor valószínűleg arra fog jutni ő is, hogy ezen már nem fog tudni változtatni.
- Bármi is történt, a szüleid nem neheztelnek rád és szeretnek – magam sem tudom, hogy ezt miért jegyeztem meg, de még gyorsan megpaskoltam a térdét és csak ezután indítottam el az autót – Az öcséd hogy bírja?

Kaiden & Archie

"I'll find strength in pain."

Szar érzés volt tudni, hogy rövid idő alatt mennyi mindent veszítettem el. Kezdve a szüleimmel, akiknek a halálával kapcsolatban még mindig csak az járt a fejemben, hogy nem érdemelték meg, hogy ilyen kevés időt töltsenek az élők sorában. Látniuk kellett volna, ahogyan Lay leérettségizik, ahogy mindketten megházasodunk, hogy unokáik születnek és hogy az öcsém és én is megfelelően révbe érünk. Nyugdíjba kellett volna menniük és a megtakarított pénzüket hossző utazásokra költeni. Azt mondják nem a szülők feladata, hogy elveszítsék a gyerekeiket és megtanuljanak ezzel a gyásszal élni, de ki gondolta komolyan, hogy fordított esetben fel lehet ezt dolgozni? Hogyan dolgozhatnám fel mindazt, ami éjszakánként újra meg újra kísértett álmaiban? Mégis, legfőképp miért tettem volna? Ők voltak a világom legszilárdabb pontjainak két nagyon fontos eleme, mit fogunk Layvel kezdeni nélkülük, amikor még magunk sem vagyunk teljesen felnőttek?
A listában szerepel valahol a nagyszüleimbe vetett bizalom is, ami azt hiszem jogosan csappant meg valamelyest azután, hogy elkotyogtak olyan dolgokat, amelyeket valószínűleg soha nem akart nekem elmondani a családom. Dühös voltam, amiért ezzel az információval kell tovább élnem az életemet és legszívesebben találtam volna valamilyen módot arra, hogy törölni tudjam a saját emlékeimet és újra boldog tudatlanságban élhessem a mindennapjaimat. Elveszítettem azt a családomba vetett hitet is, ami biztos alapot ad az embernek, mert időről időre úgy éreztem magamat, mint egy kivert kutya, aki nem kellett azoknak, akik eredetileg pályáztak rá. Szórakoztató lehettem ideig óráig, aztán túl nagy felelősség és végül csak egy történet, amire emlékezünk, de nem olyan részletességgel, mint az érintett és egyben megbántott személy. Gyűlöltem, hogy képes voltam rosszul érezni magamat azért, mert volt két ember a világon, aki nem akart eléggé, miközben volt két másik - tényleg csak volt -, akik mindent megadtak nekem és saját fiukként neveltek fel.
- Ráér később. - Nem fűztem hozzá semmi mást, pedig volt magyarázatom rá, hogy miért nem ragadtam meg a lehetőséget. A baleset óta szinte folyamatosan olyan szorítást éreztem a mellkasomban, hogy fű nélkül is épp elég rosszul éreztem magamat. Nem akartam megkockáztatni egy esetleges pánikrohamot - ráadásul a kórházban biztosan nem nézték volna jó szemmel, ha dohányzom amíg fel nem épülök, függetlenül attól, hogy milyen cigi lett volna a kezemben.
- De olyanban is, hogy ne titkolózzak előled, amikor úgyis kiderülne. - Nem tudom eldönteni, vajon jobban érezném-e magam, ha csak arról kellene beszámolnom Kainak, hogy rossz dolgokba keveredtem és azért vertek el elég rendesen. Valószínűleg igen. Mindenesetre amit mondtam neki, igaz volt. Nem csak hogy voltunk olyan viszonyban, hogy ne kelljen neki magyarázatot adnom, de lényegében szükségem is volt rá, mert úgy éreztem, vele meg tudnám osztani mindazt, ami a szívemet nyomja. - Eladtak volna egy stricinek, ha nem teszem. - Halványan bár, de mosoly jelent meg a szám sarkában, s prüszkölve nevettem fel.
- Ez nem kérdés. - Az én arcomon is hasonló mosoly játszott, mint Kaién, még annak ellenére is, hogy éreztem ahogyan összeszorul a torkom. Layre gondoltam és arra, hogy hányszor kereshetett már, én pedig hányszor hagytam figyelmen kívül. Sóhajtva komorodtam el újra, miközben a fejemet igyekeztem annyira lehajtani, hogy legalább a bűnbánatos pillantásommal ne kelljen senkinek szembenéznie. Legszívesebben egy üveg tömény pia után nyúltam volna, de azt hiszem arra még várnom kellett.
Csendben maradok, amíg a biztonsági övem a helyére nem kattan, amint azonban Kai maga is elhelyezkedik a vezetőülésben, frusztrál sóhaj tör ki belőlem. - Pont a nyomorék karomnak kellett megsérülnie. Én nem tudok így élni. - Hiába kötelező. Eddig azért  nem tudtam sanyargatni magamat azzal, hogy nem veszem komolyan a sérüléseimet, mert mindig figyelt rám valaki, most pedig már valószínűleg azért nem fogom, mert Kaidentől kapnék fejmosást a saját hülyeségem miatt. Mindegy, hogy valószínűleg megérdemelném, nem vágytam most ilyesmire.
- Áh, csak picsogok, mint egy kiscsaj. - Nem akartam rögtön azzal jönni neki, hogy jobb lett volna, ha én halok meg, még ha meg is fordultak a fejemben ezek a gondolatok. Nem gondoltam át, hogy akkor pontosan mi lenne a felállás a családomban, egyszerűen csak vissza akartam hozni a szüleinket. Akkor legalább Laynek biztonságot adtak volna, mert én egyértelműen képtelen voltam rá.
- Ha hagyod, hogy megszokjam, a végén vissza sem kapod. - Ötletem sincs mikor kapcsolhatott be nálam védő mechanizmusként a humorérzékem, de határozottan megtörtént, amit jó részt nem is bántam. Jobb volt, mint azon gondolkozni, hogy mennyire nem érdemlem meg, hogy túléltem.
- Csomó lehetőséged van, nem kell New Yorkban maradnod. - Ez pedig még csak azt sem jelenti, hogy vissza kell mennie Sydneybe. Kai foglalkozása nem korlátozta őt egy városba, de még csak egy kifejezett országba sem. Szabadabb volt, mint a világ lakosságának fele és talán pont ez a szép abban, ha valaki zenél.
- Az is lehet, hogy nem voltam elég szimpatikus a nővérkéknek és azért kaptam szar kaját. - Megvontam a vállaimat, miközben magyaráztam. Tisztában voltam vele, hogy az a néhány kilónyi fogyás, amit produkáltam annak volt köszönhető, hogy nehezen nyomtam le bármit is a torkomon és valószínűleg Kai is tudta ezt, csak nem akarta firtatni. Emiatt hálásabb nem is lehettem volna neki. Épp elég volt szavakba öntenem nagyon röviden, ami történt. - Ha te főzöl, akkor kénytelen leszek enni belőle, nem? - halkan nevettem fel, majd finoman megingattam a fejemet. Hiába szőkék a tincsei, Kaiden fejébe több ész szorult, mint ahogyan azt a szőkés viccek feltételezik.
- Akkor talán még élnének a szüleim. - Nagyot nyeltem, amikor végül kimondtam ezt. Éreztem, hogy a torkom összeszorul, s igyekeztem a kesztyűtartót bámulni, amiben semmi érdekes nem volt - épp ezért kicsit kevésbé akartam elsírni magamat. - Lehet, hogy akkor nem két embert kellett volna eltemetni. - És még sorolhatnám. Még olyanok is eszembe jutottak, hogy akkor talán az egész baleset megelőzhető lett volna, holott az egyáltalán nem olyan biztos. Csak mert nem vagyok az apám, még nem leszek rögtön szuperhős is. Lehet, hogy ugyanúgy balesetezünk és ugyanúgy meghal két ember és megsérül másik kettő.
- Abban nem vagyok olyan biztos. - Egészen halkan jegyeztem meg a dolgot, amikor pedig Kaiden következő szavai egyenesen rátapintottak a lényegre, még a víz is kivert. Hosszú másodpercekig csend honolt közöttünk, mert nem tudtam mit mondhatnék, pontosabban hogyan mondhatnám meg, hogy mi van az öcsémmel. - Nem igazán tudom - feleltem végül lassan, megfontolva minden szót. De hiába tettem így, attól nem lett szebb az egész jelenet, sem az, amit Layvel csináltam. - Nem beszéltem vele már egy ideje. - Lesütöttem a szemeimet és újra csendbe burkolóztam. Nem az autóban szerettem volna megosztani a legjobb barátommal mindent, ugyanakkor azt is éreztem, hogy mennyire jól esik végre elmondani valakinek mindezt. Ez a valaki persze a saját öcsém is lehetett volna, de áruló mód elmenekültem a felelősség elől.
- Az van, hogy... - nagyot fújtam, közben pedig felkészítettem magamat arra, amit mondani készültem. - Nagyon elbasztam, Kai. - Csak nem sikerült beismerni. Az, hogy most tételesen felsoroljam, hogy mi mindent rontottam el az elmúlt pár hétben, gyakorlatilag kínzásnak tűnt, de attól még nem lett rövidebb a lista. Ezzel én magam is nagyon is tisztában voltam.

⋈ | 1138 | öltözet