Az évek alatt sok mindenre megtanított az élet, tudta, hogy meg kell erősödnie és keményednie a lelkének, mert különben csak egy kis kavicsként végzi a szemetesben.
A cserfes, kedves és bájos lányt megölte az új céltudatos és határozott lány, akit egy csalódás keltett életre. Szép lassan átgondolt mindent és tudta, hogy változtatásokra lesz szüksége, hogy túllépjen és felemelkedjen a régi énjén.
Tudja mit akar és mindig megtalálja a módját, hogy megszerezze azt, amit akar. Számára a lehetetlen szó ki lett törölve a szótárából, legalábbis bizonyos dolgok keretében, van számára is lehetetlen, de ezek ilyen... kellemetlen dolgok.
Utál veszíteni, egyszerűen nem tudja elismerni a vereséget és talán nem is akarja, tudja, hogy mindent meglehet oldani és mindenre van megfelelő módszer.
Kedvenc virága a liliom, szereti az állatokat és családcentrikus, mégha az esetek nagy részében még ez nem is látszik, azonban saját családot nem szeretne, életét a munkára tette fel, szeretne minél feljebb jutni és szeretné, ha a világon mindenki értékelné.  

Évekig sikolyokkal ébredtem, összetört álmokkal, céltalan ébredésekkel és fájdalmas emlékekkel. Hetekig csak tompa beszédként érzékeltem minden felém intézett mondatot és hangot, mintha azok sose nekem lettek volna címezve. Láttam a sajnálkozó és szánakozó arcokat és ilyenkor tudtam, hogy magamra kell öltenem az álarcot, el kell velük hitetnem, hogy minden rendben, hogy nem hullott darabokra az álomkép, melyet elültettek bennem, melyet Ő adott.
Tényleg nem éreztem semmit, mintha a lelkem egy darabja elveszett, nem tudtam és talán nem is akartam érezni a fájdalmon és a magányon kívül. Egyetlen gondolat tartott életben azokban a napokban és a hetekben, hogy a karma létezik és végül mindenki megkapja azt, amit érdemel az élettől. Szép lassan a fájdalom és a magány haraggá és gyűlölettel alakult, ezek tápláltak engem és indítottak el egy úton... Egy évet kihagytam és csak utána tudtam, hogy számomra karrier el, nem kell többet egyetlen férfi sem az életemben, nem akarok soha senkitől sem függeni, nem akartam senkit sem közel engedni magamhoz, nem akartam sosem, hogy a múlt majd megismételje önmagát.
Kiválasztottam a főiskolát és amint befejeztem már bele is kezdtem a saját vállalkozásomba... nem, egyedül nem tudtam nekikezdeni, segítséget kaptam anyától és apától, de az első év végére már sikerült is kivásárolnom őket, magaménak tudhattam... azt kezdhettem vele, amit csak akartam és olyan irányba vihettem, ami csak nekem tetszett. A pénzemmel nem csak gazdagabb és befolyásosabb szerettem volna lenni, hanem segíteni másokon, talán éppen ezért is kezdtem bele a jótékonyságba, segíteni szerettem volna másokon.
A sebek az évek alatt lassan begyógyultak és négy évvel azután, hogy lelépett én... elkezdtem újra ismerkedni. Nem is tudtam elkerülni a családját, hiszen a családjaink között régi, szoros és erős barátság volt. Az édesanyjával mindig is szimpatizáltam, bár mélyen belül tudtam, hogy az a bolond féreg vele biztosan tartja a kapcsolatot, de... sosem hozta fel a fiát témaként az évek alatt, csak a szemében láttam, hogy milyen nagyon sajnálja a fia tetteit. Na... de... Hat éve hagyott el és egy éve ismertem meg Rogert. Na hát ő biztosan egy olyan alak volt, akit Rose messziről elkerült volna, de az új Rose-t csak úgy vonzotta, imádtam a buta vicceit, imádtam azt a túlzott önimádatát és szerettem, ahogy rajongott értem és próbálta nekem bizonyítani az érzéseit nap, mint nap. Én viszont évekkel ezelőtt tettem egy ígéretet magamnak, mégpedig hogy sosem leszek szerelmes, mai napig tartom magam hozzá, nem vagyok szerelemes és tudom, hogy már soha többet nem leszek képes.
Jó pár dolgot tudnod:
- Jelöltek az év üzletasszonyának
- Ebben az évben lesz az egy nagyszabású jótékonysági estem
- Roger tervezi az eljegyzést
- Megvettem azt a lakást, amiben mindig is élni szerettem volna
- Megalapítottam a 4. vállalkozásomat

Kellemesen sütött a nap és lágyan simította kissé felhevült arcomat a szél, hideg mimóza pedig a kezemben pihent. Anyám mikor olvasta az SmS-t, akkor félrenyelte a koktélját és én csak kérdőn pillantottam rá. Úgy nézett rám, mint aki szellemet lát. Oldalra billentettem a fejem és úgy néztem egyenesen a szemeibe, tudja, hogy utálom ha váratnak, szóval reméltem hamar kiböki, hogy most mi is a problémája. De hallgat.
- Vagy kinyögöd vagy kihúzom a jövőhiti időpontodat a naptáramból. - már csak ilyen az üzleti élet, csoda hogy egyáltalán tudok rá időt szakítani.
- Csak valami bugyuta celeb cikk jelent meg és meglepett. - hangja próbál nyugodtnak tűnni, de én tudom, hogy hazudik, mindig is rossz volt benne.
- Természetesen. - legyint csak a kezével és elkezd pötyögni, de elég megfontoltan teszi, mintha még maga sem tudná, hogy mit kéne írnia.
Megiszom az utolsó kortyot, majd felkelek a napozóágyból, majd elindultam anyám felé, hogy puszit nyomjak a homlokára.
- Ejj Rose, mindig sietsz, még csak beszélgetni sem tudtunk rendesen. - cicceg egyet, majd felpillant rám. - Roger hogy van? - persze, majd a gyűrűs ujjamra pillant, megrögzötten azt hiszi, hogy hamarosan gyűrű kerül rá, méghozzá titokban. Megértem, az első eljegyzésem nem éppen alakult rózsásan, mint tudjuk.
- Átadom, hogy üdvözlöd és holnapután átjövünk vacsorázni, amúgy is megakarom venni apa egyik telkét. - nyomok puszit a homlokára, majd gonoszan elmosolyodom.
- Szegény apád... - sóhajt, majd elkuncogja magát. - Roger kedvence lesz, szóval éhesen hozd ide. - tudom, hogy örül, de mélyen belül csalódott... tudom, hogy kit akarna mellettem látni...
- Apának pedig legyen jó napja, áron alul akarom azt a telket, hiszen az egyetlen kislánya vagyok. - kuncogok, majd indulok a kijárat felé.
A ház előtt a sofőr már nyitja is az ajtót, hétfő reggel van, így is belém erőszakolt egy koktélt... de ameddig boldog és nyugodt, addig én is.
Mondani sem kell a sofőrnek, hogy a vél a szokásos Starbucks, hiszen minden munkanapot azzal kezdek, kávé nélkül nincs reggel.