Hm, már miért is kellene bemutatnom magam? Ez most itt egy állás interjú? Ja, hogy nem... Hát lenne mit mondanom, de nem fogok. Hogy miért? Mert semmi közöd hozzá... Vannak dolgok amik csak rám tartoznak, látod, már is a rovásomra írhatod, hogy bizalmatlan vagyok idegenekkel szemben, munkahelyi ártalom... Bár mindenkit megillet az ártatlanság vélelme mindaddig még ki nem derül róla az ellenkezője, szabálytisztelő, na haladunk, makacs, végtelenül önfejű, hm türelmetlen, ez csak pár jelzője azoknak amiket nyugodtan mondhatsz rám kívülállóként is, hisz már az első pár mondatból kiolvasható. Igen, okos vagyok, jól látod. És e mellett hatalmas szívem is van, de csak bizonyos embereket engedek be, bizony, megválogatom, törték már darabokra, sokáig tartott összeszednem és elhitetnem magammal, hogy nem az én hibám volt... Azokért viszont akik átléphetik a kapuját, azokért foggal / körömmel harcolok, még akkor is ha én húzom a rövidebbet....
És ez elő is fordulhat könnyen, mivel verem a százhatvannyolc centi alsó határát, de azt kitartóan hosszú évek óta, testalkatom vékony, hosszú szőkésbarna hajam remekül keretezi, olykor eléggé megfáradt arcom, vannak hosszú éjszakáim, sűrűn álmoskás zöld szemeim alatt lassan több lesz a karika, mint amit elbír a púder... Talán szabadságra kellene mennem....

Lássuk csak, hol is kezdjem... Az elején mi? Én maradnék az őskornál... Nem, nem a  barlangrajzosnál, hanem amikor az őseim ideszöktek a jó öreg Oroszországból... Nagyapám és a családja, szépen, csendben, fű alatt beették magukat Amerika lágy földjeibe, hogy mennyire? Az öreg egészen a kongresszusig ment, ugye? Az már szép... Főleg egy bevándorlótól, de hát a nagy Amerikai álom ugyebár... Három fia született, látom tudsz számolni, igen, édesapám és még két testvére, a bácsikáim. Az öreg sosem tudta kiadni a kezéből az irányítást, ezt később nagyon is meg fogod érteni, csak lassan, el fogunk jutni addig is, egy kis türelem...
Szülői nyomásra lett apám tartalékos katona, bár nem hiszem, hogy valaha is akkora katasztrófa történne, hogy még Őt is behívnák... Mit kezdenének egy büntető jogásszal?
Anya ápolónő, egy félresikerült tárgyalás után találkoztak, valakinek nem tetszhetett kimondottan az ítélet ha bele eresztett apába egy golyót, bár szerencsére átment és nem is ért létfontosságú szerveket, kórházba került, ahol megismerte az én csupamosoly édesanyámat, szerelem, szerelem, vagy mi, fogjuk rá, vonzalom, az találóbb.
Hamar összeházasodtak, mielőtt az öreg még ebbe is kezdene beleszólni, majd megszületett a bátyám és két év múlva ez a zöld szemű hercegnő is. Nagy öröm, boldogság, főleg, hogy már meg volt írva előre nagy könyvben az életünk, épp még csak ki nem adta az unokáim és én címen, vagy valami hasonló, édesbédes szemét elnevezéssel.
Azt hitte, hogy mindenbe bele tud szólni, hogy miként neveljenek, hogy hova járhatunk, mibe öltözhetünk, szóval tényleg mindent, de Derek lett az élsportoló és én a könyvmoly, már ez is bökte a csőrét, hát még az, hogy én is a bátyámhoz hasonlóan elég fiúsan viselkedtem, összefogott haj, laza göncök, semmi smink, hát ezt végképp nem vette be a gyomra, és már akkor próbált minket megváltoztatni, Dereket ösztönözni a tanulásra, hogy átvegye a helyét, engem meg, hogy öltözzek már rendesen, legalább a csini pofimból meg tudnék élni, kösz öreg...
A szüleinknek elege lett és eltiltotta tőlünk, és amint már nem volt kényszer jobban érdekelt, hogy kicsit csinosabb lehessek, na ne essünk át a ló túloldalára, nem akartam a buta, menő csajok közé kerülni, csak simán untam az öcsköst...
Majdnem azt hitték, hogy új diák jött, viccelek, megismertek csak nem értették és nem is kell, ezt elég ha én döntöm el, nem mások. Persze e miatt többen is felfigyeltek rám, ami nem mindig jó választás, ennek következménye volt az az este is, amikor négy idősebb srác hazafelé egy házibuliból elkapott az utcán, pedig én futottam, ahogy bírtam, de gyorsabbak és erősebbek voltak, leterítettek, kiabáltam, ütöttem, rúgtam, haraptam, szerencsémre egy ott lakó kihívta a rendőröket, így karcolásokkal megúsztam, ők már nem voltak ennyire szerencsések, ugyanis amikor felmentették őket a bátyám önként akart igazságot szolgáltatni és alaposan elverte őket a parkolóba, mindezt úgy, hogy katonaság volt az álma, volt mit sikálni, hogy ne kerüljön bele az aktájába. Ma már SWAT - os a lelkem, büszke vagyok arra a nagy seggfejre, hogy a testvérem.
Sokáig akartam bujkálni és félni, hogy mi lesz ha ismét elkap valaki, majd úgy döntöttem elég volt! Elég a rettegésből, a depresszióból, a félelemből! Meg akarom tanulni megvédeni magam...
Szenvedélyemmé vált a küzdősportok világa, bár így is a pszichológiai egyetem mellett döntöttem, meg akartam ismerni az embereket, hogy mi motiválja, mi mozgatja, a testbeszédük, minden rezdülésük, tudni akartam, megérteni mindazt ami körülvesz.
Megérteni azt, hogy a szüleim miért váltak el amikor tinédzser voltam, de persze, tudom, az öreg miatt, mert anya megunta, hogy mindenbe beleszól, hogy mindig Ő a rossz és bármit csinál szar anya és ember.
A harcművészetek és a vágy, hogy meg tudjam védeni magam és a szeretteim vitt végül a rendőri pályára, a kiképzés kemény volt, sokszor aláztak meg mert pici vagyok, törékeny és főleg nő, de még így is ezerszer inkább az, mint egy íróasztal mögött ülni egész nap és papírokat töltögetni. Sokat gondolkodtam, hogy, hogy érhetne össze a két szenvedélyem, még végül ráakadtam az FBI Quantico - i akadémiájára, hát jelentkeztem, mondanám, hogy volt idő, amikor megbántam a döntésem, és akkor egy cseppet sem hazudnék, a rendőrakadémia ehhez képest egy babazsúr, hat különböző ízű tortával, ahol még jól is érzed magad. Fájt, sokszor és sokat, de én voltam a legbüszkébb, hogy sikerült, legyőztem a szörnyet, mindannyian új emberként tértünk onnan ki. New Yorkban üresedett meg egy hely a Viselkedéselemző Egységnél, és én voltam az aki bekerülhetett oda. Anya sokszori kérlelésre odaköltözött hozzám, így már én sem vagyok egyedül, sőt mire hazaértem a kiképzésről egy kutyám is lett, úgy érzem anya magányos volt nélkülem...
Ez az én történetem, az, ahogyan sikeresen keresztülhúztam az öreg Kavinsky minden számítását, amit csak egy cuki pofiban látott, ahogy Derek is inkább maradt azon a területen ami Őt érdekelte, mintsem, hogy beadja a derekát a nagyapánknak. A szüleink estek áldozatul, túl közel voltak a tűzhöz, hogy megvédjenek minket... Talán így volt a jó... Talán nem...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Érdekes, hogy a kisebb nagyobb események, részletek, néha milyen nagy befolyással lehetnek az életünkre. A nagyszüleid bevándorlók voltak, és mint tudjuk, idegenként egy országban nem éppen egyszerűek a hétköznapok. Talán emiatt volt, hogy a nagyapád ekkora nyomást gyakorolt rád és a bátyádra, és bár közel sem úgy alakultak a dolgok, ahogy ő azt elképzelte, de valószínűleg így is hatással volt arra, hogy kivé váltál.

Szomorú, hogy épp mikor már kezdted volna nőnek érezni magad, és ezt megmutatni a világnak, néhány idióta miatt, akik bántani akartak, ismét begubóztál egy időre. De szerencsére nem esett nagyobb bajod, és az egész szituációból megerősödve kerültél ki utólag. Mostanra egy nagyon magabiztos nő lettél, aki tudja mit szeretne elérni, és nagyjából már el is érte, hisz nem kevés küzdelem és tanulás árán megszerezted az álommelót, amiben minden számodra fontos téren lehetőséged van bizonyítani a rátermettségedet. Büszke lehetsz nem csak a bátyádra, hanem magadra is. Amit a jellemzésnél megfogalmaztál, az süt a történetedből is, hogy egy makacs, de kedves lány vagy, aki képes volt átugrani a saját akadályait, é kinek mi a szívén, az a száján.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!