Nehéz szavakba önteni azt, amin mi ketten keresztül mentünk. Mindent tudtál rólam, de tényleg mindent, hogy az anyám alkoholista, hogy én nevelem a húgom, hogy a nagymamám halála milyen nehéz pillanat volt az életemben. Még általánosban ismerkedtünk meg, és úgy volt, hogy mi ketten öribarik leszünk. Nagyon közel kerültél hozzám olyan közel, amilyen közel senki sem tudott. Aztán Brooklynba költöztünk apám szánalom pénzén, és hatalmas szakadék nyílt köztünk. New York közénk állt, de ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek mennyire beléd estem, és hogy esténként utánad epekedek. A szerelemnek nem szabhatott határt ezt követően semmi. Te voltál az első barátnőm, és neked én az első barátod. Mindenben elsők voltunk egymásnak, ahogy az a filmekben szokott lenni. Te mindig is vallásos voltál, amit én sose tettem szóvá, addig a napig, amíg be nem ütött a krach a rózsaszín felhőnkbe. Terhes lettél fél évvel a kapcsolatunk kezdete után. Én az abortusz mellett érveltem, képtelen lettem volna még egy gyereket felnevelni a húgom mellett, és te is épp csak 16 éves voltál. Rakaszkodtál hozzá, hogy ez bűn Isten szemében, pedig te nem is voltál annyira vallásos, mint a szüleid. Gyilkosságnak tartottad az abortuszt, és amúgy is hajlamos vagy túlreagálni a dolgokat, és a szívedre venni mások ballépéseit. Egy délutánon keresztül üvöltöztünk egymással a rózsaszínre festett szobád falai közt, aztán besokaltál, és elküldtél. Akkor valami eltört bennem. Hónapokig próbáltalak utolérni, de te nem jelentkeztél, nem reagáltál az üzeneteimre. Az anyukád közölte velem, hogy elköltöztél Európába a nagybátyádhoz, de ennél többet ő se osztott meg velem. Nem tudtam mi van veled, mi van a közös gyerekünkkel. Régen imádtam, hogy milyen makacs tudsz lenni, de ebben az időszakban az agyamra mentél vele. Próbáltam tovább élni nélküled, de a közös gyerekünk gondolata minden nap velem volt. Minden csöpségben, aki szembejött velem az utcán, a te vonásaid láttam az én görbe orrommal vegyítve.
Két évvel később - azaz a jelenben - a nagybátyád cége csődbe ment, és visszakényszerült Amerikába. Te se maradhattál egyedül egy másfél éves kisfiúval Norvégiában, így visszaköltöztél a szüleidhez Bronxba. Persze nekem erről nem szóltál, nem akartad, hogy találkozzak a fiúnkkal, akit Theodornak neveztél el.

Nincsenek hatalmas elvárásaim a karakterrel kapcsolatban. Talán a legfontosabb tulajdonsága, hogy szereti irányítani az embereket. Aiden mindenképp megpróbál majd jó apa lenni, és ez a kedves usertől függ, hogy a lányka hogy fogadja majd.

Amúgy nyitott vagyok vele kapcsolatban minden ötletre.