Pozitív:
- Magabiztos
- Megbízható (már akinek)
- Pontos
- Körültekintő

A pozitív tulajdonságaim nem léteztek, amíg általános iskolába jártam és nem találkoztam a srácokkal és csatlakoztam a bandához. Minden, amit fel lehet sorolni, azt tőlük tanultam és ezáltal lettem mondhatni férfi. Magabiztosságomat is remekül tudom alkalmazni, hogyha valakit meg kell győznöm valamiről. Mondhatni, hogy egy közönséges tollat is rád tudok sózni, ha úgy akarom.
- Megtennéd, hogy leírod a neved egy papírra? … Ja, hogy nincs tollad? – Na ugye, hogy megveszed.
A megbízhatóságom az már más kérdés. Egyedül annak vagyok megbízható, aki ki is érdemelte ezt, megemlíteném a bandát, aki felkarolt.

Negatív:
- Makacs
- Önző
- Bosszúszomjas
- Türelmetlen

Minden magáért beszél. A makacsság amúgy, úgy mond családi vonás. A nővérem is az és az apám is az volt, ahogy én is az vagyok. Fura lenne, ha az utódaink nem lennének azok.
A türelmetlenségemet nem tudom fejleszteni, hiszen ki ne akarna adjad uram de máris mindent megkapni? Na ugye.

Amit szeretek: Pénz, hatalom, cigi és kávé. Az első kettőért elég sokat kell küzdeni elismerem, és a türelmesség nem az én erényem. Viszont azért elég morcos vagyok, ha nincs cigi szex után, vagy kávé reggelente. Szeretem a lehetőségeket emberekben és balhékban, akkor elég gördülékenyen működik minden. A legjobb érzés.

Amit nem szeretek: Rokonság, de főképp apám, amiért arra kényszerített, hogy a semmi közepén éljek 6 évig. Viszont vele már nincs többé gondom. De találkoztam már értetlen emberekkel, akiket legszívesebben fejbe lőnék. Utálom őket.

Második gyermekként láttam meg a napvilágot a Price családban. Gyerekkoromban nagyon is sokat voltam a nővéremmel, nekem ő volt a példaképem. Iskolai feladatkor mindig őt hoztam fel, ha beszélni kellett valakiről a családban. Csendes és visszahúzódó gyerek voltam, sosem volt rám panasz, a tanáraim nagyon is szerettek. Magas intelligenciám már általános iskolában megmutatkozott a tanulmányaimban. Nagyon szép és sikeres jövőt jósoltak nekem a tanáraim és én büszkélkedve álltam anyám mellett mikor behívták évértékelőn.
Bár a tanulásban jeleskedtem, ugyanezt nem lehetett elmondani a barátokról. Frusztrált az érzés, amikor hallottam a szünetekben a többieket tervezgetni mit csinálnak a suli után. Kedvem lett volna nekem is csatlakozni, de ők sosem hívtak. Órákon egyedül ültem, kivéve mikor épp dolgozatot írtunk, mert akkor hirtelen nekem is lett padtársam, de csak azért, hogy lessenek rólam. Ez így ment éveken keresztül egészen addig, amíg végzős nem lettem. Épp haza felé tartottam, amikor ezen gondolkoztam, hogy vajon engem miért nem hívnak soha sehova és miért csak kihasználnak.

A nővérem egyre inkább hanyagol. Nemhogy barátaim nincsenek, de még ő is kerül. Lassan kezdem azt hinni, hogy velem van a baj. De most mit csináltam? Pár nappal később már rá is jöttem, hogy mit. Illetve én semmit, de tudom, hogy mi miatt vagy inkább ki miatt hanyagol. Aston… Te szerencsecsomag, elloptad a nővérem…

Buszmegálló mellett haladtam el, amikor megcsapott a bűzlő füst. Érdeklődve kaptam fel a fejemet, hogy mi ez, mikor észrevettem, hogy egy társaság dohányzik. Változást akarok az életemben! Szinte csaptam a levegőbe, ahogy ezt elhatároztam. Kíváncsi voltam a cigire, így kaptam az alkalmon, amikor megérkezett a busz és ők felszálltak. Egyből kiszúrtam, ahogy az egyik zsebéből kiesett egy doboz cigi. Odaosontam, mint aki tilosban jár, majd felkapva rohantam, mint akit üldöznek. Az egyik sarkon bekanyarodva álltam csak meg, kifújni a levegőt és most először pillantottam a dobozra. Akarom! Idegesen, remegő kézzel nyitottam ki. Szinte hallottam a szívdobbanásomat, ahogy a mellkasomban egyre gyorsabban vert.
Volt még benne. Ez az! Már csak öngyújtót kéne találnom, amivel meg is tudom gyújtani. A furfangosságom határtalan, így a közeli sarki boltba betévedve vettem elő az üres üvegemet és nagy szemekkel kértem az eladót, hogy töltse meg. Amíg mosolyogva átvette az üveget és hátrament, pár másodperc alatt pásztáztam végig a boltot. Viszont nem találtam az öngyújtót, csak akkor amikor sóhajtva magam elé néztem, hogy ez a terv nem volt a legjobb. Ekkor vettem észre, hogy ott van az orrom előtt egy tálcában felállítva rengeteg öngyújtó. Nem is gondolkoztam, zsebre vágtam egyet és íme az első bűntett, amit elkövettem.
Megkapva az üvegem, elégedetten sétáltam ki az üzletből és már mentem is a parkba, ahol a fák között elrejtőztem. Ledobtam a táskám a fa tövébe, majd kivettem egy szálat a dobozból és meggyújtottam. Az első slukk után, azt hittem, hogy megfulladok. Olyan köhögő roham jött rám, hogy ott helyben majdnem meghaltam. Viszont ez nem szedte kedvemet, próbáltam többször is. Nem sok idő kellett mire ráéreztem, hogyan is kell szívni és a hatását. Az elképesztő volt. Teljesen lenyugodtam, még az sem fordult meg a fejemben, hogy a nővérem és apám is megölnének ezért. De ez az én titkom marad. Elszívva a cigit, sétáltam haza fele. Ez csak a kezdet, gondoltam.

Egyre többet jártam ki a parkba cigizni. Természetesen a zsebpénzemből fizettem, mindig megkértem valakit, hogy vegyen nekem egy csomaggal. Mint minden alkalommal most is a parkban cigiztem a fák közé bújva, amikor egy srác lépett elém. Majdnem lenyeltem a cigit és totál falfehér lettem a felismeréstől, hogy most lebuktam, végem, megyek a börtönbe. Az arcomat látva a srác, csak mosolygott és ő is elővette a saját cigijét. Ez viszont másnak nézett ki, mint amit én szívok.
Neki is feltűnt, hogy eléggé kíváncsian leskelődök felé, ezért felém nyújtotta. Elmagyarázta, hogy ez voltaképpen fű és sokkal jobb. A segítségével ki is próbáltam életem első füves cigijét. Mostantól kezdve mindig ugyanitt találkoztunk és füves cigit szívtunk.
Stílusom megváltozott és sokkal inkább éreztem magam már nagyfiúnak, amit anyám is és a nővérem is furcsállt. Kezdtem eltávolodni tőlük és egyre zárkózottabb lenni feléjük. Pont ezen a napon, gyökeresen megváltozott az életem. Ugyanis Shane, akivel már egy ideje összejártunk suli után füvezni, most nem egyedül jött. Egy csapat srác, nagyjából 1 évvel idősebbek voltak mint én, kivéve Davis. Ő jóval idősebb volt nálunk, és ő volt a bandavezér. Tetszett ez, hogy végre valahova tartozhattam.

Kisebb lopásaink voltak egy-egy üzletben, olyan csekély volt az elemelt érték, hogy fel sem tűnt az eladóknak. Ezek azért voltak jók, hogy egy kicsit ráérezzek a dologra és kitanuljam ezt a „szakmát”. Egyszer kaptak el, akkor is kimagyaráztam magam, de azt nem úsztam meg, hogy apám ne kerüljön képbe. Kaptam is ezért otthon. Nem csak ezért de egyre durvább dolgaim voltak. Lázadtam és ez volt az, ami miatt a következőkben is benne voltam.

Az áruházi wc-ben gyűltünk össze megbeszélésre. Nyugtunk van, senki sem fog minket megzavarni, legalábbis ebben bízunk. Az egyik piszoár folyik. Ezt a csobogó vizet hallom magam mögött, ahogy a bandával dumálunk az esti balhéról. Szinte nyugtatólag hat rám és ezáltal semmilyen veszély érzetem nincs. Gondosan megterveztük és a terv hibátlan, hiszen annyiszor beszéltük át, hogy már forgatókönyvet is írhatnék az események pontos lefolyásáról.

Fresh Meadows - Horace Harding Expy - Gulf benzinkúttal szemben
Erős szél túr bele a hajamba, ezzel is jelezve, hogy vihar lesz. A fák fenyegetően kezdenek el dülöngélni a vihar előjeleitől. Arcomon érzek egy-két esőcseppet. Ideje indulni, mielőtt szarrá ázunk és egy kezdeti tüdőgyulladás miatt nem kéne eltolni a balhét.
- Maszkok, kesztyűk megvannak? – Nézek hátra a fa mögül a társamra, aki határozottan bólint. A fa takarásából nem látnak, így pofon egyszerű lesz az akció. Már csak meg kell várni, míg a benzinkút zárásra készül.
A kerítést szétvágtam, hogy átférjünk rajta. Beöltöztünk mind a négyen, majd mikor a lámpát láttuk lekapcsolódni, neki indultunk. Átfutottunk az úton és elkaptuk a srácot. Davis mélyített hanggal szólalt meg és egy kést is a benzinkutas torkának szegezett. A pénzt akarta, mindannyian azt akartuk. A srác nem hősködött, kinyitott megint és besétáltunk. Én az üzletben vártam és figyeltem, Tony a csipszes részlegnél, a többiek a kutassal a széfhez mentek az emeletre.
A zacskó zörgése a szívbajt hozza rám, mégis csak először csinálok ilyet és kicsit feszült vagyok. Nem normális ez a srác, hogy ilyen helyzetben neki áll enni. Csak sóhajtottam egyet, de valami történt. Pillanatok alatt jelentek meg a zsaruk, villogóval és szirénával a benzinkút előtt. Esélyünk nem volt a többieket figyelmeztetni.
A probléma a széf nyitásával történt. Volt benne egy gomb, ami riasztotta a zsarukat és ezt a kutas olyan óvatlan pillanatban nyomta meg, hogy a többieknek fel sem tűnt. Mikor meghallottam, hogy mi volt a baj, csak még idegesebb lettem. Ezzel nem számoltunk...

Apám remek ügyvéd, ennek is köszönhetem, hogy egy kisebb pénzbírsággal megúsztam az egészet. Elégedett vigyorral lépek ki a bíróság épületéből, apám zsebből kifizeti ezt a nevetséges árat a szabadságomért, én pedig folytatom ott az egészet, ahol abbahagytam. Persze ez mind csak a képzeletemben játszódott le. Éreztem, hogy valami nem kóser, mert apám az egész haza fele vezető úton nem szólt hozzám és még akkor sem, amikor a kocsiból kiszállt, hogy bemenjen a házba. Furcsálltam, de csak vállat rántottam, hát ez van.
Utána mentem, és már igyekeztem is volna a konyhába, hogy valami kaját gyűjtsek, amikor elkapta a vállamnál a pólóm és a nappali felé ráncigált. Megszólalni nem tudtam, már a kanapéra lökött és beállt elém.
- Elegem van belőled és a húzásaidból! – Kezdte, én pedig csak unottan sóhajtottam. Mindjárt gondoltam, hogy nem marad ez az egész fejmosás nélkül.
- Ugyan már apa. Neked ez apró pénz. Mit számít? – Rántom meg a vállaimat nem törődve semmilyen következménnyel. Had használjam már ki, hogy apám védelmében bármit megtehetek.
- Igen? Csak apró pénz? Nem nagyon becsülöd a pénzt, de majd megtanulod, hogy mindennek ára van. – Felvonom kérdőn az egyik szemöldökömet. Nem tetszik ez a sejtető hangnem, amit használt. Most akar példát statuálni és nevelni? Na, most mi lesz? Befog munkára, hogy tologassam az aktáit. Felőlem...
- Mész Észak Dakotába Tedhez. És azt is elfelejtheted, hogy a fiam vagy! – Hangja elég dühös és elszánt. Összeráncolom a homlokomat, ezt anyu úgyse fogja engedni, lehet próbálkozni.
Bár arra kíváncsi lennék, hogy ezt mikor döntötte el? Apám felhozta, hogy csak az én érdekemben történik mindez, hogy kiszakadjak a rossz társaságból. Előre el volt tervezve az egész, már a bíróság előtt megbeszélte velük, hogy odamegyek a tudtom és a megkérdezésem nélkül.

Gyűlölöm az egész családot, az összes pereputtyával. Itt ülök az ablak mellett a repülőn, apámmal a bal oldalamon. Biztosra akar menni, hogy valóban megérkezek és ott is maradok. Ekkora szart. De ami a legjobban dühít, hogy elvették a mobilomat. A kurva mobilomat! Eszem megáll, mégis mihez kezdjek itt a semmi közepén mobil nélkül?

Grand Forks – ide lettem száműzve. A helyi gimibe írattak be, hogy befejezzem és leérettségizzek. Mondanom sem kell, hogy mennyire nem tetszett. Az osztálytársaim mind egytől egyig az unalmas kategóriába tartoztak. Komolyan mondom egy csokis sütiben több az izgalom és élet mint bennünk.

Észak Dakota - Grand Forks megye
Az állam legunalmasabb megyéje, itt a bűnözést nem is ismerik. Maximum egy-két szelet sütit csennek az öregektől, akik az ablak párkányra teszik a tepsit, amíg kihűl. Dögunalom...
Már értem, hogy miért ide küldtek, de ezt még megbánják. Dühösen fortyogok, ahogy az asztalhoz ülök és várom a vacsorát. Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy a nagynéném az asztalra pakolja a felvágottat, sajtot és a zöldségeket. Egy pár szelet kenyér is helyet foglal az asztalon és jó étvágyat.
- Ez mi a szar? – Nézek végig az ételen és fintorgok.
- Vigyázz a szádra fiatal úr! Most pedig imádkozzunk! – Szid le, majd folytatja egy asztali áldás keretében, ahogy az asztalra teszi a kezeit és várja, hogy megfogjuk egymásét. Értetlenül és meghökkenve nézek a tenyerére. Én meg nem fogom.
- Most szívatsz?! Imádkozzunk?! Mégis miért? Ez a félfogamra se elég, ráadásul mi ez a gyuva? Én sajtburgert akarok, sült krumplival és nem ezt a szart! Én meg nem eszem! – Hátra dőlve a széken összefonom a karjaim a mellkasom előtt. A gúnyos hangnememet nem tolerálja a nagybácsim, aki ennek hangot is ad. Megrezzenek, ahogy ököllel az asztalra csap és rám förmed.
- ELÉG! Takarodj a szobádba és nemhogy sajtburgert, de semmit sem kapsz ma enni! Indulj és ne várd meg míg felrángatlak! – Flegmán ráfintorgok, majd felállva az asztaltól elindulok a lépcső felé. Még hallom, ahogy a nagynéném nyugtatgatja a férjét.
- Ne idegesítsd fel magad Ted! Kamasz! – Simogatja meg a vállát.
- Szemtelen taknyos! De majd én megnevelem! – Ígéri meg a nejének, mire egy gonosz vigyor csillan meg az arcomon.
- Na azt majd meglátjuk! – Megyek fel az emeletre mint aki jól végezte dolgát, és eltűnök a szobám ajtaja mögött.

Grand Forks Central High School – Első nap
Hason fekve nyitott szájjal alszok, egészen addig amíg be nem trappol a nagybácsim a szobámba.
- Kelj fel, indulunk a suliba! – Hallom a hangját és azt is érzem, hogy meglökdös. Erre csak nyögök egyet, de nem mozdulok. Nem képzeli, hogy majd felkelek hajnalok hajnalán, hogy suliba menjek.
- Gyerünk fiatal úr! – Hangja egyre türelmetlenebbül hangzik, de nem mozdulok, akármennyire is idegesít, hogy fiatal úrnak hív. Kezdődik a szívatása. Ha meg akar nevelni, akkor meg kell dolgoznia érte. Hallom, ahogy kimegy és erre a pár perces csendre csak jólesően mosolygok. Gondoltam, hogy hamar fel fogja adni. Arra viszont nem számítottam, hogy egy vödör jéghideg vizet a nyakamba önt. Egyből kipattannak a szemeim és még a lendülettől az ágyról is leesek.
- Mi a fasz? – Alig fogtam fel, hogy mi történt és csak az ágyamat figyelem, amiből csorog ki a víz, magamról nem is beszélve. Ez az idióta komolyan leöntött vízzel? Reszketek is, mert annyira hideg lett hirtelen, hogy még a szőröm is felállt a karjaimon.
- Igyekezz! – Ennyit hallok és már el is tűnt az ajtó mögött. Ha harc legyen harc.

A hátsó padban foglalok helyet, kisajátítottam magamnak. Jobb is, hogy nem vagyok szem előtt, de már az első nap konfliktusba keveredek a tanárommal. Kit érdekel, hogy hány állam van Amerikában és mik a nevük? Forgatom meg a szemeimet, de legalább első alkalommal be is mutatkozhattam az igazgatónak. Láttam a szemeiben, hogy nehéz lesz velem és ezt bizton állítom, hogy igaza van. Ettől a megértő hangnemtől viszont hánynom kell, ahogy bájolog, hogy mennyire megérti, hogy milyen nehéz nekem új iskola, új osztálytársak és új környezet. Remek, a 15 perces bájolgás után, visszatérek a termembe és elfoglalom a helyem.
Leginkább az órákon csendben vagyok, semmilyen kérdésre nem nyújtózkodok, főleg nem annyira, hogy kiessek a padból, mint a többiek, mintha csak pénz járna a jó válaszért. Idióták. Mindig végig pásztázok a termen és azon gondolkozok, hogy vajon próbálták-e már a cigit. Tuti nem. Most jut eszembe, de jól esne egy spangli.

Gyakran jártam az utcákat, kerestem a balhét, de az nem volt. Mily meglepő, egy dögunalmas városban soha semmi sem történik. Egyébként elég közel laktunk az állam határhoz, elég könnyű lett volna megszöknöm innen. Semmi sem érdekelt itt és ami a legrosszabb egy drog dílerbe sem futottam bele, vagy egy verekedésbe. Semmi... Mintha megállt volna az élet a kőkorszakban.

Pár héttel később
Az igazgató irodája felé tartok, a tanárom jobbján, már vagy századszorra. Már lassan VIP vendég leszek az igazgatóiban. Megint mit csináltam? Semmi különöset, csak elszívtam a wc-ben egy cigit. Miért olyan nagy ügy? Oké, múlt héten az osztály hörcsögét akartam a wc-n lehúzni. De az is csak kísérlet volt és ha nem állítanak le, akkor bebizonyítom, hogy átváltozik mutánssá.
A magatartásom és a szorgalmam kritikus, többször behívták már a nagynénéméket, viszont a matek az nagyon is jól ment. Még magam is meglepődtem, amikor egyetlen tanár dicsérni kezdett az osztály előtt. Remek most már a figyelem középpontjában vagyok. Talán ezzel lehet valamit kezdeni.

Szereztem mobilt. Még emlékszem a barátaim számára, így sikerült felvennem a kapcsolatot. Erről a telefonról senki sem tud, mindig jól elrejtem, így hiába kutatják át a rokonok a cuccaim, mert hülye nem vagyok, tudom, hogy megteszik és azt is tudom, hogy apám kérésére.
Ötletelek én is velük, mikor balhékba kezdenek és sopánkodok, hogy bárcsak ott lennék. Apropó fiatalkorúak börtöne. Ők is megúszták pénzbírsággal és közmunkával, kivéve Davis. Neki túl sok volt a rovásán és nem tudta kiváltani ezzel. Pár év és újra csatlakozhat hozzánk, ő már megszokta. Említettem már, hogy Davis amúgy idősebb srác, mint mi. Mondhatni ő a mentorunk, aki megmutatta mi is az élet.

Barátaim ötletére csak gonosz mosollyal az arcomon bólintok. Tetszik. Ahhoz, hogy Ted bácsit megleckéztessem a gyerekein keresztül vezet az út. Rá fogom őket szoktatni a fűre és ez ellen nem tehet semmit. Elég jó a rábeszélőkém, szóval még a pia is szóba fog jönni – annak ellenére, hogy fiatal korú vagyok, nem fog gondot okozni szerezni egy üveg alkoholt. Megbánod, hogy velem kezdtél.

1 évvel később
Zsebre tett kézzel rugdosom a kavicsokat a járdán, miközben megyek hazafele. Gyűlölöm ezt az egész szituációt, nem érzem jól magam itt. Senkit sem ismerek és egyik srác sem tökös annyira, hogy legalább azt bevállalja, hogy felmegyünk a pláza tetejére cigit szívni.
Azon gondolkozok, hogy hogyan tudnék megszökni, lehet hogy a stoppolás fog szóba jönni, akkor elég messzire tudok jutni, ráadásul pénz nélkül. Annyit meg el tudok emelni tőlük, hogy kajára legyen pénz.
Haza érkezve, nyitom az ajtót és a nevemet hallom a konyhából. Mi van már megint? Sóhajtok és magam mögött becsukva az ajtót, belépek a helyiségbe. A nagynéném és a nagybácsim is ott van a két gyerekével együtt, akik sírva bújnak anyjukhoz. Oké, esküszöm nem én okoztam a tüzet a parkban. Pedig jó szórakozás lehetett és ötletnek sem lett volna utolsó.
- Apád... Tegnap este meghalt. Sajnálom! – Szomorú hangon közli ezt velem. Na végre, egy jó hír, de most ezzel mit csináljak? Kéne egy pezsgő, hogy megünnepeljük ezt a napot.
- Úgy sajnálom fiam. – Jön közelebb hozzám a nagynéném és sírva karol át. Remek, egy jó ok, hogy visszamehessek.
- Akkor gondolom most haza megyek. – Lelkes hangon szólalok meg és legszívesebben öröm táncot járnék. Ha nincs az öreg, akkor mehetek. A vigyoromat hamar lemossa Ted bácsi, amikor megrázza a fejét. A temetésen csak ott lehetek, nem? Szűkítem össze a szemeimet, ahogy meghallom, hogy apám külön kijelentette, hogy nekem itt kell maradnom, amíg be nem fejezem a gimit és ezáltal a temetésre sem mehetek vissza. Átkozott dög, képes volt magától meghalni és annak ellenére, hogy kitagadott, még parancsolgat is.

Érettségi
Muszáj bemutatnom az eredményem? Gondolom kitaláltátok, hogy milyen eredménnyel végeztem. Egyedül a matek lett jó, de az nagyon. A többi... Nem mindegy? Megvan a papír, ezt akarták. Megyek haza és a papírt az asztalra dobom a nagybácsim elé.
- Megyek csomagolni! – Mondom egy időben, ahogy a papír leérkezik az asztalra. Ez volt a megállapodás, most már mehetek vissza a civilizációba. Önelégülten indulok meg kifele.
- Az nem úgy van, ahogy elképzelted! Jövőre kezded az egyetemet itt helyben. – Torpanok meg az ajtóban, ahogy ezt meghallom. Hirtelen fordulok meg és az arcomon a meglepettség látható és azt is észre veszem, hogy Ted bácsi mennyire is önelégült, szinte gonosz mosollyal a szájszegletében néz rám.
- Mi van?! Dehogy megyek egyetemre! Felejtsd el! Megyek haza és nem állíthatsz meg. – Köpöm a szavakat, még csak az kéne, hogy még 4 évet itt töltsek. Ki van zárva, de azt hiszem az érv, amit mond, miszerint pénzem az nincs, így elég nehézkes lesz a haza jutás. Gyűlölöm a rokonságot.

Grand Forks - University of North Dakota – Első nap
Közgazdász szak? Ugye csak viccelnek? Ennél unalmasabb szakmát el sem tudok képzelni. Arról nem is beszélve, hogy mit kezdjek vele? Én vissza akarom kapni a régi életemet, így is elpazaroltam 2 évet belőle.

Pár héttel később
Kaptam egy fülest, hogy egész jól lehet keresni ezzel a szakmával, arról nem is beszélve, hogyha jól csinálom meg is tudok kopasztani egy-két hülyét. Kezd egyre jobban tetszeni ez az egész és látok is benne fantáziát. Azt már meg sem említem, hogy ezzel még az alvilágban is sikerem lehet.
Ezzel a tudattal folytattam az egyetemet, egészen a diplomáig.

Diploma osztó
Most, hogy készen van ez is és mindenki azt hiszi, hogy az idők alatt megjavultam, így még könnyebb dolgom lesz, visszamenni Queens-be. A repjegyem is már ott volt a diploma osztó ajándékaim között. Remek. Végre újra a barátaimmal találkozhatok, folytathatom az életem ott ahol abbahagytam. Már nagyon várnak vissza, nemrég beszéltem velük és már meg is van nekik a következő business, amiben számítanak rám.

Utazás vissza Queens-be
Örömmel szállok fel a repülőre, bár azt nem felejtettem el, hogy a nővérem egyáltalán nem keresett és azt, hogy anyám beleegyezett, hogy száműzzenek. Na, de most eljön az én időm. Szeretek váratlanul felbukkanni az emberek életében. A repülő búgására és megmozdulására kitekintek az ablakon. Már indulunk, csak pár óra. Helló nővérkém, már várom a találkozásunkat.

Queens-ben sikerült egy pályakezdő munkát is találnom, kockázat elemző leszek. De ez nem izgat annyira, mint hogy a nővéremmel találkozzak.