Iris & Domi

Common barby, lets go party!

Természetesen Párizsban nekem is voltak barátaim, én is jártam szórakozni csak azok egészen más jellegű szórakozások voltak, más típusú emberekkel, egy teljesen másik világban. Voltak jó pillanataim, tudom hogy kell kikapcsolódni, de legtöbbször a merev távolságtartás jellemez, leginkább mióta Domiként élek, hiszek itt nem engedhetem meg magamnak, hogy lebukjak. Bár Matt legutóbbi felbukkanása óta mondhatni teljesen mindegy, de annyira kialakult bennem ez a szokás, hogy csak nehezen tudom levetkőzni. Főleg, ha valakit nem ismerek még és nem jelenthetem ki teljes bizomnyossággal, hogy megbízható. Mindazonáltal Iris nem tűnik sem bérgyilkosnak, se Gadirro emberének, sem  másmilyen alvilági figurának, úgy érzem mellette nem fenyeget veszély, legalábbis nem az a fajta,a mitől Tiger óvni próbál. Ahogy elnézem az már nem biztos, hogy épkézláb megérjük a reggelt.
Kissé idegenkedve igazítom meg a ruhámat, nem tudom pontosan milyen göncöt szán nekem, de biztosan nem fogom egész éjszaka a seggem mutogatni idegenekkel teli helyen, ahol aztán a sok töketlen férfi nyálcsorgatva maszturbáljon rá a sloziban.
Valami azt súgja, hogy gyorsabban eljutunk a kiszemelt klubba, hogyha engedelemskedem Iris hirtelen jött stílus tanácsadásának és belemegyek a játékba. Ki tudja, talán még én is meglepődöm a végeredményt látva.
– Nem bánom, de semmi csillogó por a fejemre és a hajamhoz nem nyúlhatsz! oké? a csillogást meghagyom neki a hatalmas hajzuhatagom pedig szinte mindenki számára tabu, nagyon kényes vagyok rá. Minden nő koronája a haja.
Egy röpke pillanatra belefeldkezem a jelenbe, miközben a színesnél színesebb, tarkábbnál tarkább ruhák között vándorol a kezem. Valahogy így érezhette magát Alice is amikor megérkezett csodaországba. Szeretem a színeket, ahogyan a divatos ruhákat is, de ennyi színt még a szivárvány sem tartalmaz, mint Ris szekrénye. Ez egyszerre lenyúgöző és félelmetes is.
- A kéket szeretem... lapozok balra a ruhák között ahogyan mondja, és csk remélem, hogy nem valami flitteres, kiteszem a seggem a vitrinbe ruháról van szó. Báár, a békesség kedvéért talán még azt is felevenném, nem szeretném az egész estét a szekrény előtt állva tölteni miközben a megfelelő ruhát keressük nekem.
- Az éjszakára! veszem át a nekem szánt alkoholos italt és hozzá hasonlóan belekortyolok a bögrébe. Nem meglepő módon nem vagyok igazán nagy alkohol szakértő, igazából pár pohárral elég, hogy kifeküdjek, de ez kifejezetten ízletes. - ahhh ez jóóóó tör fel belőlem az elismerő sóhaj és ismért kortyolok az italból, de majdnem sikeresen félrenyelem amikor Ris újra megszólal. Nem mondom, hogy nem gondolkodom el azon, hogy oké, nekem ennyi volt, megyek haza, de valami fura okból kifolyólag mégsem teszem.
- Őszintén remélem, hogy megbízható a térképed és főleg a memóriád. Nem szeretnék a folyó parton ébredni részegen és kirabolva. és ez még csak az enyhébb opció ami történhetne velünk, tekintettel arra, hogy milyen társaságba keveredtem Tiger által. Pompás.
Még számomra is ismerős dallamok csendülnek fel, őszintén, van nő ezen a földön, aki nem ismeri ezeket a fiúkat? Dúdolni kezdem a dallamot, a dalszöveggel  nem vagyok nagy barátságban, a lábam automatikusan mozdul meg a ritmusra. Talán mégsem lesz annyira katasztrófa ez az éjszakal. Ris mellett kétlem, hogy bárki is unatkozna.
Összerezdülök, ahogyan a hátam mögé kerülve hozzám ér, még élesen él bennem Matt minden pofonának a fájdalma. Hogy leplezzem a hirtelen rám törő ijedtséget elmosolyodom, remélem, hogy nem tűnnek fel neki ilyen apró rezdülések. A következő kérdését hallva azonban ismét megáll bennem az élet egy pillantra. Egyértelmű, hogy kiről kérdez, Tiger vitt be néhány hete a kórházba.
- Hát ő most otthon van a lányunkkal. teljesen biztos vagyok abban, hogy nem pont ilyen jellegű válaszra számított, de amennyire csak tudom megkerülöm a konkrét válaszadást. Grace persze ott van velük, sőt valószínűbb, hogy a lány van Assiával, Tigernek még szoknia kell ezt a nem várt apa szerepet.
- Nálad mi a helyzet a pasik terén? Biztosan négykézláb másznak utánad. női szemmel nézve is kifejezetten csinos lány, emelett még szórakoztató is, tuti, hogy sorban állnak a pasik az ajtaja előtt.
Magamhoz ölelem a ruhát. Be kell ismernem, hogy ez egészen ízléses és kifejezetten jól áll nekem.
- Tökéletes! hálásan pillantok rá. - Te miben jössz? kérdezem miközben megpróbálom kihámozni magam a ruhámból, hogy felvegyem az általa kiválasztottat.
- Figyu, nincs egy cipőd is mellé? forgatom meg a csupasz bokámat. Az enyém nem igazán talál hozzá. Végig járatom tenyerem a derekamon, a ruha anyaga kellemesen siklik az ujjaim alatt. - Segítesz a cipzárral? rázom előre a hajam a hátamról, hogy Ris segíteni tudjon.

Iris & Domi

Common barby, lets go party!

Őszintén szólva rengeteget gondolkodtam azon, hogy lemondom ezt a találkozót Iris-el. Semmi hangulatom  nincs az egészhez, ha nem akarom becsapni magam be kell ismernem, hogy fogalmam sincs hogyan kell szórakozni. Még mindig rémálmok gyötörnek azóta, hogy Matt magáv al vitte Assiát és bár a lányom ismét mellettem van, minden külön töltött pillanatban rettegek. Grace és Chris együttes erővel végül mégis rábeszéltek a dologra. Nem tervezek hajnalig dorbézolni, de pár óra talán nem árt meg. Nem tökölődök sokat a megfelelő ruha kiválasztásával, egy fekete ingruhát veszek magamra, bulizni elvégre mindenben lehet.
- Ha bármi van hívjatok jó? intézem szavaiamat Gracenek mikzöben egy lábon egyensúlyozva próbálom felhúzni másik lábamra a magassarkú cipőt. Kérdésemet hallva felsóhajt és csak bólint. Amióta ismerem tökéletesen gondját viseli a lányomnak, nem is kételkedem abban, hogy ezúttal ez másképp lenne.
- Figyu csajszi... lép mellé Chris miközben a kabátomat cipzározom össze. - Ezt tedd el jó? Csak, hogy ha kell... felhúzott szemöldökkel forgatom meg ujjaim között a füves cigit. Tudhatná, hogy én nem élek ilyen szerekkel és ez a szokásom nem ma fog megváltozni, de fölöslges vitázni vele. Egyszerűen csak a kabát zsebébe rejtem a cigit, majd holnap visszaadom neki.
A szokásaimtól eltérően most nem tömegközlekedek, hanem leintek egy taxit és a telefonomból felolvasom a címet. Nem tudom, hogy mit gondoljak erről a görbe estéről. Bár Irist nagyon megkedveltem az elmúlt hónapok alatt, azért mégis van bennem egy hatalmas kérdőjel, hogy én mégis mi a francot fogok csinálni ma. Remélem kettőnk közül legalább ő tudja, hogy mi a dörgés, mert én körülbelül a sötétben tapogatózom.

Izgatott vagyok, ezt ha akarnám se tudnám letagadni. Hosszú idő óta most először szánok magamra egy kis időt. Jóformán már azt se tudom, hogy ki vagyok és mit is szeretek igazán. Minden ami régen jellemző volt rám, már elérhetetlen számomra, vagy nincs rá időm vagy egyszerűen már nem érdekel. Meg kellene találnom önmagam újra. Meglepően hamar érkezem meg az említett címre, kifizetem a fuvart és szinte futólépésben haladok a lakás irányába. Még mindig csípős az esti levegő, a hirtelen felmelegedések ellenére is.
- Fekete micsodát? pislogok értetlenül Irisre, aki látszólag még messze van a kész állapottól. Kicsit hülyének érzem magam, de fogalmam sincs, hogy miről beszél. Végnézek magamon. Most mi a gond?
Már most érzem, hogy ezzel a nővel iszonyat nehéz lesz tartani a lépést. Szótlanul követem őt a szobája felé. Tekintetemmel az lakást fürkészem.
- Hűhaaa tátom el a számat kissé a szobájába érkezve. Színes, díszes, illatos. Mintha hirtelen egy teljesen másik lakásba léptem volna be. A plüssmaci gyűjteménye lenyűgöző, azt hiszem a lányom imádná ezt a szobát. Ölembe veszek egy delfin figurát és leülök a kanapéra. Nem mondom, kissé feszélyezve érzem magam. Olyan érzésem van, mintha nem is ugyanaz az ember állna előttem, mint akivel annó, összeverve, rettegve, a kórházban találkoztam.
-Oh, öhm...persze... túrok bele zavartan a hajamba és Szimbával szemezek. Ha tudtam volna, hogy ilyen szívélyesen fogad kicsit kések még.
- Mi a baj ezzel a ruhával? őszintén kérdezem. Nem szakadt, nem gyűrött, tiszta, nem mutat sokat, elegáns. Mibe kellett volna öltöznöm? Értetlenkedésem ellenére felállok és a szekrényhez sétálok. Véletlenül se akarom tudni mi van az alsó fiókban, úgyhogy amennyire csak lehet elkerülöm azt.
- A sminkemmel mi a baj? Jó, minimalista azt beismerem. Valami azt súgja, hogy neki és nekem teljesen más elképzeléseink vannak a buliról és a kikapcsolódásról. Fejemet csóválva turkálok a ruhák között. Tekintetem megakad egy diszkógömb szürke, iszonyatosan műanyag látszatu ruhán. Kiveszem a szekrényből és a lány felé lógatom.
- Te vagy az ABBA? el nem tudom képzelni, hogy valaha ilyen ruhát vegyek magamra. Fintorogva a fotel irányába dobom. Ezt biztos nem.
- Hova is megyünk pontosan? talán az segítene kiválasztani valamit ebből a jelmez kölcsönző stílusú szekrényből. Közben a szürke ruha mellé csatlakozik egy baba rózsaszín flitteres miniruha. Istenem....ez hosszú este lesz.