Mindig is kedveltem azokat a más oldalról megközelítő megoldásokat amikkel igyekeztek még több ember figyelmét felhívni arra, hogy nem csak a fizikai egészségünkre fontos ügyelni, hanem a mentálisra is. Az egyik kölcsönös hatással van a másikra és ha valamelyiket háttérbe szorítjuk, azzal magunkat akadályozzuk a teljes gyógyulás felé vezető irányba. Ez az egyik oka annak amiért letagadhatatlan lelkesedés jár át a konferencia miatt. Minden évben és jobb esetben ugyanebben az időszakban kiragadnak a sok közül egy igazán lényeges témát és úgy járják körbe azt, hogy azzal még több embert magukhoz vonzzanak. Az idei téma részleteiről most sokat nem árultak el, de a tavalyi év sikerei után úgy tűnik nem is volt szükséges, hisz sokakat már csak a kíváncsiságuk is elhozta a helyszínre. Számomra ugyancsak nem volt befolyásoló tényező az, hogy milyen témát feszegetnek, hiszen mindegyik egyaránt fontos volt, noha éppenséggel nem mindenkinek ugyanaz került az első helyre. Mindannyian nap mint nap megvívjuk a saját csatáinkat és többségünk ezt minél jobban igyekszik palástolni, hogy ne szoruljon a külvilág felé magyarázattal. Ez a hely egy lehetőség az ilyen személyeknek, hogy úgy kapjanak reményeik szerint választ miképp a kérdésük nem került kimondásra. Még ha nem is vallaná be nyíltan, de valahol minden ember próbál jobban lenni és különféle módszereket bevetni ehhez. Valakinek az segít ha másoknak mondja el az érzéseit és ezzel szemben ott van a másik oldal, akik jobb szeretnek maguk a végére járni a bennük zajló dolgaiknak. Egyik sem helyes vagy helytelen, hiszen megannyi különböző személyiség között nem várhatjuk el a másiktól, hogy hasonlóan élje meg az érzéseit mint ahogyan mi magunk tesszük. A lényeg, hogy vagy így vagy úgy, de végül megkapja azt a segítséget amire igazán szüksége van.
Karinnal a legutolsó találkozásunk óta igyekszek minden információt megosztani a lebeszélt eseményről és ha bármiféle változást is észlelek, azzal is egyből felvilágosítom őt. Szerencsére eddig minden simán alakult és a konferencia részletei is stabilan tartották magukat az előírtakhoz. Örülök, hogy Karin végül beleegyezett, még ha mondhatni ez nem éppen az a rendhagyó óra, amit egy olyan alkalom során kaphat, mint a miénk, de talán nem éli meg majd csalódásként.
A címet és az időpontot még a tegnap folyamán átküldtem neki és megbeszéltük, hogy a konferencia helyszíneként szolgáló előcsarnokban futunk össze majd.
Jó páran már megérkeztek annak ellenére, hogy még egy fél óra van a kezdésig és ismeretlennek nem mondható nyüzsgés tölti be az épület tágas terét.
A bejárattól pár lépésre egy hatalmas táblán a konferenciát tartó személyek nevei vannak felsorolva, a nevük mellett pedig a terem szám és az előadásuk kezdésének időpontjai vannak jól követhetően feltüntetve. Számomra csak egy-két név válik ismerőssé, akikkel karrierem során találkoztam vagy akikről csak hallottam az évek leforgása alatt. Michael Simmons, Rebekah Ford és Vincent Grey nevével és eredményeivel többször is összefutottam már, Rebekahval pedig még egy-két szót is sikerült váltanom. Kedves, ámbár távolságtartó nő, aki nagyon ügyel a részletekre, amik egy beszélgetés menetét alkotják. Nem volt kényelmetlen a szóváltásunk, de hosszabb távon akár zavaróvá is válhatott volna mennyire a másik lelkébe lát. Talán ő már nem emlékszik rá, de az én emlékezetemben élénken él a kép ahogy fél óra leforgása alatt már rétegenként dobta félre életed könyvének fejezeteit. Nem hinném, hogy Karinnak a második alkalommal pont egy ilyen élményre lenne szüksége, szóval maradunk csak az eredeti tervnél.
Még mielőtt továbbállnék, gyorsan végigfutom a maradék három nevet is, aztán lepillantok az órámra. Nem vagyunk elkésve, csak ugye ragaszkodva jó szokásaimhoz jobb szeretek korábban megérkezni, mint ami szükséges lenne.
Karint öt perccel később veszem észre a bejárati ajtónál, majd megindulok felé, hogy elnavigáljam őt az egyre sűrűbben érkező csoportoktól.
- Jobb lesz nem elkeveredni egymástól. - a köszönésem után osztom meg vele gondolataimat, majd az egyik asztalhoz vezetem őt, ahol üresen álló címkék sokasága terül el, melyet majd a felsőnkre kell akasztani. Először neki veszek el egyet, majd írom fel rá a nevét, majd megismétlem a sajátommal is ugyanezt, miután átnyújtottam neki a rögtönzött névjegykártyáját.
- A mi előadásunk egy negyed óra múlva kezdődik a másodikon, de ha gondolod kinézhetsz egy másikat is a tábláról, amire inkább kíváncsi lennél. - ajánlom fel neki és fejemmel az említett információs tábla felé biccentek.
- Nem vagy szomjas? Az előbb mintha láttam volna valamerre egy italos pultot felállítva, de most már annyian lettek, hogy lehetetlennek tűnik egy pontból felmérni az egészet. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, de végül elhallgatok, hogy neki is végre szót tudjak adni. Nem szeretném, ha kötelességnek vagy rosszabb esetben kényszernek élné meg az ittlétet.

Kissé még új terepnek számított számomra, hogy külön órákat adjak másoknak, de ettől még nem éreztem, hogy kényelmetlenül érintene ennek kivitelezése. Sőt, mondhatni inkább örömmel töltött el, hogy valaki a szabadidejét hajlandó ennek a témának a megismerésére szentelni. A pedig még egy plusz dolognak számított, hogy Karin érdeklődő társaságnak bizonyult ehhez, akivel könnyedén sikerült megtalálni a közös hangot.
A változások vagy az újdonságok önmagukban nekem mindig kettős mércének hatott. Tudtam, hogy csak akkor tanulhatok és tapasztalhatok többet a világból, ha kimerészkedek a komfortzónámból és megismerem más oldaláról is az engem körülvevő tényezőket. Olykor túlzottan is ragaszkodtam a megszokott rendszeremhez, hiszen nem éreztem, hogy  unalommal töltene el melyen sürgetően változtatnom kellene. Szerettem a megrögzött kis ritmusomat és az elképzeléseimet, amik bevált elvekkel is jártak. Így amikor valami olyat érzékeltem, ami kizökkentett ebből, akkor eleinte nehezen tudtam csak elfogadni. Néha viszont a változás nem csak rossz dolgot hozott magával, ahogyan ezt a jelenlegi helyzet is mutatja. Lehet újdonságként élem meg, amiben próbálom a legnagyobb elvárást kitűzni magam elé, melyet addig kell finomítgatnom, amíg el nem érem azt. Addig pedig nagyon reméltem, hogy Karin felé ezt nem érzékeltettem, hiszen a saját bizonytalanságom őt is hasonló kételyek felé terelnék, melyeket jobb lenne elkerülni. Ahogyan ő neki is, úgy nekem is még tanulnom kell, hogy adjam át a bennem lakozó tudást. Könnyedség viszont az, hogy ez a munka számomra nem teher vagy szimpla kötelesség, aminél azt várom mikor is leszek már túl rajta. Ez ennél természetesebb és csak remélhettem, hogy idővel Karin is hasonlóképpen fogja majd fel ezt.
Az egész új terep másik része az, hogy ilyenkor mindig feléledt bennem miképp megpróbálom minél érdekesebbé tenni az adott változókat. Tölthettük volna a következő óránkat ugyanúgy egy kávézóba vagy jobb idő lévén akár egy parkba is, de akartam mutatni Karinnak egy olyan világot, ami egyetemi éveim során engem is lenyűgözött és még a mai napig gyermeteg érdeklődéssel ülök be egy-egy előadásra, hogy tanúja legyek a nálam tapasztaltabbak gondolatmenetének is. Számomra nem volt kérdés, hogy hova vezetne a második óránk, viszont örülök, hogy a döntésem őt sem késztette megfutamodásra.
A helyiség egyre elterjedő zsúfoltsága nem éppen szokatlan, de mindezek ellenére csak ritkán futok össze ismerős arcokkal. Ellenben ha mégis, akkor az előadások között szeretünk egy ital mellett elbeszélgetni, amik során mindig érdekes témák kerülnek elő, de a legtöbb esetben cserélődik a társaság. Más városok, összeegyeztethetetlen időpont, bármi közrejátszik ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen. Talán jobb is, mert legutolsó alkalommal szinte menekülnöm kellett az egyik személy előtt, aki próbált rávenni egy tv-s szereplésre. Ha két dologra mondható volt, hogy távol álltak egymástól, az a kamera és én voltam.
Most amúgy is más a helyzet, így igazán nem is keresem mások társaságát, már csak azért sem, mert nem sokkal később befut Karin is.
- Elsőre elég rémisztő tud lenni, de egy idő után könnyebben lehet navigálni közöttük. - értek vele egyet. - Volt idő amikor azzal ütöttem el a várakozási időt, hogy csoportba rendezgettem őket és próbáltam felmérni ki melyik előadást választja majd. Nagyon csak találgatásra ment, de jókat lehetett mosolyogni azon, ha végül igazam lett. - mesélem el neki egy emlékemet, majd miután beleegyezik az italba, egyből a pult felé terelem magunkat.
- Mit kérsz? Nem messze láttam egy pincért pezsgős poharakkal cirkálni, de kérhetünk szimplán vizet is. Ha viszont rám hallgatsz és te is válogatós vagy, a koktélokat egyelőre ne célozd be. Néha egészen meg kell szenvedned, hogy megtaláld a megfelelőt. - ki is szúrom az italos részt és magamnak csak egy pohár ásványvizet választok.
- És olvastál valami plusz dolgot is, hogy eddig milyenek voltak az előadások vagy teljesen az első élményre hagyatkozol? - érdeklődök tőle. - Ha választottál, akkor körbevezethetlek, de csak termek vannak termek után. Viszont a falon lévő festményeket egészen érdekes folyamat kielemezgetni a meglátásaid szerint. - vonok finoman vállat, miközben körbetekintek a helyiségbe, magunkat pedig oldalrészt irányítom, hogy ne sodorjanak el minket. Meg persze akadnak olyan emberek, akikkel egészen jó beszélgetéseket lehet folytatni, de akadnak olyanok is, kik ennek ellenkezőjét képviselik.

Az előadások kezdetéig még akad egy kis időnk ami meg is látszik a jelenlévőkön. A folyosókon nyüzsgés hangja tölti be a teret és a különböző beszélgetések témái zavaróan összefolynak, hogyha az ember lánya megáll egy pillanatra és jobban ennek szenteli a figyelmüket. Én nem szívesen próbálkoztam ezzel, így igyekeztem vagy a programfüzetre vagy bármi egyéb másra koncentrálni amivel csak egy irányba összpontosul a figyelmem. Határozottan megspórolok vele egy órákon át tartó fejfájást amivel nem lenne túl élvezhető egy előadást végigülni. Karin megérkezése után azonban már nem kell trükkökhöz folyamodnom, hogy kizárjam a környezetemben lévőket. Elöljáróban meg is osztok vele néhány információt, aztán kitérek egy szokásomra, ami inkább a saját szórakoztatásom érdekében történik mintsem egy értelmes időtöltés céljából. Oké, lehet hogy a beszélgetésüket zavaró nyomon követni, de a Karinnak említettek miatt már egészen más nézőpontot vesznek fel.
- Ezt a csoportba rendezést ne úgy képzeld el mint valami tudományos tényt. Inkább ez olyan, hogy megfigyeled a testbeszédüket, az öltözködési stílusaikat és a fejedben egy kategóriába rendezed őket. Sok értelme nincs, de az idő telik vele. - vonom meg a vállamat. - Azért néha érdekelne mennyire jönnének ki azok egymással, akiket elméleti szinten egy kategóriába rendeztem. - morfondírozok, aztán Karin felé fordulok, hogy egy valamit az elhangzottak után még gyorsan tisztázzak. - Ne aggódj, nem őrültem meg, csak néha érdekes elgondolkozni egy feltételes valóságon. - na jó, talán ez sem hangzott a legnormálisabban. - A páciensemmel nem csinálom ezt. - azért még egy és remélhetőleg ez kimenekít majd abból a kategóriából ahol a pszichológus kissé túlságosan is elmerült a problémák sokaságába.
- Nem állt szándékomban árulkodni. - mosolygok rá. - Ez egy kötetlen program, de ha ragaszkodsz hozzá, akkor összerakok neked egy szöveget nevelési célzatból, hogy mi a helyes és mi nem. Azonban figyelmeztetlek, hogy az én elveim sok esetben megzavarnák a fiatal felfogásodat. - én beleiszok a saját választott italomba, aztán újra az órámra nézek. Az idő még kedvez nekünk egy keveset és amúgy is szerettem volna körülnézni az épületben.
- Elvileg azt olvastam, hogy ma itt rendeztek meg egy festmény kiállítást is. Valószínű ezért lehetnek ennyien, habár azt nem tudom hirtelen melyik teremben. - osztom meg vele előbb mire bukkantam a programfüzet bújása közben. Szerencsénkre (vagy az enyémre) azonban itt kint is akad néhány mestermű, így nem kell messzire mennünk, hogy elvesszünk egy-két csodába.
- Ezt jól látod. - értek vele egyet. - Noha különböző vélemények még így is születnek, de őszintén elmondom jó dolog a saját elképzeléseidre hagyatkozni és nem hagyni. Persze belemehetünk a mélyebb miértekbe, azonban néha csak egyszerűen meg kell állni előtte és azt az érzést megragadni ami az első pillantás alkalmával fog el. Végül is így választódnak ki a kedvencek. - mondom el neki a véleményemet. - Mert mondhatom neked, hogy a festő itt éppen legboldogabb pillanatát élte, te pedig hihetsz is a szavaimban, viszont lehet a festmény nem ezt fogja tükrözni számodra. - adom még hozzá saját meglátásaimat. - Néha elég csak annyi, hogy megéljünk egy adott pillanatot és érzést ahelyett, hogy egyből az értelmét keresnénk mögötte. Persze, ha ragaszkodsz hozzá megpróbálhatom neked a kis analizáló felfogásommal visszaadni őket. - nincs ellenemre igazából, csak valakiket egyáltalán nem érdekelnek a tények. Bár amennyire ismerem Karint én úgy vélem ő pont az ellenkezőjét testesíti meg. Na meg nem hinném, hogy pont a szakítás utáni állapotom az igazi arra, hogy objektív maradjak.
- Öhm, mit szólnál ha gyorsan megkeresnénk a mosdókat aztán ha még marad időnk akkor elmesélem nekem melyik a kedvencem? - ajánlom fel és ha beleegyezik akkor visszasétálunk a falra rögzített nagy táblához és kikeresem rajta a mosdó jelét.
- Arra lesz. - fejemmel pont az ellenkező irányba biccentek mint amerre az előbb tartózkodtunk így el is indulunk a megfelelő felé. Nem kell sok, hogy megtaláljuk én pedig be is lépek az ajtón, hogy a tükör előtt felmérjem a kinézetemet. Nem vagyok a túlzott smink kedvelője, de az sokkal inkább aggaszt, hogy szőke tincseim ne olyan viharvertek legyenek, mintha szórakozásból villával ismerkedtem volna meg az épület egyik konnektorával.
- Lesz egy másik mosdó is, de ez közelebb van a termünkhöz. - szólalok meg miután eligazítottam a hajamat. Most csak ketten vagyunk itt bent, kint viszont az előbbihez képest még hangsúlyosabbá válik a nyüzsgés és számomra már korántsem tűnik annyira társalgó jellegűnek, mint korábban. Éppen az ajtóhoz mennék amikor egy férfi hangja hangosabban szólal fel és egyértelműen egy irányba tereli a jelenlévőket.
- Maradj. - nyújtom hátrafelé Karin irányába az egyik kezemet, de csak a csukott ajtón keresztül hallgatózok.
- Mozgás. - dörren fel az egyik mire az egyik nő magassarkúba bújtatott lábai tempósabb iramot vesznek fel. - Hé, csekkold a mosdókat és ha találsz valakit, hozd le a többiekhez. - a korábbi pasas adja ki az utasítást a társának, én meg ellépek az ajtótól és megragadom Karin kezét.
- Gyere! - az egyik fülke felé húzom őt, majd becsukom magunk mögött az ajtót. - Mássz fel. - a kezemet nyújtom neki, hogy segítsek és mikor sikerült én magam is követem a példáját, magamban meg azért könyörgök, hogy elbírjon mindkettőnket. A mosdó ajtaja nyitódni kezd, én meg mutatóujjamat a szám elé helyezem ezzel is jelezve, hogy maradjunk csendben. A férfi bakancsának hangja körbejár a fülkék melletti folyosón és az ajtókat szerencsére nem löki be. A mosdó ajtó újra nyílik, majd egy harmadik kezd el beszélni, akit eddig nem hallottam.
- Sokáig szórakozol még? Cash türelmetlen. - a közelünkben lévő alak válasza az ajtó elől érkezik, én meg a lélegzetemet is visszatartom, hogy ne keltsek feltűnést.
- Megyek. - dörmögi egykedvűen, aztán elindul az ajtó felé. Nem sokkal később a mosdó újra a csendes állapotába kerül vissza és a kinti nyüzsgés is egyre távolibbnak hat. Még mutatom Karinnak, hogy ne mozduljon, én meg egyensúlyozva kibújok az egyik magassarkúmból, amit a másik követ mielőtt leléphetnék a földre és résnyire nyitnám a búvóhelyünk ajtaját.
- Úgy tűnik elmentek. - fordulok Karin felé, de a szívem dobogását a torkomban érzem vissza. A táskámban kutatva veszem elő a telefonomat, de a látottak miatt grimaszra húzódnak ajkaim. - Neked van térerőd? Az enyém teljesen süket. - érdeklődök tőle és egy kicsit magasabbra emelem, hátha valami gátolja az egészet. Bár van egy olyan érzésem, hogy egy külső behatás jobban hibáztatható a térerő hiányáért.

Mindig is úgy voltam vele, hogy az ember lányának meg kell tanulnia saját magát is elszórakoztatni, ha éppen nincs senki a közelünkben, hogy megtegye ezt helyettünk. Egyik verzióját Karinnak is most felvázolom, bár rá kell jönnöm a visszakérdezése miatt, hogy lehetséges ez első kimondásra nem is hangzik annyira biztatóan, mint ahogyan azt én fejben megálmodtam. Szerencsére második nekifutásra már sikerül megmagyaráznom, hogy nem, még nem ment el teljesen az eszem. Egyszerűen olykor magam vagyok a saját bejáratú udvari bolondom, aki néha megesik, hogy unatkozik. Elmosolyodok ahogyan lassan felveszi velem a fonalat és még plusz gondolatot is fűz hozzá.
- Azért én nem lennék olyan bátor, hogy ezt a nyilvánosság elé is vigyem. Vannak dolgok amiket jobb megtartani magunknak. - jegyzem meg, de most jelenleg jobban leköt a vele történő beszélgetés mint az, hogy idegenek szokásait felügyeljem.
Kíváncsian hallgatom az alkohollal kapcsolatos információit és még egy hümmögést is hallatok mellé. - Nahát. Minden nap tanul valamit az ember. Bár még mindig borzalmasnak vélem a sört úgy egész valójában. - az utolsó szavakat csendesebben fűzöm hozzá, nehogy egy kósza fültanú magára vegye a sokak által megkérdőjelezhető ízlésemet.
A művészet mindig is lenyűgözött, így már meg sem lepődök, hogy most is oda visz az utam. Vannak kedvenceim a profi fotósok által készült képekből, de a festmények valahogy mindig jobban megragadták a figyelmemet. Azzal kapcsolatban viszont, hogy az elemzésük miképpen épül fel pedig megvan a magam véleménye, amiben úgy tűnik, hogy Karinnal egy oldalon állunk.
- Szerintem sosem vagy egyedül a véleményeddel. Valaki, - még ha az egy ember is - valahol, még ha nem is a közeledbe, de tuti kiállna melletted. - mosolygok rá biztatóan. Ez annyira szerteágazó. Nem ismerhetünk a világon mindenkit, így valaki csak osztozkodik a felfogásunkban még ha nem is tudunk a létezéséről.  
A mosdó keresését még az előadás előtt megejtjük, ami a kint zajló események tekintetében többszörösen is jó döntésnek bizonyult a részünkről. Sosem kerültem még ilyen helyzetbe és most először talán reménytelenül tanácstalannak érzem magamat mit is tehetnénk pontosan, így először csak arra koncentrálunk, hogy búvóhelyet keresve ne keltsünk túl nagy feltűnést. A fogvatartóink közelségében mindketten megpróbálunk a lehető legcsendesebbek maradni, amíg ellenőrzik a helyiséget, de mihelyst a mosdóba újra csak ketten maradunk, utána először én merészkedem le a stabilabb földre. Jellemző, hogy csak egy kellemes programot akartam végigülni a kedvenc előadómmal és most itt vagyunk ennek az őrületnek a középén. Néha jobban járnék, ha ki se mozdulnék otthonról. Amúgy is ez az elmúlt időszak sok tekintetben maga volt a káosz és úgy éreztem, hogy egyik probléma követi a másikat. A szakítás, az időnként a semmiből előtörő fejfájásom és az egyéb apróságok, amik a felfogás fényében bolha méretűből könnyedén növekedhetnek elefánt méretűre. Erre még most itt van ez is ráadásként, mintha pont ez az élmény hiányzott volna az életemnek nevezett hullámvasutazásról.  
A szívem még mindig úgy dobog, hogy a fülemben hallom vissza annak heves ritmusát, de tudom jól, hogy a pánikolás most nem segíthet rajtunk. Ha már otthon leszek, akkor a négy fal fogságában megengedhetem magamnak a szétcsúszást. Addig viszont biztosan nem.  
Ez az épület sok szempontból egy labirintus, ami egyszerre nehezítené és könnyítené meg a kijutásunkat. Azt viszont nem tudhatjuk mennyien felügyelhetik a plusz kijáratokat, ez pedig rendkívül frusztráló, ha már a térerő teljes hiánya nem lenne bőven elegendő indok az aggodalomra. Amíg viszont én valami megoldáson ügyködök, Karin előrukkol eggyel, ami nem hazudok, de félénk, oldalra történő fejbiccentést vált ki belőlem.  
- Mi.. miért? Hogyan? - kérdeznék rá, hogy pontosan mit keres nála ezen a helyen egy műholdas telefon, de annyira szürreális ez az élmény ami miatt lassan már értelmesen sem tudom kifejezni magamat. Pont ezen kellene fennakadnom? - Tudod használni? - hülye kérdés, tisztában vagyok vele, de szóbeli megerősítésre lenne szükségem tőle. Valami pozitívra, ami segít nekünk és a többieknek is.  
A hajamba túrok, aztán az ajtó felé tekintek, majd megtapogatom a táskámat. - Nem hoztam el a programfüzetet, a főbejáratnál meg tuti őrködik valaki. Nem láttál idefelé jövet egy közelebbi helyet ahol ki volt rakva belőlük? Mert ha szereznénk egyet abban van térkép az aktuális programokról és tudnánk hol kell elkerülnünk őket. - magyarázom el az ötletemet, közben pedig a cipőimet lógatva a kezeimbe járkálok a mosdó folyosóján. Általánosságban jobban működik az agyam, ha nem csak egy helyben ülök és most is ebben reménykedem.
- Vajon mennyien lehetnek pontosan? Mert ha sikerül is segítséget kérnünk, tuti felteszik majd ezt a kérdést ahogyan azt is, hogy hol tartják fogva a többieket. Háromról biztosra tudok. - emlékszem vissza a beszélgetésükre, de ez nem zárja ki azt, hogy a többi nem áll őrséget az épület többi pontján.

Évek óta megvolt az a szokásom, hogy a napjaim nagy részét megterveztem és egy naptárba vezettem. Nem voltam oda a hirtelen történő és az életemet felforgató változásokért, így nyugodtabban éreztem magamat, ha tudtam mire kell felkészülnöm. Arra azonban senki se tudott volna felkészíteni, hogy a mai nyugalmas és oktatási célzattal zajló programunk ennyire félresiklik és túszejtés lesz a vége. A kezdeti pozitív hangulatomnak ami a beszélgetésünk alatt is velem volt már nyoma sincsen. Énem egy része örömmel ugrott volna vissza abba a pillanatba, ahol a festmények jelentésének megfejthetetlensége volt a legnagyobb problémánk. A valóság azonban nem nyújt ilyen lehetőséget, így abból kell gazdálkodnom, ami hátramaradt belőle.
A kinti zajok csak tompán hallatszanak be a mosdóba és egyáltalán nem érzem azt, hogy nyugodt lennék. Minden amit eddig tanultam, minden amit másoknak mondanék most fogta magát és kirepült az ablakon. Semmilyen jótanács nem jut eszembe, ami hozzá is adna valamit a helyzetünkhöz. Velem ellentétben azonban Karin rendkívül összeszedett. Hozzá képest én most egy két lábon járó idegroncs vagyok.
- Én nem vagyok és nem is tudok az lenni, de te hogyan lehetsz ennyire nyugodt?! - kérdezek rá enyhe meglepettséggel a hangomban. Persze, az ember lányát az életben megélt tapasztalatok és helyzetek formálják, én meg nem sok spontán vénával rendelkeztem. Az én életem nyugodt, sokan már azt mondanák, hogy unalmas és monoton, de nekem ez a kiszámíthatóság kellett. Arra volt szükségem, hogy fejben az adott pillanatban legyek és ne cikázzak ötven másik irányba. Így persze a részemről nem éppen nagy meglepetés, hogy a túlélési ösztönöm egy félős nyuszi, aki fülét-farkát behúzva abban teljesedik ki, hogy meghibásodást hirdetve nyugtalanságra késztet. Amikor a cipőimről esik szó csak lepillantok a kezembe hintázó lábbelikre, aztán megcsóválom a fejemet. - Nem, jól vagyok, jó ez így. Segít. - mint valami fegyver-féleség ha bekövetkezik a baj. Észnél tart, hogy kapaszkodhatok valamibe most.
Karin a telefonálást intézi, én meg a fürdőszobai ablakot fürkészem. Úgy négy évesen még simán kifértem volna rajta, de akkor meg a tériszony miatt iszkoltam volna vissza gyorsan a fürdőbe. Most meg épp fordítva történik. Elég eleven kislány voltam ami azt illeti, szóval mindenhol is volt belőlem. Nem voltam az az ördögien rossz, inkább figyelemhiányos, de az már egészen más téma.
A társaságom szavai zökkentenek ki a gondolataimból, amitől felé fordulok.
- Remek. Ez jó hír. - jobban kellene lelkesednem ettől, de most egyszerűen csak egy félmosolyra futja tőlem. Minden bizonnyal csak akkor tudok majd normálisan fellélegezni, ha már mi is és mindenki kijutott innen. A mosdó ajtó ekkor csapódik ki és két fegyveres tolódik be rajta, én meg automatikusan húzom közelebb magamhoz Karint.
- Szóval útban a segítség, huh? - az egyik szólal meg majd fejével a telefon felé bök. - Legyél jó kislány és csúsztasd az szépen ide nekem. - a telefon végül hozzájuk kerül, majd nekiállnak kivezetni a fürdőből minket.
- Utálom ezt. Valakire mindig rájön a hősködés. - dörmögi az előbbi. - De minél együttműködőbbek lesztek, annál gyorsabban végzünk. Nem áll módunkban bántani senkit sem, aki nem harcolja magának. - az egyik a fegyver csövével igazítja el a vállamról a hajamat, én meg feszültebbé várok erre, de nem mutatom túlzott jelét.
Az egyik előadóterembe kísérnek minket ahova a többieket is összeterelték.
- Kettő még úgy tűnik elkóborolt. - szólal meg most már az aki kevésbé volt eddig beszédes és egy idősebbnek tűnő férfi fordul egyenesen felénk, aki biztosan a főnökük lehet.
- Semmire nem vagytok jók! Nem azzal kezdtem, hogy nézzetek meg mindent? - emeli fel a hangját, de inkább költői kérdés volt ez a részéről amit úgy tűnik az emberei meg is értettek. - Ültessétek őket külön mert úgy tűnik hogy együtt nagyon nem bírnak magukkal. - egy pillantást vetek még Karinra, aztán a terem bal felé irányítanak engem, őt meg a másik irányba, és egy nő mellé ültetnek le, aki még nyugtalanabbnak tűnik mint én. A kezemet nyújtom emiatt felé és ha elfogadja akkor nyugtatásképp enyhén meg is szorítom neki.
- Úgy látszik változott a terv. - szólal meg a főnök, aki biztosan ekkor tudta meg hogy úton van a segítség. - Te maradsz és nem veszed le róluk a szemedet. - mutat az egyik emberére. - Mindenki más meg velem jön. - azzal megindul az ajtó felé és a terem nemsokára csendessé válik. A pasas kihúzza magát ezzel határozottságot színlelve, de mintha minden mozdulata ezzel ellentétben bizonytalan lenne.
- Vajon mennyire nehéz lenne ő előle megszöknünk? - suttogja a mellettem ülő, de válasszal aligha tudnék most szolgálni számára. Jelenleg nekem se jár más a fejemben mint hogy miképpen lehetne túljárni egy valószínű újonc eszén.

Életembe nem voltam még ennyire ideges és tehetetlen egy számomra idegen helyzet miatt, mint aminek most részesei lettünk. Valahol tudom, hogy le kell higgadnom, mert az általában segít jobban átlátni a dolgokat. Talán az is lehet, hogy sikerülne valami ésszerű megoldással előállnom ahelyett, hogy lyukat égetek a mosdó padlójába a végtelennek tűnő oda meg vissza járkálásommal. De egyszerűen nem megy. Akárhányszor csillapítani akarom a cikázó gondolataimat, annál leleményesebben térnek vissza ennek az egész szituációnak a komolyságához. Lehet pár másodpercig sikerül félretennem, de az rettenetesen kevés ahhoz, hogy segítségre legyek. Karin velem ellentétben sokkal összeszedettebb, de amikor ránk találnak, az egész addigi tervek mit se számítanak. Az egyetlen reményünk az, hogy valahogy az átadott üzenet elégnek bizonyul majd ahhoz, hogy kijuttasanak majd innen minket.
Odabent a teremben csend honol miután a csapatuk többi tagja elindult beszerezni a zsákmányt amiért érkeztek. A férfi akit felvigyázónak hagytak már-már görcsösen ragaszkodik ahhoz a tervhez amivel megbízták és úgy tűnik, hogy bármiféle nem várt változás könnyen ki tudná őt zökkenteni őt. Azonban nem én akartam az lenni, aki próbálkozik ezzel, hiszen akár a visszájára is elsülhet.
Hátrébb kúszok a földön egy keveset és a padnak dőlök hátammal. A mellettem ülő nő még mindig a kezemet fogja - időközben kiderül, hogy Julia a neve - és jobban leköti őt a cipőjének tanulmányozása, mint bármi más ami körülveszi. Teljesen meg tudom őt érteni. Bárcsak tudnék valami okosat mondani neki, de úgy érzem az agyam kiürült és minden gondolat ami mégis visszatalál oda csak összefüggéstelenségekké adódik össze, melyek most egyáltalán nem lennének segítségünkre.
Tekintetemmel Karint keresem, de eltakarja őt a mellette ülő, így nem láthatom. Bűntudat uralkodik el rajtam, mert bár nem tudhattam, hogy így fog alakulni, mégis az én ötletem volt, hogy eljöjjünk ide. Én állítottam, hogy mennyire jó lesz majd végigülni egy előadást és tanulni egy másik szemszögből. És igen, lehetett volna ez jó, de most mégis azt kívánom bár a kávézóban találkoztunk volna újra.  
Julia enyhén megböki a vállamat, majd amikor találkozik a tekintetünk a férfi felé biccent a fejével, aki egyfolytában az óráját nézegeti, majd az ajtót. Aztán megismétli a mozdulatot. Úgy viselkedik, mint valami elveszett kölyök, aki a saját kis csoportja nélkül nem tudja mit vagy mit ne tegyen.  
Nem sokkal később nyüzsgő hangok szűrődnek be odakintről, aztán hangos robajjal kicsapódik az ajtó és az egyiket tag hangja tölti meg a teret. A füleim már annyira hozzászoktak a csendhez, hogy a hirtelen hangos felszólalás miatt késztetést érzek befogni őket.  
- Induljunk! - nem látom azt aki beszél, mert úgy áll az ajtóban, de a türelmetlensége egyáltalán nem tesz nyugodtabbá.  
- De.. - néz körbe rajtunk a felvigyázónk mint aki tőlünk várna valamiféle választ. Ennek hatására érthetetlen mocorgás és sustorgás veszi kezdetét mindenki részéről ami csak akkor hagy alább amikor a másik férfi újra megszólal.  - Csend legyen! Neked meg nyomás.. - ő maga jön be a társáért, aztán sürgetően elhagyják a termet.  
- Ennyi? - kérdezi mellettem Julia, de senki nem moccan. Aztán újabb hangos kiabálás odakintről, majd a következő ajtó nyitás után már a kommandósok sietnek be a terembe, hogy ezt követően mindenkit kijuttassanak innen. Én újra Karint keresem és amikor megtalálom, egyből mellé sietek.  
- Jól vagy? - ösztönösen teszem fel kérdésemet. - Egyezzünk meg, hogy többet nem megyünk előadásra. - az események utóhatásának számlájára írom fel ezt a hozzáállást, de csak a kifelé vezető útra koncentrálok. - Jó dolgot tettél ma. Megmentettél mindenkit. - mosolygok rá amennyire most csak tőlem telik. Lehet mások ezzel nincsenek tisztában, de azok a rablók megúszhatták volna az egészet, ha ő nem kér segítséget. Alakulhatott volna akár sokkal rosszabbul és bizonyára azért hagytak hátra minket, mert tudták, hogy bármikor elkaphatják őket, ha kifutnak az időből.  
Odakint egy mentő áll, hogyha netalántán bárki megsérült volna az incidens során, én viszont megállok egy pillanatra még mielőtt tovább haladnánk és Karin felé fordulok. Még mindig nem csillapodott bennem a bűntudat és kétlem, hogy bármikor is fog. Önmagunk hibáztatása a legegyszerűbb, amit elkövethetünk magunk ellen, mégis előszeretettel használjuk ki elérhetőségét. Jól tudom, hogy kár rágódni a mi lett volna, ha.. lehetőségeken, hiszen nem tudunk visszamenni az időbe. Csak mégis megtesszük, mert tudni akarjuk az esélyeinket vagy annak teljes hiányát.  
- Gyere, visszaviszlek a szállásodra. Lesz ott veled még pluszba valaki? - nem örülnék, ha most a történtek után egyedül lenne, én viszont másra sem vágyom, mint hazamenni Jessehez, majd felbontani egy erősebb italt unokabátyám ajándékai közül és kihasználni, hogy adakozós kedvében van. Úgy érzem másképp most képtelen lennék lenyugodni.

Annyira szürreális ez a helyzet amibe most keveredtünk. Mármint néha látod filmekben meg sorozatokban, hogy egy ilyen szituációba fordul át a történet folytatása, aztán végignézed miképpen cselekednek a különböző személyiségekkel megáldott emberek a szerepüktől függetlenül. De ha élesben történik veled mindez, akkor elhiheted, ezek az úgynevezett tudások semmit sem érnek. Nem állhatsz fel, majd vonhatod el a figyelmét az egyiknek, amíg a másik leszereli az illetőt, mert a félelem megbénít. Ezek az alakok veszélyesek és ha kezdő is az illető, akkor ez hatványozódik, mert vakmerőek és bizonyítani akarnak a többieknek. Nincs meg benned az a késztetés, hogy ellenkezz velük vagy tervezgess miképpen szökhetnél meg, mert üresek a gondolataid, hogy a helyüket csak az vegye át, ami azt mantrázza, hogy mindenáron életbe kell maradnod. Pedig elég menő lenne belegondolni, hogy táskám tartalmának egyikével ártalmatlanítom az egyiket, majd megmentem a napot. Nagy bánatomra kétlem, hogy a jegyzeteim, a kulcsaim vagy éppenséggel a reggel beledobott szájfényem segít majd abban, hogy Lara Croft szerepét öltsem magamra.
A mosdóban még csak hullámokban tör rám az idegesség, de a többiekkel összezárva teljesen megbénít. Belegondolni, hogy ma talán nem jutunk ki innen olyan, amit az agy próbál apránként befogadni és feldolgozni. Ilyenkor valahol megrekedsz a két világ között, hogy annyi mindent nem tettél még meg és hogy lesz esélyed rá vagy sem. Minden bizonytalan és félelmetes.  
A körülöttünk kibontakozó helyzetet mérem fel és olykor Karin felé pillantok. Nem tudom mit mondhatnék, ha bármi baja esik. Annyira fiatal és előtte van még az egész élet. És bár nem volt irányításom a mostani helyzet felett, de nem tudnék csak úgy kibújni a felelősség alól. Én hoztam őt ide, szóval egy részét én segítettem elő a folyamatnak. Így bármennyire is akartam, hogy vége legyen ennek az egésznek, nagyon reméltem hogy senki sem fog hősködni, mert ami a filmekben igaz volt: azzal senki sem jár jól.
Olykor fülsüketítővé válik a csend, máskor meg úgy érzem ez jelenti az egyetlen nyugalmat a káoszban. Ez stabil. Mostanában a szokatlanul többször rám törő fejfájásom amúgy is megfoszt attól, hogy ezt érezzem. Szó sincs róla, hogy hálás lennék ezért a helyzetért, de most először úgy érzem annyira kiürültek a gondolataim miképp bekerítette őket a félelem, hogy esélyem sincs másra koncentrálni.
A táskám pántját szorítom és először fel sem fogom mi veszi kezdetét körülöttünk, a szervezetem azonban egyből reagál. A hirtelen nyüzsgés egyből nyugtalanná tesz, melynek nyomába lemaradva kullog a megkönnyebbülés ahogyan megmenekülünk. Lassan érzékelek csak mindent, de mintha az agyam felfogta volna legalább azt az egyet, hogy muszáj megkeresnem Karint és megbizonyosodni arról, hogy nem esett baja. Afelől érdeklődök hogyan érzi magát, de az egész butaság, mert mégis hogyan kellene? Én gondolatban már félig otthon vagyok, mert csak ez tart vissza attól, hogy kiboruljak; annak az ígérete, hogy bezárkózhatok a lakásomba és biztonságba lehetek.
Karin válasza azonban összefüggéstelen és a telefonját keresi. Mondanám, hogy ott van nála, de aztán rájövök, hogy nem erre érti.
- Beszélek velük és megkeresik neked, oké? - veszem fel vele a szemkontaktust, aztán körülnézek. - Gyere, addig üljünk le ide, aztán itt megvárjuk. - a padhoz kísérem őt, majd a táskámba kutatok és egy üveg ásványvíz tetejét csavarom le. - Igyál egy kicsit. Itt maradok veled. - mondom nyugodtabban, aztán leszólítok egyet az egyenruhások közül.
- Jól vannak? A mentő.. - kezdene bele, de a fejemet rázom.
- Megleszünk. Viszont a hölgy mobilja bent maradt és fontos lenne neki. Nem mehetnénk.. mehetnék vissza megnézni? Utoljára a mosdóban volt... - cikáznak a gondolataim. - ... vagyis az egyik férfi ő elvette. Fontos lenne. - magyarázom, majd a beszélgetőpartnerem sóhajt egyet.
- Maguk nem mehetnek vissza, de meglátjuk mit tehetünk. - bólintok és meg is köszönöm, aztán elhelyezkedek Karin mellett és megfogom a kezét.
- Igyál még. Most már rendben leszünk. - részletkérdés, de sem az idő, sem pedig a hely nem megfelelő egy ilyen beszélgetéshez. Nem most akarok belemenni ennek az eseménynek a hatásaiba, még ha az én gondolataim csak ezen járnak. Most, hogy már kint vagyunk, újra zsong minden, hogy lépést tudjon tartani a történtekkel. - A telefonodat is megtalálják majd. Biztosan elvettek tőlük mindent és ha ott nem lesz, akkor a mosdóba maradt. Kitől kaptad amúgy? - próbálom elvonni a figyelmét ameddig várakozunk valamivel meg a sajátomat is, közben pedig akaratlanul is többször az ajtó felé nézek, hátha megjelenik ott az előbbi férfi. Legalább valami pozitívabb kimenetele is legyen ennek a napnak, mert az eddigiek egyáltalán nem voltak valami biztatóak.

Sokszor eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lenne visszamenni múltunk egy pontjára és változtatni néhány dolgot, hogy kijavítsunk vagy éppen kikerüljünk néhány helyzetet. Ha valaki feltenne számomra egy ezzel kapcsolatos kérdést, akkor biztosan meglepő választ kapna, mert bármennyire is neheztelek a szüleimre, a velük való kapcsolatomat nem változtatnám meg. Részben örültem volna, hogyha jó viszonyt ápolok velük, de a mi dinamikánk annyira több sebből vérzik, hogy amíg az egyik rést befoltozom, addig megjelenik máshol még kettő. Bár azt mondhatnám, hogy legalább az egyikkel javíthatnék a kapcsolatunkon, de az ő házasságuk már a születésem előtt is romokban hevert, azon meg nem tudok változtatni, aminek a részleteit nem ismerem. A mai alkalom viszont egy ilyen opció lenne, mert ha lenne lehetőségem újrakezdeni, talán más helyszínt választok, hogy megkíméljem magunkat a túszejtés hatásaitól. Ez viszont csak szimpla vágyakozás az elérhetetlen iránt, amit az agyunk kreál, hogy választ találjon a megannyi ki nem mondott, de megfogalmazott kérdésre. Mert őszintén, minden jobbnak tűnik, mint megoldás nélkül elfogadni a történteket.
Karin odabenti adrenalin vezérelte állapota abban a nyomban a háttérbe húzódik ahogyan elhagyjuk az épületet meg a ránk leselkedő veszélyt. Úgy tűnik az agya és a szervezete is kezd felzárkózni ahhoz, amit a helyzetünk alatt kizárt és nem akart elfogadni. Egy közeli padra ülünk le amíg a hatóság emberei elvégzik a helyszínelést a mentősökkel karöltve. Amennyire csak tudok próbálok egy nyugodtabb környezet teremteni Karin számára, de ez mindkettőnknek most rettenetesen nehéz még ha másképp is éljük meg. Számomra az idő most komótos vánszorgásnak érződik, de elég egy pillanat ahhoz, hogy rájöjjek: ez egyáltalán nem így van. Két egyenruhás a közelünkbe vált szót, majd kikerülik egymást és ellenkező irányba haladnak. Az épület bejáratánál is folyamatos a mozgolódás, egy kicsit távolabb meg a riporterek kapaszkodnak a kezükbe lévő jegyzetfüzeteikbe vagy éppen egy mikrofonba, ami által még több információhoz juthatnak. Már most tudom, hogy mihelyst kikerülünk innen, muszáj lesz egy másik utat választanunk, hogy legalább az ő rámenős viselkedésüket megússzuk.
- Visszaszerezzük, ne aggódj. - erősítem meg ebbe Karint és komolyan is gondolom. Ha kell, én magam fogom felkutatni csakhogy visszajuttassam hozzá. Ezután a nap után ez a legkevesebb.  
A padon helyezkedek egy keveset, a táskám pántjának igazgatása meg most a legérdekesebb melléktevékenységnek tűnik. Nem vagyok egy türelmetlen személy, de most mégis úgy érzem magamat, mint aki képtelen egy percig is nyugton ülni. Szívem szerint minden előttünk elhaladó személytől megkérdezném mi tart már eddig, de tudom jól, hogy ez egy folyamat, amit nem sürgethetek. Attól még nem tudom félretenni az érzéseimet.
A távolban egy riporternő tolakodik át, de a járőr még időben elállja az útját. Annyi viszont bőven elég neki, hogy észrevegyük egymást, de a közelünkbe már nem tud odajönni. Sosem rajongtam értük, ma pedig duplájára nőtt az ellenszenvem. Az itt lévők mindannyian egy traumát éltek át és egyáltalán nincs szükségük arra, hogy minden oldalról reflektorfénybe kerüljenek és újraéljék a velük történteket.
A korábbi férfi megjelenése hoz vissza gondolatba az elzárt terület mögé és figyelmesen hallgatom végig a mondanivalóját. Számomra nem kérdéses a folytatás, de meghagyom Karinnak a kezdeti válaszadást, majd csak ezután szólalok meg én.
- Nekem van autóm, szóval megoldjuk. Köszönjük a segítséget. - egy mosolyt próbálok erőltetni az arcomra és csak reménykedem benne, hogy a terveim találkoznak a valósággal. - Gondolja most már mehetnénk? - kérdezek rá a biztonság kedvéért és magamban egy pozitív válaszért könyörgök.
- Megvizsgálták már magukat? - kérdez ő is vissza egy számára fontosabb információért cserébe, ami minden bizonnyal befolyásolja majd az én kérdésemre adott válaszát. Karinra tekintek, de a bólogatás-fejcsóválás párosát most szándékosan elhagyom. Az egyik hazugság lenne, a másik meg intő jel számára, hogy visszatartson.
- Nincsenek fizikai sérüléseink csak mindkettőnket megráztak a történtek és tovább maradni ennek a középén egyáltalán nem segít. - kicsit hosszabbra nyúlik a magyarázatom, de minél több információt nyújtok át neki, annál nagyobb az esélye, hogy az egyik a hasznunkra válik.
- Ebben az esetben távozhatnak. - pont sikerül elkapnom ahogyan az egyik velünk bent lévő nőt körbeveszik a riporterek, így miután újra magunkra maradunk, a kezemet nyújtom Karin felé.
- Mi más irányba megyünk. - nem rohanok és bár pont egy utcányi kerülőutat kell tennünk, mégsem bánom, mert a megkönnyebbülésért megérte, ami a kocsiba szállás után lesz úrrá rajtam.
- Útközben veszünk valami ennivalót is, aztán bemegyünk az őrsre. - a táskám mélyéről szedem elő a kulcsomat és bár a kezem enyhén remeg, azért sikerül elindulnunk. - Láttad mennyi riporter összegyűlt? Nem rajongok értük. - kezdek bele egy témába és a lakásom gondolatával nyugtatom magamat. Egy zuhany meg egy kiadós sírás és Jesse. Erre van szükségem, meg a kanapémra, hogy ne érezzem úgy mintha folyamatosan készülnöm kellene a legrosszabbra. - Még odahaza Philadelphiaba élt az utcánkba egy srác, aki akkoriban belekeveredett egy rablásba vagyis ezt mondta mindenki, de konkrét bizonyítékot nem tudtak ellene felhozni. Emlékszem, hogy szinte naponta szobroztak a házuk előtt a riporterek és az őrületbe kergették a srácot. Aztán egyik nap a srác megelégelte és úgy kezdte a napot, hogy behúzott egyet az egyiknek. Ugyan a rablás ügyébe ártatlan volt, ezt nem tudta letagadni. Dühítő, hogy mi mindenre képesek egy sztoriért. - fintorodok el, majd beállok a gyors étteremnél a sorba.  
- Mit kérsz? Nekem szükségem van valami édességre. Stresszevő vagyok, de abból a fajtából, aki az idegesség miatt rá se tud nézni a normális ételre, de a csoki és társai jöhetnek. - jegyzem meg és amíg várakozunk addig a fejemet az üléstámlának hajtom és egy sóhajtást igénybe vevő időre a szemeimet is lehunyom.

Minél tovább várakozunk itt, annál jobban érzem magamon elhatalmasodni az idegességet. Legbelül tudom jól, hogy mindenki csak a munkáját végzi és biztosra szeretnének menni, hogy senki sem sérült meg vagy hogy az egész mizéria ténylegesen lezárult. De annyira szeretnék már távol lenni ettől az épülettől, mert most akárhányszor ránézek úgy érzem beleszédülök a látványába. Utólag hálás vagyok, hogy szerencsésen megúsztuk, mert alakulhatott volna rosszabbul is, de amíg odabent voltunk más sem járt a fejemben. Az esélyeink annyira másodpercenként változóak voltak, hogy idekint egyszerűen nem tudom megélni a jót, mert az amit éreztem túlságosan is erős volt bennem ahhoz, hogy könnyedén félre tudjam lökni. Az egyetlen ami józanságban tart az az, hogy Karin itt van és meg kell próbálnunk elterelni a figyelmünket, mert egyikünk sincs készen arra, hogy hangot is adjon a történteknek.
A várakozásunk nem járt eredménnyel és egy következő helyszínre irányítanak minket, de legalább most már magunk mögött tudhatjuk a helyszínnel járó rossz emlékeket, meg a riportereket is. A velük kapcsolatos ellenérzéseim azonban a kocsiban sem tűnnek el és beavatom Karint egy régebbi sztoriba, ami most szorosan is kapcsolódik a jelenlegi helyzetünkhöz. Általában véve nem vagyok olyan aki jelenetet rendez vagy keresi a bajt, de kétlem hogy most higgadtan tudtam volna tűrni bármilyen az esettel kapcsolatos kérdést.
- Bizonyára de, viszont gondolják a munka nem végzi el önmagát. Kell egy felfogás hozzá és én nem lennék képes erre. Az egész információgyűjtés más sebezhetőségét kihasználva, miközben egyik a másikat licitálja felül kérdésekkel, hogy övé legyen a nagyobb sztori. - elfintorodok erre, de hát szokták mondani, hogy kinek mit bír el a gyomra. Ez nekem már túl sok és nyers - főleg most. Eddig sem lelkesített a hozzáállásuk, de a saját bőrömön megtapasztalva csak mélyre gyökerező dühöt érzek amiért egyik sokkból a másikba húznák a történtek elszenvedőit.
- Elhiheted, hogy én is. Az már más kérdés, hogy utána nem győznék bocsánatot kérni, de a fontosabb és őszinte üzenet legalább még a megbánás előtt kézbesítve lett volna. - félszeg mosoly fedi fel nyomát az arcomon, de ez megint egy olyan téma, ami korántsem okoz nyugalmat. Mintha egyik dühítő esemény hatásait próbálnám egy másik, könnyebben megfogalmazható jelenségen kitölteni. A probléma az, hogy amíg bűnbakokat keresek a fejemben, addig az ahelyett, hogy kiváltaná az 'elefántot a szobában' inkább még halmozza is a bennem feléledt kellemetlenséget.
A rendőrségi látogatásunk előtt még egy kitérőt ajánlok fel a gyorsétterem felé, habár megértem, hogy az ő gondolatai nem éppen az étel körül forognak. Azért mégis teszek egy próbát vele.
- Úgy hírlik. - mosollyal válaszolok a kérdésére, aztán mikor az ő rendelését is megtudom, már közvetítem is tovább a kért menüt. Egy hamburger későbbre, mert hazaérve nem a főzés lesz az első tevékenységem, az innivalók meg egy csokis ital, mivel nem akarom őt várakoztatni amíg a fagyival szöszmötölök. Ez utóbbinál meg a szívószál pedig megoldja a vezetés melletti édességbevitel problémát, így a rendelésünk megkapása után meg is kezdjük az utunkat a rendőrség felé.
- Remélem azért annyira sokat nem kell várakoznunk majd. Ennyire még sosem vágytam arra, hogy már a lakásomba legyek. - haloványan elmosolyodok, majd beleiszok az édes italba.
Az utunk annyira sokáig nem tart, így bevárom Karint a kiszállás után, hogy együtt tudjunk bemenni. Odabent nyüzsgőbb közeg fogad, de megpillantok egy-két szabad helyet, így bár mondanám Karinnak, hogy üljön le, viszont előtte biztosan szükség lesz az adatainak a felvevésére. Egy egyenruhás nőt pillantok be akinek asztala a bejárattal szemben helyezkedik el és éppen az adatokat viszi be a gépbe, ha nem éppen eligazítást ad.
- Gyere. - mosolygok bíztatóan Karinra, aztán egy köszönés után beavatom a nőt az ittlétünk okáról, majd egy kis türelmet kér, amíg utánanéz. Az épülettől távol már némiképp nyugodtabbnak érzem magamat, de még mindig nem az igazi.
- Jobban vagy most már egy kicsit? - érdeklődök Karintól, közben meg a táskám pántját babrálom, hogy a melléktevékenység elvonja a bennem kibontakozó idegességről a figyelmemet. - Hamarosan leülhetünk majd. Láttam még pár üres helyet amely nincs ennyire reflektorfénybe. - ahogyan nekem, úgy gondolom neki sincsen arra szüksége, hogy túlságosan a központba legyen.
- Meg is van. Elkérhetném a tulajdonos adatait? - fordul egyikünk majd másikunk felé, aztán mivel ezzel kapcsolatban nincs teendőm, így a bejáraton ki és be érkező járőrök váltakozását figyelem. Reméltem, hogy a túszejtőink már régen más helyre kerültek és elkerülhetjük, hogy összefussunk velük bármilyen formában is.

Órákig tudnék beszélni arról mit nem tartok helyesnek egy ilyen szituációba, amibe mi is majdnem belekeveredtünk, de úgy gondolom elég kellemetlenség kijárt a mai nap nekünk, hogy még ebbe is belemenjünk. Megvolt az a rossz szokásom, hogy egy adott témának annyira belemegyek a mélységeibe, ami által a végén három vagy négy másik verzió is eszembe jut, ami talán oda kapcsolódik, talán nem. Mintha sose lenne vége. Egy egészen komplikált színben láttam sokszor a világot, ami legtöbbször nem egyezett meg mások elvárásával. Ugyan ritkán voltak összetűzéseim emiatt - lévén a konfliktuskerülő felfogásomnak -, de ha mégis úgy alakult, akkor én voltam az, aki engedett vagy terelte a témát. Nem egyezhetnek mindenkivel a véleményeim és ha éppen nem olyan helyzetben vagyunk, hogy személyesen kért segítséget a probléma megoldására, akkor megtartom magamnak a gondolataimat. Persze vannak olyan helyzetek is, ahol az ember lánya egyszerűen nem kerülheti el a veszekedéseket. Visszatérve az aktuális szituációnkra, jobb most épp emiatt ebbe a témába belemenni.
- Észrevételem szerint mostanában jobban vonzzák az embereket azok a hírek, amik minél botrányosabbak vagy rosszabbak. És ha nem elég az aktuális sztori? Gondolom úgy csinálják, hogy érdekesebb legyen. - fintorodok el. De ez csak szimplán az én meglátásom, aztán jó lenne, ha kiderülne, hogy igenis nagyot tévedek.
Szerintem mindketten örültünk volna azzal, hogyha lezárhattuk volna a mai napot, de egy kis kitérőt muszáj tennünk a rendőrség felé, hogy visszaszerezzük Karin tulajdonát. A kezdeti idegességem a kocsiba szállás után fokozatosan csillapodik, de nem múlik el teljesen, így hol az útközben beszerzett édességgel vagy az autóban szóló zenével terelem el a figyelmemet. Szerencsére ez kitart addig, amíg meg nem érkezünk, hiszen ott úgyis lesz amivel foglalkozhatok. Körülnézek, magamra vállalom az irányítást odabent és csak akkor hívom oda Karint, ha tényleg muszáj. A várakozás közben azért az állapota felől történő érdeklődés sem marad el, ellenben mikor visszakérdez, egyszerűen nem tudok egyből válaszolni. Azt mondani, hogy jól vagyok valahol hazugság lenne a részemről és elég érdekes is, mivel én magam folyamatosan őszinteségre kérek másokat. Mégis ez annyira összetett most. A korábban érzett félelem és idegesség mostanra már alábbhagyott, jobban is vagyok egy kicsit, de akkor is valami nem teljes.
- Kimerülten, de már legalább nem vagyunk ott, szóval idővel egyre jobban majd. - mosolyodok el kedvesen, de aztán egyből a fejemet csóválom a szavaira. - Szóra sem érdemes. - és ezt komolyan is gondolom. Azok után, hogy szinte én miattam került ilyen helyzetbe ez a legkevesebb, amit megtehetek érte.
Az adatok egyeztetése közben én nem avatkozok közbe, aztán helyet foglalunk ahogy a pult mögött lévő nő arra kér minket.
Az idő elteltével én kávét is szerzek magamnak a váróban lévő automatából - és ha Karinnak kell, akkor neki is viszek -, majd egy tíz perc múlva csokit is találok egy másik automatába. Épp már azon vagyok, hogy veszek még egy hasonlót, amikor mi következünk, így most az egyszer megmenekül a kiszemelt édesség.
- Még egy tíz perc és üres lett volna az automata. - súgom oda Karinnak, aztán rámosolygok és hagyom, hogy átvegye a telefonját. Azért elképzeltem, hogy szegény itt lézengők jönnének le, hogy egyenek valamit, aztán csalódottan kellene elfogadniuk, miképp egy bolond szőke elfogyasztott mindent idegességében.
Az egyensúlyomat egyik lábamról a másikra helyezem és a kocsikulcsommal is babrálok, aztán Karin is lassan megérkezik.
- Minden jól ment? Mondtak valamit? - érdeklődök tőle kifelé menet közben, majd kinyitom a kocsi ajtaját. - Irány haza. Hova vihetlek? - kérdezek rá.

Az elmúlt órák történései akkor nehezednek csak rám igazán amikor elérünk az őrsre, hogy még egy utolsó akadályt megoldjunk mielőtt kikerülhetnénk ebből a nyomasztó örvényből. Karin papírokat intéz, hogy visszakapja tulajdonát, én meg úgy érződik a mai napból elmaradt kilométereket pótolom be a zárt téren belül. Hol visszaülök a székre, hol az automatát környékezem meg, közben belül meg abban reménykedem, hogy most az egyszer valamilyen csoda módon az ügyintézés nem fog még órákra ideláncolni minket. Új nekem ez a helyzet és egyáltalán nem a komfortzónámból kilépő-felfedezős módon. Általában tudom hogyan kezeljem a problémáimat meg azokat a váratlan szituációkat. Lehet az utóbbi esetén egy-két (öt) percre szükségem van, hogy rájöjjek hogyan tovább, de aztán megoldom és túl is vagyok rajta. Még egy valami kipipálva; nem várakozik a háttérben, sem súg a füledbe hogy foglalkozz vele. A mai helyzetre azonban hiába létezett megoldás attól még nem érzem, hogy magam mögött is hagytam vagy hogy egykönnyen elfelejtem majd. Amióta az eszemet tudom jó vagyok abba, hogy ne vegyek tudomást az érzelmi kavalkádról ami a részemet képezi. Ettől még nem azt jelenti, hogy ne lennék tisztában a létezésükkel vagy ne tudnám: kimondani, megélni az érzéseket nem bűn, hanem felszabadító. Csak könnyebb úgy tenni mintha az idő múlása mellett azok lemaradnának és a múltba ragadnának. Szerencsétlenségünkre nagyon ügyesen alkalmazkodnak és veszik fel a tempót, hogy emlékeztessenek arra mit próbálsz magad mögött hagyni. Ezt már most érzem, hogy nem fogom, mert nem is tudom. Túl intenzív és félelmetes ahhoz, hogy nagyobbra növekedjen mint ami az én kis érzéseket tároló dobozkámba elfér. Tudok létezni mellette, de nélküle nem. Gondolhatok másra, - jobbra, szebbre - de árnyékként fog követni minden jót amivel megpróbálom elnyomni. Amikor azt mondtam ez új akkor nem túloztam és ettől rendkívül nyugtalannak érzem magamat.
Egy kávén - ami borzalmas volt - és egy csokin - amiből még szükségem lenne háromra - túl vagyok mire végzünk, a lábaim meg már visznek is kifelé miután Karint is megvártam. Neki sem könnyű ez a nap és a bűntudat mardos amiért akaratomon kívül is ilyen helyzetbe kevertem őt. Szerintem ezer sajnálom kifejezése sem lenne elegendő, hogy ne hibáztassam magamat amiért nem tudom.. nem voltam körültekintőbb? Tisztában vagyok azzal, hogy a világunk megjósolhatatlan és amíg nem menekülünk egy erdőbe, hogy az embereket elkerüljük addig nincs befolyásunk arra mi történik. Rosszkor voltunk rossz helyen. De van amit a józan ész ugyan felfog, de nem fogad el. És ez pont egy ilyen helyzet.
Elmosolyodok amikor a nyelvi nehézségeket említi, aztán meg egy aprót bólintok is mellé.
- Ez teljesen érthető. Csak reménykedjünk nem ma, mert úgy érzem a nevem tudásán kívül minden gondolatam feladta a próbálkozást, hogy létezzen. - teszem hozzá reménykedve, aztán megindulunk a kocsi felé.
- Dehogy is. Nem foglak ki tudja hol kirakni téged és ebből nem engedek. - makacsolom magamat. - Kell az a nyugodt tény most a lelkemnek, hogy biztosan hazajutsz és nem leszel egyedül. - adok még hozzá magyarázatot, bár lehet az első ellenkezésemből is tisztán értett mindent. Enyhült a bűntudatom? Közel sem. De legalább kevesebb dolog miatt kell aggódnom.
Ha kapok egy pontos címet akkor el is indulok a megfelelő irányba és jelenleg azt se bánom, ha kerülőre van szükség vagy ha körbe-körbe kellene autókáznom a városba, hogy eljuttassam haza.
Útközben inkább a zenére koncentrálok és felveszem a csendes hallgatóság szerepét, hogyha úgy érzi mondana szeretne bármit is. Amúgy is kikészít a fejfájásom ami az elmúlt napokban örvendeztet meg kiszámíthatatlan jelentkezésével hol elviselhetőbb, hol meg rosszabb verzióban. Most a kettő között ingadozik. Gondolom próbálja még eldönteni hogy mennyire szúrjon ki velem és őszintén ami a mai nap eseményeit figyelembe véve nem számítok semmi jóra. Evan nem túlzottan boldog ettől és szerinte ha továbbra sem múlik akkor nem ártana orvoshoz mennem vele. Az egyetlen amiért tud erről, mert múltkor öt perc haladékra volt szükségem amíg elég tűrhetően éreztem magamat ahhoz, hogy bemenjek az irodámba. Akkor azt mondtam először kizárom az alapokat - több folyadék, rendszeres alvás, miegymás - aztán meglátjuk. Ezeken túl vagyunk és tartom is magamat a kialakított rendszerességhez, de most megint itt tartunk. Fogjuk a stresszre? Egynek elmegy, de mi lesz akkor ha végül elfogynak a kifogásaim? Abba nem akarok most belegondolni.  
A megadott cím előtt állítom le az autót és oldalra pillantok Karinra.
- Tudom hogy most nem akarsz erről beszélni, de szeretném hogyha megjegyeznéd: bármikor meggondolnád magad, engem felkereshetsz. Ismered a számomat. - emlékeztetem őt erre, majd a lakás felé pillantok. - Fogadd meg a tanácsodat és pihenj te is. Szerintem mindkettőnknek szüksége van erre. Meg egy időgépre. - fintorodok el, de addig nem nagyon mocorgok sehova amíg meg nem bizonyosodok arról, hogy biztosan át nem lépi a lakása küszöbét. Nem mintha ez visszatartaná őt attól, hogy később kimozduljon. Nincs fogságba, és... oké Madelaine, ne gondold túl megint. Minden rendben lesz vele. Rendben leszünk - talán most még nem, de idővel biztosan.