Nem tudom tud-e nagyobbat szivatni az univerzum annál, hogy az anyádat összehozza az exed apjával, de erősen kétlem. Tana persze jó szokásához híven örökké kifogja az ilyen helyzeteket, mintha egyébként nem lenne elég baja szegény lánynak így is és nem lenne bőséggel elegendő az, hogy a suliban nézegetheti Ezra képét. Minden kérdés nélkül egyszerűen közöltem Tana-val, hogy jövök és itt is alszom, hiszen akár akarja akár nem jó barátnő módjára itt leszek neki lelki támasznak és ha mást nem is tudok tenni legalább egy estére elterelem a gondolatait a sok szarságról, ami mostanában minden akadály nélkül zúdult a nyakába. Azután, hogy csengettem rövidesen nyílik is az ajtó viszont a széles mosoly, amit a barátnőmnek szántam havar lehervad az arcomról egy cenzúrázatlan grimasszá torzulva, amikor Ezra hanyagul az ajtófélfának támaszkova vigyorog rám, mintha valaha is jóban lettünk volna.
-Elena..-köszönt nekem pedig máris rándul egyet a szemem sarka.
-Majdnem.-a vállammal meglökve sétálok el mellette és még csak egy fél percet sem pazarlok arra, hogy kijavítsam, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy tudja a nevemet. Őszintén szólva semmi kedvem beszélgetni vele, mert csak idegbe rakna, azt pedig köszönöm szépen, de nem kérem pillanatnyilag. A cipőmet lerúgom az előszobában, majd a lábfejemmel félretúrom az útból, hogy senki ne essen benne pofára és indulok is a barátnőm szobája felé.
-Látom az elegánsabbik melegítődbe jöttél.-jegyzi meg Ezra a hátam mögött sétálva én pedig csak megforgatom a szemem akár látja akár nem és gyakorlatilag bemenekülök Tana szobájába. Még jó, hogy nem most járok itt először, legalább már tudtam hova kell jönnöm.
-Szevasz!-Ezra arcába vágom az ajtót és soha nem lehet tudni alapon inkább a kulcsot is ráfordítom, hogy még véletlenül se zavarjon minket.
-Baszki.. az agyamra megy.-jegyzem meg Tana-nak miközben óvatosan leteszem az ágyára a sporttáskámat, hiszen lapul benne két üveg tequila és nem szeretném, hogy az utolsó pillanatban törjem halálra az üvegeket.