Martina
Latin eredetű, a Martinus (Márton) férfi név női párja. Jelentése: Mars istenhez hasonló, merész, bátor, harcias, vitéz.

magasság: 172 cm
hajszín: hol szőke, hol barna
szemszín: barna
stílus, öltözködés: nőies és lezser egyszerre
kedvelt ruhadarab: has villantó póló és laza farmer

Optimista, de reálisan gondolkodó, egy nyitott, de határokat tisztelő, egy lazítani képes, de mégis komoly erőbedobásra hajlandó személyiség.
Független típus, határozott véleménnyel. Szórakoztató, élettel teli, aki másokat is képes magával ragadni.

Kedves, törődő személyiség, igazi lélekbúvár. Őt bármikor felhívhatod, átmegy hozzád, és hagyja, hogy kibeszéld magadból az érzéseid. Akár órákon át képes hallgatni, majd tanácsokat adni. Nem fél kiállni magáért, ahogy másokért sem. Családja, barátai számíthatnak, támaszkodhatnak rá: a problémáikat sajátjaként kezeli. Akármilyen rossz is legyen a helyzet légy akár veszélyben vagy egy családi vita közepén vagy bevétel nélkül ő melletted fog állni és segíteni fog kiutat, megoldást találni. Céltudatos és erős elképzelése van a jövőjét illetően. Tele van elszántsággal és tenni akarással, nem véletlen, hogy saját vállalkozást tervez. Határozott, makacs természet, ha valamit eldönt, nincs semmi, amivel lebeszélhetnék róla. Érzelmes, szenvedélyes alkat, aki ritkábban hallgat az eszére, mint a szívére.

Szereti
- a bulikat, barátokkal való szórakozást
- a nyári kerti partikat, ahol ő lehet a házigazda és kedvére itathatja a népet, miközben lubickol a medencében
- a kalandsorozatokat, az izgalommal és feszültséggel kiélezett jeleneteket.
- sportolást, a box edzéseket, suppozást
- ha smink nélkül egy hatalmas pulcsiban zabálhat egy hamburgert otthon a kanapén
- az epret
- a tetoválásokat

Ki nem állhatja
- a hétfőket
- ha beképzelt kis csitrinek nézik
- amikor valaki felvág a vagyonával
- ha hazudnak neki

+ 16 trágár szavak használata

There are two reasons why people don't talk about things; either it doesn't mean anything to them, or it means everything.

Anyut valami mostanában nagyon nyomasztja. Látom rajta, hogy nyugtalankodik, de amikor rákérdezek mi a gond, majd én segítek alapon elintézi egy semmi baj kincsemmel.
- Rá gondolsz? – kérdezem szégyentelenül, nem teketóriázva, mert már meguntam, hogy mindig leráz. Tudom, szinte biztos vagyok benne, hogy ő jár a fejében, árulkodóak a szomorú szemei.
- Sosem mesélsz róla, magadba fojtod, és nem tudom, hogy segíthetnék. – Bosszant a tudat, hogy nem tudom kirázni ebből a depiből, de az is, hogy nem hajlandó beavatni a múltjába. Baszki mégiscsak a féltestvérem nem? Csak ülünk egymás mellett némán, miközben számolom a másodperceket.
- Most ez komoly anyu? – kérdezem értetlenkedve, felhúzva magam azon, hogy nem képes válaszolni. Próbálom magam nyugtatgatni, mert ez már nem az első ilyen „beszélgetésünk”. Ő nem akar erről beszélni, kerüli a témát én meg bazira kíváncsi vagyok mindenre.  
- Kincsem ez most nem a legalkalmasabb idő erre, sok a tennivalóm. Hidd el, tényleg nincs semmi baj. – csókot nyom a homlokomra és ott hagy magamra, mintha ezzel minden el lenne intézve. Fortyogok belül. Mégis mikor lenne alkalmas? Lesz valaha ilyen? Szeretlek anyu, de kezdek rohadtul belefáradni abba, hogy megfejtselek téged is és azt a rejtett múltat, amit úgy titkolsz előttem. Hagyom a picsába inkább az egészet!

Having a daughter makes you see this things in a different way. This is my only girl. So I don't care what it takes to protect her.

Aput szerintem sokan nem ismerik igazán. Távolságtartónak, ridegnek és kimértnek tűnhet, vérbeli szállodalánc tulajdonosnak, nagy fejesnek, akit csak a munkája érdekli. Sokszor valóban így van, de én tudom, hogy a családjáért - anyuért és értem -, a védelmünkért bármit megtenne. Nem az az érzelmeket könnyen kimutató személy, de nagyon szeret minket. Megígértem neki, hogy véleményezem és ötletelek az egyik szálloda projekt kapcsán, így most ezen dolgozunk. Apu felegyenesedve, dagadó büszkeséggel telt pillantást vet rám. - Szerencsés vagyok, hogy egy nap nekem fogsz dolgozni. - mondja, amit tudom, hogy jó szándékból tesz, mégsem tudok örülni neki. Nem szeretem a szót, hogy „neki”, basszus miért nem tudja azt mondani, hogy „vele együtt”? Apuval sokszor beszéltünk már erről és egy időben tetszett is a gondolat, hogy közös erővel tovább növeljük, fejlesztjük a szállodaláncot, de mindig az az érzés fogott el, hogy igazán sosem fogadna el egyenlő félként. - Mármint veled együtt igaz? - kérdezem, mint aki megerősítésre várna. - Persze angyalom. - rövid, tömör választ ad mosollyal az arcán valahogy mégsem tudok hinni neki. - Tudod apu .. én már nem vagyok biztos benne, hogy erre vágyom. - egy pillanatra megállok és csak figyelem a reakcióját, ami egyértelműen a nem értem mit akarsz most ezzel monológ kezdete lenne, ezért inkább folytatom. - Rengeteg ötletem és tervem van és szeretnék idővel saját vállalkozásba kezdeni és úgy örülnék, ha .. - apu közbevág, ami rohadtul nem fer. - Ugye ezt te sem gondoltad végig angyalom? Egy biztos jövőt, karriert lecserélnél egy bizonytalan, rizikós, ki tudja, hogy bejön-e dologra? És miért? Csak azért, hogy megvalósítsd önmagad? Arra itt is van lehetőséged bogaram. - fejti ki és folytatja, hogy még véletlenül se tudjak reagálni. - Én csak védeni próbállak, azt szeretném, hogy mindened meglegyen, és ne kelljen csalódnod. Én tényleg csak a legjobbat szeretném neked. – fejezi be végül, amire mégis mit lehetne mondani? Érzem, hogy ezt a csatát megint elvesztettem, így ráhagyom, de nem végérvényesen. - Értelek, de legalább annyit tegyél meg, ha elkészültem ránézel a terveimre, ahogy most én tettem a tiéddel. Lehet róla szó? - kérdezem reménykedve abban, hogy esélyt ad arra, hogy bizonyítsam rátermettségem, hogy megállnám a helyem egyedül is és nem kell egy védőburokban tartania, mint valami kislányt.

Sleep disturbance: you think what could you have said, what could you have done differently; she doesn’t know what love means.

Apu egyik szállodájában az ébresztőm hangjára ébredek meztelenül és borzasztó fejfájással. - Mi a .. - nyöszörgök miközben tudatosul bennem, hogy nem egyedül vagyok, hiszen valakinek a karját érzem a derekamon. Hátrapillantok még kómásan és megnyugszom, amikor látom, hogy Justin az, akivel egy ideje kavargatok, szerinte járunk. Kicsit erősre sikerülhetett a medencés buli, amit tegnap tartottam tekintve, hogy alig emlékszem valamire. Ritkán rúgok be ennyire, általában tudom, hogy hol a határ, de sajnos velem is megesik, hogy elvesztem a józan eszem. Valami ilyesmi történhetett most is. Nyögvenyelősen kinyomom az ébresztőt, hogy esélyem legyen csendben kislisszanni, de elkéstem vele. Justin felébredt. Magához húz, és még jobban átölel. - Nincs ma edzésed? - kérdezem, mert kezd derengeni miért is kezdtem el tegnap este annyit inni. - Nem megyek, hagyjanak békén. - feleli. – Figyelj, amit éjjel mondtam.. öö.. tudod az egész szeretlek dolog. - kezd bele és bárcsak ne folytatná. - Totál ki voltam ütve, szóval nem várom el, hogy te is mondd nekem vagy ilyesmi. Oké? - hallom a hangjában, hogy bántja a dolog és ezzel a dumával csak engem szeretne megnyugtatni. - Oké. – felelem bűntudattal, és alig várom, hogy leléphessek vagy ő lépjen le, mert totál kellemetlen a szituáció. Valami oknál fogva mindig, így járok. Jön az a bizonyos "szeretlek" szó és meghátrálok, képtelen vagyok viszonozni. Vajon velem van a baj vagy még nem jött el az igazi?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Életünk során elérkezünk ahhoz a fura időszakhoz, amikor elég idősnek kell lennünk ahhoz, hogy elődöntsük mit akarunk a jövőnkkel kapcsolatban kezdeni, de közben a külvilágtól mégis azt a visszajelzést kapjuk, hogy egyes témákat illetően még szükségünk van az utunk egyengetésére. Én azt mondom eléggé nagy kiszúrás ez a másikkal!    A történeted olvasva pedig ezt a kontrasztot éreztem. Először ott voltak a szüleid. Az édesanyáddal történő beszélgetés úgy érződött, hogy bármi is nyomja a szívét, csak téged próbál védeni azzal, hogy nem terhel le a problémáival. Sajnálatos módon van a valóságnak az a rossz szokása, hogy néha igenis belegázol az érzéseinkbe és muszáj reagálnunk annak következményeire: megélni azokat és a lehető legjobbat kihozni belőle. Édesapád pedig a védelemnek azt az oldalát mutatta meg, ami egy megírt jövő ígéretét tartogatja. Persze, a biztos út mindig kényelmesebb, de nem jár kéz a kézben a boldogságoddal, aminek megteremtése azonban a te meghozott döntéseiden alapul. Rajtad pedig látszik, hogy ki akarsz törni ebből és megvalósítani a terveidet. Valahol félúton létezik egy támogató határvonal, ahol elbukhatsz és amiből tanulhatsz, de ezt saját magadon kell megtapasztalnod, amit te is tudod, hogy egy burokba élve nem fogsz. Pedig amit a jellemedből megismerhettünk, abból úgy érződik, hogy nem az a lány vagy, akit félteni kell. Képes vagy arra, hogy nagyokat alkoss és ha útközben hibázol? Ez is a folyamat része. Remélem egy nap a szüleid is rájönnek arra, hogy időnként nem árt szabadon engedni téged és esélyt adni arra neked, hogy megmutasd ki vagy és mire vagy képes. Szurkolok, hogy összejöjjön, addig pedig ne add fel se önmagad, se pedig az elképzeléseidet.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!