Kellemesen érzem magam, pedig utálok magamról beszélni. Egyszerűen az életem unalmas, legalábbis a látszat, de nem oszthatom meg mindenkivel, hogy milyenféle italokat szoktam csempészni. Akkor elég hamar lennék a börtönben, én pedig azt nem szeretném. A kérdésén elgondolkozok és egy kortyot iszok is a sörömből. - Nem is tudom. Könyvelőként is sokat lehet keresni és érdekel az is. - Osztom meg vele, bár gondolom nem pont erre gondolt. Viszont nekem csak olyanok jutnak az eszemben, amit tanultam közgazdászként. A könyvelői irány is tetszik és értek is hozzá, de ha másra gondolt, akkor nem is tudom, hogy mit tudnék felhozni. Végülis túl sok minden nem köt le, nekem az számít, hogy minél több pénzem legyen rövid idő alatt. Akkor legalább nem kell életem végéig hónapról hónapra élnem. Viszont még egy darabig kell legális munka, hogy álcázzam a bevételemet a csempészéssel. Az események elég gyorsan történnek egymás után, alig tudok feleszmélni, hogy mi is történt, hát még azt sem veszem észre, hogy megsérültem. Csak akkor mikor átnyújtottam a pulcsimat és erről Tina értesített. Még mindig nem érzek fájdalmat, valószínűleg az adrenalin miatt, de nem is bánom, mert elég mélynek tűnik, legalábbis laikus szemmel. Annak azért örülök, bár mégis zavarba hoz, hogy a lány annyira hálás nekem, hogy a nyakamba ugrik. Nem vagyok hozzászokva az ilyesfajta jó tettekhez, nem mintha nem dühítene fel az ilyesmi, amit a nők ellen tudnak elkövetni. Már épp szólalnék meg, hogy jobb lenne, ha a mentősök bevinnék Tina-t a kórházba, ahol látleletet és teljes vizsgálatot kaphat a feljelentéshez, amikor hirtelen találom magam a csempének nyomva és a csuklómat sem finoman forgatják, hogy a bilincset rá tudják helyezni. Fel is szisszenek, mivel most kezd el sajogni a sérülésem és azzal, hogy ilyen durván nyúltak a karomhoz, egyből visszatér a fájdalom érzetem is. Kezd sajogni a fejem a fájdalomtól, mert nem finoman fog a rendőr, aki épp mögöttem áll. Hallom, hogy Tina-nak egyáltalán nem tetszik, ahogy bánnak velem, bár egyetértek vele, de azért ő nem tudhatja, hogy milyen viszonyban vagyok a fakabátokkal. Gyengédebb fogást érzek a csuklómon és ebből tudom, hogy Tina az. - Ki?! Ő? - Játszik rá a mögöttem fogva tartó rendőr, nehezen tudja elhinni, hogy mindezt én állítottam meg, hisz nem ilyen hírem van. - Meglepő mi? - Szemtelenkedek egy kicsit, majd érzem, hogy fejbe vág, mire egy halk „au” hagyje el az ajkaimat. - Te és a jó cselekedet. Azt se tudod mit jelent. - Felhorkanva megforgatom a szemeimet, azért az más, hogy milyen szituációban vagyok, és ez most pont az, amikor egy értelmes eszű férfi sem hezitál. Sokáig nem tudom Tina társaságát élvezni, mert amint őt elvezetik a mentősök, hogy megvizsgálják, addig engem a rendőrautóhoz vezetnek, ahol a hátsó ülésre be is tuszkolnak. Az első ülésre beül a fogva tartóm és hátra pillant rám, miközben egy noteszt vesz elő a kabátjából egy tollal. Mielőtt bármit is mondhatna, megszólalok. - Azért abban egyetértünk, hogy magánszemélyként maga sincs oda, ha egy vadállat erőszakoskodik egy nővel. - Nézek a szemeibe, de látom, hogy nem tetszik neki az egész. Tudom, hogy tudja, hogy igazam van és itt most nem én vagyok az, akit elő kell állítania, bármennyire is azt szeretné. Csak megköszörüli a torkát és felnéz a noteszéből. - Szerinted miért lettem zsaru? - Néz rám és látom a szemeiben, hogy ezzel a szakmával is tud takarózni, mikor elkap egy-egy ilyen szemét alakot. Azért én nem lennék zsaru, hogy meg tudjak verni egy ilyen tahót. Látom, hogy elővesz egy tollat is, majd felvés pár dolgot, majd megkérdez engem is az egészről. Elmondom, hogy mi történt, már ami az én részem. Aprókat bólogat és közben szorgosan jegyzetel. Azt nem látom, hogy mit írt le, de nagyon remélem, hogy azt, amit mondtam és nem színezte ki a történetet. Majd amint megvan, becsukja a noteszt, elrakja, a tollat pedig hanyagul a középen található tartóba dobja. - Most megúsztad. De el foglak kapni! - Szinte kihallom a fenyegetést belőle, én pedig szimplán egy gúnyos mosollyal felelek. Majd meglátjuk, hogy mennyire lesz sikere abban, hogy elkapjon. Kiszáll az autóból, kinyitja az én ajtómat is kivülről, majd hagyja, hogy kiszálljak. Megfordulva, leveszi rólam a bilincset, bár látom az arcán, hogy nincs ínyére az egész. Kicsit megdörzsölöm a csuklómat, majd egy mentős tiszt lép oda hozzám, mielőtt bárhova is mehetnék. Sóhajtva követem a mentőhöz, hogy kitisztitsa a sebemet és bekösse a karomat. Nem is figyelek arra, hogy mit mond, valahogy nem érdekel, hogy mikor kell kötést cserélni, meg hogy érheti-e a viz. Amint készen van, már megyek is vissza a bárba, ahol megtalálom Tina-t, a másik rendőrtiszttel. Úgy látom, hogy épp befejezték, így odamegyek hozzájuk, de nem ülök le. Semmit sem szólok, egészen addig, amíg le nem lép, majd közelebb hajolok a lányhoz. - Gyere, haza kísérlek. - Mondom neki nyugodt hangom, bár kicsit paranoiás vagyok, hogy nehogy még a végén a rendőrök kövessenek engem és elkapjanak, miután hazakísértem őt. Felegyenesedek és ha ő is benne van, akkor elindulok a kijárat felé, ügyelve, hogy azért a szemem sarkából lássam. Még csak az kéne, hogy ebben a nagy tömegben, valaki elkapja és úgy vigye el, hogy én ne tudjam.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
Nem is tudom. Talán csak elakarom hinni, hogy elfelejthetem hogyan is indult ez az este, és átírva a fejemben a történteket, megmódosíthatom azt milyen pocsékul érint, ami egyébként egy ideig még működni is látszik. Zachary tényleg képes feledtetni velem a rosszat, ugyanakkor azt a megérzést is, ami már figyelmeztető jelként próbált a megérkezésem előtt más irányba terelni. - Viszont, ha nem kockázat elemzőként képzeled a teljes életed leélni.. mi az, ami még megmozgat? Milyen irányba váltanál? Érdeklődöm őszintén továbbra is, elhessegetve magam elől a rosszat sejtető gondolatokat, ezzel azt elérve, hogy többet tudhassak meg Zacharyról a játék során, ha már a későbbiekben az lesz a kérdés tárgya mit kérek, esetleg ő mit kér tőlem nyerés esetén. Habár ez egyelőre még mindig abszurdnak tűnik, az alkohol ezen mégis csillapít, és elhiteti, hogy nem is annyira esztelen egy még lényegében mindig idegennel ilyesmiről beszélni. Sőt, komolyan érdekelni kezd mi körül foroghat az ő gondolata, és valójában én is úgy indulok el a mosdóba, hogy részben tényleg a szükség szólít el, részben pedig taktikai lépés, amiért szeretnék egy kis időt nyerni, mégis mivel nem verném ki a biztosítékot nála, és mit szeretnék tőle valójában. Mert meglepő ugyan, de minden rossz ellenére, ami megelőzte őt, jól érzem magam. Legalábbis jól éreztem magam, majd végül hamar megszűnik ez az érzés, és darabokra tör, amikor a rideg valóság térít észhez, vág a falhoz, ütlegel egy olyan formában, amit eddig életem során sosem tapasztaltam, sőt nem hittem, valaha ilyen történhet velem. Fájdalom járja át az egész testem, miközben szégyen, és undor tölt el kétségbeesésemben, hiszen bármilyen módon próbálok védekezni, a támadás annyira váratlanul ér a mosdóban, hogy kiszolgáltatottá válok. Gyengén, falhoz szorítva állok a tinderes férfi előtt, aki a korábbi fenyegetőzéseit igyekszik behajtani rajtam, és míg eleinte ellenállásba ütközött, mostanra tehetetlenné válok vele szemben, és így képes a felsőt is leszakítani rólam, hozzám gyűrve magát érdesnek ható bőrével. A hányinger kerülget, a félelem kezd győzelmeskedni felettem, és már kezdek nem reménykedni segítségben, amikor végül mégis időben találok rá Zachary személyében. Felfogni elsőre mégsem megy. Már csak akkor eszmélek fel, amikor Zachary a felsőjét nyújtja át nekem, és ekkor kezd élesedni előttem a kép, aminek köszönhetően egyszerre szembesülök minden tényezővel. A sok emberrel, a káosszal, ami az egész estére vonatkozóan vészesen közeledett, én mégis a figyelmeztető jelek ellenére voltam képes elveszíteni az irányítást, és hagyni, hogy bekebelezzenek, majd marcangolni kezdjenek. Bele bújok a pulóverbe, ezzel végre eltakarva a majdnem meztelen felsőtestemet, és a zavartság okán ölelem Zacharyt szorosan magamhoz, majd veszem észre, hogy ő is megsérült a dulakodás során. Komolyan aggódni kezdek érte, ezért is javaslom, hogy nézessük meg az innen mélynek tűnő vágást a karján, de mielőtt választ kaphatnék tőle, közbeszólnak. A szórakozóhely managarének kezének érintésére, ami az arcomat éri felszisszenek, amiért nem esik jól egy újabb idegen hideg kéz, majd a mondanivalójával sikerül neki újra belém sulykolnia az elmúlt percek fájdalmas valóságát, ami úgy érzem most akár össze is tudna roppantani. Ennél már csak Zachary sérülése tud jobban kiborítani, amint felemeli a karját, és megpillantom, hogy a sérülés ellenére nem a kiérkezett mentőszolgálat nyújt segítséget számára, hanem a rendőrség veszi kicsit sem finomkodóan kezelésbe. A kezdeti sokk, így formálódik át felháborodottsággá, és ezt csak tetőzi, amikor fülsértően hallom meg az ő kezén kattanni a bilincset. Annyira elképedek, hogy nem is tudom hova tenni ez miért történik, és miért kell végignéznem egy rossz mozit, ahol nincsenek tisztában azzal ki valóban a bűnös, és ki az, akinek köszönhetem, hogy nem ért még nagyobb trauma, amit talán sosem tudtam volna feldolgozni. Ennek okán képtelen vagyok a mentős kérdésével foglalkozni, aki közben odaér hozzám, sokkal inkább érdekel a vallomás megtételének a lehetősége, annak érdekében hogy Zachary minél előbb szabadulhasson a félreértésből, habár a felfokozott indulataimnak köszönhetően nem a legfinomabban mozdulok meg, és fogalmazok annak ellenére, hogy pár perce még megszólalni is alig bírtam. - Talán ahelyett, hogy rögtön ítél, valóban felvehetné a vallomásomat, és elengedhetné azt, akinek köszönhetően nem történt nagyobb baj. Fakadok ki, megérintve Zachary csuklóját, mintha csak így megvédhetném, és szinte engem is sért a hideg fém, ami őt akadályozza. - Kérem nyugodjon meg, ez az eljárás. Szólal meg hivatalosan az egyik rendőrtiszt, miközben a szemeiből sugárzik a megvetés, mintha csak megjátszottam volna a történteket, és nem lenne valós alapja annak, hogy korábban megakartak erőszakolni. Mintha csak azt gondolná időközben meggondoltam magam, és ez csak egy buta libának köszönhető félreértés. - Megtenné, hogy elengedné? Teszem fel a kérdést továbbra is nyugtalanul, amit ő láthatóan nevetségesnek tart, miközben a mentős is próbál hatással lenni rám, hogy megvizsgálhasson. - Nézze hölgyem. Előbb vizsgáltassa meg a sérüléseit, majd felvesszük a vallomását, hogy kiderülhessen, valójában mi történt. Fogalmaz nyersen, és a társával együtt néznek végig rajtam, mintha csak azt akarnák sugallni, hogy a kipirosodott arcom kevés lesz ide, és ha nincs fizikai 8 napon túl gyógyuló sérülés rajtam, a feljelentés szinte hiábavaló. - Legyen. Nyelek egy nagyot, annak ellenére, hogy sértettségemben forrok a dühtől, mégis beleegyezően vonulok félre a mentőtiszttel a már kiürített bár egyik asztalához, aki megvizsgál, és kérdéseket tesz fel hol fáj. Dokumentálja a sérüléseimet, zúzódásaimat, hogy pontos látletet tudjon készíteni. - Ha ezzel végeztek, felvennénk a vallomását is. Lép oda a rendőr miután a tanúként itt maradtakat meghallgatta, és a szavaiba ugyan még mindig nem egyértelműsíti a kétségeit, a szemeiből minden kiolvasható. Nagyot nyelve bólintok, majd Zacharyt kezdem keresni a szemeimmel, akit épp kihallgatnak, így annak érdekében, hogy ennek az ügynek gyorsan pontot tehessünk a végére, elmondok mindent. Az előzménytől kezdve egészen a végkifejletig, részletekbe menően, mégha az fájdalmasan is érint, de továbbra is azt látom, hogy nem igazán hatják meg a szavaim, mintha csak a munkaidejének utolsó perceit számolná, miközben a kérdéseit teszi fel, és a jegyzőkönyvet készíti. - Miss Quinlan. A vallomása alapján Cole Pottert előállítjuk, azaz bevisszük a rendőrségre és nyomozást indítunk. Átvizsgáljuk a kamerafelvételeket, illetve előfordulhat, hogy újra tanúskodnia kell. Az adatait felvettük, a vallomásával együtt, így ha szükséges, keresni fogjuk. Kapom az egyszerre biztató, mégis kétségeket is felvető választ, ami miatt a teljes nyugodtság nem tud létrejönni. Van valami a velem szemben ülő rendőr szemében, ami gyanút kelt bennem, hogy nem bízhatok benne. Mintha csak azt mondaná, amit hallani akarok, de valójában egyáltalán nem érdekli az ügy, és elfog veszni a süllyesztőben. - Rendben. Várni fogom a megkeresést. Mással nem kell, hogy ez megtörténjen. Sugallom a szavaimmal, hogy vegyen komolyan, amiért kétlem én lettem volna az első, akinél Cole megtévesztést, majd erőszakot alkalmazott. - Hölgyem. Biccent egyet, majd feláll az asztaltól, és a kollégájához sétál, aki őrzi a megbilincselt támadót, így én a szemeimmel őt követem, majd Zacharyt kezdem kutatni, vajon vele mi lehet.
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Hétf. Jún. 03, 2024 10:55 am
Fogat villantva mosolygok, látom vette a poént. Kezdem egész jól érezni a társaságában és már a nyűgösségem is elmúlt azzal, hogy átestem a holt ponton. Azt se tudom, hogy hány óra lehet, de azt tudom, hogy holnap ezt az éjszakát nagyon meg fogom bánni, de nem a társaság miatt, hanem, hogy nem aludtam ez helyett. - Némely pillanatban azért jól jöhet. – Bár értem mit akar ezzel, de szerintem nem baj, ha néha füllentünk. Az igaz, hogy nálam a füllentés az egészen más kategória és átmegy hazugságba, de ezzel nem is terhelném. Inkább hagyom, hogy tovább haladjunk a témák közt és a munkahelyemre irányuljon a kérdés. - Én nem lennék ilyen. Amúgy sem terveztem, hogy életem végéig ennél a cégnél leszek, vagy ebben a munkakörben. Szóval ettől nem félek. Ha váltani kell, akkor váltok. - Mondom mosolyogva és magabiztosan, bár ő nem tudja, hogy már annyi pénzt felhalmoztam az illegális üzletünkkel, hogy az sem lenne gond, ha életem végéig egy percet sem dolgoznék. De muszáj a látszatot fenn tartani, hogy dolgozok és abból van pénzem, hogy tudjak élni. Még szerencsére senki sem tette fel a kérdést, hogy pár hónap után, hogy volt pénzem a lakásomat megvenni. A gondolataimat visszatereli az, hogy elfogadja az ajánlatomat miszerint mindketten elmondjuk, hogy mit akartunk kérni akárki is nyer. - Benne vagyok. - Halvány mosoly jelenik meg az arcomon és így legalább egy kicsit csillapítani tudtam a kíváncsiságomat, hogy vajon mit kérhetett volna, ha esetleg én nyerném. Bár az állást elnézve erre nagyon kis esélyt látok, én meg még nem találtam ki, hogy mit kértem volna tőle, ámbár rengeteg minden megfordult a fejemben. Bólintok egyet és amíg eltűnik a wc-ben, addig ki is kérem az italainkat. Azért rápillantok a nyilakra, hogy amíg nincs itt addig tudnék gyakorolni, de ezt elvetem inkább. Pár perc után viszont gyanús lesz, hogy még mindig nincs itt. Nagy nehezen lerángatom róla a fickót és dulakodunk még egy kicsit mielőtt többen belépnének a helyiségbe és segítenének. Nem csak én adtam neki párat, de azért kaptam én is. Azt hiszem most már tényleg nem ártana elmennem komolyan kondizni, hogy az erőnlétemet fejlesszem, bár az sem lenne hátrány ha box vagy más küzdősportot elkezdenék űzni. Mennyire kellemetlen a részemről, hogy egy ilyen nyikhaj részeget nem bírok egy magam legyűrni, bár mentségemre szolgáljon, hogy rosszul fogtam meg és ezáltal estünk be a wc fülkébe, ahol nincs túl sok hely felül kerekedni, vagy épp bármit is csinálni. Attól meg egyenesen kiszakad a szivem, hogy esetleg később érkeztem és nem tudok Tina-val foglalkozni. Így mikor végre leszedik rólam, akkor tudom őt közelebbről is megnézni, de az ijedtségen szerintem nagyobb baja nincs. Kicsit megkönnyebbülök, hogy időben érkeztem és a hátára is terítem a pulcsimat. Mire megszólalhattam volna, addigra már a nyakamban lóg. Átölelem, ha ez neki biztonság érzetet nyújt, de szólni nem tudok. Nem is tudom, hogy ilyen helyzetben mit érdemes mondani, így csak némán ölelem, amíg szeretné. - Jól. - Suttogom vissza, még nem érzem, hogy mi történt a karommal, csak később is veszem észre. - Sajnálom. - Még teszem hozzá suttogva, jöhettem volna előbb is, de nem tudtam, hogy mennyi idő kell egy nőnek míg végez a mosdóban és nem akartam tolakodó lenni, hogy rátöröm az ajtót. Mire tovább tudtam volna folytatni, hogy nem fontos addigra odalép hozzánk a hely managere. Lassan és finoman nyúl Tina arcához, hogy megnézze a pofon okozta sérülést. - Mindjárt itt lesz a mentő, szerintem vegyél lát leletet és akkor könnyebb feljelentést tenni, ha szeretnél. - Majd felé fordul és a karomat is felemeli, hogy jobban szemügyre vegye. Halkan felszisszentek, azért most elkezdett fájni. Lüktet és egyre jobban érzem, hogy megvágtak. - Téged is jó lenne, ha megnéznének a mentősök. Lehet össze kéne varrni. - Vizsgálgatja a karomat, bár én nem érzem, hogy olyan mély lenne. Lenézek a karomra és bár ne tettem volna, mert most kezdem érezni a fájdalmat is. Kezd egyre jobban lüktetni, de sokáig nem nézhetem, ahogy lassan bugyog a vér, mert elég gyorsan a falnak leszek nyomva, igazából fel nem fogtam, hogy mi történt. Azért egy au elhagyja a számat, ahogy hátra feszítik a karjaimat, hogy aztán érezzem az ismerős hideg pereceket a csuklómon és halljam a bilincs csattanását vele együtt. - Ismerős helyzet. - Szólal meg mögöttem a rendőrtiszt, de csak sóhajtok egyet. Kivételesen a jó oldalon állok. Azért egy kicsit ebbe beleborzongok, nem igazán szeretek ezen az oldalon lenni. - Jaj, csak nem megvágtad magad? - A hangjából hallom, hogy úgy néz rám, mint egy idiótára, aki ha kést vesz a kezébe, az egyből elvágja azt. Kicsit rá is játszik, és ez baromira idegesít, de mielőtt bármit tudnék mondani, egy újabb fickó mély hangját hallom meg. Mint kiderült, a mentősök is beléptek a mellékhelyiségbe. - Megsérült? - Kérdezi az egyik Tina-t, hogyha igen, akkor célirányosan tudjon dolgozni, közben a hátam mögött álló rendőr is hozzászól. - Ha kész van, akkor felveszem a vallomását. - Mintha ott sem lennék és az sem izgatja, hogy folyik a vér a karomból. Most már kezd kényelmetlen lenni, így a falnak nyomva.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
- Örvendek Rob. Kacsintok rá, hogy értse, vettem én a poént, bár talán korai még azzal viccelődni ki kicsoda valójában, hiszen ez az este bőven tartogatott magában meglepetéseket. Ráadásul kellemetleneket, és remélem, hogy ezzel le is zárult, mivel szeretném magam végre tényleg elengedni. Jól szórakozni. Lényegében ez volt a célja a mai napnak, bármilyen furcsának is tűnik most. - Nos, legalább ahogy telnek az évek mindig lefaraghatok egy kicsit. Na nem mintha célom lenne a megtévesztés. Vallom be neki, mert a legkevésbé sem az a fajta vagyok, aki hazugság árán akarna valaki közelébe kerülni, de ezt még mindig szórakozásból mondom, amolyan ha valami előnyöm származik a kislányos arcomból, akkor az ez lehetne. - Az jó. Mármint az azért elég szörnyű, amikor valaki beleragad egy mókuskerékbe, és csak azért nem mer váltani, mert fél. Bár tudom vannak helyzetek, amikor nem ennyire egyszerű, de ha nem szeretném, amit csinálok egy idő után biztos kikészítene. Fejtem ki helyette is a véleményem a munka kapcsán, és itt nem arra gondolok, hogy az határoz meg mit dolgozol. Mindegy milyen munkát végzel, felőlem lehetsz bármi, csak élvezettel csináld, különben baszhatod az egészet. Elvégre mégis mi örömöd lelnéd abban, hogy utálod, és ez az egész életedre kihat. Tulajdonképp pontosan erre irányult korábban a kérdésem Zach irányába is, mert valamiért nálam fontos ez, és talán leginkább azért, mert adódtak alkalmak, amikor elgondolkodtam azon, tényleg ezt akarom-e, a Quinlan vállalkozást tovább vinni, ami oly nagyra nőtte ki mostanra magát, tele felelősséggel, és kockázattal. De igen. Engem még mindig vonz, azonban ennek a kifejtésével most nem untatom Zacharyt, csak gondolatban teszek egy kört. - Rendben. Legyen bármi a végeredmény, mindketten elmondjuk mit kért volna a másiktól, és legalább az egyikünk be is válthatja. Mosolyodom el a gondolaton, mivel valószínűleg engem sem hagyna nyugodni ő mit kért volna tőlem, ha esetleg nyer velem szemben. Így viszont a legkevésbé sem fogok esélyt adni arra, hogy győzedelmeskedhessen, sőt ez ad egy újabb lendületet, de mielőtt tettekben bizonyíthatnék, utánpótlásra van szükségem az italom terén, ahogy egy mosdó szünet sem ártana. Szinte már megfeledkeztem a korábban történt baljós jelektől, amik most maga alá, igazából szó szerint a falnak gyűrnek oly erővel, ami szembesít azzal a ténnyel, hogy közel sem fejeződött be itt a történet. A pasas itt van, és kétséget kizáróan adja a tudtomra mi a célja. A szavai, és a tettei mind egy szörnyű végkimenetelt hordoz magában. Az arcom még mindig ég a pofon után, ami a földre terített, de sokkal rosszabb, ahogyan hozzám dörgölőzik, és keze elkezd végigvándorolni a testemen, felszakítva a felsőmet, egészen a keblemig hatolva. Mintha csak minden erőm egyszerre akarna elhagyni, mégis valahonnan mélyről kapargatom elő a maradékot, amikor ágyékon térdelem a fickót, ami kis időre, de legalább szabad utat enged, amíg odakap az érintett területre. Azonnal menekülni próbálok kikerülve őt, de esélyem sincs vele szemben, amikor a karom után kap, és visszaránt újra a hideg csempéhez, amin a fejem koppan. Egyik kezével összeszorítja az állkapcsomat, míg a másikkal a torkomra szorít, megfosztva az összes levegőtől, aminek egyébként is híján voltam a kapkodás közepette. Végignyalja az arcomat, és az ajkam után kap, amitől a szájába tudnék hányni undoromban. - Minél inkább ellenkezel, annál jobban fog fájni szépségem. Fenyeget meg, vadsággal a tekintetében, mintha csak feltüzelné az ellenkezésem. Kétségbeesésemben már könnyek gyűlnek a szememben, miközben mérhetetlen dühöt és kiszolgáltatottságot is érzek. Már a sliccéhez nyúl, amit lehúz, és épp az én nadrágomat környékezi meg, amikor ránk rontják az ajtót. Bár Zacharynak köszönhetően, aki lerángatja rólam a fickót szabadulni tudok, mégsem vagyok képes megmozdulni. Lefagytam, összetörtem, mintha megszűntem volna létezni, és felfogni mi zajlik körülöttem. Sem a dulakodást, sem a segítséget nem tudom összerakni addig a pontig, míg Zach nem teríti a hátamra a felsőjét. Csak ekkor eszmélek fel, hogy egy szál melltartóban álltam itt egészen mostanáig, így gyorsan kapom magamra a pulcsit. Ekkor szembesülök azzal is, hogy az ujja szakadt, és vérrel áztatott. Kétségbeesetten pillantok rá, nem csak a kérdése hallatán, hanem a vér gondolatára is, hogy vajon ő sérült-e meg valahol. - Nem. Felelem ridegen, mert mégis hogyan mondhatnám ezek után, hogy jól vagyok, de természetesen értem mire célzott a kérdésével. Még épp időben érkezett, és ennek a gondolatnak köszönhetően borulok a nyakába megölelve őt. - Te jól vagy? Súgom a fülébe a kérdést alig hallhatóan, majd eltávolodok, hogy szemügyre vegyem. Észreveszem a hasítást a karján, ami vérzik, és ez bőven ad aggodalomra okot. - Meg kéne nézetnünk. Talán nem túl mély a vágás, de jobb biztosra menni. Javaslom neki, nem törődve azzal, hogy épp mi történik körülöttünk. A fickókat elkapták, sőt ha jól hallom a rendőrséget is tárcsázták, így ha a rohadék a börtönben végzi, részemről a többi nem érdekel, azonban Zach sérülése annál inkább.
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Hétf. Ápr. 08, 2024 8:38 pm
Az tény, hogy egyszerűbb lenne ha kérdezne, akkor könnyebben válaszolnék, de azt hiszem, hogy lemásolom azt, amit mond és azokat alapján fogok én is beszélni, ha meg valamit tudni akar, akkor majd rákérdez. Kicsit csalódott fejet vágok, mikor felteszi a kérdését, hogy vajon melyik részében vicceltem, a nevemet illetően vagy azt, hogy nem vagyok alkoholista. - Áh, lebuktam. Rob-nak hivnak. – Nevetem el magam, szerintem pontosan tudja, hogy melyik részét vicceltem el. Viszont nagyon remélem, hogy ezzel kicsit elfeledtetem vele, hogy mi is történt nemrég és kicsit felszabadul. - Olyan kislányos arcod van, nem tehetek róla. De ha ez megnyugtat, akkor engem sem néznek nagykorúnak, ha megborotválkozok. Ezért sem borotválkozok már. – Nevetem el magam, az tény, hogy nála még a smink sem segít, hogy kicsit idősebben nézzen ki. Még mindig tartom azt, hogy nem nagykorú. Viszont ahogy indult a találkozásunk, most már kicsit sem bánom, hogy leöntött és ráförmedtem. Egészen kellemes társaság. Kicsit meglep, hogy érdeklődik a munkám iránt, vagyis további kérdést tesz fel. Általában amint megemlítem, mivel foglalkozok már más a téma. Ezért is egy picit szűk szavúan válaszolok, mert nem szoktam hozzá. - Végülis igen, szeretem. – Elég sok pénzt lehet vele keresni, ha az ember ügyesen csinálja. Elég ha a cégek nekem fizetik a különbözetet, hogy használjuk az ő termékeiket. A fejemen átfut az is, hogy a tőzsdére menjek át, de ezt nem említem meg neki, akkor lehet, hogy hamarabb válnának el az útjaink, mert halálra untatom őt a terveimmel. - Rendben, de akkor egyezzünk meg abban, ha én nyernék, hogy elárulod, mit kértél volna. És akkor nem hagyom magam és a földbe döngöllek, ahogy kérted. – Széles vigyor ül ki az arcomra, magabiztosan válaszolom, hogy még mindig leplezzem, hogy nem dartsoztam sose. Leteszem a nyilakat az asztalra, mikor látom, hogy nem veszi el és figyelek rá, hogy mit mond. Bólogatok egyet, és elsétálok a bárhoz, hogy kikérjem a következő kört. Mivel a pultnál ülök észre sem veszem, hogy két alak sétál el a hátam mögött és egyenesen a női mosdó felé veszik az irányt, ahol épp Tina tűnt el az ajtó mögött. Épp ezért fel sem tűnik, hogy valami nincs rendben, így a két itallal a kezemben sétálok vissza az asztalhoz és várom, hogy Tina visszatérjen a mosdóból. Belekortyolok az italba és körbe nézek. Tudom, hogy a csajoknak sok idő kell, de azért most már jöhetne már. Ránézek az órámra, azért szerintem már elment 10 perce legalább, bár azt nem néztem, hogy mikor ment el, de már itt kéne lennie. Körbe nézek még egyszer, lehet csak túl lihegem és várok még egy kicsit. Kortyolok egyet az italomból, már a felénél tartok és Tina még mindig sehol. Na jó, most már kicsit furcsa. Ott hagyom az italunkat az asztalon, majd elindulok megnézni a lányt. Biztos, hogy csak rosszul van, túl sokat ivott, ki tudja. Ahogy a női mosdó felé sétálok, feltűnik, hogy egy férfi áll az ajtója előtt. Mikor elmegyek előtte csak egy félmosolyt villantok felé. Próbálom kikerülni az ajtó előtt állót, hogy bejussak a női mosdóba, de az előtte álló férfi nem enged. Nem tetszik nekem egyáltalán, de ő csak sunyi mosollyal az arcán néz rám. - Egy csajjal van bent a haverom. – A foga fehérjét is megmutatja, hogy értsem meg a szitut, épp szexelnek bent. Viszont ez a barom nem tudja, hogy pontosan tudom melyik lány van a wc-ben és valahogy sejtem, hogy ki a haverja. Próbálom félre lökni, de nem enged be és félretaszít. Beáll az ajtóba, hogy még véletlenül se jussak be, de én nem adom magam. Amint látja, hogy nem igazán lehet eltántorítani, hogy bemenjek, egy kést ránt elő és elkezd hadonászni. Az első vágását, amit a hasamra célzott, sikeresen kivédtem azzal, hogy hátrébb ugrottam. Viszont a fejemben ott van, hogy épp Tina-t próbálják megerőszakolni a mosdóban, így ez még jobban felbőszít, hogy minél előbb bejussak és segítsek neki. Addig küzdünk, amíg közelebb kerülök hozzá, bár azt nem éreztem, hogy végig hasította a kés élét a karomon, annyira a düh lebeg a szemem előtt. Ezt a dulakodást, nem igazán kellett egyedül megvívnóm, mert hamar meglátták mások és segítségemre jöttek. Amíg ők leteperték a srácot, én berontottam a mosdóba és egyenesen a háttal álló férfinak rontottam, akit a vállainál fogva húztam le Tina-ról, bár azt nem látom, hogy mit tett eddig vele, hogy sikerült-e neki vagy épp időben érkeztem. A méreg, ami jelenleg a szemem előtt van, az sokkal erősebbé tesz jelenleg. Az már más kérdés, hogy fele sincs annyi bennem, mint amennyit érzek, így hamar esünk be az egyik fülkébe, ahogy dulakodunk. Próbálom leszedni magamról, vagy olyan pozicíóba kerülni, ami jobb helyzetbe tesz engem, de nem mindig sikerül átfordítanom. Szerencsére, más is belép az ajtón, mikor látják, hogy verekszünk. Alig bírtuk ketten leteperni, ahhoz képest, hogy részeg és nyüzügének néz ki, van benne erő. Ha meg kéne tippelnem, akkor szerintem ez a rejtett erő valamilyen anyagból származik. Amint még két férfi lép be az ajtón, hogy segítsen lefogni a földön lévőt, én felállok és Tina-hoz sétálok, akit ahogy látom takargatja magát, bár az adrenalintól lehet nem jól látom. Mindenesetre leveszem a pulcsimat és ha hátára terítem, közben meg úgy állok, hogy a szabadon lévő felsőtestét ne lássa más. Ha felveszi a pulcsimat, akkor érezheti, hogy “vizes”, ha pedig lenéz rá, akkor láthatja, hogy el van szakadva az ujja és tiszta vér. Nekem fel sem tűnik, hogy a kinti férfi megvágott, még annyira bennem van az adrenalin. - Jól vagy? – Nézek a szemeibe, bár szerintem a sokkon kívül nem nagyon látok rajta semmit. Azért remélem, hogy nem akar az esténknek már most véget vetni, de azt is megértem, ha haza szeretne menni minél gyorsabban.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
Arra megesküdnék, hogy ennél azért jobban szokott menni az ismerkedés, de ahogyan indult az este, aligha mondhatom magam összeszedetnek. Úgy igazán persze nem készültem fel, azt azért mégsem vártam, hogy ilyen módon fog elbaszódni a már önmagában is kétségek közé zárt "randi". Elvégre ez a Tinder, és ha valamire számíthattam, az a kötetlenség, egy érzelemmentes, kizárólagos alkalmi, mondjuk ki szex. De én még ennyit sem akartam, legfőképp nem abban a formában, ahogyan az "kínálva" lett. Mindegy. Most már úgysem tudok tenni ellene, és végső soron, ha az előzményeket nem veszem figyelembe, szemet hunyok a korábbi barom erőszakosságai felett, és úgy teszek, mintha nem csak a menekülés viharában találkoztam volna Zachel, akkor ez az este nincs még veszve. Legalábbis tartogat magában lehetőséget, mégha nehézkes is az indulás a bénázásaim miatt. Egyébként más helyzetben én lennék a sziporkázó fele a beszélgetésnek, nem lenne szükség hasonlóan hülye ötletekre, mint amit bedobtam, jelenleg azonban ki vagyok zökkenve, és ez tesz képtelenné abban, hogy teljesen önmagamat adjam. - Ha úgy könnyebb, kérdezek én. Nekem nem gond. Teszem a javaslatot, mert még véletlenül sem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, bár azt gondolnám így azt árul el, amit akar, ha pedig én kérdezek.. nos végülis akkor is azt mond amit akar, honnan is tudhatnám, hogy igaz-e. Ennek ellenére próbálok nem teljes bizalmatlansággal állni előtte, amikor végül átveszi a nyilakat, és úgy dönt ő maga mesél kicsit magáról. Kacarászni kezdek amikor bemutatkozik, majd egy hál'isten most megnyugodtam mozdulatot megejtek még mielőtt úgy teszek, mint aki gondolkodóba esne. - Mármint várj.. nem Zacharynak hívnak, vagy nem vagy alkoholista? Tépelődök kicsit, vagyis úgy csinálok mintha, hiszen valójában semmi kétségem afelől, hogy a mondanivalója melyik részét szánta a vicc részének. - Egyébként ahhoz képest, hogy azt hitted még nagykorú sem múltam, te sem vagy sokkal idősebb nálam. Jegyzem meg neki, nem cinikusan, csak mivel egy korosztály vagyunk, úgy gondolom találhatunk közös témát, és így, hogy van már mire rátérni, sokkal könnyebbnek is érzem a beszélgetést. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy Zachary tud is játszani, vagy csak az előző két dobása szerencsésen sikerült, mindenesetre elismerésem, mert kezd felzárkózni, ami rám nézve kérdés, hogy bajt jelent-e. Elképzelésem sincs, hogy mit kérne, ha esetleg ő nyerne, de azért bízom benne nem olyan meredek, hogy előle is menekülnöm kelljen. - És szereted? Kérdezek rá a munkájára, nem azért mert unalmasnak tartanám, hiszen én is pontosan tisztában vagyok vele, hogy a business ág, mint olyan, sokak számára elrettentően hangzik. Főleg, ha egy nő szeretne ebben a szakmában érvényesülni, és én bizony nem véletlen szánok rá hosszú órákat az életemből. Mostanra az utolsó dobása nem lep meg annyira, már kezdem elhinni, hogy be kellett csak melegednie, és ez így még izgalmasabbá teszi a játékot. Épp ezért nem hagyom figyelmen kívül, amit kérdez. - Jobban szeretek úgy nyerni, ha az az én érdemem, úgyhogy elvárom mindent tegyél meg annak érdekében, hogy lealázz. Aztán, ha mégse sikerülne, nos kiderül mennyire is lépem át azokat a határokat. Válaszolom neki pimaszul, amiért tényleg nem szeretném, hogy így jussak én a győzelemhez, ugyanis a versengés a vérembe van, a csalás már kevésbé. Ahelyett, hogy elvenném a nyilakat tőle, ellenőrzöm a poharainkat, amelyek üresek, és mivel nincsenek túl sokan már a bárban, javaslom neki, hogy kérjen egy újabb kört ameddig én elszaladok a mosdóba. Ha ő is egyetért, elindulok az illemhelyiség irányába, amit sorban állás nélkül sikerül megközelítenem, ezért gyorsan végzek. Igazítok egyet a hajamon, és a sminkemen, majd indulnék is vissza Zacharyhoz, amikor váratlanul arcon csap a bejárati ajtó. Mire feleszmélek a meglepettségtől, és a pillanatnyi homálytól, már a nyakamat szorongatja egy érdes, hideg kéz, aminek a gazdája a korábbi "randi" partnerem. - Túl sokat várattál szépségem, úgyhogy lerendezzük itt a dolgot. Fröcsögi az arcomba alkoholos leheletével, amitől elkap a hányinger. Undoromban egyenesen az arcába köpök egyet, amire ő elereszti a nyakamat, és lekever egy hatalmasat, amitől a földre rogyok, és még mielőtt tehetnék bármit, a hajamnál fogva rángat fel onnan. Automatikusan sikítani kezdek, de ő azonnal a számra tapasztja a kezét, és erőszakosan a falnak nyom leszorítva a testem az övével. Próbálok kapálózni, karmolni, bármi védekező állást felvenni, de olyan mértékben beszorított, hogy aligha találok kiutat, így csak abban bízhatok, hogy Zachnek időben feltűnik a hiányom, és a mosdó ajtó előtt álló arc, a támadóm haverja nem állja útját abban, hogy bejusson.
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Szomb. Dec. 30, 2023 2:58 pm
Mosolygok én is rá, szerintem ez a csaj elég bevállalós, ahhoz képest, amilyennek tűnik. Igazából nem akartam itt túl sokáig időzni, de a társasága maradásra késztet. Pár ital után pedig ott is vagyunk, hogy játszunk. Bár a darts nem az én játékom, mégis benne vagyok és magabiztosan a táblánál állok, hogy az első kört lejátszuk. Kicsit megállok abban, amit kér, mert mégsem mondhatom el neki, hogy ja igen, bűnöző vagyok és illegálisan szállítok piákat a kocsmákba. Még jó, hogy van tisztességes állásom is, amiről beszélhetek. Az tény mondjuk, hogy sosem tudok az ilyenekre válaszolni, mert nem szeretek magamról beszélni. Nem is tudok mit mondani magamról, ami izgalmas lehet a másik számára vagy ami érdekelheti. - Hm. Ezekben egy cseppet sem vagyok jó. Utálok magamról beszélni, egyszerűbbnek és tisztábbnak látom, ha nyílt kérdésekre kell válaszolnom, de legyen. – Rántom meg a vállaimat, és próbálom hallgatni, hogy ő milyen információkat oszt meg magáról, talán kicsit irányitottabb lesz az enyém is. Amint megkapom a nyilakat, beállok és már az elsőt el is dobom. Az első dobásom a saját meglepetésemre is egész jó lesz, így 20 pontot számolok is. - Zachary-nek hivnak és alkoholista vagyok. – Nézek rá komolyan, majd elnevetem magam. Gondolom a filmekből – már ha néz -, rájöhet, hogy általában az ilyeneket így szokták kezdeni. - Vicceltem. 24 vagyok. – Másolom le azt, amit ő mondott. Tehát idősebb vagyok nála. Jó nem túl sokkal, legalább egy korosztály vagyunk, ez kiderült. Fordulok a tábla felé, majd eldobom a második nyilat és a dupla 16-ba érkezik. Apró mosoly jelenik meg a szám szegletében, amig a táblát nézem, majd ez el is tűnik, amikor felé fordulok. - Tavaly végeztem az egyetemen, mint közgazdász és jelenleg egy cégnél dolgozok, mint kockázat elemező. – Gondolom most fog jönni, hogy kiröhög, amiért ilyen unalmasnak hitt munkám van, pedig sokkal összetettebb, mint ahogy a neve hangzik. Visszafordulok a táblához és eldobom az utolsó nyilat is, ami a tripla 14-re esik. Ezaz! Gondolom magamban, büszkén, hogy sokkal jobb eredményt értem el most, mint az előző körben. 78 pont összesen, nekem mint kezdő nagy büszkeséggel tölt el. Mivel a hátam mögött van, ahogy a táblához sétálok, hogy összeszedjem újfent a nyilakat, így nem látja az arcomat. Egészen addig van rajtam ez a büszkeség, amig meg nem fordulok, majd sunyi mosollyal kicsit odébb billentem a fejem, ahogy ránézek. - Mi van ha hagylak nyerni, hogy megtudjam, mennyire mered átlépni a határaidat? – Pusztán költői kérdés és szimplán ezzel leplezem, hogy most játszok életemben először dartsot. Ha már kéne választani, akkor már inkább billiárd, de az most nem áll a rendelkezésünkre. Hiába, be kell érni azzal, amink van. Viszont tényleg kiváncsi vagyok, hogy vajon sablon kérése lenne, vagy kicsit merészebb. Átnyújtom neki a nyilakat és őszintén szólva, amilyen jól tudom adni magam, még azt is hiheti a másik, hogy tényleg hagyom magam.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
Tagadhatatlan, hogy rengetek tiltott téma létezik a világon, ami nem mindenki számára engedi a szabad kommunikációt, de valahol.. ha gondolni szabad rá, akkor arról beszélni miért ne lehetne? Ettől függetlenül, nem áll szándékomban felfedni számára a titkaimat, főleg miután minimum tisztában kéne lennem azzal, mégis mennyire tervezi feszegetni a határaimat. Bevallom kicsit kíváncsivá is tesz, hogy egyáltalán képes-e porba dönteni azokat, amennyiben nyerés esetén valami olyasmit kér, amelyhez át kéne lépnem rajtuk. - Van abban valami, hogy a tabuk környékén születnek a merész gondolatok. Megbújó, apró mosollyal az arcomon válaszolom neki, miután sokat sejthetően nyilatkozik az ő nézeteiről. Igazából nem is a játék a lényeg, bár van benne valami szórakoztató, egyfajta vonzerő, azonban én maga az élményért, azért hogy megéljem a pillanatot, és természetesen Zach társasága miatt ötlik fel bennem a gondolat. Ha pedig fogadásról van szó, ki ne szeretne nyerni. Ennek érdekében pedig mindent meg is teszek. Azt pedig mondanom sem kell, az arcomra van írva, hogy mennyire jól szórakozom, amikor Zach magyarázkodni kezd a dobásait követően. Ettől válok csak igazán magabiztossá. - Ha már játék és izgalom.. Közben pár dolgot szívesen megtudnék rólad is. Azon kívül, hogy ez nem éppen az ő játéka, hacsaknem arra játszik, hogy én kérhessek tőle. - Például 3 dobás, 3 tény magadról. Nem tudom végül honnan jönnek ezek a gyerekes gondolataim, kezdve a fogadással, most meg ez, de ameddig partneremre találok benne, addig nem is különösen keresem a miérteket. - 23 vagyok. Leginkább azért kezdek ezzel, mert eszembe jut a korábban nekem szegezett kérdése, amikor megkérdőjelezte, hogy egyáltalán elmúltam-e már nagykorú. Ezzel egy időben pedig dobok is egyet, ami 20 pontot ér. - Egyetemre járok, business tanulmányokat folytatok, a cél pedig a mesterképzés megszerzése. Ez talán magyarázza a kevés szabadidőt, ami miatt tinder randira adtam a fejem, egy gyors ismerkedés érdekében. Leginkább a barátnők unszolására. Közben a következő dobásom is célba ér, ami újabb 20 pontot ér. - Nagyon szeretek táncolni, egy időben szakmaként is el tudtam volna képzelni, de mára megmaradt hobbinak. Az utolsó dobás láttán felnevetek örömömben, amiért tripla 20-at sikerül dobnom, ami nem jelent mást, minthogy összesen 100 pontot sikerült szereznem ebben a körben. Szinte magam sem hiszem el, ez tuti csak szerencse, de attól még jó érzéssel tölt el. A vigyort nem is tudom letörölni a képemről, amikor átadom Zachnek a nyilakat. - Már elég izgalmas a játék? Kérdezem tőle piszok mód szemtelenül, majd felhajtom a poharam tartalmát.
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Szer. Márc. 29, 2023 12:32 pm
Tetszik a megmozdulása és ezt szerintem a szemeim is tükrözik. Ki ne akarná, hogy egy csaj így tehénkedjen a combján. Mondjuk arra nem számítottam, hogy játszani akar, sokkal inkább más futott keresztül az agyamon. Mondhatni a kámaszútra mindegyik poziciója. Talán az előbbi képsorok az ő fejében is megfordultak, ahogy szinte elhadarja a kérdését. Apró mosoly jelenik meg az arcomon, nem is tudom, az a naivitás, hogy nálam lehet tabu. Gondolom azért az alap dolgokat nem kell megemlítenem, hogy bármire vevő vagyok kivéve ha egy másik férfit kell ölelgetnem, puszilgatnom, hátha még ismeretlen is a számomra. Szóval ezek fel sem merülnek bennem, hogy meg kéne említenem. Remélhetőleg ez a másik fejében sem suhant át egyáltalán. De aztán rájövök, hogy a nők szoktak korlátokat emelni, szóval hagyom, hogy ő mondja meg a saját határait. Az nem lenne jó, ha valami olyat mondanék, ami nála kiveri a biztosítékot. Abban viszont biztos vagyok, hogy partnere nincs, ha már a tinder végett van itt, szóval kicsit nagyobb a választás tárháza ebből a szempontból. - Hát.. Férfiként nem nálam szoktak tabuk lenni... - Kaján vigyor bújt meg az egyik szám szegletében. Én bármire vevő vagyok, akár a szexre is, bár lehet elég merész arra gondolni, hogy egy éjszakát kérjen tőlem a nyereményként. Kikérem a következő körünket, majd a táblához lépkedek és egy fikracnyit sem mutatom, hogy gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy a táblán mi melyik rész, mit jelent. Elvégre is nem lehet olyan nehéz dartsozni. Elég magabiztosnak mutatom magam ahhoz, hogy fel se tűnjön nem játszottam még. A táblához érve, látom, hogy ő mit dob. Talán mégsem lesz annyira könnyű, mint hittem. A következők után már teljesen kételkedek abban, hogy én ebből győztesen fogok kikerülni, de igazából az jobban érdekel, hogy vajon mit találna ki nekem, ha vesztek. Azért kortyolok egyet a sörömből, mielőtt elvenném a nyilakat, mintha bármit is segítene. Az első nyilat eldobom, ami közel volt a középső külső részéhez, de így is csak 4 pont lett. - Direkt volt... - Fordulok felé, gondolom jól szórakozik rajtam, hát úgyis ez volt a cél. Foghatom már arra, hogy ittam? Utána fogom és eldobom mind a kettőt egymás után így előbb 5 majd 19 pont sikerül. 28 pont ahhoz képest, hogy még nem játszottam. Kiszedem a nyilakat, majd odalépek hozzá és leteszem elé a nyilakat. - Csak izgalmasabbá teszem a játékot. - Szólalok meg, majd beleiszok a sörömbe. Elhiszi, hogy bénázok vagy van annyira profi, hogy látja rajtam, gőzöm sincs mit csinálok? Általában ezt el tudom rejteni, de talán a fáradtságom és az alkohol keveredése miatt ez most nehezebben megy. Mindenesetre figyelem a második kört, és próbálok ellesni egy-két technikát, hátha segít rajtam.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
Amondó vagyok, hogy a Tinder nemes egyszerűséggel megbaszhatja! Átvertek, megaláztak és sikerült belenyúlnom a szarba, ami történetesen egy szar alakot takar. Mondhatni már meg sem lepődőm, még szép, hogy mindez velem történik, mostanában amúgy is két lábon járó szerencsétlenségnek hívom magam. Az egymásnak ütközésünkkor leforgott események után, akár így is bemutatkozhattam volna Zachnek, de igyekeztem összeszedni magam és összeszedettnek tűnni, annak ellenére, mekkora zűrbe sikerült keveredni, amibe sikeresen belerángattam őt is, bár úgy tűnt önként vállalta a megmentő szerepét. Magam sem vagyok biztos benne, hogy hálából vagy a veszély elkerüléséből, úgymond védőpajzsként használva őt maradtam-e vele, ahelyett, hogy fejvesztve menekültem volna a tett helyszínéről, de gyökeret eresztettek a lábaim. Eleinte talán tényleg erről volt csak szó, hiszen féltem egyedül hazaindulni, de idővel és pár ital után, mintha a testem és a lelkem is kezdene megkönnyebbülni. Mintha csak mázsás súlyoktól szabadulnék, amikor az agyam már nem erőlködik megfejteni és megérteni mindez miért pont velem történt. - Ezt örömmel hallom. Mosolygok vissza rá, mert ez azt jelenti, hogy nem rohan, így alkalmunk adódik megismerni egymást és talán más fordulatot vesz az este, mint ahogyan indult. Ugyan nincsenek nagyra törő terveim, mégis bátorságot kapok, ami nem is tudom honnan jön, igazából leginkább gondolat elterelőnek szánom a dartsot, amit mielőtt megoszthatnék Zachel, a combjain kötnek ki a kezeim. Azonnal szabadkozni is kezdek, bár nem mozdulok onnan, mert egészen kényelmes és őt elnézve egyáltalán nem bánja, hogy rajta támaszkodom és, így őrzöm meg az egyensúlyom. A szemkontaktust tartva, szép lassan húzódóm el tőle, majd az oldódásom érdekében újra iszok az italomból. - Határok? Abban mi a móka? Kérdezek vissza, majd hamar rájövök, talán nem is akkora hülyeség letisztázni pár szabályt, mielőtt belevágnánk. - Mármint.. Hallgatlak! Van valami, ami tabu és jobb, ha meg sem fordul a fejemben? Érdeklődök, mert tényleg nem lenne rossz tudni, hogy mi az, amivel csak felbosszantanám és az egész este pocsék véget érne, ahelyett, hogy jól szórakoznánk. Egyelőre halvány lila elképzelésem nincs arról, hogy én mit kérnék, amennyiben sikerülne legyőznöm, de a játék haladásával csak sikerül kiötlenem majd valamit.. legalábbis bízom benne, hogy leszek ennyire találékony, ha már az én fejemből pattant ki az ötlet. Esküszöm az italom párolgásnak indult vagy én vagyok túl gyors, de újra az üres poharamat szorongatom, amikor Zach, mintha csak megérezné újabb körre invitál. - Elfogadom, köszi. Helyeslek egy bólintással, elvégre egy kis célzó ital nem árthat. Megvárom, amíg fizet, magamhoz veszem az italom, majd csatlakozom hozzá, hogy kezdetét vehesse a játék. Készségesen és magabiztosságot mutatva egy mosoly kíséretében átveszem a nyilakat tőle, miután az ő pohara mellé az asztalra helyeztem az enyémet is. Még az egyetem első évében dartsoztam sokat és a tábla elé állva, erre az időszakomra próbálok visszaemlékezni, hogy ne tűnjek teljesen analfabétának. A jobb lábamat előrehelyezem, igyekszem megtalálni az egyensúlyomat és megőrizni azt. A nyilat lazán, könnyedén fogom, mégis határozottan, hogy ne csússzon ki a kezeim közül. Felkészülve a dobásra bemérem a célpontot, fókuszálok és visszahúzom a kezem egészen az arccsontom mellé, majd egyenletes mozdulattal kivezetem a nyilat és elengedem.. reménykedve abban, hogy helyesen emlékszem a technikára és nem sülök be már az első dobás lehetőségénél. Dupla 20.. nem is rossz, bár a triplát céloztam meg, ezt mégsem kötöm Zach orrára csak egy elégedett vigyort küldök felé. A következő két dobásomnál is alkalmazom a technikát, de kevésbé válik be, mint az első alkalomnál, mivel az eredményeim 20, majd egy csorba 5 pont. Összesen tehát 65 pontot sikerült levonnom az 501-ből, így annyira mégsem keseredem el, első körnek elmegy. A táblához sétálok, hogy kihúzzam a nyilakat, majd az italomért nyúlok és Zack mellé lépek. - Még be kell melegednem.. Lazának mutatom magam, mint aki tényleg ennél sokkal többet tud, de érzem, hogy berozsdásodtam és nem 1 év telt el azóta, hogy utoljára játszottam volna. - Te jössz! Mutasd, mit tudsz. Csak egy pillanatra ugyan, de megérintem a karját, majd az italom után nyúlok, hogy igyak egy kortyot.
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Csüt. Jan. 12, 2023 11:46 am
Halványan rámosolygok, bár azért remélem azt, hogy nem egészen arra gondol, ahogy hangzik. Merem remélni, hogy azért a végkimenetelnek örül, hogy velem hozta össze a sors. Bár magamban ez elég hülyén hangzik. Mikor kezdtem kételkedni, hogy meg tudok szerezni egy nőt vagy hogy egyáltalán jól érzik magukat a társaságomban? Elvégre ezért is olyan könnyű őket ágyba vinnem. Ahogy sodródnak az árral és együtt sikerül az ágyba zuhannunk… Megdörzsölöm a homlokomat, hogy visszatérjek a jelenbe, mert eléggé elkalandoztam egy olyan irányba, ami nem rám vall. - Dehogynem. Így jobb, hogy átestem a holtponton. – Mosolygok rá, majd belekortyolok a sörömbe. Az előbbi gondolataimat nem sikerült teljesen elhesegetnem, így csak ott maradt a kétely. Magabiztos srác vagyok, aki megkapja azt amit akar. És sikeresen ott tartunk, amiről diskuráltam magamban. Tetszik ahogy így előre hajol, kaján vigyor jelenik meg az egyik szám szegletében. Erről beszéltem… - Mire? – Hajolok én is közelebb hozzá, hangom sejtelmesen cseng, bár azt hiszem tudom, hogy mire gondol. Ahogy meginog és a combjaimon kötnek ki a kezei, reflexből sikerült kikerülnöm, hogy ne fejeljen le, így ha minden igaz, akkor a halándékánál érzem haja illatát. Kicsit vágy romboló, mikor megszólal, de az, hogy ebben a pozícióban marad, arra enged következtetni, hogy ugyanarra gondolunk a folytatást illetően. Vagy nem pont arra. Elnézek én is a darts irányába. Megfordul a fejemben, hogy csak nem lehet olyan nehéz legyőzni őt, bár ami a darts tudásomat illeti. Kezdek kételkedni benne. Lehet, hogy profi csak tetteti. Mindenesetre ettől még izgat a dolog, de szerintem pár szabályt le kellene fektetni, mielőtt neki állunk játszani. - Határok? – Jó mókának tűnik a dartsozás, de hamar sértődés lehet belőle, ha valamelyikünk valami olyat kér a másiktól, ami nála kiüti a biztosítékot. Azért benne vagyok a játékban és lehúzom a maradék sörömet. - Még egy kört? – Nézek rá, lehet, hogy ő itt megáll, én azért kérek magamnak egy sört és ha ő is folytatja az italozást, akkor neki is kikérem. Fizetek, majd felállok a bárszékről. Elkérem a darts nyilakat a pultostól, majd megfogom az újonnan érkezett sörömet és ha Tini is úgy akarja, akkor elindulok vele a céltábla irányába. A közeli asztalra lerakom a sörömet és odanyújtom neki a nyilakat, hogy kezdjen.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
- Merem remélni.. miután beavatom a drágalátos barátnőimet, hogy mibe rángattak bele.. lesz annyi eszük, hogy a hülye ötleteiktől legközelebb megkímélnek. Így nem szükséges majd nemet mondanom nekik. Egyáltalán nem vágyom következő ilyen alkalomra. Fejtem ki a véleményemet és, ha mégis szükségessé válna a lerázásuk, a ma történteket figyelembe véve már könnyedén, gondolkodás nélkül leszerelném őket és nem engednék a győzködésüknek. Nem is szándékozom túl sokáig bosszankodni a csajokon, magamon és a részeg fickón, egyszerűen jobb, ha elengedem ezt az egész őrületet. Megnyugtatásképpen újabb kortyot iszok az italomból. - Szerintem is. Bólintok a kijelentésére, hogy felejtsük el a témát: miért is vagyok itt és mi a vágyódásom oka. Bár a kérdés nem erre irányult, bennem leginkább így csapódik le. Baromira semmi köze nincs hozzá és nem fogok pont a szexuális életemről diskurálni vele. Jobb is, amikor lezárjuk a témát azzal a közös nevezővel, hogy a szex tényleg az egyik legjobb dolog a világon. Ez tény, ezen legalább nem fogunk összeveszni. Már magam sem tudom, hogy bizonyos idő elteltével azért vigyorgunk mindketten, mint két tejbetök, mert annyira jól szórakozunk, vagy csak a kínos szituációk szülik ezt a helyzetet. Aztán könnyen lehet, hogy az alkohol a bűnös és csal az arcunkra mosolyt. Bármi legyen is az oka, biztosra megyek és kiürítem a poharam tartalmát, hogy az ígért kört Zachary kikérhesse. Nem is telik bele sok időbe mire a következő gint elém helyezik, ami csak arra vár, hogy jóízűen eltüntessem. - Most talán nem érzed jól magad? Kérdezek vissza felvonva a szemöldököm, miközben mosolyogva ránézek. A következő kijelentésére csak felnevetek, kicsit hangosabban, mint azt általában tenném. Még mielőtt újra megszólalnék iszok egy kortyot az italomból és úgy hajolok közelebb Zachary felé. - Én valami egészen másra gondoltam. Kezdek bele sejtelmesen a mondandómba, majd megtámaszkodom a combján, mivel az előrehajolás következtében meginog az egyensúlyom egy pillanatra. - Nem egészen erre, bocsi. Szabadkozom egy kuncogás kíséretében és, ha nem zavarja a dolog továbbra is ebben a pozícióban maradok. - Most, hogy a többség tovább indult egy nagyszabású buliba.. Játszhatnánk valamit.. Akár fogadhatunk is és a győztes kérhet valamit a másiktól.. Gondolkodok hangosan és a darts tábla irányába nézek. - Persze nekem az is megfelel, ha itt maradunk, beszélgetünk és elfogyasztjuk az italunkat. Húzódok el tőle és helyezkedem el újra a bárszéken. Igazából magam sem tudom honnan és miért jött ez az elsőre gyerekesnek hangzó ötlet. Közel sem mondanám magam profinak, akinek nincs vesztenivalója, de most már késő ezen agyalni.. csak Zacharyn múlik, hogyan folytatjuk tovább az estét. Miközben a válaszára várok és a gint iszom már-már teljesen megfeledkezem a zaklatómról és a korábbi incidensről, ami összehozott minket..
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Vas. Nov. 20, 2022 1:30 pm
Örülök, hogy ezt mondja, annak ellenére, amit mondtam rá. Még mindig mosolygok, egészen addig, amíg látom, hogy elhalványodik a mosoly az arcán, arra amit mondtam. - Majd legközelebb. – Apró mosoly jelenik meg az arcomon. Belegondolva, ha elmeséli mi történt most, talán a barátnői abba hagyják ezt a randiszervezős estéket neki. De nem ismerem őket, lehet, hogy nem lehet őket még ezzel sem lerázni. Viszont miért gondolkozok én ezen? Semmi közöm az egészhez, csak véletlen belekeveredtem ebbe az egy esetbe. Mégis olyan érzésem van, mintha ismernénk egymást ezer éve. De lehet, hogy csak a fáradtság beszél belőlem. - Sajnálom, csak úgy mondtad… Mindegy, felejtjük el. – Mielőtt befejezném a mondatom, inkább megállok benne és intek egyet. Viszont tényleg úgy hangzott, mintha nem is akarna senkivel se lefeküdni, hisz se kapcsolatot, se egyéjszakás kalandot nem keres. Legalább az egyikkel kiengedhetné a feszültséget. De azzal, hogy “elutasította” mindkettőt, én arra gondoltam, hogy vár az “igazira”. Viszont a következő mondandójával csak egyet tudok érteni és itt el is száll minden kétségem. - Ezzel egyetértek. – Vigyorgok, már csak azért is, mert teljesen igazat szól, másrészről, mert még nem kaptam pofont. Fáradt és ittas vagyok, lehet azért is jön ki minden a számon, amit gondolok mielőtt átértékelném a mondandóm. Iszok egy kicsit a sörömből és azon gondolkozok, hogy vajon el kéne-e indulnom haza. Még jó, hogy ma nem dolgozok valami hülye főnöki értekezlet miatt, szabad vagyok. Visszafordulok a lány felé, valahogy sejtettem, hogy Manhattan-ben él. Csak én lehetek ennyire hülye, hogy távol az otthonomtól ülök be egy bárba iszogatni, ahonnan 1 óra mire hazaérek. Viszont nem vagyok álmos szerencsére az előbbi incidens miatt, de azért tényleg el kéne indulnom lassan. De mielőtt ezt megtenném, behajtom a plusz egy italt, amit megbeszéltünk. Kis mosoly kerül az arcomra, ahogy elfogadja a meghivásom. Ki is kérem az italokat és azután sikerül megkapnom, mire kiittam az előzőt. Pontos időzítés, szóval cserélem is az üres poharamat a telire. - És mit találtál ki, hogy jól érezzük magunkat? – Kaján vigyor tűnt fel az egyik szám szegletében. Kíváncsi vagyok, hogy mire gondolt ezzel. Nekem lenne pár tippem, de azt inkább nem osztom meg vele, amig nem tudom, hogy ő mit szeretne. - Bármiben benne vagyok. Kivéve a romantikus film nézésben. – Mondom neki, bár azt nem tudom, hogy miért feltételezem, hogy filmet akar velem nézni egy kocsmában, de az alkohol és a fáradtság sok mindent kimondat velem. Ezért iszok is egy korty sört és csak várom, hogy mit mond.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
Mostanra sikerült összeszednem magam és megnyugodnom annyira, hogy a kezdetben bunkó parasztnak tituláló Zachary mosolyt tudjon csalni az arcomra. - Csak egy picit. Mutatom én is az ujjaimmal, hogy van egy kicsi esélye annak, hogy jól alakult az előző kellemetlen szituációnak a végkimenetele. Tulajdonképp örülök is neki, amiért még mindig itt van és nem hagyott teljesen magamra. Ez az érzés nem tart túl sokáig, hamar köddé válik, amikor Zachary felkérdez. - Van benne valami, de már késő bánat. Valahol én is tudom, hogy igaza van és lerázhattam volna a csajokat egy határozott nemleges válasszal, valamiért mégis a józan eszemet nem használva belementem az őrületbe, amit kitaláltak. Na puff.. rosszul sült el.. most már kurvára mindegy. Épp a gin-tonicom kortyolgatom, amikor olyan kérdés üti meg a fülemet, hogy majdnem visszaköpöm a már számban lévő italt a poharamba. Időbe telik,- mert rendesen sikerült félrenyelnem - mire megtudok szólalni és már nem fulladozom. - Tényleg nem tartozik rád. De amúgy meg nem is titok, szóval nem.. nem vagyok szűz. Nem is felháborodottságot érzek, egyszerűen csak nem értem.. ha valaki nem híve az egyéjszakás kalandoknak, akkor már mindjárt ezt a következtetést szűrik le az emberek? - A szex kétségtelenül az egyik legjobb dolog, főleg, ha két ember igazán összetud hangolódni. Én is szeretem a szexet. Emberek vagyunk vágyakkal és nem szégyen, ha jól esik valakinek az érintése. Nem is megyek bele magyarázkodásba, mert már az előző kijelentéseimet is a tisztánlátás végett mondtam csak, mégis teljesen másképp értette Zachary őket. Inkább lelkesen nekiállok az italom fogyasztani, bízva abban, hogy ejtjük a témát és más ívet vesz a beszélgetés. - Szerencsémre itt voltál. Tekintetem kedvességet és hálát tükröz, halvány mosolyát viszonzom és a félreértelmezhető, máskor kicsit kötözködő megjegyzéseit betudom a fáradtságának, amiről az előbb mesélt. Együttesen vizslatjuk a tömeget, mintha mindketten arról szeretnénk meggyőződni, hogy az a szemétláda már messzebb vizekre evezett és nem tervezi a visszajövetelét. Levontam a tanulságot a mai estéből és most már szeretnék hátat fordítani ennek, ezért is próbálok Zacharyra összpontosítani, ha már ő itt maradt velem. - Akkor bizony nem vagyunk szomszédok. Itt élek Manhattanben csak nem épp gyalogtávra innen.. Kuncogása engem is megnevetett, aminek hatására az egész testem, mintha könnyebbé válna. Megköszönöm neki a felajánlást, hogy elkísér, aminek a lehetőségével élni is fogok, a mai események leforgása után. - Jobb kimaradni persze.. én ezt értem.. Mégis, ha látom, hogy valakinek segítségre van szüksége, ösztönösen cselekszem. Ami sokszor vakmerőségből ökörségbe lép át, de legalább teszek valamit. Nem is várok választ, inkább szánom lezárásnak a mondanivalóm. Szeretnék végre szabadulni annak a mocsoknak a gondolatától. Kérdésére leszek csak figyelmes arra, hogy az a gin-tonic hol őt hallgatva hol pedig a mondandóm közepette egy-egy nagyobb korttyal kiürült a poharamból. - Miért ne? Egy ital még belefér, főleg most, hogy kezdem elengedni a negatívan rezgő hangulatot, ami nem olyan rég még körbevett és nyomasztott. Hamar előttünk is teremnek a kikért piák és megemelve a poharam felé nyújtom amolyan javaslatot téve. - Mi lenne, ha kicsit elfelejtenénk azt, ahogy találkoztunk és csak jól éreznénk magunkat? Azzal a szándékkal érkeztem ide, hogy jó lenne végre kikapcsolódni és szórakozni egyet. Elsőre nem jött össze, de másodjára akár még sikerülhet is. - Persze mondtad, hogy fáradt vagy és, ha nincs kedved azt is megértem. Végtére is nem ismer, ahogy én sem őt. Engem valamiért mégis marasztal valami.
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Kedd Szept. 27, 2022 8:05 am
Egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, hogy beleegyezik a feltételembe. Nem szeretem, ha egy csaj a tásaságomban fizet, lehet maradi vagyok, de ezt az egy dolgot megtartanám. A bárpultnál már húzom is le a tequilát, ez most rám fért. Ahogy végig mar a torkomon, felüdülés számomra. Viszont eléggé össze-vissza sikerül megfogalmaznom azt, amit akarok mondani. Hiába már nem fog az agyam, fáradt vagyok, de úgy érzem, hogy ez kezd elmúlni és átlépni azt a pontot, ahol már nem szükséges az alvás. - De végülis a vége jól alakult, nem? – Halvány mosoly az arcomon, de azért még felmutatom a hüvelyk és mutatóujjammal. - Csak egy picit. – Most már a fogaim is előtűntek, ahogy vigyorgok. Igen, magamra céloztam, hogy jól alakult, bár ez lehet az ő szemszögéből nézve máshogy gondolja. - Akkor minek jöttél el? Mondhattál volna a barátnőidnek nemet is. – Rántom meg a vállaimat, ahogy belekortyolok a sörömbe. Jól esik, ahogy végig csúszik a torkomon. Kicsit meglepődök azon, amit mond. Hirtelen csak egy valami suhan át az agyamon, ami eszembe jut erről. - Szűz vagy? – Ráncolom össze a homlokomat, mert nekem ez jött le, ahogy magyaráz. Aztán rájöttem, hogy ez nem a fejemben hangzott el, hanem ki is csúszott a számon. - Mármint bocsi, ez nem tartozik rám. – Köszörülöm meg a torkomat, nem akartam bántó lenni, de másra nem tudok gondolni. Pedig tömérdek indokot fel lehetne sorolni arra, amit a velem szemben ülő lány mondott. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, csak kortyolok egyet a sörömből. - De a szex az jó. – Mielőtt még pofon vágna, gyorsan hozzáfűzöm ezt az egy mondatot. Nem sok embert ismerek, aki ne élvezné a jó szexet vagy ne akarna valaki eltölteni egy kis időt, ha sokáig nem volt együtt senkivel. Érzem az alkoholt, ami keveredik a fáradtsággal, bár kezdem úgy érezni, mintha kipattantak volna a szemeim. Igazából, magamban őrlődök, hogy a kérdésem után nem hagy faképnél. - Igazából lehet jobban jártam volna, ha egyenesen haza megyek, mert tényleg hulla fáradt vagyok, de azt hiszem átestem a holtponton a fickónak hála. Meg hát, ha nem döntök úgy, hogy beülök ide, akkor nem is lettem volna itt neked. – Apró mosoly jelenik meg az arcomon, remélhetőleg még nem bánta meg, hogy a társaságomba verődött. Akaratlanul is az ajtó felé nézek, ahogy a csávóról beszél. Vizsglatom a tömeget is, hogy hátha visszajött-e, de szerintem olyan részeg, hogy inkább hazabotorkált egy sikertelen találkozás után és vadássza a következő áldozatát. Remélhetőleg az összes nő sikeresen megszabadul tőle, ahogy Martina. - Az! Nem is értem, hogy ez melyik csajnak jön be. – Fordítom vissza a fejemet, ahogy egyetértek vele. A mondatom inkább költői kijelentés volt, minthogy választ várjak a beszélgetőpartneremtől. Megmosolyogtat, hogy erősnek hiszi magát. Állítom, hogyha a fickó kijózanodik, akkor meg tudja úgy fogni, hogy egy lépést sem bír mozdulni. De nem kívánom ezt és nagyon remélem, hogy már ott húzza a lóbőrt. - Queens. Szóval nem hiszem, hogy egy irányban laknánk. – Kuncogok, bár ki tudja. Semmi sincs kizárva, lehet, hogy a szomszéd utcában lakik, ahol én. Bár nem hiszem, hogy egy magafajta olyan környékre költözne, ahol nekem van lakásom, de nem szabad semmit se kizárni. - Viszont szívesen elkísérlek, nem probléma. – Halvány mosoly már ott is vírit az egyik ajkam szegletében. Igaz mondanám neki, hogy hazáig is kísérném, de szerintem tettem elég olyan kijelentést, hogy sorozatgyilkosnak képzeljen. - Sajnos az emberek többsége ilyen, hogy nem segít. Jobb kimaradni a balhékból. – Rántom meg a vállaimat, ahogy az utolsó cseppet is kiiszom a poharamból. Ahogy nézem neki se tartott sokáig. - Szóval még egy kör? – Puhatolózok, hogy betarthatom-e a “második kört én állom” kijelentésemet, vagy inkább menekülne. Az sem zavarna, akkor biztos, hogy hazamennék. Már késő van, vagy inkább korán? Mindenesetre ha igennel válaszol, akkor kikérem a következő kört, ha meg nemmel, akkor ahogy ígértem kikísérem a taxiig, ha még mindig akarja.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
Az a bizonyos érzés.. Amikor rájössz mennyi elcseszett ember él a Földön és mennyi szarság tud rád szakadni egyetlen egy nap alatt. Elég egy óra, akár percek, másodpercek alatt is beüthet a gebasz. Valami hasonló érzés gyötör most. Vajon az embernek a saját bőrén kell megtapasztalnia bizonyos dolgokat ahhoz, hogy minderre ráébredjen? Elhiggye, ilyen mocskok tényleg léteznek a való életben és, hogy mindez vele is megtörténhet? Naivnak érzem magam, amiért ilyen helyzetbe kerültem.. Ostobának meg azért, amiért hallgattam a barátnőimre minden rossz előérzetem ellenére. Most már mindegy.. Itt és túl vagyok rajta.. Legalábbis bízom benne, hogy a fenyegetőzése mindössze csak eltúlzott részeg szavak sorozataként nyilvánult meg. Látom a kivénhedt fasz távolodó alakját, végig követem a tekintetemmel, mert nem szeretném szem elől téveszteni. Egy kis idő elteltével már nem látom merre tart, kezd elveszni a tömegben. Megnyugvással tölt el, hogy nem itt rontja tovább a levegőt és merem remélni, hogy mást sem fog megkörnyékezni. Ugyanakkor kiráz a hideg és libabőrős leszek a gondolattól: Vajon hazaindult vagy újabb áldozatot keres magának? Elhessegetem magam elől a képet és próbálok nyugodt maradni vagy legalább annak mutatni magam. Nincs helye a picsogásnak, nekem sikerült kikeverednem ebből. Hála az előttem álló férfinak. Nem szívesen indulnék útnak tudva, hogy fenyegetőn hozzám intézett szavai a részeg alaknak a következők voltak: Kint megvárlak. Mindezt kaján vigyorral a képén. Talán időzhetnék egy kicsit még itt a bárban, de a történtek után nem lenne tanácsos egyedül maradnom. Zsákutcába kerültem volna? Az előttem álló férfira kúszik a tekintetem, aki korábban a védelmébe vett. Mire felismerem a helyzetet, hogy a biztonság kedvéért vele kéne maradnom, ha csak egy kis ideig is, már részéről érkezik a kérdés felém: Egy ital? Köszönöm. Hálálkodok magamban. Feltettem volna én a kérdést nem is erről van szó, de így mégis csak jobban esik elfogadni a segítségét. Anélkül, hogy ráerőltetném magam, mert azt a legkevésbé sem szeretném. Az összes asztal foglalt, így a bárpult felé vesszük az irányt. - Nem bánom. A következő kör menjen a te számládra!- Nem lep meg a kijelentésével és kompromisszumkötésével, hiszen pasi. Jelek szerint az udvariasabb fajta, bár nekem semmi gondom azzal, ha egy nő fizet. Modern világban élünk már nem olyan meglepő, ha előfordul, hogy egy nő jobban keres, mint egy férfi. Felmerül bennem a kérdés, hogy miért is beszélgetünk mi következő körről. Egy kis ideig terveztem a társaságában maradni. Mindösszesen addig, amíg nagyobb az esélye annak, hogy a zaklatóm már haza felé vette az irányt. Miközben kikérem az italokat, rendezem a számlát. Ennyi minimum megjár neki azok után, hogy kimentett annak az alaknak a karmai közül. Ha ez nem lenne elég a kedvenc pólóját is tönkretettem. Bőven van miért köszönetet mondanom és bocsánatot kérnem. Mosolyra húzódik a szám, amikor velem tart a tequila társaságában. Koccintunk a poharainkkal, majd a rövid megkezdi a hatását. Végig mar a torkomon és, ha kis időre csak, de ellazít. Erre tényleg szükségem volt és Zachary arckifejezését elnézve neki is jól esett. Most, hogy a kezdő löketet megkaptam belekezdek a kínos pillanatokat okozó sztoriba és ő csendben kíváncsi tekintettel hallgat végig. Néha meg-megállok, hogy belekortyoljak a gin tonikomba, ezzel is erőt merítve a folytatáshoz. - Semmi baj, nem mondtál semmi rosszat. – Felelem neki, amikor elnézést kér a megjegyzése miatt. – Őszintén? Gyűlölöm ezeket a randizós oldalakat, magamtól biztos nem döntök úgy, hogy beregisztrálok. Rossz előérzettel érkeztem ide és igazam is lett.– Megrázom a fejem és még mindig alig hiszem el, hogy pár perccel ezelőtt mit kellett átélnem és minek volt fül és szemtanúja Zachary. – Különösebben nem is keresek most hosszú távú vagy bármilyen kapcsolatot..– Nem mintha valaha is lett volna ilyenben részem. Mármint a hosszú távúban, a mindent felőrlő szerelemben. – De egyéjszakás kaland? Nem is tudom. Valahogy az sem az én műfajom.– Nem magyarázkodásnak szánom, csak szeretném, ha tisztán látna. – Hosszú és kemény nap? Ezért döntöttél úgy, hogy legurítasz egy italt? Vagy vársz valakit? – Érdeklődök. Nem úgy tűnik, mint aki társasággal érkezett volna és sietne vissza hozzájuk, de attól még várhat valakire. Akaratlanul is elnevetem magam, ahogy el kezd összevissza beszélni és kiutat találni abból, hogy ne értsem félre a mondani valóját. – Abban bízom, ha eltelik egy kis idő és addig nem bukkan fel újra, az talán annak a jele, hogy vette a lapot és haza botorkált. Igazi faszkalap volt, nem?– Tekintetem először Zachary arcvonásait fürkészi, majd a tömeget vizslatja. Szerencsére nem látom feltűnni azt a mocskot. - Mondhatnám, hogy tudok magamra vigyázni és kemény nő vagyok és talán nem is lett volna olyan nehéz dolgom, mivel részeg.. Mégis megköszönném, ha a kijáratig elkísérnél, ameddig fogunk egy fuvart. Az is lehet, hogy egy darabig osztozhatunk a taxin. Merre felé laksz? – Persze szeretném, ha háztól házig kísérni, mégsem mondom ki. - Ez egyértelművé vált számomra, amikor az erős szorítástól a karomon megszabadítottál. – Végig simítok a helyén, újra liba-bőrözni kezdek. – Elkap a hányinger, ha arra gondolok hány nővel játszhatta el ezt és vajon sikerült-e megmenekülniük, ahogy most nekem? Volt-e valaki ott, aki nem csak hanyagul és tétlenül nézte? - Elfog az a bizonyos érzés, hogy megbízhatok benne, miközben megnyílok előtte, de a történtek után okos ötlet lenne? Hiszen ő is idegen számomra. Egyelőre. Vajon miért kap el annak a gondolata, hogy szeretném megismerni? Csak a hála, amit érzek irányába, vagy tényleg kezdek felszabadulni a társaságában? Az italra még sem foghatom.
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Szomb. Aug. 27, 2022 3:36 pm
Elég gyorsan zajlanak az események, miután beleütköztem a lányba. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen alakkal találkozott. Még nem tudom, hogy ki ő és mit akart tőle, de azt levontam a cselekvéséből, hogy valami olyat, amit a mögöttem álló lány nem akar. Ettől viszont el fog a hányinger és legszívesebben neki ugranék. Nem lenne túl hosszú küzdelem, tekintve, hogy a másik fél eléggé ittas. Türtőztetem magam, mert nem akarok megint bíróság elé állni és megosztani a cellámat Davis-sel, ezért csak a szájkaratéban veszek részt. Egészen addig, amíg fel nem adja, mert látja, hogy ide betonoztak közé és a nő közé. Ez nem igen tetszik neki a beszólásokból és a mosolyából adódóan, így feladva, csak annyit nyög ki, hogy majd kint megvárja. Az biztos, hogyha rajtam múlik, akkor ebből az éjszakából nem lesz semmi köztük. Viszont mire visszafordulok, látom, hogy az asztalomat épp most foglalják el. Csak fájdalmas sóhaj szakad ki az ajkaim közt, így jelezve, hogy nem küzdök az asztalért. Elég volt egy küzdelem. Úgyis késő van, maximum meghallgatom a sztorit, megvárom a taxiját, majd haza megyek valahogy. El is kezdve ezt a tervemet a lány felé fordulok és egy ital társaságában kérem meg, hogy mesélje el, hogy mi a fenébe keveredtem az imént. Egy gyors bemutatkozás után, már sétálok is mellette a bárig. Elhúzom a számat, mert nem szeretem ha egy nő fizet a társaságomban, igen lehet szexista vagyok, de anyám így nevelt. - Oké, de csak ha a következőt én állhatom. – Egyezek bele egy kis kompromisszummal és remélem, hogy belemegy. Na, de várjunk. Következő? Az volt a tervem, hogy egy és már megy mindenki a saját ágyába. Végül is nem néz ki olyan rosszul, hogy ne tölthessek el a társaságában néhány órát és ki tudja, még az is lehet, hogy élvezni fogom. Leülök a bárhoz, kérek egy korsó sört, amit az imént, majd feléfordulok, mikor egy kérdést szegez felém. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon és biccentek egyet. A tequila hiper gyorsasággal kerül elém, gyorsabban mint ahogy az elsőként megrendelt italok. - Akkor kvittek vagyunk. – Mosolyogva koccintom neki a poharamat, majd le is húzom. Rég ittam már tequilát, szinte el is felejtettem azt a maró érzést, ami végig szánt a torkomon. Be kell valljam, ez most tényleg jól esett. Kicsit lazít a bennem lévő görcsön, amit akkor éreztem, mikor a férfi és Martina közé álltam. Akkor tényleg azt hittem, hogy a fickó nekem támad és abból én tuti nem jöttem volna ki jól. Szóval amint megittam a tequilát, visszatoltam az előttem álló bartendernek. A sörömbe kortyolva fordultam a széken oldalra, hogy lássam az arcát, miközben beszél. Kíváncsi vagyok a sztorira. Látom, hogy kínosan érzi magát, így még jobban felizgat a tudat, hogy mi történt. Csendben hallgatom, amit mond néha belekortyolok a sörömbe. Nem tudom mi az a Tinder, sosem használtam, bár hallottam róla. De úgy csinálok, mint aki érti, hogy miről beszél. Valami vakrandiszerű oldal lehet. Amint abbahagyta a mesélést, kicsit oldalra döntöm a fejemet. - Nem úgy nézel ki, mint aki ne tudna felszedni valakit egy éjszakára, ha akarnád. – Állapítom meg, bár nem ismerem, szóval nem tudom, csak feltételezem. Azt megértem, hogy milyen sokban lehetett, mikor feltűnt egy ilyen alak és nem az, akire számított. Valahogy úgy érzem, hogyha találkozik a barátnőivel, ők nem fogják túlélni a következő napot. Nem is értem, hogy mi közük van ehhez. Igaz a nővérem velem is eljátszotta, hogy próbált összehozni csajokkal, de akkor még tinédzserek voltunk. Nem gondoltam bele, hogy mit mondtam, amikor kicsúszott a számon. Akkor még nem ismertem a sztorit, így elhúzom a számat. - Nem úgy értettem… Csak nagyon fáradt és stresszes vagyok. – Kérek én is elnézést ezzel a burkolt kifogással. Az tény, hogy egyre stresszesebb és fáradtabb vagyok, ez a folyamat hajnalban kelés és szinte hajnalban való alvás teljesen kikészít. Elterelve a gondolataimat, rá emelem a tekintetemet, mert azért valahogy úgy érzem, hogy még mindig rágódik a részeg alak beszólásán. - A fickó miatt meg ne aggódj. Szerintem csak a szája nagy. De hazakísérhetlek, ha akarod. – Rántom meg a vállaimat, majd elkerekednek a szemeim és pillanatok alatt javítom. Annyira gyorsan vágok közbe, hogy még ideje sincs Martina-nak, hogy bármit is mondjon. - Mármint… Ez elég furán jön ki, azok után, amit mondtam. Szóval nem azért kísérnélek haza… Csak, hogy biztonságban legyél. – Össze-vissza beszélek, de próbálom menteni a menthetőt. Mégis csak azt mondtam ismeretlenül, hogy ágyba viszem. A végén még rólam is azt hiszi, hogy ugyanolyan vagyok, mint az előző férfi. Bár azt remélem, hogy erőszakosnak nem ítélne meg. - Utálom, ha egy nővel erőszakoskodnak. – Azért még ezt hozzá teszem és bár nem csak azért mondtam, hogy megnyugtassam, de tényleg ez az egyik gyengém. Igaz nem vagyok mindig rendes a csajokkal, főleg ha nyűgös vagyok, de azt akkor sem tudom elviselni, ha bántják őket. Felemelem a sörömet és kortyolok belőle, leginkább próbálom magam belefojtani ennyi baromság után.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
Hű de bunkó paraszt vagy. Valóban az lennék? Én csak nem értem miért kell ekkora feneket keríteni egy ilyen apróságnak. Nem gondolnám, hogy ténylegesen akkora érzelmek kötnék az áldozatul esett pólóhoz. Ez csak egy ruhadarab, ami könnyedén pótolható. Úgy döntök, inkább nem reagálok a megjegyzésére és a szemforgatására, felesleges lenne vitába szállni egy ilyen piti kis dolog miatt. Gondoljon csak, amit akar. Ha végre elszabadulok innen, többet úgysem találkozunk. Szabadulnék én, legszívesebben már rég otthon lennék és fagyit ennék gondolat elterelő sorozatot néznék, de az erős szorítás a karomon egészen váratlanul ér. Felszisszenek, egy káromkodás is elhagyja a számat, amikor megragad az eddig utánam kiabáló, sértett férfi. Az ujjaival erősen fogja a karomat, belém mélyeszti a karmait és egy pillanatra le is sokkol, hogy lehet képes erőszakot alkalmazni és miért érzi szükségesnek mindezt. Milyen elmebajos beteg alakkal hozott össze az élet? Védekezni kezdek, próbálok menekülni a kezemet érő fájdalomtól, amikor közénk lépve elválasztanak minket, így szabadulva a szorítástól és a lüktető érzéstől, amit a karomon éreztem. Gyors lecsekkolom, hogy maradt-e nyoma a vadbarom erőszakoskodásának és megnyugszom, amikor látom, hogy csak egy kicsit piroskás a bőröm, ami idővel múlni fog. Nem tudom otthon, hogy magyaráznám el mi történt. Apu biztos nem nyugodna, amíg a fickó nem bűnhődik meg ilyen vagy olyan módon. Mikor a család védelmezéséről beszél, egészen félelmetesnek tűnik még nekem is. A kiéhezett, részeg alak továbbra sem adja fel és dől belőle a sok mocsok, egyszerűen képtelen belenyugodni abba, hogy a kis terve ma nem fog összejönni. Elkeserít a tény, hogy sikerült belesétálnom a csapdájába, de nem fogom hagyni, hogy tovább fajuljon. Védelmezve érzem magam, nyugodtabbá tesz, hogy nem vagyok egyedül, így az előző ijedtséghez képest magabiztosan tudom kifejteni mit is gondolok. Ideje lelépni, ha nem neki, akkor nekem.. csak legyen már vége ennek a rémálomnak! Hálás vagyok az egyelőre még ismeretlen férfinak, hogy a korábbi incidens és nézeteltérésünk ellenére nem hagy magamra és visszavág a zaklatómnak. Még egy apró alig látható mosoly is megbújik a szám szegletében a kijelentésére, hogy vele se lenne panaszom. A részeg fazon mintha kezdene ráébredni, hogy nem jó emberrel kezdett ki és bizakodó érzés fog el, hogy végre békén hagy és odébb áll, de akaratosan közli: kint megvár. Kiráz a hideg - és nem a jó értelemben -, ahogy kaján vigyorral a képén rám kacsint. Nem tudom, hogy a védelmezőm megjegyzése ér-e valamit, egyelőre tántorogva távozni látom a kivénhedt faszt. Bár ő eltűnt a tömegben, nem lehetek biztos benne, hogy ténylegesen nem vár kint rám. Nem szívesen indulnék most útnak egyedül a korábbi események leforgása után. A megmentőm arcát figyelem, a tekintete egy asztal felé irányul, amit most foglaltak el a fiatalok. Azt hiszem ezt vizslathatta akkor is, amikor összeütköztünk. Sóhajából egyértelművé válik, nem szerette volna, ha valaki megkaparintja azt az asztalt, az asztalát. A volt asztalát. - Előbb az ital, utána a sztori. - felelem úgy döntve, hogy vele tartok. A legnagyobb esélyem, hogy biztonságban maradjak megérzéseim szerint az, ha nem szakadok el tőle. Egyelőre legalábbis. - Martina. - mutatkozok be én is. - Ha megengeded, ezt az italt szeretném én állni. Persze a kedvenc pólód nem kárpótolja és elég gyatra bocsánatkérés, miközben köszönettel is tartozom neked az előbbiért. - ha engedi, a bárpulthoz érve rendezem a kikért italokat. Így, hogy a piám fele korábban a felsőjén landolt kicsit félve kérek gin tonikot, de nem szeretnék variálni. Az italok keverésének sosincs jó vége ezt már megtanultam. Ugyanakkor egy rövid lehet, hogy jól esne a nagy izgalmak után. - Tequila? - kérdezem Zachary felé fordulva. - Ránk férne. - Persze nem kötelező, így nem erőszakoskodom, ha nem kér. A tequila vagy tequilák már előttünk is vannak és, ha csatlakozott hozzám egy koccintás után már le is húzom az italt, hogy minél előbb érezhessem a nyugtató hatását. Kínos és zavarba ejtő pillanatok elé nézek, el is vörösödik kicsit az arcom annak tudatában, hogy be kell avatnom mi közöm a zaklató férfihoz. - Azt hiszem jobb, ha gyorsan túl esek rajta..- megkönnyebbülnék, ha nem kéne beszélnem róla, de Zachary ennél azért sokkal kíváncsibbnak tűnik és miután segített meg is érdemli az igazságot. - Kedves, drágalátos barátnőim úgy érezték, hogy mostanában nincs magánéletem. Állításuk szerint mindig lefoglal a munka, illetve a tanulás. Bevallom, némi igazság van a dologban.. Úgy döntöttek, hogy beregisztrálnak a Tinder oldalra..- micsoda csodás ötlet volt.. hülyének is érzem magam, hogy belementem. - Persze hajthatatlanok voltak minden ellenkezésem ellenére, így megnyugtatásukra gondoltam miért ne… Elképzeltem, hogy iszok egyet az illetővel, aztán lelépek.. Gyors túl leszek az egészen. Szerinted mennyire akadtam ki, amikor megtudtam, hogy a Tinder képeken szereplő srácnak a részeg mocsok adta ki magát? Nem is időztem sokáig közölve vele, hogy gusztustalannak tartom a próbálkozását. Faképnél hagytam.. sietőre fogtam a lépteim.. haza szerettem volna menni, amikor összeütköztem veled. Innentől meg már tudod a többit.- Felsóhajtok végére érve a sztorinak. Nem hiszem el, hogy ennyire gáz szituációba keveredtem. - A pólóért még egyszer bocsánat és köszönöm, hogy velem maradtál. Általában nem vagyok bunkó paraszt.. csak rosszkor voltál rossz helyen..- Bűnbánóan nézek rá és remélem nem az első benyomás alapján fog megítélni. Várva a reakcióját jobban szemügyre veszem, amióta egymásba botlottunk először veszem észre, hogy mennyire helyes. Azt hiszem örültem volna, ha ő lett volna a Tinder randim.. egészen másképp alakulhattak volna a dolgok..
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Kedd Aug. 16, 2022 10:04 am
Csak tetézi a napom, hogy leöntenek. Így is feszült vagyok a fáradtság miatt, most meg ez. Az igaz, hogy elég érdekes válaszokat kapok tőle. Fel is vonom kérdőn az egyik szemöldököm. - Hű de bunkó paraszt vagy. – Forgatom meg a szemeimet, jó azt nem vártam, hogy térdre boruljon a bocsánatomért esedezve, de azért ez túlzás. Ahogy látom neki sincs jó napja, én szimplán a fáradtságtól vagyok nyűgös. Ugyanakkor az sem kerülte el a figyelmemet, hogy valami vén fószer utána üvöltözik. Tehetek én róla, hogy valakivel összetűzésbe keveredett és én ittam meg a levét? Viszont a kiváncsiság sokkal nagyobb bennem, mint a fáradtság, így természetes, hogy rákérdezek a történetre. Ahogy sejtettem, neki sincs jó napja, bár ez lerí róla. Épp elárulná, hogy mi a gondja, mikor ez a vadbarom, aki eddig a pultnál ült, valahogy odakeveredett mellénk és erősen megragadta a lányt. Egyből közéjük is lépek, ezzel eltolva a férfit a nőtől. Annyira sokat ivott, hogy nem tartott sokáig a szorítása, könnyedén odébb tudtam tolni, hogy az ismeretlen lány mögém kerüljön. Ahogy hallom a szavait, valahogy nem tud belenyugodni a nembe. Ha én a másik nemet képviselném, nekem se lenne gusztusom hozzá. Ez a szöveg meg... Röhögnöm kell. Ki használ ilyen szavakat? Viszont annyira magabiztosan beszél, hogy nem bírom ki, hogy ne szóljak be. - Mi van, savanyú a szőlő? – Kaján vigyor jelenik meg az egyik szám szegletében, de csak nem hagyja abba. Hiába, az ilyen magas labdákat le kell csapni. - Ne aggódj, velem se lesz panasza. – Folytatom tovább, csak hogy húzam az agyát. Ugyan mit akar ez a csávó? Oké, értem én, hogy kellenek az élvezetek és egy fiatal vonzó lányt megkívánt, de ha valaki nemet mond, az nem. Utálom az ilyen erőszakos idiótákat. Ő viszont sokkal tolakodóbb, mint bárki. - Megvárlak kint kislány! – Kacsint egyet egy gusztustalan mosollyal az arcán, majd sarkon fordul. Ugyanakkor még hallótávolságban van, mikor lépek egyet és utána üvöltök. - Anyádat várd meg kint, te kivénhedt f@sz. – Szólok utána, ő meg csak legyint és eltűnik dülöngélve a tömegben. Nagyon remélem, hogy kiment és hazafelé vette az útját. Bár nem ismerem ezt a nőt, mégsem fogom hagyni neki, hogy egyedül mászkáljon kint. Igaz, hogy részeg a csávó és szimplán el tudná lökni, de ki tudja, hogy részegen nem-e hívja a haverjait. Ezekkel a gondolatokkal fordulok az asztalom felé, amit pont most foglalt el négy fiatal. - Ahh ne már… - Sóhajtok feladóan, miközben behunyom a szemem. Nem elég, hogy vizes a pólóm és úgy bűzlök, mint aki egy gin-es kádban fürdött, de még ez is. Aztán a nő felé fordulok, még mindig nem tudom, hogy ki volt ez a férfi. - Szóval, tartozol a sztori végével. Egy ital? – Ha már az övé rajtam landolt, az enyém meg elfogyott miért ne. Szivem szerint nem is engedném el egyedül se haza, se sehova ezek után, bár elég furának tűnhetek ezzel a védelmi mechnizmussal, de utálom az ilyet. Remélem elfogadja a meghivást és talán le is nyugszik egy picit. Ha így van, akkor elindulok vele a pulthoz, miközben bemutatkozok. - Zachary. – Csak ennyit nyögök ki, talán így egy kicsit könnyebb lesz. Ha a pulthoz érünk, akkor kikérem az italunkat és várom arra, hogy elmesélje, hogy került kapcsolatba ezzel a részeggel. Ha nemet mondott az italra, akkor elbúcsúzok tőle és egymagam megyek a pulthoz, hogy még egy korsó sört szerezzek.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
Elkezdtem azon tűnődni, hogy miért történik velem mostanában ennyi szarság. Átgondoltam a mai este lehetőségeit, de a jelenleg kialakult helyzetre egyáltalán nem számítottam. Már az idevezető úton volt bennem egy rossz érzés, amit betudtam annak, hogy egyszerűen csak nincs kedvem ehhez az egész randizáshoz. Tudom, hogy a barátnőim csak jót akartak nekem azzal, hogy kimozdítanak kicsit a komfortzónámból, de ez most nagyon rosszul sikerült. Nyilván nem az ő hibájukból, hiszen arról ők sem tehetnek, hogy vannak olyan alakok, mint ez a rohadék, aki vadássza a lányokat a Tinder oldalon. Elkap a hányinger, ha arra gondolok vajon hányan járhattak ugyanígy, mint én és vajon sikerült-e nem áldozatként végezniük. Ugyan tanultam önvédelmet és már sokat fejlődtem a bokszedzéseken, éles helyzetben még nem kellett az erőm használni. Bizakodva próbálok elmenekülni, szerencsétlenségemre nem túl sok sikerrel. Alig ha léptem egyet, miután megfordultam és jött a koccanás. Látom magam előtt a férfi tekintetén, hogy kellően bosszús, amiért a pólóján landolt az italom és az is meglepi, hogy nem csúszok térden a bocsánatáért. Ha nem ebben a helyzetben lennék, akkor se tenném. Mintha ő figyelt volna. Igazán beláthatná, hogy ő se abba az irányba nézett, amerre haladni akart. Különben elkerülhettük volna ezt az egészet. – Micsoda problémák. Az élet nagy gondjai mi? – Nem tudok nem reagálni a kijelentésére miszerint ez nem így működik. Most tényleg egy póló miatt megy a műsor? Mintha nem lenne elég bajom.. nagyon is kivehető és jól hallható a szó, amit a Tinderes randim otthagyott résztvevője kiabál utánam. Kurva. Próbálok úgy tenni, mintha nem hallanám vagy csak nem nekem szánná a trágár megjegyzést. Sajnos nem túl sok sikerrel, a kérdés már érkezik is, hogy vajon nekem kiabálnak-e. – Ami azt illeti.. igen.. – Feleslegesnek érzem a kamuzást, amikor ennyire egyértelmű a helyzet és biztosra veszem, hogy már így is kialakult rólam egy kép a fejében. Talán jobb lenne, ha beavatnám és, akkor előbb szabadulnék. – Szeretnéd tudni, hogy miért? Azért mert ez nem az én napom és.. – Folytatnám, de a karomon erős szorítást érzek. – Áu. - Fáj, ahogy a férfi megragad és lefagyok egy pillanatra. Már csak arra eszmélek fel, hogy az általam leöntött srác lép közbe és közénk ezzel elérve, hogy megszűnjön az erős szorítás. – Bassza meg! – Első reakcióként csak ennyit tudok kinyögni, mert teljes sokk alá kerültem. Most ez tényleg megtörténik? Próbálom összeszedni magam, mert valamit mégis csak mondanom vagy tennem kéne. Kicsit még remegve, mégis a jelenlegi helyzetben amennyire csak lehet határozottan szólalok meg. – Azt hittem világos voltam elsőre is, de akkor megismétlem magam. Nem megyek veled sehova. Jobban tennéd, ha lelépnél vagy, ahogy az előbb is elmondtam már hagyj lelépni. Semmi gusztusom ehhez. – Hálás vagyok a srácnak, amiért közénk állt. Nem szeretném ennél jobban belerángatni, de attól tartok ez nem lesz ennyire egyszerű és nem fog ilyen könnyen tovább állni a részeg alak. – Mi van, azt hiszed találtál magadnak egy lovagot, aki majd megvéd? Vagy talán vele tervezed eltölteni az estét? Nem tudod, mit hagysz ki kislány! – Dől belőle a hülyeség és a pia szag, úgy tűnik nem hatja meg semmi. Alig áll a lábán, mégis próbál átjutni az ismeretlen, de mégis engem védelmező férfin. – Szerintem már így is hülyét csináltál magadból, jobb lenne, ha nem kéne erőszakot alkalmazni, ahhoz, hogy elhallgass! – Röhögni kezd. Bár ő viccesnek találja, hogy képes lennék megütni, ha szükséges, de én nagyon is komolyan gondolom.
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Re: Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Vas. Júl. 31, 2022 11:17 am
Nagyon hosszú volt ez a nap. Amikor a furgon elhajtott a társaimmal akkor jöttem rá, hogy igazából Manhattan-ben vagyok és innen elég hosszú és drága lesz az út Queens-ig, ráadásul holnap reggel a raktárban van jelenésem. Csak sóhajtok egyet, hogy ezt megszivtam, de van annyi pénz nálam, hogy akár Las Vegas-ig is el tudnék taxizni. Végül is ez csak egy éjszaka, szóval belefér. Amint a bárban üldögélek, érzem, hogy átestem a holtponton. Ma sem fogok aludni, de ha már itt vagyok nem állok meg egy korsó sörnél, szóval amint elindulok vissza a bárba, már érzem is magamon a lecsorduló italt. Egyből felkapom a vizet, de az előttem álló nőt nagyon nem hatja meg, hogy rám öntötte az italát. Elkerekednek a szemeim és szerintem még a számat is egy picit nyitva maradt. Ez most komoly? Vegyek egy újat? Nem mondom, hogy nem telne rá, de kedvenc pólót nem lehet csak úgy venni. Ebből az zökkent ki, hogy valaki egy “kurva” szót is utána “dobott”. Valaminek a közepébe jól belecsöppentem. - Ez nem úgy működik, hogy veszek egy újat és az lesz a kedvencem. – Bosszankodok tovább, ez a nap alapból nem indult jól. Nyűgös vagyok és most meg ez is. Be kell látnom, hogy ezt a kezemmel való söprögetéssel nem fogom leszedni magamról. Ráadásul érzem magamon, hogy a pólóm kezdi átvenni az alkohol bűzét. Tényleg úgy érzem magam, mint egy alkoholista jelen pillanatban. Viszont az nem kerülte el a figyelmemet, hogy miután nekem ütközött valaki kurvát üvöltött utána. Bár lehet, hogy nem is utána, de ahogy “menekült” nem lennék meglepve, ha neki szólt volna. Viszont meg akarom tudni és nem tartom magamban a kérdésemet. - Neked üvöltözik az a vénf@sz? Miért? – Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, nagyon kihúzhatta a gyufát, ha a fél báron át üvölti neki, hogy kurva. A fickóra emelem a tekintetem, el nem tudom képzelni, hogy hogyan is ismerkedtek meg vagy mi lehetett köztük a beszélgetés tárgya. Ahogy elnézem már nem szomjas, jó hogy nem esik le a székről. Majd a nagy elmélkedésembe inkább visszanézek az előttem álló bosszús nőre. Azt érzékelem a szemem sarkából, hogy a fickó felénk vette az irányt. Mivel a hátam mögött van az ajtó, remélem, hogy azt szándékozik megcélozni és nem idejönni. Valahogy sejtettem, hogy ez nem az én napom. - Te büdös kis kurva, nem hagyhatsz így ott. Most szépen velem jössz! – Hangja egyáltalán nem tűr ellent mondást. Ahogy megragadja az előttem álló karját, hogy most ő vele megy, úgy vonom fel a szemöldökömet, ahogy az emberünkre tekintek. Határozottan lépek be közéjük és mivel eléggé ittas, nem olyan nehéz ezzel a mozdulattal arra késztetni, hogy elengedje a nőt. Egyik kezemmel magam mögé tolom, bár még mindig nem tudom, hogy mibe nyúltam bele. Az is lehet, hogy az apja vagy tesója… Valami rokon? Na jó ezek a gondolatok elég hülyén hangoznak, de az biztos, hogy egy ilyen alakkal nem engedem el, ha csak nem akar önszántából elmenni vele, amit kétlem. Jó ez nekem, hogy belekeveredek egy ilyenbe? Még csak az kéne, hogy megint a rendőrök társaságát élvezzem, mert rosszkor voltam rossz helyen.
Vegyél magadnak egy új pólót! Lehet az az új kedvenced!
Utálom nap van. Utálom a barátnőim, akik megszervezték nekem ezt a valószínűleg majd katasztrófába fulladó Tinder randit. Utálom, hogy azt mondják nincs magánéletem. Utálom, hogy igazuk van. Mindig lefoglal valami. Legyen az a vizsgákra való felkészülés vagy a gyakornoki munkám a szállodai teendőkkel. Általában megkapom, hogy mekkora stréber vagyok, amiért nem tudok elegendő időt tölteni velük és a szerelmi életemre is beszólnak. El kell ismernem mostanában tényleg nem éltem túl nagy társasági életet, és ami a pasikat illeti.. Nos.. nincs most arra időm, hogy túl essek az ismerkedős fázison, majd fenntartsak egy működőképes kapcsolatot. Különösebben nem is szeretnék komoly kapcsolatot, hiszen sosem volt az erősségem, eddigi próbálkozásaim mindig katasztrófába fulladtak. Ha fogadnom kéne inkább az én, mint a másik fél hibájából adódóan. Talán ezért is és a barátaim megnyugtatása érdekében mentem bele ebbe az őrületbe, hiszen tudjuk, hogy végződnek ezek a Tinderes randik. Túlzott komolyságra és kötöttségre nem kell számítani. A kedves barátnőim gondoskodni akartak arról, hogy a megfelelő öltözékben a megfelelő frizurával és sminkkel kiegészítve jelenjek meg a randin. Az általam összeállított szettekre egytől-egyig azt a választ kaptam, hogy ez így túl egyszerű. A kevesebb néha több vagy ez már nem igaz? Ki is nyírnának, ha megtudnák, hogy végül a két elképzelést összegyúrtam, így kapva egy nem túl kihívó, de mégis csinos végeredményt. Szeretnék önmagam lenni és az bizony nem fog segíteni, ha a külsőm miatt feszengek a randin. Ilyen vagyok. Kellek vagy nem? Egyszerű a képlet. Itt is vagyok, pont időben, ahogy szoktam. Odaérve a pulthoz a szemeimmel keresem a képen szereplő srácot, de egyelőre zsákutcába futok, így kérek egy gin tonikot, ami talán csillapítani fogja az idegességi szintemet. Folyton azon kattogok miért is hallgattam a csajokra és miért nem maradtam inkább otthon. Már szinte bizakodok, amíg a gin tonikomat kortyolgatom, hogy talán a srác felültetett és az italom elfogyasztása után elhúzhatok innen, de ennek a gondolatmenetnek a közepében valaki megérinti a vállamat. – Szia. Élőben még szebb vagy! – Fordulok a kellemetlneül ható érintés és a rekedtes hang felé, de köpni, nyelni nem tudok, amikor megpillantom az állítólagos randi partneremet. Most erre mit mondhatnék? Te meg élőben kurvára nem az a srác vagy, akinek a képeit feltöltötted a profilodhoz? Na ezért nem Tinderezek vagy használok bármilyen társkereső appot. Az élet újra bebizonyítja és ad egy leckét, hogy hallgassak legközelebb magamra. Köszi, csajok! – Szia.– A hangom bosszús, a tekintetem szúrós, így könnyen kivehető, hogy nem tartom viccesnek az átvágását. Ennek ellenére ő már hajol felém és adná a két puszit, amit elég hamar visszautasítok, még mielőtt sokat gondolna magáról. – Bocs, de ezt ne! Nem bírom az őszintétlen semmirekellő alakokat.– Nem szándékozom jelenetet csinálni, de ha kényszerít rá, nem habozok. – Ugyan cica, idd meg az italod, foglaltam nem messze egy szobát ott majd nem leszel már ennyire durcás. Ne aggódj, gondoskodom róla! – Fúj! A fickó az apám lehetne, ráadásul bűzlik az alkoholtól és az ajánlata gusztustalan. – Undorító vagy. Elmondom mi lesz. Én most szépen hátat fordítok neked, Te pedig hagysz elmenni mindenféle megjegyzés vagy erőszak nélkül. - Már így is túl sok időt töltöttem el a társaságában, ezért próbálok a lehető legkimértebben fogalmazni és lekoptatva távozni. Még mielőtt bármit is mondhatna magabiztosan „engem aztán nem ijeszthetsz meg ilyen könnyen” arckifejezéssel és lendülettel fordulok meg, hogy minél előbb kikerüljek a fószer látószögéből, de ekkor váratlan akadályba ütközök. Felpillantva veszem csak észre, hogy az említett akadály egy élő ember, egy férfi, akinek történetesen a mellkasán csordogál a poharam tartalma. Nem kell sokat várni, a felháborodott fél már mondja is a magáét. – Kurva. – Hallatszik a háttérből, ahogy a Tinderes pasas utánam szól. Mélyen beszívom a levegőt és kifújom. Próbálok higgadt maradni. – Ne haragudj. Vidd el a tisztítóba és kifizetem vagy vegyél egy pólót és legyen az az új kedvenced. – A nagykorú kérdésére már nem is felelek. Pontosan láthatja, hogy nagyobb bajom is van, mint vele foglalkozni. Most, hogy az italomnak is annyi nem vágyom másra, mint elhúzni innen, így nagyon remélem, hogy gyorsan lerendezhetjük ezt még mielőtt a részeg fickó megunná a trágár megjegyzéseket és úgy döntene, hogy utánam jön. Már csak az kéne! Ez bizony tényleg egy utálom napként fog szerepelni az életemben.
How do I live? How do I breathe?
When you're not here I'm suffocating
I want to feel love, run through my blood
Tell me is this where I give it all up? For you I have to risk it all
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
★ foglalkozás ★ :
undergraduate, apprentice
★ play by ★ :
Madelyn Cline
★ hozzászólások száma ★ :
106
★ :
Tini & Zach - Tartozol egy tisztítással
Csüt. Júl. 28, 2022 6:10 pm
Kezd megterhelő lenni a számomra ez a kettős élet. Csak kifújom a levegőt, ahogy bepattanok a teherautóba. Még egy címünk van és végeztünk mára. Ahogy az órára pillantok, csak magamban mérgelődök. Megint elmúlt éjfél és persze ők azt várják tőlem, hogy pár óra alvás után cipekedjek. Utána meg jöhet a rendes munkám is és megint ez az esti kör. Érzem magamon, hogy ez kikészít. Pattanásig feszültek az idegeim és azt érzem, ha most valaki hozzám szól azt elküldöm a francba. Fáradt és nyűgös vagyok. Fejemet az ablaknak döntöm és egy picit le is hunyom a szemeimet. Amint befordulunk az utcán, érzem, hogy a mellettem ülő megbök. Erre fáradtan emelem fel a tekintetemet és azon imádkozok, hogy mielőbb átessek a holtponton. Nyújtózkodok egyet, majd kiszállok a járműből, amint megállt. A hátuljához megyek és kinyitom, ahol már pattan is ki a másik két társam. Mindannyian megfogunk egy dobozt, majd megyünk is be a helyre. Lepakolunk a szokott helyre, majd a főnökhöz is betérünk. Vaskos borítékot ad át nekem, majd kint a kocsinál mindenkinek odaadom a részét. - Jössz Zachary? – Néz rám az egyik társam, de csak megrázom a fejem, ahogy a pénzről ráemelem a tekintetemet. - Nem! Menjetek csak, én maradok és megiszok pár sört. Elegem van a mai napból! – Bosszankodok, de tudom, hogy ezt ők nem nézik jó szemmel, viszont szarom le. - Jól van. Akkor holnap reggel. – Csukja be az ajtót, én pedig csak megrántom a vállaimat, ahogy látom, hogy elhajtanak. “Természetesen holnap reggel f@szfejek…” Morgolódok magamban, ahogy visszasétálok a bárba. Millió verzió futott át a fejemen, hogyan öljem meg őket, miközben a bárhoz sietek. Kérek egy tequilát, ami remélhetőleg meg fog nyugtatni. Érzem, ahogy végig marja a torkomat és máris érzem a hatását. Ez kellett nekem. Egy korsó sört kérek a következő körben, és ahogy belekortyolok a jéghideg csapolt sörbe, úgy fújom ki a levegőt. El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányzott már ez. Érzem, hogy kezdek megnyugodni, de azért a lőtérre ilyen állapotba nem mennék ki. Fogom a sörömet és felállok a bárszékről, hogy találjak egy boxot. Amint találok egy üreset felé veszem az irányt. Ez a nyüzsgés körülöttem most nem zavar pedig ilyenkor már rég kifordultam volna a helyről. Aztán rájöttem miért. Átestem a holtponton, ezaz. Mire feleszmélek, már meg is ittam a sörömet. Megforgatom a szemeimet és fürkészem a helyet, hátha el tudok valakit kapni, hogy töltse meg a korsóm. Szerencsétlenségemre senki sem mászkál erre, így sóhajtva felállok és elindulok a pulthoz megint. Remélem, hogy az üres korsó ad okot másnak, hogy ne üljenek le a helyemre. Hátra fele nézek, hogy lássam ki célozza meg és legyen esélyem közbe lépni. Ekkor fordítom vissza célirányba a fejemet, mikor egy erős ütést érzek a mellkasomon és hideg folyadékot. - Bassza meg! Nem tudsz figyelni? – Morgok rá, ahogy feleszmélek arra, hogy valaki belém jött és az itala most a pólómon csordogál. - A kedvenc a pólóm… Ahh… - Morgok továbbra is, ahogy próbálom lesöpörni az italt magamról. Még jó, hogy átestem a holtponton, különben az sem érdekelne, hogy nő. - Elmúltál már nagykorú egyáltalán? – Nézek rá bosszúsan és megfordult a fejemben, hogy odaadom neki a pólóm, hogy mossa ki. Igaz azt látom, hogy neki sincs valami fényes napja, de ő öntött le.
Kezdőlap
